Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!


József Attila: Betlehemi királyok

Kókuszos sarkok

Az idén a csonthéjasokkal készült sütiké volt aprósütiben a főszerep. Ebbe a sorba illeszkedik a kókusz is, meg különben is régen tervezgettem, két szakácskönyvemben is szerepel meggyőző fotókkal, továbbá van kókuszrajongó a családban és nem mellélkesen kicsit untam már a szaggatást, a gyerekek nemkülönben.
Nem volt rossz választás, gyors, omlós, kókuszos, lehet csokiba mártani, ami ugye Bounty-felhangokat ad az ügyhöz, és nem utolsósorban csak felvágjuk a tepsiben és kész is.

Hozzávalók:

15 dkg liszt
fél teáskanál sütőpor
1 tk. vaníliaaroma, vagy egy jobbféle vaníliáscukor
6,5 dkg cukor
1 tojás
6,5 dkg puha vaj vagy margarin.

A fentiekből nagyon egyszerűen, mindent bele alapon tésztát gyúrunk (Én belezúdítottam az aprítómba és már kész is volt.) Beparkoltam a hűtőbe.

továbbá:

10 dkg vaj
10 dkg cukor
1 tk vaníliaaroma vagy 1 tk. vaníliáscukor
2 ek. víz
20 dkg kókuszreszelék.

A vajat (csak vaj jó!) a cukrot, vaníliát és a vizet lassan felmelegítettem, összeolvasztottam és belekevertem a kókuszreszeléket.

A tészta nagyon jól nyújtható lett; gáztepsi nagyságúra nyújtottam (kb 30X32 cm), rákentem a kókuszos masszát és 175 fokos sütőben 25 perc alatt megsütöttem. A végén vigyázni kell, a kókusz ne barnuljon, de az alja is süljön át. Ez sütőfüggő, lehet esetleg alufóliát tenni a a tetejére.

4x4-es kockákra vágtam jó éles késsel még langyosan, aztán meg háromszögekre. A csücskök felolvasztott étcsokiba mártóztak.

Ezt nem eszünk karácsonykor

Én: Mégis mi legyen 24-én az ebéd, ha a mákos gubát nem eszitek meg??
Kisebb: Anya, anya...! A Guba az egy ország!!!!!

Mogyorós-nutellás süti

Vagyishát mogyorós mogyorókrémes. Adventkor minden hétvégén készül nálunk valamilyen aprósütemény, aminek a felét megpróbálom elmenteni egy jó nagy dobozba, és akkor meg van oldva az ünnepek alatti édes rágcsálnivaló. A mentés néha sikertelen, mert bizony ahhoz nagyon kőszívűnek kell lenni. Tavaly így jártam a mogyorós rudakkal, ami Lajos Mari receptje volt a Nők Lapjában, és olyan jól el voltak benne találva az arányok; megvolt benne minden, ami kell: intenzív mogyoróíz, vajas omlósság, egy kis csokimáz... Már tudtam, hogy az újság már nincs meg, és amíg azon filózgattam, hogy szerezhetném be, az idő csak telt. Persze idén megint volt- épp időben - egy mogyorós receptje, gondoltam nem sokban különbözik, legyen az. Aztán amikor kihalásztam a kamrámból a nagy hóemberes dobozt, alóla kikandikált a kivágott recept. Hát igen, tutira akartam menni tavaly, csak kár, hogy elfelejtettem...
Ami pedig a két receptet illeti: 2-3 dkg-os eltérések ide vagy oda, a lényeg ugyanaz.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
15dkg porcukor
15 dkg darált mogyoró
1kk.vaníliaeszencia vagy 2 cs.vaníliás cukor
15 dkg vaj/margarin
1 tojás sárgája
1 nagy ek. nutella (eredeti recept szerint tejföl, de nem tetszett)

étcsoki a díszítéshez

A vajat az aprítógépben a fele liszttel morzsásra dolgoztam, aztán egy nagy tálban gyorsan összegyúrtam az összes többi hozzávalóval. Egyórát pihentettem a hűtőbe, fél centi vastagra nyújtottam, rengeteg kisebb-nagyobb szívecskét szaggattunk belőle a Kisebbbel és a 180 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütöttük.

Részben csokiba mártogattam, és mikor már nagyon untam, a felolvasztott étcsokiba mártott kiskanállal többször átcikáztam a szorosan egymás mellé rakott szívek fölött.

Ropogós süti, lehet hogy a tejföl lágyította volna, de vigyáznom ennek a felére is kellett.

Kicsit vékonyabbra nyújtva valami jó kis ribizli-vagy málnadzsemmel összeragasztva sem lenne rossz.

Téli habzóborzselé naranccsal és gránátamával - VKF! XI.

Kávé? Tea? Kakaó? Csoki?Fűszerek? Mind annyira kézenfekvő, bár rengeteg lehetőség van bennük. Aztán beugrott az alkohol... Szerencsére, ahogy látom, nem csak nekem. Bár mértékkel állítólag inkább lazító, majd egypár maligánnal beljebb igencsak élénkítő, még beljebb pedig totális nyugtató.
Én egyfajta alkoholt ismerek, ami - rámnézve legalábbis - már kis mennyiségben is igen élénkítő hatású, és már egyetlen pohárnyi kihozza belőlem a vihogó nyolcadikost. Ez pedig a habzóbor. Így ebből csináltam egy desszertet, de a kocsonyás alkohollal nem állok egyedül, majdnem sikerült Eszterrel teljesen ugyanarra az eredményre jutnunk.

Ja és el ne felejtsem, az élénkítő hatású alapanyagok utáni keresés eredménye szerint a C-vitamin is rendelkezik ezzel az erénnyel, úgyhogy duplán élénkülhetünk :-)) !

Hozzávalók:
(4 személyre)

4 nagy narancs vagy 2 nagy narancs és 4 mandarin

1 gránátalma

0.5 dl narancsikőr

2,5 dl fehér habzóbor (vagy pezsgő) (szerintem száraz)

1 ek. cukor

0,5 dkg zselatin

Úgy kezdtem, hogy előző nap minden hozzávalót bepakoltam a hűtőbe.
Mielőtt másnap hozzáláttam, a bort és a 1,5 dl-es pezsgőspoharakat a mélyhűtőbe raktam. A narancsokat és a mandarinokat kifiléztem, a gyümölcshúst és kisebb kockákra vágtam. ( A narancs két végét levágjuk, ekkor látszik milyen vastag héjú. Körben hosszanti csíkokban meghámozzuk úgy, hogy teljesen levágjuk a gyömölcs fehér héját és a külső hártyáját is, és akkor már csak az elválasztó hártyákból kell kinyisszantani, szerencsésebb fajtánál meg csak kilökdösni a narancs húsát.) A gránátalmát kettévágtam, a magokat kiütögettem, kikapirgáltam belőle és összekevertem a naranccsal. Mentek a mélyhűtőbe a bor mellé.

A zselatin néhány percig megáztattam a fél decinyi narancslikőrben, aztán szép lassan összemelegítettem vele és a cukorral is, úgy, hogy sima szirupot kaptam. Mindent kivettem a mélyhűtőből, a gyümölcsöt gyorsan és igazságosan elosztottam a 4 pohárban (a levét feltétlenül le kell önteni, mert kihígítja a zselatint!) - nem lett teljesen tele -, ekkor bontottam csak fel a bort, a meleg zselatint 0,5 dl habzóborral hígítottam - jól össze kell keverni - aztán hozzáadtam a maradék 1,5 dl bort, jól összekevertem és ráöntöttem a hideg gyümölcsre. Nagyon habzik, egy kicsit lekeverhetjük a habot a tetejéről, aztán gyorsan be a hűtőbe!

Ha laposabb formát használunk, ki is borítható a zselé, mehet mellé egy kis tejszínhab.

Az alap Jamie Oliver receptje a Happy Days with the Naked Chef-ből.

Gombóc update

A blogom sztárjává vált aszalt sárgabarackos gombócok gasztroajándékká avanzsáltak. Mondjuk mikor az utolsó, hatvanadikat forgattam olvasztott csokiba 24 óra 07 perckor, hogy aznap reggel bevihessem a kolléganőimnek, már nem találtam olyan csábítónak ezt a projektet .... :-p

Most mazsolás-sárgabarackdzsemes-diós-konyakos (finommm) volt a csapat fele, de amiért újra írok róla, az a másik fele, a mandula-meggydzsem-aszalt meggy-amarettolikőr párosítás, ami úgy gondolom magasan, de nagyon magasan a legeslegjobb az eddigi variációk közül. Arányok a korábbi bejegyzésnél, és a mandulát héj nélkül daráltam le. Ja és ízlés dolga, de kicsit több porcukor kell bele, kb. plusz még egy evőkanál.

Ha valaki megretten a csokiba forgatástól, nyújsa ki a masszát, öntse le a tetejét az olvasztott csokival, és mielőtt a csoki teljesen megszilárdulna, vágja föl forró vízbe mártott késsel. Így is lehet kis papírkosárkákba ültetni, vagy szaloncukornak álcázni.

