Csirkemáj fokhagymás-chilis-petrezselymes burokban

Máááááááj. Nagyon szeretem. Ez a harmadik májas bejegyzés a blogon közel három év alatt. Na vajon miért??

Ja igen, a májgombócot is megeszik, esetleg még az Ember rántott májként, plusz sok sültkrumpli, majonéz/tartár.

Hogy ne legyen olyan unalmas, ezt csak gyengén felvert, fokhagymás-chilis tojásfehérjével paníroztam, nagyon ropogós és könnyű burok - azaz inkább tavaszi kabát - lett belőle, letaszította a trónjáról a klasszik rántottmájat, csak ne szenvednék folyamatos fehérjehiányban a macaronok miatt...


Hozzávalók: (2 személyre)

6-8 csirkemáj

3 tojásfehérje

6 gerezd fokhagyma

kis csokor petrezselyem

2 kicsi thai chili

kevés liszt

panírmorzsa

a sütéshez étolaj

A tojásfehérjéket lágy habbá vertem, belereszeltem a fokhagymákat, hozzákevertem a nagyon apróra vágott, kimagozott chiliket és a felaprított petrezselymet.

A megtisztított, lehártyázott, megtörölgetett májat lisztbe, majd a tojásfehérjébe mártottam. Innen óvatosan, fűszeres fehérjeburkostól kiemeltem és a morzsába tettem, a tetejét is megszórtam vele.

Felforrósított ujjnyi olajban a lángot közepesre véve oldalanként kb. 5-5 percig sütöttem; míg a külseje szép aranybarna lett, a belseje is átsült.

Chilis-narancsos vadlazac

Tévedtem. Hát szeretik, persze. Nemcsak a pisztrángot. Milyen kiváló ízlése van a gyerekeimnek...
Ráadásul környezettudatosak is, mert egy régi NG-ban látták a nagyipari lazactenyésztés képeit (sokkal, de sokkal rosszabb, mint a legzsúfoltabb csirkegyár, - aquakultur, persze...) , és igen meg voltak elégedve, hogy nem, mi nem ilyen szegény halakat eszünk, hanem olyat, amit tisztességgel kihorgászva fogtak ki az óceánból - legalábbis ezt állította a SPAR a filé csomagolásán, és nem antibiotikumba és béta-karotinba fullasztott beketrecezett jószágok voltak a boldogtalanok.

Szóval legközelebb dupla adagot kell venni, a filé tökéletes volt, és emberi áron lehetett hozzájutni - lazacból nem kell féltányérnyi adag, hiszen a legzsírosabb húsú halak egyike, ráadásul esszenciális - vagyis a szervezet által elő nem állítható - omega-3 zsírsavat tartalmaz. De nem ezért eszzük, hanem mert finom. És az omega-3 hő hatására úgyis tönkremegy, az eszkimók meg a japánok nyersen eszik ezeket a halakat, ők tudnak valamit...


Hozzávalók:

személyenként egy 10-12 dkg-os lazacfilé

- és négy személyre:

2 ek. durvára őrölt színesbors-keverék

1 kis csokor petrezselyem

5 dkg vaj

1 zöld thai chili

1 nagy narancs lereszelt héja és leve

2 lap mélyhűtött vajastészta

12 kisebb krumpli

kevés olivaolaj

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A krumplikat meghámoztam és egy evőkanálba tettem, majd késsel a kanál széléig vágva nagyon sűrűn, és amennyire lehet, egyenletesen bevagdostam. Sütőpapírral bélelt tepsibe kerültek kevés olivaolajjal megkenve, és elkezdtem sütni.

A halszeleteket szárazra töröltem, kicsi narancslével csepegtettem, olívaolajjal bekentem és megforgattam a színesbors-keverékben, reszeltem kis narancshéjat is rájuk.

A kiolvadt vajastésztát másfél centis hosszú csíkokra vágtam, 3-3 csíkkal körbetekertem ferdén, sávszerűen a halszeleteket. Ekkorka krumpliknak 45 perc kellett, ezért 25 percnél raktam be a lazacot melléjük.

