2011. szeptember 29., csütörtök

Parker House zsemlék



Nem egyszerű kimatekozni, hogy vacsora plusz tízóraik pontosan milyen mennyiségű péksütit igényelnek; ha kevesebb sikerül, akkor kényszerűségből megnyílik az út az iskolai büfékhez, ahol azért mindenféle rendelet meg célkitűzés dacára katasztrofális a kínálat, ha meg több, akkor a maradékot másnaptól mindenki próbálja feltűnésmentesen kerülgetni a konyhában, egészen addig, míg ehetetlenné szárad. (Nem, a mélyhűtőben nálunk sosincs hely, főleg nem gömbölyű tárgyaknak.) De ezek a Parker House zsemlék nemcsak az ideális méret/mennyiség miatt jók: szerintem a képen is látszik, hogy milyen klassz foszlós tésztája van. És ez itt, az eredetivel szemben nem is édes, egyszerűen kihagytam a cukor nagy részét, így tökéletes szendvicsalap lett belőlük.

Hozzávalók:


0,5 dl langyos víz
2,5  dkg élesztő/1 cs szárazélesztő
1 ek.cukor
25 dkg kenyérliszt
20 dkg sima liszt (+/-5 dkg)
2,5 dl tej
8+2 dkg  olvasztott  vaj
1 tk só



Az élesztőt 10 perc alatt megfuttattam a cukros, langyos vízben. A tejet is meglangyosítottam, azután a só kivételével minden hozzávalót összekevertem és 10 percig dagasztottam. Csak a végén dagasztottam bele a sót. Ekkorra kellemesen ruganyos, csak egy picit ragadós tészta lett belőle. Kivajazott, folpackkal szorosan lezárt tálban langyos helyen egy órát kelt, majd átgyúrtam és 16 részre osztottam, gombócoltam. Sütőpapírral bélelt tepsire raktam a gombócokat, fél órát kelni hagytam és mindegyik leendő zsemlére keresztben egy késfokkal vékony, mély árkot nyomtam. További  félóra kelesztés után a maradék vajjal megkentem őket, a tetejüket picit sóztam.
180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt aranylóra sültek.


Recept: The Gourmet Cookbook.

2011. szeptember 28., szerda

A Gerbeaud műhelyében



Az augusztus végi kora reggel még csak néhány álmos  galamb tollászkodott a Vörösmarty téren, amikor megérkeztem, hogy lábatlankodjak, ámuldozzak és kérdezősködjek kicsit a Gerbeaud belső cukrászatában, ahol a több mint 150  éves múltra visszatekintő  cukrászda  2009 óta jelentősen megváltozott kínálatának  innovatív süteményei  készülnek. A rendszerváltás utáni hányattatásokat követően  az új, a dolgozókra is támaszkodó  tulajdonosi kör komoly  elhatározása volt, hogy az emblematikus cukrászdát méltóvá tegyék a régi híréhez. Úgy gondolták - és mára bebizonyosodott, hogy helyesen -, hogy  a komoly minőségi váltás hozhat megújulást és igényes, visszatérő vendégkört a cégnek. Ezzel függ össze, hogy a klasszikus sütik  - köztük a mára köznevesedett zserbó szelet - mellett a világ élvonalába tartozó trendeket és alapanyagokat honosítottak meg.

Miután átestem a kapuőrző cerberuson, szépen beírtam magam a nagykönyvbe- érkezés-távozás, dátum, óra, perc, aláírás - a pince csempés labirintusában találtam magam. A cukrászat reggel hatkor kezd, akkor, amikor a pékek leteszik az éjszakai műszakot: a fémkocsikon már sorakoznak a francia cukrászati tankönyvbe illő, leheletkönnyű croissant-ok és briósok, amik reggeliző vendégekre várnak. A 18 cukrász két nappali műszakban dolgozik, és mellettük mindig vannak szakmai gyakorlatot szerző tanulók is. Reggel fél hétkor már négyen készítik elő az aznapi kínálatot, hogy minden tökéletesen frissen kerüljön a pultra és a tányérokra.

