Pannacotta gránátalmás narancsos ötettel vagy karamellizált diós-mandulás öntettel

Az elronthatatlan és ezerféleképpen ízesíthető desszert. látványos, kiadós, egyszerűen csak követni kell az olaszok receptjét: Csak tejszín, minimális zselatin és cukor, enyhe besűrítés. Aki tart a formából való kiszedéstől, nyugodtan tálalja valami helyes decis körüli pohárban, akár egy sima vizesben is  egy szalaggal (mármint a poháron körbe...) 

Nálam szabály, hogy ünnepekkor nem fotózok, így a tavalyi karácsonyi menü desszertje nem is került fel a blogra, viszont a héten  trüffelhez bontott tejszín panna cottában végezte, és érdekes módon senki nem kifogásolta, hogy egy egyszerű hétköznapi ebéd végén még előkerült a hűtőből. Kipróbáltam hozzá egy kis karamellizált csonthéjas variációt is, és annak, ha lehet, nagyobb sikere volt, mint a gránátalmásnak.

Hozzávalók (4 személyre)

3 dl tejszín (nem főző, 30%-os zsírtartalmú)

2 lap zselatin

2-3 dkg cukor

- a gránátalmáshoz.

1 gránátalma

1 kk méz

2 ek. portói vagy  édes vörösbor esetleg valamilyen hozzá passzoló likőr

kevés frissen reszelt narancshéj

- karamelles-csonthéjashoz:

2 ek cukor

2 ek durvára vágott dió, mogyoró, és szeletelt mandula vegyesen

csipet fahéj

2 ek tejszín

A lapzselatint összetördeltem, 1 ek. vízben állni hagytam. A tejszínt a cukorral egy kis lábasban, alacsony lángon 5-7 percig csendesen forraltam. Néha nem árt megkeverni, ne bőrősödjön. A tűzről lehúztam, a zselatinról a felesleges vizet leöntöttem, a tejszínben oldódásig kevertem.

A muffinsütő alját bevajaztam és 4 forma alját kerekre vágott sütőpapírral béleltem. A kihűlt tejszínes keveréket elosztottam a bélelt formákban. Kb 6-8 óra hűtés kell minimum neki, ijesztően folyékony, de tökéletes lesz, lágy, de a formáját megtartja, semmi gumikocsonya érzés :).

Egy vékony pengéjű kést kell körbefuttatni a formát, picit megpiszkálni a papírt alul, és szépen kijön. A másik, tökéletesebb mődszer a rövid időre forró vízbe mártás, itt ekkor a fémmel érintkezve kicsit enged a zselatin, ez egyrészt egyedi fémformánál működik jól, viszont ezt a módszert  azért nem szeretem, mert nagyon nehéz eltalálni, hogy ne kapjunk félig folyós panna cottát belőle.

A gránátalmás szószhoz fél gránátalmát a citromfacsarón kicsvartam és összeforraltam a többi hozzávalóval, hogy enyhén szirupos legyen. A másik fél gránátalmából kiütögettem a magokat, a szósszal és a friss magokkal tálaltam a desszertet.

A karamelleshez egy kislábasban 2 ek cukrot nagy lángon melegítettem, míg a széle elkezdett karamellizálódni, ekkor hozzákevertem a csonthéjasokat, és addig kevergettem, amíg a karamellizált cukor be nem vonta őket, - ez nagy lángon nagyon gyorsan megy. A tűzről lehúzva hozzáadtam a tejszínt,a pici fahéjat, és visszaraktam kis lángra, hogy egy kicsi visszaoldódjon a tejszínbe a karamellből. Így a lágy desszerthez volt szósz is, és ropogós pirult dió,mandula, mogyoró is.

Akinek juharszirupja van, sok, mint most nekem, amit érthetetlen módon megint csak külföldről cipeltem haza, (értetetlen módon pont felébe kerül mint itthon, pedig oda is át kellett hozni Kanadából) az mindenbe juharszirupot tesz, így kapott még egy evőkanállal az alapdesszert és hát nem rontotta el.