Amíg sült minden, a vajat a reszelt narancshéjjal, az apróra vágott petrezselyemmel és a szintén apróra vágott zöld chilivel kikevertem.

A sütőből kivéve a lazac kapott még némi narancslevet és kis halmokat a csípős narancsos fűszervajból - aHasselback krumpliknak(bocsánat, burgonyáknak) már csak sima vaj és kevés petrezselyem jutott.



Ja, és hogy mirelit vajastészta meg fagyasztott lazacfilé... gasztroblogger az ilyen...

Fehér chilis bab

Vannak férfias vagy nőies (csajos/pasis) kaják? Vagy ez csak a hétköznapi szterotípiák ételekre vetítése? Ha mégis ebben mozgunk, tegyük fel, helytelenül, akkor ez a chilis bab inkább nőies, mégha ördögien csípősre is lehet hangolni; marhahús helyett egy kis csirkemell, csini gyöngyszerű kis borlotti babok a vörös vesebab helyett, semmi tolakodó vörös, sűrű szaft, csak a csípősséget enyhítő fehér tejföl, na és az összkép a kellemes törtfehér...ez egyébként is illik a télhez, a forró és csípős cucc meg nagyon jól tud esni a szánkózás után...


Hozzávalók: (4-6 személyre)

30 dkg aprószemű fehér bab

1 egész csirkemellfilé

4-5 ek. olaj

1 vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2 tk. kakukkfű

1 tk oregano

1 fél kk. őrölt kömény

3 tk. chilipehely

1 egész chilipaprika

100 gr tejföl

2 tk. só


A babot 2 órára áztattam be, mert előző este elfelejtettem - így is puhára főtt alig másfél óra alatt.
Egy nagyobb fazékban az olajon megdinszteltem a felaprított hagymát és a fokhagymát. A leszűrt, megmosott babot ráöntöttem, hozzáadtam a fűszereket és felöntöttem annyi vízzel, hogy három ujjnyira ellepje. Hozzáadtam még az egészen vékonyra szeletelt krumplit (sűrítésnek szánva), és fedővel lefedve másfél órán keresztül főztem- egyszer kétszer még pótolni kellett a vizet, de már csak egyujjnyi magasságig. Ekkor már majdnem teljesen puha volt a bab, a krumpli eltűnt a szaftban, így hozzáadtam a kockákra vágott, és egy evőkanál olajon pár perc alatt átpirított, kockákra vágott csirkemellet is. 20 percnyi további főzés után elkevertem bele a tejfölt, és épp csak összefőztem a sűrű szafttal.
A pohárnyi tejföl másik fele jólesett már a tányérban hűsíteni a chili forróságát. Kipróbáltuk egy kis plusz reszelt Pannónia sajttal is, nem rontott rajta.

Ha jól meggondoljuk, ez egy liszt nélküli főzelék, csípősre hangolva, a húst nem csapjuk a tetejére, mint a napköziben, nem mellé esszük, mint egyébként jobb esetben, hanem összefőzzük vele.

Innen jött az ötlet.

Chilis sertéscsíkok

A gép (karja) forog, bár alkotói válságot okozott, amikor a sűrű, tejszínes-mandulás-citromos rizsgombócokat egyenletes masszává gondolta tömöríteni :(. De túltettem magam rajta, viszont a gombócokat ezután, úgy gondolom, meghagyom Grenadine-nak.

Szárzeller. Ez az én kedvencem mostanában. Lehet, hogy hús nem is kellett volna bele... A szárzeller fűszeres, diós illata annyira passzol az őszhöz, gyönyörű a színe még sütve is, csinos cakkos szélű szeletkékre lehet vágni; tökéletes. Ebben az ételben a csípős chilihez, a répa édességéhez jól jön a hűvös zöldje és az icipicit kesernyés, földes íze .



