2010. október 28., csütörtök

Szárzeller-krémleves



Csak hardcore szárzeller-rajongóknak. Nekik át se muszáj szűrni. Nem édes, nem savanykás, nem csípős - szárzeller ízű, mellé alma, a tetejére pirított dió, lehetne tehát nagyon elegánsan Waldorf-krémlevesnek is hívni, ha eltekintünk attól, hogy majonéz azért mégsincs benne, fűszernek viszont pluszban  egy kicsi gyömbér, hogy melegítsen.Még kapott egy kis Grana Padanot is a tetejére, nekem ez a tökéletes téli leves, a sütőtök nálunk semmilyen formában, senkinél nem nyerő :).

Hozzávalók:

35 dkg szárzeller-szár

3 dkg vaj

2 kisebb, savanykás alma - pl. Granny Smith

0,5 l húsleves vagy zöldségalaplé

2 késhegynyi őrölt gyömbér

1 nagy evőkanál mascarpone


bors

A zellerszárakat fél centi vékonyra karikáztam és a vajban kis lángon, néha megkevergetve üvegesre pároltam. Felöntöttem a húslevessel, az almát meghámoztam, felkockáztam és a leveshez adtam. a gyömbérrel együtt Kb. 20 perc után ítéltem teljesen puhának a zellerszárakat, ekkor leturmixoltam, hozzáadva a mascarponét is. Szitán áttörtem/szűrtem és egyet melegítettem rajta a tálalás előtt.Pirított dió, sajt tökéletes kiegészítője.

7 megjegyzés:

Mindennapi Manna írta...

Pedig egy ilyen színű leves után méltó befejezése az ebédnek az olyan színű desszert:))) Egyik kedvenc levesem amúgy.

Névtelen írta...

Hahh, micsoda színek !!

olzka

Piszke írta...

és nem is photoshop...hihetetlen milyen színű almákat kaptam a piacon!

Cserke írta...

Asszem, feliratkozom hozzád fotózóstanfolyamra.

kicsihod írta...

Kiprobaltam, es nagyon-nagyon finom a leves! Probaljatok ki ti is! :-)

Piszke írta...

:)

Névtelen írta...

Buonissimo! A szárzeller már régóta rostokolt a hűtőben, de méltó sorsa lett ez a leves. Remek ízű a leves, köszönöm a receptet!
Villő

Related Posts with Thumbnails