Kívánok...

kép innen

minden kedves olvasómnak és a gasztroblogger közösségnek  szeretetet, és azt hogy felismerje és értékelje mások szeretetét, egészséget, erőt és kitartást a mindennapokhoz és a nehézségekhez és ahhoz, hogy jövőre közelebb kerülhessen álmai megvalósításához, bölcsességet, ami segít eldönteni, ki és mi a legfontosabb az életében, jólétet, amit megoszthat másokkal, türelmet szeretteihez és mindenki máshoz, és nyitott szívet, amivel értékelni tudja az élet legkisebb örömeit is. Köszönöm az ezévi figyelmeteket, minden  kattintást, kommentet, kérdést, kedvességet, segítséget,  boldog új évet kívánok mindenkinek!

Boldog karácsonyt!

És egy örök mese:

A fekete bárányka
Döbrentey Ildikó meséje

Régen történt, nagyon régen, Betlehem városa mellett a réten.
Birkák legeltek arra éppen: öt birka, tíz birka, száz birka. Csak úgy fehérlett tőlük a táj. A nagy fehérség közepében egy apró fekete pötty: egy fekete bárányka táncolt és ugrándozott széles jókedvében. De olyan szépen táncolt és olyan vidáman ugrándozott, hogy a rét, tél közepén, kivirágzott, mintha tavasz lett volna.
Sehogyan sem tetszett ez a fehér birkáknak. Irigykedve bégettek:
-Bee! Mit keres köztünk ez a fekete? Mit táncol, mit ugrál ez itt? Mit zavar ez itt?Bee! Akárkinek gyereke, nem kellesz te fekete!
És kilökték maguk közül a fekete báránykát.
Olyan hirtelen történt mindez, hogy a fekete báránykának még csodálkozni sem maradt ideje.Máris elvonult a nyáj, és ő ott maradt egyedül.Várt egy darabig, hátha visszajön érte valaki, várt, de nem jött senki. Akkor lehajtotta a fejét, és szomorúan elindult, hogy szállást keressen éjszakára. Nem táncolt, nem ugrándozott. Csak ment, ment, amerre a szeme látott. El is fáradt a lába.Már a csillagok is feljöttek, mikor végre egy elhagyatott istálló akadt az útjába.
Omladozott az istálló fala, a tetején befútt a szél, ám az ajtaja sarkig tárva. Óvatosan belesett az árva fekete bárányka.
Szalmával tele jászol állt az istálló közepén, mögötte vaksin hunyorgó, félig vak tehénke. A tehénke barátságosan elbődült és kiintegetett a fülével, mintha hívogatná a vendéget.
Nem kérette magát a bárányka. Besurrant az istállóba, s elvackolt a jászol alá, a félhomályba. Nagy csöndesen lapult ottan, nem is moccant, nem is szusszant.
Attól kezdve ketten éltek az istállóban: a félig vak tehénke meg az árva fekete bárányka.Nem sokat beszéltek, így hát jól megfértek.
Egy nap, legelészés közben, a szokottnál messzebb kalandozott a fekete bárányka. Váratlanul különös társaság tűnt fel a réten. Viselős, gyermeket váró asszony ült egy öreg, süket csacsi hátán.Mellettük egy férfi ballagott. Egyenesen arra tartottak ahol a bárányka legelészett. Az asszony szép arcát gond gyötörte:
- Jaj, Józsefem! Úgy érzem, éjszaka meglesz a gyermek, és nincs egy zug, ahol meghúzhatnánk magunkat!
A férfi nyugtatta:
- Türelem, Máriám, megsegít az isten. Majd csak jut nekünk is fedél.
És körülnézett a kietlen, nagy pusztaságban.
Ó, szegények ! - szánakozott a fekete bárányka. - Kizárta őket is a nyáj. Majd én segítek nekik! - Azzal elébük lépett, és vezetni kezdte őket, egyenesen az istálló felé. Az öreg, süket csacsi azonnal a nyomába szegődött.
- Ki vezet bennünket?- kérdezte az asszony.
- Egy fekete bárányka... - válaszolta csodálkozva a férfi.
Elérkeztek az istálló ajtajához. Ott megálltak. Rájuk hunyorgott a félig vak tehénke, aztán barátságosan elbődült, és kiintegetett a fülével, mintha hívogatná a vendéget.
A jövevények hálásan beléptek az istállóba, s letelepedtek a jászol mellé. A csacsit bekötötték a tehénkéhez, a jászol mögé. A bárányka elvackolt a szokott helyén, a jászol alatt. Minden elcsendesedett.
Éjszaka közepén gyermeksírásra riadt a fekete bárányka. Nyitni akarta a szemét, ám a napnál is fényesebb fény kápráztatta el. Remegő lábbal felállt és kidugta a fejét a jászol alól.
Hát, az istálló fényárban úszott! Ragyogott a félig vak tehénke szeme, selymesen pompázott a süket csacsi vedlett sörénye. A jászolban aranyszálként csillogott a szalma, rajta csöpp újszülött feküdt, kendőbe bugyolálva. Egyenesen a jászol alól kukucskáló fekete bárányra nevetett.
- Lehet, hogy mégsem vagyok olyan fekete? - gondolta felbátorodva a fekete bárányka, s kilépett a jászol alól. Az újszülött újból rámosolygott.
A báránykának ettől olyan jókedve kerekedett, hogy táncolni és ugrándozni szeretett volna. S úgy is tett: táncolni és ugrándozni kezdett, mint réges-régen, a fehér nyáj közepében.
Sugárzó arccal nézte őt az anya, a férfi és a gyermek. A bárányka csodálkozva vette észre, hogy az ajtóban pásztorok tolonganak, s mögöttük... Mögöttük a szívtelen fehér birkák nyája bégetett!
- Ugye, most bejönnétek, ha mernétek! - húzta ki magát a fekete bárányka. Már nem remegett a lába, hanem táncolt és táncolt, és ugrándozott és ugrándozott. Olyan jól érezte magát, hogy azt gondolta:
- Miért ne jönnének be a fehér birkák is? Hiszen a testvéreim.- És kiszólt nekik: -Gyertek beljebb! Gyertek beljebb!
S a fehér birkák bégetve betódultak.
A fekete bárányka ekkor visszahúzódott a jászol alá. A csillogáson át is látta, hogy a gyermek elálmosodott. Erre ő is ásított egyet, bevackolt a jó puha szalmába és elszenderedett.

Ezer és ezer híres kép, festmények és szobrok őrzik ennek az éjszakának, az első szent karácsony éjszakájának a csodáját. Minden képen ott látható a kis Jézus, Mária, József, a pásztorok, a fehér birkák, a tehénke, meg a csacsi. Na de hol a fekete bárányka? Őt még nem látta soha senki!
Nem ám mert egyesegyedül csak ti tudjátok, hogy a jászol alatt is ott lapul valaki. Valaki, aki fedél alá vezette Máriát és Józsefet, valaki, aki elsőként táncolt és ugrándozott a kis Jézusnak, valaki, aki a rosszra jóval válaszolt.
Valaki, aki végre boldogan szuszog: a fekete bárányka.

Zserbó apróban

A beiglik mellé még túlzás lenne, ezért omlós-vajas aprósütivé alakult, le  nem írnám, hogy ökörszem vagy thumbprint cookie, pedig valójában olyasmi, zserbósan. A tészta-töltelék arány az eredetihez képest nehezen tartható, de utóbb kiderült, hogy a házi barackdzsem/darált dió krém jól bírja azt a 10 percet a sütőben, nyugodtan lehet jobban púpozni, és lehet persze a csokivonalon is erősíteni; csináltam félig mártottakat is, de azok nem néznek ki ennyire jól ;). Mindenesetre erősen közelít a zserbó-élményhez, ha  a zserbótöltelék-fetisiszták vagyunk, akkor ragasszunk össze kettőt, csak növeljük az előre elkészített töltelék mennyiségét....

