Ízlések és...

Én: ...és akkor kiteszem a lomtalanításkor az olajsütőt. És milyen jó, hogy a nagymamák sütnek nektek rántott húst, és örülnek, mikor látják, hogy hogy eszitek. És nekem meg nem kell akkor rántott húst sütnöm.

- JÓ, JÓ, de azért lesz itthon normális kaja is...!?!? - kérdezi a Nagyobb, miközben a szája tele lazaccal és fűszervajas Hasselback-krumplival.

Citromos cukkinikenyér

- Anya, az angyalkás cukkinit tesszük a sütibe!!?

Tudtátok, hogy a cukkinikban belül egy angyal van? Nem?

Akkor nézzétek meg legközelebb, ha egy nagyobb cukkinit keresztben elvágtok...Tényleg ott az angyal, két mandulavágású mag a szeme, alul két tojásdad kör pedig a szárnyai. Ezért kérdezte tőlem a kuktám, amikor nekikészülődtünk a konyhában a cukkinikenyérnek. Először én sem értettem, de aztán elmagyarázta - ő már látta a cukkinitornyok készítésénél is.

Még a szamárfüles kis szótár/receptfüzetemből való a cukkinikenyér receptje, hosszú évekig az egyetlen forma, ahogyan a cukkinit felhasználtam. A recept inkább karácsonyi jellegű, dióval, mazsolával, fahéjjal, de a cukkini sárgájáról most a citrom ugrott be, ami a nagy melegben olyan jól tud esni. A recept átment némi átalakításon, karcsúsításon, de ha lehet még finomabb lett, szaftos, könnyű, a Válogatós Banda nem kuktáskodó tagja el se akarta hinni, mikor elárultam neki (előrelátóan azután, hogy betolt két nagy szeletet), majd kérte, hogy azért a süti végét ne egye meg senki, azt ő akarja megreggelizni.


Hozzávalók:

25 dkg magházától megtisztított, héjastól reszelt sárga cukkini ( lefagyasztottból is készíthető!)
(ha csak zöld cukkinink van, akkor csináljuk lime-mal és nevezzük lime-os cukkinikenyérnek :))

2 tojás

7 dkg cukor

8 dkg olvasztott vaj

2 citrom

20 dkg liszt

1 csapott kk. szódabikarbóna

1 kk. sütőpor

3 ek. porcukor





A cukkini megtisztításával és lereszelésével - a reszelő nagylyukú részén - - kezdtem, hogy álljon egy kicsit, engedjen levet, amit kinyomkodtam belőle, mielőtt a sütimasszába kevertem. A citromok héját lereszeltem, a citromok levét kifacsartam, a vajat a mikróban felolvasztottam.

A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját a cukorral kézi mixerrel fehéredésig kevertem, a fehérjét habbá vertem. A tojássárgás krémhez kevertem a citromok lereszelt héját, az egyik citrom levét és az olvasztott vajat, rászitáltam a sütőporral és a szódabikarbónával elkevert lisztet, összekevertem és belekevertem a reszelt cukkinit. A sűrű masszát két részletben lazítottam a tojáshabbal, óvatosan, de alaposan átforgatva a tésztát.

Sütőpapírral bélelt szögletes, 22 cm hosszú formában 50 percig sült, az első tíz percben 200 fokon, majd 175 fokon, félidőtől alufóliával lazán letakarva.

Mivel a massza tetejét nem vágtam be egy késsel hosszában, így kicsit féloldalasan repedt meg a teteje - ez teljesen normális a magas nedvességtartalom miatt, ezért végül az alsó része került felülre, és ezt vontam be 3 ek. porcukor és 2 kávéskanál citromlé sűrű keverékével. A szeder nem rontott rajta, a következő cukkinis süti tetejére még sűrűbben kerül majd.

