Nem írok a télről. Nem írok a hóról. Majd elmúlik.
Együnk inkább vidám sárga dolgokat.
A creme brulée a klasszikus példa arra, hogy a teljesen szimpla, jó minőségű, hétköznapi hozzávalók összessége hogyan alakul át valami sokkal magasabbrendűvé. Lehet persze egyszerű gőzölt vaníliapudingként is leírni, de aki ilyet mond, annak nincs igaza. Talán csak egy jó csoki mousse tud a kanalas édességek közül hasonlót. Csalni nem szabad, normális tojás, tejszín, vanília kell hozzá, na meg egy kis cukor, meg türelem míg kigőzöljük meg jól behűtjük. Sajnos az igazihoz konyhasárkány is kell ("...ott vagy te, drágám..." - jó akkor nevezzük szakácsfáklyának, vagy minek), de ha félúton kifogy belőle a szufla, mint most nekem, akkor meg kell húzni egy kis karamellel, és már lehet is befogyókúrázni.
A torta ötletét a Good Food 101 Csábító édesség könyvecskéje adta, de ott édes desszertbort meg tejet és tojásfehérjét is kevertek bele, én inkább maradtam a nekem bevált klasszikus receptnél.
Hozzávalók (23-24 cm-es kerek, zárt, nem csatos(!) formához):
-a tésztához
20 dkg liszt
10 dkg vaj
8 dkg cukor
2 dkg darált mandula
1 tojás
-a krémhez:
4 tojás sárgája
5 dkg cukor
2,5 tejszín
2 tk. vaníliakivonat
-a tetejére porcukor a karamellhez
A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd hozzáadtam a lisztet, a mandulát és a felvert tojást, és gyorsan összegyúrtam, és félórára hűtőbe raktam.
Kinyújtottam, kibéleltem vele a hullámos szélű formát - olyan 3 cm magas legyen minimum a széle - , és 10 percre a mélyhűtőbe tettem.
190 fokra előmelegítettem a sütőt. A tésztát sütőpapírral takartam, megszórtam a sütőlencsémmel ( kb. 30 dkg ), 10 percig sütöttem, azután lencse és sütőpapír nélkül még 5 percig.
A sütőt 150 fokra lecsavartam.
Amíg sült, elkészítettem a krémet (és feltettem egy teáskanna vizet is forrni):
A tojássárgákat addig kevertem a cukorral, míg selymes világossárga sűrű krémet kaptam. (ld. piskótakészítés első fázisa, de nem kell abszolút habosra) A kézi mixer sajnos azt eredményezi, hogy a massza tele lesz apró levegőbuborékokkal, így ki kell kicsit keverni belőle, mert különben csupa buborék lesz majd a krém teteje.
Ezért a masszához fakanállal egyenletesen hozzákevertem a vaníliakivonatos tejszínt, kicsit dolgoztam ki a levegőből, és a folyós krémet a tésztára öntöttem.
A formát óvatosan beletettem egy nagy tepsibe, aztán becsúsztattam a sütőbe, aláöntöttem a kannából annyi forró vizet, hogy azért ne folyjon belülre... és 40 percig gőzöltem.
Amikor kihűlt, megszórtam porcukorral, egész szépen olvadt, mikor kifogyott a gáz, ekkor próbáltam nyugodt maradni, 3 ek. cukrot teflonserpenyőben kavargatva karamellizáltam, a krém másik felére öntöttem és villámgyorsan egy vajazott késsel elhúztam, ahogy csak tudtam.
Ekkor elgondolkoztam azon, hogy ez a karamell-ügy megoldható úgy is, amikor kivesszük a sütőből, a tészta forró, ha ekkorra van kész a karamell, akkor gyorsan körbe lehet rajta önteni, nem dermed rá azonnal. Vagy ilyesmi.
Vagy megszórjuk cukorral amikor kész, még melegen, és mehet a grill alá.
