Piszkedzsem

De igazából nem is így hívják. Valójában a nagyon tiszteletreméltó és egyben romantikus "Zöld szimfónia" nevet kapta a gasztrokeresztségben, mindannyiunk kedvenc Dzsemfix-gyártója oldalán. Mivel a blogcímhez igazodóan viszont ez már a harmadik alkalom, hogy a szezonban nálam mindig van valami piszkés, legalábbis a bejegyzés címében kénytelen vagyok a hagyományokat követni, pedig milyen klassz kis figyelemfelhívó cím lehetett volna...Zöld szimfónia...

És akkor most hadd zengjem a piszke dicséretét, mert úgy látom ezzel többéve adós maradtam...
Privát történetileg pedig annyit fűznék hozzá, hogy gyerekként a kertünk két nagy (és nagyon szúrós) piszkebokrának a szüretelése mindig a hugom és az én feladatom volt. Egyrészt biztos fejlesztette a motorikus készségünket a bogyók kiszedegetése a rengeteg hosszú tüske közül, másrészt gyerekkézzel ez tényleg egyszerűbb feladat, és akkor meg még ombudsman se volt. Sokkal rosszabb volt viszont a hatalmas vajling piszke megpucolgatása, szemenként, kisollóval. Ennek ellenére mégis nagyon szeretem, és ez biztos genetikus, mert most a mi kertünkben az én kicsi kiskorúim nem szedik ám le a piszkét, dehogy... megeszik egyszerűen a bokorról, még mielőtt odajutnék, hogy be/megfőzzem.

Számos kiváló tulajdonsága mellett még az idén nálunk nagyon felértékelődött, hogy lényegében nincs kártevője, nemúgy mint pl. a cseresznyének, aminek nagyjából 90%-a lett kukacos, nyilván a permetezés híján, de jövőre próbálkozunk a rovarcsapdával, addig marad a behunyt szemű biocseresznye-eszegetés.

A piszkének alacsony az energiatartalma, A-, B1- és C-vitaminban, káliumban, kalciumban, foszforban és niacinban továbbá rengeteg nyomelemben gazdag. Magas pektintartalma miatt könnyű belőle dzsemet főzni, sőt emiatt az élelmiszeriparban adalékként adják más gyümölcsökhöz.
Az angolok a viktoriánus kor óta piszkerajongók, többszáz fajtát nemesítettek ki, sehol másutt, de Nigella-nál több piszkereceptet is találhatunk. A franciáknál viszont még neve sincs szegénynek, egyszerűen csak "makrélához való ribizli"-nek hívják... Ennyit a francia konyháról :P


Hozzávalók:


0,5 kg piszke

0,5 kg kiwi

2:1 Dzsemfix 1 csomag

0,5 kg cukor

1 tk citromsav

konyak (opcionális)




A piszkét megtisztítottam, a szemeket félbevágtam, a kiwit is megpucoltam, feldaraboltam. Lábasban felforraltam az összes többi hozzávalóval, közben kicsit krumplitörővel megtörögettem a szemeket. Konyakot is tettem bele, pocsékba ment, mert az ízén nem érződik egyáltalán. Az csak a jó kis piszkeíz.

Savanykás-dzsem rajongóknak ajánlom.

Mozzarellás nyári zöldségragu

A GoodFoodnál fogalmuk sincs róla, hogy egy klasszikus lecsóalappal kezdenek, de miután annyira imádják az olasz konyhát, mégis inkább elkanyarodnak a csizma irányába. Ez abban is jelentkezik, hogy olasz paradicsomkonzervet javasolnak használni július hónapban, ami innen nézve és a brit időjárást ismerve esetleg érthető, de szégyellném magam, ha az itthoni, végre paradicsomízű paradicsom helyett konzervet bontogatnék. Az eredmény mindenesetre egy jó kis nyárízű zöldségragu, aminek tényleg külön jót tett a belecafatolt mozzarella, és már csak egy szelet, tunkolnivaló, ropogós héjú, szigorúan fehér kenyér kellett ahhoz, hogy nehogy véletlenül diétás ebéd legyen belőle.



Hozzávalók:(négy személyre)


1 fej vöröshagyma

30 dkg paradicsom

2 gerezd fokhagyma

1 zöldpaprika

20dkg bébirépa

10 dkg zöldbab

40 dkg újkrumpli

125 gr-os mozzarella

bazsalikom

néhány ek. olívaolaj


Az olajon megfuttattam a felszeletelt hagymákat. Hozzáadtam a kimagozott, félbevágott paradicsomokat, megsóztam, kis lángon, lefedve pároltam, míg megpucoltam és felkockáztam a krumplit. Ezután hozzádobtam azt is, meg a zöldbabot, a felszeletelt zöldpaprikát, kevés vizet öntöttem alá, beletépkedtem néhány levél bazsalikomot, majd a végén került bele a bébirépa. Összesen kb. 25 perc alatt lett egyszerre puha minden zöldség. A mozzarellasajtot kis darabokra törtem és a forró raguba kevertem.


Az Eszter-féle Good Food naptárból. (némi módosítással, borsó és fejtettbab hiányában)










Egy évvel ezelőtt: Ribizlis reloaded










Két évvel ezelőtt: Málnaleves nemisbéka módra

Burgundi marhahragu

Amikor 10 fokos eső permetez, és a rengeteg befőznivaló szemrehányóan bámul közelről az ember arcába, akárhányszor kinyitja a hűtőt, ideális az olyan ebéd , amit csak össze kell rakni, és szépen megfőzi magát, továbbá kifejzetten őszi-téli lélekmelegítésre való, abszolút aktuális így a nyári napforduló idején.

A vörösboros marhapörkölt némileg szofisztikáltabb változata ez a francia parasztétel, amit klasszikusan cseréptálban, kemencében készítenek, és ahány ház, annyi szokás, ahány szakácskönyv, weboldal, annyi recept. Ami biztos, és persze minden boros ételhez alapszabály, hogy rossz bort semmihez sem érdemes hozzáadni.

Alapfűszerei a kakukkfű , babér és a bors, kerül bele répa, gomba, hagyma többféle is, meg persze szalonna. Ha előző este eszünkbe jut, pácolhatjuk is a húst éjszakára a borban a fűszerekkel, de enélkül is igazi gazdag, sűrű, jóillatú és kerek szaftot kapunk, csendes szuszogással kanalaz mindenki az asztalnál. A borból, amit használunk akarunk hozzá, mindjárt két üveg kell, egy az ételbe, egy pedig a poharakba...


Hozzávalók: (4 személyre)


80 dkg marhahús (felsál

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

10 dkg füstölt szalonna

1(+1) üveg száraz vörösbor (cabernet sauvignon v. más testes fajta)

2 ek. konyak

4 paradicsom (vagy 1 ek. paradicsompüré)

2 sárgarépa

10 dkg csiperkegomba

1 tk. kakukkfű

fél csokor petrezselyem

2 babérlevél

só

bors

1 púpozott ek. liszt

2 ek olaj

5 dkg vaj


A sütőt 150 fokra előmelegítettem.
A felolvaszott vaj és az olaj felforrósított keverékén egy vastag falú nagy serpenyőben pár perc alatt, kevergetve megpirítottam a felkockázott szalonnát, hagymát és a felszeletelt gombát. Szűrőlapáttal kiszedtem, félretettem, és két részletben ( hogy ne főjön a kiengedett levén, hanem piruljon) barnára pirítottam a zsíradékon a falatnyi darabokra vágott húst is. Liszttel megszórtam, átkevertem ismét, hozzáadtam a kicsit felmelegített 1 üveg bort, a babérlevelet, az összezúzott fokhagymát, a vastagabb karikákra vágott répát, a kimagozott, szeletelt paradicsomot, óvatosan sóztam, borsoztam és jól lefedve a sütőbe tettem.
2 óra után öntöttem utána egy kis húslevest ( csirke főtt épp, de persze a marha a tökéletes..), majd a harmadik óra végén hozzáadtam a gombát, vöröshagymát és szalonnát, a petrezselymet és néhány kisebb szál friss kakukkfüvet, meglocsolgattam 2 ek. konyakkal és még egy fél órát hagytam a sütőben.

A fűszerek a hús mennyiségéhez képest visszafogottnak tűnnek, de így szépen egyensúlyban van minden íz szerintem.

Ha előző éjszaka pácoljuk, akkor a borba tesszük a fűszereket, a hagymákat , répát, a húsra öntjük, majd reggel leszűrjük, és azután ugyanígy járunk el.

Szerintem egyszerűen, friss kenyérrel a legjobb.


Ezeréves, "Francia finomságok dióhéjban" c. szakácskönyvből.

Egyszerű újfokhagymás házisajt grillezve

Csak a neve, az a hosszú és bonyolult... Egyébként meg annyira egyszerű, hogy joghurton és esetleg némi ízesítőn kívül semmi nem kell hozzá. Illetve egy nagy szűrő, meg gézlapok a patikából. Az meg nálunk mindig van a konyhafiókban, mivel egyetlen hétvégét sem úszok meg általában valamilyen nyiszálási vagy égési seb nélkül, nem is tudom, minek főz az, aki ügyetlen...

