Panna cotta narancsos gránátalmazselével és pisztáciás buborékkaramellel

A tavalyi panna cotta-csokimousse desszetkombó a vacsora végén már túlságosan ütősnek bizonyult, ezért idén karácsonykor egy "sima" panna cotta  vezette fel a klasszikusokat: az aprósütiket, a Sacher-tortát és a beiglit :)

Hogy mégis legyen benne valami csillogás, kapott egy gránátalmaréteget, és egy klassz kis díszítést, amivel jót lehet játszani, és még érdekes is: a buborékkaramellben a buborékokat egy nagyon erős (nálunk ez egy 50% feletti házi pálinka volt) alkohol állítja elő: amikor ráöntjük a forró cukorszirupot, az alkohol azonnal párologni kezd (próbál) és buborékokat gyárt a megszilárduló cukorban. Minél erősebb az alkohol, annál bubisabb a karamell. Meg lehet enni - és nincs benne alkohol sem - de inkább dekorfunkciója van. Még aznap használjuk fel, mert a párát, nedvességet nem jól viseli, és a nedvesebb desszertekbe (mint pl. a panna cotta) hajlamos picit beleolvadni, ha sokáig áll, ezért közvetlenül tálalás előtt díszítsünk vele.

(A panna cottába nem kell több zselatin semmiképp, én mindig ebből a klasszikus arányból indulok ki - az Olasz Kulinária alapján - 1 liter tejszínhez 6 lap zselatin és 8 dkg cukor)

Hozzávalók: (négy személyre):

6 dl tejszín
5 dkg cukor
3 és fél plusz 1 és fél  lapzselatin
fél vaníliarúd
2 dl gránátalmalé (2 nagy gránátalmából)
1 narancs lereszelt héja
1 tk. porcukor

7,5 dkg cukor
33 ml víz
11 gr méz
egy ek. durvára vágott pisztácia
2 ek. pálinka

A tejszínt a cukorral és  vaníliarúd kikapart belsejével felforraltam és a legkisebb  lángon még 10 percig kevergetve főztem. Beletördeltem 3,5 lap zselatint, kevergetve feloldottam, majd a poharakba szétosztottam.2 órára hűtőbe raktam.

A gránátalmákat félbevágtam, narancsfacsarón kifacsartam, a magokat szitába raktam és egy kanál segítségével a maradék levet is kipréseltem belőlük.

A gránátalma levét felmelegítettem, elkevertem benne a kevés cukrot, a  narancshéjat és felodottam benne a másfél lap zselatint, kicsit visszahűtöttem, majd a már megszilárdult panna cotta tetejére öntöttem. Két óra további hűtés után tálaltam.

A buborékkaramellhez a vizet, a cukrot és a mézet nagy lángon főzni kezdtem. Egy 30x30-as szilikonos sütőpapírdaraboT jól összegyűrtem, majd nagyon jól  kisimítottam és egy tálcán a tűzhely mellé raktam. Eloszlattam rajta a pálinkát, majd amikor a szirup elérte a 148 fokot, kiöntöttem a sütőpapírra. Megszórtam a pisztáciával, és szilárdulás után tördeltem és óvatosan lehúztam a papírról a karamelldarabokat. Tálalás előtt díszítettem vele a desszertet.

A buborékkaramell Tartelette blogjáról jött.

De jól nézett ki a linzerrel is :) .

Pisztáciás kiflik

 

Még az ősszel hozott a kolléganőm Rómából egy szuper cukrászdából  pisztáciás süteményt  a kávé mellé, azóta keresem hozzá a receptet - a brontei pisztácia pedig nyár óta várta sorsát jól eldugva a hűtőbe. Karácsony épp a megfelelő alkalom egy ilyen csodás alapanyag felhasználásához, és  pisztáciás-fehércsokis szaloncukor mellett ezek a kiflicskék igazán jó választásnak bizonyultak. Sózatlan pisztáciát nagyobb piacokon lehet venni, de hallottam már olyat, hogy sózott pisztáciát pilanatra forró vízbe mártva, majd leöblítve is lehet korrekt sütialapanyagot nyerni.

A római sütihez képest ez kicsit súlyosabb darab lett - szerintem ott kapott egy kis szalalkálit is a tészta. A szalalkáli sütés közbeni szagát csak a nagypapám kedvéért bírtam elviselni, akinek rendszeresen sütöttem cukros szalalkális kekszet, mert ez volt a kedvence, de legközelebb kipróbálom majd úgy is...:)

És köszi Gaba a forráskutatást!

 Hozzávalók: (40-45 db kiflihez)

22 dkg liszt
10 dkg őrölt pisztácia
fél kk. sütőpor
5 dkg apróra vágott pisztácia
15 dkg puha  vaj
3 dkg kókuszreszelék
1 nagy tojás
15 dkg porcukor
fél rúdvanília vagy 1 tk. vaníliakivonat
csipet só

A lisztet, az őrölt pisztáciát és a sütőport egy tálba szitáltam. A többi hozzávalót a mixer dagasztókarjával elkevertem vele, és a puha masszát egy órára a hűtőbe raktam.

Ezután 15 gr-os golyóbisokra osztottam ( az elsőt lemérjük, ehhez gömbölyítjük a többit), majd a golyóbisokból rudat sodortam és kifli formára hajlítgattam. Az apróra vágott pisztáciába forgattam -picit bele is kell nyomkodni, ne peregjen le majd le róluk sütés közben - az egyik felüket és ezzel felfelé a tepsibe sorakoztattam.

180 fokra előmelegített sütőben 8 percig sütöttem a kiflicskéket.

Recept kis módosítással innen.

Tőzegáfonyás pohárkrém

Hozzávalók: ( 4 kisebb adag)

15 dkg friss vagy fagyasztott tőzegáfonya
0,7 dl narancslé
4 dkg barna nádcukor
1 narancs lereszelt héja
2 zöld kardamom
nagy csipet őrölt szegfűbors
1 ek konyak
20 dkg natúr krémsajt vagy mascarpone
2 dkg porcukor

A megmosott áfonyát elkevertem a narancslével, konyakkal, hozzáadtam a cukrot, narancshéjat, szegfűborsot és a kardamom megtört magjait majd közepes lángon, fedő alatt 10-12 perc alatt sűrű szósszá főztem. Közben az áfonyák kipukkantak,  sötétvörös levet eresztettek, ami szépen besűrűsödött-zselésedett.

A krémsajtot porcukorral kézi mixerrel lazítottam, majd a kihűlt áfonyaszószt belemixeltem. Behűtve tálaltam.

Ha a pohár aljára összetört zabkekszet szórunk, elnevezhetjük tőzegáfonyás sajttorta pohárkrémnek, ha pedig dupla adagból készítjük, mascarponéval, akkor narancslébe mártogatott 20 dkg babapiskótával lerétegezve tőzegáfonyás tiramisut kapunk.

Ha szárított vörösáfonyából készítjük, akkor a narancslét melegítsük föl, és egy éjszakát áztassuk benne az áfonyát, így főzzük fel a recept szerinti hozzávalókkal (tehát plusz még egyszer annyi narancslével) és botmixerrel pürésítsük.

Marcipános-narancsos tallérok

A narancs és a marcipán legalább annyira karácsonyillatú, mint a fahéj vagy a dió.Miközben sül a süti  a  aromáik betöltik a házat, és nálunk a marcipánfüggők azonnal a konyhában szimatolnak. A süti omlós, puha  a sütés után, és az is marad, fémdobozva zárva pedig még jobban összeérnek az ízei egy-két nap alatt. Az itt szokásos sütiknél picit édesebb, de az étcsokis behúzás ezt ellensúlyozza, porcukorral semmiképp nem szórnám, és a csokitól meg is csinosodik az ünnepre.

Hozzávalók: (mérettől függően 40-50 darabhoz)

10 dkg marcipán (Oetker)
4 tojás sárgája
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
8 csepp mandulaaroma (nem a zöld!! hanem a  kisüveges Oetker)
20 dkg liszt
1 nagy/ 2 kisebb narancs reszelt héja

 A sütőt 175 fokra előmelegítettem.

