Madeleine

A sárga ételek GBT-s témájáról rögtön ez a kis semmiség süti jutott eszembe. Proust ugyan nagyon megmarketingelte, de valójában - ha az alapreceptet nézzük - igazából egy kellemes, elég édes, vaníliás piskótaszerűség, olyan, amit - bár egyébként is puha - sötét téli délutánokon teába lehet mártogatni.
Előnye viszont a könnyű elkészíthetőség, és hogy ezerféle ízvariációt lehet belőle kihozni, vagy tea helyett lehet melléadni valami ütősebb szószt, gyümölcsöset vagy csokisat - bár nálunk az első 12 darabot csak úgy magában a gyerekek 5 perc alatt eltüntették a reggeli után.

Ebben a receptben a plusz egyedül a barnított vaj használata, ami ad egy kis mogyorós-diós mellékízt (talán), nem ördöngösség, de nem muszáj ilyet használni, nyugodtan lehet sima olvasztott vajat is használni, úgy kb. 10 perc kell, és már lehet is sütni.


Hozzávalók:

17 dkg vaj

10 dkg liszt

12 dkg cukor

5 kisebb tojás

1 tk. vaníliakivonat

1 csipet só


A vajat egy vastag aljú lábasban felolvasztottam és lassú lángon kb. 20 percig gyöngyöztettem - a végén teljesen tisztán lehetett érezni a mogyorós-diós illatát, nagyon finom :). Ezután dupla törlőpapíron keresztül átszűrtem, hogy az apró barna részecskéktől megszabaduljak.

Amíg a vaj készült, kézi mixerrel habosra kevertem az egész tojásokat - nagy fokozaton 3-4 percig - majd fokozatosan hozzákevertem a cukrot is és addig kevertem, amíg piskótaszerű lágy keveréket kaptam. Óvatosan, már csak fakanállal hozzákevertem a vaníliakivonatot és az átszitált lisztet, amíg egynemű masszát kaptam. Ezután kevertem bele, szintén kedvesen és gyengéden a langyosra hűlt vajat.

A madeleine-formát kivajaztam (azt tapasztaltam, ha lisztezem is, a sütik kapnak egy lisztes-vajas barna bevonatot) és a mérőkancsóba töltött folyós masszából - így a legegyszerűbb, nem kell kanállal mindent összecsöpögtetni - a formákat 4/5 részig megtöltöttem.

190 fokra előmelegített sütőben kb. 12 perc kellett míg egy adag kisült- ha a széle elkezd barnulni és a sütik teteje tapintásra már nem nedves, lehet kivenni.

Ennyi tésztából 44 nagyobb madeleine lett.

101 Cookbook receptjét használtam.


És egy kis OFF:

Igen divatos virágokat dobálni a gasztrofotókon ide-oda, én se tudtam/fogok ennek ellenállni, mert kétségtelenül feldobják a képet, ráadásul szerencsés vagyok, mert kéznél vannak.

Itt téli jázmin látható: Igénytelen, nagyon korán virágzó cserje. A nagyon korán valójában januárt jelent, de idén nem tudott kibontakozni nálunk a kocsibejáróról rálapátolt méteres hó alatt. Kevésbé havas teleken annyira jól esik ránézni, igazi gyönyörűségek a sötét januári napokban fagyálló, világító sárga virágai. Ráadásul könnyen terjed, hajtásai a földig hajolva legyökeresednek.

Segítsüti

Mától 4 napon keresztül lehet licitálni a jótékonysági akcióba meghívott gasztrobloggerek süteményeire. Idén két koraszülött osztályt támogat a befolyt adomány. Részletesebben itt olvashattok róla, csatlakozzatok a licitálókhoz, közben pedig lehet hallgatni egy ideillő zenét :).

