2009. május 31., vasárnap

Csokis-mogyorós pöfetegsüti (Crinkles)




Ha jól emlékszem, t3v3d3s-nél láttam meg először a szépséges pöfetegeket, és már jó régen. Azután pár hete, mikor volt egy kis időm szörfözni, egy nagyon menő amerikai blogon - és egyszerűen nem találom újra... - kiszúrtam egy szimpatikus, vastag tésztájú(nak látszó) csokis kekszet, tele volt velük két nagy befőttesüveg a fényképen, és mivel mogyoró is volt benne, ami nálunk még ládaszám áll a tavalyi termésből, úgy gondoltam, legyen akkor valami új csokis. Megrökönyödésemre ezek a jól ismert, bár még soha nem próbált pöfetegek lettek belőle, és semmi hasonlóságot nem lehetett felfedezni köztük és a képen lévő kekszek között. Cseppet sem bántuk, nagyon-nagyon finomak, irtó mutatósak, a tanulság az, hogy még a legnagyobbaknak sem sikerül mindig minden...


Hozzávalók: (kb 22-25 darab)

100 gr nagyon jó minőségű étcsoki (legalább 60%)

2 dkg vaj

1 tojás

3 dkg cukor

1 ek. rum

6 dkg mogyoró

3,5 dkg liszt

1 kávéskanál sütőpor

negyed kk. só

kristálycukor és porcukor


A vajat és a csokit óvatosan összeolvasztottam a mikróban. A cukrot, a rumot és a tojásokat habosra kevertem és a csokihoz kevertem. Ezután került bele az előzőleg megpirított, lehéjazott darált mogyoró a liszt és a sütőpor keveréke. A massza nagyon lágy, két órát kell pihennie a hűtőben.

Amikor már megdermedt, egy kiskanál segítségével, vizes kézzel gyorsan dióméretű gömböcöket gyártottam belőle, majd egy mély tálkában kristálycukorba, azután pedig porcukorba forgattam. ( Állítólag az először kristálycukorba forgatás a titka az egésznek.) A porcukor azonnal, nagyon vastagon beburkolja, de ez pont jó, kell a havas külsőhöz. Mivel igazán minimális cukor van a tésztában, így meg is van az egyensúly.

180 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 12 perc pontosan elég volt neki.

Barmacukrosat is csináltam, de az ismeretlen gasztrofizikai okból nem repedezett ennyire tökéletesen.

Azóta kiderítettem, hogy az amerikai dél tipikus karácsonyi édessége; változata, mint csillag az égen, a kakaópor helyett étcsoki miatt nagyon luxus-selymes variáció.

2009. május 29., péntek

Az ő sapkájukból bújtam ki...

Vesta kedvessége folytán került ide ez a sapka, és csak annyit fűznék hozzá a bejegyzéséhez, hogy szerintem ő is tudja, hogy néha bizony nemhogy egy sapka, de még legalább hat kar hiányzik ahhoz, hogy nagyjából mindenfele a helyes irányba tartsanak A Dolgok, Amit Megpróbálunk Egyszerre Kézben Tartani. Bár családomban van olyan vélemény is, hogy nem nyolc karra, hanem legalább még egy fejre lenne szükségem :P Akkor viszont kell még egy sapka ...

És most a továbbításról:

Alig két éve, egy netes hírportál oldalán créme brulée-tesztbe botlottam. Chili és Vanília, olvastam a szerző nevét. Csak egy kattintás volt, egy link a cikkben, és nemisbéka oldalára jutottam. És jó sokág ott is ragadtam. Ott és akkor fedeztem fel a gasztroblogot, mint műfajt. Máig emlékszem, akkor zajlott a "Titkos Töltelék" forduló vagy 15 résztvevővel, és rémlett, hogy valamelyik nicktulajdonost láttam egy késő esti műsorban; vékony copfos lány volt: Kicsi Vú. Ja igen, és volt ott egy szemüveges hölgy is: Fakanál. Gyönyörű képekre csodálkoztam rá Lila Füge oldalán, aki akkor még ritkán ért haza napnyugta előtt, mégis szépséges volt minden fotója. És utoljára, de semmiképp sem utolsó sorban: Cserke, akinek szurkoltam a blogtornán, és kiderült hogy nemcsak a főzésben találtam személyében rokon lelket.

Amit azóta itt művelek, igazából nekik köszönhetem. Sok szeretettel küldöm a a sapkát nekik.

