Rosé kacsamell vörösboros-rozmaringos fügével

Hozzávalók:(4 személyre)

4 pecsenyekacsa-mell (egyenként 20 dekásak voltak)
4 füge
6 dl vörösbor (én száraz Simon  kékportugált (kékoportót) használtam)
2 ek barnacukor
2 ág rozmaring

Az egyik füge belsejét kiskanállal kikapartam, a maradék hármat 6-6 gerezdre vágtam.

A vörösbort nagy lángon 2 dl-nyire pár perc alatt beforraltam

A szárazra törölt, szobahőmérsékletű mellek bőrét éles késsel beirdaltam, és a forró  serpenyőben erős-közepes lángon a bőrös felén 4, a másik felén 3 percig sütöttem.

Ezután a 165 fokra melegített sütőben egy hőálló tálban 10 percig sütöttem, a kisült zsírjával leöntve, az egyik ág rozmaring apróra vágott leveleivel megszórva.

Közben a serpenyőbe szórtam a barnacukrot, amint karamellizálódni kezdett,rádobtam a fögéket, átforgattam, majd felöntöttem a vörösbor-redukcióval, hozzáadtam még a negyedik füge húsát, mellédobtam a rozmaringágat, és addig sütöttem óvatosan kevergetve, míg a fügehús a borral elsimult.

Nekem nem hiányzott hozzá más köret, de egy jó kis hercegnőburgonyára nálunk mindig van kereslet.

Mogyorós-körtés galette tejcsokival (és rozmaringgal)

Bár a rozmaring a címben zárójelben van, valójában nekem főszereplő volt. Meg sem kíséreltem a gyerekeknek szánt sütirészre tenni - a nevelés fontos, igen, de nincs annál bosszantóbb, ha a főleg nekik szánt sütit két falat után valamilyen sürgős, azonnali halaszthatatlan dologra hivatkozva félretolják, mert idegenkednek a szokatlan íztől. Így aztán ők kapták nagyobbrészt csak simán, mi pedig elhatároztuk, hogy legközelebb egy egész tejcsokis-rozmaringos-körtés sütit fogunk megenni kettesben, de ki fogom próbálni tejcsoki-mousse formában is.

Annyira jó lett a tejcsoki-körte-rozmaring párosítás - a sima kis mogyorós tésztát-körtét hirtelen nagyvilági és izgalmas süteménnyé varázsolta. Sikerült eltalálni ( véletlenül, csak úgy kísérletképpen) a jó arányokat is, nem ugrik ki egyik összetevő elé se a rozmaring erős, aromás íze, a lágy körte, az édes tejcsoki és a friss rozmaring nagyon klasszul muzsikáltak együtt.

A rozmaring nélküli háromnegyede is eltűnt pillanatok alatt, ha valaki kevésbé bátor, a fűszerezést   nyugodtan próbálja ki csak a süti negyedén.

Hozzávalók: (8-10 szelethez)

25 dkg liszt

3 ek darált mogyoró

12 dkg hideg vaj

8 dkg porcukor

1 egész tojás

csipet só

4-5 darab durvára tört keksz vagy babapiskóta  

3 nagyobb körte

5 dkg tejcsoki

15 cm-es rozmaringág (az egész  tortához)

4-5 darab durvára tört keksz vagy babapiskóta

(vaníliafagyival se rossz:)

 

 

 Az első három hozzávalót  késes robotgépben morzsásítottam, majd kézzel gyorsan összegyúrtam a porcukorral és a tojással. 30 percet hűtőben pihentettem a tésztát.

A sütőt 190 fokra előmelegítettem. 

A tésztát jól lisztezett munkalapon, kb. 40 cm átmérőjű körlappá nyújtottam.

A körték magházát kivágtam, és  8-8 gerezdre vágtam őket.

A tésztalapot megliszteztem, a nyújtófával óvatosan feltekertem és egy 30 cm-es sütőformára helyeztem.

( sima tepsi is tökéletesen megteszi - ekkor hagyjunk ki körben 4-5 centit, amikor a körtegerezdekkel kirakjuk, majd ezt hajtsuk a körtékre) a tésztát a kekszmorzsával megszórtam, körberaktam a körtéket,  a tészta kilógó  szélét rájuk hajtogattam és 20 perc alatt megsütöttem ( amikor a tészta széle körben pirult, kivehető)

A rozmaringágról leszedett levélkéket felvágás nélkül, sütés előtt szórjuk a körtékre.

A tejcsokit  400W-on a mikróban kb. 15-20 másodperc alatt, két keverést közbeiktatva felolvasztottam és  a tortára csíkoztam.

Tejcsoki helyett kevés áttört barackdzsemmel is átkenhetjük sütés után a körtéket, ekkor szép fényt kapnak.

Rozmaringos-juharszirupos, körtével sült csirke

A klasszikus vasárnapi-ebéd-probléma megoldása: ne kelljen órákat tölteni a nyúlfarknyi hétvégéből a konyhában, (kivéve: édességek elkészítése) ne kelljen többfélét főzni négy embernek, legyen olyan része, ami majdnem semleges ízű marad, hogy érvényesülhessen a majonéz (ld: majonéz- és ketchup-korszakok a gyermeki ízlésvilágban a kora XXI.században), lehetőleg fehér színű húsból legyen, emellett pedig a szülők is örülhessenek már valaminek, ami kevéssé hasonlít a hétközbeni nagyüzemi jellegű konyhákra.

