Jambalaya!

Legszívesebben három felkiáltójellel írnám, és sajnálom hogy ennél meggyőzőbb fotót nem sikerült készítenem. Ha valaki szereti a pacalt ( nálunk senki) a birkapaprikást ( nálunk mindenki) a sűrű vadragukat (Kiskorúak nem eszik), a megáll-benne-a-kanál-sűrű pörkölteket (ezt se, kivéve csirke), a chili con carne-t (nálunk mindenki), a bácskai rizses húst (mindenki), annak ez a kaja be fog jönni. Igazi ízorgia!
És nagypapám azt mondaná rá, ez aztán legényfogó, kisjányom. Már nem nagyon van szingli ismerősöm; ha lenne, és megkérdezné tőlem, mit főzzön a fiújának, biztos ezt ajánlanám, elronthatatlan, igazi pasis kaja.(  És legyen otthon sör is, vagy egy jobbféle vörösbor.) És bár én elsősorban  a fiúk kedvéért belepottyantottam a főzés végén pár garnélát is, ez nem tartozik az alaprecepthez. Nálunk zajos sikere volt, rendszeresen fogom főzni, főleg, hogy cseppet sem mellékesen a hozzávalók felvágásán túl igazán minimális munka van vele.

Szerintem a fotón is látszik, hogy a paella rokona: az Észak-Amerika déli részét is  meghódító spanyolok paradicsomot használtak az Újvilágban elérhetetlenül drága sáfrány helyett, majd a franciák tették hozzá a karibi fűszereket: így született meg a kreol jambalaya, vagy red jambalaya. Én nem tudtam ugyan ellenállni egy kreol fűszerkeveréknek, de az tökéletesen reprodukálható a dobozáról, és semmi elérhetetlen nincs benne, amit egy jobban felszerelt kisközértből ne lehetne beszerezni.

A jambalaya  csirkehúson és a kolbászon  kívül zöldséget és rizst tartalmaz,  nem nagyon lehet két egyforma receptet találni, bár nem gondolom, hogy vérre menő vitákat folytatnának erről, úgy mint mi a halászléről, a brassóiról vagy a gulyásról. A legeslegautentikusabb egy spéci kolbászt tartalmaz, anduille a neve, sertéshúsból készül, és én könnyű szívvel helyettesítettem sima, enyhén csípős házikolbásszal, mert a fűszerezésben csak egy kis plusz cayenne borssal és kakukkfűvel tér el, meg abban, hogy a húst nem darálják, hanem kockára vágva dolgozzák bele a kolbászba.

Miután beleakadtam az első receptbe, még megnéztem jópárat, sőt, a fűszer dobozán is volt egy,  és a végén így főztem meg:

Hozzávalók: (személyenként)

40 dkg csirkemell

10 dkg enyhén csípős szárazkolbász

5 ek. olaj

1 nagy  fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

3 szár szárzeller

1 nagy zöld kaliforniai paprika

3 tk. kreol fűszerkeverék (3 tk. pirospaprika, 2 tk.őrölt fekete bors,1 tk. cayenne bors, 1tk. só, 1 kk. oregánó, 1 kk. kakukkfű)
1 babérlevél

20 dkg rizs (hosszúszemű fajta, basmati tökéletes))

2 ek. sűrített paradicsom

7-8 dl forró csirkehúsleves

1 tk. só (mivel a leves is sós)
16 kisebb előfőzött garnéla

A felforrósított olajon néhány perc alatt, kevergetve megpirítottam a 2 centis kockákra vágott csirkemellet,  a kis darabokra vágott kolbászt, enyhén sóztam és borsoztam. Kiszedtem a serpenyőből,  helyébe raktam az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és a félcentis darabokra vágott szárzellert, a  paprikát és egy babérlevelet, és picit megsóztam. Kevergetve néhány perc alatt megpároltam a zöldségeket, hozzáadtam a sűrített paradicsomot,  és egy decinyi levest. Összeforraltam, majd visszaraktam a serpenyőbe a csirkét, beleraktam a rizst,  5 deci forró  levest és a kreol fűszerkeveréket és az összetört babérlevelet. 10 percig kis  lángon rotyogtattam, a legvégén hozzáadtam az előfőzött garnélákat, és úgy ítéltem meg, hogy kevés lesz a leve, ezért még 2 deci levest öntöttem hozzá, majd elzártam a lángot, és egy fedővel lefedve állni hagytam. 15 perc múlva a levest tökéletesen felszívta a rizs, és pont puha is lett.