Hozzávalók: (2 személyre)

30 dkg sertéshús (karaj)

1 kis vöröshagyma

2 szárzeller-szár

15 dkg sárgarépa

3 ek szójaszósz

2 ek citromlé

2 ek sherry

1 teáskanál tört chili vagy fél tk. chilipor

fél kk. só

1 gerezd fokhagyma

2 tk. barna nádcukor

1 ek. olaj


A húst vékony csíkokra vágtam és kicsit bepácoltam 2 ek. szójaszósz és 1 ek citromlé keverékébe, amíg a zöldségeket nyiszáltam. A répát 1-2mm-es csíkokra (juliennere, mondjuk) a zellerszárat és a vöröshagymát hagymát 1 mm-es félkarikákra vágtam.

Az Actifry-ban 1 percre előmelegítettem az olajat, a vöröshagyma 2 percig párolódott, majd 3 percig tartott míg a hús átpirult. Ezután hozzáadtam a többi zöldséget, a fűszereket, még egy-egy kanál szójaszószt és citromlevet, a cukrot, és egy picit sóztam még, hiszen a szójaszósz is sós. 6 perc kellett, és kész volt az ebéd, a hús tökéletes, a zöldségek még ropogósak.

Nem vagyok általában ennyire precíz, ( itt egy szemforgatós szmájli-nak kéne következnie, melyhez csatlakozhatnak a rokonok, barátok és üzletfelek) de a gépen beállítható időmérő van, ami nagyon kényelmessé teszi a kísérletezést.

A Tefal és az Essencia főzőiskola támogatásával.

Chilis-diós karaj

Írtam már itt arról, hogy igen, a főzéshez idő kell, van aminek egyszerűen kell az a szerény 3-4 óra, vagy 12, ez van, kikerülhetetlen. Ez persze nem azt jelenti, hogy étel jó csak úgy lehet, ha az ember nem sajnál pénzt, paripát, fegyvert, és ami legtöbbünknek a legdrágább: időt. Amit lehet még reggeli heverészésre fordítani a hétvégén, némi ájult relaxációra, miután hazaestünk reggel hét óta este hatra, lehet fordítani csillagromboló-építésre vagy biciklizéstanításra, vagy arra, hogy Ken a szerelmével üldözi az összes Barbie-babát, azok meg folyton pofára ejtik. (Ez nagyon vicces játék:)) Ezért aztán minden olyan recept, ami úgy indul, hogy gyorsan elkészíthető, és még egyébként is szimpatikus, hamar a repertoár része lesz. Sűrűn forgattam Stahl Judit 30 perces szakácskönyvét is, ami akkor jelent meg, amikor a Kisebb született, és kész fegyverténynek számított, ha a gyerkőcök mellett esetleg egy főzeléknél bonyolultabb kajáig eljutottam. Ez a recept a kedvencünk a könyvből, és a fentiek ellenére, vagy mellett, nem is számít, mennyi idő alatt készül el, annyira finom. (Egyébként tényleg belefér 30 percbe)


Hozzávalók:

4 szelet karaj

2 ek olaj

3 dkg vaj

1 ek. konyak

1 hüvelykujjnyi gyömbérdarab

2 gerezd fokhagyma

1 kis chilipaprika

egy marék dió

2 ek. méz

1,5 dl tejszín

bors

só

Egy teflonserpenyőben a diót kicsit megpirítottam, kicsit összetörtem és félreraktam.
A kicsit kiklopfolt karajszeleteket megsóztam, borsoztam és forró olajon oldalanként 2 percig hirtelen megsütöttem. Rájuk dobtam a vajat és félig lefedve további 10 perc alatt megpároltam őket, tálra tettem, alufóliával lefedtem. Míg a hús puhult, a gyömbért, a fokhagymát megreszeltem, a chilipaprikát felaprítottam.

A serpenyőt, amiben a hús sült, kevés szaftot bennehagyva visszatettem a tűzre, belekanalaztam a konyakot, beletettem a gyömbért, fokhagymát, paprikát, kicsit kevergettem, hozzáadtam a mézet, a diót és a tejszínt. Felforraltam a mártást, a húst a levével együtt visszapakoltam a serpenyőbe és együtt is forraltam még egy percet. Ilyenkor még nem árt egy kicsit sózni is kóstolás után.

Eddigre megfő a rizs is mellé, de krokettel a legjobb.



Stahl Judit Gyorsan, valami finomat! könyvéből.

Philippini

Szerintem elég egyszerű, de nagyon munkaigényes kaja,ami viszont eddig mindig „behozta” a rá fordított időt, hálás ízlelőbimbók és tekintetek formájában...Leírom miből, hogyan készül, s a végére kerülnek az apróbb kis csalások...:-)

Alapvetően ez egy zöldséges, húsos, tésztás ennivaló. A hozzávalók ízlés szerint variálhatók, elhagyhatók, bővíthetők. A recept a Fülöp-szigetekről származik, Európára adaptálva.



Hozzávalók:

Vegyünk minél többféle hagymát:
2 fej vöröshagyma
1 fej lilahagyma
1 szál póréhagyma
1 csom zöldhagyma
1 fej fokhagyma

25 dkg. lilakáposzta
25 dkg. fehérkáposzta
25 dkg. sárgarépa

20 dkg. spagetti
20 dkg. csirkehús

oliva olaj, gyömbér, szójaszósz, chilipaprika, chiliszósz, ketchup,cheyenne bors

Na,a hozzávalók nagyjából ennyien vannak. Kapjunk elő egy WOK-ot.Na, ez nekem nincs, tehát egy nagyon nagy lábost kerítek. ( széles aljú, nem túl magas falú) Kb. fél centi olaj a lábos aljára, és rákerülnek a zöldségek.

A lényege ennek az ételnek, hogy nagyságrendileg hasonló méretű darabokra vágjuk a zöldségeket.
Az összes hagymafélét elkezdjük dinsztelni, pirítani az olajon.Ha friss gyömbért szereztünk, akkor gyufaszál méretű csíkokra vágjuk, és hozzádobjuk. A fokhagyma girizdeket 2-4 be vágva adjuk hozzá. Folyamatosan kevergetjük.2-3perc múlva mehet a répa, ( esetleg fehér répa, karaláb, egy PICI zeller is) Jöhet hozzá pici szójaszósz.

A chilipaprikát felaprítjuk, pici olajon megpirítjuk, majd a felcsíkozott csirkemellet hozzádobjuk, borsozzuk.

Eközben a már lobogó sós vízbe a kettétört spagettit tesszük. 1 percig főzzük, majd a lángot kikapcsoljuk, fedőt rátesszük. 6 perc múlva leszűrhető,és kész.

A zöldségeinket ugye nem felejtettük el kevergetni? A répák óta eltelt újabb pár perc, hozzáadjuk a káposztákat.( esetleg zöldbab, kukoricakonzerv, zöldpaprika ) Keverjük, pirítjuk. Ha leégés-gyanús lenne, locslhatunk hozzá újra szójaszószt. Sótartalma miatt pici levet ereszt...

A pirított húst kiszedjük egy kis tányérra, félretesszük. A visszamaradt forró chilis olajban átforgatjuk a leszűrt tésztát.A zölségeink lassan készen vannak, hiszen nem szétfőzni szeretnénk őket, hanem ahogy „példaképem” Benke Laci bácsi mondaná: resh, ropogós legyen! :-)Hozzádobjuk a hús, tésztát, szójaszószt, chiliszószt, ketchupot, átkeverjük,és frissen, forrón a tányérokra halmozzuk.

