Kívánok mindenkinek...

Pannacotta gránátalmás narancsos ötettel vagy karamellizált diós-mandulás öntettel

Az elronthatatlan és ezerféleképpen ízesíthető desszert. látványos, kiadós, egyszerűen csak követni kell az olaszok receptjét: Csak tejszín, minimális zselatin és cukor, enyhe besűrítés. Aki tart a formából való kiszedéstől, nyugodtan tálalja valami helyes decis körüli pohárban, akár egy sima vizesben is  egy szalaggal (mármint a poháron körbe...) 

Nálam szabály, hogy ünnepekkor nem fotózok, így a tavalyi karácsonyi menü desszertje nem is került fel a blogra, viszont a héten  trüffelhez bontott tejszín panna cottában végezte, és érdekes módon senki nem kifogásolta, hogy egy egyszerű hétköznapi ebéd végén még előkerült a hűtőből. Kipróbáltam hozzá egy kis karamellizált csonthéjas variációt is, és annak, ha lehet, nagyobb sikere volt, mint a gránátalmásnak.

Hozzávalók (4 személyre)

3 dl tejszín (nem főző, 30%-os zsírtartalmú)

2 lap zselatin

2-3 dkg cukor

- a gránátalmáshoz.

1 gránátalma

1 kk méz

2 ek. portói vagy  édes vörösbor esetleg valamilyen hozzá passzoló likőr

kevés frissen reszelt narancshéj

- karamelles-csonthéjashoz:

2 ek cukor

2 ek durvára vágott dió, mogyoró, és szeletelt mandula vegyesen

csipet fahéj

2 ek tejszín

A lapzselatint összetördeltem, 1 ek. vízben állni hagytam. A tejszínt a cukorral egy kis lábasban, alacsony lángon 5-7 percig csendesen forraltam. Néha nem árt megkeverni, ne bőrősödjön. A tűzről lehúztam, a zselatinról a felesleges vizet leöntöttem, a tejszínben oldódásig kevertem.

A muffinsütő alját bevajaztam és 4 forma alját kerekre vágott sütőpapírral béleltem. A kihűlt tejszínes keveréket elosztottam a bélelt formákban. Kb 6-8 óra hűtés kell minimum neki, ijesztően folyékony, de tökéletes lesz, lágy, de a formáját megtartja, semmi gumikocsonya érzés :).

Egy vékony pengéjű kést kell körbefuttatni a formát, picit megpiszkálni a papírt alul, és szépen kijön. A másik, tökéletesebb mődszer a rövid időre forró vízbe mártás, itt ekkor a fémmel érintkezve kicsit enged a zselatin, ez egyrészt egyedi fémformánál működik jól, viszont ezt a módszert  azért nem szeretem, mert nagyon nehéz eltalálni, hogy ne kapjunk félig folyós panna cottát belőle.

A gránátalmás szószhoz fél gránátalmát a citromfacsarón kicsvartam és összeforraltam a többi hozzávalóval, hogy enyhén szirupos legyen. A másik fél gránátalmából kiütögettem a magokat, a szósszal és a friss magokkal tálaltam a desszertet.

A karamelleshez egy kislábasban 2 ek cukrot nagy lángon melegítettem, míg a széle elkezdett karamellizálódni, ekkor hozzákevertem a csonthéjasokat, és addig kevergettem, amíg a karamellizált cukor be nem vonta őket, - ez nagy lángon nagyon gyorsan megy. A tűzről lehúzva hozzáadtam a tejszínt,a pici fahéjat, és visszaraktam kis lángra, hogy egy kicsi visszaoldódjon a tejszínbe a karamellből. Így a lágy desszerthez volt szósz is, és ropogós pirult dió,mandula, mogyoró is.

Akinek juharszirupja van, sok, mint most nekem, amit érthetetlen módon megint csak külföldről cipeltem haza, (értetetlen módon pont felébe kerül mint itthon, pedig oda is át kellett hozni Kanadából) az mindenbe juharszirupot tesz, így kapott még egy evőkanállal az alapdesszert és hát nem rontotta el.

Klasszikus linzer karácsonyra

Ha minden hétvégén sütnék, akkor is eltüntetnék pillanatok alatt. Így aztán most kifejezetten dugdosnom kell, szigorúan osztogatva egyet-kettőt,  pedig a decemberi utazásom miatt a héten egyszerre pótolom az adventi hétvégék gyűjtögetős sütisütését, ezzel csak a moszkauer tud versenyezni, vagy a zserbó aprósüti, esetleg.

Bár klasszikus linzer szinte mindenki sütött már, aki kicsit is tud sütni-főzni, sőt nálam is szerepel egy verzió, ez azonban icipicit más, na és jó pap is holtig tanul alapon kipróbáltam pár trükköt, amitől abszolút profi és percíz külsejű lett, nem mintha nem lenne ugyanolyan jó, ha kicsit csálébbak a sütemények, de nekem ez most terápia, végre szabadságon vagyok, és molyolhatok kedvemre a konyhában.

Az arány: 3:2:1 a liszt-vaj-porcukor között, karácsonykor megérdemel fél rúd igazi vaníliát, és pár kivitelezési trükköt, ha belefér az időbe.Legeslegjobb valamilyen savanykás lekvárral, ez alapesetben ribizli, szerintem boltban nem igazán kapható, én szinte csak a linzer kedvéért rakom el, és rejtegetem a pár kisüveget a kamrapolcok mélyén, főleg, hogy a ribizli macerás, szemezgetni, azután  passzírozni kell, sokkal munkásabb mint más dzsmek, így nálam is kevesebb van belőle.

A formáról annyit, hogy talán egy Lidl-ben vettem, borzasztóan elégedett vagyok vele, tökéletesen működik, bár műanyag, de precíz, minden formának van egy lyukasztott párja, így nagymamám gyűszűje az evőeszközös fiókban pihent.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

csipet 

20 dkg hideg vaj

10 dkg porcukor

1 tojás, felverve

fél rúd vanília kikapart belseje

A lisztet a sóval elkevertem, a vékony lapokra vágott hideg vajjal gyorsan elmorzsoltam (aprítógép tökéletesen jó hozzá), a vaníliarúd magjait elkevertem a porcukorral, hozzáadtam a vajas morzsához, összkevertem, hozzáöntöttem a tojást és gyorsan homogén masszává gyúrtam. 

Trükk no.1:Lehetőleg ne melegedjen fel a tészta a kezünktől, akkor nem tartja meg majd szépen a formáját és könnyebben odakap.

TrükkNo.2: ujjnyi vastag lappá nyújtva folpackba csomagolva egy órára hűtőbe raktam. Ez megint kell a szép eredményhez.

Trükk 3: a hűtőből kivett tésztát megfeleztem, egyik fele várt a hűtőben, a másikat két folpack között 3 mm vékony lappá nyújtottam. Ezzel el lehet kerülni a folyamatos lisztezést, a tészta állaga pontosan ugyanolyan marad. a maradékokat is gyorsan kinyújtva használtam fel a tészta felét, ezután jött a másik fele.

180 fokra előmelegített sütőben sütőpapírral bélelt tepsiben 10-12 perc kellett a sütéshez, gyönyörű világos maradt, és finom omlós már ekkor is, mert nincs benne a nyújtáskori plusz liszt.

Ebből az adagból viszonylag kisebb, 4 cm átmérőjű formákkal több mint 3 tepsinyi forma,  50 db kész ribizlis linzer lett.

Vajastésztában sült lazac zöldfűszeres házi majonézzel

Mondjuk, hogy ez egy karácsonyi menüjavaslat, kekszek helyett, mert ahogy most kinéz, advent második vasárnapja után tudok hozzájuk férni, mert elutazom megint, ide :).Lehet hogy lesz egy-két időzített poszt, de semmi karácsonyos, ráadásul pár lementett novemberi  fotót (jó, meg az elmúlt három évit)  úgy kell most kibányászni a bekrepált winchesterből.