Bevallom sokkal stresszesebb sürgés-forgásra számítottam, de Szilárd Barbara, a cukrászat vezetőhelyettese beavat a munkaszervezés rejtelmeibe: 
- Ilyenkor reggel kezdődik a pult feltöltése, és az előkészített sütemények végső összeállítása napközben a forgalomtól függően halad, rugalmasan, ahogy fogynak a sütik - mindig szólnak föntről, hogy éppen mit kell majd pótolni. Amikor  kinyit a cukrászda, majd a vendégek elkezdik rendelni a tányérdesszerteket is, kezdődik  a komolyabb pörgés, akkor már mindenki itt lesz a fedélzeten, - mondja, miközben az egyik legnépszerűbb desszert, az Eperillia összeállításán dolgozik, elképesztő rutinnal.
 A csevegés közben -  a piskótakörre eper és vaníliás bajorkrém kerül, epermousse kerekíti félgömbbé, és  eddig készült el tegnap, hogy megdermedjen -   Barbara  tökéletesen simuló fehércsoki bevonatot önt egy háziasszony számára elképesztő méretű kancsóból.  Az előbb felnegyedelt eperszemek polisztirol lapra felszurkálva várják hogy a fehércsokis félgömb tetejére kerüljenek. A Bailey's-re ugyanígy étcsokibevonat kerül és egy pici füzetszerű lapozóból csipetnyi aranyfüst...

Közben  Barbara egy nagy spirálfüzetben vezeti, hogy milyen alapanyag fogyott, mit szükséges pótolni, és milyen részműveleteket kell éppen elvégezni a többi sütihez. Így mindenki tudja a dolgát, csak rápillant a füzetben sorakozó lajstromra - olajozottan működő rendszer, senkit nem kell utasítani, irányítgatni, nincs kapkodás és zűrzavar.

Újabb kolléga érkezik, de  ő nem kapcsolódik be a pult feltöltésébe: kizárólag a Gerbeaud -házhoz tartozó Onyx étterem desszertjeinek előkészítéséért felelős. Mikor viccelődve megkérdezem, hogy használnak-e milliméteres vonalzót a desszertekhez, nevet, de nem is tagadja: a Michelin-csillag megtartásához a desszertfronton is hihetetlen precíz munka szükséges.

Ekkorra a külső termelő műhelyből - ahol 30 cukrász dolgozik még -  is megérkeznek a klasszikus sütemények és az olyan sütik, amelyeket valamilyen rendezvényre készítettek nagyobb tételben, így azokat is tálakra kell pakolni, díszíteni.


Láthatóan kezdek útban lenni, ezért kicsit körbesétálok a műhelyben, ami egyébként meglepően kicsi, olyan kétszobányi, sarkából csöppnyi helység leválasztva az adminisztrációnak. Középen két hosszú, széles márvány- és rozsdamentes pult, épp körbejárható a fal mellett elhelyezett sütőktől, profi mixerektől, temperálótól, mosogatótól. A cukrászeszközök nagy része megtölti a polcokat, a formák, tortagyűrűk körben nagy kampókon sorakoznak.
A műhelyasztal végében az alapanyagok egy nagy dobozban: bekukucskálok: minden hobbi- és proficukrász álma: Valrhona csokik többkilós kiszerelésben...


Ekkor érkezik a Gerbeaud kreatív cukrászvezetője, Kolonics Zoltán, aki először  gyorsan végigfut a napkezdeti rutinellenőrzése.
- A management filozófiája az volt, hogy a kínálat kiváló minőségű alapanyagokra támaszkodjon, hiszen a cukrászda hírneve és helyzete, az hogy egy gyönyörű európai főváros exkluzív terén található, ezt kívánja meg. Ezért használunk Valrhona csokoládékat, friss francia gyümölcspürét, de a liszt minőségére  - ami magyar - is figyelmet fordítunk.A tojás friss, a vanília rúd és nem vaníliáscukor formában érkezik.



Két szezont különböztetünk meg a kínálatban, ami áprilisban és októberben vált, a terasz nyitásához/zárásához igazodva. Most éppen az őszi-téli kollekció próbasütése zajlik. A vezetéssel egyeztetve készülnek el a kollekció új termékei, próbakóstolás is van, természetesen, és ezután cserélődnek a pultban a sütemények, bár a legnépszerűbbeket valószínűleg megtartjuk majd. Ez azzal is jár, hogy a cukrász kollégáknak is meg kell tanulniuk az új sütiket.Ezzel általában  nem szokott gond lenni, nagyon jól képzett csapatunk van, például a kínálatunkban szereplő macaronokat is jópáran sütik.Ráadásul étlapváltás van az Onyxban is: Szulló Szabinával egyeztetek a desszert-elképzeléseikről, és itt mi két cukrászkollégával  készítjük el a desszertek állandó elemeit, a díszeket. 

