2014. február 26., szerda

Rozmaringos-narancsos pisztráng hollandi mártással



És Hasselback krumplival, csak nem bírom a hosszú neveket...
A hollandi szósz tulajdonképpen a majonézhez hasonlít nagyon: tojássárgája plusz zsíradék, fűszerezés - és egy kis gőz: emiatt könnyű, enyhén habos lesz a végeredmény. Ez a finom pisztráng megérdemelte, és pont úgy lehet időzíteni, hogy mikorra kész a mártás, épp megsül a hal és a hasselback is mellé, ugyanis csak frissen jó - így viszont rögtön tálalható.


Hozzávalók:
személyenként 1 darab pisztrán
1 nagyobb narancs, ( 4 vastagabb szeletre vágva, a két végéből a lé kicsavarva a mártáshoz)
4+2 ág rozmaring
5 dkg vaj
só bors

-a mártáshoz:
10 dkg vaj
2 kisebb tojássárgája
2 kk.  narancslé
2 kk. hideg víz

 bors

A sütőt 200 fokra előmelegítettem, a krumplikat megpucoltam, egy kanálba rakva 2mm-enként bevagdostam, kevés vajjal kentem, sóztam, borsoztam, sütőpapíron betettem a sütőbe. Előkészítettem a pisztrángokat a sütéshez: megmostam, fejüket levágtam ( a gyerekeke szerint horrorisztikusan néz ki sütve a szeme, és tényleg), a hasukba tettem 1-1 ág rozmaringot és egy elfelezett szelt narancsot, belül sóztam picit őket. 20 perc után a krumplit kivettem, vajazott sütőpapírra melléjük fektettem  a pisztrángokat,  felül vékonyan rájuk szeleteltem a maradék kb. 4 dekányi vajat, megszórtam a két ágnyi felaprított rozmaringgal és további 20 percig együtt sütöttem a krumplival. 
A szószhoz a vajat megolvasztottam. (de csak langyos legyen) A tojások sárgáját, a vizet és csak pár csepp narancslevet egy kisebb fém tálban  habverővel két percig vertem, majd gyenge gőz fölött újabb két percet kaptak. Ezután a tűzről lehúzva tovább vertem, és először csak  lassan cseppenként, intenzív keverés mellett adtam hozzá a vajat - épp úgy, mintha majonézt készítenék - később lehet picit bátrabban, de vigyázni kell, ki ne csapódjon. A legvégén adtam hozzá a maradék narancslevet, és ízlés szerint a sót és kevés borsot.

2014. február 20., csütörtök

Paradicsom krémleves



Eltartott egy ideig, míg eljutottunk idáig. A gyerekek ugyanis eredetileg  a paradicsomlevesnek azt a jó kis menzai, cukros-rántásos fajtáját preferálták, de nagyon...Én aztán olyat nem tudtam főzni - vagyis legalábbis szerintük _olyan jót_ nem, hiába próbálkoztam. És ha mégis közelébe kerültem a menzai ízvilágnak, attól meg mi, felnőttek nem voltunk igazán boldogok. De szerencsére az olaszos vonal népszerűsége töretlen, és amikor kettőnknek csináltam nyáron friss bazsalikommal a levest, akkor megkóstolták, és rájöttek, hogy paradicsomleves meg paradicsomleves között lehetnek hatalmas különbségek - ez szinte olyan, hogy már csak a pizzatészta hiányzik alóla. Ezt persze náluk pótolja a rengeteg kruton, mehet rá egy kis parmezán - igazi laktató téli leves lett belőle.