A lazac mélyhűtött, ezt ellensúlyozandó a gyors vajastészta és a majonéz házi, hátha javamra írják valahol majd, mert hát milyengasztrobloggerazilyen. Vidéki, meg finnyás is, tuti halbeszerző helyre nem ér rá munka  és család mellett elrohangálni, na és persze tervezni se tud. Viszont a recept elronthatatlan, gyorsan megvan,  vajas tésztát lehet a boltban is kapni, de a házi majonézzel meg kell tisztelni egy ilyen jó halat. Egyébként egy ilyen kis tésztás trükkel bármilyen, kevésbé húzós árú halat is ünnepi étellé lehet varázsolni. A tészta miatt nem feltétlenül szükséges köret, de nálunk a Népek krumplipüré-függők, azt nem tudtam el

Hozzávalók: (4 személyre)

4 szelet lazac ( 10 dkg-osak)

20 dkg (házi)  vajas tészta  (gyors és fájdalommentes egyszerű verzió receptje itt, a fele szükséges)

frissen őrölt bors

4 kk citromlé

3 kk füstölt só - vagy sima

a fűszeres házi majonézhez:

1 tojás sárgája

1-1,2 dl semleges ízű olaj (étolaj leginkább, olívát legfeljebb 1/5 részben használjunk)

nagy csipet só

1 kk citromlé

fél kk. mustár

1-1 ek aprított snidling és petrezselyem

A lazacszeleteket meglocsoltam a citromlével, enyhén borsoztam és megszórtam a nagyszemű sóval.

A 2 mm vékonyra nyújtott tésztát  lazacszeleteket a tésztába csomagoltam, alul hajtottam össze a tésztavégeket, felül beirdaltam, a majonézhez szétválasztott tojás enyhén felvert fehérjéjével megkentem, megszórtam sima és fekete szezámmaggal és 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt átsütöttem.

Ha mélyhűtött halból - bármilyenből készül, csak a lassú kiolvasztásra kell figyelni, a beirdalás pedig megakadályozza, hogy a halban egyébként lévő nedvesség eláztassa sütés közben a tésztát, de ennek ellenére nem fog kiszáradni sem.

Amíg a hal sül, egy mélyebb tálban a kézi mixerrel felvertem a tojássárgáját a sóval, citromlével és mustárral, majd közepes fokozaton, folyamatosan járatva, hajszálvékony sugárban, pár másodperces szüneteket tartva belecsorgattam az olajat, a végén adtam hozzá a zöldfűszereket.

Sok kicsi 2012 felajánlás - személyre szóló macarontanfolyam és macaronos ajándékcsomag

Négy éve indult útjára a Sok kicsi akció. Minden évben karácsony előtt - idén december 1-től 14-ig - indul a játék, és a sorsjegy(ek) megvásárlásával 30 nyereményért lehet izgulni: 15 gasztroblogger és 15 cég gasztronómiai jellegű felajánlása közül lehet csemegézni. A sorsjegyek értékesítéséből származó összeg - mint mindig, költségek elszámolása nélkül - 100%-ban a támogatotthoz, idén  az Age of Hope Gyermekvédelmi Alapítványhoz kerül. 

A jótékonysági nyereményjáték keretében az elmúlt évekhez hasonlóan idén is elsődlegesen élelmiszer tárgyadományokra fordítjuk a befolyt támogatási összeget, amelyet az Age of Hope fog eljuttatni a rászorulókhoz. Már decemberben tervezzük borsodi rászoruló családokhoz élelmiszercsomagok eljuttatását, 120 fős Mikulás ünnepségre gyerekeknek csomagokat. 2013 első felében kifejezetten akut krízishelyzetbe kerülő családokat, illetve anyaotthonokba került rászoruló kisgyerekes anyákat támogatunk élelmiszerekkel, csecsemőápolási termékeket, tápszert, gyógyszer, pelenkát, tisztálkodó- és fertőtlenítőszereket juttatunk el a rászorulókhoz, illetve az alapítvány nyári táboraiba juttatunk élelmiszert. Itt mindent megtudhattok a részvételről és az akcióról.

Egy percig sem gondolkodtam, mikor meghívást kaptam a Sok kicsi szupercsapatába, és nagyon büszke vagyok, hogy ilyen klassz társaságba kerültem. Az én felajánlásom nagyon személyes. A nyertes mindent megtudhat a macaronsütésről, sőt lehet, többet, is mint szeretne :)  :

egyszemélyes, exkluzív macaronsütő tanfolyamot-konzultációt  nyerhet,

(de jöhetnek a barinők is, fogjatok össze!!), ahol megtanulhatja, hogy kell ezt a misztifikált, nagyon divatos és borzasztóan finom édességet otthon elkészíteni. Csak elszántság, önbizalom és egy kis precizitás szükséges, na és egy sorsjegy!

A nyereményhez tartozik  alapanyag- és eszközcsomag 10.000 Ft értékben, 1 kg francia mandulaliszttel, természetes aromákkal és színezékekkel, színezett és exkluzív csokikkal, dekorkellékekkel  a töltéshez és a díszítéshez.

Mivel nincs két egyforma sütő, a saját egyszemélyes tanfolyamod házhoz megy, hogy azután is mindig sikerüljön - emiatt a nyereményre pályázók kérem, elsősorban Budapest és 50 km-es körzetéből jelentkezzenek. A nyertessel a sorsolás után a karácsony közelségére tekintettel a téli szünetre vagy januárra egyeztetünk időpontot.

A sorsjegyek december egytől vásárolhatók a sok kicsi honlapján, gyertek, süssünk együtt, sok kicsi sokra megy és még macaront is tudsz majd sütni!

Hello Kitty torta - Csokitorta málnahabbal és vaníliás mascarpone-kérmmel

Ahogy írtam a Faceboookon, szülinapossal ízlésről nem vitatkozunk. Ha HelloKitty a kívánság, akkor legyen,  egyszerűbb, mit a 3D-s kalózhajó, amit a Nagyobb kért egyszer a szülinapjára :) Mivel egy szobrász nagyon elveszett bennem, ezért annyi engedményt kértem és kaptam, hogy elég lesz egy fej, síkban, a málnás-csokis ízt pedig belülről kellett produkálni, hiszen mindenki tudja, hogy ez a macska fehér, orra sárga, ovális, szeme barna és ovális. ( fontos részletek, ezeknek utána kellett néznem, hiszen annyi a hamisítvány....) Egy sima kerek tortalapból a fenti külalakot lehet elérni, nem kell hozzá különösebb kézügyesség, extra szerszámok vagy anyagok, a málnás krém meg olyan jól sikerült, hogy ezentúl rendszeresen használni fogom. Egyedüli macera benne a tökéletes simaság elérése, és hogy a fehér krém ne keveredjen barna piskótamorzsákkal, hiszen a barna pöttyök Kitty hófehér bundáján cseppet sem  kívánatosak.A mascarpones krém helyett lehet sima tejszínhabot vagy valamilyen lecsöpögtetett joghurtos krémet is használni, az kicsit könnyebb és pénztárcabarátabb verzió.

Hozzávalók: (20-22 cm-es kapcsos forma az alap)

-a forró tejes csokis piskótához:

3 tojás

10 dkg cukor

12 dkg liszt

2 dkg holland kakaópor

1 púpozott tk. sütőpor

1,3 dl tej

5 dkg vaj
1 kk. só
1 tk. vaníliakivonat/1 vaníliáscukor

- a málnahabhoz:

4 dl tejszín mínusz 4 evőkanál, ami kell majd  a mascarpone lazításához

2 habfix

2 teáskanál porzselatin

2 ek. víz

30 dkg mirelit  málna

3 ek. porcukor

-a külső krémhez:

40 dkg mascarpone

4 ek tejszín

3 ek porcukor

2 tk vaníliakivonat vagy 2 vaníliáscukor

1 kk. kakaó

1 db sárga smarties  (a többi sárgát és a más színűeket tortakészítés közben megesszük)

2 fogpiszkáló

Először megsütöttem a piskótát, ez kicsit tömörebb, kevésbé levegős, de nagyon finom, a sima piskótához képest  jól tartja a formáját. 

A sütőt 175 fokra előmelegítettem

A tejet és a vajat addig melegítettem, míg a vaj megolvadt, majd kis lángon felforrósítottam - ez kb. pont addig tart míg a tojásokat a cukorral felverjük -, de nem kell felforralni.