2009. május 28., csütörtök

Cukkinis-tarjás quiche/pie/pite vagy amit akartok




Namost ez a cukkini-ügy... ez nagyon kényes. Mert szinte rajongói klubjai vannak ennek a szegény, félrecsúszott, opportunista uborkának, mely zöldséget jól jellemez, hogy fahéjas-mazsolás-diós süteménybe (én cukkinikenyérnek ismerem) éppúgy megfelel, mint salátába citromos-olajos öntettel, kenyértésztába kovász mellé, fűszeres zöldségraguba háttérzenésznek, vagy lehet tölteni bármivel, mindent elvisel. Ismerek embert, aki főzeléket főz belőle. Beltartalma kétséges, íze nincs, (van?), elhanyagolható mennyiségű zsíradékot, fehérjét és szénhidrátot tartalmaz, egyetlen vitamin vagy ásványi anyag sincs benne számottevő mennyiségben. Ember és gyermek nálunk rá se néz, vagy ha igen, akkor méla undorral és mély értetlenséggel a szemében. Minden negatívuma ellenére viszont olyan szép zöld... nem tudtam neki ellenállni, hiába termett még üvegházban, mely utóbbi a két hónapja tartó esőtlen nyár miatt lényegében értelmét vesztett módja ma a zöldségtermesztésnek kis hazánkban.

A könnyedség jegyében a rendkívül lájtos tarjaszeleteken landolt némi sűrű tojásos-tejfölös szósz kíséretében.



Hozzávalók:(28 cm-es pie-formához)


25 dkg kész vajastészta ( az ex-Plusos, Aldis, Lidl-es stb. lapokból 4 db)

2 nagyobb szem (régi) krumpli

15 dkg füstölt tarja

1 közepes méretű cukkini

egy pohár joghurt

fél pohár 20%-os tejföl

2 tojás



szerecsendió

bors

A vajastésztával kimozaikoztam a sütőformát. A krumplit megpucoltam, vékonyra szeltem és 10 percig főztem. Kirakosgattam a tésztára, rá a tarját, felszeletelt cukkinit, meglocsoltam a tejfölös-joghurtos-tojásos, fűszeres habarccsal és rápötyögtettem némi petrezselyemzöldet a fanan-os készletből. 20 perc alatt a 180 fokos sütőben tökéletes lett. Hidegen is nagyon jó volt.
Újkumplit bele merném sorakoztatni nyersen is.

Ui: a quiche/pie/pite témába inkább nem mélyednék bele, talán egyszer, addig is hívja mindenki tetszése szerint.


2009. május 26., kedd

Írós panna cotta eperpürével


A tejszín(hab)-eper párosításnál egyszerűbb luxus nincs is a világon. Rácsodálkozom a gyönyörűségesnél szépségesebb epres desszertekre ezer helyen, azután az eper, amit hazahozok ebben a triviális kombinációban végzi az asztalon, (sőt már a konyhaasztalon) senki sem panaszkodik, mindenki elégedett, de csodadesszert, az nem születik. Úgy gondoltam, kifogok a kiskorúakon, és elmentek vagy 20 dekát magunknak valami rafináltabb kompozícióba hétvégén, de ember tervez...a fotózásnál kiszúrták az addig a hűtő mélyén üldögélő csíkos poharakat, és mondták, igen, ez jó lesz. Az is volt. Biztos. Még jó hogy csináltam két sima felfújtformában is, és mellédobálhattam az eper legvégét magunknak.

A tejszín-író variáció kicsit lájtosabb ( pontosan 130 kcal - 20 perc kocogás - mínusz adagonként, ha valakit érdekel), picit savanykásabb, melegben üdítőbb, mint a tiszta tejszínes panna cotta, bár láttam csak íróból készültet is, de akkor azt már nem nagyon lehet panna cotta-nak hívni, maximum zselatinos írónak, szerintem.


Hozzávalók (4 adag):

40 dkg eper leturmixolva, ízlés szerint cukorral vagy anélkül

2 dl tejszín

3 dl író

4 gr zselatin

5 dkg cukor

1 ek. víz

1/4 vaníliarúd








Az eperpürét 2 pohárba osztottam és betettem a fagyasztóba 1 órára. (Így nagyjából rá lehet úgy önteni a tejszínes keveréket, hogy nem keveredik össze, sőt, gyorsabban meg is szilárdul majd.)

