Merthogy nemcsak a krémleveseknek van itt az ideje, hanem a különféle kelt tésztáknak is. Ilyenkor - úgy februárig - érzékelhető csalódottság van a levegőben, ha a szombati ebéd nem valami ilyesmi. ( Merthogy vasárnap meg természetesen hús kell, hogy legyen.) A lelkes nép nem unja a repertoárt, sőt gyanítom, azt se bánnák, ha egy darabig minden szombaton aranygaluska lenne, de én már régóta szeretnék valamit újítani. A bucikkal is szemeztem már egy ideje Jamie könyvében, - van benne némi szokatlanság - , majd rájöttem, hogy majdnem teljesen a dagasztásmentes kenyér arányait követi, így gyorsan nekiálltam.
Innem szeretnék biztatni bárkit, aki tart a kelt tésztáktól, hogy nincs bennük semmi ördöngösség. Bár én ezerszer láttam gyerekként otthon, hogy csinálja anyukám a kalácsot, de "felügyelettel" sose próbáltam. Nem is tudtam volna igazán ellesni, mivel ő sose mért hozzá semmit. Ezért amikor eljött annak is az ideje, hogy magam süssem magunknak, fogtam szépen a Horváth Ilonát, és mentem a kotta után. Így van ez a mai napig, nemhiába nyílik ki ott magától. Ha majd felrakosgatom ide a blogra szép sorban, lesz persze egy-két hozzáfűznivalóm, de bátraké a szerencse. A frissensült otthoni kenyérnél csak egy jobb dolog van: a mindenféle frissensült otthoni édes kelt tészta.
Hozzávalók ( 26 cm-es kerek kapcsos tortaformához) :
0,5 kg liszt
3 banán
fél citrom leve
kevés víz
1 dl tej
2,5 dkg élesztő
3 ek. cukor
4 ek méz
1kk. só
A liszt közepébe mélyedést vájtam, beleöntöttem a meglangyosított tejet, belemorzsoltam az élesztőt és megszórtam egy evőkanál cukorral, és hagytam, hogy felfusson.
A banánokat összeturmixoltam, és annyi vízzel egészítettem ki, hogy 3 dl folyadékom legyen, hozzákevertem a citromlevet, 2 evőkanál cukrot és 2 evőkanál mézet is.
Amikor az élesztő felfutott, a kétkaros robotgépem dagasztókarjaival fokozatosan hozzákevertem a liszthez
a banános elegyet, és néhány perc alatt megdagasztottam. Kicsit keményebb lett a tésztája mint a kalácsé, hiszen nincs benne sem tojás, sem vaj.
Kicsit körbeliszteztem alatta a tálat és jó egy órát kelt letakarva, akkor a tálból kivettem, kilisztezett munkalapon kézzel jól átgyúrtam és 18 kisebb bucira osztottam. A bucikat a kivajazott tortaformába pakoltam- bőven maradt köztük hely - de azt a következő bő fél órás kelesztés alatt betöltötték. A végén a tetejükre kenegettem két evőkanál mézet.
A 190 fokra előmelegített sütőmben majdnem 40 perc kellett a tűpróbáig, az utolsó tíz percben alufóliával takartam.
Nálunk gond nélkül elfogyott ebédre, és ahogy Jamie javasolja, valóban vajjal a legjobb; a dzsemek elnyomták a banán ízét.
A recept eredetije Jamie Oliver: Happy Days with The Naked Chef - ...és egyszerűen csak főzz! könyvében található.
Ehhez képest szerintem a citrom elengedhetetlen, mert a banánpép csúnyán megbarnul nélküle. (Egy kicsit így is, látszik a tészta színén) Emiatt pedig több cukor is szükséges. A kelesztési idők is hosszabbak, pusztán a többi kelt tésztával való tapasztalat alapján.
Azt pedig végképp nem értem, hogy 1 kg liszthez hogy írhat 3 dkg élesztőt kétszer 30 perces kelesztési idővel - ( a szárított élesztő esetén viszont 3 csomagot javasol) a 20 perc sütési időről nem is beszélve...na mindegy, a képen látható az, amit én sütöttem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése