Jóanya süt palacsintát, (sőt meg is fordítja a levegőben, ha kérik, mint Tigris, és NEM esik Füles fejére, pedig az nagyon vicces), csokis kuglófot meg rizsfelfújtat, főz paprikás krumplit(de virslivel,anya!!!) meg sóskát (de virslivel, anya!!!), és gombócot is, persze. Évente kétszer, a vadashoz. Az is milyen...jó, hogy elborítja a sűrű tejfölös szósz, egyébként meg még mindig jobb, mint makarónival enni a vadast.
Mert a gombóc... a gombóc először is kicsi. Csinos. Kompakt. Nem egy, de nem is két falat - valahol a kettő között. Mert mifelénk a nagy gombócokat csak megvetően a "gölődin" szóval illetik. Ezen túl a gombóc nem kemény, és nem is akar szétfőni sem a vízben. Persze a képpel illusztrált szakácskönyvekben a gombóc tésztája mindig makulátlan tiszta konyhapulton nyújtózik, szabályos egyenlő oldalú háromszögekre van felvágva, amelyek a tér-idő görbület máig meg nem fejtett titkos egyenletei eredényeképpen mégis egyenletes és vékony bevonatot képeznek a tökéletesen gömbfelületű bevonnivalókon - azaz a gombóc is tökéletesen gömbölyű. Kívülről viszont diszkréten, és semmiképp sem hatalmas, vajtól fénylő darabokban vonja be az aranyszínű zsemlemorzsa.
Ezért aztán Jóanya 35 fokban elindul a piacra, hogy beszerezze a Tökéletes Gombócnak Való Krumplit. Ez eleve lehetetlen, hiszen minden elsőosztályos tudja, hogy gombócnak csak öreg krumpli jó. Nem baj. Kell aztán még picike, érett sárgabarack. Az akció sikeres, sőt sikerül az össztársadalmi elégedettségi szintet is növelni, mikor Jóanya az árus kérdésére - hogy milyen barackot kér - csak lazán azt válaszolja: a legeslegkisebbeket!!! Gombócnak lesz??, kérdezi az árus, és körülötte a többi árus meg az összes vevő elismerően néz Jóanyára; már ezért megérte az egész gombócprojekt.
Hazaérve Jóanya előveszi az összes szakácskönyvét, amiben gombóc szerepel, bennük a felháborítóan hazug képeket letakarja egy szalvétával. Telefonos segítséget is kér - nem, kislányom, ne tegyél bele tojást, mert kemény lesz, igen, M.néni is itt van, ő is ezt mondja - szinte hallom a bólogatást a telefonban.
Ezután Jóanya krumplit főz - nem héjában, mert ez majdnem újkrumpli. Lisztet mér, mégis tesz bele egy tojást, meg még lisztet, meg még, meg még, a konyhapulton meg lehetne rendezni a téli műlesiklóversenyek nyári selejtezőjét - fehér, fehér kupacok amerre a szem ellát, a tészta meg csak ragad, egyenlő oldalú háromszögekre esély sincs, nem baj, lágy még, de akkor elcsúszik a szalvéta - jé, ezek is csak úgy ímmel-ámmal vágják, meg oszzuk tizenkét részre...??? Akkor jó ez így, barackocskák kimagoz, kis vaníliás porcukor betölt, tészta csíp, burkol, kifőz, vaj, zsemlemorzs...anyaaa...ehetjük kakaóval???????
Hozzávalók:
1 kg főtt krumpli(valamilyen)
kb. 25 dkg liszt
1 tojás
só
5 dkg vaj
10 dkg zsemlemorzsa
A krumplit sós vízben megfőztem, áttörtem és langyosra hűtöttem. Összedolgoztam a tojással és a liszttel. A lágy, ragadós tésztát jól kilisztezett munkalapon hengerré formáltam és késsel 16 részre osztottam. A kimagozott, kicsi, egész sárgabarackokba vaníliás porcukrot töltöttem és lisztes kézzel a tésztába csomagolgattam őket. Forrásban lévő vízben, óvatosan megkavarva a felszínre emelkedéstől további kb. öt percig főztem a gombócokat.
