Hercegnő kalács

Megérdemli a nevét, ne hagyjátok ki. Nemcsak jól néz ki a szokatlan töltési mód miatt  hanem full aromás a narancstól, a likőrtől meg a rengeteg étcsokitól tökéletes téli wellness süti, 500 kalória egy szelet...Nem, nem, csak a fele, olyan 250 körül. Hólapátolás után több szelet jár!

Nekem húsz éve van meg a szakácskönyv, amiben a receptje van, kb. azóta akarom megcsinálni. Csak mindig elétolakodott valami más ebből a könyvből, ami azután meg  állandó szereplő lett, mert még egyetlen receptben sem csalódtam innen Na és a fotók... Amikor 20 éve még sehol se volt a digitális technika...Gyönyörűek, bevilágítva, minimál design, semmi fél tonna zöldségespult harsányan a háttérben elrendezve, vintage(!) kiegészítők,  nem mellesleg a kaja tényleg úgy néz ki, ha elkészíted, mint a képen...

És bár levettem a mennyiségekből, mert az én formám kisebb, sőt az egyik kanál sütőpor helyett habfixet sikerült tennem a lisztbe, a süti szuper lett, és rettentően kiadós is, ha van hozzá egy kis mascarpone, vagy tejszínhab, akkor vendégeket is lehet rá hívni nyugodtan, simán kijön 20-25 szelet - mondjuk a csokit nem sajnáltam ki belőle.

Hozzávalók: (22cm-es szögletes formához)

18 dkg vaj

15 dkg cukor

3 tojás

2 kisebb  narancs lereszelt héja

2 csapott tk. sütőpor

18 dkg liszt
6 dkg étkezési keményítő

0,5 dl narancslé a két narancs levéből

0,5 dl narancslikőr (vagy több narancslé és kevesebb vodka, esetleg konyak)

20 dkg bevonó étcsoki

5 dkg tejcsoki

A szobahőmérsékletű vajat és a cukrot habosra kevertem kézi mixerrel, egyenként hozzáadtam a tojásokat is, és belereszeltem a narancsok héját. Hozzászitáltam a sütőporral és az étkezési keményítővel elkevert lisztet ( szerintem a szitálást nem jó kihagyni, mert az is ad plusz levegőt a sütibe), és egy fakanállal egyneművé kevertem a tésztát - sűrű, de ilyennek kell lennie.

A szögletes, magasfalú sütőformát (22 cm hosszú, 12 cm széles felül) kivajaztam és kiliszteztem, beleegyengettem a masszát, a sütő alsó rácsán és 200 fokon 1 órát sütöttem, az utolsó 20 percben alufóliával takarva a tetején. 10 percig rácson a formában, azután abból kivéve hűtöttem ki.

A sütit hosszában hatfelé vágtam, meglocsolgattam a szeleteket a narancsos-likőrös keverékkel. A csokikat a mikróban - félpercenként átkeverve - 800 watton felolvasztottam, megkentem a hosszú sütiszeleteket, összeállítottam a kalácsot eredeti formájába és kívülről is bevontam a csokival. Ha megdermed a máz, már ehető is, de nem tesz rosszat neki kevés pihenés, mert úgy jól összeérik a narancs-likőr-csoki kombó - ekkor csomagoljuk alufóliába.

Ui: Én az Aldiban még karácsony előtt vett étcsokibevonót használtam, ami nagyon jó minőségű ( 20 dkg-os, és  celofánba van csak csomagolva). Mást nem mernék ajánlani, de helyettesíteni inkább 20 dkg étcsoki és  1 dl tejszín lassan összemelegített  keverékével helyettesíteném inkább, hogy megdermedjen, de szépen vágható legyen.

Nova Szakácskönyvek: Édességek darabjából.

Mézes krémes meyer citromos krémmel

Gyerekkorunk egyik kedvenc sütije. Oké, nem Meyer citrommal kergetett az asztal körül anyukám, sima besamelalapú édes, vaníliáscukros-vajas krém volt benne (és nálunk a lekváros réteg nem játszott), retro hetvenes évek. És édes,  nagyon, bár gyerekként ez cseppet sem tűnt fel, egy nagy tepsi simán elfogyott egy hétvégén... Így utólag még a ctromos krémmel is édesnek találtam, nemhogy a klasszikussal, de az étcsokis bevonattal a tetején komolyodott és irtó elegáns lett. Már ez az egy szelet, amit elmentettem a fotóhoz, mert egyébként amint megpuhult, nyiszálta és ette mindenki, aki a konyhában járt....