Töltött padlizsán-cukkini-torony

Majdnem azt írtam hogy hústorony... A Válogatós Bandának készült egyszerű fasírozottalap került belülre, a torony pedig onnan ered, hogy az előző hétvégén benéztem a két árválkodó sárga cukkinit a kertben, és mire észbekaptam, hatalmas méretűekre nőttek - már ahhoz képest, hogy szeretem/ném egészen kicsi, 20 centis méretben leszedni őket, mikor még szinte nincs is magjuk. Így sem voltak azért nagyobbak mint a két zsenge padlizsán, ami a hűtőben várta jobb sorsát, egy ratatuille-t. Ezért a francia lecsó későbbre maradt, a padlizsán és a cukkini pedig vadító lila-sárga csíkos ebéddé alakult, bár nagyobb étkűeknek egy ilyen tornyocska inkább előételnek számít.


Hozzávalók: (3 darabhoz)

1 nagyobb cukkini

1 közepes padlizsán

25 dkg darált sertéshús

1 kis tojás

fél zsemle

1. csapott tk. pirosparika

1 gerezd fokhagyma reszelve

1 ek. aprított petrezselyemzöld

só

bors

olívaolaj




A zöldségeket 1 centis karikákra vágtam és besóztam, a zsemlét vízbe áztattam. Míg kicsit álldogáltak, a kifacsart zsemléből az összes többi hozzávalóból, - kivéve olívaolaj - fasírtalapot gyúrtam.

A zöldségekről leitattam a keletkezett levet és a magházas közepüket karikánként egy hegyes késsel kivágtam. Kevés olajon, nagy lángon oldalanként 2-2 percig megpirítottam őket - nem azért, mert nem sülnének át, csak minél több vizet el akartam belőlük távolítani, hogy ne áztassák el a húst - majd egymásra raktam a szeleteket és középre töltöttem a húst.

1-1 kanál olívaolajat locsoltam a tornyokra, és sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon 25 perc alatt megsütöttem, az utolsó pár percben morzsoltam egy kis gorgonzolát is a tetejükre. Megkísértett a gondolat, hogy narancsszínű cheddart reszelek a tetején, de a narancssárga-lila-sárga párosítás már túl sok lett volna...

A maradék zöldségből ratatuille készült.

A következő körben olaszos fűszerezésű lesz a töltelék, titkos mozzarellagolyóval, és a tetején is egy szép szelet lágyan olvadó mozzarellával...

Ribizlis-mascarponés pite

Ez egy ilyen pités hét...

A kert északi sarkában még mindig van gyönyörű ribizli a bokrokon, így bőven a hivatalos szezonon túl is van még ribizli a hűtőben. Akkor mégis lesz tehát idén is a nagy kedvenc, ez a tejbegrízes-ribizlis süti, amit több mint egy évtizede sütök minden évben. Meg is sütöttem a piskótalapot, és amikor a krémhez akartam fogni, rájöttem, hogy lehet, ribizli van, de egy szem búzadara sincs, és mivel már letudtam a szombat délelőtti köröket a zsúfolt boltban és a még zsúfoltabb piacon, súlyosbítva egy sánta macskával, akit állatorvoshoz vittem, semmi kedvem nem volt leszaladni sehova, a piskóta ment a fagyasztóba, a ribizli pedig ebben a pitében végezte. Kicsit túlzás egy nap két sütit sütni csak úgy, hobbiból, de egy hétig strandkaján éltünk, szép volt, jó volt, de mostmár jöhet a munkásabb rész...

A tészta és a krém is szerepelt már pár hete, de olyan sikere volt, hogy úgy néz ki, idén ez lesz az alap minden nyári gyümölcsös süteményhez. Lesz még körtés-lime-os-diós, szilvás-karamelles-diós, őszibarackos- mandulás, szedres-mogyorós, etc...

Hozzávalók: (18 cm-es formához)

8,5 dkg liszt

3 dkg cukor

6 dkg vaj

3 dkg darált mogyoró

1 kis tojás sárgája

1 ek. hideg víz

- a töltelék:

15 dkg mascarpone

1 dl tejszín

1 púpozott ek. porcukor

20 dkg ribizli

1 ek. pirított mandula





A sütőt 190 fokra előmelegítettem.

A vajat, lisztet és a darált mogyorót az aprítógépben morzsássá kevertem, hozzáadtam a cukrot, tojást, a vizet és kézzel gyorsan egynemű tésztává gyúrtam; enyhén lisztezett munkalapon fél cm-nél kicsit vékonyabbra, kerekre nyújtottam a tésztát és kibéleltem vele a formát, hogy 2 centis pereme legyen.Negyedórát pihentettem a hűtőben, majd sütőpapírral béleltem és lencsét szórtam bele.(vaksütés)
15 percig sütöttem, ekkor kiöntöttem a lencsét, kivettem a sütőpapírt, és további 5 percet sütöttem még.