Mint biztos feltűnt, szójaszószt pl. többször keveset tettem bele.Kifejezetten ízlés kérdése, én pl. még a tányéron is meglocsolom.Nekem itthon van saját termésű chilim, s bár végül is bármilyen csípőssel helyettesíthető a chiliszósz, „igazi” csak ettől lesz...
Csirke helyett lehet pulyka, malac, még marha is. De akár el is hagyható, és máris VEGA kaja lett.
Most, a gazdasági válság idején készült ételben a drága spagetti tésztát helyettesítettem egyszerű csavart tésztával, amit még nagy tételben a kutyinknak vettünk...:-)

Összefoglalva:A minél többféle hagymát az egyforma méretűre vágott többféle zöldséggel, szójaszósszal megpirítunk, vlm. tészta, és vlm. hús kerül hozzá, s picuri csípőssel bolondítjuk. Jó étvágyat!


Papachef

Ez a lazac

Ezt tessék jól megnézni. Alulról, felülről, oldalról és minden lehetséges szögből. ( De utána nem azt mondani, mint az Ember, aki szerint a képen lehetne akár juhtúrós-karamellesalmaszósz is , pedig nem az van; csakhát szentesete vacsorakor nem akartam túl sokat fotóra gyúrni... )
Mert ez nem amolyan drótketrecben fjordvízbe merített, antibiotikumokkal meg (jó esetben) béta-karotinnal tömött, tömegiszonyos szerencsétlen, nem ám. Ez míg élt, megjárta - szabadon - a tengert, azután kerülgette a grizzlymedvéket, de tavaly június végén a leghatalmasabb ragadozó, az ember - közelebbről egy kedves barátunk - elutazott oda, ahol ez a lazac fickándozott, Alaszkába, a Copper River-hez, és a hal, aki naivan azt hitte, végre résztvehet a teremtés örök körforgásában, rajtavesztett, és az én sütőmben végezte.


Hozzávalók:(4 személyre)


4 lazacszelet

2 narancs leve és lereszelt héja

1 citrom leve

4 gerezd fokhagyma

2 ek barnacukor

1 chilipaprika

2 dkg vaj

bors

pici só



A lazacszeleteket a narancsok és a citrom levével meglocsoltam, borsot daráltam rájuk és 20 percre állni hagytam. A barnacukrot, a narancs reszelt héját, a fokhagymát és a chilit összeaprítógépeztem, a lazacszeleteket ezzel a keverékkel bedörzsöltem, icipicit sóztam, alufólia-négyszögekre tettem és kevés olvasztott vajjal is meglocsolgattam a szeleteket és lazán, de jól lezártan alufóliába burkoltam őket. 200 fokos sütőben 10-12 perc elég volt nekik, mert a lazacot (is) sütés közben kiszárítani vétek.


Ui: Pár éve a NatGeo-ban volt egy szokás szerint jól illusztrált riport az aquakultur lazactenyésztésről. Nos, a képeket látván bennem az a meggyőződés alakult ki, hogy a broilercsirkéknek bizony aranyéletük van hozzájuk képest, amit az én szempontomból az is magyaráz, hogy nem kell egész életüket vízben tölteni.
Ha valaki jobban utánanéz a neten, láthatja, hogy a tömegtermelés kidolgozásával felkeltett - mert kielégíthető - tömegigény, ami összefügg a tömegtermelés fajlagosan alacsonyabb költségével és az ebból eredő olcsó(bb)sággal, a minőség egyenes arányú romlásával járt. Az eddig egyébként kevesek által megfizethető lazac egészséges élelmiszer-jellege ezzel a múlté lett; vannak olyan vizsgálatok, amelyek szerint egyes skóciai és Feröer-szigeteki lazactelepekről származó halat maximum évi hat adagban lehet fogyasztani az állatokban felhalmozódott rákkeltő anyagok miatt megemelkedett élelmiszerbiztonsági-kockázat miatt.

Nagy tömegeket persze a mértéktelen lazacfogyasztás veszélye nem fenyeget, de amikor valamilyen ünnepi alkalom ürügyén lazacot eszünk, mindig eszembe jut, vajon most omega-3-zsírsavat vagy valami toxikus cuccot tolunk épp lefele? A béta-karotin jöhet, az kell a napozáshoz, bár az Élet, úgy ahogy van, egyre károsabb az egészségre.