Hozzávalók: (4 lapos 10X30-as süti, plusz 2 maradék lap)

1 nagy tojás

5 dkg vaj

1,5 ek méz

10 dkg cukor

1 csapott tk.szódabikarbóna

24 dkg liszt plusz a nyújtáshoz kb. 5 dkg

- a meyer citrom krémhez

2 tojás sárgája

6 dkg cukor

100 ml.meyer citromlé (VAGY. 60 ml sima citrom és 30 ml mandarin)
2 meyer citrom lereszelt héja
25 dkg vaj

A tészta első négy hozzávalójátt gőz fölött összeolvasztottam - csak oldódjon fel épp a cukor, főzni nem kell - és hagytam kihűlni. Ezután belekevertem a sütőporral elkevert lisztet, és egynemű tésztává gyúrtam. Elég gyenge volt még a tésztám, mert a tojásos-mézes cucc nem volt eléggé kihűlve, így hűtőbe raktam két órára.

A citromkrém első négy hozzávalóját vastagabb aljú lábasban, kis lángon kevergetve összefőztem, addig amíg enyhén, de jól érzékelhetően besűrűsödött, majd hozzáadtam a kockákra vágott vajat és ezt is behűtöttem.

A tésztát 3 fele osztottam, és egyenként   20x30 as vékony lappá nyújtottam az adagokat. A munkalapot, nyújtófát, tészta tetejét nagyon lisztezni kell, mert különben ragad, szakad - kezdőknek nem is ajánlanám.

180 fokos előmelegített sütőben 5-6 perc alatt kisülnek a lapok, és még a sütés előtt a tepsiben középen elvágtam a tésztát, hogy miután megsült, ne kelljen vagdosni, mert percek alatt kihűl és töredezhet.

Amikor a lapok kihűltek, megkentem sorban a citromkrémmel, a legtetejét pedig bevontam 10 dkg étcsokiból és 0,8 dl tejszínből készült ganache-krémmel. (Tejszínt majdnem felforraljuk, tűzről lehúzzuk, ezután a csokit apróra tördeljük, ráöntjük az eddigre kicsit visszahűlt tejszínt, 5 perc állás után simára keverjük.)

Jambalaya!

Legszívesebben három felkiáltójellel írnám, és sajnálom hogy ennél meggyőzőbb fotót nem sikerült készítenem. Ha valaki szereti a pacalt ( nálunk senki) a birkapaprikást ( nálunk mindenki) a sűrű vadragukat (Kiskorúak nem eszik), a megáll-benne-a-kanál-sűrű pörkölteket (ezt se, kivéve csirke), a chili con carne-t (nálunk mindenki), a bácskai rizses húst (mindenki), annak ez a kaja be fog jönni. Igazi ízorgia!
És nagypapám azt mondaná rá, ez aztán legényfogó, kisjányom. Már nem nagyon van szingli ismerősöm; ha lenne, és megkérdezné tőlem, mit főzzön a fiújának, biztos ezt ajánlanám, elronthatatlan, igazi pasis kaja.(  És legyen otthon sör is, vagy egy jobbféle vörösbor.) És bár én elsősorban  a fiúk kedvéért belepottyantottam a főzés végén pár garnélát is, ez nem tartozik az alaprecepthez. Nálunk zajos sikere volt, rendszeresen fogom főzni, főleg, hogy cseppet sem mellékesen a hozzávalók felvágásán túl igazán minimális munka van vele.

Szerintem a fotón is látszik, hogy a paella rokona: az Észak-Amerika déli részét is  meghódító spanyolok paradicsomot használtak az Újvilágban elérhetetlenül drága sáfrány helyett, majd a franciák tették hozzá a karibi fűszereket: így született meg a kreol jambalaya, vagy red jambalaya. Én nem tudtam ugyan ellenállni egy kreol fűszerkeveréknek, de az tökéletesen reprodukálható a dobozáról, és semmi elérhetetlen nincs benne, amit egy jobban felszerelt kisközértből ne lehetne beszerezni.