Így történik most is, a vezető cukrász maga is munkához lát: a temperált Valhrona Ivoire fehércsokiből csokoládéfóliára kerülnek pöttyök, kicsit szilárdulnak,  majd ugyanilyen, kevés természetes színezékkel lilára színezett vékony csokiréteg kerül rájuk, és pár perc múlva tökéletesen egyforma, vékony,  elefántcsontszín pöttyös violaszín téglalapokra felvágva kerül a hűtőbe az Onyx  Tainori csokoládé, viola desszertjének dísze.

Miközben én a hihetetlen precíz és gyors munkát bámulom, még megbeszéljük a cukrászképzés mai helyzetét is.
-Sajnos még mindig borzasztóan elavult a tudás nagy része, amit a szakmai oktatás nyújt. Elképesztően gyenge az anyagismeret, pedig ez a kreatív munka alapja,  a modern technikák pedig szinte teljességgel hiányoznak a tananyagból. Pedig ugyanúgy, mint más szakmában, nemcsak korszerű tudásra, hanem folyamatos továbbfejlődésre is szükség van. Ha nem akarok lemaradni, nekem is muszáj részt vennem egy-két külföldi kurzuson, és bár ebben a management is támogat, vannak olyan tanfolyamok, amelyeknek az ára dollárezrekben jelentkezik, ez pedig a mai viszonyok mellett itthonról megfizethetetlen.
(Bár más viszonylatban, de erről panaszkodott egy OKJ-s cukrásztanuló is: az alapképzésbe bele nem férő technikákat például meg lehet tanulni ugyan, de egy két-háromnapos képzés 30-40.000 Ft)
 - Az idekerülő tanulók és frissen végzett cukrászok elé nagy követelményeket állítunk, hiszen nagyon sok mindent itt kell megtanulniuk. Szerencsére mindig van pár fiatal, aki szereti a kihívásokat és szívesen dolgozik a nagy követelmények mellett is.

           Ha engem kérdeztek, a bazsalikomos-citromos sütit semmiképp ne hagyjátok ki!

Mielőtt Zoli belekezdene az őszi-téli szezon szilvás pitéjének próbasütésébe, még megmutatja a fagyikészítő gépeket: a folyosó eldugott sarkába szorítva 40 millió forintos gépek keverik az aznapi kínálatot.
-Csak tejből és tejszínből, friss tojással, igazi vaníliával  és friss gyümölcsalapanyagokkal dolgozunk, és emiatt inkább 10-15 féle fagyit kínálunk "csak". És igen, így is jó a haszonkulcs a fagyin, azonban minden egyes gombócnak be kell szállnia a több tízmilliós gépek beszerzési árába: a megtérülés tehát nagyon lassú, még úgy is, hogy nemcsak tölcséres és kelyhes formában kaphatóak a cukrászdában, hanem  a nagyon nagy sikerű tényérdesszertjeinkben is szerepet kapnak a fagylaltok.

Mostmár érződik, hogy közel a nyitás, felpörög a munka, érkeznek a szállítók, indítani, egyeztetni és ellenőrizni  kell a beszerzéseket, és ezzel összhangban koordinálni az  összes munkafolyamatot: ez a termelésvezető, Lengvári Krisztina dolga. Így bár egész nap el tudnám nézni, hogyan kerülnek ki a cukrászok keze alól a szupersütik, inkább vanília-és csokiillattal eltelve hazaindulok.

A Gerbeaud megújulásáról Ízbolygónál is találhattok egy klassz interjút.




2011. szeptember 26., hétfő

Fügés-kéksajtos tartelette



Nemrizs, nemkrumpli, nemzöldség, de legyen már valami extrább köret, ha egyszer a csirkét csak betolni volt időm a sütőbe. A tészta az ír kéksajtos süteményé, ami egy tepsinyi kisült  adagon felül a hűtőben várt jó sorsára, de ha el kell frissen készíteni, akkor sem több 15 percnél. Ha több készül belőle, akkor igazán nem mindennapi vacsora borkorcsolya, partifalat, előétel, kinek mi tetszik. Ha  kisült egy pici méz kerekíti, így lesz picit kesernyés a sajttól, édeskés a fügétől és a méztől, ropogós őszi ízű a diótól. 

