Pillecukros-pekándiós brownie

Sajnos végtelen mennyiséget meg tudnék enni pillecukorból, becsületes nevén marshmallow-ból, a mini verzió meg különösen jó, mert hát olyan picikék, bekapunk pár szemet, az szinte semmi...Ezért aztán nagyon ritkán veszek. Itthon (amerre én napi rutinban járok) nem is nagyon látok a miniből, ezért semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy mivel Finnországban meg (ahol nagy helyi élelmiszerláncban kb 15 méterszer 3 méteres falat töltenek meg a cukorkák, és a fele az a borzasztó salmiakki, vagyis szalmiákszeszes ronda feketeség medvecukorszerű valami a létező összes formában és halmazállapotban) ott sorakozott mindenütt,   hoztam belőle jó sokat-végül is könnyű, nem terheli a poggyászt...

Ilyen brownie-t pedig úgyis régóta akartam sütni, az ezredik brownie a blogon, és legalább olyan jó mint a többi 999: alul sűrű csokis, felül édes puha-ragadós a cukorkától és ropogós a pirult pekándiótól.  Nem tartott ki egy napig sem, és ez teljesen érthető is...

Hozzávalók: (20x20-as formához)

20 dkg étcsokoládé
15 dkg vaj
3 dkg holland kakaópor
15 dkg natúr krémsajt
18 dkg cukor
csipet só
3 tojás
6,5 dkg liszt
mini pillecukor
3 dkg pekándió

A sütőt 160 fokra előmelegítettem. A formát sütőpapírral béleltem, úgy hogy két szembelévő oldalán túllógjon a papír. (Ennél megragadva majd könnyebb kivenni a formából.)
A csokit összetörtem és a vajjal együtt a mikróban a legnagyobb fokozaton, többször kivéve és megkevergetve egybeolvasztottam. A tojásokat, a cukrot, a csipet sót és a krémsajtot fakanállal simára kevertem, hozzáadtam a csokis keverékhez, majd hozzászitáltam a lisztet több részletben.
Megszórtam a pillecukorral, 30 percig sütöttem, de 20 perctől lazán betakartam alufóliával, hogy ne piruljon meg a pillecukor azután 30 percnél levettem, megszórtam a durvára vágott pekándióval és még 5 percig sütöttem.

Csokoládés-mogyorós ribizlitorta

Málna inkább csak legelnivaló mennyiség van - a sült dzsemnek valót megveszem - , de ribizlinek bőviben vagyunk. Így mindjárt jön is majd pár ribizlis recept egymás után, a gyerkőcök (is) klasszikusat szeretik a legjobban, de rögtön utána népszavazással ezt a csokisat kérték. Én már a kicsit módosított receptet írom be, mert az eredetiben kevésnek találtatott a tejszín, és a finom mogyorós-csokis tészta pedig nagyon intenzív ízű és mennyiségre is rengeteg - a leírthoz képest is lehet még egyharmadával csökkenteni a hozzávalókat. Egyébként nagyon kiadós, minimum 12, de akár 16 szeletre s vágható, és jót tesz neki egy egyéjszakás érlelés a hűtőben. Mindenki elégedett: gyümölcsös ugyan (ráadásul nyers), mogyorós is, csokis is - nem néz ki egészséges, ezért kiskorú szemmel élből visszautasítandó édességnek.


Hozzávalók(26 cm-es formához):


15 dkg liszt

10 dkg darált mogyoró

3 ek.kakaópor

2 tk.sütőpor

10 dkg puha vaj

12 dkg cukor

4 tojás

10 dkg étcsokoládé



-a töltelékhez:

3 dl tejszín

1 ek vaníliás porcukor

fél kiló leszemelt ribizli

1 habfixáló

0,5 dl piros gyümölcsszörp vagy valamilyen gyümölcslikőr/vodka/konyak



A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

Az első négy - száraz - hozzávalót összekevertem. A vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojások sárgáját és a mikróban 400 watton 3 perc alatt megpuhított étcsokit.
A száraz és nedves hozzávalókat összekevertem (nagyon sűrű massza lesz), majd az 5 tojásfehérje keményre vert habját két részletben beleforgattam - az első adagot alaposabban, hogy fellazítsam a tésztát, a másodikat már óvatosabban, ne törjön össze a hab.