Hozzávalók: (45-50 db-hoz):

20 dkg vaj

30 dkg liszt

15 dkg porcukor

1 kk. vaníliakivonat

 fél csapott kk. só

1,5-2 evőkanál tejföl -ha a tésztát túl omlósnak/ törősnek találjuk, ez a liszttől is függ

-a töltelékhez:

7 dkg darált  dió

kb. két evőkanál sárgabarackdzsem

- étcsokoládé a bevonáshoz

A vajat és a lisztet hidegen morzsássá aprítógépeztem, majd kézzel homogénre gyúrtam a porcukorral, sóval és a vaníliakivonattal. 3 cm átmérőjű két rúddá alakítottam és egy éjszakára a hűtőbe raktam. (De minimum 1 óra szükséges)

A hűtőből kivéve a rudakat kb. 1 centis szeletekre vágtam és golyóbisoztam. Kicsi dió nagyságú az ideális méret, még nem terül a sütőben hatalmasra, de elég tölteléket bele lehet pakolni. A tésztát ilyenkor hagyni kell felmelegedni, mert különben repedezik, amikor a golyók közepét lyukasztgatjuk a töltés előtt. A tésztában nem tévedés, nincs tojás, vagy más folyadék, ezért lesz sokkal omlósabb, viszont kényesebb. Ha valakinek ez nem szimpatikus, inkább kevés tejföllel vagy tejszínnel lágyítsa...

Szóaval a golyók közepébe mély lyukat nyomtam -  nem ujjal, ld.thumbprint, hanem egy gömbölyű végű borosüvegzárral, megtöltöttem a dió-lekvár keverékkel - egészen sűrű, tejfölszerű állaga legyen - , és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem. Ekkor még igen érzékenyek a kekszek, de tovább sütni, kiszárítani nem kell; 2 perc után rácson hűtöttem ki.

A csokimáz opcionálisan kerülhet alulra, féloldalt, áthúzva, kinek hogy szimpatikusabb. A töltelékben nincs cukor, a tészta a klasszikus omlós arányoknál több cukrot tartalmaz.

Tejberizs karácsonyra

Le vagyok maradva. Igen. De ez egyik évben sem újdonság. Sőt, úgy gondolom, valószínűleg csak egy UFO képes mindent gördülékenyen, totálisan az előre jól megtervezett ütemben, kisimult mosollyal az arcán megszervezni  december második felében. Egyesek persze úgy gondolják, hogy az év összes többi hetében se vagyok erre képes...:), de ez nem ide tartozik, ugye. 

És az UFÓK meg nem is blogolnak. 

Szóval a tejberizs. Egy gasztroajándék, egy luxustejberizs, vagyis inkább sokféle, az ötletet kinn egy hype  - nem is hype, hanem előkelő, és az nagyon más...- gourmand boltban láttam, ahol kemény eurókért árusították a tejberizst, igen, celofánzacskóban. Tehát hajrá, ilyet mi is tudunk.

Hozzávalók:

20 dkg arborio vagy carnaroli rizs (CBA, Tesco kilós, dobozos kiszerelésben 800 Ft alatt)

7 dkg cukor

aszalt gyümölcsök

csokicseppek

fahéjrúd

vaníliarúd

csonthéjasok apróra vágva vagy darálva

mandulapehely

jó minőségű tejkaramell

alkoholos bonbonok

szárított citromfű vagy levendula

rózsabors

vagy, amit akartok.... a szilárd hozzávalók mennyisége  ennyi  rizshez az íz intenzitásától  5-10 dkg legyen
 

A rizst, a cukort és a különféle, fantáziánkra bízott  hozzávalókat látványosan  rétegezzük - pont alkalmas méretű üveget talán nehezebb taláni a kamrában most, mint májusban, mikor már végét járják a dzsemek és lekvárok celofánzacskóba,  csini masnizzuk, elnevezzük és címkézzük  mondjuk konyakmeggyes-álom-tejberizsnek, vagy a képen lévőt zöldcitromos-cseresznyés-fahéjas csodának, és a megajándékozottat  ellátjuk azzal a jó tanáccsal, hogy a cuccot egy evőkanálnyi  forró vajban vajban forgassa át, és összesen kb. egy liter felforrósított tejet fokozatosan hozzáadva, mindig kevergetve főzze puhára 20-25  perc alatt. Inkább desszertnek, inkább hidegen, de ez az ízösszeállítástól is függ.

Kekszek adventkor: Juharszirupos-pekándiós shortbread

 

Ő az. Igen. A legeslegjobb. És egyszer egy évben van karácsony, tehát mindenki, aki jó volt, megérdemli a drága juharszirupot, a drága pekándiót és belőlük ezt a kekszet. Ha kisült, gyorsan zárjuk magunkra a konyhaajtót, különben még langyosra se tud hűlni.

A juharszirup dominál talán benne, még akkor is, ha az "A" tipusú, enyhén karamelles fajta (dm Alnatura)  és   bár pekándiót leginkább csak  diákcsemegében lehet látni (jó, biztos, a Culinarisban tartanak, de ha valaki tud megfizethető kategóriájú lelőhelyet, ne habozzon kommentelni; kóstoltam nemrég Savannah-ból, és igen, ott is aranyárban adják, hiába tele pekánnal  az egész állam) de ősszel volt az az Aldiban egészen emberi áron, na abból dugtam el ehhez a kekszhez, előre megfontolt szándékkal. Viszont a juharszirup kivonat szerintem már nem hiányzott belőle, így jó egyensúlyban volt a két ütős résztvevő.

Hozzávalók: (45-50 kekszhez)

22 dkg vaj

15 dkg cukor

1 nagy tojás sárgája

0,6 dl juharszirup

35 dkg liszt

fél tk. só

5 dkg aprított pekándió a tésztába

és kell rengeteg a tetejére, de anélkül is finom

1 tojás a kenéshez

barnacukor a kekszek megszórásához

A liszet és a sót átszitáltam, és belekevertem az apróra vágott pekándiót. (Ne hagyjuk ki a  szitálást, nincs sütőpor a tésztában.) A cukrot és a  szobahőmérsékletű vajat kézi robotgéppel a legnagyobb fokozaton habosra kevertem. Hozzáadtam a juharszirupot és a tojást, majd alacsony sebességen fokozatosan a lisztet. A tésztából lisztes kézzel lapos korongot formáztam és másfél órára betettem a hűtőbe.

A pihentetés után lisztezett munkalapon gyorsan alig fél centi vékonyra nyújtottam, öt centis köröket szaggattam, sütőpapírral bélelt tepsire raktam, tojással kentem, cukorral szórtam és egy fél pekándióval dobtam meg a külcsínt. (Na ehhez kellett volna  komolyabb mennyiségű dió, de a sima diósak is fogytak rendesen.)

180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt sültek a szélükön aranybarnára, rácson hűltek ki.

Martha Stewart receptje.

Erős felindulásból elkövetett kávés macaron

Először is elnézést kérek közeli családtagjaimtól, akik, mikor megkérdeztem, mégis mi lenne jó a kicsik (kétéves) szülinapjára, azt válaszolták: macaron. A gyerekek macaront kérnek :). És nem kaptak. És azoktól is, akik olvasgatják itt a macaronos bejegyzéseket, kommentben vagy e-mailben kérdeznek, és akkor azt a választ (is) kapják, hogy hát a precizitás, meg a páratartalom, meg a keverés-forgatás satöbbi,satöbbi, a sok okosság.

De ez a macaron tulajdonképpen csak egy vadhajtás, egy halálraítéltnek gondolt próbálkozás, amiből azután összesen 6, teljesen  tökéletes macaron lett, és rácáfolt minden eddigi szabályra. Mert a macaronkészítés, úgy látszik, ilyen. Mint a Zélet. Szeszélyes, változatos, váratlan, meglepetésekkel, bosszúsággal és sikerélménnyel teli. Csak az fogjon bele, aki nem szeret unatkozni....

