Kakukkfüves-körtés sertésszűz gorgonzolás szósszal

Eddig a lassú sütéssel mentem biztosra, bár akkor is húshőmérőztem, most azt hiszem váltok erre az elkészítési módra. Így is megvolt a biztonságos 71 fok, a hús belül mégis rózsaszín maradt, omlott, és megtartotta a szaftját is.Szóval olyan lett, amit házi körülmények között, mindenféle extra konyhai cucc nélkül  maximálisan  ki lehet hozni egy ilyen húsból. Mármint az egyik feléből. A másik fele szeletben sült, tudjukkikmiatt, de azt legalább megették, és nagyon dicsérték is, majdnem annyira, mintha kirántottam volna.
Nem mellesleg 20 perc alatt kész volt  az ebéd, ami nem elhanyagolható körülmény.

Hozzávalók: (2 személyre)

40 dkg sertésszűz ( kb. 6 cm átmérőjű, méretesebb fajta volt)
2 ek olaj
2 ek. szárított kakukkfű
2 körte
1 dl tejszín
5 dkg gogonzola/blue cheese/márványsajt

A szobahómérsékletű húst lehártyáztam. A sütőt 220 fokra előmelegítettem.

Egy szeletsütő, vastagabb aljú teflonserpenyőben felforrósítottam az olajat, kicsit lejjebb vettem a lángot  és körbesütöttem a húst, mind a négy oldalán két-két percig; mozgatás és lökdösődés nélkül.

Ezután a húst gyorsan  körbesóztam, megszórtam a kakukkfűvel, mellédobtam a negyedelt körtéket és serpenyőstől 10 percre a sütőbe tettem. A körtéket közben egyszer átforgattam.

A szószhoz a tejszínt felforraltam, belemorzsoltam a gorgonzolát, kevergettem felolvadásig, majd leszűrtem.

A sütőből kivéve alufólia alatt pihentettem még a húst olyan 5-8 percig, ezzel fejeződik be tulajdonképpen a sütés.

Egybensült karaj whisky-s gombaszósszal

Ha lehetne kérni, akkor most kellene valami illatfelhő közvetítés...

Ez a szósz, amit most először próbáltam, valami hihetetlen mély és gazdag aromájú, végül is miért ne lenne, hiszen skót whiskyvel, tejszínnel, dijoni mustárral nem nagyon lehet mellélőni. Most szólok, aki jön hozzánk vendégségbe, ilyet biztos kap, mert teljesen beleszerettem, amikor csak lehet, találok rá ürügyet, hogy megcsináljam, a hús tulajdonképpen mellékes. Csak egyetlen ennél jobb mártást ismerek, a vadasét, amit az anyukám csinál.

Hozzávalók:

70 dkg rövidkaraj

só

bors

3-4 ek olaj


-a szószhoz: (inkább 2 személyre)


25 dkg barna csiperke

1 kisebb hagyma

3 dkg vaj

2 csapott tk. liszt

2,5 dl húsleves (én a karaj kisült szaftját használtam)

0,6 dl tejszín

2 ek. Ballantines

2 kk. dijoni mustár

1 csipetnyi reszelt citromhéj

só

bors


A sütőt 150 fokra előmelegítettem.

A karajt oldalanként, plusz a két végét is 2-2 perc alatt egy vastagabb aljú serpenyőben körbesütöttem. Körbesóztam, borsoztam, betettem egy sütőzacskóba és 2 óráig sütöttem. Míg 20 percet pihent, elkészítettem a szószt, felhasználva az összegyűlt szaft egy részét is.


Az apróra vágott hagymát a vajon, közepes tűzön kevergetve üvegesre pároltam. Rádobtam a nagyobb szeletekre vágott gombát és nagy lángon átpirítottam, rögtön kicsit meg is sóztam, hogy levet engedjen. Mikor már majdnem elpárolgott a gomba leve, megszórtam a liszttel, átkevertem, majd hozzáöntöttem a hús szaftját és a tejszínt. Kevergetve átforraltam, majd sorban hozzáadtam a többi ízesítőt és még néhány percig lassú tűzön kevergetve pároltam, amíg a mártás besűrűsödött.

Itt találtam az állítólag uruguay-i eredetű receptet.

Lassan sült sertésszűz színesborssal

71 fok. Legyen bármilyen rózsaszín és szaftos, ennyit kell elérni a sertéshúsnál, hogy biztonsággal megehessük, arról már nem is szólva, hogy gyereknek adhassuk. Amióta használok húshőmérőt, nem parázok ezen annyit, bár azt tapasztaltam, hogy a -süssük körbe 10 perc alatt azután rakjuk a sütőbe 5 percre-receptek alkalmazása esetén a sült belseje az én hőshőmérőm szerint messze nem érte el ezt a biztonságos tartományt. De mit tegyen az akinek nincs húshőmérője, vagy, úgy mint én, egy könnyelmű napon folyamatos mérést várva tőle kicsit ( 3 percre) bennhagyja a sütőben? A kínai ipar remeke - egyébként műanyag borítása és digitális kijelzője volt - valószínűleg jogosan mondta fel a szolgálatot, így maradt az alacsony hőmérsékletű lassú sütés. Lehet, hogy a hús nem lesz hamvas rózsaszín, de ha ilyet akarok enni, a Csalogányba megyek...






Hozzávalók (4 személyre) :

60 dkg sertésszűz

2-3 ek színesbors-keverék

3 ek olaj

só

A sütőt 120 fokra előmelegítettem.

A húst a munkalapra szórt borskeverékbe gurigáztam és a vastagabb aljú serpenyőmben felforrósított olajon nagy lángon - kétszer körbegurigázva - körbepirítottam. Nem szeretem a ráégett fűszereket, ezért, ahogy a képen látszik, a hús kellemes középbarna bevonatot kapott, - ez maximum 2x2 perc oldalanként - és nem is sült át ettől teljesen a közepéig. Csak ezután sóztam, és gyorsan betoltam az előmelegített sütőbe egy órára.

A sült így is tökéletesen szaftos és omlós maradt, a világ legjobb parázskrumplijával és ezzel az ecetes spárgával kerek volt az ebéd.