Luca koronája és paphaj -svéd sáfrányos kalács (saffransbröd)

Ugye megint szombat volt, tehát akkor kelt tészta. A kuglóf-kakaós csiga-aranygaluska megunhatatlan ritmusából ki kellett már lépni, itt a Luca-nap (ma) úgyhogy aktuális is volt, és a legelső blogbejegyzésem paellájából maradt igazi spanyol sáfrányt is ideje volt felhasználni.
Állítólag a svédeknél ezt Luca napjára sütik, és karácsonyra készül - ott biztos egyszerűbb volt évszázadokkal ezelőtt is a kész kalács lefagyasztását megoldani - és a fonási motívumok a régi pogány szokások maradványai. Így van- e vagy sem, nem tudom, de nálunk csak aznap vacsoráig tartott ki.

Ez a süti is jó példa arra, hogy a hozzávalók kis módosításával egész másféle ízű-illatú kelt tésztát kapunk, nem is szólva persze a sáfrányról, amitől gyönyörű színe és egy egészen picikét kesernyés íze lesz az egyébként kellemesen nem túl édes első harapás után.

A leírásból majd látszik, hogy nem kell a kelt tészta rabjává lennünk egész délelőtt: lehet trükközni a hűtővel, és közben rohangálhatunk össze-vissza.

Hozzávalók:

0, 5 kg liszt (most Pannon finomliszt)

10 dkg vaj (vagy margarin)

2,5dl tej

2,5 dkg élesztő

5 dkg cukor

1 kisebb tojás

1 kk. só

1 gr sáfrány

még egy tojás kenni

mazsola



A liszet kimértem, egy tálba öntöttem és a közepébe nagy mélyedést csináltam. Ide öntöttem a meglangyosított tej felét, belemorzsoltam az élesztőt, rászórtam a cukrot és megvártam míg az élesztő szépen

felhabosodik. Közben a tej másik felét a sáfránnyal összemelegítettem és azt is állni hagytam. A vajat felolvasztottam, hozzáadtam a sót, az élesztős tejhez öntöttem és hozzáadtam a sáfrányos tejet is, meg beleütöttem a tojást. Ezután a robotgép dagasztókarjaival összekevertem mindent a liszttel, és kb. 5 percig dagasztottam. A tészta viszonylag kemény és ruganyos, fényes felületű gombóccá alakult.

Mivel ekkor éjjel fél tizenkettőre járt, ideje volt aludni mennem, a tészta ugyanezt tette letakarva a hűtőben.

Reggel 8-ra tökéletesen megkelt (kicsit több, mint kétszeresére). Ekkor enyhén kilisztezett munkalapon - nem ragadt a tészta, könnyű volt vele dolgozni - kézzel jól átgyúrtam - lásd az aranygaluskánál. Ezután kb. 1/3-2/3-ad arányban kettéosztottam. A 2/3-ad részből 6 egyforma gombócot csináltam, és egyenként ujjnyi vastag hurkákra sodortam őket. ( A recept pontos: tényleg 50 cm hosszúak lettek :-))

Így lesz paphaj:

Az első hurkát félbehajtottam, és a két végét kicsit feltekertem. A következő-következő -stb. hurkákat már csak mindig köré-fölé raktam, ugyanúgy felcsigázva a végüket. A csigácskák a végeken kaptak egy-egy szem mazsolát.

Az 1/3-adnyi részből lett Luca koronája:

A tésztából egy kicsi darabot tettem csak félre, egyébként háromfele osztottam, sodortam és hármas fonatot készítettem, kicsit meghajlítottam. A félretett részből négy kis csiga készült a tetejére, ők is kaptak mazsolát.
Megkentem tojással, és mivel el kellett mennem otthonról, a tészta ismét a hűtőben landolt, reggel fél kilenctől egészen fél egyig.

Mikor hazaértem, kivettem a hűtőből, vártam-vártam-vártam amíg a csigalassú sütőm felmelegedett 200 fokra. Egymás után sültek, a nagyobb formának 20 perc kellett, a kisebbnek elég volt 15 is.

Ahogyan a képen látható, nem hagyhattam el az ebéd mellől a svéd piszke-dzsemet :-)), amit ugye bútorboltban vettem, de jövőre csinálok saját termésből. A dzsem szuper, ajánlom mindenkinek, a kalács pedig sima vajjal is finom volt.

A receptet egy 1983-as Magyar Konyhá-ban találtam.

Aranygaluska step-by-step

Ezt már sokan megírták. De bizony én meg elhatároztam, hogy a mégis rengeteg ember számára misztikusnak tűnő mindenféle kelt tésztákat annyira szájbarágósan írom le, hogy tényleg tutira mehessen az is, akinek nincs varázslatos kenyérsütő gépe ( mint ahogy nekem sincs), tapasztalata, gyerekkori emléke és esetleg nincs hozzá bátorsága. A recept az alapmű Hortváth Rozi-ból (bocsánat, Ilona, persze!!) származik, szerintem nem lehet elrontani, "fizettem" én már ezzel az aranygaluskával állatorvosnak is :-))
A mennyiségeket grammra, az időt percre pontosan lemértem, a tej az eredeti receptnél több lett, a diós töltelékhez viszont mindig kevesebb cukrot használok. A liszt minősége befolyásolja a folyadékmennyiséget, ezért még a liszt márkáját is megadom.( Reménykedjünk, hogy állandó minőségű.)

Hozzávalók:

0,5 kg Vitamill búzacsírás Bl-55-ös fehérliszt

2 dkg élesztő

2 tojás sárgája

3,5 dl tej

6 dkg vaj

5 dkg porcukor

csipet só

20 dkg darált dió

10 dkg kristálycukor

5 dkg vaj

Ha kelt tésztát csinálok ebédre, azt úgy kezdem el, hogy előző este kipakolom az összes hozzávalót a konyhába, hogy ne legyenek kamra-hidegek.

1 dl tejet összekevertem 1 ek porcukorral, meglangyosítottam és belemorzsotam az élesztőt, majd 8-10 percig állni hagytam. A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem a külön összekevert 6 dkg-nyi olvasztott vajat, maradék porcukrot és a tojássárgákat. Hozzáöntöttem az élesztős tejet, a további 2, 5 dl langyos tejet, majd elővettem a dagasztókaros robotgépemet ( akinek ilyen esetleg nincs, az hagyatkozzon nyugodtan a kezére) és összedolgoztam a folyadékelegyet a körben várakozó liszttel. A géppel, ha már összeállt a tészta, 5 perc tökéletesen elég az átdolgozáshoz. Ilyenkorra a massza minden anyagot felvett a tálból, nem is ragadt hozzá, és a felszínén folyamatosan "szakadozik" vagyis a belegyúrt levegőbuborékok rögtön ki is "pukkadnak".

A kerekre paskolt tészta alatt és körülötte liszttel beszórtam a tálat, és egy tiszta konyharuhával letakarva 2 órára egy félreeső meleg, huzatmentes sarokba félretettem kelni.

2 óra elteltével jól kilisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam. Ez nálam úgy néz ki, hogy kerek tészta félbehajt, dögönyöz körré, negyedkört fordít (tetszőlegesen óramutató járásával egyezően vagy vissza), újra félbehajt, dögönyöz körré stb. Öt perc szintén elég ebből a játékból, néha keveset lisztezni kell, ha ragadna.

Ezután a munkalapot jól kiliszteztem és a tésztát egészen vékonyra - kb 0,5 cm vastagságúra - nyújtottam. A diós töltelékhez a vajat felolvasztottam.

Elővettem a 26 csm-es kapcsos tortaformát, kivajaztam vékonyan a tetejét és az oldalát. A tésztából 4 cm-es szaggatóval köröket szaggattam, és kiraktam vele a forma alját. A kis körök között maradjon fél centinyi rés, nem kell szorosan, mert még úgyis kelnie kell, a rések között lehulló dió-cukor pedig finoman megpörkölődik, ami egyáltalán nem baj. Az első rétegre szórtam a dió és a kristálycukor egyharmadát, meglocsoltam a vaj egyharmadával. Ráraktam az újabb adag lapos tésztakarikákat - átfedéssel a rések között - majd megint dió-cukor-vaj, majd a harmadik tésztakarika-réteg, és dió-cukor-vajeső. A tésztából ilyenkor általában már nem elég egy újabb teljes rétegre,ami a teteje lenne de fel kell használni minden egyes hulladékdarabot is újragyúrva és nyújtva, a képen is látszik, hogy van ahol kikukucskál a diós-cukros előző réteg, de az direkt jó.

Ezután újabb kelesztés következik. Egy óra elég, én most kicsit elcsúsztam, 1,5 lett belőle mikorra a sütő felmelegedett, de nem "kelt el" a tészta, így pont a forma tetejéig feljött.

A 200 fokra előmelegített sütőben 5 percig sütöttem, azután a tészta tetejét alufóliával letakartam és további 35 percig sütöttem 180 fokon. Sütője válogatja, úgyhogy egy tűpróba azért nem árt, csak ne keverjük össze a nyers tésztát a hústűre tapadt cukorral-dióval, mert akkor egy örökkévalóságig süthetjük -és még jó se lesz :-)

A sütőből kivéve a tészta tetejét- már ahol volt- cukros vízzel kentem át, attól lett szép fényes.

