Halas lasagne

Bár a jelszó, hogy csak halakkal ne kelljen dolgozni, még mindig nem vesztette nálam aktualitását, főképp azért, mert úgy gondolom, amit nem szeretek igazán, azt nem is tudom jól elkészíteni sem, azért próbálkozom erősen. Egyrészt mert csak ezért nem száműzhetem a halat az asztalról, másrészt meg milyen finom, egészséges, csupa jótétemény a hal. Hát akkor együnk halat. Ami jelen esetben szerényebben képviselteti magát az ételben, de legközelebb megpróbálom figyelmesebben olvasni a recept elejét, ahol 6 személyre másfél kiló halat dolgoznak be a lasagne-lapok közé.Vagy az már túlzás?

Ami nagy meglepetés volt, hogy mennyire finom volt a receptben szereplő póréhagyma helyettesének szánt petrezselyemgyökér (nálunk úgy hívják: zöldség, és passz); finom diós ízt adott az ételnek, így abszolút jól passzolt a halhoz.


Hozzávalók: (4 személyre)

12 lap zöld lasagne lap

4-5 szelet tengerihal-filé (pollock-filé, pontosabban)

40 dkg sárgarépa

20 dkg petrezselyemgyökér

1 nagy sárga kaliforniai paprika

5 dl tej

5 dkg vaj

5 dkg liszt

egy csokor petrezselyemzöld

késhegynyi currypor

1 zöldcitrom

bors

só


A halfilét kiolvadás után leszárítgattam, sóztam, borsoztam és meglocsoltam a zöldcitrom levével.

A vajon lassan megfuttattam a lisztet, folyamatosan kevergetve felöntöttem a tejjel, simára kevertem és kevergetve besűrítettem a besamelt, majd belekevertem a felaprított petrezselymet és a curryport.

A megtisztított zöldségeket felkarikáztam és lobogó vízbe dobtam 3 percre, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem. A paprikát kisujjnyi csíkokra vágtam.

Ezután kevés besamelt öntöttem a kivajazott jénai aljára, kiraktam 3 lasagne lappal (mint tudjuk, a hőálló tál- és tepsigyártók valamint a lasagne-lap gyártók titkos, globális összeesküvése folytán NINCS olyan tál vagy tepsi, amibe pontosan beleillenének a lapok, akárhanyasával is rakjuk őket) a zöldségek egyharmadát elterítettem, meglocsoltam besamellel, újabb réteg lasagne, ezután a halszeletek és besamel, megint tésztalap, a megmaradt zöldség fele és besamel, tésztalap, maradék zöldség és besamel. Közben sóztam is óvatosan minden zöldségréteget
A 200 fokos sütőben kb. 35-40 perc alatt sült készre, szépen összeállt, a felesleges zöldség- és hallé elpárolgott, a teteje megpirult.

De a hal, az kevés volt benne. Majd legközelebb.

Egy ezeréves karácsonyi tina különszámban talált recept alapján.

Palacsinta-lasagne

Vagy micsoda. Olasz szakosok ne kárhoztassanak! Nem vitásan a tésztalapos az eredeti, autentikus, meg minden, arról nem is szólva, mennyivel kevésbé macerás elkészíteni. Illetve ezt se macerás, csak ha az emberlánya közben matekházit ellenőriz, számolatlanul orrszívóporszívózik a hozzátartozó higiéniai körítéssel és emellett időspórolási célzattal a háromféle összetevőt (palacsinta-ragu-besamel) egyszerre próbálja elkészíteni. Ennek eredménye a totális káosz lesz, de a hiba az én készülékemben van. Meg persze lehet ipari mennyiségű szószt készíteni, mélyhűteni, palacsintát előre elkészíteni, mélyhűteni, de én nem tartozom az előrelátó és tervező háziasszonyok általam egyébként irigyelt fajtájához, meg nem is szeretek a mélyhűtőből dolgozni, úgyhogy jöjjön a káosz.
És milyen gyönyörű őszi szinei vannak...

Hozzávalók:

- a spenótos palacsintához

30 dkg liszt
2 tojás
4 dl buborékos ásványvíz
3 dl tej
15 dkg fagyasztott spenót ( egyharmadot lebárdozunk :-)))
1 teáskanál só

A fagyasztott spenótot kiolvasztottam és a levét leöntöttem. A többi hozzávalóból a (nálam) szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát csináltam, és belekevertem a spenótot is.
Ebből a mennyiségből 15 db palacsinta sült ki a 28 cm-es teflonserpenyőben. Szerintem ez a méret az ideális, mert nagyon toronyszerű lesz kisebbekből, és nehezebb szépen rétegezni is. ( A folyadékmennyiséget most lemértem, de a liszttől meg a légköri viszonyoktól függhet, a tészta sűrűbb, tejszínszerű legyen.)

- a raguhoz:

1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
30 dkg darált hús ( főszabályként marhahús szerintem, de végülis ízlés és kamratartalom függvénye)
1 140 gr-os sűrített paradicsomkonzerv
rozmaring
bazsalikom
oregano
( a fűszerek, ha szárítottak 1 teáskanálnyi kell, rozmaringból egy ág, bazsalikom vagdalva egy evőkanálnyi, oregánóm nincs frissen)
3-4 ek olaj
só

A felaprított hagymákat kicsit megsózva megdinszteltem az olajon, amikor a levük elpárolgott, átpirítottam velük a húst és óvatosan a sűrített paradicsomot. Felöntöttem kb. fél liter vízzel,sóztam, és fedő alatt rotyogtattam amíg a palacsintákat sütöttem. A végén raktam hozzá a fűszereket, és sűrűre forraltam be.