Hozzávalók:

2 ek olívaolaj
2 dkg vaj
1 nagy fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1tk. nádcukor
csipet só
15 dkg sűrített paradicsom ( tubusos, 36%-os, Aldi termék, csak ezt használom)
9 dl víz
2 tk. szárított bazsalikom
1 kk. oreganó
1 késhegynyi őrölt feketebors
1 dkg nádcukor
15 gr étkezési keményítő
1,5 dl tejszín
só és cukor ízlés szerint

 Az olívaolajjal összeolvasztott vajon megfuttatom a nagyon apróra vágott lilahagymát és fokhagymát, picit sózom,majd megszórtam a cukorral és hagytam párolódni, míg pirulni nem kezdett, ahogy elpárolgott a leve.Hozzáadtam a sűrített paradicsomot, kevergetve kicsit pirítottam, majd felöntöttem a vízzel. 10 percnyi gyöngyözés  után lehúztam a tűzről, az étkezési keményítőt elkevertem a 2 dkg cukorral, simára kevertem a tejszínnel és habverővel gyorsan a leveshez kevertem. Ezután adtam hozzá a fűszereket, és csak 2 percre tettem vissza a lángra, hogy a keményítő picit behúzza és krémesítse a levest, és a fűszerek is kiengedjék az aromáikat.

A legvégén biztos hogy kell még sót hozzáadni, kóstolgatni kell, és ha valaki picit édeskésen szereti,  lelkifurdalás nélkül adagoljon még óvatosan hozzá keveset.


2014. február 19., szerda

Mogyoróvajas keksz


Nem mondhatom, hogy ez a legjobb mogyoróvajas keksz, amit valaha csináltam, mivel most először próbáltam ki a mogyoróvajat süteménybe, de maradok ennél a receptnél. Mindjárt egy nagyon-nagyon jó mogyoróvajat, a Donum Terrae-től - utólag meg is állapítottam, hogy kár volt ezt csak simán sütibe tenni, sokkal jobb lett volna csak úgy elkanalazgatni, vigaszként a csúnya, szürke, esős napokon. Kár hogy a kimaradt mogyoróvaj 5 perc alatt eltűnt valahogy, és nem is tudom senkire fogni...

Bár mogyorovajas keksz receptekben nincs hiány a neten, a legtöbb gombócolós verzió, én meg inkább linzerszerűséget szerettem volna. Ebben a receptben az a legjobb, hogy van benne nagyon apróra vágott földimogyoró is, ezért nemcsak selymesen omlós, hanem ropogós is. A tésztát kicsit átvariáltam, mert nem voltam elégedett elsőre az állagával, és még így se lehet könnyen kezelhetőnek mondani, mert a magas zsírtartalomtól pillanatok alatt felmelegszik, de cserébe sütés után hihetetlen aromájú kekszeket kapunk. Egy icipicivel több csoki kerül rá legközelebb, és bár elképesztő illata van sütés utén, ha meg bírjuk állni, akkor direkt jót tesz neki 3-4 nap álldogálás, nem is kell dobozba zárni, nem fog kiszáradni, hiszen a vaj meg a mogyoróvaj együtt  gondoskodik a szuper állagról.

Hozzávalók:

18 dkg  vaj
15 dkg jó minőségű  mogyoróvaj
15 dkg nádcukor
csipet só
32 dkg liszt
3 dkg étkezési keményítő
1 kis tojás
1 kk vaníiliakivonat/1 vaníliáscukor
10 dkg natúr földimogyoró, apróra vágva

A vajat, a cukrot, sót  és a mogyoróvajat kézi mixerrel habosra kevertem, hozzáadtam a tojást és a vaníliakivonatot, majd fakanállal hozzákevertem a lisztet és az étkezési keményítőt, a végén pedig belekevertem az apróra vágott natúr földimogyorót. Vastag kerek lappá formázva folpackban egy órát a hűtőben pihentettem a puha tésztát, majd jól lisztezett munkalapon a tészta felületét is lisztezve, a tészta felét  fél centinél kicsit vékonyabb lappá nyújtottam, lisztbe mártott szaggatóval szaggattam. A maradék ment vissza a hűtőbe, ugyanígy nyújtottam-szagattam a másik felét is, meg a maradékokat.
175 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben kb. 20 percig sütöttem. ( Nem baj ha kicsit sötétedik a keksz, akkor sül meg tökéletesen.) Kihűlés után pár kocka felolvasztott étcsokival csíkoztam.