A marcipánt lereszeltem, a tojássárgájával a porcukorral és a vajjal( ne legyen hideg a vaj, de ne is teljesen puha, az a jó, ha épp viszi a mixer) kézi mixerrel simára kevertem, (nem kell habosra keverni), közben hozzáadtam a mandulaaromát. Fakanállal hozzákevertem a lisztet és a narancshéjat. Puha masszát kaptam, amit nedves kézzel kis golyókká formáztam ( lemértem az elsőt: 14 gr volt, ehhez méreteztem a többit).

Sütőpapírral bélelt tepsin egymástól 4 centis távolságra raktam, a gombócok tetejét meglapogattam, hogy duci korongok legyenek, majd 10-12 perc alatt a sütő középső rácsán megsütöttem - alulra beraktam egy plusz tepsit, hogy ne barnuljon erősen a sütik széle.

A sütés elején olvadozni látszanak, ijesztő kicsit :), de így lesz belőlük tallér, amikor a szélük szép aranyszélű, lehet kivenni őket.

Ha a vajunk teljesen puha, a sütési idő rövidülhet, és laposabbak is lesznek a sütijeink.

3 kocka apróra vágott étcsokit a mikróban, közben kevergetve  felolvasztottam, a  negyedik kockát is hozzákevertem, fogtam egy darab folpackot, középre kanalaztam a csokit, szorosra összecsavartam a négy sarkánál fogva egy kis batyuvá, alul egy hústűvel pici lukat szúrtam, és gyors mozdulattal végighuzigáltam a szorosan egymás mellé rakott sütik felett.

 

Ezeréves kitépett  újságlapon volt a recept, még az internet előtti időkből....

Csokis-mogyorós csillagok

Ez a keksz kisülve a világ legjelentéktelenebb kekszének néz ki - a csokimáz meg egyéb díszítés után persze csinosabb, de a sütőből kivéve senkit le nem nyűgöz. Az íze viszont kárpótol a szerény külsőért: ha kattintásvonzó címet akarnék adni neki, azt kellett volna írnom csupa nagybetűvel, hogy a világ legjobb nutellás keksze -  egyrészt nem szeretek ilyen címeket adni, másrészt nincs is benne nutella -, de a keksz olyan - sőt még olyanabb. Többször is sütöttem régebben, és évekig kerestem a kitépett újságlapot itthon, amin a recept volt, azután megtaláltam és olyan jól elraktam - hogy tuti meglegyen - megint, hogy csak egy festéskor került elő...

Nem  túl édes, nekünk ez bejön, és jó, hogy a mogyoró-csoki kombó uralkodik benne, de ha valaki édesebben szeretné, nyugodtan emelje a cukor mennyiségét 2-3 dekával.

Ha sikerül egy részét fémdobozba zárni, akkor pár nap után a doboz tetejének levételekor őrjítő csokis-mogyorós illat fogad - szerintem még fogyókúrában is lehet terápiás szippantásokat végezni belőle.

A VKF hatvanadik(!) fordulójába (Vigyázz, Kész,Főzz  - tematikus receptjáték bloggereknek, még Chili és Vanília indította útjára 2006-ban)  is illik: csokis keksz, és  bár nagy  ötlet nincs benne,  azért párat csináltam ribizlidzsemmel  összeragasztva és egymáson elfordítva (legalsó kép) és jól néz ki :), és finom is, a savanykás dzsem jó párja a többi íznek benne.

Hozzávalók: ( 3 tepsinyi sütihez)

20 dkg hideg vaj
28 liszt
5 dkg porcukor
1 tojás sárgája
1 tk vaníliakivonat vagy fél rúd vanília magja kikaparva
18 dkg darált mogyoró (ha előtte egészben pirítjuk, még jobb)
8 dkg étcsoki lereszelve (diódarálón vagy sajtreszelőn)
csipet só
(2 ek. tejföl)

10-15 dkg étcsoki  a bevonáshoz és díszítéshez

A vékony szeletekre vágott  hideg vajat és a lisztet elmorzsoljuk (én aprítógépben morzsásítottam) hozzáadjuk a porcukrot, majd a többi hozzávalót és gyorsan egynemű tésztává gyúrjuk. (ha úgy érezzük, törik a tészta, 2 evőkanál tejföllel puhítsuk még). A mogyorót én egészben kicsit megpirítottam, mielőtt megdaráltam, hogy megszabaduljak a héjától - ez kb.50%-os sikerrel járt, mint mindig, viszont a mogyoró íze még intenzívebb lett tőle.

Egy órai hűtés után két részletben lisztezett munkalapon fél centinél kicsit vékonyabb lappá nyújtottam és kisméretű kiszúróval kiszaggattam. 180 fokon 10 percet sütöttem.

Kihűlés után mártogattam és csíkoztam: az étcsoki kétharmadát mikróban 800 W-on kb egy perc alatt, de közben háromszor átkeverve felolvasztottam, a maradék egyharmadot apróra vágva kevertem hozzá, hogy visszahűtsem, addig kevertem, míg sima lett . A pici csillagok egy kávéscsészébe is befértek, abba öntöttem a csoki egy részét mártogatni, és a csészét forró vízbe állítottam, hogy ne hűljön ki a csoki.A csillagok aljáról mártogatás tán közvetlenül a csésze szélén a csokit lehúztam, és rácson dermesztettem. Pisztáciával, kevés darált mogyoróval és csokilapokkal is szórtam.
 A csíkozáshoz pedig letéptem egy darab folpackot, középre kanalaztam a csokit, szorosra összecsavartam a négy sarkánál fogva egy kis batyuvá, alul egy hústűvel pici lukat szúrtam, és gyors mozdulattal végighuzigáltam a szorosan egymás mellé rakott sütik felett.

A recept Lajos Maré, egy réges-régi Nők Lapjából.

Tőzegáfonyás-diós-konyakos tekercsek

Hogy senki nem hallott még a tőzegáfonyáról? Dehogynem... Itthon mindenki vörösáfonyának hívja, de valójába tőzegáfonya az igazi neve. Leginkább szárított formában elérhető nálunk - bár ezerféle gyógyászati célra lehet mindenféle kivonatot és friss levet is kapni -, illetve nálunk, itthon 10 percig érhető el, mert a gyerekek pillanatok alatt elcsipegetik tévézés vagy olvasás közben. Rendszeresen használom mindenféle sütibe, de a múltkor jól szerepelt a sült csirkemáj mellett is.

Ez most egy igazi karácsonyillatú édesség a dióval és a konyakkal, nemcsak cuki tekercsekben, hanem csigákban is süthető (ekkor 10 perc csak a sütési idő)

Hozzávalók: (kb. 30 tekercshez)

10 dkg vaj
12 dkg natúr krémsajt (Philadelphia vagy sajátmárkásak)
0,5 dl tejszín

22 dkg liszt (plusz kevés a nyújtáshoz)

4 dkg porcukor
csipet só

-a töltelékhez:

25 dkg szárított tőzegáfonya

15 dkg darált dió

fél dl konyak

Az áfonyát a felforrósított konyakkal leöntöttem és félreraktam egy órára., majd a dióval - amiből 2 evőkanállal félreraktam a süti tetejét megszórni - elkevertem, egy kicsit botmixerrel össze is törtem.

A puha vajat, krémsajtot és tejszínt mixerrel összedolgoztam. A legalacsonyabb fokozaton adtam hozzá a lisztet és a porcukrot, a csipet sót,  és  kézzel gyúrtam gyorsan egyneművé. Két részre osztva és kisujjnyi téglalappá formázva folpackban 20 percre  mélyhűtőbe raktam. (Így gyorsabban hűl, és keményedik meg, normál hűtőben legalább egy óra kell - ott viszont kibír 3 napot is.)

A hideg  tésztát lisztezett munkalapon két hosszú, 10x35-40 cm-es téglalappá nyújtottam. A tölteléket elosztottam a tésztán, a két hosszabbik oldalán egy-egy centit kihagytam a tekercselés megkönnyítése miatt. A hosszabbik oldal felől feltekertem, 2,5-3 centis darabokra vágtam, és 20 percre a mélyhűtőbe raktam.   Tetejüket tojással kentem és a maradék dióba mártottam.

190 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem a tekercseket.