Hozzávalók:

a tésztához (kb.20 db)


15-17 dkg roquefort vagy más kékpenészes sajt
17 dkg liszt
10 dkg vaj
pici só
1 tojás sárgája

8-10 füge
5 dkg dió
kevés méz


Az elmorzsolt sajtot, a hideg vajat és a tojássárgát megpörgettem az aprítógépben, hozzákevertem  a lisztet és kevés sót, kézzel gyorsan teljesen homogénné gyúrtam, és folpackba csomagolva betettem pihenni a tésztát a hűtőbe egy órára.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A tésztát  3-4 mm  vastagra nyújtottam, 7 cm átmérőjű köröket szaggattam, és a körök közepére egy 5 cm átmérőjű pohártalpat nyomtam, hogy kis peremet kapjak körben. A fügéket fél centi vastag szeletekre vágtam, kiraktam velük a tésztakörök közepét, durvára vágott dióval megszórtam és 10 perc alatt megsütöttem. Ezután csorgattam rá a mézet.

A füge miatt frissen, langyosan a legjobb.

A fügét egész augusztusban hüledezve csodáltam (messziről) a hárombetűs magyar abc-ben, darabját 400-ért, most a négybetűs német abc-ben ennyiért több mint fél kilót lehetett kapni. Magyarázat biztos van....




2011. szeptember 22., csütörtök

Malakoff-torta




Nagyon-nagyon régóta ki akartam próbálni ezt a receptet, mert kíváncsi voltam a töltelék ízére, ami a látszat ellenére nem sima tojásos vaníliakrém ( és főleg nem pudingporos), hanem rumos-fehérboros-narancsos. Jól hangzik, igaz? És tényleg igen különleges ízű torta lett, volt is rá ünnepi alkalom, iker-keresztelő a családban. A külseje nem trendi, tény és való, viszont nagyon jól illett az alkalomhoz. Nem mondom, hogy nem munkás az elkészítése, de egy keresztanya tegyen ki magáért...

A Malakoff torta egy változata a híres francia cukrász, Careme  charlotte russe tortájának, ami körben sorakozó babapiskótából és bajor krémből készült eredetileg. Ennél  a változatnál a babapiskóta belülre kerül, rétegezve a krémmel és a klasszikus piskótalapokkal, kívül pedig csak tejszínhab borítja.

Hozzávalók (12-16 szelethez):

- a piskótalaphoz:
3 tojás
5 dkg cukor
7,5 dkg liszt
1 citrom reszelt héja

- a krémhez

25 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
5 tojás sárgája
10 dkg darált mandula
1,2 dl fehérbor
1,2 dl narancslé
4 ek. rum

15-17  db babapiskóta

4 dl tejszín
1 csapott ek. porcukor
4 zselatinlap vagy 1,5 tk. zselatinpor

A piskótalaphoz az egész tojásokat a cukorral mixerrel 10 perc alatt könnyűre és nagyon habosra kevertem, beleszitáltam a lisztet és a kemény habbá vert fehérjét 2 részletben, óvatosan hozzáforgattam.
22 cm-es,alul  sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformában a 175 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig - kb.15 perc alatt- megsütöttem.


Amíg a torta sült, habosra kevertem a vajat a cukor felével. A cukor másik felét a tojások sárgájával és 2 ek. narancslével  vízgőz fölött 10 perc alatt kevergetve  sűrítettem be - a recept ellenére nem mertem nyersen tenni a tojássárgáját a vajas krémbe. Amikor kihűlt, kanalanként a vajas masszához kevertem a darált mandulával együtt. A többi narancslét, rumot és fehérbort felforraltam.

A piskótalapot - a formában hagyva - vékonyan megkentem a krémmel. A babapiskótákat a narancsos-rumos öntetbe mártogattam, ebből lett a következő réteg, ezután újabb krémréteg ( jut a babapiskóták közé is, mert nem lehet teljesen hézagmentesen rakni) megint a megmártogatott babapiskóta és a tetejére a maradék krém. Ezután a tortát behűtöttem egy órára.

A zselatint megáztattam kevés vízben, és ezután  addig melegítettem kevergetve, míg felolvadt. A tejszínt habbá vertem és belecsorgattam a végén a langyos zselatint is.  

A tejszínnel ízlés és vérmérséklet szerint lehet bevonni a tortát, itt kapott kevés pirított mandulaforgácsot is még.

