2007. szeptember 28., péntek

Levendulás süti




Veszélyes dolog a gasztroblogokon szörfözni. Biztos mindenki esett már bele a szebbnél-szebb képek csapdájába. Megesett már, hogy csupán a kép alapján tudtam, ilyen nekem is kell. De be is váltotta a hozzáfűzött reményeket.
Ez itt már hónapok óta nem megy ki a fejemből. ( És készülök a zöldteásra is. )
Persze messziről jött blogger az ír és fényképez le, amit akar. Jó, jó, hogy Provance-ban mindenbe levendulát tesznek, meg levendulás créme brulée és egyáltalán, de azért voltak fenntartásaim. Kezdetnek egy levendulás porcukorral nyitottam pár hete; hát valószínű, el kellene mennem levendulatermesztőnek. ( Nyugisabb foglalkozás biztos, mint a jelenlegi.) Kertünk új-mexikói talajtani - és egyre inkább éghajlati - viszonyai között a levendula az egyetlen növény, amely mindenféle tutujgatás nélkül kb. huszonötszörösére nőtt pár év alatt. Most kiderült, illóolaj-tartalma is az eget verdesi. 5 szál levendulavirág pár nap alatt kővé változtatott 15 dkg porcukrot, és ha lecsavarom az üveg fedelét, beleszagolva úgy érzem, egy nagy kád levendulás habfürdőt szortyogok befelé.

Most hogy a soha-vissza-nem-metszett bokor újra virágzik, eljött a megfelelő alkalom. A pasik elmentek roncsderbire, senki nem nyaggatott, mikorra lesz ebéd, így nekiálltam, miután megsaccoltam, egy ausztrál bloggernél mennyi lehet az oz és a cup.


Hozzávalók:

6,5 dkg finomított kristálycukor
1 ek. szárított levendulavirág (kimértem: 3,5 gr)
14 dkg vaj
1 teáskanál reszelt citromhéj
24 dkg liszt
3 tojássárgája

1 csésze porcukor

A sütőt 180 C-ra előmelegítettem.

A kristálycukrot és a levendulát összekevertem, habosra robotgépeztem a vajjal, beletettem a citromhéjat is, majd egyenként hozzákevertem a tojássárgákat és a végén kézzel összedolgoztam a liszttel. Pihentettem fél órát a hűtőben.

1,5 cm vastagra nyújtottam, kiszúrtam, porcukorba forgattam és sütőpapírral bélelt tepsiben 15 percig sütöttem. 20 db lett belőle.

Nagyon különleges, de egyszerre-egy-darabot süti. Hihetetlen jól el van találva a citrom-levendula egyensúly, a család viszont megoszlott a megítélésében.

Viszont legközelebb:
- vékonyabbra fogom nyújtani. A széle már enyhén barnult, de belül még nem volt
teljesen átsülve.
-a tészta típusából ítélve jobb mindent jó hidegen összekeverni. Lehet, hogy benne
van a leírásban, csak én nem emlékeztem.


2007. szeptember 26., szerda

Palacsinta-lasagne


Vagy micsoda. Olasz szakosok ne kárhoztassanak! Nem vitásan a tésztalapos az eredeti, autentikus, meg minden, arról nem is szólva, mennyivel kevésbé macerás elkészíteni. Illetve ezt se macerás, csak ha az emberlánya közben matekházit ellenőriz, számolatlanul orrszívóporszívózik a hozzátartozó higiéniai körítéssel és emellett időspórolási célzattal a háromféle összetevőt (palacsinta-ragu-besamel) egyszerre próbálja elkészíteni. Ennek eredménye a totális káosz lesz, de a hiba az én készülékemben van. Meg persze lehet ipari mennyiségű szószt készíteni, mélyhűteni, palacsintát előre elkészíteni, mélyhűteni, de én nem tartozom az előrelátó és tervező háziasszonyok általam egyébként irigyelt fajtájához, meg nem is szeretek a mélyhűtőből dolgozni, úgyhogy jöjjön a káosz.
És milyen gyönyörű őszi szinei vannak...

Hozzávalók:

- a spenótos palacsintához

30 dkg liszt
2 tojás
4 dl buborékos ásványvíz
3 dl tej
15 dkg fagyasztott spenót ( egyharmadot lebárdozunk :-)))
1 teáskanál só

A fagyasztott spenótot kiolvasztottam és a levét leöntöttem. A többi hozzávalóból a (nálam) szokásosnál sűrűbb palacsintatésztát csináltam, és belekevertem a spenótot is.
Ebből a mennyiségből 15 db palacsinta sült ki a 28 cm-es teflonserpenyőben. Szerintem ez a méret az ideális, mert nagyon toronyszerű lesz kisebbekből, és nehezebb szépen rétegezni is. ( A folyadékmennyiséget most lemértem, de a liszttől meg a légköri viszonyoktól függhet, a tészta sűrűbb, tejszínszerű legyen.)

