Most már tudom, hogy a jó rizottónak úgy kell "gördülnie" a tányéron, mint amikor a tenger hullámai kúsznak lassan a partra - legyen sűrű, de mégis pont annyira szaftos, hogy szép lassan elterüljön a tányéron. Tetszett hogy a Spektumon most futó Jamie-sorozatban a velencei kis kifőzde tulaja szerint nem kell semmi extra a rizottóba: olaj, hagyma, rizs, só, bors, húsleves. És tényleg így is van, itt is csak egy kis sherryt és gombát használtam még pluszban, és a Szakácsok Könyve alapreceptje szerinti mennyiségekkel dolgoztam.
Hozzávalók: (nálunk ez 2 személyes adag, ha csak ez az ebéd)
28 dkg rizottórizs
2 ek. olívaolaj
8 dkg vaj
1 kisebb fej vöröshagyma
4 nagy barna csiperke
0,8dl -1 l csirkehúsleves
1 evőkanál szárított erdeigomba-keverék
kevés friss petrezselyemzöld
fél dl sherry/fehérbor
só
bors
A levest felforrósítottam, és kis lángon tartottam. Az olívaolaj és 4 dkg vaj keverékén, közepes lángon megdinszteltem az apróra vágott hagymát és átforgattam a rizst, hogy egyenletesen bevonja a zsiradék a szemeket. Hozzáadtam a felaprított csiperkét, kevergetve átpirítottam, picit sóztam, és ezután a keverést sosem abbahagyva decinként fokozatosan adtam hozzá a forró húslevest, mindig megvárva, míg az előző adagot felszívja a rizs. Félidőben került bele a szárított gomba és a sherry; már majdnem kész volt, amikor a petrezselyem és a bors; összesen kb. 20 percig tartott mikorra elérte a tökéletes állagot. A tűzről levéve kevertem bele a maradék vajat.
A leves mennyisége függ attól, hogy mit adunk esetleg hozzá pluszban, és hogy hogy szeretjük a rizst, bár az igazi rizottóban picit roppanós még belül, ha valaki puhábban szereti, annak kicsit tovább kell főzni, és ekkor több leves is szükséges. A só mennyisége a leves sósságától is függ.