Ui.: Csak sósak jönnek ezután...

Az Édességek c. Nova Szakácskönyvek sorozatból

2011. szeptember 17., szombat

Segítsüti 2011 ősz - Macaron magyarul: Rákóczi túrós, zserbó, Rigó Jancsi


 

Nem lesz egyszerű a tavaly őszi Segítsüti sikerét túlszárnyalni, de mi mindent megteszünk! Most már a tavalyi rutinnal felvértezve zajlott a készülődés, és ismét 27 gasztroblogger sütijeire lehet licitálni, hogy civil összefogással közösen segíthessünk a Szemem Fénye Alapítványnak.

Az alapítvány specilis gyeremkbeteg-szállítást és gyermekhospice szolgáltatást nyújt térítésmentesen Baranya megye illetve az ország területén.A Segítsüti őszi akciója keretében befolyó összegből a két gyermekhospice ház számára tervezünk a gyermekek ottlétét, ápolását megkönnyítő orvosi műszereket, eszközöket és egyéb szükséges cikkeket beszerezni.
 
Minden tepsi sütemény kikiáltási ára továbbra is 1.000 forint lesz. A liciteket a Segítsüti  oldalán keresztül  lehet megtenni, ehhez pedig egy egyszerű regisztráció (név, e-mail cím) szükséges. Aki már korábban regisztrált az oldalra, ezt már nem kell ismét megtennie, ha netán a jelszavát elfelejtette, ez orvosolható a belépési oldalon. A nyertes az lesz, aki a legmagasabb összeget ajánlja adott süteményért szeptember 20-án 16:00-ig. A nyertesek/vigaszágasok egy-egy tiszteletpéldányt kapnak ajándékba a sütireceptek gyűjteményéből, a Segítfüzetből is.

Cégek támogatására is számítunk, és hogy minden dolgozónak jusson a sütiből, háromféle sütit tartalmazó, nagyobb  csomagokat állítottunk össze - és ezek tartalmazzák a fenti macaronokat is!! Egészen pontosan 90 darabot - szerintem jut majd mindenkinek :)).



És akkor pár szót a macaronokról: a Rákóczi túrós ihlette klasszikus mandulás-vaníliapasztás darab, közte citromos  túrókrém és egy csepp házi barackdzsem - szerintem egyszerűen a Rákóczi túrós maga, egy falatba sűrítve. A zserbó macaront először csináltam, héjával darált mandulából van, ezért klassz, rusztikus a színe, és kapott kevés étcsokibevonatot is. Belül is  a zserbó ízvilága:  darált dió és barackdzsem sűrű krémje- a fotózás után ez fogyott el legelőször, kb. egy perc alatt...Nekem a legnagyobb meglepetést a Rigó Jancsi macaronok okozták: kicsit féltem, hogy egyízű lesz majd: minden csokis benne. A tésztában  sok a kakaó, épp a határán van annak, amit a kényes sütimassza elvisel  - máshogy is kellett sütni, mint a sima macaront - , cserébe intenzív  ízű, sűrű, lágy, de nem ragadós belsővel. Az étcsokis, aligédes könnyű tejszínhabtöltelék pedig éppcsak el nem repül....hmmmm...szóval nagyon finom!!!!

Akkor induljon a licit!








2011. szeptember 8., csütörtök

Százszorszépek




Ez nem recept tulajdonképpen, hanem egy formázási technika, amit kedvenc ázsiai kelttésztás-blogomon láttam. Hasonlít kicsit a napraforgóhoz, csak itt nem kell annyira megcsavarni a tésztát és részben a töltelék adja a mintát. Az eredeti recept szerint adzukibab-paszta szerepelt benne, ami sűrű, így a fomázási módszer ellenére sem folyik ki a sütiből. Nálunk igen elégedetlenek lennének a Népek, ha adzukibab-pasztával töltött leveles tészta lenne vacsorára, ezért az helyettesítettem mandulás-baracklekváros töltelékkel. Mivel továbbra sem próbálkoztam még házi leveles vajas tészta készítésével, nyugodtan leírhatom, hogy ez gyors vacsora a készen vettből, kicsit lehet ügyeskedni a százszorszépek szirmaival, de csak gyakorlat kérdése, és úgy láttam az esztétika (vagy inkább némi ételgiccs??) nálunk senkit nem hatott meg, mert nem gyönyörködtek benne sokat, megették azonnal.