- a raguhoz:

1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
30 dkg darált hús ( főszabályként marhahús szerintem, de végülis ízlés és kamratartalom függvénye)
1 140 gr-os sűrített paradicsomkonzerv
rozmaring
bazsalikom
oregano
( a fűszerek, ha szárítottak 1 teáskanálnyi kell, rozmaringból egy ág, bazsalikom vagdalva egy evőkanálnyi, oregánóm nincs frissen)
3-4 ek olaj


A felaprított hagymákat kicsit megsózva megdinszteltem az olajon, amikor a levük elpárolgott, átpirítottam velük a húst és óvatosan a sűrített paradicsomot. Felöntöttem kb. fél liter vízzel,sóztam, és fedő alatt rotyogtattam amíg a palacsintákat sütöttem. A végén raktam hozzá a fűszereket, és sűrűre forraltam be.

- a besamelhez

3 dkg vaj
3 dkg liszt
3 dl tej

Most szép rendesen csináltam a besamelt: a vajon picit megfuttattam a lisztet, majd a tűzről lehúzva és a kis rugós habverőmmel vadul kevergetve hozzáadtam a hideg tejet. A tűzre visszahúzva kevergetve besűrítettem.

-és még 20 dkg sajt reszelve

A sütőt 180C-ra előmelegítettem amíg szépen összeraktam a palacsintákat, ragu-besamel-sajt rétegrendben, a tetejére spórolva még egy kis besamelt és sajtot.
Jó 20 perc kellett neki a sütőben, ha a teteje előbbrejár kapjon egy kis alufóliát.

4 éhes felnőttnek is elég.

A recept eredetije egy régi Lakáskultúrából való, Lajos Maritól, de már rég fejből csinálom, úgyhogy eltérés valószínű.






2007. szeptember 21., péntek

Ez az enyém



Mármint az én comfort food-om. KicsiVú-ét látva rögtön eszembe jutott, hogy egy strapás munkanap végén a héten a büdöskölykök meggyömöszölése után mi esett hazaérkezés után a legjobban.

Hozzávalók:

Jobbféle kenyér, camembert,füge, camembert, füge, camembert. Dió. Kis bors.
Jobbféle kenyér, camembert, körte,camembert, körte, camembert. Dió. Kis bors.

5 perc a grill alatt. Hammm!!

Igen!!! A Nagyobb megeszi!

2007. szeptember 20., csütörtök

2007. szeptember 17., hétfő

Bounty


Pusztán a véletlen műve, hogy nem került fel ide még semmi kókuszos. Pedig van súlyos kókuszfüggő közöttünk, aki titkos Bounty-készletekkel operál, ami csak a kamrában történő rendrakáskor szokott kiderülni. Tehát olyan nincs, hogy ne fogyna el 24 órán belül bármi, ami kókuszos. Ezt a sütit még időben sikerült lefotózni... Egyébként itt a környékbeli cukrászdák mindegyikének állandó kínálatában szerepel, és nemhogy ugyanolyan, hanem még sokkal finomabb is. Egyszerű, látványos, elég nagy adag lesz belőle, vendégek is lenyűgözhetők vele.

Hozzávalók a kakaós tésztához:

1 tojás
2,5 dl tej
25 dkg liszt
25 dkg cukor
1 sütőpor
4 dkg kakaópor
5 dkg vaj

A sütőt előmelegítettem 180 C-ra.
A cukorhoz kevertem a puha vajat és az egész tojást, majd a tejet. Összekevertem a lisztet, kakaóport és a sütőport, majd az egészet hozzákevertem a tojásos-cukros-vajas keverékhez.
Kivajazott-liszetezett 30x30-as gáztepsiben tűpróbáig sütöttem. ( Kb.20 perc)

( Egyébként a Horváth Ilonában lévő kakaós lepény-recept is tökéletesen jó hozzá. )

Amíg a tészta sült, megcsináltam a kókusztölteléket. Ez lehet, hogy valószínűtlenül hangzik, de működik:

Hozzávalók:

25 dkg kókuszreszelék
2 dl tej
15 dkg cukor

A kókuszreszeléket a tejjel és a cukorral felforraltam. A kókuszreszelék milyenségétől is függ: enyhén nedves, semmiképp sem folyós állapotot kell elérni, ha híg lenne, kicsit tovább kell kavargatva főzni.

