2008. április 17., csütörtök

Csokitorta háromszor




Én bírom Nigellát. Nyilván nem minden receptje tökéletes - mert ki-é az? - biztos csúnya műkajákat is használ az Express-sorozatban - de legalább nem gasztrosznob - de legfőképpen azért, mert sugárzik róla az életöröm, talpra bírt állni személyes tragédiája után és be meri vallani azt, hogy éjfélkor is képes megdézsmálni a desszert maradékát a hűtőből. Szóval nem sztárséf, nem tökéletes szupernő 38-as (vagy angol 10-es) méretekkel, hanem egy ember, akinek nem kell megjátszania magát, amikor megmutatja: örömből főz, olyanoknak, akiket szeret. És aki esetleg nem ért egyet a fentiekkel - tegye nyugodtan, miért is lennénk egyformák??

Nem is volt kérdés, hogy a Házi Istennő-s szakácskönyve első helyek egyikén volt a Jézuskának írt levél listáján. És mivel annnnnnyira jó voltam, meg is kaptam, és azóta olvasgatom, gondolkodom, méricskélem, annyi kedvemre való recept van benne, hogy aztán végül mindig inkább valami más mellett döntöttem. Aztán egy depressziós esős vasárnap muszáj volt valami nagyon csokisat sütnöm, és egyből eszembe jutottak a csokitortái. Ezekből választottam az alábbit, és olyan sikere volt, hogy gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem, csak a borításban különböztek egymástól.

Hozzávalók:
12,5 dkg vaj

10 dkg étcsoki

30 dkg narancs-, barack, vagy másfajta dzsem

15 dkg kristálycukor

2 nagy tojás

15 dkg liszt

fél csomag sütőpor

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A vajat óvatosan felolvasztottam egy lábasban, levettem a tűzről és beletettem az apróra tört étcsokit, és kevergetve összeolvasztottam őket. Ezután beleraktam a narancsdzsemet, a cukrot, belekevertem a felvert tojásokat és a lisztet a sütőporral együtt.
Mivel nincs 20 centis kapcsos formám, egy ugyanekkora átmérőjű fém lábas alját sütőpapírral béleltem ki, és abban sütöttem tűpróbáig - ez 50-60 perc volt. 20 perc után a tetejére tettem alufóliát, mert tartottam attól, hogy a tetejét megkapja a sütő. Ezt aztán a vége előtt úgy tízperccel le kell venni, mert akkor meg nem akar átsülni. Ettől eltekintve igazán egyszerű elkészíteni. Csináltam csak barackdzsemmel, ekkor határozottan Sacher-jellege lett.
Egyébként nagyon szép, szabályos formájú torta, nem púposodik lehetetlenül, a sütőből kivéve sem lappad össze, egyszóval csinos, tömör, laktató kis kalóriabomba.


A tejszínhab sose rossz hozzá, de a bevonatok közül a porcukor-kevés-narancslé-cukorszirupban átforralt-narancsszeletek aratták a legnagyobb sikert - ez utóbbi adott a tortának egy kis fanyarságot.
Biztos ki fogom próbálni még áfonya- vagy meggydzsemmel is.

Nigella Lawson : Hogyan váljunk házi istenőkké c. könyvéből.

2008. április 16., szerda

Milyen bor lennék?


Hát, Marmalade feladta nekem a leckét. Nem, nem, az önismeretem magas szintű (például igen magabiztos vagyok), a borismeretem viszont annál alacsonyabb. Úgyhogy sajnos itt csak általában tudom értékelni magam és a borokat, és nem fogom leírni hogy bizony, bizony, az x pincészet 1995-ös y-ja vagy ilyesmi, az majdnem. Mozogjunk csak az általánosságok kevésbé csúszós jegén.(képzavar)
Ami szeretnék lenni, azon sajnos már túl vagyok...egy klassz kis beaujolais nouveau. Friss, pezsgő, virágos, édeskés, könnyű és légies.
Ami most vagyok... na ez a legnehezebb...mondjuk inkább úgy: szeretném, ha most az lennék...egy kristálytiszta, gyümölcsös-fás-édes, komolyabb, de kicsit mégis komolytalan...fehér portói, természetesen Sandeman.

És ami biztos lenni szeretnék - majd úgy 20 év múlva - : klasszikus, mély, tartalmas, lélekmelegítő és bölcs Sandeman tawny portói...

