Mert mi mást is kérhetne a nyárközepi szülinapos. Málnára, barackra, meggyre meg ribizlire majd tél közepén vágyik. És egy születésnapi torta nem arra való, hogy gyerekneveljünk, továbbá fel sem merül, hogy low-budget pudingszerű vagy nehéz és unalmas vajkrémekkel töltsük.
Úgy kábé fél kiló csoki és fél liter tejszín jó lesz, kisfiam?
Hozzávalók:(16 szelethez, mert nagyon kiadós)
a csokis-mogyorós piskótához:
5 tojás
5 ek. cukor
3 ek. liszt
1 ek darált mogyoró
1 k. holland kakaópor
1 kk. sütőpor
a ganache-hoz:
45 dkg étcsokoládé
5 dl tejszín
A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A tojások sárgáját és a cukrot robotgéppel sűrű világossárga habbá vertem. Lapáttal óvatosan belekevertem az átszitált lisztet, mogyorót és sütőport, majd két részletben beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjét is.
18 cm-es, alul sütőpapírral szilikonformában 40 percig- tűpróbáig- sütöttem a piskótát, majd kiborítottam a formából és rácson kihűtöttem.
A csokit aprítógépben felaprítottam, a tejszínt felforraltam, belekevertem a csokit és simára kevertem. Hagytam szobahőmérsékleten kihűlni, azután kis időre hűtőbe raktam, de nem hagytam megkeményedni, hanem amikor már csak nagyon-nagyon sűrűn folyós, tejfölszerű volt, a robotgép habverő feltétjeivel laza krémmé vertem. Még egy kis hűtés után kentem a három lapba vágott piskóta közé és bőven jutott bevonni is a tortát. ( A lazítással óvatosan, mert ha túlverjük a ganache-t, grízes lesz.) Esélytelen, hogy teljesen sima felületet produkáljak, ezért inkább direkt kócos külsőt kapott a sütemény.
Ha szép fényes külsőt akarunk, akkor a krémmel bevont tortát épp csak annyira tesszük be a langyos sütőbe, hogy a krém felszíne megolvadjon.
Ha van maradék és a hűtőbe tesszük, fogyasztás előtt fél órával nem árt kivenni, hogy a krém ne legyen annyira kemény.
Kevésbé hedonistán 4 dl tejszínnel és 35 dkg étcsokival is nyugodtan beérhetjük.