Amikor a tészta és a töltelék is meghűlt, a tésztát 3 részre vágtam, megtöltöttem a kókusszal, úgy, hogy a tetejére is maradjon egy vékonyabb réteg. Most piros gyümölcsök voltak kéznél - a fagyasztóból - ezekkel raktam ki a leendő szeletek tetejét - és tortazselével húztam át őket, a zacskón lévő utasítást követve. Persze agar-agarral is lehet, de az itt helyben sose jön szembe.
A kókusz miatt talán stílusosabb a mandarin (narancs)-kiwi a tetején, mint itt az összes helybéli cukrászdában, de akkor olyan téli-sütemény-külseje van. A lapokat vékony csoki- vagy lekvárréteggel sem húzom át, ez megakadályozná, hogy a kókuszban maradt nedvességet a sütilapok magába szívják, de szerintünk ez egyrészt direkt jó, másrészt olyan sok idő nem marad erre, mert fél napnál többet sose töltött még hűtőben.



2007. szeptember 14., péntek

Sajtkrémes palacsinta


Ez úgy indult, hogy egy nap elméreteztem a sajtkrémet, amit kis krékerekre szántam olajbogyó társaságában. A keksz kevés volt, a vendégek el is tüntették, a sajtkrém pedig a hűtőben szomorkodott. Másnap viszont sok lett - ez is kivételes - a palacsinta. Ez utóbbi nálunk soha nem édes, mert minekannyicukoragyereknek, és különben is így kizárt, hogy leég. A megmaradt palacsintát pedig, mertminekannyiédességagyereknek, este betöltöttem a sajtkrémmel, így szépen kettecskén elehettük a kiskorúak elől.

Hagy ne írjam ide a palacsintareceptet!! Egy púpozott ek.lisztből (kb 2 dkg) van egy palacsinta, 12-15dkg lisztenként egy tojás kell, annyi tej-szénsavas ásványvíz bele, hogy majdnem tejszínsűrűségű legyen.Csipet só.

Sajtkrém:

12,5 dkg natúr sajtkém
3 ek tejföl

bors
bazsalikom
kakukkfű
és kevés menta
(friss zöldfűszerek hiányában görög fűszerkeverék, abban van azt hiszem oregano is)

Sajtkrémet a teföllel lazítottam, zöldfűszereket felaprítottam, mindent összekevertem, a palacsintákat betöltöttem, 3 darabra vágtam, kivajazott jénaiba raktam, két evőkanál tejföllel még megsimogattam a tetejüket és 200 C-on 15 percig átsötöttem. Ennyi sajtkrém kb 6 palacsintába elég, kétszemélyes könnyű vacsora.

Mellé valamilyen fehérbort kortyolgattunk.





2007. szeptember 9., vasárnap

Rozsdás hús


Epe- és gyomorbetegek gyorsan nézzenek mást.

Régesrégóta főztük (vagy inkább sütöttük) otthon lányok ezt a receptet, amit anyukám egyik szomszédasszonyától tanult - aki állatorvos feleségeként az ínséges 80'-as években is rendszeresen jutott szép marhahúshoz -, amikor egy kósza Lakáskultúra főzési rovatából (Lajos-Hemző szerintem) megtudtam, hogy mi a becsületes (fenti) neve. Ott mintha lett volna még valamivel bonyolítva, de én maradtam a mi verziónknál.
Az egész lényege, hogy ha már mindennap (vagy legalább másnap) nem veszünk/eszünk borjúbélszínt, akkor is részesüljünk a szánkban finoman elomló marhaszelet élményében.


Hozzávalók:

70 dkg marhahús ( pl. comb, felsál )
70 dkg vöröshagyma

bors ízlés szerint
kb. 1 dl étolaj

A 30 cm-es teflonserpenyőmbe annyi olajat öntöttem, hogy kb. fél centi vastagon álljon benne. A hagymát vékonyan felkarikáztam és sírtam. Az olajat felforrósítottam a serpenyőbe pakoltam a hagymát, átforgattam az olajban, jól megsóztam és beletettem a sózatlan(!!) húst úgy, hogy alul-felül hagyma borítsa. Ezután a serpenyőt befedtem ( pont ráillő, jól záró fedő kell ) és előbb közepes lángon jól átdinszteltem, majd a lángot levéve pároltam-sütöttem még kb. másfél órát. Néha rá kell nézni, és pótolni kell a fedő alól kiszökő gőzt vízzel. A végén - mikor már szinte teljesen sima volt a szaft .-, levettem a fedőt, hogy teljesen besűrűsödjön, és csavartam rá feketeborsot.