Egy mély tálban a kézi mixer legnagyobb fokozatán felvertem az egész tojásokat, majd fokozatosan hozzáadtam a kristálycukrot és további 6 percig vertem. ( A mély tál - vagy pl. egy nagyobb mérőkancsó - azért lényeges, mert akkor verődik fel jól a tojás és a cukor, ha nem csak a mixer karjának az alja kapirgálja az anyagot, hanem lehetőleg minél jobban beleér - ilyen, viszonylag kis mennyiségnél ezért lényeges a mélyebb, szűkebb edény, vagy: döntsük meg a tálat....)

Rászitáltam a  sütőporral sóval és kakaóval  elkevert lisztet 3 részletben, és egy lapáttal óvatosan elkevergettem. Hozzákevertem ugyanilyen óvatosan forgatva a forró, vajas tejet, a vaníliakivonatot és az alján sütőpapírral bélelt kapcsos formába öntöttem. Középső rácson 20 percig sütöttem, a második 10 percben egy alufóliával lazán takartam a tetejét.

Amíg a piskóta sült, a málnát mikróban felolvasztottam, átturmixoltam, átpasszíroztam. A sűrű málnavelőt kis lángon egy decire beforraltam, hűlni hagytam.

Amikor a piskóta  kihűlt, ovális formára vágtam:  függőlegesen két vékony holdsarlószerű részt levágtam a körív felső és alsó részéből. Ezeket az íveket a munkalapra fektettem és kivágtam belőlük 2-2 egyenlő szárú, széles alapú háromszöget. Az ovális piskótarészt  két lapba vágtam.

A zselatint 2 ek. vízben megáztattam, elkezdtem felverni a hideg tejszínhabot, majd a habfixálókat az utasítás szerint a porcukorral együtt belekevertem. Amikor a hab már kemény volt, hozzácsorgattam a kihűlt málnapürét. A zselatint még egy icipici vízzel kis lángon (de szigorúan  egy kör a mikróban is megteszi, 800 Watton)  feloldottam, és miközben nagy fokozaton járattam a kézimixert, belecsorgattam a meleg zselatint a málnahabba és jól elkevertem. Ekkor a hab még nem áll meg, ezért a torta köré triplán  hajtott alufóliát tekertem és az alsó lapon egyenletesen elosztottam a málnahabot, de a  krémből félretettem egy evőkanállal Kitty szalagjához.

Sietős hétköznap délután volt, ezét bedugtam tíz percre a mélyhűtőbe, hogy gyorsan folytatni tudjam a tortát. Sima hűtőben 1-2 óra kell, hogy a könnyű hab megálljon, de nem érdemes több zselatint beletenni, így sokkal jobb állagú, mousse-szerű krémet és nem radírgumit kapunk.

Ezután rátettem a felső lapot, és  jöhetett a mascarpones krém.A hozzávalókat kézi mixerrel keverem össze 2 perc alatt, és habzsákból ( levágott sarkú nejlonzacskó is megteszi) csíkoztam sűrűn, egyenletesen a torta tetejére a krém felét - így megúszhatjuk, hogy a krém, miközben késsel kenegetjük-egyengetjük, felkapja a barna piskótamorzsákat, és bepöttyözze Kitty hófehér habtestét.Ezután már csak minimális simítás kell így, és kész volt a teteje. A két-két háromszöget is összeragasztottam kis kémmel és fogpiszkáló segítségével a fej két oldalára erősítettem, majd oldalról is bevontam a tortát. Hagytam egy evőkanálnyi krémet  a szemeknek és a bajusznak, ezt kakaóval kevertem össze, a maradék málnahabból lett a szalag, a sárga smarties-orr pedig  már maradt kerek :). Még nem ártott neki 2-3 óra hűtés, hogy jól vágható legyen, másnapra pedig tökéletesen össze is értek az ízek.

Csicsókakrémleves kolbászchipssel - nekem termett

Csicsóka, zeller, paradicsom, kaliforniai paprika, kígyóuborka, retek, többfajta alma, hagyma, konyhakész leveszöldség, egy cserép rozmaring - a Neked Terem termetes próbacsomagja múlt pénteken költözött a kamrába. Bár első pillantása az elfoglalt városlakóknak hangzik előnyösnek, hogy minden pénteken házhoz kerül az összeválogatott zöldség-gyümölcs, nekem mégsem a városlakók jutottak először eszembe, hanem a termelők. Hogy az ilyen kezdeményezések (is) jelenthetik a kiutat az ízetlen és ellenőrizetlen dömpingáruk özöne alól. Nem minden vacak és agyonvegyszerezett, ami külföldi, de ha van ember, aki itthon megtermeli, van, aki megszervezi, hogy eljusson az áru a vevőkhöz - ráadásul egy lépcsőben, a lánckereskedelmet kikerülve -  , és van, aki megveszi, akkor ez lehet egy win-win játszma - és ebből olyan keveset látni manapság...

A zöldségek-gyümölcsök  bio vagy kíméletes vegyszerezést alkalmazó gazdaságokból származnak, ellenőrzöttek és szermaradványtól mentesek. A részleteket a  Neked Terem honlapján találjátok.

Elmesélem és megmutatom, mi került az asztalra nálunk a pénteki szállítmányból:

A rengeteg leveszöldség fele a vasárnapi húslevesben kötött ki, a másik része pedig vörösboros marharagut gazdagított. A paradicsomok és  a paprikák  egy része, az uborka és a retek  tízórai  szendvicsekbe kerültek hétközben. A többi paradicsom, paprika és hagyma zöldségsalsa és csípős chilis szósz lett csirkesülthöz, a zellerből készül majd zellertartár pirítósra és rozmaringos-chilis rakott zeller,  a csicsókák egy kevés zellerrel és rozmaringgal krémlevesé alakultak, az almákból pedig kakukkfüves almapüré lett egy egészben sült csirke mellé.

Hozzávalók:

40 dkg csicsóka, meghámozva, szeletelve

5 dkg zeller egészen vékonyra szeletelve

fél liter víz

egy ujjnyi friss  rozmaring

egy nagy csipet morzsolt majoranna

1 nagy evőkanál 20%-os tejföl

pár szelet kolbász

1 kk. só

A csicsókát és a zellert a fűszerekkel 20 perc alatt fedő alatt a megfőztem, a főzés végén összeturmixoltam, hozzákevertem a tejfölt. A kolbászkarikákat serpenyőben átpirítottam, a leves tetejére szórtam, kevés kisült zsírjával meglocsoltam.

Fahéjas csiga karamellszósszal és diópralinéval

A nyúlfarknyi hétvégére tekintettel  jöjjön egy vigaszsüti!
Nem szívesen nevezném dagasztás nélküli kalácsnak, mert nem az, és ez az elnevezés rendesen el is kopott az idők során, de tény, hogy nagyjából semmi munka nincs vele egy nokedlijellegű tészta összekeverésén kívül. Az élesztőn kívül a második körben kerül bele kevés sütőpor és szódabikarbóna, - ezzel csalja el a recept  a dagasztást -, ez viszont rengeteg plusz levegőt  ad hozzá, nem is nagyon tudnék ehhez hasonlóan könnyű kelt tésztát mondani. 

Csináltam már rengetegféle ízesítéssel, narancsdzsemmel, kókuszosan,  ez az ízesítés pedig  a  kávés-fahéjas mögött következik rögtön, sőt talán a diópraliné  miatt meg is előzi, ami a puha, foszlós kalácstésztához és a tejszínes karamellkrémhez ad egy plusz ropogós extraságot.

Hozzávalók: (egy 26-os kapcsos forma és egy 20x30-as tepsi)

50+12  dkg liszt
12 dkg vaj
10 dkg cukor
0,5 liter tej
1 cs( 50 dkg liszthez való) szárított élesztő vagy 2 dkg sima élesztő, elmorzsolva
1 púpozott kk. sütőpor
1 csapott kk. szódabikarbóna

-a töltelékhez:
fahéjas cukorkeverék, mennyisége ízlés szerint

-a karamellszószhoz:

10 dk cukor
1 dl tejszín
2 dkg vaj

-a diópralinéhoz:

6 dkg cukor
5 dkg durvára vágott dió

Egy nagy lábasban felmelegítettem a cukrot, a vajat és a tejet egészen forróra, éppcsak hogy ne forrjon. Ezután hűlni hagytam egészen langyosra, hogy ne tegye tönkre az élesztőt. Az élesztőt ezután beleszórtam, elkevertem kicsit,vártam pár percet, és belekevertem 50 dkg lisztet.
Ekkor nagyjából nokedlitészta keménységű volt, egész kevés keverésre sima lett rögtön. Letakarva kelt 1 órát, ezután rászórtam a maradék 12 dkg lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát, beledolgoztam részben fakanállal, részben kézzel már a munkapulton, kicsit átgyúrtam és kb.70X25-ös téglalappá nyújtottam.
Megkentem a lágy vajjal, rászórtam a fahéjas cukrot, majd a hosszabbik oldaláról feltekertem. Jó 1,5 cm-es szeleteket vágtam és besorakoztattam a formákba, majd megint hagytam nőni őket 20 percig.

