Akármilyen jó, mindent és mindenkit lehet unni. A házi májkrémet, a messziről utazó házikolbászt, a különféle fotózhatatlan, bár igen egyszerű tojásételeket, különféle sajtokat és sajtos szendvicseket, sült krumplikat, gyors édes muffinokat, szegény Sandra Bullockról nem is beszélve.
Ezért muszáj különféle kísérletekbe kezdeni, mit lehet adni vacsorára - saláta KIZÁRVA, mert az maximum kísérő lehet, az nem étel, azzal nem lehet jóllakni, mint tudjuk, és egyébként is káros az Y kromoszómára.
Már volt egy kísérletem sós muffinnal, jobb híján ették, mondhatni, és ezt is szájhúzogatós gyanakvás fogadta. Azután mégiscsak meggyőzte a népeket, nyilván közrejátszott benne, hogy 12 muffinba a 40 dkg sajt mellé más már alig fér... Nyugodtan lehet fél adagot csinálni, szerényebb étvágyúaknak (vö.bikiniszezon) egy nagy bögre tej mellé pontosan egy muffin elég vacsorára.
Hozzávalók:
18 dkg liszt
1 ek. cukor
1 cs. (13 gr-os Váncza)sütőpor
1 tk. só
40 dkg durvára reszelt sajt (ementáli-mozzarella keveréket használtam)
2,5 dl tej
1 kisebb tojás
5 dkg olvasztott vaj
Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra.
A lisztet, sót, cukrot és a sütőport összekevertem és elkevertem benne szárazon a reszelt sajtokat.
Összekevertem a tejet, a tojásokat, az olvasztott vajat és hozzáöntöttem a száraz hozzávalókhoz. Sűrű, ragacsos masszát kaptam, amit papírral bélelt muffintepsibe adagoltam és 25 perc alatt megsütöttem.
Langyosan a legjobb, és másnap reggelig is kibírja alufóliába csomagolva.
Az eredeti recept brutális mennyiségű sütőport írt, ezt nagyjából feleztem, így is működött, a felhasznált Colby/Monterey Jack sajtkeverék cheddar stílusú és félkemény tehéntejből készült, lágy aromájú sajtok keveréke; ez lényegült át nálam edamivá és mozzarellává, legközelebb az egyik sajt, amit beleteszek, valami finom gyengén füstölt lesz.
A cukor nem tévedés, gondolom, ugyanazért kell bele, mint az édes dolgokba a csipet só: itt kiemeli a sós ízeket, és egy kicsit jobban eteti magát tőle a sós étel is.
Hozzávetőlegesen Pioneerwoman receptje.
Ezért muszáj különféle kísérletekbe kezdeni, mit lehet adni vacsorára - saláta KIZÁRVA, mert az maximum kísérő lehet, az nem étel, azzal nem lehet jóllakni, mint tudjuk, és egyébként is káros az Y kromoszómára.
Már volt egy kísérletem sós muffinnal, jobb híján ették, mondhatni, és ezt is szájhúzogatós gyanakvás fogadta. Azután mégiscsak meggyőzte a népeket, nyilván közrejátszott benne, hogy 12 muffinba a 40 dkg sajt mellé más már alig fér... Nyugodtan lehet fél adagot csinálni, szerényebb étvágyúaknak (vö.bikiniszezon) egy nagy bögre tej mellé pontosan egy muffin elég vacsorára.
Hozzávalók:
18 dkg liszt
1 ek. cukor
1 cs. (13 gr-os Váncza)sütőpor
1 tk. só
40 dkg durvára reszelt sajt (ementáli-mozzarella keveréket használtam)
2,5 dl tej
1 kisebb tojás
5 dkg olvasztott vaj
Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra.
A lisztet, sót, cukrot és a sütőport összekevertem és elkevertem benne szárazon a reszelt sajtokat.
Összekevertem a tejet, a tojásokat, az olvasztott vajat és hozzáöntöttem a száraz hozzávalókhoz. Sűrű, ragacsos masszát kaptam, amit papírral bélelt muffintepsibe adagoltam és 25 perc alatt megsütöttem.
Langyosan a legjobb, és másnap reggelig is kibírja alufóliába csomagolva.
Az eredeti recept brutális mennyiségű sütőport írt, ezt nagyjából feleztem, így is működött, a felhasznált Colby/Monterey Jack sajtkeverék cheddar stílusú és félkemény tehéntejből készült, lágy aromájú sajtok keveréke; ez lényegült át nálam edamivá és mozzarellává, legközelebb az egyik sajt, amit beleteszek, valami finom gyengén füstölt lesz.
A cukor nem tévedés, gondolom, ugyanazért kell bele, mint az édes dolgokba a csipet só: itt kiemeli a sós ízeket, és egy kicsit jobban eteti magát tőle a sós étel is.
Hozzávetőlegesen Pioneerwoman receptje.
1 megjegyzés:
Ez ismerős :-) Salátavacsora szájhúzós kommentje: én valami normálisat szeretnék enni, valami laktatót. Utána persze úgy kell előle elhalászni a tálat :-DD
Biztos az Y kromoszóma :-DD
Megjegyzés küldése