Sütöttem már kenyeret nemegyszer, de mindig csak egy elég bonyolult, sonkás-sajtos fajtát, kizárólag ráérős téli hétvégi reggeleken, nem is reggeli lett belőle, hanem inkább ebéd. Én is követtem egy darabig a dagasztásmentes kenyér pályafutását a blogvilágban, de a negyvenfokos nyárban valahogy elfelejtődött ez a projekt. Ezért - bár kétségtelenül dagasztásmentes - Dolce Vita kenyerét nem is azonosítottam vele. Most látom Fakanál postját, így pedig biztos csak valami titkos magasabbrendű szellemi izé eredménye lehet, hogy én is ma próbálkoztam vele először, mégpedig majdnem hajszálra pontosan azonos recept alapján, de Dolce útmutatásait követve. Némi konzultációra még szükség lesz, a héja 150%-os, a belseje még csak kilencven, de így se maradt morzsa sem estére belőle. Ahogy az időbeosztásomat ismerem, hetente kétszer-háromszor végre normális kenyeret ehetünk, és már ez is valami.
Hozzávalók:
1 db két és fél decis bögre a mérce
3 bögre BL-80-as liszt
fél teáskanál szárított élesztő
1,5 teáskanál só
1,5 bögre víz
A lisztet, sót és a szárított élesztőt jól összekevertem, hozzáadtam a vizet és fakanállal kicsit eldolgoztam.
A tetejét megliszteztem és 12 órát kelni hagytam a konyhában. A 12 óra leteltével bekapcsoltam a sütőt hogy 250 fokra melegedhessen (rém lassan), a tésztát a lisztezett munkapultra borítottam és jobbról-balról alulról-felülről áthajtogattam, és egy kevés vízzel a gázlángon átmelegített, majd szárazra törölt ovális 1,5 literes jénaiba raktam. Lefedve kelt 30 percet, addigra a sütőm is felküzdötte magát a kellő hőfokra. Lefedve 35, tető nélkül 15 percet sütöttem. Mikor kivettem, hideg vizbe mártott papírtörlővel többször átsimítottam, így gyönyörű fényes lett.
Az én tapasztalataim: Kenyérízű kenyér; levegős, de ezen még lehet javítani. A jénait elfelejtettem kilisztezni, így kissé küzdelmesre sikerült kivenni, de egyben maradt. Nem vagyok benne biztos, hogyha kilisztezem, jobb lesz az eredmény. Lehet, hogy legközelebb tutira megyek, és kap az aljára egy kis sütőpapírt. Viszont nem bántam meg, hogy a tetejéről lemaradt a liszt. Hideg vízzel átkenve gyönyörű fényes, enyhén repedezett felületet kaptam; szerintem ilyet utoljára gyerekkoromban láttam.
2 megjegyzés:
Látom, téged is elért a láz :)
Elkészítettem a rozsdás húsodat, majd írok róla, mert én meg tudom, hogyan lehet sírás és aprítógép nélkül sok hagymát megpucolni.
Igen, elért :-)) A tegnapi olyan gyönyörűséges lett, hogy kénytelen leszek feltenni...
Búvárfelszerelés? Úszószemüveg? Gázmaszk? Kinn a teraszon tornádó idején? Vagy a hidegvizes trükk??
Megjegyzés küldése