Szóval szomorkodott  1 darab tojásfehérje a konyhában már szombat óta, (2x24 óra), kerülgettem ebédidőben,  és mivel pár napja botlottam bele egy receptbe, ami egy tojásfehérjéből indít David Leibovitz csokis macaronjából kiindulva, úgy gondoltam,  félkézzel -és főleg gyorsan, mert hét közben nincs idő ilyenekkel szórakozni - mégis kipróbálom a receptet,  ezekkel a béna mennyiségekkel, amiket utálok,  - főleg A Nagy Precizitást Igénylő Macaronnál - , mint cup, meg fél cup, evőkanál, az "egy nagyobb tojásfehérje" kitételről már nem is szólva.

Legfeljebb lesz 10-15 darab kávés tojásfehérjepalacsintám, nagy kár a házat alapanyagban nem éri.

És különben is takarékosan járok el, hiszen mi mást lehetne ezen kívül csinálni egy két napja a konyhában gubbasztó  tojásfehérjével, mint kidobni?? Ráadásul őrölt kávés ízvariáció, legalább  nem kell kínlódva kitisztítani a kávédarálót a mandula és a porcukor összeőrléséhez.

A tojásfehérjém nagyobbnak eleve nem volt mondható, és két nap a meleg hétvégi konyhában még csak rontott a helyzeten. Ehhez képest mégis sikerült  egy túl nagy edénybe raknom, nem baj, haladjunk, a tál alján kapargatta a mixer. A mandula és a porcukor ment a kávédarálóba, amiben volt kb. 1 teáskanálnyi mennyiség a reggeli kávéból. Jóleszannyiiselég. Cukrosdoboz elő, vajon mekkora lehet D.L. evőkanala? Legyen kisebb, mert az ő tojásfehérjéje viszont tuti nagyobb az enyémnél. Hozzáadtam több részletben  a cukrot a tál alján gyengélkedő tojásfehérjéhez - már így is nagyon sűrű volt - azután jött a mandulás cucc  - milliliterbe konvertálva, mércés felespohárral mérve. Annyira sűrű és kemény lett, hogy alig bírtam keverni, a kimért  mandulás-kávés porcukorból - éljen a precizitás - nem is tettem bele vagy másfél evőkanálnyi mennyiséget. A masszát kíméletlenül kevertem, hátha kicsit folyósabb lesz, így is lett, de még mindig sokkal sűrűbb és tömörebb volt, mint amit eddig bármikor macaronban láttam. Amikor már nem szakadozott le a kiemelt fakanálról, feladtam, gyorsan tepsire adagoltam  egy sima levágott végű nejlonzacskóból, azután kimentem szocializálni a kutyát.

Kb. negyven percet pihent a macaron, és 14 perc után 140 fokon a sütőből ilyen gyönyörűségesen került elő.

Leírom a receptet ide is, de aki eljutott idáig, az inkább a ganache-ra koncentráljon: nekem eddigi ez ízlett a legjobban.

Hozzávalók (majdnem szó szerinti fordításban,kávé kevesebb, tojásfehérjepor még nem volt sose itthon):

egy nagyobb, szobahőmérsékletű  tojásfehérje

fél csésze porcukor

2,5 kisebb evőkanál kristálycukor

negyed csésze mandulaliszt

egy teáskanál őrölt kávé

A mandulalisztet,  őrölt kávét és a porcukrot a kávédarálóban rövid ideig összedaráltam. A tojásfehérjét habbá vertem, mikor már kezdett felverődni, fokozatosan beleadagoltam a kristálycukrot. Ezután két részletben hozzákevertem a mandulás keveréket - másfél evőkanálnyi kivételével - majd addig dolgoztam össze a masszát, amíg sima, könnyebben keverhető, a kanálról lassan legördülő massza nem lett.

Sütőpapírra 3 centis köröket nyomtam a keverékből, jópárszor az asztalhoz csapkodtam a tepsit, hogy a felszín elsimuljon, majd 40 percet pihentettem. 140 fokra előmelegített sütőben 14 percig sütöttem a macaronokat. A teljes kihűlés után választottam le őket a sütőpapírról.

a csokoládés ganache-hoz:

3 dkg étcsoki

2 cl tejszín

1 cl Cointreau

1 késhegynyi őrölt fahéj

A tejszínt összeforrósítottam a narancslikőrrel és a fahéjjal, az apróra vágott étcsokira öntve simára kevertem, teljes kihűlés után töltöttem vele a macaronokat. ( A likőr miatt szobahőmérsékleten kissé lágyabb a krém, mint a normál ganache.)

A D.L. receptet itt találtam, itt pedig az eredeti.

Semmi kis gombás rizottó

Most már tudom, hogy a jó rizottónak úgy kell "gördülnie" a tányéron, mint amikor a tenger hullámai kúsznak lassan a partra - legyen sűrű, de mégis pont annyira szaftos, hogy szép lassan elterüljön a tányéron.  Tetszett hogy a Spektumon most futó Jamie-sorozatban a velencei kis kifőzde tulaja szerint nem kell semmi extra a rizottóba: olaj, hagyma, rizs, só, bors, húsleves. És tényleg így is van, itt is csak egy kis sherryt és gombát használtam még pluszban, és a Szakácsok Könyve alapreceptje szerinti mennyiségekkel dolgoztam.

Hozzávalók: (nálunk ez 2 személyes adag, ha csak ez az ebéd)

28 dkg rizottórizs

2 ek. olívaolaj

8 dkg vaj

1 kisebb fej vöröshagyma

4 nagy barna csiperke

0,8dl -1 l csirkehúsleves

1 evőkanál szárított erdeigomba-keverék

kevés friss petrezselyemzöld
fél dl sherry/fehérbor
só
bors

A levest felforrósítottam, és kis lángon tartottam. Az olívaolaj és 4 dkg vaj keverékén, közepes lángon megdinszteltem az apróra vágott hagymát és átforgattam a rizst, hogy egyenletesen bevonja a zsiradék a szemeket. Hozzáadtam a felaprított csiperkét,  kevergetve átpirítottam,  picit sóztam, és ezután a keverést sosem abbahagyva  decinként fokozatosan adtam hozzá a forró húslevest, mindig megvárva, míg az előző adagot felszívja a rizs. Félidőben került bele a szárított gomba és a sherry; már majdnem kész volt, amikor a petrezselyem és a bors; összesen kb. 20 percig tartott mikorra elérte a tökéletes állagot. A tűzről levéve kevertem bele a maradék vajat.

A leves mennyisége függ attól, hogy mit adunk esetleg hozzá pluszban, és hogy hogy szeretjük a rizst, bár az igazi rizottóban picit roppanós még belül, ha valaki  puhábban szereti, annak kicsit tovább kell főzni, és ekkor több leves is szükséges. A só mennyisége a leves sósságától is függ.

Kekszek adventkor: zöldcitromos-kókuszos cookie

Gyorsan egymás után három, mert két adventi vasárnapból egy negyedet töltök itthon, aminek  örülök is meg nem is...ezért úgy döntöttem, hogy nem bíbelődünk szaggatós sütikkel, - elég lesz egy osztálynyi rénszarvas -  jöjjenek az egyszerűbben előállíthatók. Ami persze nem bizonyult annyira egyszerűnek, merthogy golyóbisozni, ebbe-abba mártani, áthúzni csak kíván némi időt, viszont legalább kipróbáltunk pár újdonságot, és meg is tartjuk őket, úgy döntött az Édesszájú Csapat.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
 fél tk.sütőpor

1 tk.szódabikarbóna
 fél tk.só

20 dkg vaj
22 dkg cukor
1 tojás
3 ek. lime-lé
8 dkg kókuszreszelék

cukor a bevonáshoz

A sütőt előmelegítettem 180 fokra és a kókuszreszeléket egy tepsire terítve- az apróbb szemű fajta - kb. 6 perc alatt halványsárgára pirítottam. Az első négy  száraz hozzávalót összekevertem.
A cukrot habosra kevertem a vajjal, belekevertem a tojást, a lime-ok levét, majd a száraz hozzávalóket egy fakanállal, a legvégén pedig a kókuszreszeléket.