Sajtos muffin

Akármilyen jó, mindent és mindenkit lehet unni. A házi májkrémet, a messziről utazó házikolbászt, a különféle fotózhatatlan, bár igen egyszerű tojásételeket, különféle sajtokat és sajtos szendvicseket, sült krumplikat, gyors édes muffinokat, szegény Sandra Bullockról nem is beszélve.
Ezért muszáj különféle kísérletekbe kezdeni, mit lehet adni vacsorára - saláta KIZÁRVA, mert az maximum kísérő lehet, az nem étel, azzal nem lehet jóllakni, mint tudjuk, és egyébként is káros az Y kromoszómára.
Már volt egy kísérletem sós muffinnal, jobb híján ették, mondhatni, és ezt is szájhúzogatós gyanakvás fogadta. Azután mégiscsak meggyőzte a népeket, nyilván közrejátszott benne, hogy 12 muffinba a 40 dkg sajt mellé más már alig fér... Nyugodtan lehet fél adagot csinálni, szerényebb étvágyúaknak (vö.bikiniszezon) egy nagy bögre tej mellé pontosan egy muffin elég vacsorára.


Hozzávalók:

18 dkg liszt

1 ek. cukor

1 cs. (13 gr-os Váncza)sütőpor

1 tk. só

40 dkg durvára reszelt sajt (ementáli-mozzarella keveréket használtam)

2,5 dl tej

1 kisebb tojás

5 dkg olvasztott vaj



Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra.

A lisztet, sót, cukrot és a sütőport összekevertem és elkevertem benne szárazon a reszelt sajtokat.

Összekevertem a tejet, a tojásokat, az olvasztott vajat és hozzáöntöttem a száraz hozzávalókhoz. Sűrű, ragacsos masszát kaptam, amit papírral bélelt muffintepsibe adagoltam és 25 perc alatt megsütöttem.

Langyosan a legjobb, és másnap reggelig is kibírja alufóliába csomagolva.




Az eredeti recept brutális mennyiségű sütőport írt, ezt nagyjából feleztem, így is működött, a felhasznált Colby/Monterey Jack sajtkeverék cheddar stílusú és félkemény tehéntejből készült, lágy aromájú sajtok keveréke; ez lényegült át nálam edamivá és mozzarellává, legközelebb az egyik sajt, amit beleteszek, valami finom gyengén füstölt lesz.
A cukor nem tévedés, gondolom, ugyanazért kell bele, mint az édes dolgokba a csipet só: itt kiemeli a sós ízeket, és egy kicsit jobban eteti magát tőle a sós étel is.


Hozzávetőlegesen Pioneerwoman receptje.

Hogyan etessünk meg gyermekeinkkel fél kiló gyümölcsöt 10 perc alatt?

A gyümölcsöt mossuk meg, hámozzuk meg és vágjuk kisebb darabokra. Ez eleve az alap, mert gyerek magától a kamrába/konyhába/hűtőbe gyümölcsért nem megy, ilyen túrát kizárólag a csoki, chips, továbbá az eldugott pisztácia-és kesudiókészleteink felkutatása kedvéért csinál.

Melegítsünk össze 10 dkg étcsokit és fél-egy deci tejszínt, bohóckodjunk utána a fondü-tállal meg a teamécsessel, örvendezzünk, hogy percek alatt - persze a szósszal együtt - eltűnik minden, azután zavarjuk el őket zuhanyozni, közölve, hogy este nyolckor nincs repeta, különben is egészségtelen délután négy után gyömölcsöt enni. (állítólag)

Csokis-gesztenyés macaron

Ma van a Jour du Macaron, vagyis a Macaron Nap, amit 2006 óta tartanak Franciaországban: ekkor a részt vevő üzletekben egyrészt lehet ingyen macaront kóstolni, továbbá a macaronok megvásárlásával vagy adományokkal támogatni egy alapítványt, amely ritka betegségek ellen küzd. És nem akármilyen macaronokról van szó: Pierre Hermé volt az egyik ötletgazda, így az ő üzletei is nyitva állnak a kóstolásra.


" Anya, ez az eddigi legjobb, meg az a citromos-mákos, tudod...!!"