180 fokos sütőben 20-25 perc alatt tökéletesre sül, de érdemes félidőben takarni, ha világosabban szeretjük a tetejét.

A cukrot egy vastag (dupla) aljú  nyeles lábasban közepes lángra tettem, türelmesen vártam,míg elkezd szép lassan olvadozni-pirulni a széle,  nem nyúlkáltam bele kanállal sem (mert arra rögtön ráköt-ráragad) kicsit rázogattam, mert persze a láng sosem tökéletesen egyenletes, hogy egyformán karamellizálódjon, a lángot levettem teljesen kicsire, meg ne égjen.. (Ha ehhez nincs türelmünk egy nagy ek. vízzel kezdjük el olvasztani, majd miután a szirupból elpárolgott a víz, indul a karamell - kicsit tovább tart, de ugyanaz lesz a végeredmény.) Mikor a cukor egyenletesen aranybarna lett, lehúztam a tűzről, hogy egy egészen kicsit hűljön, a mikróban megforraltam a tejszínt, a cukorra öntöttem (vigyázat felhabosodhat), visszaraktam a tűzre és kis lángon kevergetve egyenletes sima mártássá melegítettem, csak a végén adtam hozzá a vajat.

A diópralinét  ugyanúgy kezdtem készíteni, mint a karamellt, mikor a cukor karamellizálódott, rászórtam a diót, kevertem rajta egyet és a forró keveréket egy nagyobb darab  szilikonos sütőpapírra öntöttem ki. A cukor rögtön hűlni kezd, de még így is forró, a papír másik felét ráhajtottam és egy falapáttal kilapogattam a diós masszát. Mikor kihűlt, egy nyújtófával megcsapkodva összetörtem.

Fetás-mángoldos quiche

Bocs, csak nem akartam megint pités címet írni :). 

A várható fagyok előtt learattam a mángoldtermést - június óta dédelgettem a virágoskertben két tövet, amit a kipróbálás kedvéért vettem - a vad pink és neonsárga levélnyéllel tökéletesen beilleszkedtek a rézvirágok meg a echinaceák közé. Az is kiderült hogy borzasztó vízigényesek, és ha egy forróbb napon lemaradt a locsolás, egyből lankadtam szomorkodtak a földön - épp mikor már arra készültem, hogy felhasználom valamibe a harsogó zöld leveleket. Ilyenkor mindig megsajnáltam őket, és mivel  nem hallottam a Népeket se mángoldot követelni, úgy gondoltam, jobb, ha egyszerűen csak büszkén nézegetem a mindig újra erőre kapó bokrocskákat, és arra gondolok, milyen szofisztikált zöldséges(virágos)kertem van, még mángold is van benne, naná...

De most már nem lehetett halasztgatni, elő kellett állni a családnak otthon, hogy a kérdésre, mi lesz a vacsora, azt feleljem csak lazán: mángoldos pite, és úgy tegyek, mitnha ez lenne mindenki örök kedvence, meg egyébként is érezzék magukat kitüntetve, és ne vegyek tudomást a kérdő tekintetekről. Valamilyen zöld levelet mindenki megeszik itthon, ezért még a biztonság kedvéért elkezdtem magyarázni, hogy hát tudjátok ott vannak nyár óta a virágok között, és majdnem mint a spenót, meg a sóska, valahogy a kettő között. Mikor mondtam, hogy lesz hozzá feta meg fokhagyma, esetleg chilis olaj, akkor kicsit megnyugodtak, és láttam, arra gondoltak, ha a vacsorában mondjuk 96%feta és 5 % mángold van, azt már valahogy le lehet gyűrni, ha már egyszer ilyen heppjeim vannak.

Ehhez képest a vad külsejű zöldség megkapta az "oké, lehet máskor is egyszer-egyszer" kategóriabesorolást, és ez több, mint amit elvárhattam így elsőre. Ha valakinek épp nincs kéznél mángold, a receptbe tökéletesen passzol a spenót is, most tele van vele a piac, úgy láttam.

Hogy a mángoldnak milyen íze van? Háááát...mángoldíze. Nagyon messziről emlékeztet a spenótra, de van benne valami ánizsos-édeskés vonal szerintem, bár a hőkezelés során alapvetően megszelídül, és inkább a fűszerezés adja a mángoldos kaják jellegét. A vad neon szára is ehető - saját levében kolléganőtől tudom hogy spárgaszerűen kell kezelni, és az ilyen száraknak megvan az a nagyon előnyös tulajdonsága, hogy jól mutatnak az ételfotókon, pont mint a minipadlizsán ;) - abból pedig kis tortácskák készültek, a pite maradék tásztájából 4 kis kerek formában fetával rétegezve, chilis olajjal és dióval megszórva.

A mángold jóságairól itt is lehet olvasni.

Hozzávalók: (egy 23 cm-es kerámiaformához, és 4 db 8 cm-es formához)

25 dkg liszt

12 dkg vaj

1 kk. só 

1 kis tojás, felverve

-töltelék I.

egy csokor mángoldlevél

10 dkg fetasajt

2 tojás

1,5  dl tejszín

2 gerezd fokhagyma

2 dkg vaj

1 nagy csipet só

bors

-töltelék II.

a 6-8 vastagabb mángoldszár

5 dkg fetasajt

egy marék dió

kevés chlis olívaolaj

A tészta hozzávalóit gyorsan összedolgoztam, és fél óra hőtőben pihentetés után fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtottam. Kibéleltem a formákat és a kerámiaformában lévő tésztát 180 fokon 15 percig elősütöttem vaksütéssel. (sütőpapírral bélelve, bele 25 dkg lencse - ezt sokszor fel lehet azután még sütésre használni).

Addig a mángoldot alaposan megmostam, leszárogattam. A leveleket teflonserpenyőben a vajon, vékonyra vágott fokhagymával és a pici sóval 5-8 percig forgatva gyengén megpároltam. 

A szárakat vékonyan felvágtam, a kis formák aljára egyenletesen elmorzsoltam a sajtot, kirakosgattam rá a felaprított mángoldszárakat,  meglocsoltam 1-1 tk chilis olajjal és megszórtam a durvára tört dióval.

Az elősütött tésztára kirakosgattam a párolt leveleket, ráöntöttem a simára kevert tojást és tejszínt, enyhén borsoztam és rámorzsoltam a fetát.

Minden együtt ment a sütőbe és kb. 15  perc alatt egyszerre sült készre.

Kókuszkrémes-csokis pite

Nagyobb: - Anya, ez olyan, mit egy kókuszos Kinder Pingui!!!!

Én: (feddőleg nézek)

Nagyobb: -Jóó,jóóó, de PRÉMIUM Pingui!!!

Nemcsak a szögletes torták az új kedvencek nálam ( a segítsütisen kívül nemrég  készült csupacsokis-mogyorós is, de a krémhez használt  szuper tejszín miatt, ami 2 perc alatt vajjá alakult :D nem került fel a blogra, pedig vajkrémesként is nagyon jó lett...), hanem a tepsis sütik. Mostanában az individuális, divatos, egyszemélyes  desszertek és cuki formájú és trendi ízesítésű kekszek korában ezek méltatlanul háttérbe szorultak, holott emlékszem, gyerekkoromban minden hétvége vagy vendégség alapját képezték. Nálunk legalábbis teljesen természetes volt, hogy minden hétvégén készül tepsis sütemény,  -  omlós lepények és piték, többlapos, munkás krémesek, zserbó  és társaik - el nem tudom képzelni hogy nem volt túlsúlyos senki a családban, bár az biztos, hogy  jóval kevesebbet szálltunk autóba...

