Tükörtojás-süti

Nincs is jobb ennél reggelire. Legfeljebb egy kis tükörtojás ropogós baconnal, meleg, vajas pirítóssal.

Na de az hízlal! Ebben meg van gyümölcs, rengeteg  tej, és alatta egy szerény mandulás piskóta.

Most hogy volt végre időm átnézni  a tavalyi nyár óta halmozódó könyvjelzőimet, mindjárt ebbe a cuki kis ötletbe botlottam ezen a cuki blogon, nem is hinné az ember, hogy német, és hogy férfi.... A tésztát élből lecseréltem, a cukrot lejjebb vettem, a gyerekeket lenyűgöző ötlet maradt. Jól behűtve tényleg könnyű nyári süti, és másnap is ugyanilyen jól néz ki a hűtőből elővéve. A vaníliapuding "házi" rajta, ami erős túlzás valamire, ami tejből, étkezési keményítőből, cukorból  és vaníliapasztából áll, szemben a zacskóssal, ami tejből, étkezési keményítőből, sárga színezőanyagból ( de miért sárga?? miért nem rózsaszín, vagy halvány narancs, vagy bézs, esetleg világoskék??) és vanillinből áll. Szóval a tükörtojás-feeling miatt a sárga színezős pudingpor felejtős, legyen inkább mindig otthon sima érkezési keményítő.(Életmód-tanácsadó rovatunkat hallották.)

Hozzávalók:

-a tésztához
(innen indultam ki, nagyon jó alaptészta lett az alábbi módosításokkal - mandula és tepsiméret -bármihez)

15 dkg vaj

2 tojás

12 dkg cukor

10 dkg liszt
5 dkg darált mandula (vagy más csonthéjas is jó, megy a nektarinhoz/barackhoz)

1 tk. sütőpor

1 tk. vaníliakivonat

-a tetejére:

pár kanál barackdzsem

6-8 kisebb, magvaváló nektarin vagy őszibarack

1 liter tej
5 ek. cukor
9dkg étkezési keményítő
2 tk. vaníliapaszta/ 4 tk. vaníliakivonat/ sok vaníliáscukor/ 1 rúd vanília kikapart magja

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A lisztet, a sütőport és a darált mandulát  átszitáltam (nem jó kihagyni, sok extra levegőt ad a tésztának), a  puha vajat,  a cukrot és a vaníliakivonatot habosra kevertem, simára kevertem a felvert egész tojásokkal, majd belekevertem az átszitált lisztes-sütőporos-mandulás keveréket. 

A  tésztát egy 20x30-as, 2 centis peremű tepsi sütőpapírral bélelt aljába simítottam egy falapáttal - viszonylag sűrű, kicsit ügyeskedni kell vele. 18 perc sült  készre, ezután megkentem barackdzsemmel.

Amíg sült, a nektarinokat leforráztam, pár perc forró vizes fürdő után lehúztam a héjukat, félbevágtam és kimagoztam őket.

8 dl tejet  feltettem melegedni a vaníliapasztával; a cukrot és a keményítőt összekevertem, és maradék  2 deci hideg tejjel  simára kevertem. Mikor már a tej forrt, beleöntöttem a keményítős-cukros keveréket, és fél perc alatt már kész is volt a puding. (Keményítőt tilos sokáig főzögélni, mert feladja, és visszahígul.)

A tepsiben maradó tészta tetejére öntöttem, majd óvatosan belepottyantottam a fél nektarinokat is (nekem 12 fél elég volt). Bár a német recept szerint ezután még csinosítani lehet a barackokat kis tortazselével, ezt szükségtelennek találtam, nem is száradt ki a hűtőben. Jól behűtve az igazi, nem muszáj reggelire, sőt egy komolyabb leves után elmegy ebédre is a nyári szünetben.

Málnás madeleine

Ahogy Doki írta egyszer, szezonja most azért is van (és a meggynek is) mert muszáj az elfelejtett titkos aranytartalékokat felélni a mélyhűtőből, hogy azután újabbakat képezzünk az idei termésből.