A leves mennyisége függ a rizs fajtájától, és hogy milyen fokon fő az étel, stb. Először inkább nem tettem hozzá az összeset, mert mikor kész, nem szabad tocsognia, sem ragadnia.

A fűszerkeverék maradéka később is felhasználható, de friss szárított fűszerekből készítsük. A kreol keverékben van vöröshagymapor és fokhagymapor is, ezért a receptben a friss hozzávalóknál emeltem a hagymák mennyiségét.

Burrito

Nagyjából a gulyásleves mexikói/tex-mex megfelelője, értve ezalatt hogy nincs két egyforma. Azt persze nem tudom, hogy ott a népek elvitatkoznak-e meddőn órákon keresztül arról, hogy az egyetlen, igazi, autentikus burritoba mi kell, bab, tejföl, sajt, chili, rizs, akármi, és ha kell akkor az milyen legyen. Úgyhogy ez a burrito az, amit mi burritonak hívunk, tortilla, paradicsomos-csípős szósz, tejföl, vörösbab, marhahús, kis paradicsom, paprika, chili, kukorica és a tuti nem mexikói cheddar sajt. Még nem láttam olyan pasit, aki azt mondta volna, nem, kösz, és sört se kérek...

Hozávalók: (8 tortilla-laphoz)

20 dkg vörösbab

40 dkg darált marhahús

2   fej vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

2 ek. paradicsompüré

1 kk. pirospaprika

pár tekerésnyi frissen őrölt bors

2  chili

fél kk. őrölt kömény

2 paradicsom

1 paprika

4 ek csemegekukorica

10 dkg cheddar sajt

egy pohár tejföl

6  ek étolaj

só

A vörösbabot előző este beáztattam. A felforrósított olaj felén megfuttattam az apróra vágott hagymákat, a paradicsompürét, hozzáadtam a leszűrt babot, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, és fedő alatt addig főztem, míg a bab puhulni nem kezdett. Ekkor az olaj másik  felén átforgattam a húst, hozzáöntöttem a babot, beletettem a felaprított chiliket, a többi fűszert és a bab puhulásáig főztem. A legvégén épp csak összeforraltam a kockákra vágott paradicsommal, paprikával és a kukoricával.

A kész tortillalapokat sütőben megforrósítottam, megkentem tejföllel, megtöltöttem, megszórtam a sajttal és a lap alsó harmadát behajtva, hogy ne csöpögjön ki a szósz, feltekertem. Hamm.

VKF!-XXXVI. Jerk csirke

Miután a múltkori fordulót egy ronda nyavalya miatt kihagytam, most nagyon készültem és megkönnyítette a dolgom, hogy végre nem kell sakkozni az órákkal meg a percekkel, csak kelni, enni, feküdni nagyjából mikor jólesik, kívánsághangverseny van időrabló ételekkel és persze rengeteg édességgel. Hirtelen vagy 3-4 recept is várakozik mindenféle népek fazekából és tepsijéből, a jamaicai eredetű csirkére viszont a grill miatt esett a választásom, így kicsit pótolom a szabadtéri tűzgyújtásos lemaradásomat: a házi készítésű pácban legalább egy napot kell pihennie a grillezésre váró húsnak, ideális kényelmes csak-mi-vagyunk ebédhez de vendégséghez is.