Így azután nem kell macaron nap, csak ennyi ösztönzés ahhoz, hogy mindig újra nekifogjak a látszólag bonyolult és kockázatos macaron-sütésnek. Olyan ez, mint mondjuk a kalácssütés. Mennyien paráznak a kelt tésztáktól, és ahogy szerez az ember egy kis gyakorlatot, a kalács szinte megsüti magát :DD.
Mostmár az ízek párosításának állandó játékán túl olyanokra is elkezdtem figyelni, hogy pontosan hogy kell időzíteni a tárolását: a tökéletes süti titka nem csak az, hogy eleve sikerüljön, egyáltalán, elkerülve a talpak és légzsákok csapdáját, hanem az is, hogy milyen nedvességtartalmú krémet töltünk bele, és az mennyi ideig kell, hogy "áztassa" a macaronok kissé ragacsos belsejét ahhoz hogy az kellemesen, puhán ragacsos legyen, viszont a tetejük még mindig roppanós maradjon. Ez se asztrofizika ám, gondoljon mindenki egy egyszerű (?) képviselőfánkra... ugyanaz a helyzet.

A mascarpone alapú krémeknek elég pár óra a hűtőben, a ganache tölteléknek kell 24 óra is, míg a vajkrémesek - ilyet még nem is nagyon csináltam - állítólag 3 napot is kell, hogy álljanak az ideális, platóni macaron-állag eléréséhez.

Ez az adag egyébként ajándékba készült, csak azután mégsem jött össze a randevú, úgyhogy felfaltuk, így most csak egy virtuális kóstolót tudok produkálni, tessék, tessék...





Hozzávalók: (20-22 dbhoz)

45 gr pihentetett tojásfehérje (két kisebb tojásból)

12 gr cukor

100gr porcukor mínusz 2 teáskanál

55 gr mandula

2 tk. kakaó


töltelék:

8 dkg natúr gesztenyemassza

1,5 ek porcukor

1 tk vaníliakivonat

kb. 1,5-2 ek. tejszín

csipet só


A porcukrot és a mandulát a kakaóval együtt átszitáltam.
A tojásfehérjét puha habbá vertem, közepes fokozaton. Ekkor nagyobb sebességre kapcsoltam, és fokozatosan hozzáadtam a kristálycukrot. Amikor fényes, keményebb habbá vált, amelyik épp nem csúszik ki a tálból, belekevertem a többi hozzávalót, úgy hogy egynemű masszát kapjak. Ezután, mint a piskótatésztába a tojáshabot, alulról felfele emelő mozdulatokkal addig kevertem ki a levegőt a masszából, míg nagyon lassan, nem szakadósan, szalagszerűen folyt lefele a fakanálról.

Habzsákból, függőlegesen lefelé tartva, a sütőpapírral bélelt tepsire 3 cm-es köröket nyomtam és 45 percet pihentettem tésztát a sütés előtt.

Most csak 150 fokos sütőben sütöttem, így a sütőajtó kinyitása nélkül is tökéletes macaronok születtek 12 perc alatt.

Kihűlés után könnyű volt leszedni is őket a szilikonos sütőpapírról.

A házi gesztenyemasszával töltve egy nap hűtés után volt a legfinomabb.

Narancsos-mandulás kalács

Tudom én, hogy nem vagyok rendes gasztroblogger, csak ilyen rendetlen. Nem főzöm le előre az komplett ünnepi menüt, hogy hűséges olvasóim jobbnál jobb ötleteim alapján kápráztassák el a családjukat/szerelmüket vagy épp 5 perc alatt dobják össze az ötfogásos ebédet. Ráadásul a húsvét talán még kötöttebb is nálunk az asztal szempontjából, mint bármilyen másik közös, nagy evészettel járó családi esemény. Húsvétkor sonka lesz, kólás ;) , tojás, kalács, reteksaláta, nekem egyedül egy kis torma, még valami zöldséges cucc és egy torta, de az a családnak is meglepetés. Senki nem fog éhen maradni.
És be kell valljam töredelmesen, ez a kalács se azért készült, mert itt a húsvét és szeretnék bárkit/mindenkit kézenfogva vezetni a kalácssütés sötét erdejében, vannak ennél nálam erre alkalmasabb és tapasztaltabb bloggerek. Azért készült, mert még mindig ennél a tésztánál és módszernél vagyok leragadva, most éppen édes változatokkal kísérletezem. Az eredmény a képen látható, a recept itt olvasható, sűrű, de mégis könnyű, picit vizes tapintású, puha és nem kiszáradó tészta, és a narancs meg a mandula még dobott rajta egyet. Jó nagyot.
Ja és ha valaki allergiás a tojásra, annak jó hír, hogy tojás nélkül készült - leszámítva a tetejét.