Krémsajtos táskák chilis-babos töltelékkel

Mivel a hét majdnem minden napján főzök egy férfira - aki nem bírja az iskolai menzát :) - nagyon jól tudom, hogy milyen kajákkal lehet levenni a lábáról - és nemcsak édességgel. És tudom, már első ránézésre, hogy egy újdonság bejön-e neki, vagy az "inkább legyen legközelebb egy egyszerű chilis bab, anya" kategóriába kerül. Ennél a receptnél biztosra mentem, a maradékot elmentettem vacsorára, és ha nem is vesztek össze rajta, azért le kellett játszani, hogy akkor most háromból kettő az Emberé lesz, mivel ő nem evett belőle ötöt ebédre, hanem kénytelen volt a munkahelyi menza választékán tengődni.

Aki esetleg még nem gyakorlott ezen a téren, annak tökéletes választás  az "Etetni bolondulásig" szakácskönyv, amit egy fiús anya írt - Lucinda Scala Quinn, akinek a sorozata a TV-Paprikán is megy és itthon  a T.bálint kiadó adta ki a könyvét -, kifejezetten a család négy férfitagjára hangolva. Bár én minden szakácskönyvet az édességeknél kezdek megnézni, el kell ismerjem, ebben nagyon meggyőző a szuper reggelik és az ebédek-vacsorák fejezet. Emellett kezdőknek is rengeteg jól hasznosítható tanács van benne szervezésről, eszközökről és férfibarát éléskamráról - ha valaki ilyet kap ajándékba, akkor nemcsak ő, hanem a család férfi tagjai is ajándékot kapnak :). 

A szuper tésztarecept ebből a könyvből való, ezerféleképpen variálható, nagyon gyorsan kész van, előre is elkészíthető - és én a maradékból sütöttem pár pici pogácsát is.

Hozzávalók:

22 dkg liszt (plusz kevés a nyújtáshoz)
10 dkg vaj
12 dkg natúr krémsajt (Philadelphia vagy sajátmárkásak)
0,5 dl tejszín
fél tk. só

-a töltelékhez:

25 dkg darált sertés vagy marhahús
2 ek. olaj
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 vörösbab-konzerv, lecsöpögtetve
2 ek. sűrített paradicsom
2 dl víz
só
bors
1 szárított chilipaprika
fél tk. szárított oregano
1 tk. szárított kakukkfű
egy csipet őrölt kömény
egy csipet fahéj

A puha vajat, krémsajtot és tejszínt mixerrel összedolgoztam. A legalacsonyabb fokozaton adtam hozzá a lisztet és a sót,  majd kézzel gyúrtam gyorsan egyneművé. Két részre osztva és kisujjnyi vastag körlappá  nyújtva folpackban fél órát pihentettem a hűtőben. Kivéve egyenként, lisztezett munkalapon két nagy, késfok vékony körlappá nyújtottam, és 12 cm-es korongokat vágtam ki belőle egy kistányér segítségével. A korongokra középre 1-1 nagy evőkanál tölteléket halmoztam, félbahajtottam őket, szélüket  körben haladva ujjnyi felhajtással összenyomkodtam, a felvert tojással a tetejüket megkentem és 190 fokos sütőben 25 percig sütöttem.

A töltelékhez az apróra vágott hagymákat megdinszteltem az olajon, sóztam, a húst is átpirítottam rajta, hozzáadtam a paradicsompürét, a vizet és a fűszereket és 15 perc alatt közepes, majd kis lángon csendesen főztem - a főzési idő végére a szósz teljesen besűrűsödik, így nem áztatja el a tésztát.

Málnamousse torta

Most kicsit megcsúsztunk az "igazi" szülinapozással, mivel én csak telefonon tudtam köszönteni az ünnepeltet, aki cseppet sem  tiltakozott egy csokis cukrászdai torta, éttermi vacsora  és némi ajándék shoppingolás ellen sem,amit az apukája vigaszágon intézett neki, de most volt a kívánságos szülinapi ebéd és az igazi ajándékozás a hévégén. A tízévestől kevéssé szokványosnak ható  Vichy-krémleves és jambalaya menü után jött ez a torta, ahol a málnásság és a csokisság volt az előírás és átment a teszten :).

A krémben minimális cukor van, ha valaki édesszájúbb, nyugodtan emelhet még a kóstolás után is rajta, és ha épp nincs szülinap, lehet a könnyű, de rengeteg málnakrémet tovább étcsokival passzítani és a torta tetejére juttatni még akár egy vékony, oldalt lecsorgó máz, akár valamilyen étcsoki szórat formájában.

Hozzávalók: ( 18-20 cm-es forma, 12 szelet)

a piskótához:

5 tojás
12 dkg cukor
10 dkg liszt
2 dkg kakaó
egy tk. sütőpor

a krémhez:

6 dl tejszín
3 habfix
20 dkg enyhén lecsöpögtetett joghurt
60 dkg fagyasztott málna
12-14 dkg porcukor
20 gr zselatin
5 ek víz

A joghurtot egy órára szűrőbe raktam (mert előbb elfelejtettem), és 20 dkg-ot használtam belőle a krémhez.A mixer legnagyobb fokozatán az egész tojásokat a cukorral sűrű, világos krémes habbá vertem, majd 3 részletben rászitáltam és elkevertem  a többi hozzávalót is mixer legkisebb fokozatán. 175 fokra előmelegített sütőben kb 20 percig - tűpróbáig - sütöttem. A lekapcsolt sütőben nyitott sütőajtónál hagytam állni még 15 percet, majd rácsra téve hűtöttem ki.

A fagyasztott málnát a mikróban felolvasztottam, de csak annyira, hogy könnyen tudjam összeturmixolni a porcukorral.

Kihűlés után a piskótát  3 lapba vágtam, és 3-3 evőkanál málnás turmixszal az alsó és a középső lap tetejét megkentem.

A jól behűtött tejszínt lágy habbá vertem, majd az utasítás szerint hozzáadtam  habfixeket. A zselatint vízben megáztattam, majd kis lángon kevergetve 5-6 evőkanál málnát is hozzáadtam és együtt  felmelegítettem, míg sima és folyós nem lett. .

A mixer legalacsonyabb fokozatán elkevertem a tejszínt, a joghurtot és a málna többi részét, majd nagy sebességre kapcsolva  belecsorgattam és elkevertem benne  a zselatinos-málnás keveréket.

A kapcsos formába visszatettem az alsó lapot, megkentem a krém egyharmadával, rátettem a második lapot, ezután jött a krém újabb egyharmada,és a harmadik lap. Ekkor 25 percre betettem a mélyhűtőbe a tortát, hogy egy picit dermedjen a krém.

A kapcsos formát körben óvatosan leemeltem, megkentem a torta oldalát és a maradék krémet a tetejére halmoztam. Néhány - vagyis pontosan 10 - félrerakott málnaszemmel díszítettem.

Meleg csirkemájsaláta dióval és áfonyával

Biztos én értelmezem félre a szervezetem jelzéseit, mikor úgy érzem, csokira van szükségem - mindennap - na de amikor őrülten ennék egy adag csirkemájat, akkor biztos vagyok benne, hogy tökéletesen értem, mit kell tennem. Nem csoda, mert csak úgy magamtól eszembe se jutna, ugyanis egyik gyere se eszi meg tulajdonképpen most már semmilyen formában, így  alapból nincs olyan étrendterv vagy bevásárlólista, amire felkerülne, mivel a csirkemáj otthon azt jelenti, hogy megint kétfélét kell főznöm. Egy ilyen gyors saláta viszont még ebbe is belefér, és olyan jól sikerült, hogy biztosan megtartjuk.

Hozzávalók: (4 személyre számítva)
8 db csirkemáj
3 ek olívaolaj
2 dkg vaj
5 dkg dió
3 ek. tőzegáfonya (vörösáfonya)
2 vékony szelet füstölt sonka, vékony csíkokra vága
pirított kenyérkockák két szelet kenyérből
2 ek konyak vagy esetleg fehérbor (elhagyható)
só
bors
10 dkg salátakeverék

A diót és a kenyérkockákat egy nagy teflonserpenyőben közepes lángon átpirítottam, majd kiszedtem és félreraktam őket. Az olívaolajon ropogósra sütöttem a sonkacsíkokat, a dió mellé tettem. A felforrósított olajon nagy lángon 2 percig sütöttem a leszárított, félbe szedett májdarabokat, majd kisebbre vettem a lángot, a májakat megfordítottam, hozzáadtam a vajat és az áfonyát, majd a kevés konyakot, lefedtem és 5 percig pároltam.

