Portóis-narancsos rebarbarakompót

Ültessen mindenki rebarbarát....Itt a homokon, déli tűző napon is gyönyörűen nő, kibírta az idei mínuszokat takarás nélkül, szerintem mivel  egy  virágágyás kellős közepén pompázik, tényleg virágnak képzeli magát, és ez jót tesz az önbizalmának...És bár most mindenki rebarbarát hajkurász, nálunk a szezonban megelégszenek a Népek egy sütivel, egy kevert dzsemmel, én tervezek még egy chutney-t belőle, és erre egy termetesebb bokor tökéletesen elég is. Mondjuk egy piros rebarbara még elférne,így hát  szegény ember zölddel főz....

Hozzávalók: (2 db 2  decis üveghez)

6-8 rebarbaraszár, mérettől, vastagságtól függően.
1 dl friss narancslé
1 dl portói (ruby)
2 tk. méz

A rebarbarát alaposan megmostam, megtisztítottam - én szeretem kicsit lehúzgálni a külső, vastagabb héját - és centis darabokra vágtam. A többi öszekevert hozzávalóval felforraltam, kis lángon 3 percig főztem és forrón a mikróban sterilizált üvegekbe szedtem, a portóis levével felöntöttem,  a kisterilizált fedőt rácsavartam. Ezután száraz dunsztban, lassan hűtöttem ki. (  Nem kell tovább főzni a rebarbarát, puhul még a dunsztban is.) Ha marad ki szirup azt gyorsan elnyalogatjuk felhasználhatjuk fagyiöntetnek pl.

Biztos ami biztos, hűtőben tartom, egy hónap alatt semmi baja nem lett, csak lassan elfogyott, vaníliafagyival a legjobb :)

Snidlingvirágecet

A májusi Befőzünk! akcióban -kétségtelenül igen kevés energiabefektetést igénylő :D- egyik megmozdulásom. De aminek ilyen színe van, vagyis lesz, azt ki kellett próbálnom.A legviccesebb, hogy a szupercuki rózsaszín folyadék: nagyonhagymás ecet - ordító az  ellentét a külseje  és az - nevezzük így - illata között. Kétfélét próbáltam: az egyik sima 10%-os ecettel készült,  jobban kiszedte a virág színét, sötétebb lett, a másik, 5%-os fehér balzsamecet ( SPARból jött), az kicsit halványabb rózsaszín kivitel. 

A snidling virága is ehető, és amikor a bimbókat használtam, akkor is meglepő volt, mennyivel erősebb íze van, mint a sima snidlingszárnak - ez a virágjára is igaz, úgy látszik. 

Az első paradicsomsaláta biztos kap majd ebből a jó kis ecetből.

Hozzávalók:

2 decis kis üveg

sok snidlingvirág

ecet/borecet

Az üveget teletömködtem a virággal, felöntöttem ecettel és egy hétig a hűtőben érleltem, majd leszűrtem.

Minél több az egységnyi ecetben ázó virág, annál intenzívebb a szín és a hagymaszag :))).

Epres-marcipános szelet

Keverjünk, dobáljunk, morzsáljunk. 

Körülbelül ez a süti munkamenete, a marcipán pedig még karácsonyi bónusz, amikor sikerült úgy feltölteni a készleteket, hogy három torta után is maradtak komoly tartalékok. Persze a Válogatós Bandának még eper is csokival a legjobb, ezért kapott csokis rácsozást, bár azt nem árultam el nekik, hogy ehhez három kockányit használtam el :D. Marcipán hiányában a morzsa készíthető csak simán vaj-cukor liszt egyenlő arányú keverékéből, (10-10-10 dkg) de a liszt fele helyettesíthető is bármilyen darált csonthéjassal. A morzsába lehet tenni ízesítésként vaníliát,  fahéjat, reszelt narancshéjat, mindenki fantáziájára és jó ízlésére bízva,  szóval ez egy kamrapolc-kompatibilis süti, és 15 perc alatt be lehet tolni a sütőbe. Kerek formában csak egy kis tejszínhab vagy édes görög joghurt-réteg  választja el a marcipános-epres tortaszelettől.

Hozzávalók: (20x20-as szögletes formához 16-20 szelethez, 22cm-es kerek formához)

15 dkg vaj

2 tojás

10 dkg cukor

15 dkg liszt

1 tk. sütőpor

1 tk. vaníliakivonat/ 1 vaníliáscukor

30-40 dkg eper

-a morzsához:

3 dkg vaj

3 dkg liszt

3 dkg porcukor

csipet só

20 dkg marcipán

 A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A morzsával indítottam:  marcipánt kockákra vágtam, a vajat megolvasztottam,  belekevertem a cukrot, sót  azután a lisztet, villával összenyomkodtam a marcipánnal és a hűtőbe tettem.