Hozzávalók:

5 dkg vaj

5+45 dkg liszt

2 dl víz

2 dl tej

2 ek narancslé

2 tk. szárított élesztő

8 dkg világos nádcukor

1 nagy narancs lereszelt héja

8 dkg darált mandula/mandulaliszt

1 kis tojás sárgája a teteje megkenéséhez


A vajat egy nagyobb lábasban felforrósítottam, 5 dkg lisztet simára kevertem a hideg vízzel és tejjel, hozzáadtam a vajhoz és kevergetve felforraltam. Hozzákevertem még 2 ek. narancslevet, megvártam míg langyos lesz, majd hozzákevertem a szárított élesztővel elkevert többi lisztet és az összes többi hozzávalót, csak addig dolgozva vele, míg a viszonylag ragacsos massza homogén nem lesz.

Ezután jött a négyszeri pihentetés és négyszeri "dagasztás" : vagyis 10 perc pihenő, 10 másodperc dagasztás- a második körben már nem ragadt a tészta egyáltalán, csak pici liszttel kellett szórni a munkafelületet.

30 perc pihentetés után formáztam:

2/3-1/3 arányban szétválasztottam a tésztát, a nagyobbik részt megfehengerre gyúrva egy sütőpapírral bélelt 25 cm-es fém dobozformába tettem. A kisebbik darabot 3 egyenlő részre osztottam, szép hosszú madzagokat sodorgattam belőle, összefontam és a másik rész tetejére helyeztem.





Másfél óra kelesztés után tojás sárgájával kentem, 200 fokos sütőben, középre helyezett rácson tűpróbáig ( kb. 40 perc) sütöttem. Már 10 perc után alufóliát raktam a tetejére, hogy a felső rész ne piruljon tovább.

Feta bruschetta

Még mindig kibírom, és nem vettem paradicsomot azóta, mióta a szabadföldiek október végén kifutottak a polcokról, de valahogy muszáj egy kicsit becsapni magunkat, az időjárást nézve még hosszú hónapokig...

Így az eredetileg görög salátának indult vacsorából lemaradt az uborka, a paradicsomot a nyáron aszalt paradicsommal helyettesítettem, hozzácsapódott egy kis maradék kenyér, amit megpirítottam - a bruschetta eredetileg nem is volt más, csak pirított kenyér, olívaolaj, só, bors - így született ez az öszvér megoldás, amit fúziósnak is nevezhetnék persze, ami most menő, viszont olyan mindegy, hogy hívjuk, feldobta a hétköznap estét, ennek a kenyérnek a maradéka pirult meg alá, és lett egy receptem, ami fejenként két kis pirítóssal számolva tökéletes előétel vendégeknek.


Hozzávalók:

20 dkg feta sajt

4 fél aszalt paradicsom

10 szem olajbogyó

1 kis fej lilahagyma

só

frissen őrölt bors

kevés olivaolaj

A fetát centis hasábokra vágtam, majd még hosszában félbe és azután fél centis darabkákra. Minden többi hozzávalót a fetakockákhoz méretezve apróra vágtam, óvatosan összekevertem, az aszalt paradicsom olajával megöntöztem, sóztam, borsoztam és a pirított kenyerekre halmoztam.
Annyira jól esett, elfelejtettette a kinn zuhogó havat is...