2008. április 12., szombat

Hal tavasszal


Mert mondtam már, hogy halat enni kell. Hát azért, mert egészséges. Maximum íz, no cukor. Meg az omega-3-zsírsav, bizony. Hogy az van kapszulában is? Nade az íz? Lazacot? Hétköznap? Különben is itt ez a rengeteg fagyasztott halfilé. Sose fogy el. És péntek van. Péntek? Azt csak a katolikusok találták ki, hogy a hal nem hús. Nem is az. Nem zsíros, könnyen emészthető, értékes fehérjékkel van tele és szinte fogyaszt. Akkor sem hús és te meg eretnek vagy. Tessék, jó étvágyat. Jó lett??

Hozzávalók:
(2 személyre)

8 szelet tengeri halfilé
8 szelet bacon
néhány újhagyma
kevés citromlé
bors


A halfilét kiolvasztottam és szárazra törölgettem. Megcsöpögtettem citromlével, sóztam, borsoztam, ráfektettem a baconszeleteket, keresztben a méretre vágott újhagymadarabot, feltekertem és egy fogpiszkálóval - a hagymát is - átszúrtam. Teflonserpenyőben kevés olajon áttpirítottam a tekercseket, majd alufóliával lefedve a 200 fokos sütőben 15 percig pároltam. Kevés tejszinnel sűrítettem a szaftját, de ez el is maradhat.

2008. április 6., vasárnap

VKF! XIV. Tokaji borhabkrém


Dúsan terített királyi asztalok tomboló, vaskos sültjeit aranykezével csitító kemény arcélű, nemes borkülönlegesség... Nem, nem őrültem bele a VKF! ehavi fordulójába. Ez csak egy idézet az 1995-ös száraz tokaji szamorodni palackján található borajánlóból.
Régen hallgatott már a szekrényben, mert forduló ide, forduló oda, nem vagyunk igazán tokaji - rajongók. Attól még természetesen kiváló bor, és mostmár eredetvédetten magyar, úgyhogy joggal lehet magyaros menü része - éppcsak itt nem folyékony formában, hanem desszertként elkészítve. Bevallom, csak most vettem észre, hogy száraz bort használtam, de ez cseppet sem ártott a borhabkrémnek. Ha könnyű, elegáns desszertet akarunk feladni egy gyomrot kevésbé kímélő vacsora végén, biztos sikerre számíthatunk vele.

Hozzávalók:

3 tojás sárgája
5 dkg cukor
2 dl tokaji szamorodni
1 kk. zselatin
1,5 dl tejszín
1 nagy ek. mazsola

Fél deci borral összemelegítettem a mazsolát és állni hagytam.

Egy lábasban vizet forraltam, és a lassú gőz fölött egy másik lábasban a többi bort, a cukrot és a tojások sárgáját kézi habverővel addig vertem - kb. 15 perc - amíg sűrű, krémes, habos masszává alakult. (Forrnia nem szabad!) Ezután hideg vízbe tettem a lábast, és addig kevertem, míg majdnem kihűl a krém - ez pár perc volt csupán.

A zselatin egy kevés vízzel megáztattam, majd a mazsolákról leöntöttem a bort, újra megmelegítettem, a zselatinra öntöttem, kevergettem, míg felolvadt, és a langyos krémben elkevertem.

A tejszínt habbá vertem, és óvatosan, de határozottan elkevertem a krémmel.

A poharak aljára mazsola került, erre adagoltam a krémet, és jól behűtöttem.

4 csinos, decis pohárra volt elég.


Lajos Mari recepteje a 99 nyalánkság c. könyvéből.


VKF! XIV. Lecsós-fokhagymás csirkemelltekercs




Biztos, hogy ahány ház, annyiféle lecsó. Bevallom én például egészen sokáig abban a tudatban voltam, hogy a lecsó - úgy mint otthon, természetesen - tojás, paradicsom és paprika, esetleg egy kis hagyma elegyét jelenti. Megdöbbenve bámultam a lábasba, amikor az éhes kollégista-sereget valaki lecsóval akarta jóllakatni - és az bizony tele volt tarhonyával. Ez lecsó??? - kérdeztem megdöbbenve.


Azóta tudom már, hogy a lecsó alapból csak paprika, paradicsom és vöröshagyma, netán alá némi füstöltszalonna felhasználásával készül, (biztos vannak még fokhagyma-pártiak is, továbbá az arányok, és a zsír-olaj használata is képezheti állandó vita tárgyát) és aztán persze jöhet a rengeteg turbós változata a a magyar ratatuille-nek. Amelynek eredetéről csak annyit röviden, hogy állítólag ez nem is magyar, hanem szerb, meg hát tudjuk a paprika-paradicsom sem őshonos nálunk - paprikát tömegméretben pl. csak a XIX.sz. végén kezdtek egyáltalán termelni itthon. Ennyit röviden arról, mi a magyaros...