Minimum vaníliasodó jár hozzá, fél liter tejből, két tojássárgájából,2 ek. cukorból, 2 dkg étkezési keményítőből és egy löttyintésnyi vaníliakivonatból. (vagy negyed rúd vanília vagy 2 cs. vaníliás cukor)
A forrásban lévő 4, 5 dl tejet a tűzről lehúztam, belekevertem az előre összekevert cukrot-tojássárgáját-0,5 dl tejet- étkezési keményítőt, visszatettem a tűzre, megvártam míg kevergetés közben újra besűrűsödik, levettem a tűzről és beletettem a vaníliát.

Én mindig hagyom kelni a tésztákat, reggel nyolckor kezdve a komoly szünetek ellenére egyre van ebéd, de ha mégis sietek, akkor becsalom az 50 fokos sütőbe. Ott elég fél óra...

Brokkolikrémleves - Krémlevesek ideje III.

"Ehhez mindenekelőtt leküldjük a cselédet brokkoliért. Mondjuk neki, hogy hozzon friss mentát is. Mindkettő található a Vámház téri csarnokban manapság. Persze ha Nagykanizsán lakunk, akkor kicsit várni kell, míg a cseléd visszaér."

A brokkolit 0,75 dl húslevesben puhára főztem úgy, hogy hozzáadtam egy ág mentát, 6-8 zsályalevelet, egy kisebb csokor petrezselyemzöldet és két szál zerllerzöldet. Amíg főtt, 3 dkg vajon egy evőkanál lisztet kcsit megpirítottam, felöntöttem 2 dl tejjel és besűrítettem.

" Mikor a brokkoli puha, áttörjük szitán.
Akinek nincsen szitája, az turmixolja vagy oldja meg.
A pépet ráöntjük a tejes, lisztes, vajas alapra, utánaöntjük a levét is és habverővel finoman, doucement keverjük, amíg teljesen sima lesz.
Amink most van, az már leves, de még csak potage purée.
Ezt most aztán legírozni kék.
Egy tálba egy tojásnak sárgáját elkeverjük két deci tejszínnel és óvatosan, fokozatosan, egyszóval doucement, állandó kevergetés közepette ráöntjük a brokkolipürét. Elkeverjük doucement.
Szinte észre se vettük, és már legíroztunk is.
Ez már pláne leves, de még mindig csak potage purée, nem pediglen potage créme.
Hogy az legyen, montírozni kell még.
Ez már igazán gyerekjáték. A legírozott levesbe apró vajdarabkákat morzsolunk, kevergetjük, melegítjük, amíg a vaj elolvad, de csak doucement, nem szabad felforrnia ugyanis, mert akkor kicsap a tojás belőle, langyosítjuk csupán.
Ezután belehintjük a finomra aprított mentalevelet.
Végül szedünk egy fekete vagy narancsszínű tányérba egy keveset.
Egy leheletnyi céklakrémet pöttyintünk reá, fogvájóval vékony szálakat húzunk ki a pettyből, a csillagszerű piros folt közepére elhelyezünk egy turnírozott karottát, vagyis ügyesen - például szirom alakúra vagy masnira - formázott sárgarépát, zakót veszünk föl, nyakkendőt kötünk, helyet foglalunk asztalunknál, egy darabig csak nézzük-nézzük a levest, és érezzük, hogy mégiscsak finom emberek vagyunk mi.
A levest megesszük, magunk is csodálkozunk rajta, milyen jó, de nem mutatjuk.
Aztán megpofozzuk a cselédet és kilovagolunk."

Bacher Iván: Vándorbab 1999 - Potage créme de choux de Bruxelles


Hozzávalók:

50 dkg brokkoli

0,75 dl húsleves

zellerzöld, petrezselyemzöld, menta, zsálya

3 dkg vaj

egy ek. liszt

2 dl tej

1 tojás sárgája

2 dl tejszín

2 dkg vaj a montírozáshoz

sárgarépa

céklakrém



A fentiek szerint járunk el.

Tejszínes karamell(szalon)cukor

Szaloncukor, az aztán van már ezerféle. A zselés már klasszikusnak számít, de hol van már az aranyszínű, kis zöld pálcikafenyőfákkal díszített csomagolású eredeti íz?? A következő újdonság szerintem a vajkaramella volt, aminek szintén jelentős rajongótábora van. És ha már nosztalgiázunk, akkor szólni kell a Krówká-ról, ami a lengyel tejkaramell fedőneve.A bolti rémes volt, de a szépemlékű lengyel piacokon frissen beszerezve igazi omlós-tejes-morzsálódós karamell bújt meg a bocifejes, sárga-barna csíkozású papírcsomagolás alatt. Mintha mostanában benzinkutakon láttam volna, nem is hittem a szememnek.
Amikor pedig kipróbáltam az alábbi receptet, már tudtam, hogy nem kell nekem krówkát keresni sehol, sőt, egy vajkaramell-rajongónak van már gasztroajándék-ötletem is, de ez titok!!


Hozzávalók:

12,5 dkg finomított kristálycukor

1 dl tejszín

0,5 dl tej

1/4 vaníliarúd


Egy kis lábasban összekevertem a cukrot a tejjel és a tejszínnel, a vaníliarudat kettévágtam, a magokat a keverékbe kapirgáltam, utánukdobtam a rudat magát és szép csendes lángra ( a legkisebb gázrózsám legkisebb fokozatáról is egy kicsit félrehúzva és egy fokhagymapréssel kitámasztva alulról ) feltettem főddögélni a cuccot.
Úgy 15-20 percig különösebb emberi beavatkozás nélkül megvolt, azután viszont nagyon oda kellett figyelnem a mérsékelt lángra és a kavargatásra, mert a sűrűsödéssel együtt folyton ki akart futni.A recept szerint 40-45 percig kell főzni. Ez pontosan így volt igaz, ha az utolsó tíz-tizenöt percben folyamatosan kavarjuk, hogy oda ne kapjon, ahogy én is tettem. Akkor jó, ha már nem akar a lábasból folyadékként kifutni, hanem csak mérgesen fortyog és pukkadozik magában, világos meleg bézs-mogyoró színt ölt, és egy-egy kavarásra elválik a lábas aljától.Ekkor még a a tűzön tartottam néhány percig, erős kavargatás mellett.
A második adagnak lett kihűlve tökéletes az állaga: az első változat - attól félve hogy majd szögbeverésre alkalmas keménységű lesz - túl gyorsan került le a tűzről, és 3 napig szárogattam, hogy különösebb óvatosság nélkül meg lehessen fogni, bevonásról szó sem lehetett.
A tűzről levéve kivettem belőle a vaníliarudat és - t3v3d3 ötlete nyomán- a picit kiolajozott 16 db-os Ferrero Rocher műanyagdoboza tetejébe öntöttem. ( Mert ez jóval egyszerűbb, mint alufólia-tepsit hajtogatni megfelelő méretben.) Így fél centinél kicsit vastagabban terült el a massza, és 16 db, kb 2x1cm-es hasábnyi cukorka lett belőle. Igazából ennél kisebbekre vágom majd a következő adagot, mert az Ember megjegyezte, mikor bekapott egyet: Ha valaki megeszik egy ilyet, azért azzal elvan egy darabig -hát igen, a cukor az cukor, nincs mit tagadni.

Semmiféleképpen ne spóroljuk ki belőle a vaníliarudat, ne helyettesítsük semmi mással: íze a krówkánál is krówkább lett, nem kemény, hanem finom, morzsálódósan omlós, és ha az időrabló kavargatáson túl van még energiánk étcsokiba forgatni, akkor nem is fog soha kiszáradni, igaz ennek a mennyiségnek egyébként sem volt rá esélye. Állítólag fémdobozba tárolva kell tartani, de odáig nem jutott el.

Még filózgatok, hogy és mennyi vajat, esetleg kekszmorzsát kellene belecsempészni a szaloncukrosabb feelinghez, de lehet hogy maradok ennél a variációnál.

Ui:Kicsit mellényúltam a hiperben, így a borzas külső a kakaóbab-töretes tibi csokinak köszönhető. A képen a leírtnál világosabb színűnek látszik, valahogy kihűlés után nyerte el ezt a világosabb színt, a tűzön egyértelműen halvány világosbarna volt.

A kincsesbányának bizonyult 2001-es Tina karácsonyi konyhamagazinból származik a recept, ahonnan az aszalt barackos gombócok ötlete is jött.

Tea,sütemény

Tegnap elkezdődött a várakozás. A várakozás a bizonyosságra, hogy a fény, ha lassan is, de le fogja győzni a sötétséget, a várakozás a bizonyosságra, hogy megváltatunk.
És a várakozás a gyerekeim szemében felrobbanó öröm-tűzijáték százezer szikrájára, amikor meghallják a csengőt és berontanak az igenis a Jézuska által hozott karácsonyfához a nappaliba.

Nálunk a rituálék része az adventi vasárnapok sütisütése. Ez temérdek liszt és porcukor szanaszét szórásával, a konyha teljes összemaszatolásával és a ki-szaggathat-a-karácsonyfa-alakú-szaggatóval állandó vitájával jár, de nem baj.Ráérünk.