Ezalatt a mascarponét a cukorral kézi robotgéppel jól fellazítottam, a tejszínt lágy habbá vertem, óvatosan összeforgattam a mascarponéval, majd belekevertem a ribizlit, pár szemet kihagyva, amit a tésztakosárba töltött krém tetejére szórtam, egy evőkanálnyi pirított mandulával együtt.

Ha behűtkük, a mascarponés krém egészen katonásan vágható, de egyébként sem folyik ki a tésztából.

A barackos pitéhez képest kicsit kevesebb volt a krém és a gyümölcs, így karcsúbbak a szeletek, de maga a süti nem marad le egyébként semmiben a másiktól :).

Paradicsomos pite

Nemcsak az ízek fognak télen hiányozni, hanem ezek a színek is... A körte-és cseresznyeparadicsom sárgája és pirosa, a hatalmas zöld levelek közül kivilágító sárga cukkinik, nem is szólva a lila-narancssárga répákról, amelyek az elegáns Purple Haze fantázianévre halllgatnak, de a csalamádét fogják megvadítani. Mivel összekevertem a palántákat, a körteparadicsommal kicsit túlzásba estem, ezért a hihetetlen mennyiséget muszáj mindenfélébe felhasználni, ezért lett belőle nem is pite, inkább paradicsomtorta; egyébként meg olyan édes, hogy nyugodtan lehet belőle paradicsomdzsemet is főzni.

Hozzávalók:

- a pitéhez:

20 dkg liszt

10 dkg vaj

1 tojás

egy kk. só

1 ek tejszín

- töltelék:

5 dkg kékpenészes sajt (márvány, gorgonzola, blue cheese)

2dl tejszín (mínusz egy evőkanál:))

2 tojás

só

bors

25-30 aprószemű cseresznye/koktél és/vagy körteparadicsom

fél fej lilahagyma


A lisztet, sót és a hideg vajat az aprítógépben morzsásítottam, hozzáadtam az egész tojást és egy evőkanál tejszínt, és még a géppel majdnem teljesen egyneműre kevertem. Kézzel dolgoztam simára, lisztezett munkalapon 30 cm átmérőjűre nyújtottam és kibéleltem vele egy 26 cm-es kapcsos tortaformát - így 2 centis pereme lett. 10 percig a hűtőben pihentettem.

A sütőt 190 fokra előmelegítettem.

A tészta alját megszórtam 5 ek. zsemlemorzsával, a paradicsomokat egészben belerakosgattam a tésztakosárba, közéjük raktam a vastagra hagyott lilahagyma-gerezdeket és rámorzsoltam a kéksajtot. A teszínt és a tojásokat összemixeltem, sóztam, borsoztam és óvatosan a zöldségek közé öntöttem.

30 perc alatt sült készre, ekkor a tejszínes keverék már szilárd volt, a tészta szép aranyszínű, és a paradicsomok még kibírták kidurranás nélkül.

Finom langyosan, estére a maradék hidegen, egy pohár száraz fehérborral tökéletes vacsora lett volna, de az Ember elvetette ezt a javaslatot, és megette az összeset. Pedig volt hal is.

Csokitorta 2.0

Mert ez most...öööö...szezonális.

A ribizli miatt.

Inkább a szülinapok miatt...

A korábbi torta egyszerűsített verziója, sima piskóta, hátulról előrefele készült étcsoki-ganache krém, ha lehet még nagyobb sikere volt, kicsit könnyítettem a krémen részben egy olvasói levél hatására; viszont az előre felvert tejszín miatt mégis látványosan nagy tömegű, cukor és vaj hozzáadása nélkül is - tiszta diétás...;) - jól kezelhető, nagyoncsokis-krémes torta lett belőle.