Húsokkal kombinálva lecsós szelet lesz belőle, de valljuk be, klasszikus, nyarat varázsló ízeik ellenére ezek a fogások - hát nem néznek ki korszerűen. Ezért arra jutottam, hogy valahogy a hús mellé varázsolom a lecsót, és hogy a hús ne szomorkodjon csak úgy natúr, kapott egy kis igazi, alföldi nap érlelte fokhagymát.


Hozzávalók (négy személyre) :

2 csirkemell
4 nagyobb gerezd fokhagyma
20 dkg zöldpaprika
20 dkg paradicsom
egy kisebb fej vöröshagyma
1 tk. pirospaprika
8 ek. étolaj
20 dkg vajastészta



A paprikát kisujjnyi szeletekre felvágtam, a paradicsomot forró vízbe mártva lehéjaztam, félbevágtam, kimagoztam és felvágtam, a vöröshagymát karikáztam. Felforrósítottam 3 ek. olajat, rádobtam a hagymát, kevergetve átforgattam, sóztam, majd rádobtam a paprika- és paradicsomdarabokat és a pirospaprikát.Kaptak még egy kis sót, kis kevergetést, majd lefedve és néha kevergetve dinsztelődtek összesen húsz percig, addig a hús és a tésztakosár is elkészült.

4 felfújtformát - hőálló csésze is jó - , kibéleltem sütöpapírral az alján, és körbe-körbe is, biztos ami biztos. A félkész, 2 mm vastag vajastésztalapokból vágott körökkel és 3 cm széles téglalapokkal - egyik hosszanti szélét kicsit meghullámozva szintén kibéleltem a formákat, lencsét töltöttem beléjük és 200fokos sütőben 20 percig sütöttem őket. (Utána persze a lencsét kiszedtem belőle.)

Ezalatt csirkemelleket hosszában félbevágtam, kiveregettem, sóztam és a hajszálvékonyra szeletelt fokhagymaszeletekkel beborítottam, feltekertem, összetűztem hosszában hústűvel és a maradék felforrósított olajon körbepírítottam. Ezután lefedtem és pici vizet aláöntve 10 perc alatt átpároltam.

A lecsót a tésztakosárba töltöttem, és kész lett a vacsora.




VKF! XIV. Körözöttes - t éliszalámis sajttekercs


Amikor elolvastam Maci kiírását, ez ugrott be először - főleg a külföldi vendégek kapcsán. A sokak által ismert sajttekercsnek ezt a variációját egy teljes holland küldöttség vacsoravendégsége alkalmából "találtam fel" először, és a tipikusan magyarnak tartott körözött egy kicsit sikkesebb tálalását jelenti. Aztán persze elég nehéz volt elmagyarázni a körözött mibenlétét, főleg a túró, mint ehető balkáni tejtermék okozott fennakadást. Ha lehet, még a képen láthatónál is vékonyabbra szeletelve tényleg mutatós és finom hideg előétel kerekedik belőle, szerintem rozskenyérrel a legjobb, de ha igazán magyarosban utazunk, azért a langyos, foszlós, fehérlisztből készült kenyér a stílusos kísérő. Ezután a kákabélű külföldiek már úgyse nagyon tudnak mást enni...:)) Nem vitás, a sajt megolvasztása jár bizonyos kockázattal, és bár igyekszem egészen pontosan lefesteni az elkészítés módját, senki se keseredjen el, ha a sajt nem akar engedelmeskedni... próbáljuk ki először a családon, aztán jöhet az esztétikum.

A körözöttről pedig csak annyit, hogy nevezzük ezt most annak... Klasszikusan juhtúróból készülne (vagy vegyesen????) pici mustárral is, meg uborkával(??) meg kapribogyóval állítólag... nos ez nem igazán fér be egy egyszerű kis hétköznapi körözött-képbe, dehát csinálja mindenki úgy, ahogy neki jólesik...


Hozzávalók:


30 dkg -de szögletes szelet legyen, ne a szokásos körcikk! - ementáli vagy trappista sajt (jó minőséget vegyünk, mert a silány darab megbosszulja magát olvasztáskor!!)

8 dkg vékonyra szelt téliszalámi (az a készen csomagolt, Pick)

25 dkg tehéntúró

5 dkg vaj

2 ek tejföl

2 tk. pirospaprika, édesnemes

1/2 tk őrölt kömény

1 csokor snidling vagy apróra vágott zöldhagyma, vagy kisebb fej vöröshagyma



A túrót áttörtem, kikevertem a vajjal, a fűszerekkel és a fűszernövényekkel.