Sütőpapírral bélelt 26 cm-es formában eligazítottam a sűrű tésztát, ami 30 perc alatt tökéletesre sült - ekkor már tisztán jött ki belőle a beleszúrt hústű.

Kihűlés után a tortalapból egy félcentis réteget levágtam és morzsásítottam. A megmaradt lapot fél deci málnaszörppel megcsöpögtettem, rákentem a habfixszel és porcukorral felvert, ribizliszemekkel kevert tejszínt, a tetejére szórtam a morzsát és egy éjszakára behűtöttem.
Nem kellett rátukmálni a Népekre, viharsebességgel eltűnt a hűtőből.


Az Édességek c. Nova Szakácskönyvtár sorozat receptje alapján.

Csokis-gesztenyés macaron

Ma van a Jour du Macaron, vagyis a Macaron Nap, amit 2006 óta tartanak Franciaországban: ekkor a részt vevő üzletekben egyrészt lehet ingyen macaront kóstolni, továbbá a macaronok megvásárlásával vagy adományokkal támogatni egy alapítványt, amely ritka betegségek ellen küzd. És nem akármilyen macaronokról van szó: Pierre Hermé volt az egyik ötletgazda, így az ő üzletei is nyitva állnak a kóstolásra.


" Anya, ez az eddigi legjobb, meg az a citromos-mákos, tudod...!!"

Így azután nem kell macaron nap, csak ennyi ösztönzés ahhoz, hogy mindig újra nekifogjak a látszólag bonyolult és kockázatos macaron-sütésnek. Olyan ez, mint mondjuk a kalácssütés. Mennyien paráznak a kelt tésztáktól, és ahogy szerez az ember egy kis gyakorlatot, a kalács szinte megsüti magát :DD.
Mostmár az ízek párosításának állandó játékán túl olyanokra is elkezdtem figyelni, hogy pontosan hogy kell időzíteni a tárolását: a tökéletes süti titka nem csak az, hogy eleve sikerüljön, egyáltalán, elkerülve a talpak és légzsákok csapdáját, hanem az is, hogy milyen nedvességtartalmú krémet töltünk bele, és az mennyi ideig kell, hogy "áztassa" a macaronok kissé ragacsos belsejét ahhoz hogy az kellemesen, puhán ragacsos legyen, viszont a tetejük még mindig roppanós maradjon. Ez se asztrofizika ám, gondoljon mindenki egy egyszerű (?) képviselőfánkra... ugyanaz a helyzet.

A mascarpone alapú krémeknek elég pár óra a hűtőben, a ganache tölteléknek kell 24 óra is, míg a vajkrémesek - ilyet még nem is nagyon csináltam - állítólag 3 napot is kell, hogy álljanak az ideális, platóni macaron-állag eléréséhez.

Ez az adag egyébként ajándékba készült, csak azután mégsem jött össze a randevú, úgyhogy felfaltuk, így most csak egy virtuális kóstolót tudok produkálni, tessék, tessék...





Hozzávalók: (20-22 dbhoz)

45 gr pihentetett tojásfehérje (két kisebb tojásból)

12 gr cukor

100gr porcukor mínusz 2 teáskanál

55 gr mandula

2 tk. kakaó


töltelék:

8 dkg natúr gesztenyemassza

1,5 ek porcukor

1 tk vaníliakivonat

kb. 1,5-2 ek. tejszín

csipet só


A porcukrot és a mandulát a kakaóval együtt átszitáltam.
A tojásfehérjét puha habbá vertem, közepes fokozaton. Ekkor nagyobb sebességre kapcsoltam, és fokozatosan hozzáadtam a kristálycukrot. Amikor fényes, keményebb habbá vált, amelyik épp nem csúszik ki a tálból, belekevertem a többi hozzávalót, úgy hogy egynemű masszát kapjak. Ezután, mint a piskótatésztába a tojáshabot, alulról felfele emelő mozdulatokkal addig kevertem ki a levegőt a masszából, míg nagyon lassan, nem szakadósan, szalagszerűen folyt lefele a fakanálról.