A sokszor kipróbált recept Váncsa István szakácskönyvében "Lazac brazil módon sütve" cím alatt fut; az arányokról keveset árul el, nálam a fentiek szerint bevált.

A kreatív rántott hús - VKF! XV.

Aki kicsit is beleolvas ide, az bizonyára tudja, hogy szárnyaló kreatívitásomat erősen korlátozza két ultrakonzervatív ízlésű kölök etetésének feladata. Ennek ellenére kreativitásért nekik se kell a szomszédba menni: egy éve, lustálkodós játszóterezés közben pattant ki a Nagyobb agyából az alábbi játék: "Találjunk ki gusztustalan ételeket!" Azóta jópárszor hasznátuk ezt unaloműzőnek hosszú autóút vagy pénztári sorbanállás alatt, hatalmas sikerrel.
A vaníliafagyi marhapörkölt-öntettel, a mustáros csokipuding, a töltött káposzta eperdzsemmel, a nutellás kocsonya és társai felvetését mindig a kiskorúak féktelen vihogása és hangos fuuujjjolása kíséri, úgyhogy kreatívnak lenni jó és nagyon vicces!!
Akinek pedig ennyi kreativitás nem elég, dobja fel a nálunk a gyerekek alapélelmezését jelentő rántott (fehér, csakis csirkemell, vagy karaj) husit így:

Hozzávalók: (2 személyre)
1 nagy csirkemell
3 tojás
néhány ek. liszt
5 ek. szezámmag
5 dkg darált mogyoró
5 ek kókuszreszelék
egy nagy csokor bazsalikom

áfonyadzsem
4 karika ananász
fél chilipaprika
paradicsompüré
só
bors

A megsózott csirkemellet hosszú, fél centi vastag csíkokra vagdostam, a lisztet nejlonzacskóba raktam, hozzádobtam a húscsíkokat, jól összerázogattam és ezzel megúsztam az egyenkénti lisztbefogatás kálváriáját.
A tojásba mártogatást nem lehet megspórolni, de ilyenkor egyszerre annyi csíkot lehet a tojásba pakolni és forgatni, amennyi csak belefér a tányérba.
Ezután a kisebb müzlistálkákba rakott -így csak bele kell dobni egy-egy csíkot, és megrázogatni a tálban - szezámmagba, darált mogyoróba és kókuszreszelékbe forgattam a husikat. Ez alól csak a bazsalikomos volt a kivétel, ott ugyanis a kevés tojásba kevertem a nagyon apróra vágott bazsalikomot, így merítettem meg benne a csirkecsíkokat, és utána ismét lisztbe forgattam őket.

Teflonserpenyőben, bő, forró olajban átforgattam a húsdarabkákat, pár percre fedővel lefedtem és a legalacsonybb lángon sütöttem tovább, aztán a fedőt levéve újra átforgattam nagy lángon őket - összesen kb. 6-8 perc teljesen elég nekik.

A mogyorósat áfonyadzsembe, a kókuszosat és a szezámmagosat a chilipaprikával összeturmixolt ananászpürébe, a bazsalikomosat pedig kicsit megsózott-borsozott paradicsompürébe mártogattuk.

Hidegen is szuper mindegyik, a legnagyobb sikere a mogyorósnak és a szezámmagosnak volt. Tervezem még kesudióval és - irgalom atyja, ne hagyj el- apróra zúzott chips-szel is!! (na, azt tuti megeszik a kiskorúak...)