Egy nagyobb lábasba forrni teszünk fel vizet, és beletesszük a nagylyukú tésztaszűrőnket.Egy jó félméteres folpack-darabot szépen kiterítünk a munkapultra. Amikor a víz elkezd forrni, a lángot lejjebb vesszük, és csöndes(!!) forrásra állítjuk be. A szűrőbe tesszük a sajtszeletet és várunk, hogy szépen, lassan (ez a lényeg, hogy ne folyjon meg hirtelen a külső pár milliméter, hanem lassan melegedjen át az egész darab) megolvadjon. Akkor jó, ha már legszívesebben azonnal kikapnánk a vízből, mert úgy látszik, hogy a szűrő lyukain kifolyva azonnal sajtlevessé változik a vízben. Ekkor gyorsan kikapjuk a vízből a szűrővel együtt - lehet, hogy tényleg csurog ki egy kicsit a szűrőn keresztül -lecsorgatjuk a vizet, amennyire lehet, és a folpackra borítjuk. (Ha jut oda is egy kis víz, nem baj, nem egyesül a sajttal, tartsunk készenlétben papírtörlőt, és ha a sajt már kezd visszakeményedni, itassuk fel) Elméletileg klasszikusan ki kellene nyújtani, de én csak gyorsan, míg meleg és alakítható, kézzel kb. 20X40 cm-es téglalappá nyomkodtam szét a sajtot. Ha közben kiderül, hogy a közepe mégsem olvadt eléggé - akkor vagy erőltetjük, vagy egyszerűen, mikor kissé újra keményebb, visszatesszük a vízbe.(Idegőrlő, elismerem, de fog sikerülni. Én is csináltam először, másodszor, sokadszor, és mindig kerekedett belőle ehető külsejű étel:))

A sajt széleit szép egyenesre vágtam (vagy nem), betakargattam a téliszalámi-szeletekkel, megkentem a körözöttel és a folpack segítségével szorosan feltekertem. Pár óra hűtés után gyönyörűen szeletelhető.

Anyósomtól tanultam a receptet, eredetileg sonkaszeletekkel és főtt-tojásos-kockasajtos-uborkás töltelékkel.



2008. április 2., szerda

Környezetttudatosság

Környezetismereti felmérőlap.

Kérdés: Mit gondolsz arról a gyerekről, aki séta közben letördeli a fák, bokrok ágait, leveleit?

A Nagyobb válasza: Azt, hogy hülye.

2008. április 1., kedd

Lencsés-fahéjas csirke




Nem tudom, hogy a korábban körkérdéssel érintett gasztrobűnök közé sorolandó-e, de én szorgalmasan gyűjtögetem a boltban a kölönféle céges kis receptfüzetecskéket, szórólapokat, promóciós recepteket.
(Ha olvassa egy marketinges, biztos örül:) )
A mostmár szépen gyülekező szakácskönyveim mellett nyilván megvan az a varázsa, valljuk be őszintén, hogy ezeket ugye nem súlyos ezrekért vesztegetik. A képek általában csinosak, a receptek persze mindig az adott cég termékeivel készülnek, de ettől még lehetnek jók - vagy pocsékak persze, vagy annyira triviálisak, hogy látszik egyetlen céljuk volt, a termék nagydózisban történő felhasználásának sugallmazása. A most következő recept azonban a legelső kategóriába tartozik, jó pár éve csinálom már, és a mostani aktualitását az adja, hogy ideje kiebrudalni a kamrából a téli élelmiszerkészlet maradékát.



Hozzávalók:


30 dkg lencse
3 babérlevél
2 nagyobb fej vöröshagyma
60 dkg csirkemell
2 dl csirkehúsleves (vagy fél leveskockából főzött)
1 tk őrölt fahéj
1 késhegynyi currypor

szeletelt madula (elhagyható)
extra szűz olivaolaj

A lencsét nem árt mondjuk éjszakára beáztatni, hogy tényleg 30 perc alatt legyen ebédünk-vacsoránk.

A beáztatott lencsét a babérral együtt feltettem főni. Így kb. 10 perc alatt majdnem kész volt.
A vöröshagymát vékony karikákra vágtam, és az olívaolajon 2 percig pirítottam. Hozzáadtam a kockákra vágott csirkehúst, fehéredésig pirult, ekkor jött a fahéj, a curry, a só a leves és hozzákevertem a félig megfőtt, leszűrt lencsét. Kb. 10 perc alatt tökéletesen puha lett minden, akkor megszórtam még egy kis mandulával is.

Fehér kenyérrel tunkolható, és azon ételek közé tartozik, aminek maradékába az ember a konyhakövön állva, éjfélkor is szívesen belekanalaz.