Hozzávalók:

1 kg (1000 gr) joghurt - ha házilag készítjük, házitejből, akkor megtestesült házitündérek vagyunk, de be kell valljam, ez nálam valami sajátmárkás termék volt

fél tk só

2 gerezd újfokhagyma



A tripla gézlapokkal kibélelt tésztaszűrőbe öntöttem a joghurtot, alá egy mély tálat tettem és beraktam a hűtőbe 2 napra. A sűrű, krémes masszába belekevertem a sót és az összezúzott újfokhagymát. (Ennyi elég szerintem, és az újfokhagyma finom és nem tolakodó lágy fokhagymaízt ad neki.) 5 nagyobb, kb 8 cm-es, 1 cm vastag korongot alakítottam belőle, egy pici 10 forintos nagyságú maradt ki, ő debütál partifalat álruhában az első képen...

A korongok alá egy tálcára vastag fehér papírszalvétát tettem, rá gézlapokat, és ugyanígy fölé is, majd ráraktam egy másik tálcát és egy nehezéket: egy doboz tejet. Újabb két napot töltött a hűtőben, és közben egyszer cseréltem a szalvétákat.


.

A grillezés az időjárásra tekintettel egy kontaktgrillen történt, és hiába teflonos, jól meg kellett olajozni, hogy a sajt ne tapadjon rá, és sütés közben is picit tologatni.a korongokat. Egyébként nagyon jól viselkedett, nem folyik szét, megtartja a formáját és puha kenyérrel, paradicsommal, olajbogyóval nagyon tuti kis vacsora lett belőle.

Ennyi joghurtból 25 dkg sajt lesz, az ízesítés pedig nincs kőbe vésve, fogok még rengeteg friss fűszernövénnyel is gyártani, ebbe-abba forgatni, csomagolni... a következő adag holnap készül.

Stahl Juditnál láttam a sajtgyártást, azt hiszem a Végre otthon! könyvében.

(Be)főznivaló

A gépház üzen

Kedves Mindenki,

igyekszem a napokban egy kicsit könnyebben kezelhetővé alakítani a blog felületét. Van egy kedves segítőtársam, aki jól megDOKTORálja a html-kódot, hogy beférjen egy-két widget, (illetve már be is fért, és szuszakoljuk) azután lesz majd valamiféle kis tartalomjegyzék, hogy egyszerűbb legyen keresni a receptek között, ha sikerül a több mint 200 bejegyzés címkéi között rendet rakni, sőt, újabb címkéket hozzátenni egyenként. Ígérem, mindennap kinyitom a postaládám, és nem kell a világ egyik legbénább e-mail címét bepötyögni, csak kattintani egyet, ha valaki levélben akar kérdezni.
Remélem a nagyjavítás nem okoz fennakadást, és az eredménnyel nemcsak én leszek elégedett.

Ezmiez? - szárított eper

Én is elgyönyörködtem a Szakácsok Könyvében az elegáns külsejű szárított epreken, és aztán olvastam valakinél, hogy valami vacakság sült ki belőle, égett-ragacsos massza. Mivel ki akarom próbálni az epres macaron-masszát (ugyan mi mást...) Tartelette-től, én is belevágtam egy kis maradék eperből a szárításnak, de már mások tanulságaival felvértezve.

A képen látható - és szerintem még mindig csak darálásra való eper...pelyhek(??) 5 óra 90 fokos sütőben való szárítás eredményei. Ez a hőfok szerintem az eredményből ítélve a kiindulópont, semmi cukorszórás, és ennél semmiképp sem magasabb hőmérséklet, sőt ha nem éjszakai műszakban megy, mint nálam, hanem valaki reggel áll neki, akkor még ennél alacsonyabb hőfokon is mehet, és akkor van legalább lehetőség kontrollálni, hiszen függhet még attól is, hogy milyen a sütőnk egyáltalán, milyen fajtájú az eper, milyen vékonyra szeleteltük... az ízéről a harmadik macaron-posztban mejd beszámolok, az biztos, hogy így szárazon ropogtatva...hááát nem tudom... nagyon sűrű, majdnemhogy kesernyés, pedig érett szemek voltak.

Macaron-ia II.

Egy o-val... A másik az amerikai kókuszos rágcsa eredetileg, de sokan keverik (mint én is a korábbi postban) és ha guglizunk, akkor megtaláljuk így is, úgyis, leginkább összevissza. Ettől függetlenül további okosságokat tudok megosztani macaron-ügyben. Van fejlődés, lassú, de remélhetőleg biztos haladás a majdnem tökéletes felé - mert a tökéletesség elvetnivaló hiúság, és különben is unalmas...

Ahogy a múltkor leírtam, én a francia tojáshabos (french meringue) macaron-recepttel indítottam, aminek az volt az indoka, hogy egyszerűbb, mint az olasz, ahol ugye be kell lőni pontosan a cukorszirup hőfokát. Nos, lehet hogy az egyszerűbb kifejezés nem teljesen pontos, azóta ugyanis megtudtam, hogy a francia massza sokkal érzékenyebb a külső körülményekre - pédául esős, meleg, párás időben (vagy konyhában, ahol 3 órán át gyöngyöztetjük a húslevest) hozzá se fogjunk.

A macaron halála ugyanis a túlzott nedvesség. Ezt felveheti egyrészt a levegőből, vagy megoldhatjuk úgy is, hogy a habot vagy a mandulás masszát túlverjük, vagy keverjük. Ekkor szétfolyik a sütőlapon, és mindenféle szörnyűségek történhetnek vele: kireped, levakarhatatlanul odaragad stb. Az általános tanács, hogy inkább legyen under-, mint overmixed. Emiatt nagyon óvatosan kell bánni az esetleg alkalmazott folyékony színezékekkel vagy ízesítőkkel. Ugyanígy, ha a mandula héját blansírozással ( 1 perc a forró vízben) szedjük le, feltétlenül meg kell szárítani a mandulát a sütőben.

A nedvesség csökkentésére (is) alkalmazzák a tojásfehérje "öregítését". Ennek az a célja, hogy legalább 10-15%-nyi nedvesség elpárologjon belőle és koncentráltabb legyen a fehérjetartalom. Vannak persze bevallott/be nem vallott trükkök: sokan ki is írják, hogy megdobják még egy kis tojásfehérje-porral.
Igazából egyébként nehezen tudom elképzelni, hogy az ötfokos hűtőben lealufóliázva veszítene valamit a víztartalmából, de lehet. Én most 5 napig spájzoltam a tojást a hűtőben, de legközelebb 2 napra kinn hagyom normál hőmérsékleten ( Csak szalmonellamenteset merek használni majd.)
Egyesek klasszikusnak nem mondható módszerrel lazán 10-20 másodperces mikrózást javasolnak, és annyi. Na majd lesz ilyen is :)


A hab állaga ugyanilyen fontos, amivel indítunk. Az erről készült képen látszik már a "madárcsőr", itt én most megálltam, mert nem mertem túlverni, de 1 icipicit még kellett volna. Semmiképp se legyen kemény habunk, ami kicsúszik a tálból, ha odáig jutottunk, akkor csináljunk belőle gyorsan valami mást.




A második nekifutás után rájöttem, hogy hiába a helyes kis talpacskák, az első kör bizony kissé túlvert volt, és a "tésztának" sokkal lassabban kellett volna folynia. Itt most beteszek egy képet, ahol talán látszik, hogy sűrűn, szalagszerűen folyik a mandulás cukorral összekeverve a massza. (És nagyon lassan is, de az nem látszik.)
Csak most a képen vettem viszont észre, hogy a mandula talán nem volt elég lisztesre darálva a cukorral, viszont a kész macaronok külső felszínén nem látszott a szemcsésség egyáltalán; a a fenti képen természetesen ennek a második körnek az eredményei láthatóak.






Ezzel most nálam nem volt probléma, viszont kicsit túlkevertem a cukorral és a mandulával, ezért van olyan maki, aminek helyes kis "airbag"-ja van. Ez bizony hibás... de elfogyott azért. (És még egy másik dolog, a nem tökéletes sütési hőmérséklet is állhat a háttérben, csakhogy egyre egyszerűbb legyen...)






Ugyanígy hiba, ha nem szép sima, egyenletes a macaron alsó fele, ez is a túlverés következménye. Ja igen.. az is hiba, hogy a talpacskák túldudorodnak a macaron szélén - szép függőleges oldalúnak kell lennie ugyanis egy igazi macaronnak - de ez meg állítólag a francia tojáshabos recept velejárója, úgyhogy egyelőre így marad.

Kipróbáltam most azt is, hogy lehet levarázsolni másképp a szilikonos sütőpapírról a macaronokat: nedvesítés helyett egyszerűen kinnhagytam pár órára teljesen kihűlni őket papírostól, azután pedig óvatosan, - mint egy arcmaszkot - lehúztam a papírt a macaronokról. Sütőpapír-peeling... nem is ragadtak oda :)






Az előző sütikhez képest ebbe a masszába nem tettem vaníliát, és szerintem jobb is így, mert jobban kijön a mandula íze.