A legelsőnek kipróbált alaprecepttel csináltam, csak kihagytam a vaj tisztítását, ami csak az ízét befolyásolta kicsit, mert lemaradt az enyhe mogyoróaroma, helyette viszont a fagyott állapotban beletördelt pici málnadarabok éppcsak felengedtek a sütés végére, nem áztatták el a tésztát - a frissel biztos szaftosabb lesz - szóval épp ideális készletfelszámoló sütemény.

Hozzávalók:


17 dkg vaj

10 dkg liszt

12 dkg cukor

5 kisebb tojás

1 tk. vaníliakivonat

1 csipet só

10 dkg fagyott, mélyhűtött málna.


A vajat felolvasztottam.
Kézi mixerrel habosra kevertem az egész tojásokat - nagy fokozaton 3-4 percig - majd fokozatosan hozzákevertem a cukrot is és addig kevertem, amíg piskótaszerű lágy keveréket kaptam. Óvatosan, már csak fakanállal hozzákevertem a vaníliakivonatot és az átszitált lisztet, amíg egynemű masszát kaptam. Ezután kevertem bele, szintén kedvesen és gyengéden a langyosra hűlt vajat.

1 óra pihentetés a hűtőben púposabb madeleineket eredményez, de ha sietünk kihagyhatjuk ezt a lépést, vagy a liszthez adjunk 1 kk. sütőport.

Az áthűlt tésztába óvatosan belekevertem a mélyhűtőből fagyosan kivett és összetört málnadarabkákat.

A madeleine-formát kivajaztam (azt tapasztaltam, ha lisztezem is, a sütik kapnak egy lisztes-vajas barna bevonatot) és a mérőkancsóba töltött folyós masszából - így a legegyszerűbb, nem kell kanállal mindent összecsöpögtetni - a formákat 4/5 részig megtöltöttem.

190 fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc kellett míg egy adag kisült- ha a széle elkezd barnulni és a sütik teteje tapintásra már nem nedves, lehet kivenni.

Kb 40 nagyobb madeleine lett belőle.

Sütinyalóka

Az évek során lassan gyarapodott a kiszúróforma-készletem ( és megint elfelejtettem visszavinni egy kölcsönkértet) ráadásul vannak köztük padláson talált darabok is úgy a II. világháború előttről. Némelyikről azt sem tudom, mi lehet, van amit pl. manósapkának tippelek, de lehet hogy csak az évtizedek hagytak nyomot rajta. A különféle kiszúróformákhoz vonzódás igazi giccses dolog, a pasztellrózsaszín meg halványsárga cukormáz még rátesz egy lapáttal, de nyugodtan mondhatom a nyalókaforma miatt, hogy kizárólag a gyerekek kedvéért csináltam, pedig ez azért nem teljesen igaz.





Hozzávalók:

25 dkg liszt

10 dkg mandula

10 dkg porcukor

20 dkg vaj


A lisztet és a hideg vajat aprítógépben morzsássá dolgoztam, a munkapultra kiöntve gyorsan összegyúrtam a cukorral, kb kisujjnyi vastagra nyújtottam, kiszaggattam és 15 cm-es hurkapáclikákat tűztem a figurák aljára, óvatosan a tésztaréteg közepén haladva.

180 fokra melegített sütőben, sütőpapíron 15-húsz perc kellett a figurák megsüléséhez, de csak kissé kihűlve lehet kivenni, mert a tészta könyen törik melegen - cserébe napokig omlós a magas vaj- és mandulaolaj tartalma miatt.

A cukormáz porcukor és kevés citromlé/málnalé és pár természetes színező - kakaópor, pici kurkuma - sűrű keveréke, csak a türelmünk és a fantáziánk szab határt a díszítésnek.

Boldog Húsvétot!

A tészta Horváth Ilona, de nem kiszúrós, hanem eredetileg vaníliás kifli, amit én gyerekkoromból a lakodalmakból ismerek.