Csavart kenyér március közepére

Még mindig ezzel a tésztával kísérletezek, és egyre meggyőzőbbek a tapasztalataim. Ez a mostani variáció picit emeltebb hőfokon ropogós héjat eredményezett, állagra pedig nagyon puha, zsúrkenyérszerű, könnyű belsőt. Ilyen töltöttet - amit angolul csak lazán "swirl"-nek hívnak - pedig már régóta szerettem volna csinálni, egy édes minta alapján, és úgy látszik, ez a recept tökéletes hozzá, és a mostani, kicsit márciusra hangolt töltelék mellett még olyan sok, finomabbnál finomabb és látványos ötletem van, hogy lesz pár hónap kifutása, míg meg nem unjuk szegényt :). Ma ugyan épp édes variációt tervezek, bár a klasszikus húsvéti kalácsot nagyon nehéz lenne kitúrnia az ünnepi menüből.


Hozzávalók:



5 dkg vaj

5+45 dkg liszt

1 kk. balzsamecet vagy fehérborecet

2 tk szárított élesztő

2 púpozott tk. só

4 dl víz

5-6 darab nagyobb aszalt paradicsom

2 nagy csokor petrezselyem

kevés (olíva)olaj

kukoricaliszt a szóráshoz



A vajat egy lábasban felmelegítettem, 5 dkg lisztet csomómentesre kevertem a lassan a hideg vízzel, hozzáöntöttem a vajhoz és kevergetve felforraltam és belekevertem a balzsamecetet. (Sima ételecet esetén felezzük a mennyiséget, mert a savtartalom csak 6 % a balzsamecetnél. Azóta okosodtam, és az ecet - a másik receptnél - nemcsak a hagyma színének megőrzésére jó, hanem általában "besegít" az élesztő munkájába.) Mikor langyosra hűlt, hozzákevertem a szárított élesztővel elkevert lisztet, és gombóccá formáltam, és csak a végén dolgoztam bele a sót. Dagasztani ilyenkor nem kell, és 30 percet pihen.

Ezután sorban, négyszer egymás után: 10 perc pihenő, 10 másodperc dagasztás, kiolajozott felületen, olajos kézzel.
Ezután 30 percet állt, majda tésztát kétfelé osztottam, mindkét felét kinyújtottam 20x20centisre, sűrűn megszórtam a felaprított petrezselyemmel és elpotyogtattam ide-oda a felvágott aszalt paradicsomokat is. Picit sóztam, feltekertem, mint egy beiglit, és másfél órát kelesztettem.

Ezután sütőpapírral bélelt szögletes formákba raktam, vízzel spricceltem a tetejét, kevés kukoricaliszttel szórtam, és 220 fokon 30 percet sütöttem, a végén tettem egy kis sütőpapírt a tetejére is, ne piruljon tovább. Amikor kész lett, kevés vízzel kentem, hogy fényt adjak a tetejének.

Crème brûlée torta

Nem írok a télről. Nem írok a hóról. Majd elmúlik.
Együnk inkább vidám sárga dolgokat.

A creme brulée a klasszikus példa arra, hogy a teljesen szimpla, jó minőségű, hétköznapi hozzávalók összessége hogyan alakul át valami sokkal magasabbrendűvé. Lehet persze egyszerű gőzölt vaníliapudingként is leírni, de aki ilyet mond, annak nincs igaza. Talán csak egy jó csoki mousse tud a kanalas édességek közül hasonlót. Csalni nem szabad, normális tojás, tejszín, vanília kell hozzá, na meg egy kis cukor, meg türelem míg kigőzöljük meg jól behűtjük. Sajnos az igazihoz konyhasárkány is kell ("...ott vagy te, drágám..." - jó akkor nevezzük szakácsfáklyának, vagy minek), de ha félúton kifogy belőle a szufla, mint most nekem, akkor meg kell húzni egy kis karamellel, és már lehet is befogyókúrázni.

