2012. november 13., kedd

Fahéjas csiga karamellszósszal és diópralinéval



A nyúlfarknyi hétvégére tekintettel  jöjjön egy vigaszsüti!
Nem szívesen nevezném dagasztás nélküli kalácsnak, mert nem az, és ez az elnevezés rendesen el is kopott az idők során, de tény, hogy nagyjából semmi munka nincs vele egy nokedlijellegű tészta összekeverésén kívül. Az élesztőn kívül a második körben kerül bele kevés sütőpor és szódabikarbóna, - ezzel csalja el a recept  a dagasztást -, ez viszont rengeteg plusz levegőt  ad hozzá, nem is nagyon tudnék ehhez hasonlóan könnyű kelt tésztát mondani. 
Csináltam már rengetegféle ízesítéssel, narancsdzsemmel, kókuszosan,  ez az ízesítés pedig  a  kávés-fahéjas mögött következik rögtön, sőt talán a diópraliné  miatt meg is előzi, ami a puha, foszlós kalácstésztához és a tejszínes karamellkrémhez ad egy plusz ropogós extraságot.

Hozzávalók: (egy 26-os kapcsos forma és egy 20x30-as tepsi)

50+12  dkg liszt
12 dkg vaj
10 dkg cukor
0,5 liter tej
1 cs( 50 dkg liszthez való) szárított élesztő vagy 2 dkg sima élesztő, elmorzsolva
1 púpozott kk. sütőpor
1 csapott kk. szódabikarbóna

-a töltelékhez:
fahéjas cukorkeverék, mennyisége ízlés szerint

-a karamellszószhoz:

10 dk cukor
1 dl tejszín
2 dkg vaj

-a diópralinéhoz:

6 dkg cukor
5 dkg durvára vágott dió

Egy nagy lábasban felmelegítettem a cukrot, a vajat és a tejet egészen forróra, éppcsak hogy ne forrjon. Ezután hűlni hagytam egészen langyosra, hogy ne tegye tönkre az élesztőt. Az élesztőt ezután beleszórtam, elkevertem kicsit,vártam pár percet, és belekevertem 50 dkg lisztet.
Ekkor nagyjából nokedlitészta keménységű volt, egész kevés keverésre sima lett rögtön. Letakarva kelt 1 órát, ezután rászórtam a maradék 12 dkg lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát, beledolgoztam részben fakanállal, részben kézzel már a munkapulton, kicsit átgyúrtam és kb.70X25-ös téglalappá nyújtottam.
Megkentem a lágy vajjal, rászórtam a fahéjas cukrot, majd a hosszabbik oldaláról feltekertem. Jó 1,5 cm-es szeleteket vágtam és besorakoztattam a formákba, majd megint hagytam nőni őket 20 percig.

180 fokos sütőben 20-25 perc alatt tökéletesre sül, de érdemes félidőben takarni, ha világosabban szeretjük a tetejét.

A cukrot egy vastag (dupla) aljú  nyeles lábasban közepes lángra tettem, türelmesen vártam,míg elkezd szép lassan olvadozni-pirulni a széle,  nem nyúlkáltam bele kanállal sem (mert arra rögtön ráköt-ráragad) kicsit rázogattam, mert persze a láng sosem tökéletesen egyenletes, hogy egyformán karamellizálódjon, a lángot levettem teljesen kicsire, meg ne égjen.. (Ha ehhez nincs türelmünk egy nagy ek. vízzel kezdjük el olvasztani, majd miután a szirupból elpárolgott a víz, indul a karamell - kicsit tovább tart, de ugyanaz lesz a végeredmény.) Mikor a cukor egyenletesen aranybarna lett, lehúztam a tűzről, hogy egy egészen kicsit hűljön, a mikróban megforraltam a tejszínt, a cukorra öntöttem (vigyázat felhabosodhat), visszaraktam a tűzre és kis lángon kevergetve egyenletes sima mártássá melegítettem, csak a végén adtam hozzá a vajat.

A diópralinét  ugyanúgy kezdtem készíteni, mint a karamellt, mikor a cukor karamellizálódott, rászórtam a diót, kevertem rajta egyet és a forró keveréket egy nagyobb darab  szilikonos sütőpapírra öntöttem ki. A cukor rögtön hűlni kezd, de még így is forró, a papír másik felét ráhajtottam és egy falapáttal kilapogattam a diós masszát. Mikor kihűlt, egy nyújtófával megcsapkodva összetörtem.

3 megjegyzés:

rolvisa írta...

Meg mondanád, milyen formában sütöd?Köszönöm, Olgis.

Névtelen írta...

A sütéshez való forma engem is érdekelne.

Piszke írta...

A hozzávalók után rögtön fel van tüntetve - az előző hozzászólónak az FB- válaszoltam :)! Picit magasabb 2-3 centis falú tepsiből már nem mászik ki, a kapcsos az pedig sima kerek tortasütő forma.

Related Posts with Thumbnails