Egy profi cake pops gyártó: Bakerella.

Madeleine

A sárga ételek GBT-s témájáról rögtön ez a kis semmiség süti jutott eszembe. Proust ugyan nagyon megmarketingelte, de valójában - ha az alapreceptet nézzük - igazából egy kellemes, elég édes, vaníliás piskótaszerűség, olyan, amit - bár egyébként is puha - sötét téli délutánokon teába lehet mártogatni.
Előnye viszont a könnyű elkészíthetőség, és hogy ezerféle ízvariációt lehet belőle kihozni, vagy tea helyett lehet melléadni valami ütősebb szószt, gyümölcsöset vagy csokisat - bár nálunk az első 12 darabot csak úgy magában a gyerekek 5 perc alatt eltüntették a reggeli után.

Ebben a receptben a plusz egyedül a barnított vaj használata, ami ad egy kis mogyorós-diós mellékízt (talán), nem ördöngösség, de nem muszáj ilyet használni, nyugodtan lehet sima olvasztott vajat is használni, úgy kb. 10 perc kell, és már lehet is sütni.


Hozzávalók:

17 dkg vaj

10 dkg liszt

12 dkg cukor

5 kisebb tojás

1 tk. vaníliakivonat

1 csipet só


A vajat egy vastag aljú lábasban felolvasztottam és lassú lángon kb. 20 percig gyöngyöztettem - a végén teljesen tisztán lehetett érezni a mogyorós-diós illatát, nagyon finom :). Ezután dupla törlőpapíron keresztül átszűrtem, hogy az apró barna részecskéktől megszabaduljak.

Amíg a vaj készült, kézi mixerrel habosra kevertem az egész tojásokat - nagy fokozaton 3-4 percig - majd fokozatosan hozzákevertem a cukrot is és addig kevertem, amíg piskótaszerű lágy keveréket kaptam. Óvatosan, már csak fakanállal hozzákevertem a vaníliakivonatot és az átszitált lisztet, amíg egynemű masszát kaptam. Ezután kevertem bele, szintén kedvesen és gyengéden a langyosra hűlt vajat.

A madeleine-formát kivajaztam (azt tapasztaltam, ha lisztezem is, a sütik kapnak egy lisztes-vajas barna bevonatot) és a mérőkancsóba töltött folyós masszából - így a legegyszerűbb, nem kell kanállal mindent összecsöpögtetni - a formákat 4/5 részig megtöltöttem.

190 fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc kellett míg egy adag kisült- ha a széle elkezd barnulni és a sütik teteje tapintásra már nem nedves, lehet kivenni.

Ennyi tésztából 44 nagyobb madeleine lett.

101 Cookbook receptjét használtam.


És egy kis OFF:

Igen divatos virágokat dobálni a gasztrofotókon ide-oda, én se tudtam/fogok ennek ellenállni, mert kétségtelenül feldobják a képet, ráadásul szerencsés vagyok, mert kéznél vannak.

Itt téli jázmin látható: Igénytelen, nagyon korán virágzó cserje. A nagyon korán valójában januárt jelent, de idén nem tudott kibontakozni nálunk a kocsibejáróról rálapátolt méteres hó alatt. Kevésbé havas teleken annyira jól esik ránézni, igazi gyönyörűségek a sötét januári napokban fagyálló, világító sárga virágai. Ráadásul könnyen terjed, hajtásai a földig hajolva legyökeresednek.

Kókuszos keksztekercs

Ugyanabban a kisvárosban nőttek fel, közel egykorúak, és ugyanabba az általános iskolába jártak. Mint 20 évvel később kiderült, annyira közel laktak egymáshoz, hogy az egyik teraszról a másik erkélyre könnyen átintegethettek volna egymásnak. Van még persze számos, pusztán csak a "Férfiak......" címszó alá besorolható hasonló tulajdonságuk még, de azt, ugye, felesleges részletezni.
Emellett mindketten megátalkodott kókusztekercsrajongók.