Nagyon kiadós, a fenti mennyiség biztos elég 6 normál étvágyú embernek.

A kedvenc Borges ( ez itt nem a reklám helye, kár) olivaolajom nyakára volt kötözve a kis receptfüzet.

A torta, aminek Ferrero Rocher íze volt


Mindenki, akinek a hetvenes évekre esett a gyerekkora - vagy előbbre - emlékszik még az akkori cukrászdai kínálatra. Rengeteg vajkrémes sütemény, minimális gyümölcs, sűrű tészták és piskóták, igazán édes ízek. Ha volt ettől eltérő kínálat, oda az emberek elskodáztak a szomszéd városból is.
Nekem olyan szerencsém volt, hogy az anyukám minden hétvégén sütött valami házi süteményt, de a tortakrémek akkor is úgy kezdődtek és végződtek, hogy vaj, cukor, cukor vaj. Ezért kicsit félve láttam neki a régóta elővenni készült diótorta-receptnek, amire úgy emlékszem gyerekkoromból, hogy az a dió a köbön. Mert persze ennek is vajas a krémje, és a rég vágyott íz miatt nem is akartam változtatni rajta - kivéve persze, hogy a kamrában búslakodó mogyoróhegyeket akartam megritkítani vele. Ezen az egészen alapvető változtatáson túl még annyit variáltam, hogy Mamma verhetetlen csokimáza borította kívülről, és érlelődött egy napig némi elturmixolt meggy-cseresznye dzsemmel is bevonva a kamrában.

És hát valóban: a család egyemberként megállapította, hogy Ferrero Rocher íze van, majd villámgyorsan eltűnt a torta fele a laza kis nagyszombati vacsora után.
(Én speciel egyébként Pocket Coffee rajongó vagyok (függő, mondhatnám), a szélén lévő e-mail címen lehet érdeklődni, hova lehet kilószám küldeni.)

Hozzávalók:

A tésztához:
(28 cm-es kapcsos tortaforma)

8 tojás
8 ek. cukor
2,5 ek. liszt
2,5 ek. zsemlemorzsa
8 ek. darált mogyoró
1 kk. sütőpor

A krémhez:

15 dkg vaj
5 ek.cukor
5 ek. mogyoró
1 ek. kakaó
1 dl tej

A mázhoz:

12 dkg étcsoki
15 dkg porcukor
2 dkg vaj
4 ek. forró víz



A sütőt 175 fokra bekapcsoltam.A mogyorót (ami kb. 25 dkg volt) tepsiben (de lehet teflonserpenyőben kis lángon kevergetve is) néhány percig pirítottam. (nem árt néha megrázogatni közben) Ezután reménytelen küzdelembe kezdtem, hogy konyharuha között ledörzsöljem a héját, és megelégedtem a 70 %-os sikerrel, majd ledaráltam.

A tojásokat szétválasztottam, a sárgájukat a kristálycukorral sűrű krémesre-habosra kevertem, a fehérjét kemény habbá vertem. Beletettem a sütőporral elkevert lisztet, zsemlemorzsát és mogyorót, és két részletben óvatosan, de alaposan belekevertem a habot. A kivajazott, kilisztezett formában kb. 20 percig - tűpróbáig sütöttem, a kikapcsolt sütőt kinyitottam és megvártam míg kihűl, majd 3 lapba vágtam.

A krémhez a mogyorót a cukrot és a kakaót egy kisebb lábasban a tejjel összekevertem és sűrűbb masszává főztem. A habsora kevert vajhoz kihűlve, kanalanként adtam hozzá, majd a dzsemmel megkent lapok közé töltöttem. A tortát kívülről is bekentem vékonyan a dzsemmel; egy napot alufóliába csomagolva a kamrában töltött.

A mázhoz felolvasztottam vízgőz fölött az étcsokit, hozzáadtam a porcukrot, a forró vizet és a vajat.Simára kevertem és óvatosan átmelegítettem újra a gőz fölött, majd bevontam vele a tortát.


Dióból is nagyon intenzív, finom süti lesz belőle, míg ezt írtam, eszembe jutott, hogy senki ne féljen kipróbálni a krémet vaj helyett 2 dl habbá vert tejszinnel, csak akkor a mogyorós-kakaós kevercset kicsit hígabbra kell főzni, és abba kell keverni 1 ek., meleg vízben megáztatott zselatint, majd óvatosan hozzá a habot.


A kép csúnya lett, dehát nem lehet mindig szép.

A recept anyukám kolléganőjétől származik


Related Posts with Thumbnails