A hosszú leírás ellenére ez egy nagyon egyszerű sütemény: a tésztaalap kész kekszből van, a sajttortához csak sorban össze kell keverni a hozzávalókat, és amíg sül, bőven van idő elkészíteni a karamellkrémet is a tetejére. Egy a nehéz benne: ki kell várni, míg egy éjszakát pihen a hűtőben. Nemcsak az ízek érnek össze, hanem a torta és a krém is elnyeri ekkor a végső, sűrű és selymesen olvadó állagát. A sajtkrémbe most a szín miatt került a nádcukor, és mert van egy icipici karamelles ízvilága is, de a torta extra ízét a tetején lévő puha karamellréteg adja: nyugodtan lehet sötétre pirítani a cukrot, a végeredmény az egyszerűségében is szuper sajttortához képest egy kicsit izgalmasabb, karakteresebb és karamellesebb :) torta lesz.
Hozzávalók: (20-22 cm-es formához, 12 szelethez)
20 dkg zabkeksz (Győri Édes)
4 dkg olvasztott vaj
40 dkg tejszínes krémsajt ( Philadelphia krémsajt/sajátmárkás soft cheese, mindegy)
15 dkg sűrű, 20%-os zsírtartalmú tejföl
22 dkg barna nádcukor
1 tk.vaníliakivonat
csipet só
3 tojás
10 dkg cukor
1,7dl forró tejszín
5 dkg vaj
csipet só
A kekszet morzsává aprítottam,
összekevertem az olvasztott vajjal, a kapcsos forma aljára nyomkodtam és
10 percig elősütöttem. Ezután a sütő hófokát 165 fokra csökkentettem.
Míg a kekszalap sült, a
krémsajtot és a tejfölt - ha egy fél órát papírtörtővel bélelt szűrőben csöpögtetjük előtte, elég is - nagy, mély tálban 3 percig a kézi mixerrel nagy
fokozaton habosítottam, ezután alacsony fordulaton hozzáadtam a cukrot, a
vaníliakivonatot és egy csipet sót.
Ezután a krém közepébe mélyedést csináltam, beleütöttem 1 tojást, és csak annyi ideig kevertem a mixerrel, míg egynemű lett kevés, körülötte lévő krémmel, majd lapáttal összekevertem a krém többi 90%-ával. Ugyanígy kevertem hozzá a többi tojást is. Így elkerülhető, hogy a felvert tojással sok levegőbuborék kerüljön a masszába, amitől azután rengeteg kráter jelenne meg sütés közben a torta felszínén. (Bár a karamellkrém azt el fogja most takarni, szóval nem kell nagyon parázni rajta.)
A krémet a kihűlt kekszalapra öntöttem, a munkalaphoz ütögetve elegyengettem.
A tortát kihűtöttem - ezalatt körben el is vált a formától, ezért a körítést leszedtem, és egy csíknyi sütőpapírral tekertem körbe a kihűlt krémes felső részt, mert nem akartam hogy a lágy karamellkrém körben lefolyjon.
A karamellhez egy nagyobb, vastagabb aljú lábast vettem elő és közepes lángon melegíteni kezdtem, az aljára pedig vékony rétegben cukrot szórtam. Mikor a cukor valahol olvadni kezdett, oda szórtam még, hogy lehűtse az adott részt. Türelemjáték, de ez a legkényelmesebb módja a karamellkészítésnek. Így is lesz olyan rész, ami előbb kezd pirulni, egészen sötét lesz, (hacsak nincs profi indukciós sütőnk és lábasunk), de nem kell kevergetni, legfeljebb kicsit rázogatni, forgatni a lábast. Mire az összes cukrot a lábasba szórtam, már csak várni kellett, mikor válik szép sötét karamellszínű folyadékká - ha van is benne pár világosabb cukorsziget, ekkor már lehet kevergetni a tűzről lehúzva. Amikor teljesen sima és sötét karamellszínű lett, kevergetve, 4 részletben hozzáöntöttem a mikróban közben felforrósított tejszínt - vigyázat, erősen bugyborékol! - majd jól elkevertem, minden egyes körben. Közepes lángon addig kevergettem, míg teljesen felolvadt a karamell a tejszínben, ekkor lehúztam a tűzről, vártam egy kicsit, ne legyen nagyon forró, belekevertem a vajat és a csipet sót.Hagytam szobahőmérsékletűre hűlni.
A hűtőből kivett tortára öntöttem a karamellkrémet, és egy éjszakát hűtőben hagytam dermedni.
Ezután a krém közepébe mélyedést csináltam, beleütöttem 1 tojást, és csak annyi ideig kevertem a mixerrel, míg egynemű lett kevés, körülötte lévő krémmel, majd lapáttal összekevertem a krém többi 90%-ával. Ugyanígy kevertem hozzá a többi tojást is. Így elkerülhető, hogy a felvert tojással sok levegőbuborék kerüljön a masszába, amitől azután rengeteg kráter jelenne meg sütés közben a torta felszínén. (Bár a karamellkrém azt el fogja most takarni, szóval nem kell nagyon parázni rajta.)
A krémet a kihűlt kekszalapra öntöttem, a munkalaphoz ütögetve elegyengettem.
A kapcsos formát alul és körben 3
rétegben hajtogatott alufóliába burkoltam, nehogy a víz belefolyjon,
egy nagyobb tepsibe raktam, a sütő középső rácsára tettem,
körbeöntöttem a lobogó vízzel, míg az alufólia engedte, és 165 fokon 65
percig sütöttem. . A
sütés végére kissé megemelkedik a torta, - és ekkor még kicsit rezgős is lehet az egész
- de azután kihűlés közben szépen visszasimul.
A tortát kihűtöttem - ezalatt körben el is vált a formától, ezért a körítést leszedtem, és egy csíknyi sütőpapírral tekertem körbe a kihűlt krémes felső részt, mert nem akartam hogy a lágy karamellkrém körben lefolyjon.
A karamellhez egy nagyobb, vastagabb aljú lábast vettem elő és közepes lángon melegíteni kezdtem, az aljára pedig vékony rétegben cukrot szórtam. Mikor a cukor valahol olvadni kezdett, oda szórtam még, hogy lehűtse az adott részt. Türelemjáték, de ez a legkényelmesebb módja a karamellkészítésnek. Így is lesz olyan rész, ami előbb kezd pirulni, egészen sötét lesz, (hacsak nincs profi indukciós sütőnk és lábasunk), de nem kell kevergetni, legfeljebb kicsit rázogatni, forgatni a lábast. Mire az összes cukrot a lábasba szórtam, már csak várni kellett, mikor válik szép sötét karamellszínű folyadékká - ha van is benne pár világosabb cukorsziget, ekkor már lehet kevergetni a tűzről lehúzva. Amikor teljesen sima és sötét karamellszínű lett, kevergetve, 4 részletben hozzáöntöttem a mikróban közben felforrósított tejszínt - vigyázat, erősen bugyborékol! - majd jól elkevertem, minden egyes körben. Közepes lángon addig kevergettem, míg teljesen felolvadt a karamell a tejszínben, ekkor lehúztam a tűzről, vártam egy kicsit, ne legyen nagyon forró, belekevertem a vajat és a csipet sót.Hagytam szobahőmérsékletűre hűlni.
A hűtőből kivett tortára öntöttem a karamellkrémet, és egy éjszakát hűtőben hagytam dermedni.