Hozzávalók: (8 darabhoz)
kész leveles tészta ( nem a mélyhűtött, hanem a feltekerten vásárolható)
8 dkg darált mandula (vagy más csonthéjas)
4+2  nagy teáskanál barackdzsem

A darált mandulát a barackdzsemmel elkevertem. A tésztát kitekergettem és 10x10-es lapokra vágtam. A lapok közepére tettem egy gombócnyit a töltelékből, körben felhajtottam és összecsippentettem  a széleket és sarkakat, ( oké megspóroltam a kör alakra nyújtogatást, de nem okozott később problémát) ezt a részt alulra fordítottam és a sütit a tenyeremmel laposabb, kb 7-8 cm átmérőjű koronggá lapogattam. A lényeg, hogy a tészta hűvös legyen még, de már jól kezelhető, így a töltelék egyenletesen fog eloszlani a korongon belül. Alul óhatatlanul vastagabb kicsit a tészta, de felül sem szakadt el. A virágok közepét megjelöltem egy kis pohárral,megkentem dzsemmel, megszórtam kis tört mandulával,  azután a jelig nagyon éles késsel 12 helyen bevágtam a korongokat, és az így kapott "szirmokat" 90 fokban elfordítottam.
200 fokos sütőben j húsz percig sültek, a töltelék tetejét kicsit megkapta a sütő, de ezen a napon ekkorra már  majdnem odaégettem a bablevest (igen, levest), odaégettem 3 kg aszalódó san marzano paradicsomot, úgyhogy ezen nem is csodálkoztam.
A végén a dzsem kevésbé sűrű részével kell megkenni a tésztát, vagy porcukrozni, mert nem túl édes egyébként, én szaladtam fotózni, mert késő volt és mindenki éhesen tátogott.
Bár az eredeti recept leveles tésztához íródott, jövő héten  kelt tészta készül így, túrós töltelékkel.

Itt majd itt fázisfotók is vannak a formázásról.





2011. szeptember 5., hétfő

Zellertartár VKF! XLIV.




Én találtam ki ezt a nevet neki, mert az ízesítése nagyon hasonlít a tartármártáséhoz. És szerintem még jobb is mint a tartármártás, és azért jobb, mert van benne zeller. Zellerrajongó vagyok, és nemcsak úgy lájtosan, tegyünk-egy-kis-darabot-a-húslevesbe módon, hanem brutál zellerkrémlevesek, szárzellerrágcsálás, zellergumó észrevétlen nyers felfalása stílusban. Nem, nem az amire mindenki gondol, ez évek óta tart.
És bár ez abszolút kenyérre - pirítóskenyérre - van kitalálva, nem kence, mert arról nekem  a sűrű gyógyszertári kenőcsök jutnak eszembe. És azokat kenni  lehet jó, de enni...Ezt viszont nem lehet abbahagyni.
Mindjárt csinálok is egy kis pirítóst, az a kis meleg már nem számít!

Hozzávalók:
25 dkg zellergumó
1 tk. olívaolaj
2 ek.tejszín
1 tk+ 1 kk.citromlé
1 kk.mustár 
nagy csipet só
kevés frissen őrölt bors bors

A zellert megtisztítottam és egyenletes, nagyon vékony szeletekre vágtam, hogy minél gyorsabban megpárolódjon.. Ez ilyenkor nem nagy mutatvány, de tél végén a párolás nem tart ennyire rövid ideig, de akkor is megéri... A víz éppen csak ellepte, és adtam hozzá egy teáskanál citromlevet is, hogy megőrizze a szép sápadt színét.
A puha  zellert  villával összetörtem, turmixba raktam, hozzáadtam minden mást, és simára turmixoltam. Cukrot nem szoktam beletenni, a gyökérzöldségekben meglévő természetes édes íz pont elég. Most pontosan méricskéltem a hozzávalókat, a lényeg, hogy egyik se ugorjon ki a másik rovására, és ne nyomja el a zeller ízét sem, legjobb kicsit kóstolgatni
Legeslegjobb csak magában,  forró pirítósra kenve, vacsorára, de jó partifalatnak, vagy valami klassz puhára főtt marhahús mellé a levesből, vagy egy jóféle szárított sonka alá.

A hűtőben folpackkal takarva eláll másnapig is.

Réges-régi recept anyukám barátnőjétől.

Related Posts with Thumbnails