A sütési hőmérsékletről és a sütés módjáról pedig hosszú oldalakat lehetne írni. Ahány blog, weboldal, annyiféle variáció. Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalni, a saját sütőjével. Ami általánosan elmondható, hogy ha hosszabb, de alacsonyabb hőfokon sütjük, akkor egyrészt légzsákosak lesznek, másrészt nagyobb esély van arra hogy nem emelkednek meg szépen. A kezdő sütési hőmérséklet 130-180 fok között javasolt, én 160-nál feljebb nem mentem eddig, de a légzsák miatt ki fogom próbálni. A 130 abszolút alacsony szerintem, vagy legalábbis az én sütőm szerint, az első alkalom első két tepsije emiatt sem sikerült túl szépre. A magasabb kezdő hőmérsékletet csökkenteni kell akkor, amikor a talpacskák előjönnek - ez a 4.-5. percben meglesz, ez eddig nálam hajszálra pontosan működött. Ennek oka egyrészt, hogy ne barnuljanak a macaronok, és ne is szárítsuk ki őket túlságosan, hiszen belül kellemesen puhának kell maradnia.. Van, aki résnyire kinyitja a sütő ajtaját, van, aki kinyitja egyszer-kétszer a hátralévő időben, ami egyébként arra is szolgál, hogy megszabaduljunk a sütés közben keletkező gőztől. Van olyan, aki ekkor javasolja a tepsi megfordítását, de én ezt nem tenném meg, félek, összeesne a süti, és szerencsére azt tapasztaltam eddig, hogy a helyüktől függetlenül egyenletesen sültek

A következő eresztés dupla sütőpapírt kap a tepsiben, remélem így a magasabb hőmérséklet ellenére szép világos marad az alja és nem lesz légzsákos, a tetejére meg majd vigyázok...

Most egyenlő súlyú tejszínból és étcsokiból készült ganache-krém ( tejszínt épp forrpontig melegíteni, az összetört étcsokira önteni, simára keverni, visszahűteni) volt a töltelék, nagy sikere volt, az egy tepsinyi macaron pillanatok alatt eltűnt a 24 órás hűtőben való dugdosás után.








Hát ennyit mára a macaron-ról, remélem lesznek bátor és sikeres próbálkozók, én még nem érzem, hogy nagyon rákattantam volna :DD, de szóljatok!!










Egy éve: Csirke nyáron










Két éve: Cseresznyés pie

Marcipános eperdzsem

A nagyon jó és a nagyon-nagyon jó párosítása. A genetikában ez állítólag nem szerencsés, tekintve hogy az anyatermészet az átlagot preferálja, ezért minden odafele tendál, de ennél a kombinációnál ez a szabály nem érvényes. Felénk még mindig van eper, és az ára is elfogadható ahhoz, hogy nagyobb mennyiségben dzsemként végezze. Az egyik macskánk kedvenc játékai pedig a tavalyi termésből a mandulszemek ( nem, a képen nem azok vannak, amiket egész télen egérnek nézett), amiből annyi termett, hogy házi mézes marcipán is készült belőle.

Hozzávalók:

1 kg eper

0,5 kg cukor

1:2 dzsemfix

20 dkg marcipán (minimum feles marcipán legyen)

1 tk. mandulaaroma (nem a zöld!! a fehér dr. Oetkeres)


Az epret krumplinyomóval összetörtem, hozzákevertem a dzsemfixet és a cukrot a leírás szerint, pár perc után, mielőtt teljesen kész lett volna, hozzáadtam a felkockázott marcipánt és még egyet forraltam rajta. A habját közben kicsit leszedegettem, sterilizált, forró üvegekbe töltöttem, fejenálltak, kamrapolcra sorakoztak.

A marcipánkockák lassan azért beleolvadnak, viszont legközelebb csökkentem a cukor mennyiségét,annyival, amennyi a feles marcipánban van, és kicsit növelem a gyümölcsét, mert emiatt állásában kissé meghígult a dzsem. Nem féltem, hogy emiatt nem fogyna, főleg, hogy így vaníliafagyihoz is elég jól megy...

Az ötlet egyébként Dr.Oetkeréké, csak ők erdei keverékkel csináltak. Hozzájuk képest én egyből megdupláztam a marcipán mennyiségét, sőt mandulaaromát is tettem bele, és szükség volt mindkét tuningra szerintem. Aroma helyett amarettolikőrrel is jó lehet, ha gyerek is eszik belőle, a főzés elején kell hozzáadni (mármint a likőrt, nem a gyereket), és egyszerűen ki kell forralni az alkoholtartalmat.

Cheesecake parfé eperrel

Ugyan a panna cottát én se írom főtt tejszín-nek, se a tagliatellé-t szélesmetéltnek, de valahogy jobban szeretem, ha van magyar megfelelője, a krumplilevest krumplilevesnek hívni. De ez a desszert annyira cheesecake és nem sajttorta, hogy muszáj volt anglomán nevet hagyni neki. Nyilván tudat alatt közrejátszik a névválasztásban, hogy amióta Tintaleves Eszter kislányának ügyes keze az én nevemet húzta ki a sapkából(?), azóta egy ezévi GoodFood naptár szolgál a konyha falán, számontartani az ide-oda szaladgálnivalókat és a hétvégék szigorú és igazságos elosztását nagymamák megvizitálása, a régóta halogatott rokonlátogatások, baráti csevejek, s a máig látogatatlan és lassan félévessé cserepedő rengeteg bébi megcsodálása okán. Eszterrel megbeszéltük, hogy majd sorban főzöm a havi ételeket, és bár van lemaradásom, ez a sajtorta-parfé kitüntetett helyen állt a kipróbálandó, havonta sorakozó kaják között. Valódi neve strawberry upside-down cheesecake, ugye milyen jól hangzik? Jól tettem, hogy kipróbáltam, mert nagyon szuper párosítása a savanykásnak, édesnek, krémesnek, tejszínesnek, lágynak és hidegnek, fehérnek és pirosnak, mellesleg látványos, pedig pofonegyszerű.


Hozzávalók: (kb 8 szelet)

2,8 dl tejszín
és még 0,5 dl tejszín
1 pohár tejföl
20 dkg soft cheese (natúr sajtkrém, a Tesco-ban is ezen a néven fut)
8,5 dkg porcukor
1 citrom/lime
8,5 dkg teljes kiőrlésű keksz (Győri Zabfalatok, tökéletes)
5 dkg vaj
11 szem eper
ribizli (nem látszik...)

(A kevéssé kerek mennyiségek az oz-gr átváltás miatt alakultak ki.)




A tejszínt a porcukorral lágy habbá vertem, belekevertem a fél deci tejszínnel elkevert tejfölt,(hm-hm, akartam én házi créme fraiche-t készíteni, csak valahogy elfelejtkeztem arról, hogy azt napokkal előbb kell indítani, egyébként meg 2 dl creme fraiche a recept szerint) a soft cheeese-t, a fél lime levét és lereszelt héját. Tálastól betettem a mélyhűtőbe jó két órára, majd kivettem és robotgéppel jól felkevertem a félig fagyott masszát, hogy ne legyenek benne jégkristályok.

Egy 20x11 cm-es (7 cm mély de kb 6 centi magas lesz a süti csak) négyszögletes fémforma alját és két végét sütőpapírral borítottam, a félbevágott eperszemeket vágot felükkel lefelé belesorakoztattam, a közökbe ribizlit tettem (nem látszik; az eredeti receptben áfonya van, az látszik a képen, gondolom, mert laposabb a szem, vagy ügyesebb a cukrászuk, mint én...) és óvatosan rákanalaztam a krémet.

Ezután újabb hűtés következett. Legalább 3-4 óra kellett, hogy kellően szilárd legyen ahhoz, hogy a lezúzott, és a megolvasztott vajjal elkevert kekszmorzsát egyenletesen el tudjam lapogatni a tetején, vagyis a leendő alján.

Tálalás előtt nem árt, ha kicsit enged, mert a a parfé ugyan szeletelhető egy jó éles késsel, de a megfagyott eperszemek átvágása már nem fog menni a parfé roncsolása nélkül.

És akkor hogy fotózunk???


Ui: Most látom, hogy a képek tisztára a blogszínhez vannak dizájnolva...persze direkt!!



Két évvel ezelőtt: Epres tiramisu











Egy évvel ezelőtt: Görög citromos süti

Citromos - kakukkfüves csirke

Nem is tudom, hogy recept-e ez egyáltalán, merthogy csirkét sütni mindenki tud, hozzátenni meg lehet bármit, amit ízlésünk és a kamránk-hűtőszekrényünk-kertünk kínál, és máris villoghatunk valami rafináltabbal, mint egy csirke sülve.

Hát igen. Nyilván nem véletlenül nem vagyok marketinges... ugye?:DD

Azért jó étvágyat!


Hozzávalók:

1 egész csirke (1,5 kg-os)

1 kisebb csokor kakukkfű

1 citrom

1 vöröshagyma

só


A csirkét megsóztam, a hasába tettem a vöröshagymát, a bőre alá és dugdostam a kakukkfű és a vékony karikára vágott citrom felét, a másik felét kívülre szórtam-rakosgattam, sütőzacskóba zártam. 200 fokon 40 percig a zacskóban sütöttem, utána 220 fokon 10-10 percig a hátán és a hasán pirult. A pecsenyelevet kicsit beforraltam és azzal locsolgattam, illetve a szárazabb mellehúsához egyébként is jól jön a szaft, már ebéd közben.

Köret mellé a legjobb volt, ami egy újkrumplival történhet:

A kisebb újkrumplikat megsikálva negyedbe vágtam, leszárítottam, olivaolajos masszázst és 2 ág apróravágott rozmaringot kaptak, pici sót, nehogy kiszárítsa sütés közben (inkább utána sózzuk) és a csirke után 15 percet töltöttek a sütőben.

Macaroon-ia I.

legeslegelsőre elfogadható...