Ekkor lehet még sózni is, mert a hagymás szaft alapvetően édeskés, és ez ízlés dolga.

Fűszeres krumpli volt hozzá: A krumplit nagy hasábokra vágtam, és öt percre bezúdítottam egy fazék lobogó vízbe. Leszűrtem, leszárítottam papírtörlőn és fűszeres olivaolajban átforgattam. (Kéne egy jó kis olajspray) Sóztam és 180 C-ra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 20 perc alatt kész lett.

Na ez is egy olyan recept, amit leírni bonyolultabb, mint elkészíteni. A hús még soha nem lett kemény, rágós, de azért nem árt nappali fénynél megítélni a marhahús színét: minél világosabb, annál fiatalabb.
A hagyma-hús arány mindig 1:1, nálunk a fenti mennyiség kétszemélyes...









2007. szeptember 7., péntek

Hófehérke poharas krém


Na így jár az aki nem olvassa el rendesen a receptet...

Amint megláttam a képet róla Fakanálnál, azonnal beleszerettem, mert ami ilyen gyönyörű, csak jó lehet! Az első adandó alkalommal megcsináltam, csak épp az elkészítés módjánál felszínes emlékeimre hagyatkoztam, így lett a babapiskóta tördeléséből nálam a babapiskóta ízzé-porrá zúzása az aprítógépemben. Ezért aztán cukrot egyáltalán nem is tettem bele, szóval szinte diétás!

Hozzávalók:

5dl tejföl
3dl tejszín
1 citrom leve és héja
12 db babapiskóta

Összekevertem a tejfölt és a tejszínt, hozzákevertem a citrom levét, a lereszelt héját és a piskótamorzsát. Ha csak tördeljök a babapiskótát, kell bele 2-3 ek.porcukor is, valamint szép sima rétegezett krémet kapunk, aminek kell néhány óra a hűtőben, hogy a tördelt babapiskóta megpuhuljon. Igy jobbnak láttam poharakba tölteni, és gyorsan betolni a hűtőbe, nehogy úgy ahogy van, kóstolgatás címén felfaljuk.

6 nagy adag lett belőle.

Tervezek még számos variációt ezzel az alappal.

Fakanál nyomán.

2007. szeptember 5., szerda

Füge ebédre


Keljünk negyed hétkor. Rajtoljunk el két kiskorúval egy órán belül, szedjünk fel útközben még egy harmadikat. A két nagyobbat lökjük ki az autóból az iskola előtt, mert sietünk. A Kisebbel vissza az oviba, ahol még beszoktatós, kiszállás után vicceljünk és szövegeljünk annyit, hogy ne fakadjon sírva amint kihúzzuk a lábunkat, mint előző nap, amikor az egész délelőttöt végigsírta. Ha ez sikeresen megvolt, küzdjük be magunkat a munkahelyre legalább kilencre. Ugorjunk fejest a munkába, majd kettő és háromnegyedóra után főnöki jóváhagyással - két hétre való munkát a csomagtartóba zúdítva - lépjünk le, hogy ebéd utánra odaérjünk az oviba. Egyrészt mert ez még nem ottalvós nap, másrészt mert meg is ígértük. Igy már egyre otthon is vagyunk. Nyissuk ki a hűtőt, és próbáljunk a tojásrántotta elvetésével egyidejűleg keresni valamit, ami 20 perc alatt elkészíthető meleg ételnek.
Kész- gyors- és lemélyhűtött kaja hiányában ( csak részben elvi, és részben szervezetlenségi ok ) marad a két mosolygós füge, tiramisunak tartalékolt igazi olasz mascarpone. Még egy kis ezmegaz, 15 perc és egy kis grill a végén, és kimosolyoghatunk a két napja ömlő, 7 fokos esőbe.

Hozzávalók:

fügék
fügénként egy kanál mascarpone
narancsdzsem
dió

A sütőt 200 fokra állítottam.
A fügéket szép óvatosan keresztbevágtam, bepakoltam középre a sajtot, egy fél diót és a narancsdzsemet.
15 percet hagytam a sütőben, a végére bekapcsoltam kicsit a grillt is.
Related Posts with Thumbnails