Hozzávalók: (12 szeletes, 18 cm-es forma)

-a piskótához:

5 tojás

5 ek. cukor

4 ek liszt, 1 ek. kakaópor és 1 csapott kk. sütőpor, átszitálva


- a krémhez:

3 dl tejszín

30 dkg étcsoki

1 habfix

A sütőt 175 fokra előmelegítettem
A tojások sárgáját kézi mixerrel 6-8 perc alatt halványsárga, sűrű habbá vertem. Fa lapáttal hozzáforgattam az átszitált liszt-sütőpor-kakaópor keveréket. Gyorsan habbá vertem a fehérjéket, és két részletben beleforgattam a piskótamasszába.

18 cm-es, alul sütőpapírral bélelt formában tűpróbáig - ez 25 perc volt- sütöttem. A kikapcsolt, kinyitott sütőben hagytam félig kihűlni, ezután vettem ki a formából, és rácson hagytam teljesen kihűlni.

A csokit apróra tördeltem és a mikróban 400 watton 3 perc alatt, kétszeri keveréssel megolvasztottam. A tejszínt egy habfix-szel majdnem teljesen keményre vertem, és míg járt a mixer keverője, belecsorgattam a megolvadt csokit., és már mehetett is a tortába.
Ezzel a krémmel töltöttem-borítottam a 3 lapba vágott piskótát.

A habfix csak biztonsági játék volt, de a torta alkalomra készült, így semmiképp nem akartam kockáztatni; ha a ganache megáll úgy, hogy utóbb verjük fel habosra a csoki-tejszín keveréket, meg kell állnia józan számítás szerint előre felvert tejszín plusz csoki sorrendnél is.

Saját termés

..."saját levében"-nek ajánlva :)

a tigriscsíkosak csíkosak, tényleg

a feketék még zöldek

vannak sárgán világító lámpások

vannak önkifejezésre hajlamos egyedek

de a cukkinik általános sztrájkot tartanak

Az amerikaiak pilótakeksze - Oreo házilag

Több mint száz éve kezdték gyártani, és bármilyen hihetetlen, a krém eredetileg disznózsírt tartalmazott...aminek megvan ugyan a helye a lecsó alatt, de két kakaós keksz között kicsit nehéz elképzelni. Én pár éve kóstoltam először, egyenesen Amerikából - merthogy vannak a helyiek ízléséhez, például a kínaiakéhoz - igazodó változatai is, és mivel épp várandós voltam, feljogosítva éreztem magam hogy felfaljam a nagy csomag kilencven százalékát (és a 12-es csomagolású Special Edition étcsokis Kitekat-ot is, igen, azóta keresem azt is mindenütt), és mivel itthon csak itt-ott elvétve lehet kapni, már régóta terveztem a neten keringő receptek alapján megvalósítani. Persze nem száz százalék Oreo, kicsit kevésbé fekete - nem is akartam elhinni, hogy ez a kakaótól van és végigolvastam az összes apróbetűt, de nem találtam festéket.
Lehet, hiányzott belőle a hihetetlen mennyiségű cukor, amit a recept írt, de egyszerűen nem vitt rá a lélek ekkora mennyiségre, ezért azt 25%-kal lecsökkentettem. Egyébként nagyon kiadós, csak ráfér egy kis várakozás a sütisdobozban, hogy ne csak ropogós, de omlós is legyen a krémtől, az különben kimászik a sütik közül.
Erre egyébként a Kraft azt ajánlja, hogy meg kell csavarni a két kekszet, a krémet lenyalni, azután lehet tetszőlegesen tejbe mártani, vagy megenni. Na, ezt biztos nem az amerikaiak találták ki, hiszen mindenki tudja itthon régóta, hogy így igenis a pilótakekszet kell enni!

Hozzávalók: (két és fél nagy tepsinyi adag, a darabszám méretfüggő)


12 dkg liszt

10 dkg holland kakaó

18 dkg porcukor

1 nagyobb tojás

15 dkg vaj

csipet só

1. tk. vaníliakivonat


-a krémhez:

6 dkg vaj

6 dkg porcukor

3 ek. tejszín

1 tk. vaníilakivonat







A lisztet, sót és a kakaót összeszitáltam, a porcukrot pedig kézi mixerrel habosra kevertem a vajjal, majd egyenként hozzákevertem a tojásokat is, úgy, hogy mindig megvártam, hogy tökéletesen elkeveredjenek.