Terápiás célzattal nekivágtam. Ha ennyire elborít a munka, mint az utóbbi hónapban, muszáj valami igazán vacakolós-pepecselős elfoglaltságot találnom pihenésképpen. Úgy néz ki sikerült. Mikor Chili és Vaníliánál elolvastam az összefoglalóját a macaroon-készítés rejtelmeiről, már tudtam, hogy vége lesz a hónapok óta tartó macaroon-nézegetésnek a mindenféle blogokon, ami csak arra jó igazán, hogy az ember lánya felmérje, mennyire sokesélyes belevágni ebbe a projektbe. Persze vannak, akiknek mindig sikerül, dehát a légköri viszonyok, meg a páratartalom...

Az első tepsi igen gyenge lett, - a talpacskák előjöttek, de nem egyenletesen, így hepe-hupás külsejűek lettek a macaroonok - a második sem lett túlságosan szép - túl kevés volt a tészta, de úgy tűnt, ha vastagabbra hagyom, akkor meg szétfolyik - , így feladtam-a-mai-napra jelleggel mosogatásba kezdtem a bombatámadás utáni állapotokat idéző konyhában, miután ahogy esik úgy puffan felkiáltással köröcskék rajzolgatása nélkül rányomtam a harmadik adag tésztát a sütőpapírra; ehhez képest legnagyobb meglepetésemre majdnem tökéletes félgömböcskék vigyorogtak rám a sütőből, mikor bekukkantottam szinte csak megszokásból. Nagy örömömben kicsit előbb kivettem őket, mint kellett volna, ezért picit veszítettek a magasságukból, de remélem, legközelebb (valamikor a hétvégén tervezem) ügyesebb és tapasztaltabb leszek.

ő viszont a nyelvét nyújtja...(és még pár társa :)

A macaroon massza-variációk közül a számomra legegyszerűbbet választottam, ha lesz cukorfokhőmérőm egyszer, akkor biztos kipróbálom az olasz meringue-set, ahogy C&V csinálta, főleg, ha ez a szimpla variáció nem hoz legközelebb (vagy mégegyszer, meg mégegyszer) legalább egy ötös alá eredményt. A második adagtól a színük is megfelelő, bár nem tökéletesen fehér, kirepedni egyik sem repedt ki, csúcsos sem maradt, a talpon kell egy kicsit magasítani, valamint nagyon ügyesen leszedni a sütőpapírról, hogy a kellemesen ragacsos belseje ne maradjon rajta, mert akkor nem macaroonunk, hanem egy nagy adag kagylóhéjunk lesz a végén.

ő meg nem éppen szabályosra sikeredett

Majdnem biztos vagyok benne, hogy jót tett a masszának az állás (mármint a tálban, nem már előkészítve köröcskéknek), mert sűrűbb lett, ezért vastagabb, de szét nem folyó köröket lehetett készíteni, másrészt pedig a habzsákból szabályos kör készítésének technikáját tényleg nem árt gyakorolni, ez a harmadik 20 köröcskénél jobban ment, sőt másképp is álltam neki, mint az elején. Olyan triviális dolgokra is muszáj figyelni, hogy pl. a tipikusan tekercsben árult, mindig kunkorodó sütőpapír teljesen kisimuljon a tepsiben ( szerintem vasalni fogom legközelebb :D) , mert ahol kicsit is hullámos marad, a massza máris követi a garvitációt, és odavan a tökéletes kör...

Ő és társai szerepelnek az első fotókon, megérdemeltek egy kis epres vajkrémet

Mindenesetre most ezek volt az első kísérlet eredményei, ha sikerül még párszor úgy megismételnem, hogy a hibás darabok száma drasztikusan lecsökken, akkor természetesen leírom a részletes tapasztalataimat is.

Ja és csak annyit még, hogy az vágjon bele, aki ennyi macera után még külön örül annak, hogy egy meglehetősen ééééédes sütivel büszkélkedhet. Bár az epres buttercream szerencsére nem lett túl édes a cukros epersziruptól, sőt másnap kifejezetten jobb lett a sütik íze, ahogyan összeértek, de legközelebb valami brutális étcsokis krémje lesz, az biztos.

Ezzel maradtam le a VKF-ről...

Zöldfűszeres-tejfölölös sült újkrumpli saláta. Finom, forró grillezett húsok mellé jól behűtve a legjobb, de csak úgy magában is nagyon könnyen belapátolható. Nem is szaporítom a szót, hamár három napja lejárt a határidő...


Hozzávalók:

1, 5 kg parázs krumpli (aprószemű újkrumpli)

1 dl joghurt

5 ek tejföl

1 ek majonéz

1 ek dijoni mustár

1 kisebb csokor petrezselyem/bazsalikom és snidling

só

bors

pici citromlé

3 ek. olivaolaj


A krumplikat megsikáltam, négybe vágtam, az olivaolajban megforgattam, megsóztam és 200 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsibe szórva 20 perc alatt megsütöttem. Míg sült, a felaprított zöldfűszereket és a szósz hozzávalóit összekevertem, a kicsit kihűlt krumplira öntöttem, átforgattam és jól behűtöttem. Kár hogy nem volt forróság hétfőn, úgy még jobban esett volna. :)

Az Évszakok konyhája c. könyből, nagyjából.

Csokis-mogyorós pöfetegsüti (Crinkles)

Ha jól emlékszem, t3v3d3s-nél láttam meg először a szépséges pöfetegeket, és már jó régen. Azután pár hete, mikor volt egy kis időm szörfözni, egy nagyon menő amerikai blogon - és egyszerűen nem találom újra... - kiszúrtam egy szimpatikus, vastag tésztájú(nak látszó) csokis kekszet, tele volt velük két nagy befőttesüveg a fényképen, és mivel mogyoró is volt benne, ami nálunk még ládaszám áll a tavalyi termésből, úgy gondoltam, legyen akkor valami új csokis. Megrökönyödésemre ezek a jól ismert, bár még soha nem próbált pöfetegek lettek belőle, és semmi hasonlóságot nem lehetett felfedezni köztük és a képen lévő kekszek között. Cseppet sem bántuk, nagyon-nagyon finomak, irtó mutatósak, a tanulság az, hogy még a legnagyobbaknak sem sikerül mindig minden...


Hozzávalók: (kb 22-25 darab)

100 gr nagyon jó minőségű étcsoki (legalább 60%)

2 dkg vaj

1 tojás

3 dkg cukor

1 ek. rum

6 dkg mogyoró

3,5 dkg liszt

1 kávéskanál sütőpor

negyed kk. só

kristálycukor és porcukor


A vajat és a csokit óvatosan összeolvasztottam a mikróban. A cukrot, a rumot és a tojásokat habosra kevertem és a csokihoz kevertem. Ezután került bele az előzőleg megpirított, lehéjazott darált mogyoró a liszt és a sütőpor keveréke. A massza nagyon lágy, két órát kell pihennie a hűtőben.

Amikor már megdermedt, egy kiskanál segítségével, vizes kézzel gyorsan dióméretű gömböcöket gyártottam belőle, majd egy mély tálkában kristálycukorba, azután pedig porcukorba forgattam. ( Állítólag az először kristálycukorba forgatás a titka az egésznek.) A porcukor azonnal, nagyon vastagon beburkolja, de ez pont jó, kell a havas külsőhöz. Mivel igazán minimális cukor van a tésztában, így meg is van az egyensúly.

180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 12 perc pontosan elég volt neki.

Barmacukrosat is csináltam, de az ismeretlen gasztrofizikai okból nem repedezett ennyire tökéletesen.

Azóta kiderítettem, hogy az amerikai dél tipikus karácsonyi édessége; változata, mint csillag az égen, a kakaópor helyett étcsoki miatt nagyon luxus-selymes variáció.

Az ő sapkájukból bújtam ki...

Vesta kedvessége folytán került ide ez a sapka, és csak annyit fűznék hozzá a bejegyzéséhez, hogy szerintem ő is tudja, hogy néha bizony nemhogy egy sapka, de még legalább hat kar hiányzik ahhoz, hogy nagyjából mindenfele a helyes irányba tartsanak A Dolgok, Amit Megpróbálunk Egyszerre Kézben Tartani. Bár családomban van olyan vélemény is, hogy nem nyolc karra, hanem legalább még egy fejre lenne szükségem :P Akkor viszont kell még egy sapka ...

És most a továbbításról:

Alig két éve, egy netes hírportál oldalán créme brulée-tesztbe botlottam. Chili és Vanília, olvastam a szerző nevét. Csak egy kattintás volt, egy link a cikkben, és nemisbéka oldalára jutottam. És jó sokág ott is ragadtam. Ott és akkor fedeztem fel a gasztroblogot, mint műfajt. Máig emlékszem, akkor zajlott a "Titkos Töltelék" forduló vagy 15 résztvevővel, és rémlett, hogy valamelyik nicktulajdonost láttam egy késő esti műsorban; vékony copfos lány volt: Kicsi Vú. Ja igen, és volt ott egy szemüveges hölgy is: Fakanál. Gyönyörű képekre csodálkoztam rá Lila Füge oldalán, aki akkor még ritkán ért haza napnyugta előtt, mégis szépséges volt minden fotója. És utoljára, de semmiképp sem utolsó sorban: Cserke, akinek szurkoltam a blogtornán, és kiderült hogy nemcsak a főzésben találtam személyében rokon lelket.

Amit azóta itt művelek, igazából nekik köszönhetem. Sok szeretettel küldöm a a sapkát nekik.

