Rebarbarásnak indult, de szerencsére a gyerekek felfedezték, hogy a piszke elkezdett érni a kertben. És a piszke finom. A piszke különleges. A piszke nem mindennapos.Mégis szegény a peremére szorult a júniusi gyümölcsáradatnak, piacon, zöldségesnél, bevásárolóközpontokban alig látni, az jut hozzá, akinek van pár félárnyékos vagy napsütötte, igénytelen zuga a kertben, és oda bokrot ültet, piszkebokrot. Nem kér semmit, nő, növöget, semmi extra törődés, vízigény, sőt növényvédelem se - bio csak úgy magától. Van zöld, van piros, kicsi, óriás, picit szúrós, de ezer bajra jó, azt kell mondjam, szinte mindenre. Én ugyan még sose próbáltam, de még arcpakolásnak is :D...
Egyszóval ültessetek piszkét, és akkor jövőre már Ti is tudtok ilyet sütni. Ha nincs piszke, nincs eper, akkor legyen meggy vagy málna, vagy meggy és málna, áfonya, ribizli: a süti nagyon működik, sok vaj, sok cukor, ne ámítsuk magunkat. A piszke hiányzik persze majd belőle, nem lesz ennyire jó...
Hozzávalók:
-alsó tészta:
15 dkg vaj
2 tojás
12 dkg cukor
15 dkg liszt
1 tk. sütőpor
1 tk. vaníliakivonat
-morzsa:
10 dkg vaj
12 dkg nádcukor
12 dkg liszt
csipet só
összesen 50 dkg piszke és eper
5 dkg liszt
1 csapott ek. nádcukor
Először a morzsát kell megcsinálni: a vajat megolvasztottam, belekevertem a cukrot,sót azután a lisztet, villával morzsásra kavargattam, és a hűtőben várt a sorára.
A megtisztított piszkét és a félbevágott epret összeforgattam a cukorral és a liszttel.
Az alsó tésztalaphoz a lisztet és a sütőport átszitáltam (nem jó kihagyni, sok extra levegőt ad a tésztának) a vajat, a cukrot és a vaníliakivonatot habosra kevertem, simára kevertem a felvert egész tojásokkal, majd belekevertem az átszitált lisztes-sütőporos keveréket.
A sűrű tésztát egy 20x20-as mély tepsi sütőpapírral bélelt aljába simítottam egy kanál hátával- a két ellentétes oldalán lógjon túl vagy 5 cm-rel a sütőpapír, mert majd ennek segítségével lehet a sütés végén óvatosan kiemelni a puha tésztát - rászórtam a gyömölcsös keveréket, majd rámorzsoltam a vajas morzsát.
180 fokra előmelegített sütőben 50 perc alatt sült meg, szép magas 16 szeletre lehetett szeletelni - ebéd utáni desszertként, főleg tejszínhabbal pontosan 16 emberre elég...:)
Nemcsak a piszke miatt mondom, de egyébként is igen jól sikerült sütemény, felvettük a repertoárba.
Martha Steart receptjét itt találtam, kicsit karcsúsítottam a cukrot és a vajat.
3 megjegyzés:
A piszke az egres, ugye? Mert most már nem vagyok benne biztos. :D
Kedves Piszke! Elkészítettem ezt a finomságot és szeretném megköszönni a nagyszerű receptet!
Kevés volt az eprem, így kipótoltam kicsi málnával és szederrel. Illetve még annyiban tértem el, hogy én kapcsos tortaformába tettem. Nem vártam, hogy ilyen nagy sikere lesz, nagyon finom lett! :) Köszi!
Igen, egres! vagy köszméte, pöszméte, esetleg büszke :D
Eszter örülök! Van hogy rengeteg jó dolgot összerak az ember, és azután csalódás a vége, de ez a süti tényleg első osztályú. És igazából nem is rakok fel olyat, amit nem csinálnék meg szívesen újra, inkább legyen ritkább poszt...
Megjegyzés küldése