Kávét....!

Érzitek az illatot...? 

Itt egy kávéfüggő beszél..vagyis ír. A családi hagyományok szerint még ki se nőttem a járókából, már hangosan követeltem a kávéadagomat a vasárnapi ebédnél. A szüleim szerencsére nem paráztak a  homeopátiás adagnyi koffeinen,  nekem gyerekkoromban minden vasárnap kijárt pár kiskanál kávé, vízzel elkeverve, sok cukorral, kávéspohárból természetesen.  A pszichológiából tudjuk, a gyermekkor kulcsa mindennek. Így koffeinista lettem. Mindegy, csak kávé legyen, este is bármikor. És utána alszom. Ebből látszik, hogy a súlyos hozzászokás esete forog fenn.

Pedig nem azért iszom, hogy ébren maradjak. hanem azért mert a kávé...finom. Mikor a posztot már a fejemben forgattam, elgondolkodtam arról, miről tudnék legnehezebben lemondani: alkohol, édesség, kávé..? 

A kávéról, egyértelmű.

Nincs jobb, mint reggel a friss kávéillatra ébredni, ebben a reklámoknak tökéletesen igazuk van. Jó, én kotyogóhívő vagyok, frissen darál, vizet kimér, nem megtöm, jól ráhúz, gázlángot beszabályoz. És amikor megindul a cucc, rohan elzárni.

És most már hivatalosan is tudom, hogy kell jó kávét és capuccinot  készíteni, megtanultam a Tchibo baristájától, Horváth Lajostól. Capuccino-ügyben pedig nehéz lett volna hozzáértőbbet keresni, ő ugyanis Latte Art bajnok, - tudjátok, mikor hihetetlen ábrákat készítenek a tejhabra, sőt a tejhabból,saját szememmel láttam, minden segédeszköz nélkül, pusztán a hab öntési módjával is akár. Sőt azt is megtanultam, hogyan kell tökéletes  tejhabot csinálni, mikor az ember a napi negyedik kávéját - süti helyett - capuccinonak álcázza.Persze az igazi olaszok nem isznak capuccinot reggeli után, sajnálhatják.

Hogy mi kell egy jó capuccinohoz? Jó eszpresszó, ez az alap, erről Horasz beszámolt tegnap. Ha van egy jó eszpresszónk, és ellen tudunk állni a csábításnak, hogy intravénásan beadjuk magunknak reggel, azonnal, mikor elkészül,  akkor jöhet a tejhab.
Mint a konyhában mindennek, ennek is van tudományos alapja. Először is a tej zsírtartalma. Érdekes módon a legegyszerűbben a zsírszegény tejet lehet felhabosítani, ez viszont messze nem viszi úgy az ízeket, mint a zsíros tej. Tehát ha tej, akkor  3,6-os. A cél pedig a sűrű, igen apró buborékokból álló hab. Ha csak úgy uccu neki, belenyomjuk a gőzkart, akkor ez nem fog sikerülni. A tejesibriket - kis gyakorlás kérdése - úgy kell tartani, hogy a tej a gőz erejétől körbe-körbe forogjon a szélén, szép örvényt képezzen, a gőzkar pedig a tej felszíne alatt helyezkedjen el. ( Ha túl magas, akkor mosogatószer-buborékjaink lesznek.)
Így alakul a tökéletes hab, feltéve, ha nem forraljuk szét a tejet, mert akkor keserű, égett lesz.  Nem kell ehhez ételhőmérőt kell alkalmazni, a lényeg, hogy a kezünk épp elviselje az edény melegét, aki dolgozik konyhában, az simán kibírja azt az 55 -60 fokot. Ha minden jól megy, ekkorra pont egy-két capuccinohoz való hab keletkezik; az edényt párszor odaütögetjük a pulthoz, hogy a nagyobb buborékok szétpattanjanak és már önthetjük is a habot az előmelegített csészében várakozó kávénkra. Mert ha tökéletes a habunk, akkor az gyönyörűen, sűrű folyamként önthető - ekkor játszhatunk a formázással is, márha bajnok baristák vagyunk. Ha nem, akkor nyugodtan kanalazzuk. :)

A capuccino alapjaként a kávébemutatón a Tchibo két új kávéját használták, az egyik  a selymesebb,  lágyabb tiszta arabica, a Milano,  a másik robustával vegyes keverék, a Sicilia. Én eszpresszóban a Milánóra, capuccinoban a Siciliára szavazok, mert a tej mellett jobban kijön a kávé életmentő illata és aromája...