Ez a süti munkás, négy részletben készül és nem nagyon lehet átlapolni a ráfodított időt.Akkor ajánlom elkészíteni, ha egyébként is konyhaműszak van egész délelőtt, mert önmagukban az egyes műveletek nem igényelnek sok időt.

Ez a süti sok cukrot tartalmaz. Kicsivel több mint 30 dekát. Mivel 30 db 5x5-ös kockára vágható, ezért egy sütiben kb. annyi van, mint annak a kávéjában, aki két cukorral issza.Szerintem egyébként  egyáltalán nem édes, ízben  a kókusz és az étcsoki dominál. Nem állítom, hogy csak egy kockát lehet egyszerre megenni belőle, sőt - nálunk kilencen elpusztítottuk egy délután.. De ha egyedül megesszük a tepsi harmadát, az még midig csak két nagy limonádé. Ha valaki mazochista módon úgy eszik sütit, hogy érdekli a bevitt kalóriák száma, akkor mostantól, itt, oldalt -> megnézheti, sőt megnézheti az összes táplálkozástudományilag fontos értéket is. Ne mondjátok, hogy nem szóltam! Ó igen, és rengeteg benne a (tej)zsír is...hm...jóóó...akkor ne csináljátok meg....

Még egy megjegyzés: A szülinapomra jó sok kókusztejet kértem és kaptam az Edeka-ból a német rokonságtól, én ezt használtam. Nincs tusfürdőíze-szaga (pár ilyennel megjártam), és sűrű, enyhén krémes az állaga - szerintem itthon ilyet csak menőbb fővárosi delikben lehet kapni (esetleg biobolt?), ha valaki mégis tud jót és  egyszerűbben elérhetőt, akkor szóljon nekem is!

Update: kommentben ajánlotta egy kedves olvasó a cocomas kókuszkrémet - azt hiszem gyógynövény-bio szaküzletben én is láttam ezt kics városunkban, és körülnéztem a nagy hiperekben is:  a Tesco-ban és az Auchanban is kapható konzerv kókusztej 400 ml-es, (olyan csomagolású, mint pl. a konzerv vörösbab), sűrű és krémes állaggal, a nemzetközi konyha részlegen.

Hozzávalók: (20x30-as tepsihez)

-az omlós alaphoz:

18 dkg liszt

8 dkg porcukor

8 dkg vaj

1-2 ek. jeges víz

- a csokis ganace-hoz:

10 dkg étcsokoládé( 60 %-os)

1 dl tejszín

- a kókuszos krémhez:

2,5  dl tej

2,5 dl tejszín

1 doboz ( 400 ml-es) kókusztejkonzerv

3 tojás

fél vaníliarúd vagy 2 tk. vaníliakivonat

24 dkg cukor

8 dkg étkezési keményítő

10 dkg kókuszreszelék

-a tetejére

2 dl tejszín

4 teáskanál porcukor

1 tk porzselatin

Az omlós tészta első három hozzávalóját aprítógépben morzásítottam, kézzel gyorsan összegyúrtam. Kellett hozzá pici víz, ez a liszttől függ. (5 pec munka) Fél órára hűtőbe raktam.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A tésztát jól kilisztezett munkalapon, közben felülről is enyhén lisztezve a tepsi méretére nyújtottam - kicsit szakadozgat, nem gond, jól reparálható a tepsiben is, az lényeg, hogy azért minél egyenletesebbre - kb. 4 mm vastagságúra - nyújtsuk. Körben a széleket is pontosan a tepsihez kell igazítani és nyomkodni, hogy ne folyjon ki a ganache, ami a következő réteg. ( 5 perc ismét) 20 percig sült, ekkor világos aranyszínű a tészta teteje. Hűlni hagytam.

A csokis réteghez a csokit apróra tördeltem, a tejszínt megforrósítottam, és ráöntöttem a csokira. 5 percig állni hagytam, majd simára kevertem, ( ha esetleg közben kihűlne, és nem akar tökéletesen elolvadni minden csokidarab,  be lehet tenni egy körre a mikróba) a kihűlt tésztára öntöttem.( Ez csak 2 perc, meg az amíg kivárjuk, hogy felolvad és elkeverjük) Hűvös kamrában dermedni hagytam.

A kókuszos krémhez (tulajdonképpen ez egy puding, tojássárgájával és kókuszreszelékkel dúsítva) az első öt hozzávalót egy vastagabb aljú  lábasban simára kevertem és kis lángon melegíteni kezdtem,  a hatodikból, a cukorból csak 20 dekát tettem bele. . A maradék 4 dkg cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem és a még langyos tejes-tejszínes keverékből 2 decivel simára kevertem. Szorgalmasan kevergettem a krémalapot - a tojás miatt ezt végig muszáj csinálni, nehogy összeugorjon - és hozzáadtam a keményítős keveréket. Enyhe-közepes  lángon kb. 10-15 perc alatt sűrűsödött be, épp csak elkezdett puffogni, amikor levettem a tűzről. Nemcsak a tojás miatt, hanem a keményítő miatt sem szabad tovább főzni, mert akkor sűrítés helyett elenged. (Aki főzött már pudingot, az érezni fogja.)

Kivettem a vaníliarudat, belekevertem a kókuszreszeléket, kicsit hűlni hagytam, majd gyorsan a csokis réteg tetejére öntöttem és elegyengettem. Hűtés.

Beáztattam a zselatint  a hideg vízben, és elkezdtem felverni a tejszínhabot, félidőben belekevertem a porcukrot, a zselatint a mikróban egy kör alatt felmelegítettem és a kézi mixerrel nagy fokozaton gyorsan a habba kevertem. A kihűlt krém tetejére simítottam, a tetejére serpenyőben kicsit átpirított kókuszpehely került. ( Ha a tejszín és a tál jó hideg, akkor ez a fázis is megvan 6-8 perc alatt)

Forró vízbe mártott éles késsel a legkevésbé stresszes a szeletelés, de szerintem lesz olyan vállakozó, aki kanállal is simán kienné a tepsiből.

Alapkoncepció innen, mennyiség és néhány  összetevő  átdolgozva.

Sárgabarackos sajttorta-kockák

A terv igazából egy szép, narancsszínnel  márványozott külső felszín  volt, - nem ennyire szabályos-csinos, mint a málna-örvényes sajttorta - hanem dzsemmel rendesen megtolt - de a rendes házi barackdzsem sűrűsége miatt lassan, de biztosan besüllyedt a krémsajtos alapba...nagyobb bajunk sose legyen. A barackdzsem-sajttorta együtt pedig erősen a Rákóczi túrós fílinget hozza, de semmi könnyedség, hanem tömör újvilági kalóriabomba formájában.

Hozzávalók: (20X20-as négyszögletes formához, 16-20 darabhoz)

20 dkg zabkeksz (Győri Édes)

4 dkg olvasztott vaj

60 dkg tejszínes krémsajt/soft cheese

20 dkg cukor

1 tk.vaníliakivonat

csipet só

3 tojás

 

4-5 evőkanál sűrű házi barackdzsem, simára turmixolva ( -vagy nem, ízlés szerint)

A kekszet morzsává aprítottam, összekevertem az olvasztott vajjal.A formát sütőpapírral béleltem, úgy, hogy két párhuzamos oldalán jól kilógjon a sütőpapír - így kihűlés után teljesen biztonságosan ki lehet emelni a sütit. A kekszalapot egy pohárral egyenletesen a forma  aljára nyomkodtam és 10 percig elősütöttem. Ezután a  sütő hőfokát 165 fokra csökkentettem. 

Egy teáskannában vizet forraltam.

Míg a kekszalap sült, a krémsajtot egy nagy, mély tálban 3 percig a kézi mixerrel  nagy fokozaton habosítottam, alacsony fordulaton hozzáadtam a cukrot, a vaníliakivonatot, és  egy csipet sót. Ezután a krém közepébe mélyedést csináltam, beleütöttem 1 tojást, és csak annyi ideig kevertem a mixerrel, míg egynemű lett kevés, körülötte lévő krémmel, majd lapáttal összeforgattam a krém többi 90%-ával. Ugyanígy kevertem hozzá a többi tojást is. Így elkerülhető, hogy a felvert tojással sok levegőbuborék kerüljön a masszába, amitől azután rengeteg kráter jelenne meg sütés közben a torta felszínén.