Megismerkedni pedig úgy ismerkedtek meg, hogy egy másik meg egy harmadik városban feleségül vettek egy-egy nőt, akik még életükben nem csináltak kókusztekercset addig. Így boldogan megegyeztek abban is, hogy a kókusztekercs-nem-készítés az elnézhető volt a kapcsolat vadvirágos hajnalán, de ezután, bizony, válóok.

A hugomnak nehéz dolga van, mert anyós-após kókusztekercsének színvonalát nehéz hozni, a hihetetlen mérnöki precizitású külsőről nem is szólva, nekem meg ugyan itt a tuti recept tőlük, de könnyen hivatkozhatok arra, hogy ezt még anyósom se szerette csinálni, úgyhogy ha egyszem kisfia kókusztekercsre vágyott, kénytelen volt még a segítségét (!!) is felajánlani neki. Így a kókusztekerccsel való vacakolás közben (mert azt senki se mondja, hogy ez egy egyszerű, sütés nélküli sütemény) kicsit el tudok szórakozni azon, hogy magam elé képzelem az Embert, amint lelkesen nyújtja a kekszmasszát, vagy netán habosra keveri a vajkrémet.

Na, ettől mindjárt viccesebb a kókusztekercskészítés.

A kókusztekercsfüggés viszont, úgy néz ki, genetikus, és az Y kromoszómához kötődik, mert tegnap a Nagyobb ezt kért reggelire.



Hozzávalók:

50 dkg darált háztartási keksz

6 dkg kakaópor

15 dkg porcukor

2 dl feketekávé

1 dl rum (vagy rumaroma és tej)

-a krémhez:

25 dkg vaj

20 dkg porcukor

5 dkg kókusztejpor (dm-ben mindig van)

-a nyújtáshoz:

10 dkg kókuszreszelék


A tekercs tésztájának hozzávalóit összekevertem, úgy, hogy egy nem túl puha, de gyurmázható masszát kaptam. Kicsit függ a folyadék mennyisége a kekszpor nedvességtartalmától, a lényeg, hogy szobahőmérsékleten kellemes, linzertészta állaga legyen. Ha szárazabb, törik majd a nyújtáskor és a feltekeréskor. Ilyenkor óvatosan adagoljunk hozzá még a folyadékokból, ízlés szerint.

A krémhez habosra kevertem a vajat a porcukorral és a kókusztejporral.


A kekszmasszát két részre osztottam, és kókuszreszelékkel beszórt folpackon kb. 35X20cm-es, vékony lappá nyújtottam - a tészta tetejét is kókuszreszelékkel szórtam, ne ragadjon a nyújtófához. Ezután megkentem a krém felével - kb. 0,5 cm vastagra jön ki, ezt a mennyiséget lehet csökkenteni -5dkg vaj és -5 dkg porcukor mennyiséggel az alap elkészítésekor, és ezzel helyes félcentis szeletek alapulvételével szeletenként máris spóroltunk vagy 10 kalóriát... - és szép óvatosan, amennyire csak lehet szorosan feltekertem.

A folpackba csavarva kb. két órai hűtés után már szépen szeletelhető, és ez a mennyiség egy hosszú hétvége sütiigényét is képes kielégíteni.

Ja, mielőtt jönne a gyámügy, én a rumot feleztem és felforraltam a tejjel, így ehettek belőle a gyerekek is.


A recept némi módosítással - plusz kókusztejpor, mínusz porcukor- a hugom férjenek szüleitől való.

Kis mandulás sütemény

A kis mandulás sütemény kis tea(teás) süteménynek indult, még jó, hogy -remélve a legjobbakat - csináltam egy próbakört, mert ezt szántam az Angyalkára. Valószínűleg kevés volt az infúziós idő, mert csak késő délután főztem meg a Gárdonyi Teaház Cherry-Rum ízesítésű teáját hozzá, ami nálunk teljesen addiktív termék a téli időszakban. Mivel mandula is van benne, gondoltam, a sütinek sem árthat egy kis mandula, viszont sem a tea észbontó aromája, se a színe nem jött át a sütibe - így maradt ilyen kis mandulás sütemény, nagyon omlós, gazdag a dán vajaskekszekre hasonlító (csak finomabb, persze).


