Ugye megint szombat volt, tehát akkor kelt tészta. A kuglóf-kakaós csiga-aranygaluska megunhatatlan ritmusából ki kellett már lépni, itt a Luca-nap (ma) úgyhogy aktuális is volt, és a legelső blogbejegyzésem paellájából maradt igazi spanyol sáfrányt is ideje volt felhasználni.
Állítólag a svédeknél ezt Luca napjára sütik, és karácsonyra készül - ott biztos egyszerűbb volt évszázadokkal ezelőtt is a kész kalács lefagyasztását megoldani - és a fonási motívumok a régi pogány szokások maradványai. Így van- e vagy sem, nem tudom, de nálunk csak aznap vacsoráig tartott ki.
Ez a süti is jó példa arra, hogy a hozzávalók kis módosításával egész másféle ízű-illatú kelt tésztát kapunk, nem is szólva persze a sáfrányról, amitől gyönyörű színe és egy egészen picikét kesernyés íze lesz az egyébként kellemesen nem túl édes első harapás után.
A leírásból majd látszik, hogy nem kell a kelt tészta rabjává lennünk egész délelőtt: lehet trükközni a hűtővel, és közben rohangálhatunk össze-vissza.
Hozzávalók:
0, 5 kg liszt (most Pannon finomliszt)
10 dkg vaj (vagy margarin)
2,5dl tej
2,5 dkg élesztő
5 dkg cukor
1 kisebb tojás
1 kk. só
1 gr sáfrány
még egy tojás kenni
mazsola
A liszet kimértem, egy tálba öntöttem és a közepébe nagy mélyedést csináltam. Ide öntöttem a meglangyosított tej felét, belemorzsoltam az élesztőt, rászórtam a cukrot és megvártam míg az élesztő szépen
felhabosodik. Közben a tej másik felét a sáfránnyal összemelegítettem és azt is állni hagytam. A vajat felolvasztottam, hozzáadtam a sót, az élesztős tejhez öntöttem és hozzáadtam a sáfrányos tejet is, meg beleütöttem a tojást. Ezután a robotgép dagasztókarjaival összekevertem mindent a liszttel, és kb. 5 percig dagasztottam. A tészta viszonylag kemény és ruganyos, fényes felületű gombóccá alakult.
Mivel ekkor éjjel fél tizenkettőre járt, ideje volt aludni mennem, a tészta ugyanezt tette letakarva a hűtőben.
Reggel 8-ra tökéletesen megkelt (kicsit több, mint kétszeresére). Ekkor enyhén kilisztezett munkalapon - nem ragadt a tészta, könnyű volt vele dolgozni - kézzel jól átgyúrtam - lásd az aranygaluskánál. Ezután kb. 1/3-2/3-ad arányban kettéosztottam. A 2/3-ad részből 6 egyforma gombócot csináltam, és egyenként ujjnyi vastag hurkákra sodortam őket. ( A recept pontos: tényleg 50 cm hosszúak lettek :-))
Így lesz paphaj:
Az első hurkát félbehajtottam, és a két végét kicsit feltekertem. A következő-következő -stb. hurkákat már csak mindig köré-fölé raktam, ugyanúgy felcsigázva a végüket. A csigácskák a végeken kaptak egy-egy szem mazsolát.
Az 1/3-adnyi részből lett Luca koronája:
A tésztából egy kicsi darabot tettem csak félre, egyébként háromfele osztottam, sodortam és hármas fonatot készítettem, kicsit meghajlítottam. A félretett részből négy kis csiga készült a tetejére, ők is kaptak mazsolát.
Megkentem tojással, és mivel el kellett mennem otthonról, a tészta ismét a hűtőben landolt, reggel fél kilenctől egészen fél egyig.
Mikor hazaértem, kivettem a hűtőből, vártam-vártam-vártam amíg a csigalassú sütőm felmelegedett 200 fokra. Egymás után sültek, a nagyobb formának 20 perc kellett, a kisebbnek elég volt 15 is.
Ahogyan a képen látható, nem hagyhattam el az ebéd mellől a svéd piszke-dzsemet :-)), amit ugye bútorboltban vettem, de jövőre csinálok saját termésből. A dzsem szuper, ajánlom mindenkinek, a kalács pedig sima vajjal is finom volt.
A receptet egy 1983-as Magyar Konyhá-ban találtam.
Mivel ekkor éjjel fél tizenkettőre járt, ideje volt aludni mennem, a tészta ugyanezt tette letakarva a hűtőben.
Reggel 8-ra tökéletesen megkelt (kicsit több, mint kétszeresére). Ekkor enyhén kilisztezett munkalapon - nem ragadt a tészta, könnyű volt vele dolgozni - kézzel jól átgyúrtam - lásd az aranygaluskánál. Ezután kb. 1/3-2/3-ad arányban kettéosztottam. A 2/3-ad részből 6 egyforma gombócot csináltam, és egyenként ujjnyi vastag hurkákra sodortam őket. ( A recept pontos: tényleg 50 cm hosszúak lettek :-))
Így lesz paphaj:
Az első hurkát félbehajtottam, és a két végét kicsit feltekertem. A következő-következő -stb. hurkákat már csak mindig köré-fölé raktam, ugyanúgy felcsigázva a végüket. A csigácskák a végeken kaptak egy-egy szem mazsolát.
Az 1/3-adnyi részből lett Luca koronája:
A tésztából egy kicsi darabot tettem csak félre, egyébként háromfele osztottam, sodortam és hármas fonatot készítettem, kicsit meghajlítottam. A félretett részből négy kis csiga készült a tetejére, ők is kaptak mazsolát.
Megkentem tojással, és mivel el kellett mennem otthonról, a tészta ismét a hűtőben landolt, reggel fél kilenctől egészen fél egyig.
Mikor hazaértem, kivettem a hűtőből, vártam-vártam-vártam amíg a csigalassú sütőm felmelegedett 200 fokra. Egymás után sültek, a nagyobb formának 20 perc kellett, a kisebbnek elég volt 15 is.
Ahogyan a képen látható, nem hagyhattam el az ebéd mellől a svéd piszke-dzsemet :-)), amit ugye bútorboltban vettem, de jövőre csinálok saját termésből. A dzsem szuper, ajánlom mindenkinek, a kalács pedig sima vajjal is finom volt.
A receptet egy 1983-as Magyar Konyhá-ban találtam.
7 megjegyzés:
Piszke, ez valami pazar!!Gyönyörűek lettek.
És aztán arra is rájöttem, hogy tavaly én is abból a Tinából csináltam a bonbonokat, amiből te, ráadásul ugyanazt...Most találtam meg az újságot.
Mostmár gyanúsak vagyunk nekem...
Nagyon profin néz ki! :)
Köszi juc! Pedig most csináltam először.
Cserke, biztos asztrológiai ikrek vagyunk :-))))
milyen szuperül néz ki!
Az indexes Vanessa sáfrányos-kardamomos kalácsát sütöttem már többször is, na, ez a két dolog együtt a kalácsban valami tuti!
És az hol található? Nálad nem emlékszem, hogy láttam volna. Most úgyis kardamomozni akarok egy kicsit, mert végre beszereztem, és hullatom mindenbe.
Nagyon szépek lettek!:-) Ügyes vagy!
nem csak szép, de nagyon finom is, mert hétvégén kipróbáltam! sáfrányt nem tettem bele ugyan, de mazsolával és cukrozott citrushéjakkal dúsítottam, így fúzionált nálam a svéd kalács az olasz panettonéval :)
Megjegyzés küldése