A zselatint 1 ek vízben megáztattam. A tejszínt és egy deci írót a vaníliarúddal és a kikapart magocskákkal együtt felforraltam, lehúztam a tűzről. Hozákevertem néhány kanállal a megáztatott zselatinhoz és simára kevertem, visszaöntöttem a többihez, újra felforraltam, azután belekevertem a maradék írót. Vártam, míg kicsit meghűl, a vaníliarudat kihalásztam, az eperpüré tetejére elosztottam a krémet. A hűtőben 6 óra alatt tökéletes panna cotta állaga lett, bármennyire reménytelenül is folyósnak néz ki az elején, de nem szabad több zselatint beletenni.


Panna cotta MÉÉÉG nálam:

Panna cotta After Eight

Epres panna cotta


Tartelette után néztem körül a neten,( mint kiderült, nem az ő ötlete...) azután csak kicsikét alakítgattam.

2009. május 25., hétfő

Szezámos-mézes-pisztáciás bonbon



Amikor Doki bedobta a a májusi GBT Piknik témáját, a szilvásgombócon kívül semmi nem jutott eszembe. Könnyűnek találtatott.
Egy héttel a buli előtt még mindig a túrógombócnál meg a kókuszgolyónál tartottam csak. Szerénytelenség nélkül, a túrógombóc, amit anyukámtól tanultam, (ő meg az övétől) a legjobb a világon, mert szakít a túró és a búzadara megbonthatatlan egységéről széles körben elterjedt téveszméjével. De a túrógombócok - mit gombócok, felhők!! - szintén nem bírják a szállítást. A kókuszgolyó unalmas. Van itt a blogon pár golyóbis, de nem akartam ismételni.
Ekkortól már egyre kétségbeesetten lapozgattam a szakácskönyveimet, és így találtam rá erre, ami csak színében tavaszi, ízben inkább tél, karácsony, lobogó tűz meg ilyesmi, viszont csupa egészséges hozzávalóval vihetünk be egy gombóccal 200 kalóriát. Á nem, csak százat.






Hozzávalók:

7 dkg megtisztított pisztácia

10 dkg szezámmag

8 dkg hársméz

3 dkg vaj

reszelt narancshéj

4 összetört babapiskóta

A natúr pisztáciát lehéjaztam, a belső héjától pedig úgy szabadultam meg , hogy serpenyőben megpirítottam, és konyharuhában ledörzsöltem többé-kevésbé a héját. Állítólag lehet blansírozni is, úgy mint a mandulát, de erről már utóbb olvastam. 25 szemet kiválasztottam, a többit mozsárban megtörtem. A szezámmagot nagyon rövid ideig pirítottam, mert könnyen megég, azután 2/3át mozsárban kicsit megtörögettem, a mézet meglangyosítottam, hozzákevertem a vajat, hogy összeolvadjanak, majd minden hozzávalót összekevertem. Kiskanállal- vizes kézzel golyósítottam.

A sós pisztáciát a kemény héjából megtisztítva tényleg vizben kell forralni, akkor elveszti a sósságát, és ezek szerint leszedhető könnyen a héja is.

A babapiskóta egyéni kezdeményezésre került bele, mert szokás szerint meg voltam csúszva, így nem tudtak a golyók egész éjjel szikkadni, hiszen pár órán belül délutáni jelenésük volt a pikniken. 23 db lett pontosan belőle.

"Házi sütöde - Egészséges finomságok" Burda-szakácskönyv a forrás.


2009. május 22., péntek

Blogajánló



Ez egy kicsit OFF, de mégse. Mert igenis sok köze van hozzánk :) . Novembertől dupla nagynénik-nagybácsik, unokabátyók és unokahugik lettünk. Azoknak ajánlom Viki és Áron történeteit - és az előtörténetét - akik már-már feladták, hogy valaha saját gyermeküket ringathatják a karjukban. Talán segít nekik elhinni, hogy bármit is mond az orvostudomány, bármily hihetetlen csodákra is képes, a végén lehet, hogy egyszerűen csak úgy, maguktól - ikreik lesznek. Azoknak is ajánlom, akik gyerekük/eik koraszülöttségével és az abból eredő rengeteg aggodalommal birkóznak - tudom, könnyít a bajon, ha az ember tudja, nincs egyedül.