Ezután a kakaós-lisztes keveréket a vajashoz adtam és egy fa lapáttal sima masszává kevertem. Elég hihetetlenül nem tésztának, hanem nagyon sűrű krémnek néz ki, de ez ne ijesszen el senkit. Egy jó negyedóra hűtés után kakaóval megszórt munkalapon, a tészta felső részét is szórva 4 mm vastagra nyújtottam, és kakaóba mártogatott 3 centis formával szúrtam ki a kekszeket.

A sütőt fokra 160 fokra előmelegítettem.

Sütőpapírral bélelt munkalapon egy centis távolságra raktam le, őket és azután 15 percre mélyhűtőbe raktam. Ez azért fontos, hogy a kekszek NE nőjenek meg sütés közben.

Az én sütőmben 12-13 perc a pontos sütési idő, ekkor a kekszek még érintésre puhák, de ez ne tévesszen meg senkit, kihűlés közben még szilárdulnak, ha túlsütjük őket - épp mint a cookie-k - túl kemények lesznek.

A krémhez a vajat és a porcukrot habosra kevertem, és közben hozzáadtam több részletben a tejszínt is. Habzsákba töltve a legegyszerűbb csinin beletölteni a kekszekbe.


A recept Isa blogjáról jött.

Hamburger/zsemle nálunk

A hamburgerhez nem kell sok mindent hozzátenni, Marhahús, hagyma, fokhagyma, só, bors. Nem igazán foglalkozom olyan kozmikus kérdésekkel, hogy most akkor a marha melyik részéből lehet az igazi, és hányszor kell átdaráltatni a hentessel, nagyon kedvesen mosolyogva, mikor közli, hogy egyszer se darálhatná át, mert a sertés- meg a marhahúst hatóságilag tilos egy és ugyanazon darálón darálni - boldog vagyok, hogy a kiskorúak ilyen formában bármikor hajlandóak marhahúst enni, melynek számukra az a visszataszító tulajdonága, hogy megsütve nem fehér. Hagyjuk is ezt, ráadásul a kóla elmaradhatatlan mellé, egyszerűen kell a fílinghez.

A zsemle az más kérdés, mert az boltilag igen borzasztó, elronthatja lazán a legszofisztikusabban megsütött húst is. Most kipróbáltam ennek a szuper kelttésztának a sós változatát is, és ugyanúgy nem csalódtam, mint az édes változatnál: habkönnyű luxus fehérkenyér, hatalmas bucik, amik jól bírják a gyűrődést, nem száradnak ki könnyen és másnap is abszolút friss hatásúak. Szerintem mindent elmond a tésztáról, hogy a teljesen átlagos mennyiségű instant élesztő ellenére az 5-6 dekás tésztadarabokból készült zsemlék 40 perc kelesztési idő után 10 cm átmérőjűek voltak, és nem keltek túl...
Attól eltekintve, hogy kell az elején 3 perc alatt egy vizes alapot készíteni indítónak, egyébként semmiben sem különbözik bármely kelttészta elkészítésétől, de az alkalmazott eljárás miatt egészen különleges állagot kapunk cserébe.


Hozzávalók:


- a vizes alaphoz:

2,5 dkg liszt

-1,25 dl víz

-a tésztához:

47,5 dkg liszt

fél kiló liszthez való instant élesztő (a Szilasfood forgalmazta francia élesztő a legjobb, abból 5 gr kell)

1 ek. porcukor

1 nagyobb tojás

1dl tej

1 púpozott teáskanál só

7,5 dkg vaj


A vizes alaphoz simára kevertem a lisztet és a hideg vizet, és egy kisebb serpenyőben folyton kevergetve kis lángon besűrítettem. Már nem méregetem, hogy 65 fokos legyen, a lényeg, hogy mikor elérte az egész sűrű rántás állagát. még kevergetve kb. 2 percig melegítem - ekkor szép fényes, és kilátszik keverésnél a serpenyő alja - és félrerakom langyosra hűlni. (Ezzel a liszt keményítőtartalmát alakítjuk át úgy, hogy nagyon hosszú szálak keletkeznek benne, ettől lesz hihetetlenül jó állaga a tésztának.)