Az alsó tésztalaphoz a lisztet és a sütőport átszitáltam - nem jó kihagyni, sok extra levegőt ad a tésztának.

A vajat,  a cukrot és a vaníliakivonatot kézi mixerrel pár perc alatt  habosra kevertem, simára kevertem a felvert egész tojásokkal, majd lapáttal forgatva egyenletesen belekevertem az átszitált lisztes-sütőporos keveréket. 

A sűrű tésztát egy 20x20-as mélyebb tepsi sütőpapírral bélelt aljába simítottam egyenletesen  egy kanál hátával - a két ellentétes oldalán lógjon túl vagy 5 cm-rel a sütőpapír, mert majd ennek segítségével lehet a sütés végén óvatosan kiemelni a puha   tésztát - rászórtam az epret - a nagyobbakat félbe-négybe vágva, majd rámorzsoltam marcipános tésztát.

 

Kb 40-45 perc a sütési idő,  félidőtől takartam, hogy  a morzsa ne nagyon piruljon meg.

Az étcsoki csíkozáshoz 3 kocka csokit olvasztottam meg  a mikróban 560 watton 3-4-szer átkeverve, pár másodperces körökben, és egy icipicit kivágott sarkó zacskó volt a célszerszám.

Az alsó tészta puha, de könnyű, az eper nem sül szét, de szaftos, a marcipán morzsa meg csak épp picit ropogós a tetején....

A piszkés-epres morzsasüti volt  a kiindulópont.

Citromos-fokhagymás krumplikarikák

Igen jön az újkrumpiszezon, a legeleslegjobb parázskrumplival legelöl, de azért a régit el kell használni... Jó régóta nincs nálunk olajban sütés, így vannak tartva a szegény férfinépek mifelénk, helyette van steakkrumpli sütőben sütve, kevés olajjal, sok fűszerrel. Ennek egyik variánsa ez a köret, ami nagydarab sült húsok mell való, de a citromos fokhagymás szaft a sok friss petrezselyemmel eteti magában is. Nem várt pozitívum, hogy a tepsibe sorakoztatás módja miatt a krumpli egyik fele pirult, a másik fele pedig fűszerekkel átitatottan omlós.

Hozzávaló:

1 kg sütni való krumpli
2 tk só
5 dkg vaj
4 gerezd fokhagyma
fél citrom leve és reszelt héja
kis csokor petrezselyem
bors

A jól  megmosott krumplit (héja maradhat) fél centis karikákra vágtam, leszárogattam és egy mély porcelán tálban, folpackkal szorosan letakarva 5 percre a mikróba tettem, a legmagasabb fokozatra.

Közben a petrezselyem kivételével az öntet hozzávalóit összekevertem - a vajat olvasztva), átforgattam a krumplit benne, lesorakoztattam a tepsibe és 200 fokon kb. fél óráig sütöttem. ( A tál alján maradt szaftot is egyenletesen száétlocsoltam a tepsiben lévő krumplin.)

Sütés közben még pár vajforgácsot  és 10 perccel a vége előtt az apróra vágott petrezselymet is rászórtam.
 

Tejfölös-epres brownie

Az ilyen recepteket szokás úgy elkezdni, hogy  "valami könnyebbet képzeltem el" :)

Az ötletet még a márciusi GoodFood címlap adta, ahol málnákat dobáltak nagyon gusztusosan egy hatalmas adag brownie-ba. Nálunk a  hétvégén az eddig a toplista első helyén tanyázó  mascarponés brownie alakult át, és a gyümölcs kicsit lejjebb tolja a szeletenként ezer kalóriás átlagot, az biztos. :) És a tejföl a mascarpone helyett szintén karcsúsít kicsit, igaz ? Tehát minden rendben, nyugodtan ehetünk belőle rögtön kettőt....És a mellé adandó tejszínhez szinte nem is kell cukor....

Hozzávalók: (20 darabhoz)

20 dkg vaj

10 dkg étcsokoládé

20 dkg cukor

5 dkg kakaó

csipet só

175 gr tejföl (20%-os!)

2 nagyobb tojás

1 tk. vaníliakivonat

8 dkg liszt

20-25  dkg eper

Az epret megmostam, megtisztítottam és kockákra vágtam.

A sütőt 165 fokra előmelegítettem.

A vajat felolvasztottam a mikróban, beletördeltem a csokit, simára kevertem (lehet vissza kell tenni őket egy körre együtt, csak ne forrósítsuk fel). Kicsit hűlni hagytam, addig kimértem a cukrot, összekevertem a kakaóval és a csipet sóval, a tojásokat felvertem, a tejföllel és a vaníliakivonattal simára kevertem. A cukros kakaót adtam először a vajas-csokis masszához, azután a tejfölös-tojásos rész jött, a végén pedig rászitáltam a lisztet. Kézi mixerrel simára kevertem.

