Epres sajttorta

Most írhatnám azt, hogy így néz ki egy elrontott sajttorta nálunk...

De valójában csak nem úgy néz ki, ahogy terveztem: zebra lett volna belülről, de a gondos számítgatások ellenére a sima vaníliás és az epres réteg belül szépen egybeolvadt sütés közben, és bár a tetején egész jól látszottak a halványsárga-rózsaszín körök, a maradék friss eperdzsemmel jól bekentem a tetejét: ha már nem lett zebra, akkor ne  nézzen ki felvágatlanul se annak. 

Gyanítom, az itt-ott megcsodáltak tartalmaznak valamilyen színezéket, és teljesen egyforma a két rész összetétele: így kerülhető el, hogy a krémrétegek ne alakuljanak át egymásba. De akkor hol az eper...?

És mivel a sajttorta rendesen tartalmaz tojássárgáját, hiszen az adja részben a sűrűséget, tudni kell, hogy a sárga-piros kombó sütéskor halvány-narancssárgás rózsaszínné alakul, már  ha igazi fotót látunk.

A lényeg azért, hogy  hozta az elvárt epres-vaníliás-sajtkrémes  ízt, a vékony friss dzsemréteg pedig még dobott ezen egyet, érdemes vele próbálkozni.

Hozzávalók:

15 dkg vaj 

18 dkg liszt

3. ek. cukor

50 dkg tejszínes krémsajt/soft cheese/ mascarpone

18 dkg cukor

1 tk.vaníliakivonat

csipet só

3 nagyobb tojás

-az eperízhez:

25 dkg eper

6 dkg cukor

A vajat éppcsak  megolvasztottam,  elkevertem a cukorral és a liszttel,  a kapcsos forma aljára és oldalára nyomkodtam ( kb 1,5 cm magasan), körben összecsavart alufóliát tettem a szélére, le ne dőljön középre a gondosan kialakított pereme,  és 180 fokon  10 percig elősütöttem. Ezután a  sütő hőfokát 165 fokra csökkentettem. 

Az epret villával összetörtem és a cukorral, kis lángon, kevergetve kb. 20 perc alatt sűrű dzsemmé főztem.

A krémsajtot egy nagy, mély tálban 3 percig a kézi mixerrel  nagy fokozaton habosítottam, alacsony fordulaton hozzáadtam a cukrot, a vaníliakivonatot, és  egy csipet sót. Ezután a krémet kettéválasztottam és rengeteget variáltam a tojásokkal:

Az egyik felébe egy egész tojás ment, a másik felébe pedig egy egész tojás, egy sárgája és a sűrű eperdzsemből 1,2 dl.

A tojásokat és a dzsemet csak annyi ideig kevertem a mixerrel, míg egynemű lett kevés, körülötte lévő krémmel, majd lapáttal összeforgattam a krém többi 90%-ával.  Így elkerülhető, hogy a felvert tojással sok levegőbuborék kerüljön a masszába, amitől azután rengeteg kráter jelenne meg sütés közben a torta felszínén.

A megsült kekszalapra egy kis merőkanállal váltogatva, középre öntve, egymás tetejére  szedtem a kétféle krémet, mintaszerűen alakultak a zebracsíkok, szépen tolták kifele egymást a váltogatott krémrétegek.

Egy teáskannában közben vizet forraltam.

Amikor kész lettem, a  kapcsos formát alul és körben 3 rétegben hajtogatott alufóliába burkoltam, nehogy a víz belefolyjon, egy nagyobb tepsibe raktam, a sütő középső rácsára tettem,  körbeöntöttem a lobogó vízzel, míg az alufólia engedte, és 165 fokon 65 percig sütöttem. A torta tetejére félidőtől lazán alufóliát raktam. A sütés végére kissé megemelkedik a torta,  - és ekkor még rezgős az egész - de azután kihűlés közben szépen visszasimul.

Mivel ez egy hideg, esős hétvégén készült, viszonylag gyorsan kihűlt a teraszon, majd a felvágáskor kiderült, hogy  szép homogén epres sajttortánk lett,  de eső ellen így is kiváló volt.

Mézes-kakukkfüves sült feta epersalsával és pirított mandulával

Bár valamikor télen mentettem el a receptet, igazi tavaszi előétel/gyors vacsora lett belőle ezzel a kis epres módosítással: a sós sajt és a méz eleve szuper párosítás volt, az ajánlott kakukkfűmézet már ki lehetett váltani friss kakukkfűvel, az eper és a mandula  meg  adta magát a "mi van még itthon" kérdésre. 

Az eredeti görög  feta egész jól megtartja az alakját, bár finom puha és kenhető lesz a sütés után; a német/hazai utánzatok lágyabbak és folyósabbak lesznek, de mivel ez klasszikus friss kenyérrel tunkolós/kenegetős fogás, a legegyszerűbb mindig, akármelyik sajtváltozatot is használjuk, egy hőálló formában sütni.