Hozzávalók:

1 csirke

5 dkg vaj

4 nagy ág rozmaring

személyenként 2-3 körte

fél dl juharszirup

5 dkg kéksajt

só

bors

fél kg krumpli

A csirkét szárazra töröltem, bekentem a vajjal, sóztam, borsoztam, megszórtam egy ágnyi apróra vágott rozmaringgal, két ágat a hasüregébe dugtam, és a 200 fokos sütőbe raktam a mellekkel lefelé egy grillrácsos tepsibe, amit alufóliával béleltem. Félkilónként 20 perc plusz még 30 perc szükséges a sütéséhez, ez egy nagyobbacska darab volt, így egy óra húsz perc várt rá a sütőben.
40 perc után hátára fordítottam, és a rács alá raktam fél kiló, vékony hasábokra vágott, sózott krumplit - ez klasszul megsült-párolódott a lecsorgó szaftban.

A félbevágott, kimagozott -a magház helyén kevés kéksajt - , juharsziruppal megkent, egy ágnyi apróra vágott rozmaringgal megszórt körték az utolsó 20 percben kerültek a csirke mellé, ekkor kentem át a csirkét is juharsziruppal.

Igen, a bőre volt a legjobb :)), meg a körték.

Rozmaringos-fokhagymás malackaraj

...és még azt is oda kellene írnom, hogy fehérboros szósszal, és vele sült krumpliból készült szaftos krumplipürével, de akkor úgy néznék ki mint egy nagyot mondani akaró étterem béna étlapja, úgyhogy inkább itt magyarázkodok.

Azt hiszem, a Naked Chef után nekem legjobban tetsző vidéki Jamie-s sorozatban láttam egy ilyen kemencés sültet, lehet, nyúlból, de az nem igazán lenne nálunk népszerű, sőt lehet a Kisebb még sírna is rajta egyet. Most viszont teljesen műsoron kívül gyönyörű malackarajt kaptam, mellétettem még egy kis bőrös tarját is, ami szerintem, ha lehet, még ízesebb lett, hiába, a zsír nem hazudik...Viszont a karajra gyermekeim kvázi csirkemellként tekintenek, ezért hajlandóak megenni, tehát mindenki elégedett lehetett.


Hozzávalók:

1, 5 kg bőrös malachús

2 ek olaj

12 nagy gerezd fokhagyma

egy marék rozmaring

2 dl száraz fehérbor

3 tk. só

bors

1 kg krumpli


A sütőt 200 fokra előmelegítettem. Igazából ilyen lassú malacot akartam sütni, de a szülinapi buli, szombaton teljesen lemerített, ( igen, 7 sikoltozó kislány - csak úgy maguktól, nem kínoztuk őket - novemberben a 4 fal között messze durvább, mint 12 kamasz a kertben meg az erdőben július közepén ) így elfelejtkeztem arról, hogy bekészítsem a sütőbe szombat késő este.

A húsokat egy vastag falú serpenyőben oldalanként 5 perc alatt kevés olajon körbesütöttem, úgy hogy a bőr szép hólyagos legyen, azután sütőpapírral kibélelt mélyebb tepsibe raktam, alájuk öntöttem a fehér bort, rájuk és mellédobáltam a fűszereket és a késnyéllel megroppantott fokhagymagerezdeket, jó szorosan lealufóliáztam a tepsit, sütőbe került. Egy óra múlva visszavettem a hőt 175 fokra, a fólia alá raktam a hasábokra vágott krumplit is és még egy óráig sütöttem. Az utolsó tíz percben rákapcsoltam a grillt, levettem a fóliát és kicsit megpirítottam még a húsokat.

A krumpliból, a rengeteg pecsenyeszaft egy részéből és kevés sült fokhagymából krumplipürét turmixoltam.

A hús mennyisége nem tévedés, mert a malachús nagy víztartalmú, sok a veszteség, ráadásul bőrös karaj ide vagy oda, a bőre-zsírja nálunk a macskáké lesz, bevallom töredelmesen.

Ui. A következő szezonra mindenkinek ajánlom kúszórozmaring beszerzését. Messze drágább egy szép példány, mint a hiperes rozmaringok, viszont utóbbaiakkal ellentétben él, hajt, növekedik - egy nagy cserépben - , még most novemberben is virágzik, pedig a garázs az átmeneti fagymentes otthona; megért minden egyes forintot.

Pácolt feta sajt - gasztroajándék-ötlet

Mivel összevissza gyerekezek, dolgozok, főzök, fotózok és postolok, a blogon nem igazán követhető, hogy kapcsolódnak láncként össze a kaják (egy magasabb összefüggésbe :-)) Az ötlet ötlete - Mamma postján kívül - onnan jött, hogy maradt néhány chili a chilis babból, feta sajt meg egy spenótos fetás csigából ( majdcsak felkerül) kifolyólag, és így találkoztak össze ebben a kis semmiségben.