Amíg a vizes alap hűlt, kimértem és összeszitáltam a lisztet, élesztőt és a cukrot. Egy mélyedést készítettem a keverékben, ebbe öntöttem bele az enyhén felvert tojást és a vizes alapot, majd kézzel morzsásra dolgoztam össze (1.kép), majd fokozatosan hozzáadtam a tejet és kemény tésztává gyúrtam. Ezzel azért meg kell dolgozni, én kézzel csinálom inkább, mert a kis 220 wattos Philips kézi mixerem nem nagyon bírja, de akinek van komolyabb gépe, vagy kenyérsütőgépe, nyugodtan bekeverheti azzal. Kézzel addig gyúrtam, amíg sima, fényesebb, nem szakadós állagot kaptam - ez 6-8 perc, és van benne egy kis atavisztikus, ősi jóérzés is :). (2. kép)






Csak ezután, már géppel dolgoztam vele a puha vajat, amihez hozzákevertem sót is, hogy ne ölje le az élesztőt mindjárt az elején. A keményebb tészta és a puha, csúszós vaj találkozása eredményez némi ugrabugrát a tálban, de azután szépen összesimulnak, és nagyon könnyen kezelhető, nem ragadós állagot kaptam a dagasztás végére.

Ezután 1 óra kelesztés következett. Fontos a magas páratartalom, ezt a legkönnyebben úgy érhetjük el, hogy szorosan letakarjuk a tálat folpackkal. Nem volt nagy meleg, de szépen sütött a nap, én kitettem a tésztát a teraszra, és az ujjhegy-teszten átment ennyi idő alatt. (Ha belebökök a tésztába az ujjammal, nem ugrik vissza, hanem megmarad a lyuk :)) (3.kép)

A megkelt tésztát 5-6 dekás egyenlő részekre osztottam, enyhén lisztezett munkalapon átgyúrva gombócokat formáltam és ismét folpackkal, de lazán letakarva 40 percet kelesztettem, - szintén kinn a meleg teraszon - majd megkentem felvert tojással, megszórtam szezámmaggal és 190 fokra előmelegített sütőben 12-15 perc alatt - de tűpróbáztam is - készre sütöttem.


Sea Dragon blogján található az eredeti változat- tejpor , tojás, és a só-cukor arány kicsit módosításra került -, nálam az édesek itt és itt.

Mascarponés-karamelles-mogyorós sárgabarackpite

A nyár eddigi top sütije.

Ropogós mogyorós tészta, selymes mascarpone, tejszínhab, mézédes sárgabarack, egy kis karamellszósz - nem nagyon lehetett eddig überelni, és még hátravan a szilvás változat, de gyorsan csinálok még a barack végéből egy másikat, ráadásul a nyári zápor áztatta fényképezőgépem helyett :((( már nemcsak telefonyképezőgépem van, amivel ezt a gyatra képet buheráltam.
Szerintem még ütősebb is, mint az eredeti epres verzió, amit a júniusi Good Food-ból terveztem megsütni, de az eperszezonról lecsúsztam. Nem számított, sőt, a Nép sérelmezte, hogy miért ilyen kicsi lett, legközelebb csináljam csak a 24 cm-es formában nyugodtan.


Hozzávalók: (18 cm-es formához)

8,5 dkg liszt

3 dkg cukor

6 dkg vaj

3 dkg darált mogyoró

1 kis tojás sárgája

1 ek. hideg víz

- a töltelék:

20 dkg mascarpone

1,5 dl tejszín

1 púpozott ek. porcukor

6-8 sárgabarack - mérettől függően

- a karamellszószhoz:

10 dkg tejkaramell

6 ek. tej

A sütőt 190 fokra előmelegítettem.

A vajat, lisztet és a darált mogyorót az aprítógépben morzsássá kevertem, hozzáadtam a cukrot, tojást, a vizet és kézzel gyorsan egynemű tésztává gyúrtam; enyhén lisztezett munkalapon fél cm-nél kicsit vékonyabbra, kerekre nyújtottam a tésztát és kibéleltem vele a formát, hogy 3 centis pereme legyen.Negyedórát pihentettem a hűtőben, majd sütőpapírral béleltem és lencsét szórtam bele.(vaksütés)
15 percig sütöttem, ekkor kiöntöttem a lencsét, kivettem a sütőpapírt, és további 5 percet sütöttem még.