A legnagyobb teflonserpenyőmben vajon, folyton kevergetve kicsit megfuttattam a zsemlemorzsát, belepakoltam a gombócokat és gyengéden rázogatva-forgatva bevontam őket az aranyló morzsával.
Mert a gombóc... a gombóc először is kicsi. Csinos. Kompakt. Nem egy, de nem is két falat - valahol a kettő között. Mert mifelénk a nagy gombócokat csak megvetően a "gölődin" szóval illetik. Ezen túl a gombóc nem kemény, és nem is akar szétfőni sem a vízben. Persze a képpel illusztrált szakácskönyvekben a gombóc tésztája mindig makulátlan tiszta konyhapulton nyújtózik, szabályos egyenlő oldalú háromszögekre van felvágva, amelyek a tér-idő görbület máig meg nem fejtett titkos egyenletei eredényeképpen mégis egyenletes és vékony bevonatot képeznek a tökéletesen gömbfelületű bevonnivalókon - azaz a gombóc is tökéletesen gömbölyű. Kívülről viszont diszkréten, és semmiképp sem hatalmas, vajtól fénylő darabokban vonja be az aranyszínű zsemlemorzsa.
Ezért aztán Jóanya 35 fokban elindul a piacra, hogy beszerezze a Tökéletes Gombócnak Való Krumplit. Ez eleve lehetetlen, hiszen minden elsőosztályos tudja, hogy gombócnak csak öreg krumpli jó. Nem baj. Kell aztán még picike, érett sárgabarack. Az akció sikeres, sőt sikerül az össztársadalmi elégedettségi szintet is növelni, mikor Jóanya az árus kérdésére - hogy milyen barackot kér - csak lazán azt válaszolja: a legeslegkisebbeket!!! Gombócnak lesz??, kérdezi az árus, és körülötte a többi árus meg az összes vevő elismerően néz Jóanyára; már ezért megérte az egész gombócprojekt.
Hazaérve Jóanya előveszi az összes szakácskönyvét, amiben gombóc szerepel, bennük a felháborítóan hazug képeket letakarja egy szalvétával. Telefonos segítséget is kér - nem, kislányom, ne tegyél bele tojást, mert kemény lesz, igen, M.néni is itt van, ő is ezt mondja - szinte hallom a bólogatást a telefonban.
Ezután Jóanya krumplit főz - nem héjában, mert ez majdnem újkrumpli. Lisztet mér, mégis tesz bele egy tojást, meg még lisztet, meg még, meg még, a konyhapulton meg lehetne rendezni a téli műlesiklóversenyek nyári selejtezőjét - fehér, fehér kupacok amerre a szem ellát, a tészta meg csak ragad, egyenlő oldalú háromszögekre esély sincs, nem baj, lágy még, de akkor elcsúszik a szalvéta - jé, ezek is csak úgy ímmel-ámmal vágják, meg oszzuk tizenkét részre...??? Akkor jó ez így, barackocskák kimagoz, kis vaníliás porcukor betölt, tészta csíp, burkol, kifőz, vaj, zsemlemorzs...anyaaa...ehetjük kakaóval???????
Hozzávalók:
1 kg főtt krumpli(valamilyen)
kb. 25 dkg liszt
1 tojás
só
5 dkg vaj
10 dkg zsemlemorzsa
A krumplit sós vízben megfőztem, áttörtem és langyosra hűtöttem. Összedolgoztam a tojással és a liszttel. A lágy, ragadós tésztát jól kilisztezett munkalapon hengerré formáltam és késsel 16 részre osztottam. A kimagozott, kicsi, egész sárgabarackokba vaníliás porcukrot töltöttem és lisztes kézzel a tésztába csomagolgattam őket. Forrásban lévő vízben, óvatosan megkavarva a felszínre emelkedéstől további kb. öt percig főztem a gombócokat.
A legnagyobb teflonserpenyőmben vajon, folyton kevergetve kicsit megfuttattam a zsemlemorzsát, belepakoltam a gombócokat és gyengéden rázogatva-forgatva bevontam őket az aranyló morzsával.