Szerintem nagyon jó lehet érett sárgabarackkal és dióval, sárgadinnyével és mandulával is  - mi biztos kipróbáljuk.

Hozzávalók: (4 személyre, előételnek)

20 dkg fetasajt

2 ek. olívaolaj

8-10 szem mandula

néhány szál friss kakukkfű

2 kk. méz (én hársmézet használtam)

kevés frissen őrölt bors

10 dkg eper

A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A fetasajtot kerámiatálakban elosztottam, meglocsoltam az olaívaolajjal és kb.6-8 percre a sütőbe raktam, a tepsire mellészórtam a mandulákat.

Addig az epret apróra vágtam, a kakukkfű levélkéit a száráról lehúzogattam.

A sajtot és a megpirult mandulákat kivettem, a sütőt grillre kapcsoltam át. A sajtot megkenegettem a mézzel, megszórtam a kakukkfűvel és tekertem rá kevés borsot. A sajt grill alatt 4-5 percig pirult, kivéve szórtam rá az epret, a már előbb kivett és kicsit kihűlt mandulát és már lehetett is tunkolni.

Az eredeti recept: itt. 

Horvát diós - csokis kalács (povitica)

Már nem először próbálkoztam ezzel a csodálatos sütivel, ami, azt kell mondjam, a legfinomabb töltött kelt tészta, amit ismerek: a horvátoknál általában karácsonykor készül, ezért meglehetősen munkás és alapanyagokban sem szűkölködő kalácsféle. Biztos, hogy a horvát nagymamák a rétestészta vékonyságúra, asztalterítőn húzkodott tésztára rá tudják egyenletesen kenni a sűrű tölteléket úgy, hogy természetesen nem szakad ki a hártyavékony tészta, az első alkalommal nem igazán jártam sikerrel. 

Ezért kicsit visszavettem a tésztanyújtásból, a vajjal csak megkentem a tésztát és  a töltelék száraz hozzávalóit szórogattam, majd ezután jött a tej, ami szintén kevesebb az eredeti receptnél, mert elsőre el is áztatta belülről a tésztát - ezekkel a módosításokkal pont úgy nézett ki a sütemény, mint más fényképeken. :)

Bár elég hosszú a lista, és munkásnak is tűnik, de igazából nem kell több törődés neki, mint egy kuglófnak vagy egy aranygaluskának, és a májusi novemberben nagyon jól esett begyújtani a sütőt és vigasztalódni a zuhogó esőben egy karácsonyi kaláccsal.

Hozzávalók:

1,2 dl tej

4 gr szárazélesztő
1 kk. cukor
2 ek langyos víz
1 kk. liszt

4 dkg cukor
1  tojás
30 dkg liszt
3 dkg vaj
1 kk só

-a töltelékhez:

25 dkg darált dió
4 dkg kakaó
10 dkg cukor
5 dkg olvasztott vaj
fél dl tej
1 tojás

A tejet kissé felmelegítettem, belekapartam a vaníliarúd magjait és félretettem, hogy langyosra hűljön.

Az élesztőt, pici cukrot, a kevés  lisztet elkevertem, a langyos vizet is hozzájuk adtam és hagytam felfutni.

A langyos tejben elkevertem a cukrot és a tojást, majd a felfutott élesztőt, hozzáadtam a lisztet,  az olvasztott vajat és a sót.

Fényes. lágy tésztát dagasztottam kb. 10 perc alatt, amíg el nem vált a tál falától.

Letakarva, langyos helyen másfél órát kelesztettem.

Két részre osztottam és egyenként kb. 50x35 cm-es téglalappá nyújtottam. Megkentem az  az olvasztott vaj felével, a tojás sárgájával, megszórtam a dió és  a cukor felével, rászitáltam a kakaót, majd megcsöpögtettem a tej felével.

A hosszabbik oldal felől feltekertem és 35x10 cm-es, sütőpapírral bélelt fémformába U alakba helyeztem be. ( Míg átemeltem a tésztát, még szépen nyúlt a tekercs.)

Ugyanígy jártam el a másik felével, és az előző tekercs tetejére hajlítottam.Megkentem az enyhén felvert tojásfehérjével, megszórtam kevés cukorral, még 15 percet pihentettem.

180 fokra előmelegített ütőbe raktam, 15 percig így sütöttem, majd  a hőt  levettem 150 fokra és még további 45 percet sütöttem. 

Rácson, fél óráig még a formában, majd abból kivéve hűtöttem ki.

Sokmagvas-sokgabonás zabpehelykenyér

Az utóbbi idők legjobb kenyérreceptje ez, a rengeteg ropogós  maggal, mély, pirult ízzel. Lazán eláll napokig, csak érnek az aromái, nem mellesleg borzasztóan telít, nem fordulhat elő, hogy hipp-hopp eltüntetjük a cipó felét még vacsora előtt. Bármily hihetetlennek tűnik, tökéletesen összeáll a massza élesztő, bármiféle liszt állagú összetevő és dagasztás nélkül is, és ha kihűlt, tökéletesen szeletelhető.