Hozzávalók:

egy, a fentinél szebb 2 dl-es üveg

1,25 dl olivaolaj

10 dkg feta sajt

1 chilipaprika

2 ágacska rozmaring

1 ek. színesbors-keverék

Az üveget kiforraltam a mikróban, kicsöpögtettem belőle minden vizet.
Az olajat és a fűszereket 60-70 fokra átmelegítettem, a tűzről le-lehúzva. Hagytam meghűlni, addig felkockáztam az engedetlen feta sajtot. A sajtot, a chilit és a rozmaringágakat az üvegbe raktam, középotyogtattam a borsot és felöntöttem az olajjal.

Legalább 3-4 nap kell, hogy jól összeérjen, hűvös helyen.Egy nagy fej salátát hihetetlenül feldob, de tésztára is tökéletes. Igazából hogy meddig áll el, nem tudom, mert mi mindeddig hamar elcsábultunk. Így kiváló utolsó pillanatos, kétségbeesett meglepetésnek is.


A fenti ötlet csak szerény javaslat, senki alkotó fantáziáját ne gátolja. Zsálya, bazsalikom,kakukkfű, koriander és még ezerféle fűszer(növény) pályára léphet, és ha a fetát kihagyjuk, jó kis fűszeres olaj lehet a meglepetés. Annak viszont jót tesz a hosszabb állás.

Palacsinta-lasagne

Vagy micsoda. Olasz szakosok ne kárhoztassanak! Nem vitásan a tésztalapos az eredeti, autentikus, meg minden, arról nem is szólva, mennyivel kevésbé macerás elkészíteni. Illetve ezt se macerás, csak ha az emberlánya közben matekházit ellenőriz, számolatlanul orrszívóporszívózik a hozzátartozó higiéniai körítéssel és emellett időspórolási célzattal a háromféle összetevőt (palacsinta-ragu-besamel) egyszerre próbálja elkészíteni. Ennek eredménye a totális káosz lesz, de a hiba az én készülékemben van. Meg persze lehet ipari mennyiségű szószt készíteni, mélyhűteni, palacsintát előre elkészíteni, mélyhűteni, de én nem tartozom az előrelátó és tervező háziasszonyok általam egyébként irigyelt fajtájához, meg nem is szeretek a mélyhűtőből dolgozni, úgyhogy jöjjön a káosz.
És milyen gyönyörű őszi szinei vannak...

Hozzávalók:

- a spenótos palacsintához

30 dkg liszt
2 tojás
4 dl buborékos ásványvíz
3 dl tej
15 dkg fagyasztott spenót ( egyharmadot lebárdozunk :-)))
1 teáskanál só

A fagyasztott spenótot kiolvasztottam és a levét leöntöttem. A többi hozzávalóból a (nálam) szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát csináltam, és belekevertem a spenótot is.
Ebből a mennyiségből 15 db palacsinta sült ki a 28 cm-es teflonserpenyőben. Szerintem ez a méret az ideális, mert nagyon toronyszerű lesz kisebbekből, és nehezebb szépen rétegezni is. ( A folyadékmennyiséget most lemértem, de a liszttől meg a légköri viszonyoktól függhet, a tészta sűrűbb, tejszínszerű legyen.)

- a raguhoz:

1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
30 dkg darált hús ( főszabályként marhahús szerintem, de végülis ízlés és kamratartalom függvénye)
1 140 gr-os sűrített paradicsomkonzerv
rozmaring
bazsalikom
oregano
( a fűszerek, ha szárítottak 1 teáskanálnyi kell, rozmaringból egy ág, bazsalikom vagdalva egy evőkanálnyi, oregánóm nincs frissen)
3-4 ek olaj
só

A felaprított hagymákat kicsit megsózva megdinszteltem az olajon, amikor a levük elpárolgott, átpirítottam velük a húst és óvatosan a sűrített paradicsomot. Felöntöttem kb. fél liter vízzel,sóztam, és fedő alatt rotyogtattam amíg a palacsintákat sütöttem. A végén raktam hozzá a fűszereket, és sűrűre forraltam be.

- a besamelhez

3 dkg vaj
3 dkg liszt
3 dl tej

Most szép rendesen csináltam a besamelt: a vajon picit megfuttattam a lisztet, majd a tűzről lehúzva és a kis rugós habverőmmel vadul kevergetve hozzáadtam a hideg tejet. A tűzre visszahúzva kevergetve besűrítettem.

-és még 20 dkg sajt reszelve

A sütőt 180C-ra előmelegítettem amíg szépen összeraktam a palacsintákat, ragu-besamel-sajt rétegrendben, a tetejére spórolva még egy kis besamelt és sajtot.
Jó 20 perc kellett neki a sütőben, ha a teteje előbbrejár kapjon egy kis alufóliát.

4 éhes felnőttnek is elég.

A recept eredetije egy régi Lakáskultúrából való, Lajos Maritól, de már rég fejből csinálom, úgyhogy eltérés valószínű.