A tányérokba elosztott salátakeverékre szedtem a májat, megszórtam a dióval, a szószból kivett áfonyával, a sonkával és a kenyérkockákkakl. Sóztam, borsoztam, a serpenyőben maradt szósszal meglocsoltam.

Karamelles tiramisu Mars csokival

Igazi álomhétvége volt a gyerekeimnek, mikor péntek-szombat-vasárnap teszteltem három sütit a főszerkesztő Wichmann Anna felkérésére a Stahl Magazin csokis különszámába. Az egyik süti jobb volt, mint a másik, de e legütősebb ez a karamelles tiramisu volt, ami - a lenti adag feleként - úgy fogyott el tíz perc alatt, hogy közben már szemrehányó tekintetek vizslatták az üres tálat - egyáltalán mi értelme volt ilyen keveset csinálni...? 

A lágy és simulékony  karamelles íz  mellett a legjobb ebben a desszertben, hogy feleslegesen nem édes, nem érezni utána, hogy cukor folyik az ereinkben és egy hétig nem tudunk édességre nézni - én konkrétan mindennap el tudnám képzelni a reggeli kávém mellé pohárból kanalazva, ebéd utáni desszertnek vagy egy fárasztó  nap végén kényeztetés gyanánt - nálunk örök darab lesz, főleg, hogy a Nagyobb közölte, hogy a macaronok mellett eddig ez a top süti amit valaha csináltam. (!!)

Hozzávalók: ( 8-10 adag):

-a krémhez

5 dkg cukor

2 dl habtejszín

50 dkg mascarpone 

- a karamellszószhoz

10 dkg cukrozott, sűrített tej

3 dkg cukor

2 dl habtejszín

1 evőkanál méz

1 evőkanál puha vaj

- a  mártogatáshoz:

2 evőkanál cukrozatlan kakaópor

1 evőkanál cukor

1½ dl meleg víz

- az összeállításhoz

4 db 47 g-os Mars csokoládé, ½ cm vékony szeletekre vágva 

20 dkg babapiskóta

2 evőkanál cukrozatlan kakaópor

A krémhez cukrot egy kisebb 10 cm átmérőjű, vastagabb aljú lábasban  mérsékelt tűzön, keverés nélkül aranybarnára karamellizáltam. Lehúztam a tűzről, beleöntöttem  a forró  tejszínt, és miután a sistergés elcsitult,  mérsékelt lángon  és kevergetve tovább főztem, amíg a karamell fel nem olvadt. Langyosra hűtöttem, majd robotgéppel a mascarponéhoz kevertem.

A karamellszószhoz az első 3 hozzávalót mérsékelt tűzön kevergetve összeforraltam. Hozzáadtam a mézet és a vajat, és kevergetve tovább főztem, hogy enyhén karamellizálódjon. Ezután langyosra hűtöttem.

A mártogatáshoz a hozzávalókat kézi habverővel simára keverjük.

A babapiskóta felét belemártottam a kakaós szószba, majd leraktam egy kb.  5 cm magas tálba. Rákentem  a krém felét, aztán csíkokban rácsurgattam a karamelles keverék felét, és rárakosgattam  a vékonyra szeletelt  csokoládé felét. A rétegezést megismételtem.

Négy-öt óra hűtés után tálaltam.

A recept a Stahl Magazin csokis különszámában található rengeteg más szuper recepttel együtt.

Sok kicsi 2013 karácsony - megint macaron !

Már ötödik éves a Sok kicsi akció. Minden évben karácsony előtt - idén december 1-től 14-ig - indul a játék, és a sorsjegy(ek) megvásárlásával 30 nyereményért lehet izgulni: 15 gasztroblogger és 15 cég gasztronómiai jellegű felajánlása közül lehet csemegézni. A sorsjegyek értékesítéséből származó összeg - mint mindig, költségek elszámolása nélkül - 100%-ban a támogatotthoz, az Ételt az Ételért Közhasznú Alapítványhoz kerül, amelyen keresztül a  III. kerületi családsegítő és gyermekvédelmi központ által meghatározott rászoruló családok számára szervezett ételosztáshoz szerzünk majd be a főzéshez alapanyagokat, valamint az alapítvány karácsonyi - idén rekordmennyiségű, 5300 darabosra tervezett - élelmiszercsomagjaiba vásárolunk tartós élelmiszereket.

A jótékonysági nyereményjáték keretében az elmúlt évekhez hasonlóan idén is elsődlegesen élelmiszer tárgyadományokra fordítjuk a befolyt támogatási összeget. Itt mindent megtudhattok a részvételről és az akcióról.

Idén újra részt veszek a bloggerek csapatában az akcióban és nagyon büszke vagyok, hogy ilyen klassz társaságba kerültem.

A nyertes

egyszemélyes, exkluzív macaronsütő tanfolyamot-konzultációt  nyerhet.

(de jöhetnek a barinők is, fogjatok össze!!), ahol megtanulhatja, hogy kell ezt a borzasztóan finom és hihetetlenül sokféle ízű édességet otthon elkészíteni. Csak elszántság, önbizalom és egy kis precizitás szükséges, na és egy sorsjegy!

 

A nyereményhez tartozik   1 kg francia mandulaliszt, kellékek és további alapanyagok 10.000 Ft értékben.

 

Mivel nincs két egyforma sütő, a saját egyszemélyes tanfolyamod házhoz megy, hogy azután is mindig sikerüljön - emiatt a nyereményre pályázók kérem, elsősorban Budapest és 50 km-es körzetéből jelentkezzenek. A nyertessel a sorsolás után a karácsony közelségére tekintettel a téli szünetre vagy januárra egyeztetünk időpontot.

A sorsjegyek december egytől vásárolhatók a sok kicsi honlapján, gyertek, süssünk együtt, sok kicsi sokra megy és még macaront is tudsz majd sütni!

Tózegáfonyás-kecskesajtos párnák

 

Általános gyermekelégedettségi-szint mutató ha csirkemell-krumplipüré kombó van vasárnap: 100. 

De mi finnyásak vagyunk, és jobb szeretnénk valami felnőttesebb kaját enni - az én szempontom még mellé, hogy a lehetséges legkisebb erőfeszítéssel, dupla ebédfőzés nélkül. Így került ilyen szuperköret mellé, és bár az egyszerűségét cáfolni látszik a házi vajastészta, azt  én egy nappal előbb dobtam össze, ezzel az egyszerű verzióval, de éppúgy megfelel a kész vajastészta is.

Általános elégedettségi mutató, ha valaki helyi termelői (khm-khm) piacon vásárol: 100. Ha amerikai tőzegáfonyát (amit mindenki vörösáfonyának hív, pedig nem az, és eddig csak nagyon menő delikben lehetett frissen kapni, egyébként meg aszalva általában sütikben végzi),  - ami utazott úgy 9000 kilométert- vásárol a helyi piacon - hát az ugye minden, csak nem helyi, de van aki ellent tudott volna állni?

Ez volt az első étel, ahol kipróbáltam, és nagyon jó páros volt a sajttal és a hússal : a csirkemelleket néhány órára sófürdőbe raktam, így nem száradtak ki a hirtelen egybensürés során sem.

Hozzávalók: ( 8 darabhoz)

20-25 dkg vajastészta
10 dkg  kecskesajt
5 dg tőzegáfonya, négybe vágva
bors


A vajastésztát kb. késfoknyi vastagságúra nyújtottam, 5x5 centis négyzetekre vágtam. A négyzetek felére kis szelet kecskesajtot tettem, belenyomkodtam az áfonyát, borsoztam, a tészta szélét hideg vízzel kentem, majd beborítottam a másik tésztanégyzettel. A széleket villával jól összenyomkodtam, a kis batyukat tojással kentem és 200 fokos sütőben 15 percig sütöttam.

A csirkemelleket 1 liter víz - 6 dkg só oldatában 3 órát hagytam, majd leszárítottam, és kevés olajon oldalanként 3-3 percig nagy lángon sütöttem. Alufóliába csomagoltam és 10 percre betettem a tésztapárnák mellé a sütőbe, majd tálalás előtt 5 percig pihentettem kibontás nélkül..

