2008. december 7., vasárnap

Utolsó kívánságok - Créme brulée VKF! XXI.


Saját kiírásom okozott ám nekem is fejtörést... Nem tudtam eldönteni, vajon kit szeressek? Legyen valami kreol, amivel Gabriela nemcsak Nacib úr gyomrát, hanem szívét is elbűvölte, majd összetörte? Vagy Alexandra spagettiszósza, ahogy szerintem spagettiszószt még nem írt le senki? Vagy égessem el egyszerűen a krumplit a kolbász mellé, mint Tristan a depresszióra receptre felírandó Herriot-könyvek egyikében? Vagy válasszak valamit a születésnapi vacsora menüjéből a Jó étvágyat, Amerika!-ból, ami arra tanít minket, hogy sose akarjunk tökéletesek lenni, mert az kíhívás a természet tökéletessége ellen? Vagy biztos kézzel nyúljak egy Bächer-kötethez? Eszembe jutott még kedvenc szomorú könyvem, A folyón át a fák közé, persze esznek abban is, de ott az olyan mellékes, gyorsan elolvastam inkább vagy tizedszerre..

Azután kezembe került egyik szeretett modern novelláskötetem, (Beszélgetés az angyallal, Európa Könyvkiadó, 2002) amit a szintén nagy kedvenc Nick Hornby szerkesztett (Hosszú út lefelé - ne hagyja ki senki) és már meg is volt az ihlet. Ráadásul a créme brulée régóta szerepel a kipróbálandók listáján, és pár hete végre beszereztem a háztartásomból eddig méltalanul hiányzó kis felfújtformákat is hozzá.

Akkor olvassunk...

"De persze van, aki nagyon is tudja, mit akar. Ott volt ez az ügyvéd, aki eltette láb alól a feleségét. Az újságok is írtak róla. Az életbiztosítás miatt csinálta. A barátnőjével tervelték ki, és hónapokig nem is keveredett gyanúba. Szépen végigcsinálta az egészet - hüppögött a temetésen, betelefonált a rendőrségre, hogy sikerült-e már valami nyomra bukkanniuk, és közben tényleg elsírta magát, satöbbi. Egy darabig valóságos hős volt - tragikus hős. És aztán megtalálták a krokettütőt, a panel mögé suvasztotta a hajóján, egy luxushajón, ami Mersea kikötőjében horgonyzott. Mikor megkérdezték, mért nem tüntette el, dobta a vízbe vagy valami, furcsa választ adott. Azt mondta: - Nem vitt rá a lélek. - Körülbelül egy hónapja került rá a sor. Emlékszem a kézírására. Nagyon elegáns volt. És a rendelése... Dave hozta le, és azzal adta át, hogy na, ez tetszeni fog magának. Előételnek spárgát kért, azazhogy csak spárgafejet. Aztán két gyöngytyúkot baconszeletekbe göngyölve és megsütve, vajban párolt zöldbabbal és zellerkrémmel, aminek, megmondom őszintén, utána kellett néznem. Desszertnek pedig créme brulée-t. Legszívesebben felmentem volna hozzá azzal, hogy na idehallgasson, ha magának flancos francia koszt kell, akkor tessék, jöjjön és csinálja meg. ...
Az ügyvéd küldött egy cédulát, amire azt írta: " Tiszteltetem a séfet. " Ilyen még az életben nem történt velem. Elpirultam, mikor olvastam, annyira jólesett. Persze mindenki örül ha megdicsérik. Ha értékelik, amit csinál. "

Giles Smith: Utolsó kívánságok



Hozzávalók 4 személyre:


5 tojás sárgája
6,5 dkg cukor
3,2 dl tejszín
1 teáskanál vaníliakivonat (vagy fél vaníliarúd)

1 ek. porcukor

konyhasárkány

A sütőt 160 fokra előmelegítettem, és a teáskannában vizet forraltam.

A tojássárgákat addig kevertem a cukorral, míg selymes világossárga sűrű krémet kaptam. (ld. piskótakészítés első fázisa) Sajnos csábító volt a kézi mixer használata, ez viszont azt eredményezte, hogy a massza tele lett apró levegőbuborékokkal, azokat pedig ki kell varázsolni belőle. Úgyhogy maradt a fakanállal kevergetés, és így ugyanannyi ideig tartott, mintha eleve azzal csináltam volna...

A masszához óvatosan és egyenletesen hozzákevertem a vaníliaaromás tejszínt, és a folyós krémet négyfele öntöttem.

(Ha vaínilarúddal dolgozunk, akkor kettévágjuk, felhasítjuk, magokat a teszínjbe kapargatjuk, utána dojuk a rudat és 10 percig jól összemelegítjük. A tejszint némileg kihűlve keverjük ilyenkor a tojásmasszához, nehogy összerántsa.)

Egy mély tepsibe 2 cm magasan töltöttem a forró vizet, óvatosan beletettem a formákat, a tepsit még óvatosabban belötyögtettem a sütőbe és ott 50 percig gőzöltem.


A tepsiben hűltek ki a fomák, azután pedig a hűtőben hűtek tovább.

A tetejére óvatosan porcukrot szitáltam, és jól megégettem itt-ott a lángszóróval. Ezt még gyakorolni kell...

Konyhasárkány hiányában a maximálisra feltekert grill alá is be lehet tenni pár percre, míg a cukor pirulni nem kezd, de akkor újra mehet a hűtőbe.

Ahány internetes oldal, annyi recept, az enyém a www.crémebrulée.com oldalról származik, a mértékek a cup átszámítgatása miatt ennyire lehetetlenek.




4 megjegyzés:

sajtkukac írta...

Nick Hornby nálam is nagy favorit, pont tegnap akadt kezembe a novellás-kötet is :-)
Niki

Maimoni írta...

Anyám, de gyönyörű az a kanál...!!!!
A créme brulée nekem is régóta várólistás... Csak hát a felfújtakkal(Bächer Ivántól is megerősítést nyerve hozzá:)) bizalmatlan vagyok. Eddig nem okoztak túl sok sikerélményt. De majd még megpróbálom!

piszke írta...

:)

Ez az én kedvenc kévézóskanalam, Hollandiából kaptam kereken 11 éve. És Ha még látnád a fogóját!! Úgyis ideje a jó meleg téli italoknak, majd lefotózom a túlsó végét is!

A créme brulée pedig nagyon egyszerű, de tényleg...
csak a tetejét lehet elrontani, úgy mint én

Gyöngyi írta...

Kedves Piszk! Szeretném valamilyen formában honorálni a rengeteg munkád, amit ebbe a blogba fektetsz, a sok finomságot, amiket megosztasz velünk..
A díjat itt találod:
http://lakoma.gportal.hu
Főoldal, középső rész.
Köszönöm, hogy vagy!

Related Posts with Thumbnails