Cukkinis-tarjás quiche/pie/pite vagy amit akartok

Namost ez a cukkini-ügy... ez nagyon kényes. Mert szinte rajongói klubjai vannak ennek a szegény, félrecsúszott, opportunista uborkának, mely zöldséget jól jellemez, hogy fahéjas-mazsolás-diós süteménybe (én cukkinikenyérnek ismerem) éppúgy megfelel, mint salátába citromos-olajos öntettel, kenyértésztába kovász mellé, fűszeres zöldségraguba háttérzenésznek, vagy lehet tölteni bármivel, mindent elvisel. Ismerek embert, aki főzeléket főz belőle. Beltartalma kétséges, íze nincs, (van?), elhanyagolható mennyiségű zsíradékot, fehérjét és szénhidrátot tartalmaz, egyetlen vitamin vagy ásványi anyag sincs benne számottevő mennyiségben. Ember és gyermek nálunk rá se néz, vagy ha igen, akkor méla undorral és mély értetlenséggel a szemében. Minden negatívuma ellenére viszont olyan szép zöld... nem tudtam neki ellenállni, hiába termett még üvegházban, mely utóbbi a két hónapja tartó esőtlen nyár miatt lényegében értelmét vesztett módja ma a zöldségtermesztésnek kis hazánkban.

A könnyedség jegyében a rendkívül lájtos tarjaszeleteken landolt némi sűrű tojásos-tejfölös szósz kíséretében.



Hozzávalók:(28 cm-es pie-formához)


25 dkg kész vajastészta ( az ex-Plusos, Aldis, Lidl-es stb. lapokból 4 db)

2 nagyobb szem (régi) krumpli

15 dkg füstölt tarja

1 közepes méretű cukkini

egy pohár joghurt

fél pohár 20%-os tejföl

2 tojás

só

szerecsendió

bors

A vajastésztával kimozaikoztam a sütőformát. A krumplit megpucoltam, vékonyra szeltem és 10 percig főztem. Kirakosgattam a tésztára, rá a tarját, felszeletelt cukkinit, meglocsoltam a tejfölös-joghurtos-tojásos, fűszeres habarccsal és rápötyögtettem némi petrezselyemzöldet a fanan-os készletből. 20 perc alatt a 180 fokos sütőben tökéletes lett. Hidegen is nagyon jó volt.
Újkumplit bele merném sorakoztatni nyersen is.

Ui: a quiche/pie/pite témába inkább nem mélyednék bele, talán egyszer, addig is hívja mindenki tetszése szerint.

Írós panna cotta eperpürével

A tejszín(hab)-eper párosításnál egyszerűbb luxus nincs is a világon. Rácsodálkozom a gyönyörűségesnél szépségesebb epres desszertekre ezer helyen, azután az eper, amit hazahozok ebben a triviális kombinációban végzi az asztalon, (sőt már a konyhaasztalon) senki sem panaszkodik, mindenki elégedett, de csodadesszert, az nem születik. Úgy gondoltam, kifogok a kiskorúakon, és elmentek vagy 20 dekát magunknak valami rafináltabb kompozícióba hétvégén, de ember tervez...a fotózásnál kiszúrták az addig a hűtő mélyén üldögélő csíkos poharakat, és mondták, igen, ez jó lesz. Az is volt. Biztos. Még jó hogy csináltam két sima felfújtformában is, és mellédobálhattam az eper legvégét magunknak.

A tejszín-író variáció kicsit lájtosabb ( pontosan 130 kcal - 20 perc kocogás - mínusz adagonként, ha valakit érdekel), picit savanykásabb, melegben üdítőbb, mint a tiszta tejszínes panna cotta, bár láttam csak íróból készültet is, de akkor azt már nem nagyon lehet panna cotta-nak hívni, maximum zselatinos írónak, szerintem.


Hozzávalók (4 adag):

40 dkg eper leturmixolva, ízlés szerint cukorral vagy anélkül

2 dl tejszín

3 dl író

4 gr zselatin

5 dkg cukor

1 ek. víz

1/4 vaníliarúd








Az eperpürét 2 pohárba osztottam és betettem a fagyasztóba 1 órára. (Így nagyjából rá lehet úgy önteni a tejszínes keveréket, hogy nem keveredik össze, sőt, gyorsabban meg is szilárdul majd.)

A zselatint 1 ek vízben megáztattam. A tejszínt és egy deci írót a vaníliarúddal és a kikapart magocskákkal együtt felforraltam, lehúztam a tűzről. Hozákevertem néhány kanállal a megáztatott zselatinhoz és simára kevertem, visszaöntöttem a többihez, újra felforraltam, azután belekevertem a maradék írót. Vártam, míg kicsit meghűl, a vaníliarudat kihalásztam, az eperpüré tetejére elosztottam a krémet. A hűtőben 6 óra alatt tökéletes panna cotta állaga lett, bármennyire reménytelenül is folyósnak néz ki az elején, de nem szabad több zselatint beletenni.


Panna cotta MÉÉÉG nálam:

Panna cotta After Eight

Epres panna cotta


Tartelette után néztem körül a neten,( mint kiderült, nem az ő ötlete...) azután csak kicsikét alakítgattam.

Szezámos-mézes-pisztáciás bonbon

Amikor Doki bedobta a a májusi GBT Piknik témáját, a szilvásgombócon kívül semmi nem jutott eszembe. Könnyűnek találtatott.
Egy héttel a buli előtt még mindig a túrógombócnál meg a kókuszgolyónál tartottam csak. Szerénytelenség nélkül, a túrógombóc, amit anyukámtól tanultam, (ő meg az övétől) a legjobb a világon, mert szakít a túró és a búzadara megbonthatatlan egységéről széles körben elterjedt téveszméjével. De a túrógombócok - mit gombócok, felhők!! - szintén nem bírják a szállítást. A kókuszgolyó unalmas. Van itt a blogon pár golyóbis, de nem akartam ismételni.
Ekkortól már egyre kétségbeesetten lapozgattam a szakácskönyveimet, és így találtam rá erre, ami csak színében tavaszi, ízben inkább tél, karácsony, lobogó tűz meg ilyesmi, viszont csupa egészséges hozzávalóval vihetünk be egy gombóccal 200 kalóriát. Á nem, csak százat.






Hozzávalók:

7 dkg megtisztított pisztácia

10 dkg szezámmag

8 dkg hársméz

3 dkg vaj

reszelt narancshéj

4 összetört babapiskóta

A natúr pisztáciát lehéjaztam, a belső héjától pedig úgy szabadultam meg , hogy serpenyőben megpirítottam, és konyharuhában ledörzsöltem többé-kevésbé a héját. Állítólag lehet blansírozni is, úgy mint a mandulát, de erről már utóbb olvastam. 25 szemet kiválasztottam, a többit mozsárban megtörtem. A szezámmagot nagyon rövid ideig pirítottam, mert könnyen megég, azután 2/3át mozsárban kicsit megtörögettem, a mézet meglangyosítottam, hozzákevertem a vajat, hogy összeolvadjanak, majd minden hozzávalót összekevertem. Kiskanállal- vizes kézzel golyósítottam.

A sós pisztáciát a kemény héjából megtisztítva tényleg vizben kell forralni, akkor elveszti a sósságát, és ezek szerint leszedhető könnyen a héja is.

A babapiskóta egyéni kezdeményezésre került bele, mert szokás szerint meg voltam csúszva, így nem tudtak a golyók egész éjjel szikkadni, hiszen pár órán belül délutáni jelenésük volt a pikniken. 23 db lett pontosan belőle.

"Házi sütöde - Egészséges finomságok" Burda-szakácskönyv a forrás.

Blogajánló

Ez egy kicsit OFF, de mégse. Mert igenis sok köze van hozzánk :) . Novembertől dupla nagynénik-nagybácsik, unokabátyók és unokahugik lettünk. Azoknak ajánlom Viki és Áron történeteit - és az előtörténetét - akik már-már feladták, hogy valaha saját gyermeküket ringathatják a karjukban. Talán segít nekik elhinni, hogy bármit is mond az orvostudomány, bármily hihetetlen csodákra is képes, a végén lehet, hogy egyszerűen csak úgy, maguktól - ikreik lesznek. Azoknak is ajánlom, akik gyerekük/eik koraszülöttségével és az abból eredő rengeteg aggodalommal birkóznak - tudom, könnyít a bajon, ha az ember tudja, nincs egyedül.


http://aronesviktoria.blog.hu/

Kínai szilvaszósz

Háááát... Szerintem ez lesz nálunk a grillszezon sztárja. Pedig most nagyon hülyén nézne ki, ha agyba-főbe dicsérném. Ő szerepelt az ázsiai ízesítésű húsgombócok kíséreteként a GBT Pikniken, de Gabojszáék díjnyertes grillezett csirkecombjai mellett is megállta a helyét, és a sok kedves blogger nem fukarkodott az elismeréssel, ami nagyon jólesett. Egyszóval számos alanyon letesztelve, dicsérgetve, és tényleg. Sok jó mártást, szószt, salsát - kinek mi tetszik - lehet a húsok mellé tenni, de ezt ki kell próbálni. Nekem maradt a hűtőben itthon egy üveg, de tervben a sorozatgyártás, hiszen nyári gasztroajándéknak is tökéletes.