A repertoárnak vannak állandó darabjai, de mindig kipróbálunk újakat, mint most ezt a részben saját fejlesztésű tea-süteményt is. Az eredeti ötlet: ahogy a levendulás sütinél írtam, egy ausztrál blogger variált egy amerikai blogger receptjével. Ez utóbbi zöld teás volt, és még a levendulás sütinél beígértem, hogy kipróbálom.A matcha por beszerzésének problematikáján rágódva úgy gondoltam, adventkor meglesz a jó alkalom, aztán pár hete láttam, Lila Füge megelőzött.

De a tea+teasütemény variáció nem hagyott nyugodni, és akkor eszembe jutottak a "piros teák". A Kisebb így hív minden gyümölcsteát, és télen nem lehetünk meg nélkülük. Van ezerféle, olcsóbb, drága, nagyon drága, de színben egy sem veszi fel a versenyt a Plus egyik sajátmárkás termékével: ez azért dicsérendő, mert semmilyen színezőanyag nincs benne. Teljesen őszintén ráírják a dobozra, hogy Raspberry and Blueberry flavour és valóban, se málnát, se szedret nem tartalmaz, csak hibiszkuszt, csipkebogyót, almát, bodzát (szerintem ez a fő színanyag-forrás) és áfonyát. Na meg egykis aromát, dehát semmi sem tökéletes.


Hozzávalók:

8,5 dkg porcukor

14 dkg vaj

24 dkg liszt

2 tojás sárgája

5 filter Fruit Garden Raspberry and Blackberry gyümölcstea a Plus-ból
(ez 15 gr gyümölcsteának felel meg)

0,5 dl tejszín

0,5 dl tej csipet só

5 dkg kandírozott eper

kis áfonyalikőr

kristálycukor

A teafiltereket még reggel kettévágtam és a tartalmukat egy pohárba szórtam.A tejet és a tejszínt felforraltam és a teára öntöttem.Lefedve várakoztak késő délutánig. A kandírozott epret apróra vágtam, beáztattam egy kis áfonyalikőrbe.

A porcukrot habosra kevertem a vajjal és egy csipet sóval, egyenként hozzárobotoltam a tojássárgájákat, aztán a tejszínes-gyümölcsteás sötétbordó masszát, az epret, majd hozzágyúrtam a lisztet. Pihentettem a tésztát jó félórát a hűtőben, azután fél-egy centi közötti vastagságúra nyújtottam, a gyerekekkel kiszaggattam és kristálycukorban megforgattam.

160 fokra előmelegített sütőben sült közel húsz percet. Kb 40 db lett belőle.

Az eredeti receptből egy tojássárgáját cseréltem fel a tejszínes teadarabokra, és kapott egy kis plusz cukrot is erre tekintettel. A kandírozott eper+áfonyalikőr teljesen opcionális, utóbbi puszta szerencse kérdése, hogy hallgat egy ideje a szekrényben.

Már a levendulás variációnál írtam bizonyos fenntartásaimról az eredeti elkészítési módhoz képest, de ott nem jött ki ennyire, mint most, ahol fontos a szín, ha már ennyit vacakolunk vele.

Tehát 1,5 centire hagyni és 12-15 percig sütni ilyen hőfokon: kizárt, hogy valamennyire is átsüljön. Ha emeled a hőfokot, barnul a süti, és elveszti a színét. Ha nagyon vékonyabbra nyújtod, de hagyod a hőfokot, szintén ez az eredmény.

A képek tanúsága szerint a helyes megoldás: 0,5-1 cm közöttire - ezt mondják kb. kisujjnyinak - nyújtani, 160 fokon 15 percig türelmesen sütni, majd alufóliával letakarni, még további 5 percig sütni, majd kivenni és a tepsin, alufóliával változatlanul letakarva kihűlni hagyni. Így alulról kellőképp átsül, felül pedig marad alig-Barbie.

Ja és az íze??? Nagyon finom! Nem túl édes, a gyümölcstea-íz tökéletes, és az illattal tele van a lakás. Rózsaszín ide vagy oda, ennél több nem is kell...

Aszalt sárgabarackos mogyorós gombóc

Az átlagembertől szerintem az különbözteti meg a konyhaőrülteket, hogy a Karácsony közeledte nem a kétségbeesett ajándékkitalálás- és felkutatás idegőrlő napjait jelenti, hanem azt, hogy konyhaőrültünk fejében zsonganak a különféle kipróbálásra váró adventi süti, stollen, gyümölcskenyér, házi szaloncukor, trüffel és nassolnivaló receptek. Jó, kell hal is, de az csak egyszer és pont elég.

Most itt nem részletezett okból - bár az már nem titok - szükségem volt a családban fellelhető összes régi receptújságra, és anyósom féltve őrzött Magyar Konyha számai között találtam 3 tematikus karácsonyi nőilap-mellékletet is. El kell ismernem - az előző bejegyzés ellenére is - hogy vannak bennük hasznosítható receptek. Itt akadt meg a szemem ezeken a gombócokon, és elhatároztam, hogy bloggerina kolléganőim lesznek a kísérleti alanyaim. A kísérlet sikerrel járt, köszönöm az angyalkajátékosoknak a nekem olyan jól eső dicséreteket!!

Hozzávalók:

15 dkg aszalt sárgabarack

15 dkg darált mogyoró

2 ek. narancslikőr

1 ek. víz

2 ek. vaníliás porcukor

1 ek. barackdzsem

1 fél tk. rumaroma

A bevonathoz 15 dkg ét tortabevonó és 1 tk. olaj


A barackokat - mivel nem voltak igazán puhák ( Nobilis termék, a Kalifa szerintem puhább) - a felforrósított narancslikőrrel és a vízzel kicsit- egy fél órára - beáztattam. Azután a késes aprítómat jól megdolgoztattam, és a lehető legjobban összeaprítottam őket az alkoholos lével együtt.
Hozzáadtam a mogyorót, a barackdzsemet - még ezekkel együtt is jól összedolgoztam a géppel - , és mivel nem találtam elég édesnek, beledolgoztam még két evőkanál vaníliás porcukrot és egy kicsi rumaromát.
Porcukorral megszórt munkalapon két, kb. 20 cm hosszú, másfél cm átmérőjű hengert gyúrtam belőle, másfél-két centis darabkákra vágtam, a darabokat pedig gyorsan gombócosítottam.
A gombócokat beraktam áthűlni a hűtőbe, hogy a máz könnyebben rájuk dermedjen.

A tortabevonót egy kicsike lábosban gőz fölött megolvasztottam és jól belekevertem az olajat.
A Macitól tanult módszerrel a gombócokba fogpiszkálót szúrtam, annál fogva forgattam- mártogattam őket a bevonóba.A tetejükre kis darabka aszalt barackot biggyesztettem. ( A kicsi lábast is még megdöntöttem, így majdnem teljesen be lehetett körbeforgatva vonni a gombócokat anélkül, hogy fél kiló csokit kellene felolvasztani a tuti eredményhez.)
Ha még engedetlenkedett a bevonó, vagy túl vastagon került a gombócra, egy kezem ügyébe eső teáskanállal igazgattam rajta. A fogpiszkálóra tűzött gombócokat beleszúrtam egy vastag hungarocell lapba, így dermedt meg rajtuk a bevonó a hűtőben.

Ez a bevonási művelet kissé macerásnak tűnik, de nem vészes annyira, továbbá - nekem legalábbis - az ilyen vacakolós-pepecselős - odafigyelős munka teljes lelazulást jelent.

A Válogatós Banda fel volt háborodva, hogy az összesen 27 darabból öt maradhat itthon, úgyhogy hamarosan remake következik.

Mikorra valaki idejutott az olvasásban, biztos eszébe jutott még n+1 variáció csonthéjasra, aszalt gyümölcsre, dzsemre, alkoholra vagy alkoholmentesre - igazi jól variálható receptecske.

Az eredeti - bár már nem nagyon lehetne ráismerni - a Tina 2001-es karácsonyi különkiadásában található; a diót egyből mogyoróra cseréltem, mert nagyon Zserbó-gombóc lett volna, és kellett hozzá kötőanyag, mert az ott írt minimális rummennyiség tuti nem lett volna elég.

Mutatós nasi sötét délutánokra, gasztroajándék egy szép dobozban, meg egyáltalán, saját magunk, családunk, barátaink és üzletfeleink kényeztetésére. Hasábozva szerintem házi szaloncukorként sem megvetendő.

Kördés a gasztroújságokról

Cserkétől gurult a hógolyó hozzám, és úgy látom, egy húron pendülünk ... nem vásárolok ugyanis semmilyen főzős lapot sem rendszeresen, sem alkalmilag.
Régebben hosszú éveken keresztül vettem a Konyhaművészetet, amikor az általa képviselt - nem is igazán hétköznapi - stílus még abszolút unikum volt. Kicsit sznob újság, na. Szerettem benne a gasztronómiához kapcsolódó ismeretterjesztő cikkeket, Eszterházy étteremkritikáit, a szépirodalmat, a 90-es években újdonságként ható fotókat. Aztán ahogy elfoglalt ezer más dolog - főleg a gyerekeim - ez is elkopott. Bár mániákus receptolvasó-majdmegfőzöm-tervezgető vagyok, egyelőre a szakácskönyveimben is el vagyok veszve, nem is szólva az internet és a blogok hatalmas kínálatáról és a lementett receptek százairól. Az inerneten viszont szemezek a Gusto-val.