http://aronesviktoria.blog.hu/


2009. május 21., csütörtök

Kínai szilvaszósz


Háááát... Szerintem ez lesz nálunk a grillszezon sztárja. Pedig most nagyon hülyén nézne ki, ha agyba-főbe dicsérném. Ő szerepelt az ázsiai ízesítésű húsgombócok kíséreteként a GBT Pikniken, de Gabojszáék díjnyertes grillezett csirkecombjai mellett is megállta a helyét, és a sok kedves blogger nem fukarkodott az elismeréssel, ami nagyon jólesett. Egyszóval számos alanyon letesztelve, dicsérgetve, és tényleg. Sok jó mártást, szószt, salsát - kinek mi tetszik - lehet a húsok mellé tenni, de ezt ki kell próbálni. Nekem maradt a hűtőben itthon egy üveg, de tervben a sorozatgyártás, hiszen nyári gasztroajándéknak is tökéletes.


Hozzávalók:

70 dkg szilva (mélyhűtött jelenleg, Nowaco, nagyon jó minőség)
1 kisebb fej lilahagyma apróra vágva
2 nagy gerezd fokhagyma préselve/reszelve
1,5 dl fehérborecet
néhány ek. balzsamecet
3 kis chilipaprika magostól
1 csapott kk. szecsuáni bors
1 csapott kk.fahéj
kisebb, fél csillagánizs
plusz még 3 centinyi fahéjrúd vagy 1 csapott kk. őrölt fahéj
1 centis gyömbérdarab vékony szeletekre vágva
2 nagy alma hámozva, felkockázva
15 dkg barnacukor
15 dkg kristálycukor
1 ek narancslikőr (elhagyható vagy kevés narancshéjjal helyettesítsük)




Minden hozzávalót egy lábosba tettem, - a borsokat megtörtem mozsárban, ha őrölt formában van, akkor felezzük a mennyiségeket - felforraltam, majd lassú tűzön, fedő nélkül rotyogtatva kb. 1,5 órát főztem. Ha keményebb húsú almát tettünk bele ( mint én), akkor az almakockákat a végén bele kell turmixolni. A másfél óra alatt nekem lényegében semmi tennivalóm nem volt vele, csak néha ránéztem, hogy áll. Ennyi idő után lett barackdzsem sűrűségű, akkor jó.
Hűtőben, sterilezett üvegben jó ideig eláll, de nem fog.

A sokféle fűszer tulajdonképpen a kínai ötfűszer-keveréket helyettesíti, mivel nem volt itthon, de ezek az összetevői valójában, plusz az édeskömény, ami teljesen kimaradt, mert az se volt itthon. Szerintem akkor volt utoljára, mikor a Nagyobb még csecsemő volt. ( De nem használt.) Ha van ötfűszer-keverékünk, akkor egy teáskanál kell belőle.

Az eredeti recept irdatlan mennyiségű rizsecetet tartalmaz, ezt úgy érzésből helyettesíteni voltam szintén kénytelen.

Ez a chilimennyiség kellemesen, utánérzősen teszi csípőssé, ha valaki ütősebben szereti, rögtön lángot lehelve, az emelje nyugodtan a mennyiséget.


Nigella receptje nagyjából harmadolva a Házi Istennőből.




2009. május 18., hétfő

Rákóczi túrós


Kölcsönkaptam egy könyvet. Egy érthetetlenül türelmetlen kolléga elunta a 3 éve tartó várakozást, és mivel nem látta közelinek, hogy bármikor is feljebb kerülhet a ranglétrán, úgy gondolta, talán más területen kellene próbálkozni, felesleges volt az a 22 évnyi tanulás.

Lehet belőle szakács 10 hónap alatt.

