De igazából nem is így hívják. Valójában a nagyon tiszteletreméltó és egyben romantikus "Zöld szimfónia" nevet kapta a gasztrokeresztségben, mindannyiunk kedvenc Dzsemfix-gyártója oldalán. Mivel a blogcímhez igazodóan viszont ez már a harmadik alkalom, hogy a szezonban nálam mindig van valami piszkés, legalábbis a bejegyzés címében kénytelen vagyok a hagyományokat követni, pedig milyen klassz kis figyelemfelhívó cím lehetett volna...Zöld szimfónia...
És akkor most hadd zengjem a piszke dicséretét, mert úgy látom ezzel többéve adós maradtam...
Privát történetileg pedig annyit fűznék hozzá, hogy gyerekként a kertünk két nagy (és nagyon szúrós) piszkebokrának a szüretelése mindig a hugom és az én feladatom volt. Egyrészt biztos fejlesztette a motorikus készségünket a bogyók kiszedegetése a rengeteg hosszú tüske közül, másrészt gyerekkézzel ez tényleg egyszerűbb feladat, és akkor meg még ombudsman se volt. Sokkal rosszabb volt viszont a hatalmas vajling piszke megpucolgatása, szemenként, kisollóval. Ennek ellenére mégis nagyon szeretem, és ez biztos genetikus, mert most a mi kertünkben az én kicsi kiskorúim nem szedik ám le a piszkét, dehogy... megeszik egyszerűen a bokorról, még mielőtt odajutnék, hogy be/megfőzzem.
Számos kiváló tulajdonsága mellett még az idén nálunk nagyon felértékelődött, hogy lényegében nincs kártevője, nemúgy mint pl. a cseresznyének, aminek nagyjából 90%-a lett kukacos, nyilván a permetezés híján, de jövőre próbálkozunk a rovarcsapdával, addig marad a behunyt szemű biocseresznye-eszegetés.
A piszkének alacsony az energiatartalma, A-, B1- és C-vitaminban, káliumban, kalciumban, foszforban és niacinban továbbá rengeteg nyomelemben gazdag. Magas pektintartalma miatt könnyű belőle dzsemet főzni, sőt emiatt az élelmiszeriparban adalékként adják más gyümölcsökhöz.
Az angolok a viktoriánus kor óta piszkerajongók, többszáz fajtát nemesítettek ki, sehol másutt, de Nigella-nál több piszkereceptet is találhatunk. A franciáknál viszont még neve sincs szegénynek, egyszerűen csak "makrélához való ribizli"-nek hívják... Ennyit a francia konyháról :P
Hozzávalók:
0,5 kg piszke
0,5 kg kiwi
2:1 Dzsemfix 1 csomag
0,5 kg cukor
1 tk citromsav
konyak (opcionális)
A piszkét megtisztítottam, a szemeket félbevágtam, a kiwit is megpucoltam, feldaraboltam. Lábasban felforraltam az összes többi hozzávalóval, közben kicsit krumplitörővel megtörögettem a szemeket. Konyakot is tettem bele, pocsékba ment, mert az ízén nem érződik egyáltalán. Az csak a jó kis piszkeíz.
Savanykás-dzsem rajongóknak ajánlom.
És akkor most hadd zengjem a piszke dicséretét, mert úgy látom ezzel többéve adós maradtam...
Privát történetileg pedig annyit fűznék hozzá, hogy gyerekként a kertünk két nagy (és nagyon szúrós) piszkebokrának a szüretelése mindig a hugom és az én feladatom volt. Egyrészt biztos fejlesztette a motorikus készségünket a bogyók kiszedegetése a rengeteg hosszú tüske közül, másrészt gyerekkézzel ez tényleg egyszerűbb feladat, és akkor meg még ombudsman se volt. Sokkal rosszabb volt viszont a hatalmas vajling piszke megpucolgatása, szemenként, kisollóval. Ennek ellenére mégis nagyon szeretem, és ez biztos genetikus, mert most a mi kertünkben az én kicsi kiskorúim nem szedik ám le a piszkét, dehogy... megeszik egyszerűen a bokorról, még mielőtt odajutnék, hogy be/megfőzzem.
Számos kiváló tulajdonsága mellett még az idén nálunk nagyon felértékelődött, hogy lényegében nincs kártevője, nemúgy mint pl. a cseresznyének, aminek nagyjából 90%-a lett kukacos, nyilván a permetezés híján, de jövőre próbálkozunk a rovarcsapdával, addig marad a behunyt szemű biocseresznye-eszegetés.
A piszkének alacsony az energiatartalma, A-, B1- és C-vitaminban, káliumban, kalciumban, foszforban és niacinban továbbá rengeteg nyomelemben gazdag. Magas pektintartalma miatt könnyű belőle dzsemet főzni, sőt emiatt az élelmiszeriparban adalékként adják más gyümölcsökhöz.
Az angolok a viktoriánus kor óta piszkerajongók, többszáz fajtát nemesítettek ki, sehol másutt, de Nigella-nál több piszkereceptet is találhatunk. A franciáknál viszont még neve sincs szegénynek, egyszerűen csak "makrélához való ribizli"-nek hívják... Ennyit a francia konyháról :P
Hozzávalók:
0,5 kg piszke
0,5 kg kiwi
2:1 Dzsemfix 1 csomag
0,5 kg cukor
1 tk citromsav
konyak (opcionális)
A piszkét megtisztítottam, a szemeket félbevágtam, a kiwit is megpucoltam, feldaraboltam. Lábasban felforraltam az összes többi hozzávalóval, közben kicsit krumplitörővel megtörögettem a szemeket. Konyakot is tettem bele, pocsékba ment, mert az ízén nem érződik egyáltalán. Az csak a jó kis piszkeíz.
Savanykás-dzsem rajongóknak ajánlom.