 

A krémet a kihűlt kekszalapra öntöttem, a munkalaphoz ütögetve elegyengettem, a feljövő kis buborékokat egy hústűvel kipukkasztgattam.

A botmixerrel simára pürésített  barackdzsemet igazságosan elpöttyöztem a krém felszínén, és bár lassan  belesüllyedt,  egy villával meghúzogattam, legalább belül legyen márványos :).

 A fomrát egy nagyobb tepsibe raktam, a sütő középső rácsára tettem,  körbeöntöttem a lobogó vízzel,  és 165 fokon kb. 50 percig sütöttem. A torta tetejére félidőtől lazán alufóliát raktam. A sütés végére kissé megemelkedik a torta,  - és ekkor még rezgős az egész - de azután kihűlés közben szépen visszasimul.

Kihűlés után 4-5 óra hűtőbeli tartózkodás után lehet igazán szépen vágni.

 

Zöldfűszeres-túrós csiga

A hideg előtt be kellett takarítani a zöldfűszereket, és az utolsó adagból ez az életveszélyes sós túrós csiga készült. Azért életveszélyes, mert langyosan pillanatok alatt rengeteget el lehet tüntetni, és akkor már késő rájönnünk, hogy öt perc alatt betoltunk 10 deka vajat ...

Kevés ennél egyszerűbb sós tésztaalap létezik,  5 perc munka van vele,  ezerféleképpen variálható, és ha valaki fázik a házi vajastészta-készítéstől, akkor ezzel nyugodtan kiválthatja - párat  hajtogatva kellemesen leveles állagot lehet elérni.

Hozzávalók: (kb.50 darabhoz)


20 dkg liszt
20 dkg vaj
20 dkg túró
2 kk. só
1 tojás
egy csokor petrezselyem
egy csokor snidling

- a tetejére kevés reszelt sajt

A hideg vajat összeaprítottam a liszttel és gyorsan összegyúrtam a többi hozzávalóval, és egy kicsit meghajtogattam  Téglalappá nyújtottam, azután felhajtottam az alsó, majd rá a felső egyharmadát és ezt még 2x ismételtem. Egy éjszakára a hűtőbe raktam - ezt a lépést ki is lehet hagyni, de minimum egy óra akkor is kell neki hideg helyen.Másnap enyhén lisztezett munkalapon  50X20 cm-es vékony téglalappá nyújtottam, megszórtam a felaprított zöldekkel, szorosan feltekertem és közel 1 cm-es szeletekre vágtam, sajttal szórtam.  200 fokos sütőben kb. 15 perc alatt kisütöttem. Mikor a szélek szép aranybarnák, már lehet is kivenni.

Rejtély a Royalban

Vacsorázni egy ötcsillagos szállodában? Ó, dehát a szállodai konyhák... - mondják az igazán gasztrosznobok. Neviccelj, egy vagyon... - gondolja a legtöbbünk. És miben különbözik ez egy drága étteremtől...? - kérdezik a kíváncsiak. Akkor most elmondom. 

Először is gyönyörű...aki már sétált a Nagykörúton, és a túloldalról megcsodálta a kivilágított Budapest Hotel Corinthiát (vagy régebben Royal Hotel Corinthiát), szerintem csak az juthatott az eszébe, hogy olyan, mint egy hatalmas, lenyűgöző hajó. Aki pedig belülről is kíváncsi rá, mostantól a rejtélyes vacsora - sorozat keretében megteheti, megcsodálhatja  a nagymúltú épület rejtett szépségeit, a hihetetlen báltermet, a régi moziterem elképesztő fa belsőépítészeti elemeit, és vacsorázhat a két épületszárny közötti fedett udvarban.

A bemutatkozó vacsorán a szállodához - amely réges-rég, a századelőn moziként is üzemelt - kapcsolódó bűnügyet kellett felgöngyölítenie az asztaltársaságnak, és a fogások közötti feladatok megoldása végigvezetett minket a belső tereken és a történelmen. Először mindannyian izgatottan olvastuk a sztori részleteit, keresgéltük a megoldásokat, amelyhez a hotel képei, falai, enteriőrjei is segítséget nyújtottak, de a sokadik titkos üzenet után a társaság tagjait egyre inkább az épület gyönyörűségei kötötték le...

A megoldásra vadászók az épület felfedezését az ősz ízeit felvonultató háromfogásos, borsorral kiegészített  vacsorával pihenhették ki, melyet a hotel fiatal séfcsapata készített - ők  a vacsora végén megérdemelten kaptak tapsot a résztvevőktől. Az előételben hazai halak, a főételben liba-kacsa, a desszertben pedig az alma játszották a főszerepet:

                     Almaborban főtt Granny Smith almaszív mandula streusellel és vérnarancs sorbet-val

Ha valaki igazi "élményvacsorára" vágyik, és a vacsora élményén túl  meglepetést szeretne szerezni  párjának vagy üzleti partnereinek, - a felkapott éttermek árain belül maradva - azt hiszem, nem tévedhet, ha a Rejtély a Royalban programjára szavaz. Itt az első vacsora beharangozója látható.

Fetás-sonkás fügefalat

Minek lehet nevezni valamit, ami füge, feta és sonka? Körülbelül olyan bonyolultságú recept, mint az olajbogyós-lilahagymás szendvicskrém, de az egyszerűségével fordítottan arányos az íze. A nagyon érett, édes füge, a sós feta és körben az enyhén füstölt sonka (sima parasztsonka, sparból) együtt kész ízorgia. 

Pontosan négy falat egy, (nagyszájúaknak kettő), lehet előétel, lehet gyors vacsora, lehet partifalat; lehet kenyérre ültetni, kés-villázni, de a legjobb csak kézzel megfogni és  négy ügyes harapással, - úgy hogy mindegyikbe jusson a sonkából és a középen üldögélő fetából is - azon melegen gyorsan eltüntetni.

Hozzávalók: (mondjuk legyen könnyű vacsora, pohár borral, kenyérrel 2 személyre)

6 füge

10 dkg feta sajt

6vékony  szelet enyhén füstölt sonka

6 kk. chilis olívaolaj

frissen őrölt bors

A fügéket keresztben bevágtam, középre beraktam a fetakockákat, körbetekertem a sonkaszeletekkel (szorosabban, hogy kicsit össze is fogja őket) fogpiszkálóval rögzítettem, meglocsoltam a csípős olajjal és a 180 fokra melegített grill alá raktam olyan 6-8 percre, ezután kevés bors, és kész is volt.. (mikor megérezzük a piruló sonka illatát és már alul pici levet engedett a füge, hallatszik, hogy sistereg a tepsin, lehet kivenni)

Márványsüti

Az ilyesfajta sütik nálunk az együnk-minél-kevesebb-felvágottat-vacsorára kampány részeként születtek meg (NEM, NINCS nálunk meleg vacsora, meleg ebéd van hétköznap is annak, aki otthon eszik, aki meg nem eszik otthon, az nem otthon eszik meleg ebédet, milyenanyaazilyen), és természetesen hangos sikert arattak. Itthon a Népek azt tartják, csak vaj kell mellé, semmi más, és egy nagy bögre hideg tej. (Igazából a gyerekek szerint a márványhoz semmi köze, mert ez tulipánsüti...)

A négyszögletes formában nagyon jól megsülnek az egyensúly-tészták, amik a tojással azonos súlyú lisztet és cukrot tartalmaznak ( az angol oldalakon pound-cake néven futnak ), de ezt a változatot jobban szeretem, mert a vaj  sokkal kevesebb benne, a cukornak  sem kell a tojásokkal egyenlő súlyúnak lennie; könnyű és nagyon jól eltalált arányú, ami nem csoda, mivel a Valrhona cég receptje. Ráadásul ők magyarázták el tényleg megvalósíthatóan azt is, hogyan lehet ilyen látványos márványozottságot elérni - a titka a tészta terítése és a picit  eltérő sűrűség. Most picit nagyobb (hosszabb) formában sütöttem meg, ezért nem olyan látványosan magas, cserében könnyebben és gyorsabban sül át.