Na erről a szakács-könyvről van szó. Ebből képezik a szakácsokat a szakképzési-tanfolyami rendszerben. Szép vastag könyv, benne van minden, amit fontosnak tart valamilyen Központi Képzési Főfelelős, való igaz, az Alapok. És ennyi. Mivel én csak a pálya szélén álldigálok, nem gondolom, hogy ízekre kellene szednem ezt a könyvet, hiszen még hagymát se tudok rendesen vágni, a rántást csak messziről, félve közelítem, barnamártást sose csináltam , a posírozásról nem is beszélve. Mindenesetre feltűnő még nekem is, hogy ez a szakácskönyv alapanyagokban, stílusban, prioritásokban, a hozzávalók színességében valahogy megmaradt úgy a késő hatvanas években.
Minden recept neve megvan franciául is, még a cheeseburgeré is. Viszont valószínűleg megdönthetetlen bizonyítékot szolgáltat számos klasszikus, magyar(os) vagy annak hitt/nevezett étel összetevői, anyaghányada és külső kinézete tekintetében, szinte forrásmű. De van benne rántott teknősbéka recept is, jó étvágyat.
Meg még egy csomó hihetetlen dolog, pl. a Ponyt orly módra receptje így kezdődik ( műveletek felsorolása) : kábítás. Ezután jön a pikkelyezés, bontás, belsőségek eltávolítása, majd vééégre, levágják a fejét is. Horror. Inkább abba is hagyom, jöjjön a lényeg, a túrós.

Az őzpörkölt- és slambucfőző csapatépítésre régi jól bevált receptem helyett innen csináltam tehát a Rákóczi-túróst, (mínusz tojáshabos-baracklekváros csíkozás) és tényleg olyan lett, mint a klasszikus cukrászdai. Még az sem tántorított el, hogy közel egy kiló cukor kell egy gáztepsinyi sütihez, és el kell mondjam, korszerűtlen kollégáim pillanatok alatt eltüntették az egészet.


Hozzávalók:

Omlós tészta:

30 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

2 tojás sárgája

1 vaníliás cukor

fél citrom reszelt héja

csipet só


A hideg lisztet és a hideg vajat gyorsan elmorzsoltam (aprítógép :)), hozzákevertem a porcukrot, sót, majd a tojássárgákkal még gyorsabban egynemű tésztává gyúrtam, és betettem a hűtőbe pihenni kicsit, - míg a tölteléket elkészítettem -, majd lisztezett munkalapon fél centi vastagra nyújtottam, a tepsiben (nem kell kivajazni vagy sütőpapírral beélelni) kicsit megszurkáltam villával és a 180 fokos sütőben 15 perc alatt megsütöttem. (Legyen száraz tapintású a tészta, de ne kezdjen el pirulni.)

Túrótöltelék:


1 kg túró

20 dkg porcukor (Itt csaltam és csak 15 dkg-ot tettem bele)

4 tojás sárgája

1 vaníliás cukor

reszelt citromhéj ízlés szerint (szerintem minimum egy citromé)

a zsemlét kihagytam

a mazsolát is mert itt nem szeretem


A túrót krumplinyomóval áttörtem a többi hozzávalóval, a kihűlt süteménylapon egyenletesen elkentem, és 140 fokos sütőben 20 percig sütöttem.


Tojáshab:

8 tojás fehérje

40 dkg kristálycukor

A recept kifejezetten kristálycukrot ír, amit a már felvert fehérjékhez kell fokozatosan hozzáadni, és addig verni együtt, amíg a kristálycukor feloldódik a habban. Hát ez nekem 20 percig sem sikerült, de muszáj volt befejeznem a sütést, így aggódva, hogy kissé ropogós lesz a hab ( de nem lett) a túrótöltelék tetetjére kentem a cukros habot, kicsit meghúzogattam villával és 140 fokos sütőben szárítottam 20 percig. A sütőt ki kell a gőztől szellőztetni a túrótöltelék sütése után, és amíg benn van a hab, maradhat résnyire nyitva. Legközelebb viszont csak 120 fokos sütőben, kicsit hosszabban szárítom, úgy talán tényleg teljesen hófehér marad a hab.

A klasszikus recept szerint a habot szitán áttört baracklekvárral csíkozva kell a süti tetejére rakni, az biztos, hogy akkor szerintem messze elég belőle fele mennyiség is, így is határesete volt a Nagyon Édes Süteménynek.

Mivel a tésztához és a töltelékhez összesen 6 tojás sárgája kell, 6 fehérje arányosan csökkentett cukorral éppúgy megfelel a tetejére.



2009. május 14., csütörtök

Zöldpárgás sajtfelfújt

Kedves "saját levében", nyúlárnyéknak azért nevezik a spárgát, mert a vadnyulak szeretnek hűsölni a kihajtott zöld lombja alatt. Állítólag...Bár hogy kertészetbe hogy kerül vadnyúl, arról fogalmam sincs. Sőt, egy normális nyúl nem hűsöl, hanem lerág minden ehető zöldet, és ha a spárga zöld lombját, akkor elkerüli a májbaj, vesekő, köhögés, ééés... szexuális serkentő hatása is van. Lehet ezért annyira népesek a nyúlcsaládok??

