Egyszerű rizsfelfújt

Az évezredben, amikor napközis voltam, volt számos megfejthetetlen ebéd műsoron a közétkeztetésben ( és lám, most is van...:)), ami nálunk otthon soha nem készült. Az egyik fő rejtély a rizskoch volt. Márcsak azért is, mert minden konyhásnéni rizskóknak hívta, és máig emlékszem, mennyit gondolkoztam azon, hogy mi lehet ez, és főképp, miből van???. Nem esküszöm meg rá, de a napközi tálalóablaka felett is így volt kiírva szerintem. A rizs, mint alapanyag, egyáltalán nem jött le belőle, a sűrű, fojtós, kockára vágott, émelyítően édes tányérközepi ufóban én sehol nem fedeztem fel a rizst, és nem is nagyon ettem meg, mert a teteje mindig barnára volt égve, és megbonthatatlan műanyagesőköpeny-állagban terült el a teljesen széttört rizsszemek tetején.

Viszont horvátilonából hamar megtanultam rizsfelfújtat készíteni, és egy idő után összehoztam a rizskoch- ot, meg a felfújtat, akármennyire is elsőre olyan messzinek látszottak egymástól.

Egyébként pedig az egész annyira tipikus példája annak, hogy egy teljesen egyszerű, pár hozzávalóból készült, klasszikusan jóízű ételt hogy lehet tökéletesen elrontani, lealacsonyítani odáig, hogy az édesszájú gyerekek is húzzák rá a szájukat, és egyék meg inkább a malacok az aznapi moslékban...vagy hogy hogy lehet minimális odafigyeléssel akár csini desszertet is kanyarítani belőle.
Nem mellesleg csupa értékes hozzávaló: rizs, tej, tojás, vanília, és ráadásul elcukrozni sem szabad.






Hozzávalók: (alapból duplázva, kivéve a cukrot, négy személyre)

24 dkg rizs

1 dl víz

1 liter tej

10 dkg cukor

4 tojás

1 csapott ek. liszt

2 kk. vaníliakivonat

1 kisebb citrom héja, 2 ek. leve



A megmosott rizst a tejjel, a vízzel, a cukorral és a citrom lereszelt héjával lassú tűzön, fedő alatt forraltam fel, a forrástól számítva még 5 percig főztem, azután lefedve hagytam langyosra hűlni. Ekkorra a rizs magába szívta majdnem az összes nedvességet.

A sütőt bekapcsoltam 190 fokra.

A langyos rizst összekevertem a tojássárgájával, a vaníliával, citromlével és a liszttel, majd két részletben hozzáforgattam a keményre vert tojáshabot.

26 cm-es tortaformában 45 perc kellett ahhoz, hogy átsüljön, de krémes maradjon.
Az utolsó 20 percben a tetejére - nem szorosan - alufóliát tettem, hogy ne barnuljon meg.

Nálunk barackdzsemmel és csokiszósszal megy ( 3 ek cukor, 1 ek. holland kakaó, fél deci tejszín vagy tej), de az epernek most nagy sikere volt, becsapósan könnyűvé tette az összhatást.

Paella - VKF V.

Paella ezerféle van. Nálunk egy spanyol nyaralás óta van műsoron, mikor a halpiac csak helyiek által látogatott kifőzdéjében először kóstoltuk. Ott még a különféle tengeri ízeltlábúakat is meg tudtam enni benne, de itthon következetesen kihagyom az efféléket a receptből.
Amikor elolvastam a VKF újabb fordulójának kiírását, azonnal tudtam, hogy az uram anyukájától (anyósom, de ezt a szót én nem szeretem) kapott, tavaly ősszel Spanyolországból hozott sáfrány csak erre az alkalomra vár a konyhaszekrényben. A sáfrány a krókuszok rokona, 1 kg fűszerhez 100ezer virág bibéjét kell összegyűjteni. Intenzív sárga színt és semmivel össze nem téveszthető ízt ad az ételeknek. Nekem egy fél grammos dobozka jutott, "6-12 platos", szólt a felirat, így negyed gramm került a nagy teflonserpenyőmbe.

Hozzávalók:

20 dkg rizs
15 dkg sertéshús
10 dkg virsli
30 dkg csirkehús
2 zöldpaprika
4 paradicsom
5 ek olívaolaj
2 fej vöröshagyma
10 dkg olivabogyó (mi a zöldet szeretjük)
2 chilipaprika
8 db scampi (már aki szereti)
2 doboz kagylókonzerv
15 dkg zöldborsó
4 gerezd fokhagyma
sáfrány 0.25 gr
só

kb 2-3 dl. húsleves

A rizst előre megfőztem és leszűrtem. Amíg főtt, felaprítottam a hagymát; a paprikát, a paradicsomot, a sertéshúst és a csirkemellet kockákra vágtam, a virslit és a csilipaprikát felkarikáztam.
Az olivaolajon megpároltam a hagymát, aztán átpirítottam rajta a húsokat, ráöntöttem fél dl húslevest, kicsit megsóztam és kb. 10 percig pároltam fedő alatt. Ezután belekerült a zöldpaprika és a csili, további húsleves, és párolódott tovább kb. újabb tíz percig. Ezután felgyorsultak az események: jött bele az olivabogyó, a virsli, a paradicsom,a megfőtt rizs, a zöldborsó, az átnyomott fokhagymagerezdek és a maradék húsleves, amibe belekevertem a sáfrányt. Itt már csak addig rotyogtattam, amíg a zöldborsó kész nem lett, és mivel idei zsenge versenyzett, ez megint nem tartott soká. Csak a végén kevertem bele a kagylót, nehogy szétfőjön.
Kötelező hozzávaló a friss kenyér és valami jóféle vörösbor.
Az időzítés azért fontos, hogy ne járjon senki úgy, mint én most: a rizs olasz ételnek hitte és rizottósodott.
Szerintem 6 embernek is elég lehet, de nálunk másfél étkezésre elfogyott, pedig a gyerekek rántott húst ettek.

A recept forrása (némileg felülvizsgálva) a HÉRA Főzőkönyv (!) , a virsli okát senki ne kérdezze.
Szóval ez egy Paella HERA Főzőkönyviana.