A torta ötletét a Good Food 101 Csábító édesség könyvecskéje adta, de ott édes desszertbort meg tejet és tojásfehérjét is kevertek bele, én inkább maradtam a nekem bevált klasszikus receptnél.


Hozzávalók (23-24 cm-es kerek, zárt, nem csatos(!) formához):

-a tésztához

20 dkg liszt

10 dkg vaj

8 dkg cukor

2 dkg darált mandula

1 tojás

-a krémhez:

4 tojás sárgája

5 dkg cukor

2,5 tejszín

2 tk. vaníliakivonat

-a tetejére porcukor a karamellhez


A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd hozzáadtam a lisztet, a mandulát és a felvert tojást, és gyorsan összegyúrtam, és félórára hűtőbe raktam.

Kinyújtottam, kibéleltem vele a hullámos szélű formát - olyan 3 cm magas legyen minimum a széle - , és 10 percre a mélyhűtőbe tettem.

190 fokra előmelegítettem a sütőt. A tésztát sütőpapírral takartam, megszórtam a sütőlencsémmel ( kb. 30 dkg ), 10 percig sütöttem, azután lencse és sütőpapír nélkül még 5 percig.

A sütőt 150 fokra lecsavartam.

Amíg sült, elkészítettem a krémet (és feltettem egy teáskanna vizet is forrni):

A tojássárgákat addig kevertem a cukorral, míg selymes világossárga sűrű krémet kaptam. (ld. piskótakészítés első fázisa, de nem kell abszolút habosra) A kézi mixer sajnos azt eredményezi, hogy a massza tele lesz apró levegőbuborékokkal, így ki kell kicsit keverni belőle, mert különben csupa buborék lesz majd a krém teteje.
Ezért a masszához fakanállal egyenletesen hozzákevertem a vaníliakivonatos tejszínt, kicsit dolgoztam ki a levegőből, és a folyós krémet a tésztára öntöttem.

A formát óvatosan beletettem egy nagy tepsibe, aztán becsúsztattam a sütőbe, aláöntöttem a kannából annyi forró vizet, hogy azért ne folyjon belülre... és 40 percig gőzöltem.

Amikor kihűlt, megszórtam porcukorral, egész szépen olvadt, mikor kifogyott a gáz, ekkor próbáltam nyugodt maradni, 3 ek. cukrot teflonserpenyőben kavargatva karamellizáltam, a krém másik felére öntöttem és villámgyorsan egy vajazott késsel elhúztam, ahogy csak tudtam.

Ekkor elgondolkoztam azon, hogy ez a karamell-ügy megoldható úgy is, amikor kivesszük a sütőből, a tészta forró, ha ekkorra van kész a karamell, akkor gyorsan körbe lehet rajta önteni, nem dermed rá azonnal. Vagy ilyesmi.

Vagy megszórjuk cukorral amikor kész, még melegen, és mehet a grill alá.

Több ötletem nincs, de a torta nagyon finom, és kell hozzá az a roppanós kis karamell is a tetején.

Egy csipet konyhasó

Az oldalsávban elhanyatló nőszemély épp végzett egy egyszerű, pár fogásos ebéd elkészítésével, és most olvas egy kicsit. Ahogy mi is, itt a Konyhasónapló oldalain. Ma ez volt műsoron:

Lila hagymás - olívabogyós kenyérkék

A testünk nem hazudik. A hideg ellen (sajnos) nem védenek a saláták, a könnyű gyümölcsös desszertek; kacsazsír kell, lilahagyma és kenyér. Kemencemeleg, melengető, foszlós, puha, sosekiszáradó. Találtam egy tényleg csodás receptet, ami kenyér-függőknek és sütőknek a spéci technikája miatt lehet érdekes; én legalábbis ilyenről eddig nem hallottam, az eredmény ráadásul magáért beszél. Amellett hogy a magas (70%-os) hidratáltsági fok eleve biztosítja a kitűnő állagot, a liszt egy részét fel kell forralni(!) a vízzel, ennek az a tudományos magyarázata, hogy így még több vizet tud felvenni a keményítőtartalom részbeni átalakítása miatt. (vagy mi :)) Ezen túl a dagasztás is négy menetben történik, állítólag ez valami ázsiai metódus : 4X10 másodperc. Igen, másodperc. Köztük 10 perc pihenő, majd egy hosszabb kelesztés. Ez a kenyér tehát hétvégére ideális, ha egyébként is konyházunk, vagy délutánra, amikor hazaérve ellopunk néhány percet a házi feladat ellenőrzése közben. Technika ide vagy oda, a tésztát megtartjuk és esszük még majd számtalan változatban.