Ciderben sült kacsacomb

Nem tudom, hogy a most nagyon felkapott édesebb, pezsgőszerű ciderekkel hogy muzsikál a hús, de mivel musttal is nagyon jó volt ez a fajta lassú sütése a kacsának, szerintem érdemes a receptet akkor is kipróbálni, ha nem találunk klasszikus, száraz fajta cidert a boltban. A savanykás sült almából kakukkfűvel készült püré pedig nemcsak kacsa, hanem sertéssülteknek és perfekt könnyű kisérője lehet, nálunk még a Krumplipüré Forever  Kommandó is értékelte...

Hozzávalók:

4 pecsenyekacsa comb
3 dl száraz cider
10-12 kakukkfűág vagy 2 tk szárított kakukkfű
8 kicsi, savanykás alma
só
bors

A combok bőrös felét beirdaltam és forró serpenyőben közepes lángon 5-7 perc alatt megpirítottam és ki is sütöttem belőle a zsír egy részét. A húsos oldalát kis lángon ugyanennyi ideig sütöttem. Kivettem a kisült zsírból, tepsibe raktam, sóztam, enyhén borsoztam, felöntöttem a ciderrel, hozzáadtam a kakukkfűágacskákat, és 140 fokos sütőben 3 órát lassan sütöttem. Az utolsó félórában adtam hozzá a meghámozott, kimagozott, negyedelt almákat.

A sütés végén az almát kevés pecsenyelével turmixoltam és friss kakukkfűvel szórtam.

Almás-kakukkfüves linzer

Nálunk a legmenőbb alma az, ami nagyonzöld, kicsi, sűrű, elég savanykás. A menőség azt jelenti, hogy a gyerekek képesek, és maguktól esznek belőle, nem kell tukmálni, meghámozni, felvágni, megmosni, tányérra tenni és szónokolni hozzá a napi szükséges vitamin- és rostbevitelről, mint  lényegében minden más gyümölcsnél, talán a mandarint kivéve. Jól tettem, hogy felvásároltam a piacon, amit csak megláttam - szerintem senkinek se kellettek, olyan aprócskák voltak, és bár az eledó szerint mutsu fajta volt, szerintem inkább jó éretlen, savanykás Granny Smith :) .

Volt egy kis maradék linzertésztám a hűtőben hétvégéről, néhány  keksznek kevés, de sajnáltam kidobni, így jött az ötlet, hogy párosítsam az almával, így pont elég volt uzsonnára egy kis tejjel, és legnagyobb meglepetésemre a kakukkfűvel megbolondított verziónak is sikere volt - a savanykás alma, az édes vaníliás linzer és a friss kakukkfű tényleg klassz triót alkotott.

Hozzávalók: ( 12-14 darabhoz)

Hozzávalók:

15 dkg liszt

csipet só

10dkg hideg vaj

5 dkg porcukor

1 tojás fele, felverve

negyed rúd vanília kikapart belseje (vagy egy vaníliáscukor)

2-3 db kicsi, savanykás alma

 A lisztet a sóval elkevertem, a vékony lapokra vágott hideg vajjal gyorsan elmorzsoltam (aprítógép tökéletesen jó hozzá), a vaníliarúd magjait elkevertem a porcukorral, hozzáadtam a vajas morzsához, összekevertem, hozzáöntöttem a tojást és gyorsan homogén masszává gyúrtam. 

(Lehetőleg ne melegedjen fel a tészta a kezünktől, akkor nem tartja meg majd szépen a formáját és könnyebben odakap. Akár hűtőbe tehetjük előtte egy fél órára a lisztet, ha nem hideg a kamránk.)

Ujjnyi vastag lappá nyújtva, folpackba csomagolva egy félórára hűtőbe raktam.

A hűtőből kivett tésztát megfeleztem, egyik fele várt a hűtőben, a másikat két folpack között 3 mm vékony lappá nyújtottam. Ezzel el lehet kerülni a folyamatos lisztezést, a tészta állaga pontosan ugyanolyan marad. A maradékokat is gyorsan kinyújtva használtam fel a tészta felét, ezután jött a másik fele.

A tésztalapból 7 cm átmérőjű kiszúróval köröket vágtam. Az almát egészen vékony szeletekre vágtam - pont  sütiméretűt persze csak a középső négy szelet adott -, ezek egy-az egyben kerültek a linzerek tetejére,picit rá is nyomkodtam,  a fennmaradó két részt cikkekre vágtam, és hármasával-négyesével sorakoztattam a sütikre. Friss kakukkfűvel megszórtam (párat :) )

180 fokra előmelegítettem a sütőt, de a sütési idő első felében csak alsó lángon sütöttem, csak a második felére adtam rá a felső lángot is, hogy az alma ne piruljon meg. 10-12 perc kellett a sütéshez, és rácson hűtöttem ki, hogy az alma szaftja ne áztassa el a tésztát.

Marcipános szilvásgombóc

Mióta először sikerült normális gombóctésztát készítenem - mindegy, milyen a krumpli, de csak óvatosan a liszttel - van egy évben kétszer: barackszezonban, és ilyenkor ősszel a klasszikus szilvás. A sima fahéjas-cukros töltelék helyett marcipánt használtam, és ezzel a gombóc ugrott egy minőségi osztályt: az együnk a bableves után valamit egyszerű, de népszerű kategóriájából hirtelen menő desszertté lépett elő. Ha kapok még ilyen aprószemű szilvát a piacon, biztos lesz idén még egyszer, olyan sikere volt. Teljesen átjött a marcipán íze, a szokásosnál jóval kevesebb fahéjas cukorból enyhén a fahéjas íz - csak arra kell vigyázni, hogy a krumplis tészta megmaradjon háttérzenésznek, ne fojtsa el a szilva-marcipán-fahéj szuper kombinációját.

Hozzávalók:

1 kg főtt krumpli
kb.20- 25 dkg liszt a tésztához és kevés a gombócozáshoz
1 tojás
só

5 dkg vaj
10 dkg zsemlemorzsa

25 kicsi szilva
2 ek cukor
2 tk fahéj

kb.15 dkg marcipán

A krumplit sós vízben megfőztem, áttörtem és langyosra hűtöttem. Összedolgoztam a tojással és a liszttel. A lágy, ragadós tésztát jól kilisztezett munkalapon hengerré formáltam és késsel 25 részre osztottam. A kimagozott, kicsi, egész szilvákba egy-egy darab marcipánt tettem, megszórtam a fahéjas cukorral is, és lisztes kézzel a tésztába csomagolgattam őket. Forrásban lévő vízben, óvatosan megkeverve a felszínre emelkedéstől további kb. 3 percig főztem a gombócokat.

A legnagyobb teflonserpenyőmben vajon, folyton kevergetve kicsit megfuttattam a zsemlemorzsát, belepakoltam a gombócokat és gyengéden rázogatva-forgatva bevontam őket az aranyló morzsával.

Olaszos töltött csirke

Miután egy hónap alatt az éves tortafogyasztásunk  felén túl vagyunk, jöhetnek a húsok. A csirke mindig, állandó fejtörés mellett, hogy natúr vagy rántott formája helyett nekünk, szülőknek is legyen benne valami élvezhető. Ere a sült is ideális, mert a gyerekek lecsapnak a mellehúsra, én pedig variálhatok ezzel-azzal, fűszerezéssel, töltelékkel, körettel, őket nem izgatja, csak legyen hozzá krumplipüré elég.

Itt klasszikus töltelékeset szerettem volna csinálni, rengeteg petrezselyemmel, de az itthon meg nem terem, akármit csinálok, szárítottam nem volt itthon, hétvégén délben én már le nem szaladok sehova, ha nem muszáj, és úgyis csak a kornyadtak maradtak mindenhol a lustáknak és feledékenyeknek későnkelőknek, így lett olaszos.

Hozzávalók:

1 kisebb csirke (ez 1,2 kilós volt)
15 dkg kenyér
1,5 dl tej
8-10 olajban eltett aszalt paradicsom, felaprítva
1 kisebb tojás
két gerezd fokhagyma
1 ek friss aprított snidling
1 ek aprított friss bazsalikom
1 ág rozmaring
frissen őrölt bors
1 tk só

4 alma 

A sütőt 200 fokra előmelegítettem
A töltelékhez  tejbe áztattam a kenyeret 10 percre, kissé kinyomkodtam, elkevertem a többi hozzávalóval. A csirke bőrét a hasa felől indulva óvatosan elválasztottam a hústól, és a tölteléket egyenletesen elosztottam a bőr alatt, a mell és a combok felett. A bőrt kívülről olívaolajjal kentem be, majd sütőpapírral bélelt kisebb tepsiben  húsz percet  sütöttem. Ezután lazán alufóliával takartam újabb fél órára, majd a hasára fordítva sütöttem újabb fél órát. Erre az utolsó fél órára raktam mellé a félbevágott kisebb almákat,vágott felükkel felfele. szafttal kicsit meglocsolva és kevés maradék rozmaringgal megszórva.
Szeletelés előtt 10 percet pihent  alufóliával letakarva.