Ezek után mindenki ossza be magának, mennyi spárgát eszik, hiszen a fentieken túl még annyi felsorolhatalanul sok gyógyhatása van, hogy nekem úgy tűnik, a 150 éves kaukázusi nyugdíjasok valójában nem is kefírt, hanem spárgát esznek rogyásig.

Ja igen, és aki sok spárgát, eszik annak a néphit szerint sok a szeretője.*


Hozzávalók: (4 1 dl-es formához)


25 dkg karcsú zöldspárga

4 evőkanál tejföl

2 tojás

4 evőkanál reszelt sajt

pár szál snidling




A zöldspárgát én bizony nem pucolom...Ezek egyébként igen zsengécskék is voltak. A végüket levágtam, kidobtam, a fejüket is levágtam, de azt megtartottam, a szárát pedig félcentis darabokra aprítottam. A tejfölt, a tojássárgákat, a spárgaszárakat és a sajtot - én házi "tehénsajtot" (az a fehér, szitán lecsöpögtetett házisajt, amit sokszor piacokon lehet kapni, semleges ízű, kicsit fetaszerű, de nem annyira sós és zsíros) használtam, de végül is lehet bármilyen reszelhető sajt, de ne legyen karakteres az íze - összekevertem, sóztam és hozzáadtam óvatosan forgatva két részletben a kemény habbá vert tojásfehérjét. A formákba öntöttem. A spárgafejeket ötösével egy snidlingszállal összekötöztem és a massza közepébe állítottam.
A 180 fokra előmelegített sütőben középre helyezett rácson 15 percig sütöttem, de a spárgafejek kaptak egy kis kerek dupla alufólialapot kalapnak, meg ne égjenek.

Azonnal tálalni kell, mert ebben a felfújtban még liszt sincs, pár fényképnyi idő alatt veszített a magasságából. Íme:




*A spárgáról szóló érdekességek innen származnak.

2009. május 13., szerda

Gyümölcspürés túrótorta

Bocsánat, délelőtt lemaradtak a képek, azóta került hozzá még pár bónusz arról, hogy játszottam is :)...






Igen, ez a harmadik egy hónapon belül. :D Mélylélektanilag biztos valami felmentést ad a súlyos bűntudat alól, akkor is, ha már a harmadik szeletet toljuk befelé. A barátnőm ennek a tortának az utolsó negyedére például ráfogta, hogy "úgyis csak rámennének a legyek, hozzuk inkább be", ( szerintem közel-távol egy szál légy nem sok, annyi nem volt a 35 fokban kora délután, a csendben füstölgő grill mellett) és amíg a fiúk pinpongoztak, kávéfőzés közben gyorsan elfeleztük a negyedet, nehogymár tényleg a legyek egyék meg...




Különben meg sovány túró, sovány joghurt... szinte fogyaszt. ( A közel 1 kiló gyümölcsről nem is beszélve.)


Hozzávalók 26 cm-es formához:

3 tojásból piskóta mint itt

0,5 kg zsírszegény túró

0,5 kg 1, 5% os zsírtartalmú joghurt

2 dl tejszín

6 ek. porcukor

2 dkg zselatin

3 ek cukor

30 dkg kivi ( ez kb 4-5 darab)

20 dkg őszibarackbefőtt

25 dkg eper

(2-2 dl -nyi gyümölcspüré szükséges, a kiwinél a legnagyobb a veszteség)

6 teáskanál (1-1-dkg) színtelen tortazselépor (nem! zselatin)


Amíg a piskóta sült a csatos tortaformában, ( 10-15 perc 180 fokon nálam) 5 ek. vízben megáztattam a zselatint, jól összekevertem (aprítóban) a túrót és a joghurtot, hozzákevertem 5 ek. porcukrot, a tejszínt felvertem 1 ek porcukorral és egy habfixálóval és beleforgattam a joghurtos krémbe. A zselatinhoz adtam még két evőkanál vizet és lassú tűzön kavargatva felmlegítettem, hogy teljesen simára olvadjon, majd kézimixerrel jól elkeverve belecsorgattam a krémbe, és a kihűlt piskótára öntöttem; mehetett is az egész a hűtőbe.