Hozzávalók:

25 dkg lilahagyma

5 dkg vaj

5+45 dkg liszt

1 tk. balzsamecet vagy fehérborecet

2 tk szárított élesztő

1 púpozott tk. só

10 dkg magozott zöld olívabogyó, félbevágva

3,5 dl víz

kevés (olíva)olaj

kukoricaliszt a szóráshoz


A felkockázott hagymát egy serpenyőben a felforrósított vajon átforgattam és fedővel lefedve, kis lángon néhány perc alatt puhára dinszteltem. Rászórtam 5 dkg lisztet és csomómentesre kevertem a hideg vízzel, majd felforraltam a "lila hagyma-főzeléket".
Mikor langyosra hűlt, belekevertem a balzsamecetet - ha csak sima 10%-os ecetünk van otthon, 1 kk. is elég: az ecet célja az, hogy a hagyma a sütés során megőrizze szép lila színét. (Erről biztos tud Beatbull valami tudományosat, a savtartalomhoz és a lila színezőanyaghoz van valami köze.) Hozzáadtam az élesztővel elkevert nagyobb adag lisztet, a félbevágott olívabogyókat, és puha, ám eléggé ragacsos masszává gyúrtam, és csak a végén dolgoztam bele a sót.

Ekkor sorban, négyszer egymás után: 10 perc pihenő, 10 másodperc dagasztás, kiolajozott felületen, olajos kézzel.
Ezután 30 percet állt, majd kinyújtottam 20x25centisre (kb. kétujjnyi vastagra) 9 részre vágtam és kicsi, hosszúkás kenyérkékké alakítottam a tésztát. Vízzel spricceltem, kevés kukoricaliszttel szórtam, majd másfél órát kelesztettem egy sütőpapírral bélelt tepsin.

210 fokos sütőben 25 perc alatt sültek meg. Az olajbogyó és a balzsamecet miatt finom savanykás, benne az édes lila hagyma, jóféle olajba mártogatva vagy kacsazsírral nehéz abbahagyni...

A sütő hőmérséklete nálam alacsonynak bizonyul, legközelebb kicsit magasabb hőfokon fogom sütni, hogy a héja ropogósabb legyen.

A receptet Le Pétrin blogján találtam.

Mindig mondom...

mikor kérdezik, hogy ha van reinkarnáció, mi szeretnék lenni: macska egy jó háznál...

Meglepetés keksz

Jó, valójában mandulás-narancsos-csokis cookie, de ez a képen nem látszik. Nem is látszhat, mert bár cookie-nak indult, (plecsnisüti, ahogy a gyerekeim nevezik) de rögtön ahogy betettem a sütőbe, súlyos identitászavar jelei mutatkoztak nála (vagy egyenesen skizofrénia??) és úgy döntött, inkább crinkles szeretne lenni. Nem zavarta, hogy erről a receptben szó sem volt, semmi cukorban hempergetés, semmi repedezett felület meg hűtőben pihentetés, ráadásul nem is itthonra sütöttem, hanem ajándék-rágcsának szántam gyerekeknek; nem baj, megették. Mert ugye mindannyian tudjuk, hogy nem a külcsín, hanem a belbecs a lényeg.


Hozzávalók:

12 dkg vaj (margarin most, mert az nem tejes - elméletileg, mint megtudtam)

10 dkg cukor

1 tojás sárgája

2 kk. mandulaaroma (de nem a zöld!!!)