A jerk fűszerkeverékben benne van minden értékes trópusi fűszer - meghatározó fűszere a szegfűbors(allspice, pimenta), melyet Kolumbuszék simán összetévesztettek a feketeborssal, mely útjuk egyik indoka volt -, a scotch bonnet chili, ami karibi eredetű, és a friss kakukkfű. Az arányok megtartásával akár hosszabb ideig tárolható keveréket is készíthetünk, amihez már csak a friss hozzávalókat kell hozzámixelni. De egyedileg gyártva sem tart tíz percnél tovább a csípős-édes-savanykás szósz előállítása, és abban is biztos vagyok, minden jamaicai háziasszony a sajátjára esküszik.


Hozzávalók a páchoz:

1 kisebb vöröshagyma

1 csomó zöldhagyma

3 gerezd fokhagyma

1,2 dl olaj

fél lime leve

1 chilipaprika (én thai chilit használtam,ez kevésbé erős, mint a habanero rokona scoth bonnet, de szerintem így is elég csípős volt )

1 ek. aprított friss kakukkfű

1 ek reszelt gyömbér

2 ek. vörösborecet

1 ek. barna nádcukor

1/4 tk. fahéj

1/4 tk. szerecsendió

1 csipet őrölt szegfűszeg

1 tk. szegfűbors

1/2 kk. só

- ennyi szósz elég egy egész, feldarabolt csirkéhez, vagy 4-6 csirkemellhez/combhoz.


A hagymákat felvágtam, aprítógépbe tettem az összes többi hozzávalóval és sűrű szósszá mixeltem.

A csirkemelleket, a vastagabb felükön kicsit meglapogattam, azután végig keresztben mélyen bevagdostam, minél jobban átjárják az aromák, bezacskóztam és a zacskóba öntöttem a pácot is. Legalább egy éjszakán át kell hűtőben tartani, de ha hosszabb - akár 48 óra is - a pácolási idő, annál intenzívebb lesz a fűszeres íz.

Grillen 6-8 perc alatt egyszer megfordítva átsül - ideális persze, ha a szegfűborsfából van a gyújtós :) - , nem kell ráégetni a fűszereket, sütőben 200 fokon, tepsibe rakott grillrácson 30 perc alatt sül készre.

Olasz? Mexikói? Mindegy, csak pattogatott kukorica legyen!

Nálunk nincsenek rajongók. Vagyis inkább begyógyult, és egyszer majd nagyon sok pénzt fog érni a gyűjthető matricás album 1996-ból, meg 1997-ből, remélem annyit, mint amennyibe a matematikai statisztikusok által kitalált ötös csomagolású és random elosztású focisztár-képecskék kerültek - ennél már csak a gyűjthető barbis albumok lehetnek borzasztóbbak, de azt időben elkezdtük ócsárolni, hogy mennyire giccses és nyálas, ffúj, és ehhez persze lelkesen csatlakozott az is, aki az előző évben még minden zseb- és kunyerapénzét az egy idő után állandóan duplázódó focistaképekbe ölte.
A pattogatott kukorica azonban bármikor jöhet, én meg mindent megteszek, hogy ne érezzem azt a borzasztó moziszagot; nálunk inkább a drasztikus csípős fogy, a pesztós változat kissé szofisztikált még az ifjúságnak, de annyira feldobja a pattogatott kukoricát, hogy még egy epizód Szex és New York alatt se érezhetjük úgy, hogy kilógunk a sorból a sok sikk és hype között.

Hozzávalók:

1-1 csomag mirohullámúban pattogtatható natúr, sós kukorica

- csípős (ami nem mexikói, hanem tex-mex, de ne tudtam ellenállni a címnél az áthallásnak)

4 dkg vaj

1 csapott kk. pirospaprika

fél kk. chilipehely

1 késhegynyi őrölt kömény

pár tekerésnyi feketebors

1 nagy gerezd újfokhagyma

- a pesztóshoz:

4 dkg vaj

1 tk. szárított bazsalikom

1 kk. petrezselyem

3 ek. reszelt parmezán vagy grana padano

1 nagy gerezd újfokhagyma






A vajat felforrósítottam egy nagyobb lábasban ( a lényeg, hogy beleférjen egyszerre az egy zacskó kész kukorica) belekevertem a fűszereket ( illetve a pesztósba a sajtot is) és a kicsit összezúzott fokhagymagerezdet, és lehúztam a tűzről. Amíg a kukorica pattogott, kis lángra visszaraktam és kevergetve melegen tartottam ( óvatosan, nehogy megégjenek a fűszerek, de ennyi idő alatt szépen bele is melegszenek a vajba az aromák) , kihalásztam a fokhagymagerezdet, azután beleborítottam a forró kukoricát és jól összeforgattam a fűszeres-vajas szósszal.