A gyümölcspüréhez a megtisztított, megmosott gyömölcsöket leturmixoltam - mindegyikből 2 dl-nyi kell. 3 kisebb külön lábasban 1-1-1 ek. cukrot összekevertem 1-1-1 dkg tortazseléporral, simára kevergettem a gyümölcspürékkel, azután sorban, a forrástól számítva egy percig főztem őket. (Így a kiwi is megdermed simán.)




Ezután a színes gyümölcsleveket a hűtőből kikapott torta tetejére öntögettem összevissza. Egy éjszakát töltött a hűtőben, és egy órácskát sem az asztalon.

Legközelebb szimultán főzöm a püréket, mert így vissza kellett melegíteni az elsőt, mikorra a harmadik is kész lett, a torta tetején nem lehetett már sokat játszani velük, pedig az eredeti recepthez tartozó képen nagyon szépséges márványos lett.


A gyümölcspüré egy Dr. Oetker tortás szakácskönyv ötlete.


2009. május 11., hétfő

Krémsajtos újhagyma-krémleves


Ha lehet póréhagymából vagy vöröshagymából, akkor lehet újhagymából is. Nem is tudom tovább ragozni, szerintem ez még a nagy kedvenc vichyssoise-t is veri.


Hozzávalók:



4 csokor újhagyma

25 dkg krumpli

1 liter csirkehúsleves

20 dkg natúr krémsajt (sztem Aldi-termék volt éppen)

3 dkg vaj

2 dl tejszín



bors


A felkarikázott újhagymát (szerintem mehet zöldje is bele) a vajon megpároltam, hozzáadtam a vékonyra karikázott krumplit, felöntöttem a csirkehúslevessel, és a krumpli puhulásáig ( kb. 15 perc, ha tényleg vékonyra van szeletelve, hogy ne főzzük szét a hagyma ízét) főztem. A sajtkrémet a tejszínnel elkevertem, a kissé kihűtött leveshez kevertem, és azután mindent összebotmixereztem a levesesfazékban, utánsóztam, picit borsoztam, és egyet forraltam a végén rajta. A hagyma szárától ekkorra már megszabadultam, zöldnek snidling jutott a tetejére.

2009. május 8., péntek

Tagliatelle újhagymás sajtmártással


És egy kis csirke mellé a húsevők kedvéért.

Aki nem látja, az tudja, hogy nálunk nem megy a medvehagyma. Az újhagymából-újhagymával jöhet bármi, sőt, magában is szívesen rágcsálják a kiskorúak, ha nem nagyon csípős fajta. A spárgáról szintén nem hangzik el sok jó szó az asztalunknál, a fehér szerintem is egyenesen pinceízű, dehát ízlésről nem vitatkozunk. Azért magamnak ma beszereztem gyönyörű zöld roppanósat, majd lesz belőle egy-két valami. Addig is újhagyma újhagymával.

Hozzávalók:

egy csomó újhagyma

5 dkg vaj

2 szelet baconszalonna

1 csapott ek. liszt

2 dl tejszín

5 dkg trappista sajt



bors

20 dkg tagliatelle

csirke alsócombok
alsócombonként 1 szelet bacon


A sütőt 200 fokra előmelegítettem és feltettem forrni a tészta vizét.

A csirkecombokat lebőröztem, kevés olajon teflonserpenyőben fehéredésig körbesütöttem, azután egyenként baconszeletekbe csavartam, jénaiba sorakoztattam, és a 200 fokos sütőben 30 percig sütöttem alufóliával takartan. A végén pár percre levettem a fóliát, hogy a szalonna megpirulhasson.

Amíg a csirke a sütőben volt, vajon az apróra vágott bacon-t megpirítottam, benne a felkarikázott újhagymát megdinszteltem, felcsavartam alatta a lángot, hogy elpárologjon gyorsan a leve, megszórtam a liszttel, kicsit lepirítottam, majd hozzáöntöttem a hideg tejszínt, simára kevertem, felforraltam, belekevertem a sajtot, só frissen őrölt bors ment rá, és rászedtem a közben kifőzött kedvenc olasz tésztámat.
Ha sűrű lenne a mártás, a tészta főzővizéből lehet még 1-2 kanálnyit a serpenyőbe rakni.

Ha ügyesek vagyunk, 35 perc alatt kész a vacsora.

A mártás alapvetően a Fakanál 2006 június-júliusi számából való.


Related Posts with Thumbnails