Túrógombóc torta - Segítsüti 2013 ősz

 A negyedik őszi Segítsüti akció,  harminc blogger (és a szervezők) várják izgatottan, hogy tetszenek a sütemények, hogyan alakulnak a licitek, mennyivel segítenek a licitben résztvevő önzetlen és nagylelkű ismeretlenek abban, hogy az idei célunk, a Rhett-szindrómás gyerekek alapítványának támogatása minél eredményesebb legyen.Az őszi bloggercsapat tagjai már hetek óta készülnek, és találgatják, milyen sütivel arathatnának minél nagyobb sikert a liciten, és izgulnak, hogyan szerepelnek majd :). 

Én csak a fotózáskor jöttem rá, hogy teljesen véletlenül a segítsüti logó színeiben indulok a képpel: a tortát  a mindenki-kedvence túrógombóc ihlette: túró, búzadara,  tejföl, rengeteg vanília, citrom, frissen sütött fahéjas-omlós  kekszmorzsa és gönci barackból készült házi barackdzsem piskótával állt össze, hogy a túrógombócnál ( bár kétségtelenül a nagymamám receptje szerint készített túrógombóc a világ legjobbja, ezt már teljesen elfogulatlan kóstolók is megerősítették) kicsit látványosabb édességgel ajándékozhassam meg a licitgyőztest, aki bónuszként kap még rengeteget az omlós kekszből és egy üveg házi gönczi barackdzsemet. ( Pszt, ez utóbbit  a gyerekeimnek ne áruljátok el , mert minden egyes üveget számon tartanak az idei húszból! )

 

Minden  sütemény kikiáltási ára továbbra is 1.000 forint lesz. A liciteket a Segítsüti oldalán keresztül  lehet megtenni, ehhez pedig egy egyszerű regisztráció (név, e-mail cím) szükséges. Aki már korábban regisztrált az oldalra, ezt már nem kell ismét megtennie, ha netán a jelszavát elfelejtette, ez orvosolható a belépési oldalon. A nyertes az lesz, aki a legmagasabb összeget ajánlja adott süteményért szeptember 20-án 16:00-ig.

Céges támogatóink számára külön licitálási lehetőséget biztosítunk "Céges licit" megjelölésel, az árverésben való részvételhez szintén regisztráció (név, e-mail cím) szükséges. Három külön céges sütemény lesz, 25.000 Ft-os kikiáltási árral.

Mint talán tudjátok, a teljes akció önkéntes alapon szerveződik a SoSe Közhasznú Alapítványon keresztül, minden beérkezett forint a támogatotthoz jut el tárgyadományok formájában, a bloggerek és a szervezők is önkéntesként, ingyenesen dolgoznak az akció sikerén, nincs működési költség, nincsenek tiszteletdíjak és minden elköltött forint követhető az interneten közzétett részletes, számlák alapján történő elszámolás során.

Várjuk a licitálókat, legyenek egyedül vagy családostól, legyenek baráti társaságok vagy munkahelyi csapat tagjai - nemcsak egy szuper süteménnyel, hanem az önzetlen segítség hihetetlen jó érzésével lesznek gazdagabbak.

Hozzávalók: (24 cm-es kapcsos forma, 16 szelet)

- a piskótához:

3 tojás
3 ek. cukor
3 ek. liszt

-a krémhez:

0,5 liter tej
4 dkg étkezési keményítő
10 dkg búzadara
12 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
1 tk. vaníliakivonat/1 csomag vaníliáscukor
0,5 kg túró áttörve
0,5 dl tejszín

- a  tejfölös réteghez:

500 gr. tejföl
1,5 dl tejszín
10 dkg porcukor
fél  citrom leve

5 lap/8 gr zselatin
fél dl víz

- és még:

barackdzsem
fahéjaskeksz-morzsa

- a  fahéjas-omlós keksz, amiből a díszítés is készült:

15dkg liszt

csipet só

10 dkg hideg vaj

5 dkg porcukor

1 tojás fele, felverve

2 kk. őrölt fahéj

A sütőt 175 fokra előmelegítettem, a formát alul sütőpapírral béleltem.
A piskótához  az egész  tojásokat kézi mixerrel 10 perc alatt  sűrű, habos krémmé kevertem a cukorral. A lisztet 3 részletben  rászitáltam és a mixer lagalacsonyabb fokozatán  a masszába kevertem.
15-18 perc alatt készre sütöttem.

Kihűlés után vízszintesen kettévágtam, az alsó lapot visszatettem a formába, és megkentem barackdzsemmel. A forma oldalát  sütőpapírral béleltem.

A tejet simára kevertem a búzadarával, cukorral és a keményítővel, és kevergetve sűrű krémmé főztem, közben belereszeltem a citromhéjat és hozzáadtam a vaníliakivonatot is.(Ha vaníliás cukorral dolgozunk, azt csak a tűzről már levéve keverjük bele.) A túrót a tejszínnel  krumplinyomóval áttörtem és belekevertem a már kissé kihűlt tejes krémbe. 4 evőkanálnyit félreraktam, a többit  elegyengettem az alsó piskótalapon, majd ráhelyeztem, vízszintesre lapogatva, a második piskótalapot, amit ezután szintén barackdzsemmel kentem meg.

A zselatint a vízben megáztattam, óvatosan felmelegítettem, hogy teljesen felolvadjon. A tejfölt, tejszínt és a többi hozzávalót kézi mixerrel habosítottam és közben belekevertem, egyenletesen csorgatva, a már nem túl forró, de még teljesen folyékony zselatint.

A második piskótalap tetejére öntöttem, elsimítottam. Ezután hűtőbe raktam, és a teljes dermedés után - ehhez kell 4-5 óra legalább - díszítettem: a félretett búzadarás krémből gombócokat formáztam, meghempergettem a  fahéjas vajas kekszmorzsában.

A fahéjas kekszhez  lisztet a sóval elkevertem, a vékony lapokra vágott hideg vajjal gyorsan elmorzsoltam (aprítógép tökéletesen jó hozzá), a fahéjat elkevertem a porcukorral, hozzáadtam a vajas morzsához, összkevertem, hozzáöntöttem a tojást és gyorsan homogén masszává gyúrtam. 

Lehetőleg ne melegedjen fel a tészta a kezünktől, akkor nem tartja meg majd szépen a formáját és könnyebben odakap.

Ujjnyi vastag lappá nyújtva folpackba csomagolva egy órára hűtőbe raktam.

A hűtőből kivett tésztát két folpack között 3 mm vékony lappá nyújtottam. Ezzel el lehet kerülni a folyamatos lisztezést, a tészta állaga pontosan ugyanolyan marad. 

Kivágtam a díszítést a tortához, sütinyomdával készítettem a feliratokat, és lett belőle jópár fahéjas szív is.

180 fokra előmelegített sütőben sütőpapírral bélelt tepsiben 10-12 perc kellett a sütéshez.

Málnás túrómousse torta

Ha az eddigi csakiscsokis helyett  a szülinapos túrókrémes málnás tortát kér, akkor muszáj elgondolkozni azon, hogy hogyan lehet kicsit  fiúsítani, hiszen nem lehet full rózsaszín, mint például ez a torta itt, ahol csak a szín - természetesen a rózsaszín -  volt persze a kikötés, és semmi más nem számított :). Igazából bele se gondoltam, hogy ez majd ilyen ombre színekben tündököl, de hát fiúról lévén szó, ez szóba se került, észre se vette - már miért is vette volna - , csak egyszerűen felfalta egyedül a 3/4-ét. és ez így van jól.