Ha mégis belepillantok egy-két főzős újságba, valahogy az az érzésem, hogy a képek többet mutatnak, mint amit valójában a receptek adnak.

Biztos az öregség jele, de nagyon szeretem lapozgatni anyósom régi Magyar Konyha számait, még ha a receptek jó része ma már nem igazán "trendi".

Tovább gurítom a hógolyót t3v3d3-nak és Marmalade-nak.

Csirke tikka masala

Szeretem az Ulpius-ház könyveit. Van köztük nehéz és véresen komoly és van könnyű, teljesen komolytalan olvasmány. Ez utóbbiak egy csoportja -szerintem - a "szingli-regény" : tipikusan mai, angolszász, általában nőneműszerző műve a párkeresés viszontagságairól. Van benne több-kevesebb humor, némi könnyfacsarás és általában boldog vég. És számora legszembetűnőbb jellemzője: a hősnő és kitartó nőnemű barátai/kollégái/lakótársai a cselekmény kritikus pontján (értsd: probléma a pasival) nem a szokásos pubba, hanem valami indiai vendéglőbe térnek be és csirke tikka masalát esznek vigaszképpen.

Addig megvolt, hogy indiai eredetű, de ezentúl semmi. Eddig, be kell valljam, számomra az indiai konyha ismerete néhány Spektrumos sorozaton és a curry alkalmi használatán nem terjedt túl. De ez a dallamos csirketikkamasala nem hagyott nyugodni, ezért mivel adódott kisebb alkalom, továbbá kísérleti alanyként csak családtagok szerepeltek, körülnéztem a neten, hogy én is elkövessem.

Első pillanatra két dolog jött le: valami iszonyú bonyolult lehet ennyi hozzávalóval, továbbá hogy két egyforma csirke tikka masala nincs is. Vannak alap alapanyagok, de aztán lényegében mehet bele minden fűszer, ami egy kicsit is egzotikusabbnak minősül. Bonyolultnak pedig egyáltalán nem bonyolult, két fordulóban kell mindent összekeverni, és szinte kész is.

Ha valaki autentikus receptre vágyik, próbálkozzon, de előbb-utóbb fel fogja adni. Én néhány lelőhely alapján alakítottam ki az alábbi változatot, nagy sikere volt, lesz máskor is.

A fűszerkeverékeket még valamikor októberben tároltam be a Plusból.

Hozzávalók 4 felnőtt részére:

0.75-1kg csirkemell nagyobb kockákra vágva

tikka páchoz:

2 doboz natúr joghurt
fél zöldcitrom leve
6 gerezd fokhagyma
2 tk. reszelt gyömbér
1 tk.chilipor
1kk. őrölt koriander
1 kk. római kömény
1 tk. tikka fűszerkeverék
1 púpozott kk. currypor
só

(Azért  kapott a  pluszben curryporból, mert abban  több összetevő szerepel. Opcionálisan szerepelt még a receptekben feketbors, fahéj, kardamom, mustármag.)

A fenti hozzávalókat jól összekeverjük, a csirkefalatokkal összeforgatjuk és mehet egy éjszakára a hűtőbe.


A pácolt csirkehúst másnap 180 fokos sütőben 15 perc alatt grillrácson megsütöttem. Alátettem egy sütőpapírral bélelt tepsit, mert a szósz és a csirke leve lecsöpög sütés közben.

Ez eddig csirke tikka, ami önálló étel is egyben.

Amíg a csirke sül, elkészül a masala szósz:

Hozzávalók.

5 dkg vaj
2 gerezd  fokhagyma
2 kk reszelt gyömbér
1 140 gr-os paradicsompüré
4 dl tejszín
2 felaprított chili vagy 1 kk chilipor
1 tk. pirospaprika
2 tk. kömény
2 tk. őrölt koriander
1 tk.currypor
2 tk garam masala fűszerkeverék
só

A vajon megpároltam a szétnyomott fokhagymát, a gyömbért, ráöntöttem a paradicsompürét, kicsit még pirítottam, beleöntöttem a tejszínt és hozzáadtam az összes fűszert. Felforrósítottam és hozzáadtam a sült csirkét és az illatos lecsöpögött pácot is, és rotyogtattam együtt néhány percig.

Naan kenyérrel szuper volt, nem én sütöttem,de a csomagoláson szerepelt: Original English
Recipe :-))

(Egyébként  az indiaiak nem párosították így a kétféle szószt, csak az angolok találták ki, vagy egy skót étterem indiai szakácsa, vagy egy angol étterem indiai szakácsa, vagy pakisztáni szakácsa,stb, stb.)

Banános buci

Merthogy nemcsak a krémleveseknek van itt az ideje, hanem a különféle kelt tésztáknak is. Ilyenkor - úgy februárig - érzékelhető csalódottság van a levegőben, ha a szombati ebéd nem valami ilyesmi. ( Merthogy vasárnap meg természetesen hús kell, hogy legyen.) A lelkes nép nem unja a repertoárt, sőt gyanítom, azt se bánnák, ha egy darabig minden szombaton aranygaluska lenne, de én már régóta szeretnék valamit újítani. A bucikkal is szemeztem már egy ideje Jamie könyvében, - van benne némi szokatlanság - , majd rájöttem, hogy majdnem teljesen a dagasztásmentes kenyér arányait követi, így gyorsan nekiálltam.

Innem szeretnék biztatni bárkit, aki tart a kelt tésztáktól, hogy nincs bennük semmi ördöngösség. Bár én ezerszer láttam gyerekként otthon, hogy csinálja anyukám a kalácsot, de "felügyelettel" sose próbáltam. Nem is tudtam volna igazán ellesni, mivel ő sose mért hozzá semmit. Ezért amikor eljött annak is az ideje, hogy magam süssem magunknak, fogtam szépen a Horváth Ilonát, és mentem a kotta után. Így van ez a mai napig, nemhiába nyílik ki ott magától. Ha majd felrakosgatom ide a blogra szép sorban, lesz persze egy-két hozzáfűznivalóm, de bátraké a szerencse. A frissensült otthoni kenyérnél csak egy jobb dolog van: a mindenféle frissensült otthoni édes kelt tészta.

Hozzávalók ( 26 cm-es kerek kapcsos tortaformához) :


0,5 kg liszt

3 banán

fél citrom leve

kevés víz

1 dl tej

2,5 dkg élesztő

3 ek. cukor

4 ek méz

1kk. só

A liszt közepébe mélyedést vájtam, beleöntöttem a meglangyosított tejet, belemorzsoltam az élesztőt és megszórtam egy evőkanál cukorral, és hagytam, hogy felfusson.
A banánokat összeturmixoltam, és annyi vízzel egészítettem ki, hogy 3 dl folyadékom legyen, hozzákevertem a citromlevet, 2 evőkanál cukrot és 2 evőkanál mézet is.

Amikor az élesztő felfutott, a kétkaros robotgépem dagasztókarjaival fokozatosan hozzákevertem a liszthez
a banános elegyet, és néhány perc alatt megdagasztottam. Kicsit keményebb lett a tésztája mint a kalácsé, hiszen nincs benne sem tojás, sem vaj.

Kicsit körbeliszteztem alatta a tálat és jó egy órát kelt letakarva, akkor a tálból kivettem, kilisztezett munkalapon kézzel jól átgyúrtam és 18 kisebb bucira osztottam. A bucikat a kivajazott tortaformába pakoltam- bőven maradt köztük hely - de azt a következő bő fél órás kelesztés alatt betöltötték. A végén a tetejükre kenegettem két evőkanál mézet.

A 190 fokra előmelegített sütőmben majdnem 40 perc kellett a tűpróbáig, az utolsó tíz percben alufóliával takartam.

Nálunk gond nélkül elfogyott ebédre, és ahogy Jamie javasolja, valóban vajjal a legjobb; a dzsemek elnyomták a banán ízét.

A recept eredetije Jamie Oliver: Happy Days with The Naked Chef - ...és egyszerűen csak főzz! könyvében található.
Ehhez képest szerintem a citrom elengedhetetlen, mert a banánpép csúnyán megbarnul nélküle. (Egy kicsit így is, látszik a tészta színén) Emiatt pedig több cukor is szükséges. A kelesztési idők is hosszabbak, pusztán a többi kelt tésztával való tapasztalat alapján.
Azt pedig végképp nem értem, hogy 1 kg liszthez hogy írhat 3 dkg élesztőt kétszer 30 perces kelesztési idővel - ( a szárított élesztő esetén viszont 3 csomagot javasol) a 20 perc sütési időről nem is beszélve...na mindegy, a képen látható az, amit én sütöttem meg.

Epres-fehércsokis trüffelkocka - Keserédes Nr.3.