Kisebb dió nagyságú gömböcöket gurigáztunk a kuktámmal, azután cukorba - részben dekorcukorba - forgatva, sütőpapírral bélelt tepsiben 10 perc alatt sütöttük ki őket. Ekkor még igen lágyak a sütik, de semmiképp sem szabad továbbsütni, mert akkor kihűlés után nagyon kiszáradnak, ahelyett, hogy finom ,kicsit omlós, kicsit ragadós belsejük és ropogós külsejük lenne.

A sütőből kivéve 2 percet üldögéltek még a tepsiben, azután óvatosan rácsra szedve hűtöttem ki őket.

Az eredeti recepthez képest csökkentettem a liszt és a cukor, növeltem a kókusz mennyiségét, a lime meg nem kezeletlen volt, így a reszelt héja kimaradt.

Gombás-lilahagymás Tarte Tatin dióval és kéksajttal

Hogy ez miért tavaszi recept a GoodFood-ban nem tudom, de nálunk most jött, látott és győzött.Benne van minden, amiért az őszt lehet szeretni, színre-ízre passzol tökéletesen. Blogszínekhez is...:)
Vacsorára pohár borral, köretként sült mellé, vagy csak úgy magában, ebédre langyosan bekapva a munka mellett.

Hozzávalók: (20 cm-es formához)

10 dkg  liszt

3 dkg vaj

1 nagy ek. tejföl

kevés hideg víz

fél tk. só

6 nagyobb gombafej

1 fej lilahagyma

egy marék dió

kéksajt

A lisztet és a hideg vajat az aprítógépben összepörgettem, hozzáadtam a sót a  tejfölt és egy ek. hideg vizet, és mikor épp kezdett gombócosodni, kézzel gyorsan simára gyúrtam. Hűtőbe raktam, míg elkészítettem a feltétet, ami először  a torta aljára kerül.

A gombafejeket megmostam, közel centi vastag szeletekre vágtam, a lilahagymát pedig úgy tisztítottam meg és vágtam fel, hogy a gerezdek  egyben maradjanak. 2 evőkanál olajon nagy lángon együtt hirtelen mindkét oldalukon  átsütöttem őket, kevés sóval és a dióval  megszórva. 

A formába  rendezgettem mindent, a tésztát körlappá nyújtottam, és ráborítottam a zöldségekre, körben a szélét lenyomkodva a tortaforma aljához.

190 fokos sütőben 35 perc alatt sült ilyen szépségesre, és a sütőből kivéve kiborítás után rámorzsoltam kevés kéksajtot is.

Adventi készülődés Kicsi Vú-val a Bloggerkonyhában

Életemben először akkor láttam gasztrobloggert. Valami késő esti kérdezgetős felelgetős műsor ment 2007 elején az 1-es (vagy ki tudja, hogy hívták akkor) csatornán, és egy vékony, mosolygós copfos lány válaszolt a riporter  csodálkozó kérdéseire.  Ő volt Kicsi Vú, akit azóta már a valóságban is ismerek , és csütörtökön sok-sok év, rengeteg poszt sőt egy kis keleti kitenkintés minden tudását megosztja azokkal, akik idén adventkor hétről  - hétre el akarják kápráztatni a szeretteiket süteményekkel. Rossz hírem van: karácsonyra egy szem és egyetlen szelet nem fog maradni!

Itt, a Kuktanodában  jelentkezhetsz, már alig van hely!

Petrezselyem-krémleves

Van valaki a ki a húslevesből megeszi a főtt petrezselyemgyökeret? Én biztos nem. Viszont krémlevesnek ...Enyhén karamellizált, picit édeskés íz -azért  messze a csicsókától vagy a paszternáktól - mellé a zöldje friss zöldséges íze, ahogy hol egyik, hol másik érződik jobban. Nagyon finom!

Hozzávalók: (2 személyre)

20 dkg petrezselyemgyökér (tisztítva)

10 dkg krumpli

2 dkg vaj

1 tk. cukor

fél liter húsleves

4-5 szál  friss petrezselyem

fél dl tejszín

só

őrölt rózsabors

A zöldséget vékony karikákra vágtam és a vajon, a cukorral megszórva, néha megkevergetve  megdinszteltem. Mikor kezdett már üvegesedni, hozzádobtam a felkockázott krumplit, felöntöttem a húslevessel, sóztam, borsoztam és 20 perc alatt lefedve puhára főztem. Botmixerrel pürésítettem,és ekkor adtam hozzá a felaprított petrezselyemzöldet és a tejszínt is, és már csak 1 percre tettem vissza a tűzre.

Egy karakteres kemény sajtot  ráreszelve tökéletes krémleves.

Könnyű eperhab-torta

Én: Mi a kedvenc színed?
Kisebb: Fekete.
Én: És mi a kedvenc állatod?
Kisebb: A cápa.
Én:És milyen tortát szeretnél a szülinapi bulira?
Kisebb: Rózsaszínű tortát.

Egyes rosszindulatú Emberek és Nagyobbak erre rávágnák, hogy: női logika..., megmondtuk...

Nem, nem.

Ez a GIRL POWER, sisters!

Hozzávalók: (24 cm-es kapcsos formához)

-a piskótához

3 tojás

3 ek.cukor

3 ek.liszt

fél kk. sütőpor

- az eperkrémhez:

40 dkg eper (novemberben: fagyasztott)

1 db 450 gr-os natúr joghurt

2 púpozott evőkanál porcukor

4 dl tejszín

1 habfix

6 lapzselatin, plusz 1 teáskanál porzselatin vagy összesen 16 gr zselatin

4 ek. víz

- a díszítéshez:

4 dkg pillecukor

8 dkg porcukor

3 dkg étcsoki

kevés csokidara

A krémhez a joghurtot előző nap szűrőbe tettem, és egy éjjel a hűtőben lecsöpögtettem.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a tortaforma alját sütőpapírral béleltem.

A tojásokat szétválasztottam, és a sárgáját sűrű, világossárga, krémes habbá vertem a cukorral., ezután a sütóporral átszitált  lisztet  hozzákevertem. A tojásfehérjét kemény habbá vertem és 3 részletben óvatosan homogén masszává forgattam a tojásos-cukros-lisztes sűrű krémmel.

A tortaformában egyenletesen elsimítottam a piskótamasszát és tűpróbáig (ez most csak 10 perc, volt  mert vékony a lap) sütöttem.

Rácson hűtöttem ki, a sütőpapírt lehúztam a piskótáról, és pontosan visszaigazítottam a kapcsos formába.

A krémhez a lecsöpögtetett joghurtot a kiolvasztott eperrel ( a levével együtt, amit engedett) összeturmixoltam. Ez 6 dl sűrű turmixot jelentett, ehhez van igazítva a zselatin mennyisége! Ha a az eper levesebb, vagy a joghurt kevésbé sűrű, a zselatin mennyiségén igazítani (emelni) kell, mert nem fog megdermedni a krém.

A zselatint a 4 evőkanálnyi vízben megáztattam, addig a tejszínt egy habfix és 2 evőkanál porcukor  hozzáadásával habbá vertem.

A megpuhult zselatint kis lángon lassan átmelegítettem, közben simára kevertem, (forralni nem szabad)  langyosan  a joghurtos krémbe csorgattam és a kézi mixer segítségével egyenletesen  eloszlattam. Ezután forgattam bele a tejszínhabot, majd a krémet a piskótalapra öntöttem és elsimítottam. Behűtöttem, és már  4 óra múlva  kész lett a tökéletes, vágható, de kicsit sem gumis állagú rózsaszín  torta.

A rózsák pillecukor-fondantból készültek (itt a részletes leírás), a csokilevelekhez pedig mentaleveket használtam, aminek a hátulját olvasztott étcsokiba mártottam, visszahűtöttem, és a megdermedt  csokilevelekről óvatosan lehúztam az igazit.