A torta - főleg a krém - nem tartalmaz túl sok cukrot a többi hozzávaló mennyiségéhez képest, ha valaki édesebbet szeretne, kóstolás után nyugodtan adhat az egyes krémrétegekhez, vagy a tejszínhabhoz 1-2 evőkanál porcukorral többet. A piskóta egy kicsit sűrűbb változat, mint az itthon szokásos, hogy megtartsa a nagy mennyiségű krémet, és szépen lehessen vágni. Viszont a szülinapi vacsora után a felvágott állapotról olyan ronda villanyfényes fotó készült, hogy azt inkább nem tenném fel, de pont ilyen szépek voltak a szeletek is, mint a torta kívülről :).

Hozzávalók: (20-22 cm-es formához,12-16 szelet)

-a piskótához:

3 tojás

10 dkg cukor

15 dkg liszt

1 púpozott tk. sütőpor

1,3 dl tej

5 dkg vaj
1 kk. só
1 tk. vaníliakivonat/1 vaníliáscukor 

A sütőt 175 fokra előmelegítettem

A tejet és a vajat addig melegítettem, míg a vaj megolvadt, majd kis lángon felforrósítottam - ez kb. pont addig tart míg a tojásokat a cukorral felverjük, de ne forraljuk fel.

Egy mély tálban a kézi mixer legnagyobb fokozatán felvertem az egész tojásokat, majd fokozatosan hozzáadtam a kristálycukrot és további 6 percig vertem. ( A mély tál - vagy pl. egy nagyobb mérőkancsó - azért lényeges, mert akkor verődik fel jól a tojás és a cukor, ha nem csak a mixer karjának az alja kapirgálja az anyagot, hanem lehetőleg minél jobban beleér - ilyen, viszonylag kis mennyiségnél ezért lényeges a mélyebb, szűkebb edény, vagy: döntsük meg a tálat....)

Rászitáltam a  sütőporral és sóval elkevert lisztet 3 részletben, és egy lapáttal óvatosan elkevergettem. Hozzákevertem ugyanilyen óvatosan forgatva a forró, vajas tejet, és a vaníliakivonatot és az alján sütőpapírral bélelt kapcsos formába öntöttem.

Középső rácson 25 percig sütöttem, az utolsó 10 percben egy alufóliával lazán takartam a tetejét.

Kihűlés után 3 vékony lapba vágtam.

-krémhez:

40 dkg málna (fagyasztott)
10 dkg porcukor
75 dkg túró
1 citrom lereszelt héja és leve
6 dl tejszín
6 dkg porcukor
3 habfix
8 zselatinlap

néhény evőkanál málnadzsem (elhagyható)

Pontosan 15 szem málnát félretettem a díszítéshez, a többit feololvaszottam és összeturmixoltam 15 dkg porcukorral. Kétfele osztottam, 2/3-1/3 arányban

A túrót áttörtem a citromhéjjal és a citrom levével és három részre osztottam:   30, 25 és 20 dkg-os adagokra. A 20 dkg-os adagot elkevertem a nagyobb adag málnával, a 25 dkg-osat pedig a kisebb résszel.

A tejszínt a habfixxel és a 6 dkg porcukorral kemény habbá vertem.

Beáztattam 4 lap zselatint 4 ek. hideg vízbe, majd kevergetve  felmelegítettem, míg sima folyadékot kaptam, mixerrel hozzákevertem a málnásabbik krémhez, majd egyenletesen, a mixer legkisebb fokozatán  néhány mozdulattal keverve csak hozzáadtam a tejszín egyharmadát. 

A kapcsos formába visszatettem egy lap piskótát, megkentem málnadzsemmel, majd ráöntöttem az első  adag krémet,óvatosan elegyengettem rajta a dzsemmel megkent  második piskótalapot és  hűtőbe raktam.

Ezután 2,5 lap fentiek szerint elkészített zselatinlappal készült a másik málnás krémrész, amivel rétegeztem a hűtőből kivett tortát, ráóvatoskodtam a dzsemmel megkent  harmadik lapot. Ekkor már látszott, a forma szélénél  magasabb lesz a torta, ezért körben sütőpapírt raktam a forma belső széléhez.

  

1,5 zselatinlapot adtam a csak tejszín harmadik harmadához, amivel a sima túrót kevertem össze  - ebbe lehet egy kis cukrot tenni, ha valaki nem érzi elég édesnek, ebből lett a torta legfelső krémrétege, a teteje.

Minimum 6-8  órai hűtés  szükséges, mert a krém mennyiségéhez képest zselatin nagyon kevés benne.

A házi puding

Csokis.Vagy vaníliás. Vagy banános. Vagy karamelles. Vagy rumos-mazsolás.Vagy kávés.Vagy kókuszos. De mostmár csakis ezzel a módszerrel készül, amit az előző, karamelltortás posztban is leírtam. 

Akinek van gyereke, annak már tuti rágták a fülét a boltban a kész pudingokért - ismeritek biztos, nem az megdermedős fajta, amilyen a porból készült, hanem az a lágyabb, fényes, könnyen kanalazható csúszós finomság. Én nem vagyok adalékfóbiás, a stabilizátor kukoricakeményítő - na ez van a házi pudingban is -, a xantángumi az egy növényi eredetű zselésítő cucc, nem valami sötét laborsarokban kevergetett rettegett kémiai anyag  - ez oké, nincs a háziban, de egyébként nem nő homlokára fül tőle a gyereknek - a zsírsavak mono- és digliceridjei a selymes simaságért felelnek, vagyis emulgeálószerek, de ezeket én már kihagynám - ezt a szerepet a háziban a tojássárgákban lévő lecitin fogja betölteni -   éppúgy, mint az aromákat vagy mondjuk a szójalecitint, ami simán GMO, ( mert ami szója, az majd mind GMO, és azzal etetik ám itthon is az állatokat,) hacsak kifejezetten nem garantálják, hogy nem az - és hát abban sincs nagy bizodalmam.

És akkor ezzel a módszerrel pedig elértem, hogy a gyerekek kijelentették, hogy ez sokkal jobb, mint a legdrágább bolti, azóta kétnaponta pudingot kellene főznöm, ha hagynám magam, egyetekmostmárgyümölcsötinkábbgyerekek.

Hozzávalók: (ez nálunk két gyerekadag)

0,5 l tej

1 tk vaníliakivonat (vagy 1 vaníliáscukor)

6 dkg cukor

2 dkg kakaó

30 gr étkezési keményítő

2 kisebb vagy egy nagyobb tojás sárgája

5 dkg étcsokoládé (60 %-os)

csipet só

A tejet jól felmelegítettem a vaníliakivonattal és a csipet sóval. ( Ha vaníliáscukrot használunk, azt csak a kihűtés közben keverjük hozzá, mert nem bírja a hőt a kristályvanillin.)

A cukort, kakaót és keményítőt elkevertem, hozzákevertem a 2 tojássárgát, majd a meleg tejből először 1 decinyit, ezután a többit is. A meleg tojássárgás keveréket visszatettem a tűzre és jó közepes lángon lassan addig  kevergettem, míg sűrűsödni kezdett. Amikor már annyira forró volt, hogy picit bugyborékolt is, már csak pár keverés kellett, és le is húztam a tűzről. Egy percig kevertem még a rugós habverővel, majd hozzáadtam az eltördelt étcsokit, és olvadási kevertem benne. 

Ezután elővettem a kézi mixert és a habverőfejjel addig járattam a pudingban, amíg langyosra nem hűlt. (Mindig próbálkoztam régebben a "tegyük rá sütőpapírt, folpackot" módszerrel, de sose működött.) Így viszont nem lesz bőrös, és az állaga is megváltozik: habos, fényes, könnyű krém lesz belőle.

Hűteni kell még hűtőben,egy órát legalább, de ekkor sem lesz enyhén gumiszerű, dermedt kocsonya, hanem inkább a mousse-okhoz hasonlít majd az állaga,  alig remegős, könnyű édesség, lehet is gyorsan bekanalazni.

Karamelltorta

A méteres kalácsot mindenki ismeri? Gyerekkorom kedvenc sütije, és most is be tudnék kapni pár szeletet azonnal. A krémje puding plusz  jobb esetben vaj, - csak írjátok be a Google képkeresőbe - és csúnyácska külső.Ami nemcsak a precizitás hiányának köszönhető, hanem a hanyagul elkészített krémnek is. Pedig ezt a fajta vajkrémet a profi cukrászok is  gyakran használják, csodálatos cupcake-ek és emeletes torták készülnek vele, hiszen jobban tart alulról, mint egy habosabb krémváltozat, de nem olyan durván zsíros, mint egy szimpla rengetegvaj-rengetegcukor kombó.