A jambalaya  csirkehúson és a kolbászon  kívül zöldséget és rizst tartalmaz,  nem nagyon lehet két egyforma receptet találni, bár nem gondolom, hogy vérre menő vitákat folytatnának erről, úgy mint mi a halászléről, a brassóiról vagy a gulyásról. A legeslegautentikusabb egy spéci kolbászt tartalmaz, anduille a neve, sertéshúsból készül, és én könnyű szívvel helyettesítettem sima, enyhén csípős házikolbásszal, mert a fűszerezésben csak egy kis plusz cayenne borssal és kakukkfűvel tér el, meg abban, hogy a húst nem darálják, hanem kockára vágva dolgozzák bele a kolbászba.

Miután beleakadtam az első receptbe, még megnéztem jópárat, sőt, a fűszer dobozán is volt egy,  és a végén így főztem meg:

Hozzávalók:

40 dkg csirkemell

10 dkg enyhén csípős szárazkolbász

5 ek. olaj

1 nagy  fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

3 szár szárzeller

1 nagy zöld kaliforniai paprika

3 tk. kreol fűszerkeverék (3 tk. pirospaprika, 2 tk.őrölt fekete bors,1 tk. cayenne bors, 1tk. só, 1 kk. oregánó, 1 kk. kakukkfű)
1 babérlevél

20 dkg rizs (hosszúszemű fajta, basmati tökéletes))

2 ek. sűrített paradicsom

7-8 dl forró csirkehúsleves

1 tk. só (mivel a leves is sós)

A felforrósított olajon néhány perc alatt, kevergetve megpirítottam a 2 centis kockákra vágott csirkemellet,  a kis darabokra vágott kolbászt, enyhén sóztam és borsoztam. Kiszedtem a serpenyőből,  helyébe raktam az apróra vágott vöröshagymát, fokhagymát és a félcentis darabokra vágott szárzellert, a  paprikát és egy babérlevelet, és picit megsóztam. Kevergetve néhány perc alatt megpároltam a zöldségeket, hozzáadtam a sűrített paradicsomot,  és egy decinyi levest. Összeforraltam, majd visszaraktam a serpenyőbe a csirkét, beleraktam a rizst,  5 deci forró  levest és a kreol fűszerkeveréket és az összetört babérlevelet. 10 percig kis  lángon rotyogtattam, a legvégén hozzáadtam az előfőzött garnélákat, és úgy ítéltem meg, hogy kevés lesz a leve, ezért még 2 deci levest öntöttem hozzá, majd elzártam a lángot, és egy fedővel lefedve állni hagytam. 15 perc múlva a levest tökéletesen felszívta a rizs, és pont puha is lett.

A leves mennyisége függ a rizs fajtájától, és hogy milyen fokon fő az étel, stb. Először inkább nem tettem hozzá az összeset, mert mikor kész, nem szabad tocsognia, sem ragadnia.

A fűszerkeverék maradéka később is felhasználható, de friss szárított fűszerekből készítsük. A kreol keverékben van vöröshagymapor és fokhagymapor is, ezért a receptben a friss hozzávalóknál emeltem a hagymák mennyiségét.

Duplacsokis kenyér

Nem is duplán szerintem, hanem inkább triplán és nagyon-nagyon. Eddig is tudtuk, hogy az amerikai receptek alapján készült sütik  egyik durva véglete a tíz dekánként ezer kalória, de valljuk be őszintén,  nem esnek jól ??? De, nagyon is jólesnek. Mert finomak. Mert édesek. Mert tele vannak vajjal. Cukorral. Csokival. És megérdemlünk néha valamit, ami jó,  erkölcstelen, és hízlal ? IGEN.

A Baked fiúk második könyvükben csupa amerikai klasszikust idéztek fel, és nekem úgy tűnik, még rátettek a klasszik receptekre egy lapáttal. Nálunk még nem fordult elő, hogy valamiből, ami csokis, két szerény szelet után, - egy nagy bögre tejjel, csakhogy legyen a vacsorában valami, ami egészségtudatosnak minősíthető - a gyerekek felállnak az asztaltól és azt mondják: "köszi Anya, ez szuper, de egyszerűen nem tudok többet enni...." - pedig mogyoróvaj nem is volt hozzá. Így tulajdonképpen  két legyet ütöttem egy csapásra: a kenyér másik  fele szuper desszertalap maradt fagyihoz.

Mindemellett a hozzávalók listája - talán az összesen 20 dkg cukrot kivéve - nem is igazán rémisztő, elkészíteni - lévén hogy igazi jó amerikai módra csak mindent össze kell keverni - igazán egyszerű. A cukrot pedig, szokásommal ellentétben  nem csökkentettem le, és szükség is van rá a rengeteg kakaó miatt. Az egyszerű hozzávalók és az egyszerű elkészítés ellenére egy magasabb osztályú sütemény kerül ki a sütőből - ez az igazi mesterek titka.