Merthogy ugye nem igazságos csupa felnőtteknek való desszertet készíteni, ezért tudtam, hogy epres csokipasztilla biztos lesz a Keserédes-ben kiválasztott ajándékcsokiban. Magamban csak Barbie-trüffelnek hívtam, mióta kiötlöttem, és jól elképzeltem, micsoda szépséges márványos rózsaszín-fehér golyóbisokat fogok gyártani. A csajosan rózsaszín és gömbölyded golyók ideája azonban az olvadékony trüffelmassza miatt végülis kockává lényegült át, főleg, hogy így látszik valami a márványos mintázatból. Mindent a szemnek: olyan édes - magától - hogy igazából csak súlyos édesség-éhségben szenvedők vagy 12 éven aluliak tudják értékelni. Azért jól behűtve kellemes endorfin-stimuláns.

Hozzávalók:

10 dkg epres csokipasztilla

10 dkg fehércsoki

1 dl tejszín

8 dkg vaj

1 ek vaníliakivonat


Gyenge vízgőzön külön-külön türelmesen felolvasztottam a kétféle csokit. A tejszínt megfeleztem közöttük, és mivel az epres massza határozottan folyósabbnak tűnt, abba 5 dkg, a fehércsokiba 3 dkg vajat olvasztottam bele. A fehércsokiba kevertem még a vaníliaaromát.

Egy műanyagdobozba beleöntöttem az epres kevercset, majd a sűrűbb fehércsokisat csorgattam a tetejére, és egy kiskanál végével még " márványosítottam".

Egy napot töltött a hűtőben, és mivel egyértelművé vált, hogy a golyóbisozás elrontja a márványos mintát, kockáztam.
Hűtőben tartandó; kivételt követően hamm, gyorsan bekapjuk.
18 kocka lett belőle.

Panna cotta After Eight - Keserédes Nr.2.

Még időben kimentettem a mentát a hó alól, hogy ezt a közismert csoki által ihletett desszertet megbolondíthassam vele. A jól ismert ízpár jól előjött a krémből, és a tejszín igazán finoman lágyította a 70%-os csoki és a hűvös-csípős menta erősebb, karakteres ízeit.

Hozzávalók két személyre:

2,4 dl tejszín

1 ek. vaníliás porcukor

1 csapott teáskanál zselatin

5 dkg 70%-os csokoládé

2 tk. apróra vágott mentalevél

Fél deci felforrósított tejszínbe kevertem a mentalevelet és 1 órán át állni hagytam.

A zselatint fél deci tejszínben 5 percre beáztattam.
A tejszínt fölforraltam a vaníliás cukorral, a tűzről lehúzva rugós habverővel jól elkevertembenne a zselatint, azután kétfelé osztottam. Egyik felébe belekevertem a mentás tejszínt, a másik felébe a csokicseppeket.
Az előzőleg hideg vízzel kiöblített formákba először a mentás rész töltöttem, azután a közepébe csorgattam magasabbról a sűrűbb, csokis tejszínt, így az alulra került. ( Kiborítás után így az lett felül.)
Egy napot töltött a hűtőben.

Elméletileg gond nélkül el kell válnia a formától, ha kiborítva akarjuk tálalni, de nincs akadálya a kikanalazásnak sem. Ha ragaszkodunk a látványosabb tálaláshoz, a pannacotta meg a formához, akkor mártsuk a formát óvatosan meleg vízbe. Türelmes idegmunkával ki lehet varázsolni, csak vigyázni kell, nehony túlmelegítsük, mert akkor kicsusszan ugyan, de a felszíne kevésbé esztétikusan elfolyósodik.

A zselatin lehet, hogy kevésnek tűnik, de tökéletesen elég volt, nem lett gumicukor-szerű, hanem lágyan olvadó.

Gyömbéres csokoládé-mousse - Keserédes Nr.1.

Nem tudok rá mást mondani, csak Jamie Oliver stílusban annyit: ez egy szexi desszert. Nem is baj, hogy Melange kínálatából előre megfontolt szándékkal csak 5 dkg-ot választottam a lágyabb, 53%-os fajtájú étcsokiból, amiből két személy - egy férfi és egy nő szerintem - romantikus, gyertyafényes vacsorájának ideális záróakkordja lehet. Ajánlott még: étkezőasztaltól a kanapéra húzódni, nagyon lassan és minden kiskanálját élvezve eszegetni, közben halkan szól Norah Jones.



Hozzávalók:

5 dkg 53%-os étcsoki

1 dkg vaj

1 tojás

2 teáskanál vaníliás porcukor

5 cl tejszín

2 teáskanál reszelt gyömbér

A tejszínt épp csak jól felmelegítettem, belekevertem a reszelt gyömbért és két órát állni hagytam. Ekkor kivettem a tojást is a hűtőből.

Az étcsokoládét a vajjal gyenge vízgőzön nagyon türelmesen felolvasztottam. A tojás fehérjéből a két kávéskanál porcukorral kemény habot vertem. A tejszínt leszűrtem - a gyömbérreszeléket ki is nyomkodtam - és felmelegítettem. A csokiba kevertem a tojássárgáját, a langyos tejszínt, majd a két teáskanál porcukorral keményre felvert tojásfehérjét két részletben. Poharakba osztva 8 órát pihent a hűtőben.

- A tojás nyers, én csak szalmonellamentesítettet használok.
- A csoki azért nem magasabb kakaótartalmú, hogy a gyömbér is érvényesüljön.
- A gyömbér íze gyönyörűen átmegy a tejszínbe, majd a kész műbe, ha valaki nem szereti szinte
csípősen, csak fele mennyiséget tegyen bele, bár szerintem akkor elvész az izgalom.
- Ahhoz, hogy tökéletesen áthűljön, minimum 8 óra kell, de egy nap után is tökéletes.

Spenótos-fetás csigák

Még nem biztos, hogy engem is elkapott a csiga-láz, mint egyeseket, de ha igen, az se nagy tragédia. Kelt tészta-csigákra nálunk mindig van kereslet, most meg már biztos, hogy feliratkoznak melléjük a vajastészta-puhatestűek is. Az talán nem tartozik a nagyon súlyos gasztrobűnök közé, hogy a vajastészta egyelőre nem házi készítésű, és attól tartok, később sem lesz az. Egyetlen nagy tervem a hasonló jellegű tészták körében az Igazi Croissant, de mivel tántoríthatatlanul reggelire képzelem el, már kiszámoltam, hogy akkor éjfélkor kellene nekikezdenem a hadműveletnek, hogy reggel 8-ra lehessen azon frissen tejeskávé mellé enni. (hmmmmm........!!!)
De vissza a realitásokhoz: vajastészta a Plusból, a már triviálisnak számító feta-spenót párosítás, és húsz perc alatt kész a vacsora/ vendégváró/magunkkényeztető. Igaz, én most köret szerepébe kényszerítettem natúrsült mellé, de senki se tiltakozott.

Hozzávalók (24 darabhoz) :

3 db vajastészta-lap (20x10cm-es kb.)

35 dkg mirelit spenót

2 gerezd fokhagyma

10 dkg feta sajt

dió


A spenótot felengedtem, és a saját levén a két gerezd átnyomott fokhagymával átpároltam, majd jól kinyomkodtam-lecsöpögtettem.
Két vajastészta lapot épp csak egy kicsikét nagyobbra nyújtottam, a harmadikat viszont egész vékonyra.
A két lapot megkentem a spenóttal és rámorzsoltam igazságosan a fetát, majd feltekertem és bő egy centi széles csigákra vágtam fel. A harmadik tésztalapból csigaméretű kerek lapokat szaggattam, ezt a tekercsek alá tettem - ez biztonsági játék volt, lehet hogy enélkül sem lett volna semmi gond a töltelékkel . A tetejére némi durvára tört diót szórtam.
180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt sültek meg.
Szerintem a feta elég sós, így a spenótból nem véletlenül maradt ki a só.

VKF! X. Sajtos csirke

Anya csak egy van. Reggel tejet forral, fésül, copfokat fon, hosszan, aztán szalad ő is, nevel,tanít; más gyerekét persze; igazgat meg értekez, szervez és megtart, szakkört, matekórát, meg kémiát; a legjobb, amikor a hosszú magnéziumszalagot égeti, csupa kék láng és szikra az egész terem, tisztára mint egy bűvész. Aztán haza és gyors vacsora. És így megy öt napig. Hétvégén csirkét vagy galambot vág, kacsát süt, télen fácánt nyúz, nyáron befőz és elrak, minden szombat-vasárnap süt valamilyen sütit,kalácsot, kuglófot, felezi a piskótatészta üres tálját kétfelé, ne legyen veszekedés. Málnatorta krémjét főzi éjfélig, jönnek a pesti barátok. Gyűjti persze a recepteket, kisfüzet, újságból kivágott cetlik a horvátilonában meg a túróslukácsban, kínai szakácskönyv, névnapi vacsorák, disznóvágások, búcsúk, ételek és sütés-főzések hosszú sora.

Nagymama is egy van, sajnos csak, akire igazán emlékszem.
Ő tudott mindent, amit egy hadiözvegynek két gyerekkel a XX. század túléléséhez tudnia kellett. Pólyát, stafirungot,és oltárterítőt azsúrozni, varrni és dinnyét kapálni, kisbocit világra segíteni, kacsát-libát tömni, tollat és kukoricát fosztani, kiscsirkét nevelni, tehenet fejni, disznót hizlalni, kemencébe almáspitét és olyan-de-olyan rétest sütni...olyat az öt Michelin csillagosok se tudnak, és nem is fognak tudni soha.