Az angol nyelvterületen ezt "German Buttercream"-nek hívják, és ha a szabályokat betartva, a trükköket ismerve házi főzött pudinggal ( vagyis étkezési keményítős krémmel) készítjük el, egészen más minőséget kapunk - egy őrületesen jó, habos, könnyű vajas krémet. Ez most egy karamelles változat, az alap mindig vaníliás, ezt lehet tovább ízesíteni.

A szokásos nyárvégi  szülinapi tortadömpinget   megfejeltük még egy júliusi szülinap homemade tortájával is, mert ugye a bolti fagyitorta nem ér, még akkor sem, ha egy klassz tengerparton kell elfújni rajta a gyertyákat.

Ez a torta áll a szívemhez közelebb, pedig nem igazán saját kreálmány -a másikkal ellentétben. De vannak olyan receptek, amelyekben elsőre 100%-ig megbízom. Csak  ilyenek vannak  Stella Parker blogján, aki amellett, hogy éttermi  cukrász, nagyon-nagyon színvonalasan ír, és nem mellesleg nem sajnálja a laikusokkal megosztani a tökéletesen pontos, precíz és professzionálisan tökéletes recepjeit, és minden szakmai titkot, ami egy alap hozzávalókból álló receptet is felső kategóriába emel. Csak egészen minimális mértékben változtattam a receptem, a cup/gr átváltás miatt - na és hogy nem közel egy kiló vajból készült a krém, hanem húsz dekából, azaz negyedeltem is a mennyiségeket.Így sem egy könnyű darab, a húsz centi átmérőjű tortát 12 szeletre nyugodtan lehet vágni, nem marad senki éhes. A díszítés lehet nyugodtan dió is, picit megpörkölve,  legközelebb valószínűleg durvára vágott dióval szórom meg a krémmel bekent lapokat, mert a pekándiós részek ha lehet, még finomabbak voltak.
A karamellszószból fog kimaradni, de az nálunk valahogy elszublimált...- de jó fagyira vagy más sütikre, gyümölcssalátára stb., a hűtőben egy hétig eláll. Az alsó képen látható, hogy tökéletesen vágható, nem folyik szét, de nem is nyúlós, ragadós - perfekt és kész.

Egyszóval, aki eddig mellőzte a vajkrémeket, az próbálja ki, aki pedig használta, az is, mert én ennél tökéletesebbet nem csináltam, nem ettem - eddig tartott a tejszínes-mascarponés korszakom, jöhet valami új :) 

Figyelem! A leírás szokás szerint hosszú, de ha kész a piskóta, a krém elkészítése mindenestől 20 perc, csak arra kell várni, hogy minden kész alkotórész szobahőmérsékletű legyen.

Két megjegyzés:
A megadott alap karamellmennyiség mellett csökkenthetjük a vaj mennyiséget 3 dkg-mal, így a lágyabb krémet kapunk. A jelzett emelt karamellmennyiséggel ugyanez érhető el.

A kész tortát tartsuk hűtőben, de tálalás előtt félórával tegyük szobahőmérsékletre, így a krém puhább, a karemellíz karaktertesebb lesz.


Hozzávalók: 20 cm-es tortához: (12 szelet simán)

5 tojás

5 ek cukor

4 ek liszt

2 dkg holland kakaópor

A tojásokat a cukorral kézi mixerrel 10 perc alatt könnyű világos, habos krémmé kevertem.A lisztet és a kakaót összekevertem, rászitáltam a tojáskrémre és óvatosan átforgatva homogén masszává kevertem. Alul sütőpapírral bélelt kerek kapcsos formában 175 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütöttem, a sütőajtót nyitva hagyva hagytam langyosra hűlni.

Mikor teljesen kihűlt, 3 lapba vágtam.

Krém:

- a karamellalaphoz és öntethez

20 dkg cukor

3,4 dl forró tejszín

fél rúd vanília vagy 1 tk vaníliakivonat vagy 2 vaníliáscukor

4 dkg vaj

csipet só

- a krémhez:

1,2 dl tej

7 dkg cukor

egy rúd vanília vagy 2 ek vaníliakivonat vagy 3 vaníliáscukor

10 gr étkezési keményítő

2 tojás sárgája

20 dkg vaj

csipet só

plusz 12 dkg a karamellszószból

A karamellhez egy nagyobb, vastagabb aljú  lábast vettem elő és közepes  lángon melegíteni kezdtem, az aljára pedig vékony rétegben cukrot szórtam. Mikor a cukor valahol olvadni kezdett, oda szórtam még, hogy lehűtse az adott részt. Türelemjáték, de ez a legkényelmesebb módja a karamellkészítésnek. Így is lesz olyan rész, ami előbb kezd pirulni (hacsak nincs profi indukciós sütőnk és lábasunk), de nem kell kevergetni, legfeljebb kicsit rázogatni, forgatni a lábast. Mire az összes cukrot a lábasba szórtam, már csak várni kellett, mikor válik szép sötét karamellszínű folyadékká - ha van is benne pár világosabb cukorsziget, ekkor már lehet kevergetni a tűzről lehúzva. Amikor teljesen sima és sötét karamellszínű lett, kevergetve  hozzáöntöttem a forró tejszínt - vigyázat, erősen bugyborékol! - majd jól elkevertem, minden egyes körben. Hozzáadtam a vaníliarúd kikapart magjait is.Közepes lángon addig kevergettem, míg teljesen felolvadt a karamell a tejszínben, ekkor lehúztam a tűzről, belekevertem a vajat és a csipet sót. Hűlni hagytam.

A krémhez való vajmennyiséget kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen.

A krémhez a tejet a vaníliarúd kikapart magjával egy kicsi lábasban  melegíteni kezdtem. A cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem, hozzáadtam a tojások sárgáját is, majd a meleg tejből 4 evőkanálnyit. Ezt a simára kevert langyos alapot adtam hozzá a melegedő tejhez és közepes lángon, kevergetve addig főztem, amíg besűrűsödött - amikor elkezd picit bugyogni, egy perc után  le kell húzni a tűzről, mert "visszaenged" a keményítő, ha túlfőzzük. A tűről levévea mély, literes mérőkancsómba öntöttem - mivel nem túl nagy mennyiség, muszáj, hogy beleérjenek a habverők rendesen - és a kézi   mixer legnagyobb fokozatán addig habosítottam, míg langyosra nem hűlt. Ez a lépés nem hagyható ki, mert extra sok levegőt visz a masszába, és tökéletesen  sima, fényes alapot kapunk vele, továbbá nem lesz bőrös sem.

(Én túl kevésnek ítéltem a mennyiséget az álló gépem üstjéhez, de amíg ez agépecske  nem volt meg, addig is megoldottam: a kézi mixerem tökéletesen befekszik a mozsaramba, megtartja a nehéz mozsár vastag pereme, szóval nem kellett állnom soha habverés vagy piskóta fölött :))

Meg kell vári míg teljesen kihűl a puding szobahőmérsékletűre - és ekkor ismét fel kell verni habverővel, majd  amikor jó habos, kanalanként kell hozzáverni a puha  vajat a mixer habverőivel magas fokozaton. A szobahőmérsékletű krém   habos és levegős lesz. A szintén teljesen szobahőmérsékletű  kihűlt karamellből hozzáadagoltam 12 dekányit - maximum 15 dekára lehet emelni a mennyiséget - és azzal is jól elkevertem. Lágynak tűnik, de nem kell megijedni, csak betenni a hűtőbe egy félórácskát, hogy elbírja a lapok súlyát.

A karamellszószból 3-3 kanállal megkentem a lapokat, és hagytam, hogy beszívja a piskóta.

A krémet 4 részre osztva kentem a lapok közé, a torta tetejére és az oldalára.

A karamellszószt egyenletesen csorgattam a torta tetejére - nem kell késsel húzogatni, szépen elterül majd ha sima a krémünk-ez látszik a második képen, ami később készült, az első képen még picit hepehupás, de az rögtön készült, még a hűtés előtt.

A féltve őrzött pekándiókkal díszítettem

Stella Parker tortakrémreceptje.