Ezt tessék jól megnézni. Alulról, felülről, oldalról és minden lehetséges szögből. ( De utána nem azt mondani, mint az Ember, aki szerint a képen lehetne akár juhtúrós-karamellesalmaszósz is , pedig nem az van; csakhát szentesete vacsorakor nem akartam túl sokat fotóra gyúrni... )
Mert ez nem amolyan drótketrecben fjordvízbe merített, antibiotikumokkal meg (jó esetben) béta-karotinnal tömött, tömegiszonyos szerencsétlen, nem ám. Ez míg élt, megjárta - szabadon - a tengert, azután kerülgette a grizzlymedvéket, de tavaly június végén a leghatalmasabb ragadozó, az ember - közelebbről egy kedves barátunk - elutazott oda, ahol ez a lazac fickándozott, Alaszkába, a Copper River-hez, és a hal, aki naivan azt hitte, végre résztvehet a teremtés örök körforgásában, rajtavesztett, és az én sütőmben végezte.
Hozzávalók:(4 személyre)
4 lazacszelet
2 narancs leve és lereszelt héja
1 citrom leve
4 gerezd fokhagyma
2 ek barnacukor
1 chilipaprika
2 dkg vaj
bors
pici só
A lazacszeleteket a narancsok és a citrom levével meglocsoltam, borsot daráltam rájuk és 20 percre állni hagytam. A barnacukrot, a narancs reszelt héját, a fokhagymát és a chilit összeaprítógépeztem, a lazacszeleteket ezzel a keverékkel bedörzsöltem, icipicit sóztam, alufólia-négyszögekre tettem és kevés olvasztott vajjal is meglocsolgattam a szeleteket és lazán, de jól lezártan alufóliába burkoltam őket. 200 fokos sütőben 10-12 perc elég volt nekik, mert a lazacot (is) sütés közben kiszárítani vétek.
Ui: Pár éve a NatGeo-ban volt egy szokás szerint jól illusztrált riport az aquakultur lazactenyésztésről. Nos, a képeket látván bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy a broilercsirkéknek bizony aranyéletük van hozzájuk képest, amit az én szempontomból az is magyaráz, hogy nem kell egész életüket vízben tölteni.
Ha valaki jobban utánanéz a neten, láthatja, hogy a tömegtermelés kidolgozásával felkeltett - mert kielégíthető - tömegigény, ami összefügg a tömegtermelés fajlagosan alacsonyabb költségével és az ebból eredő olcsó(bb)sággal, a minőség egyenes arányú romlásával járt. Az eddig egyébként kevesek által megfizethető lazac egészséges élelmiszer-jellege ezzel a múlté lett; vannak olyan vizsgálatok, amelyek szerint egyes skóciai és Feröer-szigeteki lazactelepekről származó halat maximum évi hat adagban lehet fogyasztani az állatokban felhalmozódott rákkeltő anyagok miatt megemelkedett élelmiszerbiztonsági-kockázat miatt.
Nagy tömegeket persze a mértéktelen lazacfogyasztás veszélye nem fenyeget, de amikor valamilyen ünnepi alkalom ürügyén lazacot eszünk, mindig eszembe jut, vajon most omega-3-zsírsavat vagy valami toxikus cuccot tolunk épp lefele? A béta-karotin jöhet, az kell a napozáshoz, bár az Élet, úgy ahogy van, egyre károsabb az egészségre.
A sokszor kipróbált recept Váncsa István szakácskönyvében "Lazac brazil módon sütve" cím alatt fut; az arányokról keveset árul el, nálam a fentiek szerint bevált.
Mert ez nem amolyan drótketrecben fjordvízbe merített, antibiotikumokkal meg (jó esetben) béta-karotinnal tömött, tömegiszonyos szerencsétlen, nem ám. Ez míg élt, megjárta - szabadon - a tengert, azután kerülgette a grizzlymedvéket, de tavaly június végén a leghatalmasabb ragadozó, az ember - közelebbről egy kedves barátunk - elutazott oda, ahol ez a lazac fickándozott, Alaszkába, a Copper River-hez, és a hal, aki naivan azt hitte, végre résztvehet a teremtés örök körforgásában, rajtavesztett, és az én sütőmben végezte.
Hozzávalók:(4 személyre)
4 lazacszelet
2 narancs leve és lereszelt héja
1 citrom leve
4 gerezd fokhagyma
2 ek barnacukor
1 chilipaprika
2 dkg vaj
bors
pici só
A lazacszeleteket a narancsok és a citrom levével meglocsoltam, borsot daráltam rájuk és 20 percre állni hagytam. A barnacukrot, a narancs reszelt héját, a fokhagymát és a chilit összeaprítógépeztem, a lazacszeleteket ezzel a keverékkel bedörzsöltem, icipicit sóztam, alufólia-négyszögekre tettem és kevés olvasztott vajjal is meglocsolgattam a szeleteket és lazán, de jól lezártan alufóliába burkoltam őket. 200 fokos sütőben 10-12 perc elég volt nekik, mert a lazacot (is) sütés közben kiszárítani vétek.
Ui: Pár éve a NatGeo-ban volt egy szokás szerint jól illusztrált riport az aquakultur lazactenyésztésről. Nos, a képeket látván bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy a broilercsirkéknek bizony aranyéletük van hozzájuk képest, amit az én szempontomból az is magyaráz, hogy nem kell egész életüket vízben tölteni.
Ha valaki jobban utánanéz a neten, láthatja, hogy a tömegtermelés kidolgozásával felkeltett - mert kielégíthető - tömegigény, ami összefügg a tömegtermelés fajlagosan alacsonyabb költségével és az ebból eredő olcsó(bb)sággal, a minőség egyenes arányú romlásával járt. Az eddig egyébként kevesek által megfizethető lazac egészséges élelmiszer-jellege ezzel a múlté lett; vannak olyan vizsgálatok, amelyek szerint egyes skóciai és Feröer-szigeteki lazactelepekről származó halat maximum évi hat adagban lehet fogyasztani az állatokban felhalmozódott rákkeltő anyagok miatt megemelkedett élelmiszerbiztonsági-kockázat miatt.
Nagy tömegeket persze a mértéktelen lazacfogyasztás veszélye nem fenyeget, de amikor valamilyen ünnepi alkalom ürügyén lazacot eszünk, mindig eszembe jut, vajon most omega-3-zsírsavat vagy valami toxikus cuccot tolunk épp lefele? A béta-karotin jöhet, az kell a napozáshoz, bár az Élet, úgy ahogy van, egyre károsabb az egészségre.
A sokszor kipróbált recept Váncsa István szakácskönyvében "Lazac brazil módon sütve" cím alatt fut; az arányokról keveset árul el, nálam a fentiek szerint bevált.