De ez már itt a huszonegyedik.

- Mit főzzek ha hazajöttök??
- Jaj, anyukám, ezen ne izgasd magad, nem enni megyünk.
- Jó, jó, de akkor is ..... csirkét gondoltam...
- Az jó, azt szereti mindenki.
- De csak ugy szimplán???
- Mondom hogy jó lesz.
- Akkor legyen sajtos.
- Legyen. Az jó lesz, hidd el.



Hozzávalók:

sült csirke, vagy sült csirkealkatrészek tetszés szerint

1 pohár 20%-os tejföl

2 tojás

15 dkg trappista sajt

só

A csirkét megsüthetjük akár előző nap sütőben egybe, vagy darabonként serpenyőben, ne adj'isten veszünk egyet a grillből. Ez egyéni belátás, ízlés, valamint időbeosztás dolga.

A feldarabolt sült csirkét jénai tálba tettem. A tejfölt elkevertem a két tojás sárgájával, belekevertem a megreszelt sajtot, sót és a kemény habbá vert tojás fehérjét két részletben. A mártást a csirkedarabokra öntöttem.
180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt kész lett. Ha a teteje nagyon gyorsan barnulna, alufóliát teszünk rá.

Elméletileg négy személyre szól,de négy személy esetén a mártást azonnal duplázzuk: különben mindig veszekedés van azon, hogy kinek mennyi jutott belőle.

A kenyér dicsérete

Nagyobb: Anya, ezt a kenyeret te sütötted?
Én: Ühüm.
Nagyobb:Azt hittem, bolti.
Én: Olyan jó, vagy olyan rossz?
Nagyobb: Olyan jó!!!

Ennyit a fjordokról.

Szezámmagos karamell-lapok

Persze lehet ezt is boltban venni, én még sose tettem, de most hogy ide beírom, megnézem már legközelebb, tudják-e ezt adalékanyag nélkül csinálni. Lehetséges, hogy nem.
Pedig semmi romlandó nincs benne, elkészíteni öt perc, elropogtatni pedig további öt. Tökéletesen jó csokoládé- vagy vaníliakrém kikanalazgatására is, csakhogy növeljük a kalóriabevitelt. Lehetőleg nagyon elöl és kéznél soha ne legyen, mert akkor rá kell döbbennünk, hogy öt perc alatt betermeltünk 10 deka cukrot (plusz a szezámmag), és ez nem egy szívderítő felismerés.

Hozzávalók:

12,5 dkg cukor

5 dkg szezámmag

Egy 50 centis alufóliadarabot kiterítettem, és olajos papírzsebkendővel áttöröltem.Ide jön majd a karamell. Kikészítettem a leghosszabb késemet is, és ezt is belolajoztam ugyanúgy.

A cukrot teflonserpenyőben a közepesnél erősebb lángon kevergetve felolvasztottam-karamellizáltam.
( Kezdőbbeknek: először ijesztő rögökké áll össze, de aztán szépen olvadozik, a maradék rögöcskék is feloldódnak. Ilyenkor húzzuk le közbe-közbe a tűzről, úgy kavargassuk, hogy a már olvadt részek ne sötétedjenek tovább, mert még kell egy kis hőkezelés a szezámmaggal együtt is.)
Amikor szép sötét-aranysárga és sima lett a cukor, belezúdítottam a szezámmagot, a tűz fölött elkevertem, egy picikét még együtt kevergettem, aztán az alufólia közepére zúdítottam. ( Ha marad egy kicsit a serpenyőben, ne foglalkozzunk vele, mert itt nagyon gyorsan kell akciózni.) Felkaptam a kést, és a masszát vékonyra -alig 1-2 mm-esre - húztam. ( Kb. 20X40-es ovális formája lesz.) Még gyorsan a kés hegyével rácsoztam, hogy viszonylag négyzetes darabkákat tudjak törni.

15 perc hűlés után tökéletesen lejött róla az alufólia és már törhető is volt.

Gasztroajándéknak se rossz, én már tudom, kinek is csinálok ilyet :-).
Csináltam egy barnacukros változatot is, az a sötétebb, és kicsit karcosabb is az íze.

Kukorica-krémleves - Krémlevesek ideje II.

A csemegekukoricát mindenki szereti. Persze nyáron, az igazi főtt a legjobb, de ilyenkor már se híre- se hamva. Annál jobb csak a tejeskukorica, frissen leszedve, nyersen. Ahhoz viszont más tulajdonát kell, hm, megsérteni, tehát ez csak 80-as évekbeli emlék. A fagyasztott viszont szerintem borzasztó. Így marad a konzerv, ami valamilyen - nyilván azonosíthatatlan és feltétlenül földönkívüli - oknál fogva a felhalmozott készletek ellenére szépen elszublimál a kamrából. Az utolsóból ez lett.


Hozzávalók:

1 csemegekukoricakonzerv

1 kis gerezd fokhagyma

2 dkg vaj

5 szelet bacon

2 dl tejszín

2 evőkanál aprított petrezselyemzöld

só

A vajon megropogósítottam a bacon-öket, majd kiszedtem és félreraktam őket. A visszamaradt illatos zsiradékon megpároltam a levétől megfosztott kukoricát a szétnyomott fokhagymával, a sóval és a petrezselyemmel, alá kevés vizet is öntve. A tűzről lehúztam, hozzáöntöttem a tejszín felét, összeaprítógépeztem - a botmixerem kudarcot vallott vele - aztán a maradék tejszínnel egy pillanatra összeforraltam. Mehetett bele a ropogós bacon, mellé friss fehérkenyér és kész.
Két tányérnyi adag.

Saját kreálmány.

Pácolt feta sajt - gasztroajándék-ötlet

Mivel összevissza gyerekezek, dolgozok, főzök, fotózok és postolok, a blogon nem igazán követhető, hogy kapcsolódnak láncként össze a kaják (egy magasabb összefüggésbe :-)) Az ötlet ötlete - Mamma postján kívül - onnan jött, hogy maradt néhány chili a chilis babból, feta sajt meg egy spenótos fetás csigából ( majdcsak felkerül) kifolyólag, és így találkoztak össze ebben a kis semmiségben.

Hozzávalók:

egy, a fentinél szebb 2 dl-es üveg

1,25 dl olivaolaj

10 dkg feta sajt

1 chilipaprika

2 ágacska rozmaring

1 ek. színesbors-keverék

Az üveget kiforraltam a mikróban, kicsöpögtettem belőle minden vizet.
Az olajat és a fűszereket 60-70 fokra átmelegítettem, a tűzről le-lehúzva. Hagytam meghűlni, addig felkockáztam az engedetlen feta sajtot. A sajtot, a chilit és a rozmaringágakat az üvegbe raktam, középotyogtattam a borsot és felöntöttem az olajjal.

Legalább 3-4 nap kell, hogy jól összeérjen, hűvös helyen.Egy nagy fej salátát hihetetlenül feldob, de tésztára is tökéletes. Igazából hogy meddig áll el, nem tudom, mert mi mindeddig hamar elcsábultunk. Így kiváló utolsó pillanatos, kétségbeesett meglepetésnek is.


A fenti ötlet csak szerény javaslat, senki alkotó fantáziáját ne gátolja. Zsálya, bazsalikom,kakukkfű, koriander és még ezerféle fűszer(növény) pályára léphet, és ha a fetát kihagyjuk, jó kis fűszeres olaj lehet a meglepetés. Annak viszont jót tesz a hosszabb állás.

Szőlős-gombás májragu

Ki szeret veszélyesen élni? Az extrém sportok mellett lassan az élelmiszerfogyasztás önmagában ebbe a kategóriába kerül. Tudja valaki, hogy pl. az ellenőrzött, bio csirkehús akkor kaphatja meg ezt a minősítést, ha a kukorica, amivel etetik, 0,0001 alatti arányban tartalmaz génkezelt terményt?? Ez ugye nagyon kicsi számnak tűnik, de egy országnyi nagyságrendben tonnákban mérhető. Mi a helyzet akkor a nem bio minősítésű állatokkal? Vagy hogy bajban vannak a spanyol sertéstenyésztők, mert a növekvő bioüzemanyag - termelés miatt nem etethetik a tengeri úton szállított, olcsón beszerzett, génkezelt amerikai kukoricával a disznókat? Ennyit a serrano sonkáról. Na és akkor itt a máj, ami szűrője és raktára minden mérgező anyagnak.
Mi akkor sem tudunk lemondani róla. Nekem gyerekkorom kedvenc étele volt, ráadásul nem is a csirkemáj - a csirke rövid élete miatt talán ez a legkevésbé méregraktár - hanem a sertésmáj, klasszikusan resztelve.
Most nálunk a legnépszerűbb a pástétom, meg a különféle raguk; a kiskorúakba is töltögettem rendszeresen, merthogy kiváló vasforrás. Azért mikor májat csinálok, mindig az eszembe jut, hogy valószínűleg még így is kevesebb kockázata van egy adag májnak, mint egy félórás budapesti sétának...


Hozzávalók.