A torta nekünk így pont elég édes volt, de ez egyéni ízlés dolga, a cukor mennyisége emelhető, az függ az eper édességétől is.

Ajándék macaronnak...

ne nézd a fogát. Főleg, ha Tokióból, aranyáron került ide.  Európán kívül vannak Ladurée szalonok Bejrútban ( ezt elég nehéz elképzelni, mondjuk, de van) valamint Japánban mindjárt három is. Itt, és itt lehet bekukkantani hozzájuk, és élvezni kicsit  a burzsoázia diszkrét báját.

És most következik a vallomás. Ami teljesen helyénvaló lenne, ha soha nem kóstoltam volna más macaront, csak a dicshimnuszokat olvastam/hallottam volna róla, és főképp, ha soha nem csináltam volna. És akkor most könnyű szívvel leírhatnám, hogy bizony, nekem ez csalódás volt. Így viszont van az a bizonyos  savanyú-a-szőlő-effektus. Meg hogy ez azt képzeli magáról, hogy az ő macaronjai bezzeg... Pedig nem. Biztos mellényúltak azok a cukrászok ott Tokióban. Vagy a repülőút. A légnyomás. A páratartalom. Jet-lag.  Mittudomén. Merthogy ott sütik ám helyben. És a külső több, mint tökéletes.

De miért lett a macaronok mandulás-tojáshabos része, kemény, és nem csigaházszerűen roppanós és törős -  helyette szárazon porladós, majdnem, mint egy karácsonyi habcsók vízkeresztkor? Miért volt az epres macaron olyan, mint egy eperdzsemmel ( jó, egyébként jó minőségű eperdzsemmel ) túltöltött lapos, édes korong? Miért zöld a mandulás macaron (mert színezék van benne, azért, egyébként éppúgy, mint majdnem mindben),és bár  lejjebb is  láthatóan az állag egyébként tökéletes, az epressel ellentétben, viszont  szerintem a színnek semmi értelme, ha lenne -  és lehetne, hiszen szinte csak abból készül  - tökéletes mandulaíze ,de sajnos nem volt.... A vaníliás az vaníliás volt, benne az apró fekete pöttyök, de semmi extra. Egyedül a citromos maradt igazán emlékezetes, friss, élénk, de mégis harmonikus, édes-citromos-mandulás íze volt.

Szóval, nagyon köszönöm, kedves Gy. -  elgyönyörködtünk a tökéletes külsőben, majd megettük igazságosan elosztva és négyfele vágva mindegyiket, de a priceless macaron-élmény még várat magára.

Vagy ilyen az igazi és felülmúlhatatlan macaron????

Kacsa zsályás sültalma-pürével

A tökéletesen összehangolt vasárnapi ebéd, már úgy értem, időre. A húslevesnek kell 3-4 óra minimum, a lassan sült kacsának/combnak is három, így azután, hogy  bezöldségeljük a levest, betoljuk a sütőbe a húst, máris takaríthatunk, vasalhatunk, moshatunk, kertészkedhetünk, gyakorol(tat)hatjuk az egyszerűsítést hatványokkal lustálkodhatunk tovább. Csak kell még valami könnyű köret hozzá, hogy a kacsazsír meg a tepertő ne csapja el a hasunkat.

Hozzávalók a kacsasülthöz (4 személyre):

1  pecsenyekacsa  vagy 4 comb

só, bors

1 fej hagyma

A megmosott szárnyast megtörölgetjük, a nagyobb hájdarabokat lemetsszük, sózzuk, borsozzuk, ahol a bőr alatt vastagabb a zsírréteg, óvatosan beirdaljuk, a hagymát a hasüregbe dugjuk.. Ha comból van szó, azt elősütjük, mint itt, ezután, illetve egyébként pedig 140 fokos sütőbe rakjuk és szép lassan megsütjük. Ha egész madár, akkor a végén rá lehet kicsit engedni a grill, vagy 10 percre feltekerni a hőfokot.

Hozzávalók az almapüréhez:

6 savanykás, keményebb húsú alma ( én Granny Smith-t használtam)

2 dkg vaj

6 levél zsálya

kevés kakukkfű

Az almákat körben bemetszettem és a sütési idő felénél a kacsa mellé raktam. A vajat felolvasztottam, a zsályaleveleket és a kakukkfüvet  apróra vágva rádobtam,  kevergetve jól  összemelegítettem és  állni hagytam.

Amikor a hús kész lett, úgyis pihentetni kell kicsit;  a vajat újramelegítettem, leszűrtem,  az almák puha húsát kikapartam a héjából,  és  összeturmixoltam a vajjal.
Ez egy könnyebb köretvariáció a portóis-aszaltszilvás-diósnál, de legalább olyan jól sikerült.

Mascarponés sajttorta

Ha  netán  a múltkori posztban megbántottam a sajttortarajongókat, akkor most jöjjön egy sajttorta, ami csak félig az, mert van benne mascarpone is, amitől talán kicsit lágyabb, édesebb lesz, viszont a kereskedelemben kapható cream cheese és mascarpone kiszerelésekre van optimalizálva (vagy utóbbit gyártunk otthon 2x2dl-es tejszínből) és akkor nem kell két hét múlva szembesülnünk azzal, hogy a hűtőből előmászik két pár dekás maradék tejtermék, és vádlóan néz ránk, hogy nem lett belőlük valamilyen extrém konyhai kísérlet, de legalább valami pohárkrém.

A sajttorta nálunk idén egyébként is kármentő szerepet tölt be, mert a meggydzsem, amibe annyi időt és energiát öltem (magozás, gyűlölöm), túlságosan darabosra sikeredett: fél meggyszemek úszkálnak meggylében, azaz van vagy tíz üveg tökéletes sajttorta-öntetem.

Hozzávalók: (24 cm-es formához)

15 dkg Győri Édes zabkeksz

5 dkg vaj

20 dkg cream cheese/natúr sajtkrém,  ez itt Aldi

25 dkg mascarpone

20 dkg cukor, 

1 tk. vaníliakivonat

2 ek. citromlé

1 citrom reszelt héja

4 tojás  

180 fokra előmelegítettem a sütőt.

A zabkekszet morzsásra aprítottam, összekevertem a felolvasztott vajjal és egyenletesen a kapcsos tortafoma aljára nyomkodtam. Aki megbízik a kapcsos formájában, az ne csináljon kis peremet, aki nem, az inkább homokozzon az alapból egy kb. 1 centis szegélyt is, mert a sütés  elején kifolyhat pici, krém ha a tortaforma nem zár tökéletesen. Ezután alulról dupla alufóliába burkoltam a formát, egészen a felső peremig, és 8 percig sütöttem.

Amíg az alap sült, feltettem egy fél kanna vizet forrni a teafőzőben, és  az összes többi hozzávalót összekevertem - a legvégén  tojásokat egyenként, és előbb kicsit felvertem őket. Kézi mixerrel a legegyszerűbb homogén masszát kapni, de ekkor óhatatlanul elég sok levegő megy bele, és  ezért  a torta tetején pici buborékok keletkeznek majd a sütés során, ha ezen túl tudunk lépni, akkor nyugodtan lehet mixelni.

A sütőből kivett alapra öntöttem a krémsajtos masszát, elegyengettem,  egy mélyebb tepsiben raktam vissza a sütőbe, és köré öntöttem a lobogó vizet a teáskannából. A sütő hőfokát 160 C-ra csökkentettem.

Nekem elég volt 45 perc ahhoz, hogy a torta körben teljesen szilárd, középen pedig még kicsit zötyögős legyen, sőt takarni is kellett a tetejét a sütés utolsó harmadában.

Sajnos muszáj megvárni, míg jól kihűl, mert akkorra szilárdul meg tökéletesen.

A recept váza nagyjából innen származik.