Hozzávalók:

24 dkg liszt

14 dkg vaj

8 dkg porcukor

2 tojás sárgája

1 dl tejszín

5 dkg darált mandula


A vajat és a porcukrot habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk és jól elkeverjük benne a tojássárgájákat, majd a tejszínt, a mandulát és a lisztet. (Kicsit lágy lesz a tészta, elbír némi lisztet még)

30 percet hideg helyen pihentetés után (muszáj, mert összegyúrva nagyon lágy) fél cm vékonyra nyújtjottam a tésztát, formákra szaggattam és kristálycukorba forgattam.( Lapostányérban a cukor, kicsit tunkolni kell). 165 fokra előmelegített sütőben kb.20 percig sütjük. Az utolsó pár percben alufóliával takartam, így megmaradt szép téli hófehérnek.

Piszkés-ribizlis morzsasüti

Magyarul crumble, ugye. És tény, hogy a fényképen egyáltalán nem látszik, de a gyümölcs fele igenis piszke (egres) volt, csak valahogy beleolvadt a tésztába sütés közben. Sűrű elnézést, hogy így le vagyok maradva, de piszkét még látok a boltokban, és eredetileg csak azzal készült volna, - hiszen a név kötelez - , ha rendes az idei termés... ribizli viszont volt bőven, így a két savanykás gyümölcs összeházasítása nem tűnt nagy hibának. Nigella receptjét követtem majdnem betű szerint, de meg kell mondjam, hiába volt finom nagyon, Mamma mennyei almás crumble-jének a nyomába se léphet.
Egy dologban tértem még el a recepttől: a 20 cm-es tortaformát kicsinek ítéltem és igazam volt. Nigella vendégei tuti vastag és fojtós tésztát kénytelenek legyűrni, ha ezt kapják desszertnek. Így viszont jó volt a tészta-gyümölcs arány, még annak ellenére is, hogy a vaj felét először egész egyszerűen elfelejtettem összemorzsolni a liszttel, így mit volt mit tenni, felolvasztottam és gyorsan az egész tetejére locsoltam már a sütőből kikapva...



Hozzávalók:

- a tésztához:

20 dkg liszt
12 dkg cukor
17,5 dkg vaj
fél csomag sütőpor
5 csomag vaníliás cukor


-a töltelékhez:


35 dkg piszke
35 dkg ribizli
1 ek cukor
1 ek víz
1 tojás
5 ek tejszín



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A nagyon hideg vajat felkockáztam és a sütőporral elkevert liszttel morzsalékosra aprítógépeztem (villával is össze lehet morzsálni, csak úgy lassúbb). Hozzákevertem a cukrot és a vaníliás cukrot és a hűtőbe raktam.

A megtisztított gyümölcsöket ( nem mondom, a piszke tisztítása kissé idegölő szerintem) a cukorral és a vízzel egy lábasban pár percig összeforraltam. A ribizli jó érett volt, így a gyanúsan sok léből egy decinyit leöntöttem, ami később jó húzásnak bizonyult. A tejszínt és a tojást 1 káváskanál cukorral felvertem és a kissé kihűlt gyömölccsel összekevertem.

Ezután az egészet kivajazott kerek 24 cm-es formába öntöttem, és rászórtam a morzsatésztát. (Utóbb meg rálocsoltam körbe-körbe a vaj feolvasztott másik felét.)

35 perc alatt szép aranyszínűre, de még alul leveses-gyümölcsösre sült - a piszke viszont felszívódott :) . Nálunk másodikféleként futott, de igazából egy nagy adag vaníliafagyival, desszertként az igazi.

Nigella receptje a a Domestic Goddess-ből. A cukor sima répacukor volt, a bodzaszörp helyett pedig a gyümölcsmártásba és a tejszínes keverékbe is az került.