Hozzávalók:

70 dkg szilva (mélyhűtött jelenleg, Nowaco, nagyon jó minőség)
1 kisebb fej lilahagyma apróra vágva
2 nagy gerezd fokhagyma préselve/reszelve
1,5 dl fehérborecet
néhány ek. balzsamecet
3 kis chilipaprika magostól
1 csapott kk. szecsuáni bors
1 csapott kk.fahéj
kisebb, fél csillagánizs
plusz még 3 centinyi fahéjrúd vagy 1 csapott kk. őrölt fahéj
1 centis gyömbérdarab vékony szeletekre vágva
2 nagy alma hámozva, felkockázva
15 dkg barnacukor
15 dkg kristálycukor
1 ek narancslikőr (elhagyható vagy kevés narancshéjjal helyettesítsük)




Minden hozzávalót egy lábosba tettem, - a borsokat megtörtem mozsárban, ha őrölt formában van, akkor felezzük a mennyiségeket - felforraltam, majd lassú tűzön, fedő nélkül rotyogtatva kb. 1,5 órát főztem. Ha keményebb húsú almát tettünk bele ( mint én), akkor az almakockákat a végén bele kell turmixolni. A másfél óra alatt nekem lényegében semmi tennivalóm nem volt vele, csak néha ránéztem, hogy áll. Ennyi idő után lett barackdzsem sűrűségű, akkor jó.
Hűtőben, sterilezett üvegben jó ideig eláll, de nem fog.

A sokféle fűszer tulajdonképpen a kínai ötfűszer-keveréket helyettesíti, mivel nem volt itthon, de ezek az összetevői valójában, plusz az édeskömény, ami teljesen kimaradt, mert az se volt itthon. Szerintem akkor volt utoljára, mikor a Nagyobb még csecsemő volt. ( De nem használt.) Ha van ötfűszer-keverékünk, akkor egy teáskanál kell belőle.

Az eredeti recept irdatlan mennyiségű rizsecetet tartalmaz, ezt úgy érzésből helyettesíteni voltam szintén kénytelen.

Ez a chilimennyiség kellemesen, utánérzősen teszi csípőssé, ha valaki ütősebben szereti, rögtön lángot lehelve, az emelje nyugodtan a mennyiséget.


Nigella receptje nagyjából harmadolva a Házi Istennőből.

Rákóczi túrós

Kölcsönkaptam egy könyvet. Egy érthetetlenül türelmetlen kolléga elunta a 3 éve tartó várakozást, és mivel nem látta közelinek, hogy bármikor is feljebb kerülhet a ranglétrán, úgy gondolta, talán más területen kellene próbálkozni, felesleges volt az a 22 évnyi tanulás.

Lehet belőle szakács 10 hónap alatt.

Na erről a szakács-könyvről van szó. Ebből képezik a szakácsokat a szakképzési-tanfolyami rendszerben. Szép vastag könyv, benne van minden, amit fontosnak tart valamilyen Központi Képzési Főfelelős, való igaz, az Alapok. És ennyi. Mivel én csak a pálya szélén álldigálok, nem gondolom, hogy ízekre kellene szednem ezt a könyvet, hiszen még hagymát se tudok rendesen vágni, a rántást csak messziről, félve közelítem, barnamártást sose csináltam , a posírozásról nem is beszélve. Mindenesetre feltűnő még nekem is, hogy ez a szakácskönyv alapanyagokban, stílusban, prioritásokban, a hozzávalók színességében valahogy megmaradt úgy a késő hatvanas években.
Minden recept neve megvan franciául is, még a cheeseburgeré is. Viszont valószínűleg megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltat számos klasszikus, magyar(os) vagy annak hitt/nevezett étel összetevői, anyaghányada és külső kinézete tekintetében, szinte forrásmű. De van benne rántott teknősbéka recept is, jó étvágyat.
Meg még egy csomó hihetetlen dolog, pl. a Ponyt orly módra receptje így kezdődik ( műveletek felsorolása) : kábítás. Ezután jön a pikkelyezés, bontás, belsőségek eltávolítása, majd vééégre, levágják a fejét is. Horror. Inkább abba is hagyom, jöjjön a lényeg, a túrós.

Az őzpörkölt- és slambucfőző csapatépítésre régi jól bevált receptem helyett innen csináltam tehát a Rákóczi-túróst, (mínusz tojáshabos-baracklekváros csíkozás) és tényleg olyan lett, mint a klasszikus cukrászdai. Még az sem tántorított el, hogy közel egy kiló cukor kell egy gáztepsinyi sütihez, és el kell mondjam, korszerűtlen kollégáim pillanatok alatt eltüntették az egészet.


Hozzávalók:

Omlós tészta:

30 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

2 tojás sárgája

1 vaníliás cukor

fél citrom reszelt héja

csipet só


A hideg lisztet és a hideg vajat gyorsan elmorzsoltam (aprítógép :)), hozzákevertem a porcukrot, sót, majd a tojássárgákkal még gyorsabban egynemű tésztává gyúrtam, és betettem a hűtőbe pihenni kicsit, - míg a tölteléket elkészítettem -, majd lisztezett munkalapon fél centi vastagra nyújtottam, a tepsiben (nem kell kivajazni vagy sütőpapírral beélelni) kicsit megszurkáltam villával és a 180 fokos sütőben 15 perc alatt megsütöttem. (Legyen száraz tapintású a tészta, de ne kezdjen el pirulni.)

Túrótöltelék:


1 kg túró

20 dkg porcukor (Itt csaltam és csak 15 dkg-ot tettem bele)

4 tojás sárgája

1 vaníliás cukor

reszelt citromhéj ízlés szerint (szerintem minimum egy citromé)

a zsemlét kihagytam

a mazsolát is mert itt nem szeretem


A túrót krumplinyomóval áttörtem a többi hozzávalóval, a kihűlt süteménylapon egyenletesen elkentem, és 140 fokos sütőben 20 percig sütöttem.


Tojáshab:

8 tojás fehérje

40 dkg kristálycukor

A recept kifejezetten kristálycukrot ír, amit a már felvert fehérjékhez kell fokozatosan hozzáadni, és addig verni együtt, amíg a kristálycukor feloldódik a habban. Hát ez nekem 20 percig sem sikerült, de muszáj volt befejeznem a sütést, így aggódva, hogy kissé ropogós lesz a hab ( de nem lett) a túrótöltelék tetetjére kentem a cukros habot, kicsit meghúzogattam villával és 140 fokos sütőben szárítottam 20 percig. A sütőt ki kell a gőztől szellőztetni a túrótöltelék sütése után, és amíg benn van a hab, maradhat résnyire nyitva. Legközelebb viszont csak 120 fokos sütőben, kicsit hosszabban szárítom, úgy talán tényleg teljesen hófehér marad a hab.

A klasszikus recept szerint a habot szitán áttört baracklekvárral csíkozva kell a süti tetejére rakni, az biztos, hogy akkor szerintem messze elég belőle fele mennyiség is, így is határesete volt a Nagyon Édes Süteménynek.

Mivel a tésztához és a töltelékhez összesen 6 tojás sárgája kell, 6 fehérje arányosan csökkentett cukorral éppúgy megfelel a tetejére.

Zöldpárgás sajtfelfújt

Kedves "saját levében", nyúlárnyéknak azért nevezik a spárgát, mert a vadnyulak szeretnek hűsölni a kihajtott zöld lombja alatt. Állítólag...Bár hogy kertészetbe hogy kerül vadnyúl, arról fogalmam sincs. Sőt, egy normális nyúl nem hűsöl, hanem lerág minden ehető zöldet, és ha a spárga zöld lombját, akkor elkerüli a májbaj, vesekő, köhögés, ééés... szexuális serkentő hatása is van. Lehet ezért annyira népesek a nyúlcsaládok??

Ezek után mindenki ossza be magának, mennyi spárgát eszik, hiszen a fentieken túl még annyi felsorolhatalanul sok gyógyhatása van, hogy nekem úgy tűnik, a 150 éves kaukázusi nyugdíjasok valójában nem is kefírt, hanem spárgát esznek rogyásig.

Ja igen, és aki sok spárgát, eszik annak a néphit szerint sok a szeretője.*

Hozzávalók: (4 1 dl-es formához)


25 dkg karcsú zöldspárga

4 evőkanál tejföl

2 tojás

4 evőkanál reszelt sajt

pár szál snidling

só


A zöldspárgát én bizony nem pucolom...Ezek egyébként igen zsengécskék is voltak. A végüket levágtam, kidobtam, a fejüket is levágtam, de azt megtartottam, a szárát pedig félcentis darabokra aprítottam. A tejfölt, a tojássárgákat, a spárgaszárakat és a sajtot - én házi "tehénsajtot" (az a fehér, szitán lecsöpögtetett házisajt, amit sokszor piacokon lehet kapni, semleges ízű, kicsit fetaszerű, de nem annyira sós és zsíros) használtam, de végül is lehet bármilyen reszelhető sajt, de ne legyen karakteres az íze - összekevertem, sóztam és hozzáadtam óvatosan forgatva két részletben a kemény habbá vert tojásfehérjét. A formákba öntöttem. A spárgafejeket ötösével egy snidlingszállal összekötöztem és a massza közepébe állítottam.
A 180 fokra előmelegített sütőben középre helyezett rácson 15 percig sütöttem, de a spárgafejek kaptak egy kis kerek dupla alufólialapot kalapnak, meg ne égjenek.

Azonnal tálalni kell, mert ebben a felfújtban még liszt sincs, pár fényképnyi idő alatt veszített a magasságából. Íme:




*A spárgáról szóló érdekességek innen származnak.

Gyümölcspürés túrótorta

Bocsánat, délelőtt lemaradtak a képek, azóta került hozzá még pár bónusz arról, hogy játszottam is :)...