Több ötletem nincs, de a torta nagyon finom, és kell hozzá az a roppanós kis karamell is a tetején.
A torta ötletét a Good Food 101 Csábító édesség könyvecskéje adta, de ott édes desszertbort meg tejet és tojásfehérjét is kevertek bele, én inkább maradtam a nekem bevált klasszikus receptnél.
Hozzávalók (23-24 cm-es kerek, zárt, nem csatos(!) formához):
-a tésztához
20 dkg liszt
10 dkg vaj
8 dkg cukor
2 dkg darált mandula
1 tojás
-a krémhez:
4 tojás sárgája
5 dkg cukor
2,5 tejszín
2 tk. vaníliakivonat
-a tetejére porcukor a karamellhez
A vajat és a cukrot habosra kevertem, majd hozzáadtam a lisztet, a mandulát és a felvert tojást, és gyorsan összegyúrtam, és félórára hűtőbe raktam.
Kinyújtottam, kibéleltem vele a hullámos szélű formát - olyan 3 cm magas legyen minimum a széle - , és 10 percre a mélyhűtőbe tettem.
190 fokra előmelegítettem a sütőt. A tésztát sütőpapírral takartam, megszórtam a sütőlencsémmel ( kb. 30 dkg ), 10 percig sütöttem, azután lencse és sütőpapír nélkül még 5 percig.
A sütőt 150 fokra lecsavartam.
Amíg sült, elkészítettem a krémet (és feltettem egy teáskanna vizet is forrni):
A tojássárgákat addig kevertem a cukorral, míg selymes világossárga sűrű krémet kaptam. (ld. piskótakészítés első fázisa, de nem kell abszolút habosra) A kézi mixer sajnos azt eredményezi, hogy a massza tele lesz apró levegőbuborékokkal, így ki kell kicsit keverni belőle, mert különben csupa buborék lesz majd a krém teteje.
Ezért a masszához fakanállal egyenletesen hozzákevertem a vaníliakivonatos tejszínt, kicsit dolgoztam ki a levegőből, és a folyós krémet a tésztára öntöttem.
A formát óvatosan beletettem egy nagy tepsibe, aztán becsúsztattam a sütőbe, aláöntöttem a kannából annyi forró vizet, hogy azért ne folyjon belülre... és 40 percig gőzöltem.
Amikor kihűlt, megszórtam porcukorral, egész szépen olvadt, mikor kifogyott a gáz, ekkor próbáltam nyugodt maradni, 3 ek. cukrot teflonserpenyőben kavargatva karamellizáltam, a krém másik felére öntöttem és villámgyorsan egy vajazott késsel elhúztam, ahogy csak tudtam.
Ekkor elgondolkoztam azon, hogy ez a karamell-ügy megoldható úgy is, amikor kivesszük a sütőből, a tészta forró, ha ekkorra van kész a karamell, akkor gyorsan körbe lehet rajta önteni, nem dermed rá azonnal. Vagy ilyesmi.
Vagy megszórjuk cukorral amikor kész, még melegen, és mehet a grill alá.
Több ötletem nincs, de a torta nagyon finom, és kell hozzá az a roppanós kis karamell is a tetején.
5 megjegyzés:
Ohhohhóóó :) Ezt nevezem! Gyönyörű. És árad belőle a tavasz, ide vele!
Kicsit későn olvastam a megjegyzések között, hogy kéred a címem... Bouillabaisse@indamail.hu Várom nagyon az infót :)
Szóval ha nem írunk róla hamarabb olvad?
A torta gyönyörű, karamell jöhet,mondjuk nárciszt még nem ettem,de ha te mondod:)
Ígérgettél nekem is egy szeletet belőle, de még a fuvarért cserébe sem kaptam :-( na jó, azért a maki isteni volt :-)
Erről a nárciszos tortáról a Virágzabálók című regény jutott eszembe! Kicsit földhözragadt vagyok.
jo kezdet
Megjegyzés küldése