1 narancs lereszelt héja

1 ek narancslé

5 dkg darált mandula

21 dkg liszt

1 kk. sütőpor

7 dkg apróra tört étcsoki




Így - hűen követve a recept utasításait - gyártottam meglepetés kekszet:

A sütőt 160 fokra előmelegítettem.

A cukrot és a margarint jól össszekevertem, de azért nem habosra. Hozzáadtam a tojások sárgáját,a narancs lereszelt héját és a levéből egy kanálnyit, és jól kikevertem.

A többi hozzávalót egy külön tálban elegyítettem, azután a margarinos keverékhez öntöttem és összedolgoztam.

Csini gombócokat golyóbisoztam a sütőpapírral bélelt tepsire, melyek 15 perc sütés után is csini gombócok maradtak.

Petrezselymes-aszalt paradicsomos kenyér

Az idei márciusi GBT-s meghívó után jutott eszembe, hogy tavaly a piros-fehér-zöld témakörre tekintettel ezt a kenyeret vittem, és ide mégsem került fel, pedig ez volt az első fajta kenyér, amit életemben először sütöttem, vagy 15 éve, és tulajdonképpen sokáig ez is volt az egyetlen. Akkoriban viszont általában vasárnap inkább késő délelőttre lett kész, és mégis reggelinek hívtuk, nem kellett a sötét téli reggeleken félvakon kibotorkálni a kamrába valami csokis gabonapehelyért meg tejért, amit a kiskorúak kizárólag csak akkor tudnak maguk maguknak elkészíteni, ha ebéd előtt tíz perccel szottyan kedvük ilyet enni - reggel egyszerűen az csak anyai kéz által képes kizubogni a dobozból, különben súlyos fokozatú éhezés és kiskorú veszélyeztetése esete forog fenn egészen a Garfield végéig.
Szóval ebből a kenyérből mostanában inkább vacsora lett, és a nagyobbnak már tetszik is, látszik a fejlődés. A tészta gyors, az ízekkel lehet variálni, de ha már petrezselymes, akkor érdemes pár levélkét kihagyni ezért a helyes díszítésért, csakhogy lenyűgözzük az olvasó- (vagy inkább evő-) közönséget.


Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 cs - fél kg liszthez való - szárított élesztő

1,5 dl tej

100 gr tejföl

5 dkg reszelt Pannónia sajt

1 csokor petrezselyem

10 aszalt paradicsomfél

2 gerezd fokhagyma

3 tk. só

A lisztbe készített mélyedésbe szórtam az élesztőt, kevés langyos tejet és 1 teáskanál cukrot. Kevés lisztet belekavartam és 15 percet kelesztettem; addig lereszeltem a sajtot, a fokhagymát, felvágtam az aszalt paradicsomokat és a petrezselymet is pár levélke kivételével.
A maradék tejjel, a tejföllel és az ízesítőkkel 5 perc alatt kézzel ruganyos tésztát dagasztottam és 30 percig langyos helyen kelesztettem. A házi aszalt paradicsomtól - 3 éjszaka 90 fokon a sütőben, sűrű és édes, mintha valami gyümölcs lenne - már ekkor kellemes narancssárga színe volt. Ezután újra átgyúrtam, míg sima és selymes tapintású nem lett és cipóvá formáztam. Körben bevágtam és középre rakosgattam a megvizezett petrezselymeket. Addig kelt letakarva a cipó, míg a sütőm 200 fokra nem melegedett - majdnem fél órát ismét. Ekkor a kenyér tetejére vékony rétegben lisztet szitáltam, ez védte meg a sütés alatt a petrezselymet a hőtől.
45 perc sütés után tökéletesen kongott kopogtatásra a cipó alja, a lisztet pedig óvatosan le lehetett sepregetni a tetejéről pusztán az esztétika kedvéért.

Nem is kellett hozzá semmi, csak jóféle vaj.



A kenyér alaptésztája a Házi sütöde -Egészséges finomságok c. szakácskönyvből való, a petrezselymes ötlet pedig erről a blogról.