Egy 20x20-as négyzet alakú ( süthetjük bármilyen más formában is, lényeg, hogy kb 400 cm2 legyen az alapterület :) - pl egy 22 centis kerek torta vagy piteforma is jó ) magasabb falú fémtepsit úgy béleltem ki sütőpapírral, hogy a széle jól túllógjon a tepsi peremén, hogy könnyen ki lehessen emelni belőle a sütit, ha kisült. Elsimítottam benne a sűrű masszát, megszórtam az eperrel, és az előmelegített sütőben 40-45 percig sütöttem. ( Utolsó 15 percben mehet a tetejére alufólia lazán, - ekkorra már szép vékony kérge van felül a brownie-nak -, hogy száradjon ki az eper.)

Belül  picit krémes marad, nem kell túlsütni!

A tejföl és az eper  miatt kevésbé ütősen édes, és nemcsak tejszínhabbal, de vaníliafagyival is nagyon finom.

 

Kakaós csiga

Azt hittem, ennek a posztnak majd ősszel jön el az ideje; ugyan ki akar kakaóscsigát sütni a májusi júliusban? Most viszont direkt jól esik bekapcsolni a sütőt esténként, és bár darázsfészek formában már van fenn egy recept, de ez külsőre is teljesen úgy néz ki, mint a bolti kakaóscsiga,  a gyerekek ezért borzasztó elégedettek, és még veszekedhetnek is a vacsora  végén, hogy kinek mennyi maradjon a másnapi tízóraira.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

2 dkg élesztő

kb. 2-2,5 dl tej

4 dkg cukor

1 tojás

3+2 dkg vaj

 csipet só

10 dkg cukor

6 ek. kakaó

Az elmorzsolt élesztőt elkevertem fél deci langyos tejben egy evőkanál cukorral, és 15 perc alatt felfuttattam.

A liszthez adtam a maradék cukorral, tejjel  és a tojással együtt, és a lágy tésztát  kézi robotgéppel 10 percig dagasztottam. Félidőben adtam hozzá  a 3 dkg olvasztott vajat és a csipet sót.

Langyos helyen, folpackkal lezárt mély tálban a duplájára kelesztettem (ez kb. 1 óra)

Enyhén lisztezett munkalapon kézzel jól átgyúrtam, és kb. 20x70 centiméteres téglalappá nyújtottam.

Megkentem 2 dkg olvasztott vajjal, egyenletesen megszórtam a cukorral és a kakaóval és a téglalap rövidebbik oldala felől feltekertem. Ujjnyi vastag csigákat vágtam, és hatosával sütőpapírral bélelt tepsire raktam. Ezután egy kistányér aljával ellapítottam a csigákat, majd letakarva újra keltek fél órát.

Előmelegített sütőben, 180 fokon kb. 10-15 perc alatt megsütöttem.

15-18 darab lesz belőle.

Spárgás pite baconnel és camemberttel

Oké, tulajdonképpen aki nem szereti a spárgát, az akár ki is hagyhatja belőle...Nálunk a zöld  nyerő (értve ezalatt, hogy  család felnőttebbik fele megeszi), de az, hogy csak úgy, a spárga magában aligvalamivel...az ugye nem ebéd. Mindjárt jobban hangzik a férfifülnek, ha van hozzá egy kis sajt, szalonna, így az alapul szolgáló vajastésztával már elmegy előételnek a spagetti elé :D Kicsit tartottam tőle, hogy a spárgát nem is lehet majd érezni, de szerencsére jól  sikerült eltalálni az arányokat, a camembert nem volt érett igazán, a leheletnyi kis pörcök pont kellettek, ja és ez a házi vajastészta ilyen formában is bizonyított.

Hozzávalók: (szerintem két személyre, ha főétel)

30 dkg leveles vajastészta (ennek az adagnak a fele a mélyhűtőből)

25 dkg spárga

1 db 125 gr-os camembert

4 szelet bacon

A spárgát alaposan megmostam, leszárítottam. A szalonnát apró kockákra vágtam és kis lángon kevergetve átpirítottam. A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A tésztát még előző este tettem át a normál hűtőbe, így tökéletes állagú volt annak ellenére, hogy nem lapokra nyújtva, hanem összehajtogatott fél tömbben fagyasztottam le. Enyhén lisztezett munkalapon 20x30-as nagyságúra nyújtottam (ez kb. késfok vastagság). Körben a szélétől befele egy centi széles részen - a tésztát át nem vágva - a kés hegyével keretet húztam.

A sajtot egészen vékonyra szeleteltem, kiraktam vele a keret belsejét, rárakosgattam a végüktől megszabadított spárgákat (az ment a levesbe), megszórtam a megpirított baconnel, meglocsoltam a kevéske kiolvadt zsírjával, tekertem rá kis borsot, a szélét körben tojássárgával megkentem és 20 percig sütöttem.

Ez az eddigi kedvenc spárgaétel nálunk, fogunk ismételni.