30 dkg csirkemáj

30 dkg csiperkegomba

15 dkg szőlő

1 dl sherry/tokaji/ száraz fehérbor

2 kk. provanszi fűszerkeverék

5 dkg vaj vagy más zsiradék

só


A vaj egyik felén megfuttattam a szeletekre vágott gombát, sóztam és 10 perc alatt lefedve majdnem puhára dinszteltem. A felaprított májat a vaj másik felén pirítottam és dinszteltem meg, - azért külön, mert nem kaphat sót. 10 perc után összeházasítottam őket, hozzájuk adtam a kimagozott, nagyszemű szőlőt, a fűszerkeveréket és a sherryt. Még kb. öt percet töltöttek a tűzön,kóstoltam, sóztam, aztán már ettük is a közben kifőtt tagliatellével. Klaszz őszi, vörös-barnás ízek.

Saját kreálmány.

Krémlevesek ideje I.- Currys lencsekrémleves

Ehhez szerintem nincs is mit hozzáfűzni. A depressziós, nyirkos sötétségben este hazaesve egy jó kis meleg krémleves gyors és hatásos vigasz egészen tavaszig. Krémlevest lényegében minden zöldségből lehet csinálni, a zöldség(ek) kiválasztása után csak néhány hozzáillő fűszer kell a kamrapolcról, lehet szabadon választani a sűrítés módját, maradjon csak magábanvaló, vagy tegyünk bele egy szem krumplit, legyen tejszínes, netán egy kis-vajas-lisztes-tejszínes alap, aztán szedjük-e tojásra, a végén dobáljunk-e bele vajdarabkákat: ez mind opcionális.
Azaz nincs két egyforma krémleves.

A fenti így készült:

10 dkg lencse

1 fej vöröshagyma

2 kk. currypor

1 babérlevél

8 dl víz

1 pohár natúr joghurt

5 dkg specksonka

só



A lencsét reggel beáztattam. Estére már majdnem magától puha lett, de azért a vízzel, az apróra vágott vöröshagymával a babérlevéllel, fél kk. sóval és a curryporral feltettem főni. Lefedve 20 perc teljesen puhára főztem.
Hozzáraktam a joghurtot és botmixerrel pürésítettem. A végén még kellett bele még egy kis curry és só.

Mig a lencse főtt, teflonserpenyőben kicsit megpirítottam a kis darabokra vágott sonkát, az potyogott a tetejére.

Stahl Judit receptje, több curryvel, cayenne-bors nélkül és a kötelező beáztatással.

Hús, leves, gombóc

Nem is olyan rég kiveséztük a levestémát Cserkénél, és a csirkehúsgombócok azóta is folyton ott jártak a fejemben, főleg, hogy abszolút beköszöntött a Levesek Ideje. Sőt, a Krémlevesek Ideje, de erről majd néhény mást postban, ha odajutok, hogy leírjam, amit megetettem. Cserke zöldséglevesbe főzte; ezt a változatot azonnal elvetettem, mivel nálunk a zöldségleves tetszési indexe lefelé 75%-ról indul, és jó esetben 50%-on stagnál, így maradt a húsleves. A húsleves érzékeny témáját is ugorjuk talán át, mert ahány anyuka, annyi húsleves. Van olyan elvetemült, aki pl. kelbimbót vagy fűszerpaprikát tesz bele, és még sorolhatnám...Ez körübelül olyan téma, mint a brassói - a Mindmegettén kb 500 hozzászóló 900-féle képpen csinálta, a végén már tényleg vicces volt.

Szóval nyitottam az én húslevesemmel - ami soha nem lesz olyan ízű, ahogy anyukám csinálja, de ebbe már beletörődtem -, és a benne főtt csirkemellből dolgoztam tovább, Cserke után szabadon. Igazi jó kis levesbetét sikerült belőle.

Hozzávalók:

20 dkg főtt csirkehús

3 dkg baconszalonna

1 kisebb fej vöröshagyma

1 csokor petrezselyem

só

bors

késhegynyi pirospaprika


A hozzávalókat - hagymát persze tisztítva - az aprítógépben jól össszedolgoztam. Apró, nagyobb mogyorónyi golyóbisokat gurítottam belőle nedves kézzel, és mivel főtt húsból készült, csak annyi időre tettem a gyöngyöző levesbe, míg felbukkantak a tetején. (Vigyázat, különben szétesik!) Jól feldobja az alapvetően nem igazán markáns levest.

Kenyér

Sütöttem már kenyeret nemegyszer, de mindig csak egy elég bonyolult, sonkás-sajtos fajtát, kizárólag ráérős téli hétvégi reggeleken, nem is reggeli lett belőle, hanem inkább ebéd. Én is követtem egy darabig a dagasztásmentes kenyér pályafutását a blogvilágban, de a negyvenfokos nyárban valahogy elfelejtődött ez a projekt. Ezért - bár kétségtelenül dagasztásmentes - Dolce Vita kenyerét nem is azonosítottam vele. Most látom Fakanál postját, így pedig biztos csak valami titkos magasabbrendű szellemi izé eredménye lehet, hogy én is ma próbálkoztam vele először, mégpedig majdnem hajszálra pontosan azonos recept alapján, de Dolce útmutatásait követve. Némi konzultációra még szükség lesz, a héja 150%-os, a belseje még csak kilencven, de így se maradt morzsa sem estére belőle. Ahogy az időbeosztásomat ismerem, hetente kétszer-háromszor végre normális kenyeret ehetünk, és már ez is valami.

Hozzávalók:

1 db két és fél decis bögre a mérce

3 bögre BL-80-as liszt

fél teáskanál szárított élesztő

1,5 teáskanál só

1,5 bögre víz


A lisztet, sót és a szárított élesztőt jól összekevertem, hozzáadtam a vizet és fakanállal kicsit eldolgoztam.
A tetejét megliszteztem és 12 órát kelni hagytam a konyhában. A 12 óra leteltével bekapcsoltam a sütőt hogy 250 fokra melegedhessen (rém lassan), a tésztát a lisztezett munkapultra borítottam és jobbról-balról alulról-felülről áthajtogattam, és egy kevés vízzel a gázlángon átmelegített, majd szárazra törölt ovális 1,5 literes jénaiba raktam. Lefedve kelt 30 percet, addigra a sütőm is felküzdötte magát a kellő hőfokra. Lefedve 35, tető nélkül 15 percet sütöttem. Mikor kivettem, hideg vizbe mártott papírtörlővel többször átsimítottam, így gyönyörű fényes lett.

Az én tapasztalataim: Kenyérízű kenyér; levegős, de ezen még lehet javítani. A jénait elfelejtettem kilisztezni, így kissé küzdelmesre sikerült kivenni, de egyben maradt. Nem vagyok benne biztos, hogyha kilisztezem, jobb lesz az eredmény. Lehet, hogy legközelebb tutira megyek, és kap az aljára egy kis sütőpapírt. Viszont nem bántam meg, hogy a tetejéről lemaradt a liszt. Hideg vízzel átkenve gyönyörű fényes, enyhén repedezett felületet kaptam; szerintem ilyet utoljára gyerekkoromban láttam.

Gomba és camembert

Vagy camembert és gomba. Vagy gomba+camembert. Illetve fordítva. Ennél fantáziadúsabb elnevezést nem tudtam kiötölni, de hát mit rózsának hívunk...
Itt a gomba szezonja, ami nekem sajnos nem jelent friss erdei gombákat. Nem lakom elérhető szuperpiac közelében, nem ismerem őket, a barátaim és ismerőseim sem ismerik őket, arról viszont tudnék mesélni, hogy az alkalmi gombaárusok hogy vizsgáltatják be az általuk leszedett gombát... tisztelet a kivételnek, természetesen.
Így marad a csiperke, amit konzervként szóba sem jöhet, szerintem valami rémes akármennyi.
Persze gyerek gombát nem eszik, de a sors úgy hozta, hogy beiktathatunk a munkatornyok közé néhány hétközbeni közös ebédet - így a munka meg a főzés mellett ideírni már nem nagyon megy - , ahol végre mi szülők azt eszünk, amit akarunk!!! Például gombát így:

Hozzávalók:

8 nagyobb gombafej ( a tönkje megy a levesbe - később)

1 db 125 grammos camembert

néhány szem dió

bors

só

A sütőt 180 C-ra előmelegítettem.
A gombafejeket kíméletesen megtisztítottam ( vagyis nem kell megpucolni ) , olajos kézzel egy picit megmasszíroztam , kaptak kis sót és 15 percig elősütöttem őket. ( A közben képződött levet tíz perc magasságában kibillentettem belőlük. ) A camembert-t 8 cikkre vágtam, a gombafejeket jénaiba pakoltam és beleültettem a gombákba a sajtot, megszórtam durvára vágott dióval, tekertem rájuk kis borsot és kb. öt perc alatt készre sütöttem. A camembert persze kifolyik a gombák közé, de ez nem baj, szépen ki lehet kanalazni.

Külön tálkákban jó kis meleg előétel pirítóssal, mi ebédre fűszeres krumplival ettük. ( Krumpli hasábra, 5 perc forró víz, leszűrés, szárazra törlés, kanálnyi olaj-fűszerek keverékkel összeforgatás, 15 perc sütés a sütőben sütőpapíron. Sülttkrumpli-fanok is csípik.)

Szerintem Stahl Judit csinált valami hasonlót egyszer.