Hozzávalók:

-a világos tésztához:

3 dkg vaj

12 dkg cukor

3 tojás sárgája

12 dkg liszt
0,8 dl tej

1 tk. sütőpor

1 tk vaníliakivonat

-a kakaós tésztához:

2 dkg vaj

8 dkg cukor

2 tojás sárgája

6 dkg liszt

2 ek. holland kakaó
0,4 dl  tej

fél tk. sütőpor

A szögletes (itt 10x25 cm-es,  de ha magasabb sütit akarunk, és látványosabb márványozottságot, akkor a 10x20 cm-est javaslom) formát sütőpapírral kibéleltem, a sütőt 160 fokra előmelegítettem. (A hozzávalók mind legyenek lehetőleg szobahőmérsékletűek.)

A vajat habosra mixeltem  a cukorral, egyenként alaposan elkevertem benne a tojássárgákat, hozzáadtam a tejet, a vaníliakivonatot, majd rászitáltam a sütőporral elkevert lisztet, (szitálást ne hagyjuk ki, nagyon jót tesz a tésztának) lapáttal óvatosan egyneművé forgattam. Egyharmadát (elég sűrű masszát kaptam) elterítettem a forma alján.

Ugyanilyen módszerrel elkészítettem a kakaós részt, és a felét a világos tésztán, a forma hosszában, középen egy 2 centi széles sávban elterítettem, kicsit bele is nyomtam a világos tésztába. Ezután megint a világos tészta egyharmada következett, elsimítottam a formában, majd a kakaós tészta másik  fele az előbbi módon, és a legvégén az utolsó harmad tészta - a képen látszik, hogy már nem tudott egyenletes fedést adni a kifele szélesedő formám miatt a tetején.

Egy megvajazott késsel a forma hosszában középen egy vágást húztam a tésztában - ez is a márványos belső minta kialakulását segíti elő.

50 perc alatt sült készre, a kisebb formában picit hosszabb lehet a sütési idő, tűpróba nem árt.

Olajbogyós-lilahagymás szendvicskrém

Bár ez még bőven nyári termés, de az  ízvilága annyira az őszhöz illik, hogy eddig tartogattam inkább. Nálunk mindig nyerő, amiben lilahagyma és olajbogyó van, és nagyon  jól ki is egészíti egymást a hagyma édessége és az olajbogyó enyhe kesernyéssége, már csak egy pohár  vörösbor és jó  kenyér kell hozzá.

Hozzávalók:

10 dkg vaj
10 dkg kéksajt
10 dkg olajbogyó
1 kis fej lilahagyma

A sajtot villával összetörtem és habosra kevertem a vajjal. Az olajbogyót és a lilahagymát nagyon apróra vágva adtam hozzá. Ennyi.
Egy ilyen, magas hidratáltsági fokú ciabatta-szerű házi kenyérrel kevés tökéletesebb hideg vacsorát tudok elképzelni.

Mustban sült kacsacomb

Nem mindenkinek jön be a hús-gyümölcs párosítás, de akinek igen, az ne hagyja ki ősszel, ha olyan szerencsés, hogy belefut (mint én)  a piacon árult házi mustba, vagy ha még szerencsésebb, préseli a sajátját. Idén nem nagyon lehet panasz a cukorfokra, ez kifejezetten édes szőlőből is készült szerintem, és könnyű kombinációt adott a komolyabb kacsával. A viszonylag alacsony hőfokon sütés végére a combok gyönyörű pirosak, kívül ropogósak, belül pedig omlósak lesznek, én nem is sütöm soha másképp, legyen mellettük bármilyen fűszerezés vagy szaft, na és nem mellesleg igazán kényelmes elkészítési mód...

Hozzávalók: (4 személyre)


4 kacsacomb
3 dl édes must
1 kisebb fürt szőlő
3 szegfűbors
1 kis ág rozmaring
só
bors

A combok bőrös felét beirdaltam és forró serpenyőben közepes lángon 5-7 perc alatt megpirítottam és ki is sütöttem belőle a zsír egy részét. A húsos oldalát kis lángon ugyanennyi ideig sütöttem. Kivettem a kisült zsírból, tepsibe raktam, sóztam,enyhén  borsoztam, felöntöttem a musttal, beletettem a megtört szegfűborsot, a rozmaringot, és 140 fokos sütőben 3 órát lassan sütöttem. Az utolsó fél órában tettem hozzá a leszemezett szőlőt.

Még így is rengeteg zsírja sült ki a tepsiben is, azt is le kell önteni, hogy a finom édeskés-fűszeres szafthoz hozzáférjünk.

Sacher sütinyalóka

Ahogy a macaron, ez is többéves késéssel ért ide. Egy süti, amit meg én nem értek...:)

Csak és kizárólag a segítsüti torta piskótamaradékának felhasználására készült, és a kakaós tésztából egyből a Sacher jutott eszembe. Hogy valaha ezért igazi Sachert botmixerezzek szét...

Maradékfelhasználásra, mint most, tökéletes, de  hogy direkt ezért süssek valamit - oké, kivéve ha nagyon közeli családtagjaimnak ez a kifejezett kívánsága, netán party service businesst viszek, de  nem így van -, ami ezerszer jobban néz ki mondjuk tortaként vagy szeletsütiként, trancsírozzam össze, és azután egyenként  (és sok lesz, sok, egy tepsinyi sütitésztából simán kijött volna vagy 30 darab) mártogassam csokiba... Bakerellánál már 4 éve meg lehet csodálni a szupercuki figurális cake popsokat, de odaát már inkább a push-up-pop sütik a menők, amikről meg  el nem tudom képzelni, hogy lehet mondjuk viszonylag kulturáltan megenni....de biztos az én fantáziám kevés hozzá. Leragadtam a macaronnál és az utóbbi időben kizárólag szögletes tortákat tudok elképzelni :)  

Na meg azt, hogy mi lett volna, ha valaki a hetvenes években hurkapálcát szúr egy kókuszgolyóba...

Hozzávalók: (12 darab)

12 dkg kakaós piskóta (maradék, a hat tojásos piskóta kb. harmada)

10 dkg sűrű házi barackdzsem

3 dkg darált mandula

1 kk. holland kakaó

10 dkg étcsoki

Az első négy hozzávalót egy villával simára kevertem, vizes kézzel kis gombócokat formáztam, fél órára hűtőbe raktam őket. A csokit a mikróban 3X20 mp alatt, közben jól átkeverve felolvasztottam, a gombócokba bambusznyársakat szúrtam, egy kanál segítségével óvatosan megforgattam a csokiban - ne fejjel lefele dugjuk a csokiba, mert akkor leeshet - a felesleges csokit lecsorgattam, a kanállal eligazgattam. 

Mielőtt megdermedt, szorgos kuktám beszórogatta ezerféle cukordísszel, a képen a decensebb darabok láthatók.

Nagyon durván laktató gombócok lettek, a gyerekek kettő után kidőltek.

Portóis szilva fahéjas morzsával

A muffinnál is van egyszerűbb!

És ugyanúgy csak a kamra tartalma a határ, hogy mi kerüljön bele. A fűszerek tetszés szerint variálhatóak, attól is függően, milyen gyümölccsel készítjük - az almát viszont kicsit nem árt előpárolni sem. Ha pedig van otthon tejföl, joghurt, tejszín vagy valami ízben passzoló fagyi, 5 perc munkával felvágós desszertet is készíthetünk - de lehet egy nagy formában is készteni, és csak úgy családilag egy-tányérból-esznek kikanalazni.

Hozzávalók: (6  személyre, 6 1,5 dl-es vagy  egy nagyobb, 18-20 centis formába)

60 dkg szilva, magozva, negyedelve

6 ek portói (vagy édes vörösbor esetleg más alkohol -ha erősebb, kevesebb)

6 kk cukor

fél vaníliarúd magja

6 zöld kardamom magja porrá törve

-a morzsához:

12 dkg puha  vaj

10 dkg darált mandula vagy más csonthéjas

12 dkg liszt

6 dkg cukor

1 kk fahéj

A szilvát szétosztottam a tálkákban, megszórtam kevés cukorral, a portóiban elkevertem a fűszereket, iagazságosan elosztottam a tálkák között.

 

Egy villával morzsásra kevertem a többi hozzávalót, rászórtam a szilvák tetejére, és 200 fokos sütőben, kb. 20 perc alatt összesütöttem.