Gyümölcstorta retro

Még emlékszem amikor gyerekkoromban megjelent a a gyümölcstorta-forma, az a cakkozott szélű fordítsd-ki-tölts-bele-valamit-díszítsd-fajta. Úgyhogy ez nekem mindig a gyerekkoromat idézi fel, és mivel szerintem minimális erőfeszítéssel igazán kellemes külsejű süteményt lehet vele gyártani ezért gyakran szoktam csinálni. Van is már pár képem ilyen meg olyan tortákról de mivel hamarosan beüt az eperszezon, ezért ez került most be ide. Úgy gondolom, ennél már csak akkor egyszerűbb ha készen vesszük, de az biztos nem lesz olyan finom...

Hozzávalók:(28 cm átmérőjű formához)

4 tojás
4 ek cukor
4 ek liszt
1 kk. sütőpor
csipet só

a krémhez:

50 dkg sovány tehéntúró (Plus)
8 dkg porcukor
1 tk. vaníliaaroma (vagy 2 zacskó vaníliáscukor)

25 dkg eper a díszítéshez
fél csomag zselatinpor az utasítás szerint elkészítve



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét habbá vertem, hozzáhabverőztem a cukrot, egyenként a sárgáját, aztán beleszitáltam a lisztet és vele együtt a sütőport, aztán a piskótatésztát a kilisztezett-kivajazott formába öntöttem( hiába teflonos ez már, nem merem csak úgy beleönteni, a bordázat muszáj, hogy szép legyen...) és 15 perc alatt megsütöttem.

Amíg sült, a túrót (igazából ez ugye teljesen krémszerű, sima és quark a becsületes neve) a többi hozzávalóval kikevertem; amikor a süti kihűlt, beletöltöttem a krémet, díszítettem az eperrel, és áthúztam egy kevés zselatinnal.

Ennyi...

Csokitorta háromszor

Én bírom Nigellát. Nyilván nem minden receptje tökéletes - mert ki-é az? - biztos csúnya műkajákat is használ az Express-sorozatban - de legalább nem gasztrosznob - de legfőképpen azért, mert sugárzik róla az életöröm, talpra bírt állni személyes tragédiája után és be meri vallani azt, hogy éjfélkor is képes megdézsmálni a desszert maradékát a hűtőből. Szóval nem sztárséf, nem tökéletes szupernő 38-as (vagy angol 10-es) méretekkel, hanem egy ember, akinek nem kell megjátszania magát, amikor megmutatja: örömből főz, olyanoknak, akiket szeret. És aki esetleg nem ért egyet a fentiekkel - tegye nyugodtan, miért is lennénk egyformák??

Nem is volt kérdés, hogy a Házi Istennő-s szakácskönyve első helyek egyikén volt a Jézuskának írt levél listáján. És mivel annnnnnyira jó voltam, meg is kaptam, és azóta olvasgatom, gondolkodom, méricskélem, annyi kedvemre való recept van benne, hogy aztán végül mindig inkább valami más mellett döntöttem. Aztán egy depressziós esős vasárnap muszáj volt valami nagyon csokisat sütnöm, és egyből eszembe jutottak a csokitortái. Ezekből választottam az alábbit, és olyan sikere volt, hogy gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem, csak a borításban különböztek egymástól.

Hozzávalók:
12,5 dkg vaj
10 dkg étcsoki
30 dkg narancs-, barack, vagy másfajta dzsem
15 dkg kristálycukor
2 nagy tojás
15 dkg liszt
fél csomag sütőpor