Ez a fűszermennyiség tökéletesen elég egy adagnyi kukoricához, ha mégis többet szeretnénk beletenni, akkor kicsit emelni kell a vaj mennyiségét, mert így is elég sűrű - különösen a sajtos - és akkor nem lehet jól eloszlatni a kukoricán.


Az eredeti ötlet itt.

Fehér chilis bab

Vannak férfias vagy nőies (csajos/pasis) kaják? Vagy ez csak a hétköznapi szterotípiák ételekre vetítése? Ha mégis ebben mozgunk, tegyük fel, helytelenül, akkor ez a chilis bab inkább nőies, mégha ördögien csípősre is lehet hangolni; marhahús helyett egy kis csirkemell, csini gyöngyszerű kis borlotti babok a vörös vesebab helyett, semmi tolakodó vörös, sűrű szaft, csak a csípősséget enyhítő fehér tejföl, na és az összkép a kellemes törtfehér...ez egyébként is illik a télhez, a forró és csípős cucc meg nagyon jól tud esni a szánkózás után...


Hozzávalók: (4-6 személyre)

30 dkg aprószemű fehér bab

1 egész csirkemellfilé

4-5 ek. olaj

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 tk. kakukkfű

1 tk oregano

1 fél kk. őrölt kömény

3 tk. chilipehely

1 egész chilipaprika

100 gr tejföl

2 tk. só


A babot 2 órára áztattam be, mert előző este elfelejtettem - így is puhára főtt alig másfél óra alatt.
Egy nagyobb fazékban az olajon megdinszteltem a felaprított hagymát és a fokhagymát. A leszűrt, megmosott babot ráöntöttem, hozzáadtam a fűszereket és felöntöttem annyi vízzel, hogy három ujjnyira ellepje. Hozzáadtam még az egészen vékonyra szeletelt krumplit (sűrítésnek szánva), és fedővel lefedve másfél órán keresztül főztem- egyszer kétszer még pótolni kellett a vizet, de már csak egyujjnyi magasságig. Ekkor már majdnem teljesen puha volt a bab, a krumpli eltűnt a szaftban, így hozzáadtam a kockákra vágott, és egy evőkanál olajon pár perc alatt átpirított, kockákra vágott csirkemellet is. 20 percnyi további főzés után elkevertem bele a tejfölt, és épp csak összefőztem a sűrű szafttal.
A pohárnyi tejföl másik fele jólesett már a tányérban hűsíteni a chili forróságát. Kipróbáltuk egy kis plusz reszelt Pannónia sajttal is, nem rontott rajta.

Ha jól meggondoljuk, ez egy liszt nélküli főzelék, csípősre hangolva, a húst nem csapjuk a tetejére, mint a napköziben, nem mellé esszük, mint egyébként jobb esetben, hanem összefőzzük vele.

Innen jött az ötlet.

Chilis sertéscsíkok

A gép (karja) forog, bár alkotói válságot okozott, amikor a sűrű, tejszínes-mandulás-citromos rizsgombócokat egyenletes masszává gondolta tömöríteni :(. De túltettem magam rajta, viszont a gombócokat ezután, úgy gondolom, meghagyom Grenadine-nak.

Szárzeller. Ez az én kedvencem mostanában. Lehet, hogy hús nem is kellett volna bele... A szárzeller fűszeres, diós illata annyira passzol az őszhöz, gyönyörű a színe még sütve is, csinos cakkos szélű szeletkékre lehet vágni; tökéletes. Ebben az ételben a csípős chilihez, a répa édességéhez jól jön a hűvös zöldje és az icipicit kesernyés, földes íze .