A hideg  tejfölhöz vagy sűrű joghurthoz ízlés szerint pici porcukrot adjunk, és a forró süti tetejére kanalazzuk.

Mogyorós-vajkaramelles-csokoládétorta & Rachel Allen könyvajánló

Bár szerintem többévnyi lemaradásom van a tévészakács-sorozatokban (is), és a lemaradás egyre csak nő, az utóbbi időben Nigella, Jamie ésHugh helyett inkább Rachel Allen műsorait próbálom elkapni. Most, hogy az itthon  megjelent könyvét lapozgattam,  rá is jöttem, miért ez a szimpátia: mert nincs benne semmi modorosság és erőltetettség, közvetlenséget és egyszerűséget sugároz, nyugodtan lehetne bármelyikünk szomszédasszonya, aki hétköznapi egyszerűséggel, de  változatosan főz. Pont ilyen a szakácskönyve is, A család kedvencei ( T.bálint könyvkiadó ). Nem mondanám alapszakácskönyvnek, hiszen szükséges hozzá némi előképzettség, de a receptjei tökéletesek olyanoknak, akik ki szeretnének kicsit lépni a megszokott konyhai sablonokból, de nem akarnak rögtön egzotikus hozzávalókkal teli, bonyolult receptekkel birkózni, hanem szeretnék változatos, egyszerűen elkészíthető, ötletes ételekkel elvarázsolni a családot, olyanokkal, amire azt mondhatják: nahát tényleg, ez nekem is eszembe juthatott volna... A könyv tematikusan csoportosítja a recepteket, különféle családi eseményekhez és alkalmakhoz igazítva, emellett van benne jópár alaprecept is a rántástól a sós-édes tésztákig.

Nálunk persze mindjárt egy édességre esett a választás, ami nem csoda, megvolt az apropója, a gyermekmunka igénybevételével betakarított idei mogyorótermés….

Hozzávalók: (26 cm-es kapcsos vagy kerámia formához, 12-16szeletet ad ki)

25 dkg liszt

12,5 dkg vaj

2,5 dkg porcukor

1 kis tojás felverve

10 dkg barnacukor

3 ek víz

5 dkg vaj

75 ml tejszín

15 dkg durvára aprított, megpirított  mogyoró

20 dkg étcsokoládé

2 dl tejszín

A lisztet és a hideg vajat aprítógépben morzsásítottam, majd kézzel gyorsan homogénre gyúrtam a cukorral és a felvert tojással. Centis koronggá lapítva folpackban 20 percet pihent a hűtőben.

A hűtőből kivéve kézzel pár perc alatt átgyúrtam és 2 réteg folpack között 30 cm átmérőjű körré nyújtottam.( kb. 3 mm vastag lesz így a tészta) ( Ha a széle törne, akkor a 26-os formával ki is vághatjuk belőle a forma aljának megfelelő méretű tésztát, a maradékot pedig vékony hurkává sodorjuk és abból képezzük körben a peremet.)

A tésztára sütőpapírt tettem, lencsét öntöttem rá, és 180 fokon 20 perc alatt készre sütöttem(vaksütés), de az utolsó 2 percben kiöntöttem a sütőlencsét és kivettem a sütőpapírt.

A cukrot lábasba raktam, rákanalaztam a vizet, és keverés nélkül kb. 10 perc alatt közepes lángon karamellizáltam. A tejszínt felforrósítottam, a karamellt lehúztam a tűzről, ráöntöttem a forró tejszínt (óvatosan, nehogy nagyon felbugyogjon), elkevertem, és visszatettem kis lángra, hogy teljesen összeolvadjon, majd a legvégén hozzáadtam a vajat. A durvára vágott mogyorót a tésztára terítettem, ráöntöttem a karamellt és hűlni hagytam.

A tejszínt felforrósítottam és a kockákra tördelt étcsokira öntöttem. 5 percig állni hagytam, simára kevertem, majd a torta tetejére öntöttem. Nem kell hűtőbe rakni, csak hűvösebb helyen 2-3 órát hagyni megdermedni.

Kókuszmousse hasáb málnakrémmel és málnás macaronokkal - Segítsüti 2012 ősz

A süti megint segít...és csak egy ágyat szeretnénk venni…! 

Egy ágyat, ami a Tűzoltó utcai Klinikán életet menthet – olyan gyerekeknek adhat reményt, akik halálos kór ellen küzdenek és bár minden anyagi nehézség ellenére az elérhető  legkorszerűbb gyógyszeres terápiához juthatnak hozzá, ez egyúttal azt is jelenti, hogy minden más felszerelést, korszerű műszert, festéket a falra, játékot a szobákba a kórház Őrzők Alapítványa próbál előteremteni. 

Ehhez adhat most mindenki segítséget, mert sok kicsi süti sokra megy, sok civil, ”átlagember” összefogása hihetetlen dolgokra képes: nem először, hanem idén másodszorra, összesen pedig hatodszorra tartunk sütiárverést. 

A Segítsüti oldalán a sütiárverés fülnél egyszerű e-mailes regisztráció után lehet bekapcsolódni a licitbe: várjuk a licitálókat, legyenek egyedül vagy családostól, legyenek baráti társaságok vagy összefogó kollégák, nemcsak egy szuper süteménnyel, hanem az önzetlen adományozás  hihetetlen jó érzésével lesznek gazdagabbak. Mint köztudott, itt mindenki önkéntes, a befolyt pénzt az utolsó fillérig a támogatott célra fordítjuk, és az oldalon mindig megtalálhatóak a részletes, számlás elszámolások a támogatóktól befolyt összegekről.

Én már tavasz óta találgatom az idei sütimet, és hogy a macaronra vágyók se legyenek csalódottak, a torta mellé jár a díszítésből kimaradt teljes macaronadag is :) !!

Hozzávalók:

-a piskótához:

6 tojás

6 ek. cukor

6 ek liszt

2 dkg kakaó

1 tk. sütőpor

A kézi mixer legnagyobb fokozatán tojásokat a cukorral 10 perc alatt sűrű, fehér, habos krémmé kevertem. A többi összekevert hozzávalót a tojáskrémre szitáltam, és egy lapáttal óvatosan egynemű tésztává forgattam. 31X32 cm-es,könyy sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam és 180 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt megsütöttem.

-a kókuszhabhoz:

1db 400gr-os kókuszkrémkonzerv ( ez kb 2,5 dl folyadék - ehhez van igazítva a zselatin mennyisége)

2,5 dl tejszín

1 habfix

2 teáskanál  plusz  2 evőkanál porcukor

12 gr zselatin vagy 6 zselatinlap

A tejszínt a habfix-szel és 2 tk. porcukorral habbá vertem, a zselatint közben 4 ek. hideg vízben megáztattam.

A kézi mixerrel vertem egy kis levegőt  két evőkanál  porcukorral együtt  a kókuszkrémbe is, majd a tejszínhabba mixeltem, lassan és egyenletesen csorgatva.

A puha zselatint kis lángon kevergetve felmelegítettem, épp csak míg sima és folyós nem lett (forralni nem szabad) majd a kókuszos masszába kevertem, ugyanúgy, mint a kókuszkrémet.

-a málnás vajkrémhez:

12 dkg vaj

24 dkg cukor

30 dkg fagyasztott málna

4 ek. tejszín

A málnát kiolvasztottam, összetörtem,  felfőztem, szitán áttörtem. A sűrű málnavelőt lassú tűzön 0,6 dl-re beforraltam.

A puha vajat habosra kevertem a cukorral, és közben a tejszínnel lazítottam, majd a legvégén adtam hozzá a kihűlt málnavelőt.

A piskótát a forma méretére vágtam, 3 különböző méretű lapba, a trapéz keresztmetszet miatt.

A folpackkal bélelt forma aljára került az első piskótalap, majd a kókuszos hab fele. Ekkor tíz percre a mélyhűtőbe raktam, hogy a hab megdermedjen, ezután jött a második lap, a kókuszhab ismét, hűtés, majd a harmadik lap.

Egy éjszakai hűtés után a formából kifordítva kívülről bevontam a málnakrémmel, 5 dkg olvasztott étcsokival húztam be a tetejét és a málnakrém maradékával  töltött macaronokkal díszítettem.