Igen, ez a harmadik egy hónapon belül. :D Mélylélektanilag biztos valami felmentést ad a súlyos bűntudat alól, akkor is, ha már a harmadik szeletet toljuk befelé. A barátnőm ennek a tortának az utolsó negyedére például ráfogta, hogy "úgyis csak rámennének a legyek, hozzuk inkább be", ( szerintem közel-távol egy szál légy nem sok, annyi nem volt a 35 fokban kora délután, a csendben füstölgő grill mellett) és amíg a fiúk pinpongoztak, kávéfőzés közben gyorsan elfeleztük a negyedet, nehogymár tényleg a legyek egyék meg...




Különben meg sovány túró, sovány joghurt... szinte fogyaszt. ( A közel 1 kiló gyümölcsről nem is beszélve.)


Hozzávalók 26 cm-es formához:

3 tojásból piskóta mint itt

0,5 kg zsírszegény túró

0,5 kg 1, 5% os zsírtartalmú joghurt

2 dl tejszín

6 ek. porcukor

2 dkg zselatin

3 ek cukor

30 dkg kivi ( ez kb 4-5 darab)

20 dkg őszibarackbefőtt

25 dkg eper

(2-2 dl -nyi gyümölcspüré szükséges, a kiwinél a legnagyobb a veszteség)

6 teáskanál (1-1-dkg) színtelen tortazselépor (nem! zselatin)


Amíg a piskóta sült a csatos tortaformában, ( 10-15 perc 180 fokon nálam) 5 ek. vízben megáztattam a zselatint, jól összekevertem (aprítóban) a túrót és a joghurtot, hozzákevertem 5 ek. porcukrot, a tejszínt felvertem 1 ek porcukorral és egy habfixálóval és beleforgattam a joghurtos krémbe. A zselatinhoz adtam még két evőkanál vizet és lassú tűzön kavargatva felmlegítettem, hogy teljesen simára olvadjon, majd kézimixerrel jól elkeverve belecsorgattam a krémbe, és a kihűlt piskótára öntöttem; mehetett is az egész a hűtőbe.





A gyümölcspüréhez a megtisztított, megmosott gyömölcsöket leturmixoltam - mindegyikből 2 dl-nyi kell. 3 kisebb külön lábasban 1-1-1 ek. cukrot összekevertem 1-1-1 dkg tortazseléporral, simára kevergettem a gyümölcspürékkel, azután sorban, a forrástól számítva egy percig főztem őket. (Így a kiwi is megdermed simán.)




Ezután a színes gyümölcsleveket a hűtőből kikapott torta tetejére öntögettem összevissza. Egy éjszakát töltött a hűtőben, és egy órácskát sem az asztalon.

Legközelebb szimultán főzöm a püréket, mert így vissza kellett melegíteni az elsőt, mikorra a harmadik is kész lett, a torta tetején nem lehetett már sokat játszani velük, pedig az eredeti recepthez tartozó képen nagyon szépséges márványos lett.


A gyümölcspüré egy Dr. Oetker tortás szakácskönyv ötlete.

Krémsajtos újhagyma-krémleves

Ha lehet póréhagymából vagy vöröshagymából, akkor lehet újhagymából is. Nem is tudom tovább ragozni, szerintem ez még a nagy kedvenc vichyssoise-t is veri.

Hozzávalók:



4 csokor újhagyma

25 dkg krumpli

1 liter csirkehúsleves

20 dkg natúr krémsajt (sztem Aldi-termék volt éppen)

3 dkg vaj

2 dl tejszín

só

bors

A felkarikázott újhagymát (szerintem mehet zöldje is bele) a vajon megpároltam, hozzáadtam a vékonyra karikázott krumplit, felöntöttem a csirkehúslevessel, és a krumpli puhulásáig ( kb. 15 perc, ha tényleg vékonyra van szeletelve, hogy ne főzzük szét a hagyma ízét) főztem. A sajtkrémet a tejszínnel elkevertem, a kissé kihűtött leveshez kevertem, és azután mindent összebotmixereztem a levesesfazékban, utánsóztam, picit borsoztam, és egyet forraltam a végén rajta. A hagyma szárától ekkorra már megszabadultam, zöldnek snidling jutott a tetejére.

Tagliatelle újhagymás sajtmártással

És egy kis csirke mellé a húsevők kedvéért.

Aki nem látja, az tudja, hogy nálunk nem megy a medvehagyma. Az újhagymából-újhagymával jöhet bármi, sőt, magában is szívesen rágcsálják a kiskorúak, ha nem nagyon csípős fajta. A spárgáról szintén nem hangzik el sok jó szó az asztalunknál, a fehér szerintem is egyenesen pinceízű, dehát ízlésről nem vitatkozunk. Azért magamnak ma beszereztem gyönyörű zöld roppanósat, majd lesz belőle egy-két valami. Addig is újhagyma újhagymával.

Hozzávalók:

egy csomó újhagyma

5 dkg vaj

2 szelet baconszalonna

1 csapott ek. liszt

2 dl tejszín

5 dkg trappista sajt

só

bors

20 dkg tagliatelle

csirke alsócombok
alsócombonként 1 szelet bacon


A sütőt 200 fokra előmelegítettem és feltettem forrni a tészta vizét.

A csirkecombokat lebőröztem, kevés olajon teflonserpenyőben fehéredésig körbesütöttem, azután egyenként baconszeletekbe csavartam, jénaiba sorakoztattam, és a 200 fokos sütőben 30 percig sütöttem alufóliával takartan. A végén pár percre levettem a fóliát, hogy a szalonna megpirulhasson.

Amíg a csirke a sütőben volt, vajon az apróra vágott bacon-t megpirítottam, benne a felkarikázott újhagymát megdinszteltem, felcsavartam alatta a lángot, hogy elpárologjon gyorsan a leve, megszórtam a liszttel, kicsit lepirítottam, majd hozzáöntöttem a hideg tejszínt, simára kevertem, felforraltam, belekevertem a sajtot, só frissen őrölt bors ment rá, és rászedtem a közben kifőzött kedvenc olasz tésztámat.
Ha sűrű lenne a mártás, a tészta főzővizéből lehet még 1-2 kanálnyit a serpenyőbe rakni.

Ha ügyesek vagyunk, 35 perc alatt kész a vacsora.

A mártás alapvetően a Fakanál 2006 június-júliusi számából való.

Erdei gyümölcsös torta reloaded

Amikor feltettem a húsvéti mascarpone-tortát, ígértem, hogy egy kicsit pénztárcakímélőbb változatával sem maradok adós. Volt is rá alkalom mindjárt egy hét múlva. Nagyon egyszerű elkészíteni, sőt, ha nem akarjuk, még a sütőt sem muszáj bekapcsolni miatta. Hogy mennyire legyen édes, az abszolút egyéni ízléstől függ, ez a recept szerintem épphogycsak az. A látványossága miatt nagyon könnyű vele elismerést aratni, és szerintem még az is meg tudja csinálni, aki még életében nem készített komolyabb süteményt.


Hozzávalók:

15 dkg babapiskóta
10 dkg vaj
( de lehet 3 tojásból piskóta is, mint itt)

0,5 kg túró
1 natúr joghurt
3 dl tejszín
2 habfix
2,5 dkg zselatin
15 dkg erdei gyümölcs-keverék
6 evőkanál porcukor

babapiskóta a szélére (elhagyható)
26 cm átmérőjű kapcsos forma


A babapiskótát az aprítógépben morzsává aprítottam, (gép nélkül egy zacskóban nyújtófával gyorsan porrá lehet törni) és a vajjal masszává gyúrtam. Egy kanál hátával belelapogattam egy 26 cm-es tortaforma aljába, és beraktam a hűtőbe.

A túrót és a natúr joghurtot szintén az aprítógépben simára kevertem 2 evőkanál porcukorral. ( Régebben a krumplitörővel működött ugyanez.)
A tejszínt habbá vertem az utasítás szerint a két habfix-szel és egy evőkanál porcukorral és óvatosan összekevertem a túrós krémmel.
A zselatinból 2 dkg-ot 3 ek vízben elkevertem, kicsit állni hagytam, azután még egy evőkanál vizet hozzáadva lassú tűzön felmelegítettem míg sima folyadék nem lett, és hozzácsorgattam a túrós-tejszínes masszához, jól összekevertem a kézi mixerrel.

A gyümölcskeveréket 2 ek porcukorral felolvasztottam és a túrómassza egyharmadához kevertem, hozzáadva az előzőek szerint elkészített további fél dkg zselatint is. (1 ek vízben áztatva, további egy ek. vízzel felmelegítve.)

A torta szélét félbevágott babapiskótával raktam körbe, ezután ráöntöttem a gyümölcsös krémet, majd a sűrűbb natúr részt. Ez utóbbi nehezebb, így magától sem lesz egyenletes a két krém eloszlása, de óvatosan belekotorásztam kicsi a kanál végével a márványosabb külsőért.

Télen gyakran szoktam sok vegyes, színes gyümölccsel megpakolni, kevés tortazselével áthúzva, ( a teljesen haszontalan csillaggyümölcs ünnepi alkalommal nagyon fel tudja dobni a narancsos- fagyasztott málnás - kiwis keveréket) most néhány szem friss eper került a tetejére.

Pár óra elég a hűtőben a teljes szilárduláshoz.
Kisebb tortaformában is jó ugyanez a mennyiség, akkor magasabb tortát kapunk. Ha piskóta lesz az alja, akkor nagyjából pont a forma tetejéig ér a krém.

