Mindig sokáig vacakolok, amikor a "minek nevezzelek"-re kerül sor. Máshol mindig lenyűgöznek az ilyesféle elnevezések, főleg, hogy sokáig úgy gondoltam, a nagyközönség nem a csirkepaprikás vagy a túrós csusza tuti receptjét kutatja a neten.
Pedig de.
Ha meg ilyeneket tennék fel - merthogy természetesen szoktam főzni abszolút alap dolgokat - akkor úgy érezném, olyat rágok szájba, amit mindenki tud.
Pedig nem.
Mindegy mostmár, a blog az, ami, és ez ilyen flancos név lett egy egyszerű kajára, aminek alapja egyébként a Szakácsok könyvének egyik szintén egyszerű receptje - igaz, a benne lévő receptek többsége is tényleg egyszerű. Az alapja benne a kis csavar: nagyon finom, omlós sós-diós tészta, nemcsak sajtos, hanem hagymás töltelékekhez is jól passzol.
Hozzávalók: - a tésztához
15 dkg liszt
17 dkg vaj
10 dkg darált dió
1 kis tojás
csipet só
- a töltelékhez:
3 tojás
175 gr tejföl
1 dl tejszín
5 dkg gorgonzola/blue cheese
só
bors
A vajat a recepttel ellentétben hidegen, kis kockákra vágva összeaprítógépeztem a liszttel, a dióval, a tojással és pici sóval gyorsan egynemű tésztát gyúrtam belőle. Kinyújtottam és a 26 cm-es pieformát kibéleltem vele. Még ki is maradt kicsi, mert túl vastagnak találtam. Fél órát töltött a hűtőben, ezután 200 fokos sütőben 15 percig elősütöttem.
Addig a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját simára kevertem a tejföllel és a tejszínnel, belemorzsoltam a gorgonzolát, finoman sóztam és borsoztam és óvatosan beleforgattam a fehérjékből vert habot. Az elősütött tésztalapra öntöttem, és további 20 percig 180 fokon sütöttem.
A legjobban azt szerettem a receptben, hogy szó se volt benne vaksütésről, amit utálok - soha nem fordult elő, hogy a sütőpapír és a különféle babok kivarázsolása után ne egy gusztustalan mállós-vizes, omlós tésztának aligha nevezhető valami nézett volna vissza rám a forma aljáról.
Feltételezve, hogy ez a tészta magától jól viselkedik, meg se szurkáltam, főleg, hogy az elősütés után folyós tölteléket teszek bele. Hát nem, nem viselkedett jól. Amikor pár perc múlva benéztem a sütőbe, egy hatalmas tésztadombot láttam kiemelkedni középen. Gondoltam, csak tudnak valamit ezek a szakácsok, majd megoldódik valahogy. Jól gondoltam. Amikor kivettem beleönteni a tölteléket, gyengéd erőszakot alkalmazva lelapogattam a tésztát, jöhetett is a végleges sütés.
Ja, a receptben azt írták, "ha a tészta sütés közben megrepedezik, foltozzuk be a maradék nyers tésztadarabokkal" - szóval nekik is volt maradék - ekkor csúnyán néztem, de nekem nem repedezett be a tészta :) .
Hidegen is finom, nincs gond a maradékkal.
A Szakácsok könyvében petrezselymes-újhagymás tészta dióval címen fut, a töltelék súlyosan más hozzávalókból áll.
Pedig nem.
Mindegy mostmár, a blog az, ami, és ez ilyen flancos név lett egy egyszerű kajára, aminek alapja egyébként a Szakácsok könyvének egyik szintén egyszerű receptje - igaz, a benne lévő receptek többsége is tényleg egyszerű. Az alapja benne a kis csavar: nagyon finom, omlós sós-diós tészta, nemcsak sajtos, hanem hagymás töltelékekhez is jól passzol.
Hozzávalók: - a tésztához
15 dkg liszt
17 dkg vaj
10 dkg darált dió
1 kis tojás
csipet só
- a töltelékhez:
3 tojás
175 gr tejföl
1 dl tejszín
5 dkg gorgonzola/blue cheese
só
bors
A vajat a recepttel ellentétben hidegen, kis kockákra vágva összeaprítógépeztem a liszttel, a dióval, a tojással és pici sóval gyorsan egynemű tésztát gyúrtam belőle. Kinyújtottam és a 26 cm-es pieformát kibéleltem vele. Még ki is maradt kicsi, mert túl vastagnak találtam. Fél órát töltött a hűtőben, ezután 200 fokos sütőben 15 percig elősütöttem.
Addig a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját simára kevertem a tejföllel és a tejszínnel, belemorzsoltam a gorgonzolát, finoman sóztam és borsoztam és óvatosan beleforgattam a fehérjékből vert habot. Az elősütött tésztalapra öntöttem, és további 20 percig 180 fokon sütöttem.
A legjobban azt szerettem a receptben, hogy szó se volt benne vaksütésről, amit utálok - soha nem fordult elő, hogy a sütőpapír és a különféle babok kivarázsolása után ne egy gusztustalan mállós-vizes, omlós tésztának aligha nevezhető valami nézett volna vissza rám a forma aljáról.
Feltételezve, hogy ez a tészta magától jól viselkedik, meg se szurkáltam, főleg, hogy az elősütés után folyós tölteléket teszek bele. Hát nem, nem viselkedett jól. Amikor pár perc múlva benéztem a sütőbe, egy hatalmas tésztadombot láttam kiemelkedni középen. Gondoltam, csak tudnak valamit ezek a szakácsok, majd megoldódik valahogy. Jól gondoltam. Amikor kivettem beleönteni a tölteléket, gyengéd erőszakot alkalmazva lelapogattam a tésztát, jöhetett is a végleges sütés.
Ja, a receptben azt írták, "ha a tészta sütés közben megrepedezik, foltozzuk be a maradék nyers tésztadarabokkal" - szóval nekik is volt maradék - ekkor csúnyán néztem, de nekem nem repedezett be a tészta :) .
Hidegen is finom, nincs gond a maradékkal.
A Szakácsok könyvében petrezselymes-újhagymás tészta dióval címen fut, a töltelék súlyosan más hozzávalókból áll.