2014. február 6., csütörtök

Epres-túrókrémes rakott piskóta



Tavaly tavasszal elhatároztam, hogy amikor a legjobb áron jutok eperhez, szorítok helyet neki  a kicsi mélyhűtőnkben, úgy, ahogy a legoptimálisabb: turmixolva.Azért, mert milyen jó lesz majd tél közepén eperturmixot inni, hogy fogják csípni a gyerekek. És tényleg. Szerintem az eper volt a titka ennek a kis semmi édességnek is, amit lusta voltam poharakba öntögetni, inkább minimális zselatinnal tortaszerűen csináltam meg és úgy ették, mintha valami szuper cukrászati teljesítmény lenne mögötte, pedig legközelebb ők fogják csinálni :)

Az eper finom érett benne, szerintünk elég ennyi cukor, mert a babapiskóta eléggé édes. A piskótát nem mártottam meg semmiben, de egy kis alkoholos locsolgatást elbír, viszont a krém puhít rajta annyit, míg megdermed, hogy tökéletesen vágható, nem ropogós, de nem is puha, mint egy tiramisuban.


Hozzávalók: 6-8 szelethez, 18-20 cm-es dobozformához)

20 dkg túró
15 dkg tejöl
2 dl tejszín
20 dkg eper pürésítve (fagyasztott)
6 dkg porcukor
4 lap zselatin
4 ek víz
24 db babapiskóta



A zselatinlapokat a vízben megáztattam, a formát alufóliával béleltem.
A túrót kissé  áttörtem a cukorral, majd összekevertem a tejföllel, a kiolvadt eperpürével és beleforgattam a habbá vert tejszínt. A zselatinlapokat kis lángon átmelegítettem, simára kevertem és a kézi mixert járatva egyenletesen elkevertem az epres krémben.
A babapiskótákat 3 rétegben raktam le a krémmel, majd 4 óra hűtés után a fomából kifordítva tálaltam.

2014. február 4., kedd

Narancsos--áfonyás kacsasült




Mióta a gyerekek szerint már nemcsak a fehér húsú jószágok alkalmasak emberi fogyasztásra, gyakrabban kerül kacsa a sütőbe, vagy a serpenyőbe. A sütőben sütésnek mindig ezt a lassú, lusta módját választom, nem kell locsolgatni, nézegetni, aggódni felette: a kacsa megsül szép lassan magától,  kisül belőle a zsír, ami finom, fűszeres, a hús pedig  omlós lesz. Most télies fűszerezést találtam ki hozzá, a bónusz pedig az áfonya volt: a szárított gyümölcsök szép kerekre híztak a szaftban és savanykás ízükkel tökéletes párost alkottak a hússal.

Hozzávalók:

1 pecsenyekacsa
2 narancs
6 szem szegfűbors
10 dkg aszalt vörösáfonya
feketebors


A sütőt 150 fokra előmelegítettem.
A kacsát feldaraboltam, a bőrét óvatosan beirdaltam és felforrósított serpenyőben, jó közepes lángon a a bőrős felén 6-8 perc megpirítottam a darabokat. Ezután a darabokat tepsibe raktam, kevés kisült zsírt öntöttem alájuk, meglocsoltam 1 dl frissen kifacsart narancs levével, sóztam, borsoztam, mellédobtam a szegfűborsokat, mindegyik darabra tettem egy szeletet a másik, meghámozott narancsból és alufóliával szorosan takart tepsiben további 3 órát lassan sütöttem. Az utolsó egy órában szórtam a szaftba az aszalt tőzeg ( vagy ahogy itthon nevezik: vörös)áfonyát.
Related Posts with Thumbnails