Egyszer már bevallottam vonzódásomat a mindenféle termékcsomagolásokon található receptek iránt -nem mellesleg életem legszebb-legjobb kenyerét egy francia élesztő csomagolásáról sütöttem és nem kellett hozzá semmi extra, csak nagyon sok idő és türelem, amiből hétköznap mindig súlyos hiány van.
Az amerikai palacsinta pont az időhiány szülötte, ma már senkinek sem idegen, igazi kényelmes találmány; nem szakad, nem ragad, gyorsan készül, sokkal laktatóbb mint a magyar (vagy francia) társai. Ezt a receptet a sokszor készített
túrós/ricottás amerikai palacsinta mellé egy kakaó csomagolásán lévő nagyon meggyőző kép miatt gondoltam bevezetni, egy próbát megér alapon. Nekem a Van Houten kakaó a kakaók kakaója, itthon sajnos csak menő gourmet üzletekben látni, vagy webshopban lehet rendelni, eléggé horror árakon, így amikor decemberben egy sima Auchanban (na és persze nem itthon :( ) rácsodálkoztam az itthoni ár harmadáért árult dobozokra, egyből feltankoltam, növelve ezzel a nem kicsi túlsúlyt a bőröndömben. Kitartott a karácsonyi sütés-főzésben, azóta is jutott még mindenbe, na és persze a kakaóivó csapat is rájött, hogy mi a jó... A dobozon két recept van, és ez a palacsinta recept pont olyan tökéletes, mint a dobozban lévő kakaó. A szósszal ajánlom elkészíteni, úgy kerek az egész, a karamellbe pedig kell az a pici só, csak az ízt emeli ki, de aki szereti a sós karamellt, az tehet bele kicsit, ennyi cukorhoz olyan alig fél kávéskanálnyit és akkor nagyon trendi is lesz rögtön.
Hozzávalók: (30-35 palacsintához, mérettől függően)
25 dkg liszt
3 tojás
3 -3,2 dl tej
1 kk sütőpor
4 dkg cukor
2 dkg holland kakaópor
kevés vaj vagy olaj a sütéshez
a szószhoz:
8 dkg kristálycukor
1 dl langyos tejszín
4 dkg szobahőmérsékletű vaj
1 csipet só
A lisztet elkevertem a kakaóval és a sütőporral, majd a cukorral és a folyékony hozzávalókkal összeturmixoltam. Egy órát pihenni hagytam a tésztát.
Mielőtt sütni kezdtem volna a palacsintákat, elkészítettem a karamellszószt: a cukrot egy kisebb, vastagabb aljú lábasba egyenletesen beleszórtam, és közepes lángon karamellizáltam. Nem kell kevergetni, csak óvatosan körkörös mozdulatokkal rázogatni - legalábbis nálam mindig a szélén kezd olvadni majd elszíneződni a cukor, ekkor kicsit lejjebb is lehet venni a lángot, vagy néha lehúzogatni a tűzről, lényeg, hogy sehol ne kapjon oda és viszonylag egyenletesen karamellizálódjon. Mikor már szép borostyánszínű folyadékká pirult a cukor, lehúztam a tűzről pár másodperc után hozzáöntöttem a tejszínt és beledobtam a vajat is. Ekkor muszáj megkeverni, és össze fog állni a karamell, ezért vissza kell tenni a tűzre, hozzáadni a pici sót, és közepes lángon addig melegíteni és kevergetni, míg selymes, sima szósz nem lesz és az összes karamell visszaoldódik.
A palacsintákat enyhén olajozott nagy teflonserpenyőben sütöttem ki, akkor kell fordítani, mikor a sütőpor elkezd dolgozni benne, és kicsi buborékok keletkeznek a felszínén, a másik oldalnak már alig fél perc sütés is elég. Én elég kicsi kb. 7-8 centi átmérőjű palacsintákat sütöttem, ezért lett ilyen sok, és kb. két nagy evőkanálnyi tészta kell hozzájuk, először ijesztően szétfolyik a serpenyőben, de azután szépen megáll ennél a méretnél.
Nagyon durván laktató, a szósszal együtt különösen, és maga a tészta a benne lévő cukor ellenére egyáltalán nem édes. Desszertként simán 6-8 személyre elég, vagy egy tartalmasabb leves után tökéletes második fogás négy emberre.
