A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pirospaprika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pirospaprika. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. április 6., vasárnap

VKF! XIV. Körözöttes - t éliszalámis sajttekercs


Amikor elolvastam Maci kiírását, ez ugrott be először - főleg a külföldi vendégek kapcsán. A sokak által ismert sajttekercsnek ezt a variációját egy teljes holland küldöttség vacsoravendégsége alkalmából "találtam fel" először, és a tipikusan magyarnak tartott körözött egy kicsit sikkesebb tálalását jelenti. Aztán persze elég nehéz volt elmagyarázni a körözött mibenlétét, főleg a túró, mint ehető balkáni tejtermék okozott fennakadást. Ha lehet, még a képen láthatónál is vékonyabbra szeletelve tényleg mutatós és finom hideg előétel kerekedik belőle, szerintem rozskenyérrel a legjobb, de ha igazán magyarosban utazunk, azért a langyos, foszlós, fehérlisztből készült kenyér a stílusos kísérő. Ezután a kákabélű külföldiek már úgyse nagyon tudnak mást enni...:)) Nem vitás, a sajt megolvasztása jár bizonyos kockázattal, és bár igyekszem egészen pontosan lefesteni az elkészítés módját, senki se keseredjen el, ha a sajt nem akar engedelmeskedni... próbáljuk ki először a családon, aztán jöhet az esztétikum.

A körözöttről pedig csak annyit, hogy nevezzük ezt most annak... Klasszikusan juhtúróból készülne (vagy vegyesen????) pici mustárral is, meg uborkával(??) meg kapribogyóval állítólag... nos ez nem igazán fér be egy egyszerű kis hétköznapi körözött-képbe, dehát csinálja mindenki úgy, ahogy neki jólesik...


Hozzávalók:


30 dkg -de szögletes szelet legyen, ne a szokásos körcikk! - ementáli vagy trappista sajt (jó minőséget vegyünk, mert a silány darab megbosszulja magát olvasztáskor!!)

8 dkg vékonyra szelt téliszalámi (az a készen csomagolt, Pick)

25 dkg tehéntúró

5 dkg vaj

2 ek tejföl

2 tk. pirospaprika, édesnemes

1/2 tk őrölt kömény

1 csokor snidling vagy apróra vágott zöldhagyma, vagy kisebb fej vöröshagyma



A túrót áttörtem, kikevertem a vajjal, a fűszerekkel és a fűszernövényekkel.

Egy nagyobb lábasba forrni teszünk fel vizet, és beletesszük a nagylyukú tésztaszűrőnket.Egy jó félméteres folpack-darabot szépen kiterítünk a munkapultra. Amikor a víz elkezd forrni, a lángot lejjebb vesszük, és csöndes(!!) forrásra állítjuk be. A szűrőbe tesszük a sajtszeletet és várunk, hogy szépen, lassan (ez a lényeg, hogy ne folyjon meg hirtelen a külső pár milliméter, hanem lassan melegedjen át az egész darab) megolvadjon. Akkor jó, ha már legszívesebben azonnal kikapnánk a vízből, mert úgy látszik, hogy a szűrő lyukain kifolyva azonnal sajtlevessé változik a vízben. Ekkor gyorsan kikapjuk a vízből a szűrővel együtt - lehet, hogy tényleg csurog ki egy kicsit a szűrőn keresztül -lecsorgatjuk a vizet, amennyire lehet, és a folpackra borítjuk. (Ha jut oda is egy kis víz, nem baj, nem egyesül a sajttal, tartsunk készenlétben papírtörlőt, és ha a sajt már kezd visszakeményedni, itassuk fel) Elméletileg klasszikusan ki kellene nyújtani, de én csak gyorsan, míg meleg és alakítható, kézzel kb. 20X40 cm-es téglalappá nyomkodtam szét a sajtot. Ha közben kiderül, hogy a közepe mégsem olvadt eléggé - akkor vagy erőltetjük, vagy egyszerűen, mikor kissé újra keményebb, visszatesszük a vízbe.(Idegőrlő, elismerem, de fog sikerülni. Én is csináltam először, másodszor, sokadszor, és mindig kerekedett belőle ehető külsejű étel:))

A sajt széleit szép egyenesre vágtam (vagy nem), betakargattam a téliszalámi-szeletekkel, megkentem a körözöttel és a folpack segítségével szorosan feltekertem. Pár óra hűtés után gyönyörűen szeletelhető.

Anyósomtól tanultam a receptet, eredetileg sonkaszeletekkel és főtt-tojásos-kockasajtos-uborkás töltelékkel.



2008. január 18., péntek

Szarvaspörkölt



A pörkölt nálunk igencsak a népszerűségi lista végén kullog. Ez alól a felnőttszekcióban csak két kivétel akad: pörkölt vadból, vagy gyenge, omlós marhából. Ha lehet, én mégis a vadat részesítem előnyben.Árban szinte ugyanott van, és ha ügyesen választunk - a szarvasraguleves kapcsán tudtam meg Lorientől, hogy itthon hivatalosan nem is lehet vadhúst csak fagyasztva árulni - a világos vörösebb őz-, vaddisznó- vagy szarvashúsból igazi klasszikus ízélmény kerekedik.

Hozzávalók (4 jóétvágyú felnőttre) :

80 dkg szarvashús (most lábszár)
5-6 ek. olaj
30 dkg vöröshagyma
2 csapott ek. pirospaprika (édesnemes)
10 szem borókabogyó
1 kisebb babérlevél
2 teáskanál szárított kakukkfű



A szarvaslábszárral megküzdöttem, mikorra megszabadítottam az inas-hártyás borítástól, majd falatnyi kockákra vágtam. A felaprított vöröshagymát ( lehet a hús fele mennyisége is, nekem így tanította egy vadászó ismerősöm, hiszen ez adja a szaft testét) a felforrósított olajon kavargatva megdinszteltem, kicsit meg is sóztam, amikor a leve elpárolgott, rádobtam a húst, és fehéredésig átpirítottam. A tűzről levéve adtam hozzá a pirospaprikát, nehogy megégjen és keserű legyen. Felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje, hozzáadtam a babérlevelet és a borókabogyót és egy órán át lassú tűzön lefedve főztem. Ezután kivettem a babért és a borókát, sóztam, ha kellett pótoltam az elpárolgott levét vízzel, az utolsó félórában adtam hozzá a kakukkfüvet. Összesen két és fél óra alatt lett omlós és vajpuha.

Természetesen egy jó minőségű vörösbor nem rontja el, de ha ilyen nincs otthon, jobb kihagyni. Én speciel jobb szeretem bor nélkül, mert a vad íze szerintem jobban érződik.

Semmiképp nem javaslok bele több babért vagy borókát, mert keserű lesz.

Klasszikusan legjobb hozzá a krokett, de most csak egyszerű főtt krumplival ettük.

Még fogom ismételni tavaszig.



Related Posts with Thumbnails