Karácsony, kukTanoda, BloggerKonyha

Egyre többen gondoljuk úgy, hogy a karácsony nem az anyagiakról szól, és nincs rosszabb, mint az egész napos őrült hajsza a konyhában (is), hogy Minden Tökéletes Legyen.  Emellett  nem  is szenteste  kell a legizgalmasabb és legszokatlanabb menüvel előállni, mert  a hagyományok az ünnep elválaszthatatlan részei.

Mégis  jó lenne pár ötlet, amivel feldobhatod a hagyományos vacsorát? Akkor válaszd a Kuktanoda karácsonyi főzőestjét, ahol a klasszikus  alapanyagok - hal, pulyka, mák, narancs, dió -  új és izgalmas  ételsorrá állnak össze. Fehér-arany színre felfűzött karácsonyi menü, jól szervezhető előkészítés, egyszerű, de mégis különleges fogások előételtől a desszertig.

Szeretettel várlak 2010. december 2-án, a kukTanodában - itt jelentkezhetsz, és már nem kell törnöd a fejed, mi kerül az ünnepi asztalra.

Rákóczi cheesecake minitorták

Mert mi is valójában a cheesecake?

Egy lebutított Rákóczi túrós. Amiből kihagyták a jó kis házi barackdzsemet, just-for-dummies alapot kap porított kekszből meg olvasztott vajból, a tojásfehérje megy a krémsajthoz, hogy aztán lehessen aggódni, nem buborékol-e fel, ahelyett hogy megnyomnák némi cukorral egy levegős habnak a tetejére, továbbá úgy próbálnak némi savanykásságot belevarázsolni ahelyett, hogy túrót használnak (mert nem is ismerik), hogy cukrozott tejfölt tesznek a tetejére. Ugyan.

Na jó, komolyan, most összeházasítottam a kettőt, puszta maradékfelhasználási célzattal, maradék mascarpone, ( cheesecake-ből :) ) lézengő zabkekszek ( miért van az ,hogy elfogy 12, és a csomagban lévő  maradék 3 hetekig nem kell azután senkinek?? ), a többi meg mindig van otthon.Mert a barackdzsemes üvegeket eldugom.

Hozzávalók: ( 4db  nyolc centis tartelette formához)

5 db Győri édes zabkeksz 

1,5 dkg vaj

20 dkg mascarpone

2 tojás

8+8 dkg cukor

1 ek. citromlé

1 citrom reszelt héja

4 nagy ek. barackdzsem

A zabkekszet morzsásítottam, a felolvasztott vajjal összekevertem, a formákba nyomkodtam (jutott a szélére is) és 180 fokon kb. 8 percig elősütöttem és a sütőből kivéve rákanalaztam a barackdzsemet.

Közben a mascarponét összekevertem a tojássárgákkal, az egyik 8 dkg cukorral, a citromlével és a citromhéjjal, és a sütőből kivett formákba öntöttem. Egy tepsiben raktam vissza őket a sütőbe, és teáskannában forralt vizet öntöttem alájuk, úgy hogy a víz  kb. a formák feléig érjen. 

A tojások fehérjét félig felvertem, majd fokozatosan hozzáadtam a másik adag cukrot és  együtt sűrű, fényes, tömör habbá vertem.

35 perc sütés után ez a hab ment a sütik tetejére, 100 fokon szárítottam egy fél órát, majd kissé rákapcsoltam a grillt is pár percre.

Nem próbáltam kiszedni a formákból, nem is volt cél, ez csak csak amolyan süti-magunknak műfaj volt, kikanalaztuk, ahogy a képen látható.

BloggerKonyha : Házi ízek Gabojszával

Nyáron a grillen, télen a sütőből... Kevesen tudnak ellenállni egy klassz kis sült kolbásznak, igaz?

Nem kell rokonok/barátok/üzletfelek által szervezett disznóölés-kóstolóra várni, vagy megkísérelni a majdnem lehetetlent és megbízható hentest keresgélni! Jövő héten a Kuktanodában Gabojszától megtanulhatod a házi kolbászkészítés összes titkát. Ha van egy egyszerű húsdarálód, akkor már csak ez az egy lépés választ el attól, hogy saját, finomabbnál finomabb sült kolbász illata járja be a konyhád.

A kolbász mellé jár persze friss, ropogós héjú puha kenyér és jóféle mustár. Benne lesznek ők is a tananyagban!

A november 11.-i estre itt jelentkezhetsz. Mindenkit szeretettel vár a Kuktanoda stábja és az "Anya, ez isteni..." blog szerzője - higgyétek el, a blognév találó :)

Sajtos makaróni angolul - mac and cheese

Nem akarok "angolkonyházni", és nem is lenne igazam. Mert például itt ez a sajtos makaróni, ami nem is makaróni persze, hanem macaroni/maccheroni, rövid, kicsit hajlított cső alakú tészta., szarvacska, mondjuk. Nem sós vízben megfő és rá a reszelt tucatsajt, jó sok, hogy legyen valami íze, hanem egy kicsi ezmegaz, jobb sajtok, kevesebb is elég, és mégse több, csak ízben ... és örökbérlete van a konyhánkban.

Hozzávalók: (4 kisebb étvágyú személyre)

35 dkg macaroni tészta  (pl. Tesco-ból)

7 dl tej (inkább 3,6%-os)

1 fej vöröshagyma

1 nagyobb babérlevél

1 nagy tk. mustár

10 dkg cheddar sajt

só a tészta vizéhez

vaj a tepsi kikenéséhez - ha nem teflon

tetejére reszelt parmezán és 3-4 ek. zsemlemorzsa

A sütőt 108 fokra előmelegítettem. Feltettem melegedni a tészta vizét.

Egy másik lábasban a tejet forraltam fel a tisztított, félbevágott hagymával, fokhagymával, babérrel, majd lekapcsoltam alatta a gázt, és hagytam hűlni. Ekkorra pont forrt a víz, belezúdítottam a tésztát és  10 percig  főztem. Közben lereszeltem a cheddart.

A tejből kihalásztam az ízesítőket, belekevertem a tésztát, a cheddart, elsimítottam, a tetejét megszórtam a zsemlemorzsával és a reszelt parmezánnal.

20 perc alatt készre sütöttem, ekkorra a tészta megpuhulva részben magába szívta az öntetet, illetve az enyhén hagyma-fokhagyma-mustár-babérízű krémes mártássá alakult.

A recept a Good Food oldaláról származik.

Rugelach

Szakácskönyvek, gasztroújságok na és a net... Kifogyhatatlan a választék a süteményekből. Mégis minden családban akadnak kedvencek és őket ritkán tudja überelni valami neten felfedezett  extra újdonság. Ha a gyerekeimet kérdezem, akkor nekik a Rákóczi túrós, a csokis kuglóf, a Sacher-torta, a somlói galuska, és persze a kókuszos tekercs lenyom bármilyen desszertcsodát. Nehéz dolga van annak a sütinek, ami a családi klasszikusok közé akarja beverekedni magát. A rugelachnak  Chili&Vanilia blogjáról egy  éve elég volt egy alkalom. Szó szerint bármennyit képesek belőle megenni, ami azért is nagy szó, mert csokinak híre-hamva sincs benne... 

Most dupla adagból készítettem, ráadásul kicsit apróbb, hamm-bekaplak méretben, így könnyen besegítettek a kicsike  unokatesók is, az öt felnőtt meg nézegethette a morzsákat a sütisdoboz alján...

Hozzávalók: (dupla adag, kisebb méret, 64 db - hidd el, nem sok!)

24 dkg krémsajt ( Philly, de a sajátmárkás cuccok is jól működnek)

24 dkg vaj

6 ek. cukor

30 dkg liszt

nagy csipet só 

-a töltelékhez:

4x3 ek. barackdzsem

4x4 ek. cukor

4x1 púpozott kk. fahéj

4x 5 dkg durvára darált dió

4x2 ek. apróra vágott mazsola

- a tetejére felvert tojás

A szobahőmérsékletű  krémsajtot, a cukrot és vajat kézi robotgéppel simára kevertem, majd hozzáadtam a lisztet, sót  és egy evőkanállal egyneművé kevertem - nagyon puha, ragadós a tészta, ezért ezután hűteni szükséges. Legjobb, ha egy éjszakát áll a hűtőben - így sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat.