Ezalatt a mascarponét a cukorral kézi robotgéppel jól fellazítottam, a tejszínt lágy habbá vertem, óvatosan összeforgattam a mascarponéval.
A tejkaramellt kis lángon felolvasztottam a tejjel, a barackokat kimagoztam, kockákra vágtam és a felét hozzákevertem a krémhez.

A kihűlt tésztakosárba csorgattam a karamellszósz nagyobbik felét, ráhalmoztam a krémet, a megmaradt barackkockákkal megszórtam a tetejét és rácsorgattam a karamellszósz másik felét.

Pofonegyszerű luxussütemény, ha megérné a másnapot, még jobban összesimulnának az ízei a hűtőben.

24 cm-es mérethez +50%-kal emeljük a tésztához megadott mennyiségeket, legyen két centis pereme, a mascarpone pedig a standard 25 dkg-os dobozos. Minden más változatlan, kicsit kevésbé lesz duci egy szelet.

VKF!-XXXVI. Jerk csirke

Miután a múltkori fordulót egy ronda nyavalya miatt kihagytam, most nagyon készültem és megkönnyítette a dolgom, hogy végre nem kell sakkozni az órákkal meg a percekkel, csak kelni, enni, feküdni nagyjából mikor jólesik, kívánsághangverseny van időrabló ételekkel és persze rengeteg édességgel. Hirtelen vagy 3-4 recept is várakozik mindenféle népek fazekából és tepsijéből, a jamaicai eredetű csirkére viszont a grill miatt esett a választásom, így kicsit pótolom a szabadtéri tűzgyújtásos lemaradásomat: a házi készítésű pácban legalább egy napot kell pihennie a grillezésre váró húsnak, ideális kényelmes csak-mi-vagyunk ebédhez de vendégséghez is.

A jerk fűszerkeverékben benne van minden értékes trópusi fűszer - meghatározó fűszere a szegfűbors(allspice, pimenta), melyet Kolumbuszék simán összetévesztettek a feketeborssal, mely útjuk egyik indoka volt -, a scotch bonnet chili, ami karibi eredetű, és a friss kakukkfű. Az arányok megtartásával akár hosszabb ideig tárolható keveréket is készíthetünk, amihez már csak a friss hozzávalókat kell hozzámixelni. De egyedileg gyártva sem tart tíz percnél tovább a csípős-édes-savanykás szósz előállítása, és abban is biztos vagyok, minden jamaicai háziasszony a sajátjára esküszik.


Hozzávalók a páchoz:

1 kisebb vöröshagyma

1 csomó zöldhagyma

3 gerezd fokhagyma

1,2 dl olaj

fél lime leve

1 chilipaprika (én thai chilit használtam,ez kevésbé erős, mint a habanero rokona scoth bonnet, de szerintem így is elég csípős volt )

1 ek. aprított friss kakukkfű

1 ek reszelt gyömbér

2 ek. vörösborecet

1 ek. barna nádcukor

1/4 tk. fahéj

1/4 tk. szerecsendió

1 csipet őrölt szegfűszeg

1 tk. szegfűbors

1/2 kk. só

- ennyi szósz elég egy egész, feldarabolt csirkéhez, vagy 4-6 csirkemellhez/combhoz.


A hagymákat felvágtam, aprítógépbe tettem az összes többi hozzávalóval és sűrű szósszá mixeltem.

A csirkemelleket, a vastagabb felükön kicsit meglapogattam, azután végig keresztben mélyen bevagdostam, minél jobban átjárják az aromák, bezacskóztam és a zacskóba öntöttem a pácot is. Legalább egy éjszakán át kell hűtőben tartani, de ha hosszabb - akár 48 óra is - a pácolási idő, annál intenzívebb lesz a fűszeres íz.

Grillen 6-8 perc alatt egyszer megfordítva átsül - ideális persze, ha a szegfűborsfából van a gyújtós :) - , nem kell ráégetni a fűszereket, sütőben 200 fokon, tepsibe rakott grillrácson 30 perc alatt sül készre.