Hozzávalók: (2 személyre)

30 dkg sertéshús (karaj)

1 kis vöröshagyma

2 szárzeller-szár

15 dkg sárgarépa

3 ek szójaszósz

2 ek citromlé

2 ek sherry

1 teáskanál tört chili vagy fél tk. chilipor

fél kk. só

1 gerezd fokhagyma

2 tk. barna nádcukor

1 ek. olaj


A húst vékony csíkokra vágtam és kicsit bepácoltam 2 ek. szójaszósz és 1 ek citromlé keverékébe, amíg a zöldségeket nyiszáltam. A répát 1-2mm-es csíkokra (juliennere, mondjuk) a zellerszárat és a vöröshagymát hagymát 1 mm-es félkarikákra vágtam.

Az Actifry-ban 1 percre előmelegítettem az olajat, a vöröshagyma 2 percig párolódott, majd 3 percig tartott míg a hús átpirult. Ezután hozzáadtam a többi zöldséget, a fűszereket, még egy-egy kanál szójaszószt és citromlevet, a cukrot, és egy picit sóztam még, hiszen a szójaszósz is sós. 6 perc kellett, és kész volt az ebéd, a hús tökéletes, a zöldségek még ropogósak.

Nem vagyok általában ennyire precíz, ( itt egy szemforgatós szmájli-nak kéne következnie, melyhez csatlakozhatnak a rokonok, barátok és üzletfelek) de a gépen beállítható időmérő van, ami nagyon kényelmessé teszi a kísérletezést.

A Tefal és az Essencia főzőiskola támogatásával.

Sütőben rántott csirke

A közétkeztetés hétközbeni hullámain hánykolódó Nép hétvégi kívánságlistája általában a natúr csirkemell-kelt tészta-palacsinta-túrógombóc-húsleves-rántott hús-bolognai spagetti hatszögben mozog, na erről írjatok gasztroblogot...
De én - már nem először - kifogtam rajtuk, és olyan rántott csirkecombot csináltam, ami egyébként majdnem utoléri az igazi kapirgálós késő tavaszi csirkéből bő forró olajban sütött, rengeteg petrezselymes újkrumplival meg a klasszikus cukros-ecetes fejes salátával tálalt ropogós arany panírmorzsába burkolt eredeti változatot... hhhmmm.


Ja és mondanom se kell, Akinek Semmi Se Elég Jó egyből hiányolta a gravy szószt hozzá.



Hozzávalók:

8 kisebb csirke alsócomb

4 dl natúr kukoricapehely

2 pohár natúr joghurt

2 nagy gerezd fokhagyma

2 tk. kakukkfű

2 tk. pirospaprika

2 tk. oregano

fél tk. őrölt kömény

1 chilipaprika vagy 1 tk. Erős Pista

fél tk. őrölt bors

kevés olaj

só


A joghurtot összekevertem a fűszerekkel, a felaprított chilivel, az összezúzott fokhagymával, a kukoricapelyhet pedig az aprítógépben megőröltem. (Nem kell teljesen porrá zúzni, inkább legyen olyan durva zsemlemorzsa kinézete; aprítógép hiányában kávédaráló vagy húsklopfoló ill. nyújtófa is ugyanolyan eredményt ad, csak kicsit macerásabb.)

A lebőrözött csirkecombokat bepácoltam néhány órára a joghurtba, majd a joghurtos combokat beleforgattam a a kukoricapehely-morzsába.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem, a combokat sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam, egy szilikonecset segítségével épphogy megsimogattam olajjal és 35 perc alatt a sütőben kirántottam.
Lehet esetleg közben forgatni félidőben, de nem létfontosságú.

Ha felsőcombból csináljuk, azt kicsit ki kell klopfolni, csirkemellből is lehet, de annak is szükséges némi klopfolás, viszont 20-25 perc is elég a sütéshez. Mekin szocializálódott gyermekeknek kisebb darabokra vágva nuggets-feelinget generál.

A fűszerek teljesen opcionálisak, teljesen natúr is finom lesz.



Stahl Juditnál olvastam a sima fokhagymás joghurtos receptet a Büntetlen örömök-ben.