Én is elgyönyörködtem a Szakácsok Könyvében az elegáns külsejű szárított epreken, és aztán olvastam valakinél, hogy valami vacakság sült ki belőle, égett-ragacsos massza. Mivel ki akarom próbálni az epres macaron-masszát (ugyan mi mást...) Tartelette-től, én is belevágtam egy kis maradék eperből a szárításnak, de már mások tanulságaival felvértezve.
A képen látható - és szerintem még mindig csak darálásra való eper...pelyhek(??) 5 óra 90 fokos sütőben való szárítás eredményei. Ez a hőfok szerintem az eredményből ítélve a kiindulópont, semmi cukorszórás, és ennél semmiképp sem magasabb hőmérséklet, sőt ha nem éjszakai műszakban megy, mint nálam, hanem valaki reggel áll neki, akkor még ennél alacsonyabb hőfokon is mehet, és akkor van legalább lehetőség kontrollálni, hiszen függhet még attól is, hogy milyen a sütőnk egyáltalán, milyen fajtájú az eper, milyen vékonyra szeleteltük... az ízéről a harmadik macaron-posztban mejd beszámolok, az biztos, hogy így szárazon ropogtatva...hááát nem tudom... nagyon sűrű, majdnemhogy kesernyés, pedig érett szemek voltak.
A képen látható - és szerintem még mindig csak darálásra való eper...pelyhek(??) 5 óra 90 fokos sütőben való szárítás eredményei. Ez a hőfok szerintem az eredményből ítélve a kiindulópont, semmi cukorszórás, és ennél semmiképp sem magasabb hőmérséklet, sőt ha nem éjszakai műszakban megy, mint nálam, hanem valaki reggel áll neki, akkor még ennél alacsonyabb hőfokon is mehet, és akkor van legalább lehetőség kontrollálni, hiszen függhet még attól is, hogy milyen a sütőnk egyáltalán, milyen fajtájú az eper, milyen vékonyra szeleteltük... az ízéről a harmadik macaron-posztban mejd beszámolok, az biztos, hogy így szárazon ropogtatva...hááát nem tudom... nagyon sűrű, majdnemhogy kesernyés, pedig érett szemek voltak.