Az ördög spagettije

Az, hogy itt alig-alig kerül elő tésztaétel, puszta véletlen. (vagy ronda a fotó :-)) Nagy durumtészta- rajongók vagyunk, és hetente minimum egyszer van tészta, sose pusztán sajtos, mindig valamilyen mártással. Ez utóbbiak között vannak állandó szereplők, meg vannak mindenféle improvizációk, amiket rendszeresen elfelejtek feljegyezni, így se ide nem jut el, se megismételni nem tudom. Az ördög spagettije viszont évtizedes kedvenc. Most le is mértem pontosan, mi mennyi.
Lehetne talán spaghetti alla diavola-nak írni, de az olasz eredetben nem vagyok biztos. A pollo alla diavola-hoz semmi köze, az, hogy a csípős kajákat leördögözik-e Olaszhonban nem tudom, az biztos, hogy ez nagyon csípős, erős, tűzokádó sárkányképző fogás. Még férfit nem láttam, aki ne enné, a német sógor is megbirkózott vele - bár, lehet hogy csak udvarias volt. Az biztos, feltűnően sok ásványvizet ivott.

Hozzávalók.

40 dkg spagetti durumtésztából
2 dl tejszín
3 dl tej
6 nagy gerezd fokhagyma (NEM kínai)
1 kis doboz sűrített paradicsom (még mindig Arany Fácán)
2 chilipaprika
fél ek. csípőspaprikakrém vagy fél cseresznyepaprika
nagyon sok frissen őrölt bors
3-4 ek. olaj
só

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

Feltettem a spagetti vizét forrni, amíg ez beindult, összedobtam a mártást.
Egy lábasba olajon megfuttattam a fokhagymanyomón átpréselt fokhagymákat, - vigyázni, meg ne barnuljon, mert keserű lesz. Hozzáadtam a sűrített paradicsomot, ezt is átfuttattam kevergetve az olajon, azután mehetett bele a tejszín, a tej, a felaprított chilipaprika magostul, a csípőspaprikakrém, a rengeteg bors és fél kk. só. Lefedtem és jól 10 perc alatt összeforratam.

A lobogó vízbe dobtam a spagettit, sót tettem hozzá és majdnem teljesen puhára főztem. Ez durumtésztánál mindig több, mint a zacskón lévő utasítás; amit én használok, 8 perces, 10-12 percig főzöm a légköri viszonyoktól függően.

A téglalap alakú kb. 20X30-as jénai tálamban tökéletesen elfér: beleöntöttem a leszűrt tésztát, hozzáöntöttem a mártást, összekevertem, lefedtem szorosan alufóliával és betettem a sütőbe. Kb. 15 perc alatt a tészta teljesen puhára főve magába szívja a mártás jó részét, ekkor még leveszem a fóliát, hogy kicsit megpiruljon a teteje. Kockákra vágva sok sajttal, zöldsalátával(fűszermentes :-)), könnyű vörösborral a legjobb.

Ha van előtte leves, utána desszert, akkor négy főre elég, de mi általában kettesben csak-főétel- egyedül variációban esszük, és bizony elfogy...

Szerintem Frank Júlia receptje egy réges-régi Nők Lapjából, és már csak emlékezetből csinálom, mostanában nagyjából így.

Egy kis husi -12 órás malac

Mármint nem a szegény malac 12 órás -ilyet sose-sose tennénk/ennénk - hanem a sütése. Pár éve hagyományos szilveszteri főfogás nálunk - mióta megjelent Stahl Judit Enni Jó! c. könyve. Persze aztán megvettem Nigella első magyar nyelven megjelent könyvét is, és akkor kiderült, hogy az ötlet mégcsak nem is az övé, hanem egy River Café Cookbook című szakácskönyvből vette. A fűszerezés más, én maradok az eredetileg megismertnél, és mivel a 3-4 kg-s malaccomb 12 óra alatt is tökéletesen átsül - mit átsül : foszlós és omlós lesz, kézzel lehet enni - , ezért reggel 8-tól este 8-ig tökéletesen elegendő a sütőben tartózkodnia.
Nyáron is nagy sikert lehet vele aratni, rengeteg zöld salátával; az alacsony hőfokú sütés nem változtatja a konyhánkat téglaégető kemencévé. Ezért én éhes és nagyétkű férfivendégek esetén a grillezés helyett szoktam bevetni, és még soha senki nem reklamált.