Hozzávalók:

15 dkg nádcukor

12 dkg kakaópor

6 dkg liszt

5 dkg cukor

1,5 tk. szódabikarbóna
1 csapott tk. sütőpor

1 tk. só

2 tojás plusz egy tojássárgája

2 dl tej ( A receptben író van, egy éve nem látok sehol...)

1 tk. vaníliakivonat

1,2 dl étolaj

20 dkg étcsoki

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Az első hét hozzávalót egyenletesen elkevertem. A következő négy hozzávalót kézi mixerrel simára kevertem, majd fokozatos, lassú sugárban a mixer legkisebb fordulatán a száraz hozzávalókhoz öntöttem . Csak addig kell keverni, míg sima lesz, nem kell túlkeverni! Az apróra tört étcsokit fakanállal forgattam bele.

Szögletes, 22X12-es, kilisztezett és vajazott kenyérformában sütöttem, pontosan a recpet szerinti egy óra tíz percig, ekkor már jó volt a tűpróba. 

Először lassan mozdul a tészta, de azután gyönyörűen felemelkedett, kitöltötte teljesen a formát. Úgy a 40. perctől kezdve takartam a tetejét, mert a sok kakaó miatt ijesztően feketének nézett ki - mintha égett lenne, de hogy átsüljön, az utolsó 10 percben levettem az alufóliát. Kisülés után 10 percig a formában hűlt, majd rácsra raktam ki. Ekkor a külső "héja" vékony és picit  ropogós,  másnapra, alufóliába csomagolva volt szerintem tökéletes, ekkor egyenletes, nagyon csokis, sűrű, de mégsem fojtós, tömör gyönyörűség lett belőle.

Legközelebb a csoki fele megy a tésztába, másik fele pedig csokis bevonatként kerül a süti tetejére.

Zsályás-kolbászos húsgombócok spagettivel és paradicsomszósszal

Biztos találkoztatok már azzal a jelenséggel, hogy ugyanaz az étel más formában sütve-főzve-feldolgozva valami titokzatos okból egy fokkal feljebb lép, ízesebb, érdekesebb, finomabb lesz. Így jártunk mi is ezzel az eredetileg szósz formájában létező raguval: szétválasztottam a paradicsomos alapot a fűszeres hústól, és az utóbbi idők egyik legütősebb olaszos fogása lett belőle. A szósz egy kevéssé értékelhető fotóval már jó pár éve fenn van a blogon, ember ki nem próbálta szerintem, pedig  megérdemli. Ha pedig egy kis energiatöbblettel húsgombócos mártássá alakul, akkor esélyes, hogy az asztalnál ülő pasik elégedett szuszogással lapátolják befele az utolsó gombócig. Nálunk teljesen kidőltek tőle...:)

Hozzávalók ( 4 személyre)

- a gombócokhoz

25 dkg sovány darált hús (én most pulykát használtam)

10 dkg csípős szárazkolbász

6 nagy levél zsálya

6 gerezd fokhagyma

1 zsemle

1 kicsi tojás vagy egy tojás fele
fél tk.só 
bors

- a mártáshoz

7 ek. olívaolaj
3 ek. sűrített paradicsom
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1-1 kk. szárított bazsalikom, kakukkfű és oregano
1 kk. só és cukor
kevés frissen őrölt bors


40 dkg spagetti

A kolbászt körömnyi darabkákra aprítottam, apróra vágtam a zsályaleveleket (Az idei telet szó nélkül kibírta a kertben) a fokhagymát fokhagymanyomón préseltem át.  A zsemléből kinyomkodtam a vizet és a hozzávalókból összeállítottam a gombóc masszáját. Nagy, púpozott teáskanálnyi masszát használtam egy gombóchoz - kb 40 darab lett.

Feltettem a tésztának a vizet.

A mártáshoz egy nagy teflonserpenyőben megforrósítottam az olajat, az apróra vágott hagymát és fokhagymát átforgattam, majd sóztam és kisebb lángon, kevergetve megpároltam benne. Mikor a hagyma leve már nagyrészt elpárolgott,  öntöttem még 2 ek olajat a serpenyőbe és a gombócokat óvatosan -két részletben- beleraktam, kicsit nagyobbra vettem a lángot és először kb. 3 perc alatt az alsó felüket, majd a felsőt pirítottam meg ( Ha így kis kérget sütünk a gombócok aljára-tetejére, elkerülhetjük hogy totálisan szétesve kvázi milánói mártásként végezzék.)