Másnap ezt az adagot 4 egyenlő részre osztottam, három adag azonnal visszament a hűtőbe, a kinn maradtat jól lisztezett felületen, lisztezett kézzel gombóccá formáltam. A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Újra liszteztem a munkalapot, és a tésztát gyorsan  kb.20-25 cm átmérőjű körré nyújtottam. Megkentem a 3 evőkanálnyi  jó kis házi barackdzsemmel, megszórtam 3 ek.  cukorral - amihez hozzákevertem a fahéjat is - ,  3 dkg dióval,  2 ek.mazsolával, kicsit megnyomkodtam a tölteléket, majd  a legélesebb késemmel először 4 negyed körcikkre, ezután még az egyes negyedeket 4 felé cikkeztem és a vékonyka, hosszúkás háromszögeket a szélesebbik végüktől amilyen szorosan csak tudtam, feltekertem. Ilyenkor a töltelék persze kimászik a szélén, ezért a "szorosan" azt jelenti, hogy azért maradjon benne a töltelékből. Ami pedig a szélén kijön, gyönyörűen karamellizálódik a sütőben. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam - a hajtás vége alul legyen - és ugyanígy dolgoztam a maradék három résznyi tésztával is.

A kiflik tetejét felvert tojással kentem - ez egyébként megfogja a kifele igyekvő tölteléket is.

20 perc alatt sült készre, ekkor még melegen porcukorral szórtam.

A tészta maga nem igazán édes, ezért teljesen helyénvaló a dzsem-cukor kombó a töltelékben. Nálunk a sima darált diónál jobban bevált az aprítógépben darált, amiben maradnak kisebb diódarabok, amelyek a puha, édes sütiben nagyon jól érvényesülnek.Legjobb hűvös konyhában dolgozni a tésztával, nálam a negyedik adag már azt is megérzi, hogy a munkalap mellett készre melegedett a sütő.

A klasszikusan chanukai/karácsonyi  zsidó édességet Chili és Vanília blogján találtam, de nálunk bármikor van rá vevő.

Hervad már ligetünk

Szárzeller-krémleves

Csak hardcore szárzeller-rajongóknak. Nekik át se muszáj szűrni. Nem édes, nem savanykás, nem csípős - szárzeller ízű, mellé alma, a tetejére pirított dió, lehetne tehát nagyon elegánsan Waldorf-krémlevesnek is hívni, ha eltekintünk attól, hogy majonéz azért mégsincs benne, fűszernek viszont pluszban  egy kicsi gyömbér, hogy melegítsen.Még kapott egy kis Grana Padanot is a tetejére, nekem ez a tökéletes téli leves, a sütőtök nálunk semmilyen formában, senkinél nem nyerő :).

Hozzávalók:

35 dkg szárzeller-szár

3 dkg vaj

2 kisebb, savanykás alma - pl. Granny Smith

0,5 l húsleves vagy zöldségalaplé

2 késhegynyi őrölt gyömbér

1 nagy evőkanál mascarpone

só

bors

A zellerszárakat fél centi vékonyra karikáztam és a vajban kis lángon, néha megkevergetve üvegesre pároltam. Felöntöttem a húslevessel, az almát meghámoztam, felkockáztam és a leveshez adtam. a gyömbérrel együtt Kb. 20 perc után ítéltem teljesen puhának a zellerszárakat, ekkor leturmixoltam, hozzáadva a mascarponét is. Szitán áttörtem/szűrtem és egyet melegítettem rajta a tálalás előtt.Pirított dió, sajt tökéletes kiegészítője.

Sörös marharagu velefőtt petrezselymes krumpligombóccal

Biztos vagyok benne, hogy akik anno a lassú, kemencében sütést kitalálták, nem azért tették, mert utána még álmosan kóvályogtak, üres tekintettel bámultak maguk elé  és semmittettek lényegében  egész vasárnap. Helyette  etettek állatokat, rengeteget, zsákoltak, válogattak, őröltek, tartósítottak terményt és termést, szőttek-fontak, meg mindenféle hasonló, nagyon hasznos, télre felkészülő dolgokat csináltak.

A kemence helyett megteszi egy sima sütő is, főleg ha etetés, zsákolás, szövés-fonás helyett be kell iktatni vasárnap egy minősítő versenyt meg egy cirkuszlátogatást gyors egymásutánban, alig megszakítva egy ebéddel, ami után igazából egy jó nagyot kéne aludni, míg be nem sötétedik, majd azt kis szünet után folytatni másnap reggelig.

Hozzávalók. ( 4 személyre)

70 dkg marhahús ( lábszár vagy comb)

4 ek olaj

25 dkg gomba

1-1 fej  vörös és lilahagyma

1 nagyobb sárgarépa

1. tk. bors, 

só

1 babérlevél

1 ág rozmaring

0,5 l világos sör ( a Dobozok Őre nem engedett csak egy könnyű Steffl-t felhasználni)

- ha szükséges alá sütés közben, még kevés víz

40 dkg főtt krumpli

10 dkg liszt

1 kis csokor petrezselyem

só

Annyira gyönyörű, fiatal lábszárat kaptam, hogy sajnáltam felkockázni, inkább  szép kerek, centis szeleteket  vágtam  belőle, és a szeleteket a felforrósított olajon, egy vastagabb aljú, teflonbevonatú lábasban gyorsan megkapattam. Rádobáltam a négybevágott, megmosott gombát és a durvára felvágott kétféle hagymát, sóztam, lefedve kicsit hagytam levet engedni, majd felöntöttem a sör 2/3-ával, hozzáadtam a fűszereket, a felkarikázott répát. Lefedve - elég jól záródó, nehéz fedővel -  a 170 fokra előmelegített sütőbe raktam 3 órára. Közben egyszer öntöttem hozzá a sör maradékát, majd kb. még egy deci vizet.

Asütési idő végén a  krumplit sós vízben megfőztem, áttörtem, majd mikor már langyosra hűlt, gyorsan összegyúrtam az apróra vágott petrezselyemmel és a liszttel. Nagyobb diónyi gombócokat kerekítettem, beraktam a hús mellé a szaftba, és 200 fokra felvett sütőben még 15 percig főztem együtt a raguval.

Körte-piskóta-muffin-cupcake karamellszósszal

TGIF.
Nagyjából ennyire futotta említésre méltó  főzés-sütés terén az elmúlt egy-két hétben, meg kell becsülni :).

A muffinnál könnyebb tészta, cupcake-nél szimplább külső, és a nedves hozzávaló a tojásokon kívül csak a leturmixolt körte, amitől nagyon finom, elegáns körteíze lesz a sütinek. Mondjam persze, hogy a Válogatós Banda egyből leöntette még étcsokival? A körte-étcsoki nem rossz párosítás, de én eldugtam kettőt karamellszószosnak.

Hozzávalók: (12 db-hoz)

10 dkg liszt

10 dkg zabpehelyliszt

1 púpozott kk. sütőpor

2 tojás

10 dkg cukor

5 dkg olvasztott vaj

2 nagy, érett körte

1 kk. vaníliakivonat

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A száraz hozzávalókat összekevertem és átszitáltam. A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét habbá vertem, majd sorban hozzámixeltem a sárgáját és a többi hozzávalót. A körtéket kimagoztam és héjastól leturmixoltam Pont 2 dl-nyi püré lett belőle, amit szintén a sütibe kevertem. Végül az egész keveréket a száraz hozzávalókhoz öntöttem és óvatosan nagyjából egynemű keverékké forgattam. Én ezeket a kis szilikonformákat használtam, de pont  olyan jó a papírral bélelt muffinforma is. 15 perc után tűpróbáztam a sütiket, és már készen is voltak. Szerintem minden extra körítés nélkül is finom, de ét vagy tejcsokiöntet, vagy karamellszósz melléadva mindjárt fenszi édességet varázsol belőle, holott csak egy majdnem-muffin.

