Én bírom Nigellát. Nyilván nem minden receptje tökéletes - mert ki-é az? - biztos csúnya műkajákat is használ az Express-sorozatban - de legalább nem gasztrosznob - de legfőképpen azért, mert sugárzik róla az életöröm, talpra bírt állni személyes tragédiája után és be meri vallani azt, hogy éjfélkor is képes megdézsmálni a desszert maradékát a hűtőből. Szóval nem sztárséf, nem tökéletes szupernő 38-as (vagy angol 10-es) méretekkel, hanem egy ember, akinek nem kell megjátszania magát, amikor megmutatja: örömből főz, olyanoknak, akiket szeret. És aki esetleg nem ért egyet a fentiekkel - tegye nyugodtan, miért is lennénk egyformák??
Nem is volt kérdés, hogy a Házi Istennő-s szakácskönyve első helyek egyikén volt a Jézuskának írt levél listáján. És mivel annnnnnyira jó voltam, meg is kaptam, és azóta olvasgatom, gondolkodom, méricskélem, annyi kedvemre való recept van benne, hogy aztán végül mindig inkább valami más mellett döntöttem. Aztán egy depressziós esős vasárnap muszáj volt valami nagyon csokisat sütnöm, és egyből eszembe jutottak a csokitortái. Ezekből választottam az alábbit, és olyan sikere volt, hogy gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem, csak a borításban különböztek egymástól.
Hozzávalók:
12,5 dkg vaj
10 dkg étcsoki
30 dkg narancs-, barack, vagy másfajta dzsem
15 dkg kristálycukor
2 nagy tojás
15 dkg liszt
fél csomag sütőpor
A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A vajat óvatosan felolvasztottam egy lábasban, levettem a tűzről és beletettem az apróra tört étcsokit, és kevergetve összeolvasztottam őket. Ezután beleraktam a narancsdzsemet, a cukrot, belekevertem a felvert tojásokat és a lisztet a sütőporral együtt. Mivel nincs 20 centis kapcsos formám, egy ugyanekkora átmérőjű fém lábas alját sütőpapírral béleltem ki, és abban sütöttem tűpróbáig - ez 50-60 perc volt. 20 perc után a tetejére tettem alufóliát, mert tartottam attól, hogy a tetejét megkapja a sütő. Ezt aztán a vége előtt úgy tízperccel le kell venni, mert akkor meg nem akar átsülni. Ettől eltekintve igazán egyszerű elkészíteni. Csináltam csak barackdzsemmel, ekkor határozottan Sacher-jellege lett.
Egyébként nagyon szép, szabályos formájú torta, nem púposodik lehetetlenül, a sütőből kivéve sem lappad össze, egyszóval csinos, tömör, laktató kis kalóriabomba.
A tejszínhab sose rossz hozzá, de a bevonatok közül a porcukor-kevés-narancslé-cukorszirupban átforralt-narancsszeletek aratták a legnagyobb sikert - ez utóbbi adott a tortának egy kis fanyarságot. Biztos ki fogom próbálni még áfonya- vagy meggydzsemmel is.
Nigella Lawson : Hogyan váljunk házi istenőkké c. könyvéből.
Nem is volt kérdés, hogy a Házi Istennő-s szakácskönyve első helyek egyikén volt a Jézuskának írt levél listáján. És mivel annnnnnyira jó voltam, meg is kaptam, és azóta olvasgatom, gondolkodom, méricskélem, annyi kedvemre való recept van benne, hogy aztán végül mindig inkább valami más mellett döntöttem. Aztán egy depressziós esős vasárnap muszáj volt valami nagyon csokisat sütnöm, és egyből eszembe jutottak a csokitortái. Ezekből választottam az alábbit, és olyan sikere volt, hogy gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem, csak a borításban különböztek egymástól.
Hozzávalók:
12,5 dkg vaj
10 dkg étcsoki
30 dkg narancs-, barack, vagy másfajta dzsem
15 dkg kristálycukor
2 nagy tojás
15 dkg liszt
fél csomag sütőpor
A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A vajat óvatosan felolvasztottam egy lábasban, levettem a tűzről és beletettem az apróra tört étcsokit, és kevergetve összeolvasztottam őket. Ezután beleraktam a narancsdzsemet, a cukrot, belekevertem a felvert tojásokat és a lisztet a sütőporral együtt. Mivel nincs 20 centis kapcsos formám, egy ugyanekkora átmérőjű fém lábas alját sütőpapírral béleltem ki, és abban sütöttem tűpróbáig - ez 50-60 perc volt. 20 perc után a tetejére tettem alufóliát, mert tartottam attól, hogy a tetejét megkapja a sütő. Ezt aztán a vége előtt úgy tízperccel le kell venni, mert akkor meg nem akar átsülni. Ettől eltekintve igazán egyszerű elkészíteni. Csináltam csak barackdzsemmel, ekkor határozottan Sacher-jellege lett.
Egyébként nagyon szép, szabályos formájú torta, nem púposodik lehetetlenül, a sütőből kivéve sem lappad össze, egyszóval csinos, tömör, laktató kis kalóriabomba.
A tejszínhab sose rossz hozzá, de a bevonatok közül a porcukor-kevés-narancslé-cukorszirupban átforralt-narancsszeletek aratták a legnagyobb sikert - ez utóbbi adott a tortának egy kis fanyarságot. Biztos ki fogom próbálni még áfonya- vagy meggydzsemmel is.
Nigella Lawson : Hogyan váljunk házi istenőkké c. könyvéből.
4 megjegyzés:
nekem még várnom kell erre a könyvre egy kicsit a szülinapomig!
Megéri!!!
Jóég, nem akarsz átkeresztelkedni Gombócartúrékra?:))
Csak az egyiket faltuk fel kizárólag mi. A többi buliba készült! De csokinak MINDIG kell itthon lenni...
Megjegyzés küldése