Ekkorra forrt a víz és beletettem a spagettit és a sót.

Mikor már az összes gombóc biztonságban megpirult, hozzáadtam a sűrített paradicsomot, annyi vizet, hogy félig ellepje a gombócokat, megfűszereztem a szószt és részben fedő alatt  még 10 percig főztem - ekkorra a mártás  is besűrűsödött.

Szolg közl: Bár sokáig Aranyfácán fan voltam, de úgy kell külön vadászni rá, most az Aldi tubusos sűrített paradicsomát használtam. Átlagos olasz konzerv sűrített paradicsom szárazanyagtartalom(ref): 18%. Aranyfácán: 22-34%, Aldi tubusos olasz: 36% (!!)

Citromos-vörösáfonyás keksz

Már le se merem írni, hogy Meyer citromos :D. De nem is ez a lényeg benne egyébként, hanem a búzadara. Igen, egy kicsi trükkel nemcsak ropogós textúrát lehet bevinni egy omlós vajas kekszbe, hanem a keksz állagának lerontása nélkül szuper aromákat is, bármilyen folyadékkal. Csináltam már búzadarás  kekszeket, ilyet és ilyet,  de a beáztatós ötlet a Meyer citromoktól jött: mivel nem olyan erős az ízük, mint a sima citromnak, ezért úgy gondoltam több citromlevet kell bevinni a sütibe, hogy a finom, lágy aroma előjöjjön, de úgy, hogy közben ne tegye tönkre  a vajas keksz állagát. És mivel (meyer) citromlével működött, szerintem működik más folyadékkal is, a hétvégére tervben van egy whiskys-tejcsokis-karamellás keksz, majd tudósítok...

Hozzávalók: (kb 25 darabhoz)

12 dkg puha  vaj
8 dkg cukor
15 dkg liszt
2 ek. búzadara 

2  Meyer citrom lereszelt héja 

2 ek. Meyer citromlé ( vagy 1-1  kanál citrom és  mandarinlé,  sima citromból elég a fele)

5 dkg aszalt vörösáfonya
negyed kk. só

A búzadarát elkevertem a citromlével, és hagytam állni. Kézi mixerrel 3 perc alatt habosra kevertem  a vajat és a cukrot, belereszeltem a citromok héját, majd kanállal hozzákevertem a lisztet, a beáztatott búzadarát, sót és az áfonyát. A puha masszát kétfele osztottam, és 3 cm átmérőjű, kb 10 cm hosszú rudakat formáztam belőlük folpackba csavarva. 2 óra hűtés után éles késsel jó fél centi vastag szeletekre vágtam a tésztát és 180 fokra melegített sütőben 12 perc alatt megsütöttem. ( Jó ujjnyi helyet kell hagyni a sütik között, mert megnőnek sütés közben.) Ha a korongok széle már  pirulni kezd, akkor jó, bár puha még, de a tepsin kihűtve lesz tökéletes.

Halfilé Meyer citrommal és kaprival

A tökéletes  mediterrán fílingbe kicsit bezavar a sűrű hóesés, de  a vacsora/ebéd  15 perc alatt kész, és amíg sül a hal, nyugodtan kezdjük meg az üveg száraz fehérbort, és ne zavartassuk magunkat a gondolattól, hogy mindjárt mehetünk lapátolni a havat 60 méter járdáról.

Hozzávalók (személyenként):

1 nagyobb tengerihal-filé
3 vékony szelet Meyer citrom
2 dkg vaj
1 ek. kapribogyó

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A halfilét enyhén  sóztam (azért, mert  sóban eltett kapribogyót használtam), borsoztam. A sütőpapírt megvajaztam, rápakoltam a filéket, megszórtam a kicsit leöblített  kapribogyóval, betakargattam a citromszeletekkel, a vaj másik felét rámorzsoltam és 180 fokon 10 perc alatt gyorsan megsütöttem. Takarni, becsomagolni nem kell, a vaj és a citrom gondoskodik arról, hogy a halfilé ne száradjon ki, kicsit sült-kicsit omlós maradjon, és a kaprival együtt  nagyon finom, tunkolnivaló szószt varázsolnak a hal mellé.