Hozzávalók:

3-4 kg közötti bőrös süldő malaccomb
8 gerezd fokhagyma
1 fej vöröshagyma
2 tk őrölt vagy egész kömény
2 ek olivaolaj
2 chilipaprika
1 citrom leve
őrölt bors
só

A sütőt 220 fokra melegítem elő.

Megküzdöttem a malac bőrével, és szép kockásra bevagdostam. (Nem baj, ha a húsba is beleszalad, oda is jut legalább a fűszerből.) A hagymákat aprítógépben apróra vágtam a chilikkel együtt, hozzáadtam a köményt, az olivaolajat, a borsot és a masszát belenyomkodtam a bevágásokba. A bőrösebb felével tepsibe tettem a húst és a forró sütőben kapott színt a bőre fél óráig. Ezután kivettem, meglocsoltam a citrom levével,jól körbesóztam, a sütőt 120 fokra visszavettem, a combot a bőrösebb felével lefele fordítottam és az egész tepsit gondosan lealufóliáztam majd visszaraktam a sütőbe.

Ezután 11 és fél óráig semmit nem tettem a malacért.

Este fél nyolckor felcsavartam a sütőt újra 220 fokra és a bőrösebb felével felfele fordítva, az alufóliát levéve sütöttem még fél órát.

Lehet persze közben nézegetni, meg aggódni; de nem ég oda, egyrészt az alacsony hőfok miatt, másrészt mert a malachús elég magas víztartalmú. Ez utóbbinak köszönhetően hihetetlen finom, sok fűszeres szaft képződik a sütés alatt, ami jó a köretre, vagy csak úgy másnap, hidegen, megkocsonyásodva....

Legalább 6, de inkább 8 személyre is elég, vagy eszegethetjük 3 napig. A fűszerezés nem hatol igazán mélyre, sózni biztos kell a húst a felvágás után, a többit megteszi a szaft.

Nigella,Stahl és a többiek nyomán.

Pácolt feta sajt - gasztroajándék-ötlet

Mivel összevissza gyerekezek, dolgozok, főzök, fotózok és postolok, a blogon nem igazán követhető, hogy kapcsolódnak láncként össze a kaják (egy magasabb összefüggésbe :-)) Az ötlet ötlete - Mamma postján kívül - onnan jött, hogy maradt néhány chili a chilis babból, feta sajt meg egy spenótos fetás csigából ( majdcsak felkerül) kifolyólag, és így találkoztak össze ebben a kis semmiségben.

Hozzávalók:

egy, a fentinél szebb 2 dl-es üveg

1,25 dl olivaolaj

10 dkg feta sajt

1 chilipaprika

2 ágacska rozmaring

1 ek. színesbors-keverék

Az üveget kiforraltam a mikróban, kicsöpögtettem belőle minden vizet.
Az olajat és a fűszereket 60-70 fokra átmelegítettem, a tűzről le-lehúzva. Hagytam meghűlni, addig felkockáztam az engedetlen feta sajtot. A sajtot, a chilit és a rozmaringágakat az üvegbe raktam, középotyogtattam a borsot és felöntöttem az olajjal.

Legalább 3-4 nap kell, hogy jól összeérjen, hűvös helyen.Egy nagy fej salátát hihetetlenül feldob, de tésztára is tökéletes. Igazából hogy meddig áll el, nem tudom, mert mi mindeddig hamar elcsábultunk. Így kiváló utolsó pillanatos, kétségbeesett meglepetésnek is.


A fenti ötlet csak szerény javaslat, senki alkotó fantáziáját ne gátolja. Zsálya, bazsalikom,kakukkfű, koriander és még ezerféle fűszer(növény) pályára léphet, és ha a fetát kihagyjuk, jó kis fűszeres olaj lehet a meglepetés. Annak viszont jót tesz a hosszabb állás.