Rugelach

Szakácskönyvek, gasztroújságok na és a net... Kifogyhatatlan a választék a süteményekből. Mégis minden családban akadnak kedvencek és őket ritkán tudja überelni valami neten felfedezett  extra újdonság. Ha a gyerekeimet kérdezem, akkor nekik a Rákóczi túrós, a csokis kuglóf, a Sacher-torta, a somlói galuska, és persze a kókuszos tekercs lenyom bármilyen desszertcsodát. Nehéz dolga van annak a sütinek, ami a családi klasszikusok közé akarja beverekedni magát. A rugelachnak  Chili&Vanilia blogjáról egy  éve elég volt egy alkalom. Szó szerint bármennyit képesek belőle megenni, ami azért is nagy szó, mert csokinak híre-hamva sincs benne... 

Most dupla adagból készítettem, ráadásul kicsit apróbb, hamm-bekaplak méretben, így könnyen besegítettek a kicsike  unokatesók is, az öt felnőtt meg nézegethette a morzsákat a sütisdoboz alján...

Hozzávalók: (dupla adag, kisebb méret, 64 db - hidd el, nem sok!)

24 dkg krémsajt ( Philly, de a sajátmárkás cuccok is jól működnek)

24 dkg vaj

6 ek. cukor

30 dkg liszt

nagy csipet só 

-a töltelékhez:

4x3 ek. barackdzsem

4x4 ek. cukor

4x1 púpozott kk. fahéj

4x 5 dkg durvára darált dió

4x2 ek. apróra vágott mazsola

- a tetejére felvert tojás

A szobahőmérsékletű  krémsajtot, a cukrot és vajat kézi robotgéppel simára kevertem, majd hozzáadtam a lisztet, sót  és egy evőkanállal egyneművé kevertem - nagyon puha, ragadós a tészta, ezért ezután hűteni szükséges. Legjobb, ha egy éjszakát áll a hűtőben - így sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat.

Másnap ezt az adagot 4 egyenlő részre osztottam, három adag azonnal visszament a hűtőbe, a kinn maradtat jól lisztezett felületen, lisztezett kézzel gombóccá formáltam. A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Újra liszteztem a munkalapot, és a tésztát gyorsan  kb.20-25 cm átmérőjű körré nyújtottam. Megkentem a 3 evőkanálnyi  jó kis házi barackdzsemmel, megszórtam 3 ek.  cukorral - amihez hozzákevertem a fahéjat is - ,  3 dkg dióval,  2 ek.mazsolával, kicsit megnyomkodtam a tölteléket, majd  a legélesebb késemmel először 4 negyed körcikkre, ezután még az egyes negyedeket 4 felé cikkeztem és a vékonyka, hosszúkás háromszögeket a szélesebbik végüktől amilyen szorosan csak tudtam, feltekertem. Ilyenkor a töltelék persze kimászik a szélén, ezért a "szorosan" azt jelenti, hogy azért maradjon benne a töltelékből. Ami pedig a szélén kijön, gyönyörűen karamellizálódik a sütőben. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam - a hajtás vége alul legyen - és ugyanígy dolgoztam a maradék három résznyi tésztával is.

A kiflik tetejét felvert tojással kentem - ez egyébként megfogja a kifele igyekvő tölteléket is.

20 perc alatt sült készre, ekkor még melegen porcukorral szórtam.

A tészta maga nem igazán édes, ezért teljesen helyénvaló a dzsem-cukor kombó a töltelékben. Nálunk a sima darált diónál jobban bevált az aprítógépben darált, amiben maradnak kisebb diódarabok, amelyek a puha, édes sütiben nagyon jól érvényesülnek.Legjobb hűvös konyhában dolgozni a tésztával, nálam a negyedik adag már azt is megérzi, hogy a munkalap mellett készre melegedett a sütő.

A klasszikusan chanukai/karácsonyi  zsidó édességet Chili és Vanília blogján találtam, de nálunk bármikor van rá vevő.