A testünk nem hazudik. A hideg ellen (sajnos) nem védenek a saláták, a könnyű gyümölcsös desszertek; kacsazsír kell, lilahagyma és kenyér. Kemencemeleg, melengető, foszlós, puha, sosekiszáradó. Találtam egy tényleg csodás receptet, ami kenyér-függőknek és sütőknek a spéci technikája miatt lehet érdekes; én legalábbis ilyenről eddig nem hallottam, az eredmény ráadásul magáért beszél. Amellett hogy a magas (70%-os) hidratáltsági fok eleve biztosítja a kitűnő állagot, a liszt egy részét fel kell forralni(!) a vízzel, ennek az a tudományos magyarázata, hogy így még több vizet tud felvenni a keményítőtartalom részbeni átalakítása miatt. (vagy mi :)) Ezen túl a dagasztás is négy menetben történik, állítólag ez valami ázsiai metódus : 4X10 másodperc. Igen, másodperc. Köztük 10 perc pihenő, majd egy hosszabb kelesztés. Ez a kenyér tehát hétvégére ideális, ha egyébként is konyházunk, vagy délutánra, amikor hazaérve ellopunk néhány percet a házi feladat ellenőrzése közben. Technika ide vagy oda, a tésztát megtartjuk és esszük még majd számtalan változatban.
Hozzávalók:
25 dkg lilahagyma
5 dkg vaj
5+45 dkg liszt
1 tk. balzsamecet vagy fehérborecet
2 tk szárított élesztő
1 púpozott tk. só
10 dkg magozott zöld olívabogyó, félbevágva
3,5 dl víz
kevés (olíva)olaj
kukoricaliszt a szóráshoz
A felkockázott hagymát egy serpenyőben a felforrósított vajon átforgattam és fedővel lefedve, kis lángon néhány perc alatt puhára dinszteltem. Rászórtam 5 dkg lisztet és csomómentesre kevertem a hideg vízzel, majd felforraltam a "lila hagyma-főzeléket".
Mikor langyosra hűlt, belekevertem a balzsamecetet - ha csak sima 10%-os ecetünk van otthon, 1 kk. is elég: az ecet célja az, hogy a hagyma a sütés során megőrizze szép lila színét. (Erről biztos tud Beatbull valami tudományosat, a savtartalomhoz és a lila színezőanyaghoz van valami köze.) Hozzáadtam az élesztővel elkevert nagyobb adag lisztet, a félbevágott olívabogyókat, és puha, ám eléggé ragacsos masszává gyúrtam, és csak a végén dolgoztam bele a sót.
Ekkor sorban, négyszer egymás után: 10 perc pihenő, 10 másodperc dagasztás, kiolajozott felületen, olajos kézzel.
Ezután 30 percet állt, majd kinyújtottam 20x25centisre (kb. kétujjnyi vastagra) 9 részre vágtam és kicsi, hosszúkás kenyérkékké alakítottam a tésztát. Vízzel spricceltem, kevés kukoricaliszttel szórtam, majd másfél órát kelesztettem egy sütőpapírral bélelt tepsin.
210 fokos sütőben 25 perc alatt sültek meg. Az olajbogyó és a balzsamecet miatt finom savanykás, benne az édes lila hagyma, jóféle olajba mártogatva vagy kacsazsírral nehéz abbahagyni...
A sütő hőmérséklete nálam alacsonynak bizonyul, legközelebb kicsit magasabb hőfokon fogom sütni, hogy a héja ropogósabb legyen.
A receptet Le Pétrin blogján találtam.
Hozzávalók:
25 dkg lilahagyma
5 dkg vaj
5+45 dkg liszt
1 tk. balzsamecet vagy fehérborecet
2 tk szárított élesztő
1 púpozott tk. só
10 dkg magozott zöld olívabogyó, félbevágva
3,5 dl víz
kevés (olíva)olaj
kukoricaliszt a szóráshoz
A felkockázott hagymát egy serpenyőben a felforrósított vajon átforgattam és fedővel lefedve, kis lángon néhány perc alatt puhára dinszteltem. Rászórtam 5 dkg lisztet és csomómentesre kevertem a hideg vízzel, majd felforraltam a "lila hagyma-főzeléket".
Mikor langyosra hűlt, belekevertem a balzsamecetet - ha csak sima 10%-os ecetünk van otthon, 1 kk. is elég: az ecet célja az, hogy a hagyma a sütés során megőrizze szép lila színét. (Erről biztos tud Beatbull valami tudományosat, a savtartalomhoz és a lila színezőanyaghoz van valami köze.) Hozzáadtam az élesztővel elkevert nagyobb adag lisztet, a félbevágott olívabogyókat, és puha, ám eléggé ragacsos masszává gyúrtam, és csak a végén dolgoztam bele a sót.
Ekkor sorban, négyszer egymás után: 10 perc pihenő, 10 másodperc dagasztás, kiolajozott felületen, olajos kézzel.
Ezután 30 percet állt, majd kinyújtottam 20x25centisre (kb. kétujjnyi vastagra) 9 részre vágtam és kicsi, hosszúkás kenyérkékké alakítottam a tésztát. Vízzel spricceltem, kevés kukoricaliszttel szórtam, majd másfél órát kelesztettem egy sütőpapírral bélelt tepsin.
210 fokos sütőben 25 perc alatt sültek meg. Az olajbogyó és a balzsamecet miatt finom savanykás, benne az édes lila hagyma, jóféle olajba mártogatva vagy kacsazsírral nehéz abbahagyni...
A sütő hőmérséklete nálam alacsonynak bizonyul, legközelebb kicsit magasabb hőfokon fogom sütni, hogy a héja ropogósabb legyen.
A receptet Le Pétrin blogján találtam.
10 megjegyzés:
Tapasztalatból beszélek: ez a kenyér tényleg isteni, még két nap múlva is hihetetlenül puha volt. Kicsifian épp itt szomorkodik mellettem, hogy már elfogyott a kóstolóba kapott pár darab :-)
Húúú ez nagyon tetszik. Már régóta készülök olajbogyós kenyeret sütni.
Egy ráérősebb napon ki fogom próbálni.
Nálunk most ez lesz A kenyér egy ideig, natúr meg mindenhogy, mert nagyon jól bírja, tényleg napokig friss.
A párom tegnap átküldte ennek a receptnek a linkjét, hogy ugye ma ilyet eszünk?
És lőn. Nagyszerű lett. Kukoricaliszt helyett rozslisztet használtam. És talán egy kicsit túlfűtöttem a sütőt.
Egyet sikerült megmentenem, hogy másnap is kipróbálhassuk.
:)
Jön hamarosan egy petrezselymes-aszaltparadicsomos verzió is!
Nagyon guszta a kenyered! A lisz az BL 55 avagy BL 80-as?
Csak sima volt itthon! De talán erősítene rajta még a kenyérliszt. Így kicsit zsúrkenyeresebb az állag.
Csak így, primitíven mondva : ez baromi érdekes !
Szia!
Nagyon jól néz ki ez a kis kenyérke, és a sok macera ellenére (dagaszt-vár stb), nem hangzik vészesnek. Viszont azt szeretném kérdezni, hogy ha nem száírott élesztőt, hanem frisset használok, akkor azzal is ugyanúgy járjak el? Vagy előtte nem kell futtatni? Köszi előre is a választ.
Janka, felfuttatni muszáj a normál élesztőt szerintem. A vízből egy fél decit kellene elvenni,meglangyosítani, és 1 kk kanál cukorral elkeverni.
Megjegyzés küldése