Habzsákból, függőlegesen lefelé tartva, a sütőpapírral bélelt tepsire 3 cm-es köröket nyomtam és 45 percet pihentettem tésztát a sütés előtt.

Most csak 150 fokos sütőben sütöttem, így a sütőajtó kinyitása nélkül is tökéletes macaronok születtek 12 perc alatt.

Kihűlés után könnyű volt leszedni is őket a szilikonos sütőpapírról.

A házi gesztenyemasszával töltve egy nap hűtés után volt a legfinomabb.

A torta, aminek Ferrero Rocher íze volt

Mindenki, akinek a hetvenes évekre esett a gyerekkora - vagy előbbre - emlékszik még az akkori cukrászdai kínálatra. Rengeteg vajkrémes sütemény, minimális gyümölcs, sűrű tészták és piskóták, igazán édes ízek. Ha volt ettől eltérő kínálat, oda az emberek elskodáztak a szomszéd városból is.
Nekem olyan szerencsém volt, hogy az anyukám minden hétvégén sütött valami házi süteményt, de a tortakrémek akkor is úgy kezdődtek és végződtek, hogy vaj, cukor, cukor vaj. Ezért kicsit félve láttam neki a régóta elővenni készült diótorta-receptnek, amire úgy emlékszem gyerekkoromból, hogy az a dió a köbön. Mert persze ennek is vajas a krémje, és a rég vágyott íz miatt nem is akartam változtatni rajta - kivéve persze, hogy a kamrában búslakodó mogyoróhegyeket akartam megritkítani vele. Ezen az egészen alapvető változtatáson túl még annyit variáltam, hogy Mamma verhetetlen csokimáza borította kívülről, és érlelődött egy napig némi elturmixolt meggy-cseresznye dzsemmel is bevonva a kamrában.

És hát valóban: a család egyemberként megállapította, hogy Ferrero Rocher íze van, majd villámgyorsan eltűnt a torta fele a laza kis nagyszombati vacsora után.
(Én speciel egyébként Pocket Coffee rajongó vagyok (függő, mondhatnám), a szélén lévő e-mail címen lehet érdeklődni, hova lehet kilószám küldeni.)

Hozzávalók:

A tésztához:
(28 cm-es kapcsos tortaforma)

8 tojás
8 ek. cukor
2,5 ek. liszt
2,5 ek. zsemlemorzsa
8 ek. darált mogyoró
1 kk. sütőpor

A krémhez:

15 dkg vaj
5 ek.cukor
5 ek. mogyoró
1 ek. kakaó
1 dl tej

A mázhoz:

12 dkg étcsoki
15 dkg porcukor
2 dkg vaj
4 ek. forró víz



A sütőt 175 fokra bekapcsoltam.A mogyorót (ami kb. 25 dkg volt) tepsiben (de lehet teflonserpenyőben kis lángon kevergetve is) néhány percig pirítottam. (nem árt néha megrázogatni közben) Ezután reménytelen küzdelembe kezdtem, hogy konyharuha között ledörzsöljem a héját, és megelégedtem a 70 %-os sikerrel, majd ledaráltam.

A tojásokat szétválasztottam, a sárgájukat a kristálycukorral sűrű krémesre-habosra kevertem, a fehérjét kemény habbá vertem. Beletettem a sütőporral elkevert lisztet, zsemlemorzsát és mogyorót, és két részletben óvatosan, de alaposan belekevertem a habot. A kivajazott, kilisztezett formában kb. 20 percig - tűpróbáig sütöttem, a kikapcsolt sütőt kinyitottam és megvártam míg kihűl, majd 3 lapba vágtam.

A krémhez a mogyorót a cukrot és a kakaót egy kisebb lábasban a tejjel összekevertem és sűrűbb masszává főztem. A habsora kevert vajhoz kihűlve, kanalanként adtam hozzá, majd a dzsemmel megkent lapok közé töltöttem. A tortát kívülről is bekentem vékonyan a dzsemmel; egy napot alufóliába csomagolva a kamrában töltött.