Zöldfűszeres sörkifli

Kezd magához térni a zsálya meg a snidling, beszereztem a rendszeresen elhalálozó tavalyiak helyett az új rozmaringokat és vettem rengeteg magot, hogy akkor majd házilag, meg csodájára járható fűszerkert és ilyesmik. Így már legalább 5 évjáratnyi fűszernövény-magom van.
Ezért egyelőre a fagyasztottra hagyatkozom, amit a fanan cég volt olyan helyes házhoz is szállítani a múltkori GBT-re. Ez itt nem reklám helye, de el kell mondjam, a kis fagyasztott fűszerkockáik iszonyú praktikusak, de legfőképpen elképesztően hozzák a friss fűszerízt. Így mielőtt végképp eltűntek volna teljesen a mélyhűtőmből minden dokumentáció nélkül, (kivéve az ázsiai, mert valahogy az mostanában nem volt műsoron) gyorsan belekevertem egy kicsit a sörkiflibe belőlük. Az íz intenzitására jellemző, hogy a provance-i, amit használtam, két kockájával tökéletesen megfűszerezett egy adagnyi sörkiflit. És mivel a hétvégén meleg is volt, sör is volt (hideg), már csak egy kis sörkifli hiányzott a teljes komforthoz párszáz négyzetméternyi terület befüvesítése után. (Na meg 1 gyógymasszőr...)

Hozzávalók:

0,5 kg liszt

2 dkg élesztő

3 dl tej

1 kk. cukor

1 púpozott káváskanál só

10 dkg vaj

2 provance-i zöldfűszerkocka

Az élesztőt 1 dl langyos tejben a cukorral a mikróban meglangyosított lisztbe vájt mélyedésben felfuttattam, hozzákevertem a maradék tejet, mikor már kicsit összeállt, belegyúrtam a sót is, és néhány percig dagasztottam. Ezután 4 részre osztottam a ruganyos tésztát, téglalapokat nyújtottam, a zöldfűszerrel elkevert vajjal egyenletesen megkentem őket és keskeny alapú, nagyon hosszúkás háromszögeket vágtam belőlük. A háromszögeket kiflivé csavartam fel, két órát keltek, kaptak 1 kis tojássárgáját sütés előtt a tetetjükre és a féltve őrzött gozói sóból is szórtam rájuk, majd a 200 fokos sütőben 10 perc alatt sültek ki.




Horváth Ilona recept.

Sonka és kóla

Igen, nagyon egyetértek Nigella Lawson-nal abban, hogy egyszerűen muszáj lazítani, és abszolút közönséges, - semmiképp se trendi - , olcsó és/vagy mindennapi hozzávalókat elővenni és csavarni rajtuk egyet, a humor és az egyszerű élvezetek kedvéért. Ezért is esik olyan jól a csirke, pulyka és halak által kiszorított, zsírral halványan hálózott sötétrózsaszín húsú, morcosbarnára füstölt bőrű tisztességes sonka húsvétkor, vagy a szöget is kiválóan rozsdátlanító kóla egyszer-egyszer, vagy az iszonyú édes mindenféle ragacsos csokiszelet, és még sorolhatnám. (vaníliás karika, sportszelet, Traubi, stb. stb. )

Amikor közöltem a családtagokkal, hogy húsvétkor kólában (is) főzök sonkát, enyhe kétkedéssel néztek rám, láthatólag latolgatták, hogy vajon ez a kezdődő elmebaj egyik jele-e, de azután beletörődtek, gondolva, hogy nem ingerelnek inkább a vitatkozással, istenem, egyharmada pocsékba megy a drága jó sonkának, valahogy majd megússzuk ezt is.
Ehhez képest mondanom sem kell, hogy ez a harmad fogyott el a leghamarabb, még húsvét vasárnap reggelén; felmentést kaptam az elmebaj gyanúja alól egyelőre, bár kétségtelen, hogy résen kell lenni egyfolytában.


Hozzávalók:

rendes, hagyományos füstölt sonka
kóla ( mindenki válasszon, hogy piros-fehér, vagy piros-fehér-kék, de ha már bűn ,akkor legyen benne cukor is rendesen! - semmi diet version )

Fogtam a sonka(darabot), lábasba tettem, felöntöttem a Coca-Colával, felforraltam és 3 órán keresztül lefedve, kis lángon forralgattam. A sütőt előmelegítettem 240 fokra és a főzési idő végén a bőrét leszedve, a maradék zsírréteget bevagdalva, belé szegfűszegeket szurkálva és kevés mustárral bekenve, barnacukorral (igen, szerencsére a családtagok épp távol tartózkodtak a konyhától) megszórva még 20 percig kezeltem a sütőben. A leszedett bőrével a sütés idejére beborítottam a húsos végét, mert az a kényszerképzetem támadt, hogy biztos nagyon kiszárítja a
sütő.

igen, zsír

A 3 óra főzési idő meghosszabbodik, ha kerekebb, nagyobb átmérőjű sonkánk van, szerintem,ha pedig kötözött, kiló körüli sonkát veszünk, akkor 2 óra is elég lesz.

Az ízén a kólából valami karamelles-édeskés emlék marad, belecseng a szegfűszeg, a mustár csípőssége, a cukor sötét karamellje, és nagyon omlós lesz, gondolom, egy darabig a forralás ellenére is hat a szénsav és a némi foszforsav, a sok titkos összetevőről már nem is szólva.

Nigella Lawson Nigella falatozója c. könyvéből.

Linzerkarika - VKF! XXIV.

Nem ragaszkodom tárgyakhoz... Csak a hozzájuk kapcsolódó emberekhez és emlékekhez.

Sötét, ötvenes évek eleji, késő őszi este volt. Vége volt a szezonnak, ácsmester nagyapám csak farigcsált otthon, és azon gondolkozott, meddig lógnak vajon a végrehajtó cetlijei a políros hálószobabútoron. Dehát az adótartozást direkt úgy állapították meg, hogy ne lehessen kifizetni, hátha mégis jobb belátásra tér, és a továbbiakban a kátéeszben építi majd a tetőket meg a szocializmust. Igazából nem is csak az adó miatt fájt a feje, hanem azért is, mert tudta, egyszem lányából tanítónő ilyen osztályidegen háttérrel sosem lesz. Ráadásul nagyanyám is elkezdte piszkálni, mert nagybátyám súlyos télikabátja sehogyse akart megszáradni, hogy találjon már ki valamit, ne csak szelemeneken meg székállásokon járjon az esze. Így került méretes szög a kiskonyhaajtó ajtófélfájába meg az üveges konyhaszekrény külső sarkába, rájuk egy vastag madzag, arra a kabát meg a bricsesz, épp a sparhelt fölé. Ezután már nem kellett sok ahhoz, hogy nagyapám - aki templomtoronytól nagyszállóig épített máig álló tetőket - alkotmánya a statika kiskonyhában is érvényes törvényei alapján magával rántsa a konyhaszekrényt, ami a végrehajtó elől rejtette a nászajándékba kapott, háborút, németet és oroszt megúszott rengeteg féltett porcelánt, a konyha kövére. Nagyanyám a kenyérsütéshez használt nagy szakajtóban hordta ki a porcelántörmeléket, soha-de-soha ilyen porcelánom nem lesz többet, zokogta. Dehogynem, mondta nagyapám mérgesen, veszek én neked sokkal szebbet.




Ez a tál túlélte a porcelán-Armageddont, sajnos az enyém már egy évtizede örökre, csak a karácsonyillat hiányzik a képről, mert a nagymamám-féle karácsonyi diós aprósüteményt mindig ezen szoktam tálalni.

Áprilisban viszont felesleges lett volna karácsonyillatra áhítozni, az csak akkor és nem máskor az igazi, lett hát húsvétra linzerkarika helyette, amit egy nagyon közeli családtagom szeret annyira hogy egyszer még rosszul is lett tőle. De ez már egy másik történet.


Hozzávalók:

25 dkg vaj

30 dkg liszt

10 porcukor+a szóráshoz

1 tojás

1 vaniliáscukor

piros bogyós dzsem


A lisztet összemorzsolom a hideg vajjal - mostanában inkább aprítógépezem. Belekeverem a kétféle cukrot és a tojást, gyorsan összegyúrom, hogy ne vegye át a kezem melegét, mert akkor megég, és legalább 1 órát pihentetem a hűtőben. (Egy éjszaka még jobbat tesz neki.)
Kicsit kevesebb mint fél centi vastagra nyújtom, mert hiába nincs benne sütőpor, szépen megemelkedik a sütőben. Még soha másképp, csak a klasszikus kicsi kiszúróval és egy gyűszűvel (vagy ha nem találom, akkor a homeopátiás bogyók tubusának a tetejével) szoktam karikázni, utána 180 fokon kb 12-15 percet sütöm. Összeragasztani legjobb málnadzsemmel szerintem. Sokáig eláll, a dzsemtől pedig omlóssá puhul. Mivel sok cukor nincs benne, épp jólesik rá egy kis porcukrot szitálni.

Horváth Ilona recept.

Közétkeztetés III.

Én: Mi volt ma az ebéd az oviban?

Kisebb: Hmmm.. a leves nagyon finom volt, tojáááásleves, szeretem...

Én: (magamban brrrrrr....) és a második?

Kisebb: Anya, az nagyon rossz volt...zöldbabos süti.

Én: Zöööldbaabos süti??

Kisebb: Igen, tudod, olyan kocka alakú és husi is van benne.


Hát nem csinálok rakott zöldbabot gyakran, tény és való...