Semmi kis mogyorós sütemény

Back to the basics Horváth Ilona Kossuth kifli ( sose értettem, hogy miért kifli, ha egyszer kiszúróval vágunk félholdakat a kisült tésztából), aminek az illatára a népek kicsődülnek a konyhába, hogy mikorleszmárkész.

Szívesen mellécsaptam volna kevés vaníliás mascarponét, de az ősz miatt inkább a juharszirup mellett döntöttem, (az alja nem megégett, hanem beszívta a szirupot) nem tett vele rosszat, mondhatom;  a Válogatós Banda persze csokiöntetet követelt, az se volt rossz.

Mogyoróval pont ugyanolyan finom, mint az eredeti diós változat,  a forma   miatt ez mondjuk  inkább elegáns ötórai teához való, főleg, hogy a méretéből következően   pár percet élt meg nálunk. 

El tudom képzelni kétszer kisütve, egy klassz kis étcsoki-ganache alá rejtve tortaként is.

Hozzávalók: (22 cm-es kerek formához)

10 dkg vaj

10 dkg porcukor

2 tojás

9 dkg liszt

fél kk. sütőpor

fél citrom reszelt héja

5 dkg mogyoró

A vajat habosra kevertem a porcukorral és egyenként belekevertem a tojássárgájákat. A fehérjét habbá vertem. A lisztet a sütőporral összeszitáltam és a habbal együtt felváltva, három részletben a vajas krémhez kevertem. 

A kerámiaformát vékonyan kivajaztam és kiliszteztem, és a tésztát elegyengettem benne. A tetejét durvára vágott mogyoróval szórtam.

200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig, jó 20 percig sütöttem, az idő felétől a formát sütőpapírral takarva.

Startol a BloggerKonyha

Mániád a főzés?
Vagy éppen csont kezdő vagy a konyhában?
Gasztroblogokat olvasgatsz szabadidődben?
Szívesen tanulnál főzni, de nincs aki megtanítson, a hivatásosoktól meg tartasz?
Esetleg jómagad is gasztroblogger vagy és szívesen főznél bloggertársaiddal?
Itt a helyed nálunk, a BloggerKonyhában!
Minden csütörtökön más és más blogger forgatja a fakanalat és mindenki bemutatja, amiben igazán tehetséges!
Különleges témák, izgalmas menük, fergeteges hangulat! Gyere el, pallérozd konyhai tudásod, ismerkedj meg különleges alapanyagokkal, főzni szerető emberekkel!
Mert a jó bulik a BloggerKonyhában kezdődnek és ott is érnek véget!
És jegyed? Van-e már?
További részletek hamarosan!

Túrógombóc torta

Van olyan felnőtt/gyerek, aki nem szereti a túrógombócot? Nem arra a fojtós, kemény, grízzel agyonnyomott, öklömnyi  gombócokra gondolok, hanem például az ilyenekre. Könnyű, levegős, a túró messze győzedelmeskedik a többi hozzávaló felett, omlik a villára, kívül aranyszínű, épphogy vajas zsemlemorzsa, tejföl, baracklekvár, fahéj, vaníliás porcukor. Az egyszerűség dicsérete.

Tortában valami hasonló. Nem, sajnos nem én találtam ki, egy helyi cukrászda készíti már évek óta, és az ország tortája versenyen a második lett, a szintén helyi szilvagombóc torta után. És mivel megosztották a receptet, gondoltam, kipróbálom, adódott rá alkalom is. Ugyan a nyomda ördöge - legalábbis remélem, és nem az alapvető, ötödik osztályos matematikaismeretek teljes hiánya -  azt eredményezte, hogy a 3 tortára, 48 szeletre megadott recept szerint, összesen  13 dkg  cukor kellene a krémbe - vagyis tortánként alig 4 dkg. Ez jól hangzik, de ettől nem lesz édesség belőle.  Ezt egyébként is a saját ízlésemre bíztam volna, mert ugyanakkor   40 deka cukrot (mert valahogy elcsúszott az a fránya tizedesvessző, ez nyilvánvaló) egy könnyű tortába  túlzásnak tartok. Mellőztem még a zsemlemorzsát, amit a recept szerint étolajban (...áááá) kellene pirítani, de az általam egyébként használt vajas változatot sem tudtam elképzelni a tetején, így babapiskótamorzsa-fahéj kombó utánozta a fahéjas-zsemlemorzsás  aranyló külsőt, és mivel a rengeteg hozzávaló között valahogy elsiklottam a krémsajt felett, és teljesen kihagytam a bevásárlólistából, lett csak túrós a krém, kevés tejszínt is hozzáadva.

Emellett belekerült egy plusz vékony piskótaréteg, mert olyan magas lett 3 tojásból az alap, hogy jobbnak láttam elfelezni, szóval az eredeti recepttől ez a torta  már kissé távolabb van, de nem vált hátrányára, úgy láttam, és itthon mély szemrehányásokat kaptam a gyerkőcöktől, hogy miazhogynekikmárnemjutott. (Hát persze, mert evés helyett csapatostól viháncoltak egész délután, szerintem letarolva egy komplett kertet.)

Hozzávalók: (24 cm-es kapcsos forma, 16 szelet)

- a piskótához: 

3 tojás

3 ek. cukor

3 ek. liszt

fél kk. sütőpor

-a krémhez:

0,5 liter tej

4 dkg étkezési keményítő

10 dkg búzadara

12 dkg cukor

1 citrom reszelt héja

1 tk. vaníliakivonat/1 csomag vaníliáscukor

0,5 kg túró áttörve

0,5 dl tejszín

- a  tejfölös réteghez:

500 gr. tejföl

1,5 dl tejszín

10 dkg porcukor

fél  citrom leve

4 lap/8 gr zselatin

fél dl víz

- és még:

barackdzsem

6 db babapiskóta

1 kk. fahéj

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formát alul sütőpapírral béleltem.
A piskótához  a tojások sárgáját kézi mixerrel fehéredésig sűrű krémmé kevertem a cukorral. A lisztet és a sütőport rászitáltam és a masszába kevertem. A keményre vert fehérjét 3 részletben óvatosan forgattam a tésztába, míg egynemű nem lett.
15 perc alatt készre sütöttem.Kihűlés után vízszintesen kettévágtam, az alsó lapot visszatettem a formába, és megkentem barackdzsemmel.Most a forma oldalát  béleltem sütőpapírral.

A tejet simára kevertem a búzadarával, cukorral és a keményítővel, és kevergetve sűrű krémmé főztem, közben belereszeltem a citromhéjat és hozzáadtam a vaníliakivonatot is.(Ha vaníliás cukorral dolgozunk, azt csak a tűzről már levéve keverjük bele.) A túrót a tejszínnel  krumplinyomóval áttörtem és belekevertem a már kissé kihűlt tejes krémbe. 4 evőkanálnyit félreraktam, a többit  elegyengettem az alsó piskótalapon, majd ráhelyeztem, vízszintesre lapogatva, a második piskótalapot, amit ezután szintén barackdzsemmel kentem meg.

A zselatint a vízben megáztattam, óvatosan felmelegítettem, hogy teljesen felolvadjon. A tejfölt, tejszínt és a többi hozzávalót kézi mixerrel habosítottam és közben belekevertem, egyenletesen csorgatva a már nem túl forró, de még teljesen folyékony zselatint.
A második piskótalap tetejére öntöttem, elsimítottam. Ezután hűtőbe raktam, és a teljes dermedés után - ehhez kell 2-3 óra legalább - díszítettem: a félretett búzadarás krémből gombócokat formáztam, meghempergettem az aprítógépben a fahéjjal morzsásított piskótamorzsában, és ezzel szórtam meg a torta tetejét is.


Juhász János cukrász  receptje volt a kiindulópont.