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A vajat óvatosan felolvasztottam egy lábasban, levettem a tűzről és beletettem az apróra tört étcsokit, és kevergetve összeolvasztottam őket. Ezután beleraktam a narancsdzsemet, a cukrot, belekevertem a felvert tojásokat és a lisztet a sütőporral együtt. Mivel nincs 20 centis kapcsos formám, egy ugyanekkora átmérőjű fém lábas alját sütőpapírral béleltem ki, és abban sütöttem tűpróbáig - ez 50-60 perc volt. 20 perc után a tetejére tettem alufóliát, mert tartottam attól, hogy a tetejét megkapja a sütő. Ezt aztán a vége előtt úgy tízperccel le kell venni, mert akkor meg nem akar átsülni. Ettől eltekintve igazán egyszerű elkészíteni. Csináltam csak barackdzsemmel, ekkor határozottan Sacher-jellege lett.
Egyébként nagyon szép, szabályos formájú torta, nem púposodik lehetetlenül, a sütőből kivéve sem lappad össze, egyszóval csinos, tömör, laktató kis kalóriabomba.

A tejszínhab sose rossz hozzá, de a bevonatok közül a porcukor-kevés-narancslé-cukorszirupban átforralt-narancsszeletek aratták a legnagyobb sikert - ez utóbbi adott a tortának egy kis fanyarságot. Biztos ki fogom próbálni még áfonya- vagy meggydzsemmel is.

Nigella Lawson : Hogyan váljunk házi istenőkké c. könyvéből.

Bounty

Pusztán a véletlen műve, hogy nem került fel ide még semmi kókuszos. Pedig van súlyos kókuszfüggő közöttünk, aki titkos Bounty-készletekkel operál, ami csak a kamrában történő rendrakáskor szokott kiderülni. Tehát olyan nincs, hogy ne fogyna el 24 órán belül bármi, ami kókuszos. Ezt a sütit még időben sikerült lefotózni... Egyébként itt a környékbeli cukrászdák mindegyikének állandó kínálatában szerepel, és nemhogy ugyanolyan, hanem még sokkal finomabb is. Egyszerű, látványos, elég nagy adag lesz belőle, vendégek is lenyűgözhetők vele.

Hozzávalók a kakaós tésztához:

1 tojás
2,5 dl tej
25 dkg liszt
25 dkg cukor
1 sütőpor
4 dkg kakaópor
5 dkg vaj

A sütőt előmelegítettem 180 C-ra.
A cukorhoz kevertem a puha vajat és az egész tojást, majd a tejet. Összekevertem a lisztet, kakaóport és a sütőport, majd az egészet hozzákevertem a tojásos-cukros-vajas keverékhez.
Kivajazott-liszetezett 30x30-as gáztepsiben tűpróbáig sütöttem. ( Kb.20 perc)

( Egyébként a Horváth Ilonában lévő kakaós lepény-recept is tökéletesen jó hozzá. )

Amíg a tészta sült, megcsináltam a kókusztölteléket. Ez lehet, hogy valószínűtlenül hangzik, de működik:

Hozzávalók:

25 dkg kókuszreszelék
2 dl tej
15 dkg cukor

A kókuszreszeléket a tejjel és a cukorral felforraltam. A kókuszreszelék milyenségétől is függ: enyhén nedves, semmiképp sem folyós állapotot kell elérni, ha híg lenne, kicsit tovább kell kavargatva főzni.

Amikor a tészta és a töltelék is meghűlt, a tésztát 3 részre vágtam, megtöltöttem a kókusszal, úgy, hogy a tetejére is maradjon egy vékonyabb réteg. Most piros gyümölcsök voltak kéznél - a fagyasztóból - ezekkel raktam ki a leendő szeletek tetejét - és tortazselével húztam át őket, a zacskón lévő utasítást követve. Persze agar-agarral is lehet, de az itt helyben sose jön szembe.
A kókusz miatt talán stílusosabb a mandarin (narancs)-kiwi a tetején, mint itt az összes helybéli cukrászdában, de akkor olyan téli-sütemény-külseje van. A lapokat vékony csoki- vagy lekvárréteggel sem húzom át, ez megakadályozná, hogy a kókuszban maradt nedvességet a sütilapok magába szívják, de szerintünk ez egyrészt direkt jó, másrészt olyan sok idő nem marad erre, mert fél napnál többet sose töltött még hűtőben.