A mázhoz felolvasztottam vízgőz fölött az étcsokit, hozzáadtam a porcukrot, a forró vizet és a vajat.Simára kevertem és óvatosan átmelegítettem újra a gőz fölött, majd bevontam vele a tortát.


Dióból is nagyon intenzív, finom süti lesz belőle, míg ezt írtam, eszembe jutott, hogy senki ne féljen kipróbálni a krémet vaj helyett 2 dl habbá vert tejszinnel, csak akkor a mogyorós-kakaós kevercset kicsit hígabbra kell főzni, és abba kell keverni 1 ek., meleg vízben megáztatott zselatint, majd óvatosan hozzá a habot.


A kép csúnya lett, dehát nem lehet mindig szép.

A recept anyukám kolléganőjétől származik

Kuglóf

Igazán régimódian hangzik. Nekem kis csipketerítők, nippek, porcelánok,csészében forró kakaó, és szerencsétlenül feszengő kisuvickolt gyerekek jutnak róla eszembe. Pedig dehogy. Nálunk ez szokásos szombat délelőtti felfordulást, a leves türelmetlen bekanalazását (márha egyáltalán) és a gyerekkoromban ezerszer hallott és mindig utált, de persze most állandóan általam szajkózott figyelmeztetést jelenti: várd meg, míg kihűl, mert fájni fog tőle a hasad!!

Hozzávalók:

50 dkg liszt (most Bácskai finomliszt)
10 dkg porcukor
2 dkg élesztő
5 dl tej
4 tojás sárgája
1 vaníliás cukor
10 dkg vaj
1 csipet só

jó sok mazsola

ízlés szerinti arányú és mennyiségű kristálycukor-kakaópor keverék

Legeslegjobb, ha minden hozzávaló szobahőmérsékletű - vegyünk ki este mindent hűtőből-kamrából.

A tejből 1,5 decit 2 kk. porcukorral meglangyosítottam és belemorzsoltam az élesztőt. Amíg felfutott, a tojássárgáját, a vajat, a maradék porcukrot, a vaníliás cukrot és a csipet sót egy nagy tálban robotgéppel habosra kevertem.
Hozzáöntöttem az élesztős tejet, kicsit összekevertem, hozzákevertem a lisztet, majd a maradék 3,5 dl tejet. A robotgép dagasztókarjával teljesen simára és fényesre dolgoztam - kellett neki vagy 10 perc.
Két órát kelt letakarva a jó meleg konyhában.

Ezután a jól kilisztezett munkalapon átgyúrtam és 1/3-2/3-ad részre osztottam. Megint liszteztem, a nagyobbik gombócot kb. 3 mm vastagra - úgy 40X20-as téglalapnak mondható alakúra - nyújtottam. A széleit kihagyva jól megszórtam a kakaós cukorral és aztán a hosszabbik oldalánál fogva feltekertem, a végét és a szélét jól összenyomkodtam, ne folyjon ki majd az olvadt kakaó, csigaszerűen feltekertem és óvatosan átemeltem a kivajazott 28 cm-es csatos tortaformámba. ( Ekkor még messze nem tölti ki a formát, középre kell rakni.)
A kisebb gombóccal is így jártam el, csak olyan 15X30-as méretű lett a téglalap belőle, és mazsolával szórtam meg. Ezt egy fém, szélesebbik részén 22 cm átmérőjű jól kivajazott kuglófformába tekertem bele.

Egy óra újabb kelesztés után 200 fokos sütőbe tettem őket (beférnek együtt), 5 perc múlva levettem 175 fokra a hőt, és 10 perc múlva be is takartam alufóliával a tetejüket, hogy ne barnuljanak meg nagyon. 45-50 perc volt a sütési idő. (Tűpróba kell, lehetőleg olyan részen, ahol nem lesz olvadt kakaós töltelékes a hústű...)

Sajnos akárhogy is számolom, ez tényleg minimum 4,5 óra alatt készül el. Igaz ebből közel 4 a kelesztés és a sütés. Addig fejtsünk keresztrejtvényt, menjünk el futni, feküdjünk vissza aludni, vagy ami tetszik. Persze lehet takarítani, teregetni, vasalni és gyereket nevelni is közben. De úgy tényleg fárasztó.