2007. december 10., hétfő

Aranygaluska step-by-step



Ezt már sokan megírták. De bizony én meg elhatároztam, hogy a mégis rengeteg ember számára misztikusnak tűnő mindenféle kelt tésztákat annyira szájbarágósan írom le, hogy tényleg tutira mehessen az is, akinek nincs varázslatos kenyérsütő gépe ( mint ahogy nekem sincs), tapasztalata, gyerekkori emléke és esetleg nincs hozzá bátorsága. A recept az alapmű Hortváth Rozi-ból (bocsánat, Ilona, persze!!) származik, szerintem nem lehet elrontani, "fizettem" én már ezzel az aranygaluskával állatorvosnak is :-))
A mennyiségeket grammra, az időt percre pontosan lemértem, a tej az eredeti receptnél több lett, a diós töltelékhez viszont mindig kevesebb cukrot használok. A liszt minősége befolyásolja a folyadékmennyiséget, ezért még a liszt márkáját is megadom.( Reménykedjünk, hogy állandó minőségű.)

Hozzávalók:

0,5 kg Vitamill búzacsírás Bl-55-ös fehérliszt

2 dkg élesztő

2 tojás sárgája

3,5 dl tej

6 dkg vaj

5 dkg porcukor

csipet só

20 dkg darált dió

10 dkg kristálycukor

5 dkg vaj

Ha kelt tésztát csinálok ebédre, azt úgy kezdem el, hogy előző este kipakolom az összes hozzávalót a konyhába, hogy ne legyenek kamra-hidegek.

1 dl tejet összekevertem 1 ek porcukorral, meglangyosítottam és belemorzsotam az élesztőt, majd 8-10 percig állni hagytam. A lisztet egy nagy tálba öntöttem és a lisztkupac közepébe nagy mélyedést csináltam. A mélyedésbe öntöttem a külön összekevert 6 dkg-nyi olvasztott vajat, maradék porcukrot és a tojássárgákat. Hozzáöntöttem az élesztős tejet, a további 2, 5 dl langyos tejet, majd elővettem a dagasztókaros robotgépemet ( akinek ilyen esetleg nincs, az hagyatkozzon nyugodtan a kezére) és összedolgoztam a folyadékelegyet a körben várakozó liszttel. A géppel, ha már összeállt a tészta, 5 perc tökéletesen elég az átdolgozáshoz. Ilyenkorra a massza minden anyagot felvett a tálból, nem is ragadt hozzá, és a felszínén folyamatosan "szakadozik" vagyis a belegyúrt levegőbuborékok rögtön ki is "pukkadnak".

A kerekre paskolt tészta alatt és körülötte liszttel beszórtam a tálat, és egy tiszta konyharuhával letakarva 2 órára egy félreeső meleg, huzatmentes sarokba félretettem kelni.

2 óra elteltével jól kilisztezett munkalapra borítottam, és kézzel átgyúrtam. Ez nálam úgy néz ki, hogy kerek tészta félbehajt, dögönyöz körré, negyedkört fordít (tetszőlegesen óramutató járásával egyezően vagy vissza), újra félbehajt, dögönyöz körré stb. Öt perc szintén elég ebből a játékból, néha keveset lisztezni kell, ha ragadna.

Ezután a munkalapot jól kiliszteztem és a tésztát egészen vékonyra - kb 0,5 cm vastagságúra - nyújtottam. A diós töltelékhez a vajat felolvasztottam.

Elővettem a 26 csm-es kapcsos tortaformát, kivajaztam vékonyan a tetejét és az oldalát. A tésztából 4 cm-es szaggatóval köröket szaggattam, és kiraktam vele a forma alját. A kis körök között maradjon fél centinyi rés, nem kell szorosan, mert még úgyis kelnie kell, a rések között lehulló dió-cukor pedig finoman megpörkölődik, ami egyáltalán nem baj. Az első rétegre szórtam a dió és a kristálycukor egyharmadát, meglocsoltam a vaj egyharmadával. Ráraktam az újabb adag lapos tésztakarikákat - átfedéssel a rések között - majd megint dió-cukor-vaj, majd a harmadik tésztakarika-réteg, és dió-cukor-vajeső. A tésztából ilyenkor általában már nem elég egy újabb teljes rétegre,ami a teteje lenne de fel kell használni minden egyes hulladékdarabot is újragyúrva és nyújtva, a képen is látszik, hogy van ahol kikukucskál a diós-cukros előző réteg, de az direkt jó.

Ezután újabb kelesztés következik. Egy óra elég, én most kicsit elcsúsztam, 1,5 lett belőle mikorra a sütő felmelegedett, de nem "kelt el" a tészta, így pont a forma tetejéig feljött.

A 200 fokra előmelegített sütőben 5 percig sütöttem, azután a tészta tetejét alufóliával letakartam és további 35 percig sütöttem 180 fokon. Sütője válogatja, úgyhogy egy tűpróba azért nem árt, csak ne keverjük össze a nyers tésztát a hústűre tapadt cukorral-dióval, mert akkor egy örökkévalóságig süthetjük -és még jó se lesz :-)

A sütőből kivéve a tészta tetejét- már ahol volt- cukros vízzel kentem át, attól lett szép fényes.

Minimum vaníliasodó jár hozzá, fél liter tejből, két tojássárgájából,2 ek. cukorból, 2 dkg étkezési keményítőből és egy löttyintésnyi vaníliakivonatból. (vagy negyed rúd vanília vagy 2 cs. vaníliás cukor)
A forrásban lévő 4, 5 dl tejet a tűzről lehúztam, belekevertem az előre összekevert cukrot-tojássárgáját-0,5 dl tejet- étkezési keményítőt, visszatettem a tűzre, megvártam míg kevergetés közben újra besűrűsödik, levettem a tűzről és beletettem a vaníliát.

Én mindig hagyom kelni a tésztákat, reggel nyolckor kezdve a komoly szünetek ellenére egyre van ebéd, de ha mégis sietek, akkor becsalom az 50 fokos sütőbe. Ott elég fél óra...




3 megjegyzés:

t3v írta...

Az a Rozi Ilona lesz, előbbi a fűszerkirálynő :)

Mindig elcsodálkozom, hogy van, aki képes szabályosan kiszaggatni az aranygaluska tésztáját (nem vagy egyedül), én csak lusta módra tépkedem, úgyis összekel.

piszke írta...

Hogy honnan jött a Rozi??? Nem is veszek olyan fűszert...

Eszter írta...

Van, amin nem érdemes változtatni... Ilyenek a Te receptjeid is! Nem érdemes máshol kutakodni, próbálkozni, lecserélni. Ha jót (mit jót? tökéleteset!) akarok sütni/főzni mindig idejövök. Már rengeteg recepteted kipróbáltam és mindig, mind, egytől egyig hatalmas siker volt! Múlt hétvégén ez került nálunk terítékre (nem először) és hát mit mondjak?... Isteni lett! Ezer hála mindezért!

Related Posts with Thumbnails