- a besamelhez

3 dkg vaj
3 dkg liszt
3 dl tej

Most szép rendesen csináltam a besamelt: a vajon picit megfuttattam a lisztet, majd a tűzről lehúzva és a kis rugós habverőmmel vadul kevergetve hozzáadtam a hideg tejet. A tűzre visszahúzva kevergetve besűrítettem.

-és még 20 dkg sajt reszelve

A sütőt 180C-ra előmelegítettem amíg szépen összeraktam a palacsintákat, ragu-besamel-sajt rétegrendben, a tetejére spórolva még egy kis besamelt és sajtot.
Jó 20 perc kellett neki a sütőben, ha a teteje előbbrejár kapjon egy kis alufóliát.

4 éhes felnőttnek is elég.

A recept eredetije egy régi Lakáskultúrából való, Lajos Maritól, de már rég fejből csinálom, úgyhogy eltérés valószínű.

Dubarry(szerű)

Gyerek karfiolt nem eszik. Karalábét se. Esetleg nyersen, nehogy a húslevesbe jusson. Cukkinit se. Padlizsánt se. Karfiolt csak az egyik, a bölcsödei karfiolfőzelék formájában.(!!! Brrr!!!) Káposztát csak savanyúan, télen, egy egész csipettel. A tök nem étel. Na és kelbimbóval meg az egész családot száműzetésbe lehetne kényszeríteni.
Mindez persze eddig is látszott a blogon, ezután is fog... De nem lehet a gyereket kárhoztatni, ha egyszer a zannya is ilyen elvetemült volt addig, amíg be nem nőtt a feje lágya. (Sőt tejet se, tejfölt se, joghurtot se, kefírt se, paradicsomot se stb.- hogy lett ez kajablogger??) Szóval ott tartottam, hogy Dubarry, ami lehet hogy nem teljesen ilyen, de a húsalap és a karfiol biztos pont, mi meg így nevezzük, és kész. (A gyerekek kockahusit ettek, az egy másik post.)


Hozzávalók 6 felnőttre:

1,2 kg pulykamell(vagy csirke)
4 ek. olaj és 5 dkg vaj

két kisebb fej karfiol

5 dl tej
5 dkg liszt
5 dkg vaj
2 tojás sárgája
szerecsendió

só

néhány dkg füstölt sajt


Egy lábasba kb. két liter vizet tettem fel forrni a karfiolnak, a sütőt 200 fokra melegítettem elő.
A húst centi vastagra felszeleteltem, kissé kiklopfoltam, megsóztam, és az olvasztott, forró vaj és olaj keverékén a legnagyobb teflonlábasomban oldalanként két-két perc alatt hirtelen átsütöttem, aztán fedő alatt még tíz percig pároltam.
Mehetett is egy nagy tepsibe a szaftjával együtt.
A víz ekkorra felforrt,beletettem egy púpozott kávéskanál sót, meg a megtisztított, rózsáira szedett karfiolt. Addig főztem, míg a szára majdnem teljesen puha lett - ez kb 15 perc.
Amíg a karfiol főtt, megcsináltam a mártást: besamelként indul - jó, jó én nem pirítom meg a lisztet a vajon, - vagyis a lisztet csomómentesre kevertem tejjel, a többi tejet felforrósítottam, belekevertem a liszttel elkevert tejet, meg a vajat, kevergettem, míg a vaj el nem olvadt, illetve be nem sűrűsödött. Ezután lehúztam a tűzről,reszeltem bele szerecsendiót és belekevertem a 2 tojássárgáját - ezzel a Mornay-mártás felé vett egy kanyart, de itt megálltam, sajt csak majd az egész tetejére jön. Ha olyanom van, bele szoktam tenni a tojásfehérje felvert habját (főleg ha csak sima csőben sült karfiolt csinálok), de most nem volt olyanom. Mentek a mélyhűtőbe - szerintem jobban is érezték ott magukat.

A majdnem teljesen puhára főtt karfiolt leszűrtem, rápakoltam a husira, a szépség kedvéért a mélyhűtőből kikaptam közéjük pár brokkolit is ( családilag csak krémleves formájában képzelhető el nálunk), picit utánasóztam, ráöntöttem a mártást és ráreszeltem néhány dkg füstölt sajtot. A 200 fokos sütőben jó 10-15 perc kell, hogy szépen összesüljenek. Főtt rizsnél fantáziadúsabb köret nekem még nem jutott eszembe, de abból is kevés kell; végül is a karfiol tekinthető a tetején köretnek is, és akkor meg van oldva.

Valahol, valamikor biztos megvolt a recept, de most már csak fejből jön; a szerecsendió, füstölt sajt opcionális (bár szerintem nagyon finom kis bukét ad neki), a mártás lehet csak sima besamel, lehet borsozni, vagy a sajtot bele is keverni stb. és végül akárminek hívni, ha jó, akkor gondoljunk csak Shakespeare-re.

Egyébként pedig legyünk őszinték, nincs azért a karfiolnak - akárhogy is, de egy kicsit, igazán csak ici-picit - dohos pincére emlékeztető íze?