Tejmentes, ha a zabpehely gluténmentesen kezelt (olyan helyen vagy úgy készül, ahol nem szállhat/keveredhet  bele pl.búzaliszt) akkor gluténmentes is teljesen, élesztőmentes, sőt lehet, paleo is (nem tudom), egyszóval minden olyan  szempontnak megfelel,  ami manapság csomó embernek csomóféle okból fontos.

Nekünk meg csak egyszerűen nagyon ízlik, szóval be kell valljam, amikor kitaláltam, hogy kipróbálom ( mert olyan jól nézett ki a fotón) csak az alábbiakat kellett hozzá beszereznem: hajdina, köles, útifűmaghéj, chiamag. 

Nem is rendes gasztroblogger pedig, akinek a konyhájában ne lenne mindez alapból, de hát ez van.

Nagyon minimális mértékben tértem el az eredeti recepttől, hogy ne kelljen 5 grammokat méregetni, szezámmag nagy tételben volt itthon, így a lenmagot részben lecseréltem rá,  mandulám viszont nem volt annyi itthon, így részben tökmaggal helyettesítettem, de szerintem nyugodtan lehet akár diót is - inkább hosszúkásra vágva, mint simán durvára, hogy ne "morzsálódjon"-  belerakni, ha nem akarunk aranyáron lapkamandulát venni, vagy csak tökmagot használni, ugyanolyan finom lesz. Simán ellehet magában eszegetni ( mondjuk egy szelettel jól is lehet lakni szerintem) de szuper csak vajasan, vagy sajtokkal, sajtkrémekkel, halas kencékkel, olajbogyóval, tényleg mindennel.

Hozzávalók:

15 dkg  napraforgómag

5 dkg  szeletelt mandula

5 dkg tökmag

6 dkg  hajdina

6 dkg  köles 

20 dkg  aprószemű zabpehely

5 dkg  lenmag

3 dkg szezámmag

3 dkg útifű maghéj

3 dkg  chia mag

2 teáskanál finom tengeri só

2 evőkanál  juharszirup (méz is megfelelő)

4 dkg  olívaolaj

6,4 dl víz

A sütőt 160 fokra előmelegítettem és egy nagy tepsiben szétterítettem az első négy hozzávalót és 10 perc alatt megpirítottam.

Amíg pirult, öszemértem egy nagy tálban a többi száraz hozzávalót, elkevertem, majd hozzáadtam a pirult keveréket is, azokkal is átkevertem, majd  a juharszirupot, olívaolajat és a vizet.

A sűrű masszát nedves kézzel, egyenletesen egy sütőpapírral bélelt 25x10 -es fém doboz sütőformába nyomkodtam, úgy, hogy legyen egy kis púpja is középen - nem kel, ugye, de úgy fog kinézni, mintha.

2,5 órát letakarva állni hagytam, majd 200 fokra előmelegített sütőben 1,5 órát sütöttem.

Néhány perc pihentetés után kivettem a formából, rácsra raktam, a sütőpapírt lehúztam róla  és hagytam kihűlni. Csak ezután lehet szeletelni, és kell neki 2-3 óra a teljes kihűléshez.

A recept erről a szuper blogról jött.

Lazacos-spárgás pite

A múlt héten volt szerencsém részt venni egy, a Bocuse d'Or-hoz kapcsolódó gasztroeseményen, aminek nem titkolt célja a norvég lazac népszerűsítése volt. Nem is akárkik, hanem a norvég  Flying Culinary Circus séfjei főztek vagyis inkább: hidegen füstöltek (lazacot),fagyasztottak (nitrogénben) wasabis szószt - ezt is lazachoz - posíroztak - igen, lazacot, levesbetétként. A Népeknek (meg nekem is)  itthon igencsak elkerekedett a szemük amikor kiderült, hogy ki mindenkinek főztek már, de ekkor már késő volt reklamálni, hogy miért nem viszem őket magammal. És bár a folyékony nitrogén alkalmazása meg a hidegen füstölés nem megy itthon, azért az ott kapott kis receptes füzetecskéből pont időszerű volt kipróbálni egy spárgás-lazacos receptet. (És igen, a Népek passzolták a spárgát, inkább morzsás lazacot kértek, ilyesmi lett.)

Hozzávalók: (23x30cm-es tepsihez)

20 dkg liszt
8 dkg hideg vaj
1 kk. só
1 tojás
2 ek tejszín
25 dkg lazacfilé
kb. fél csomag zöldspárga
1 doboz Philadelphia krémsajt
2 tojás
2 dl tejszín
2 gerezd fokhagyma
2 ek citromlé
bors és só

A lisztet és a vajat a késes aprítóban megpörgettem, hozzáadtam a sót, tojást és a tejszínt is, míg el nem kezdett összeállni, ezután kézzel gyorsan összegyúrtam és 15 percre a hűtőbe raktam.

A spárgát megmostam, ahol roppant, a szárát eltörtem, a vastagabb végeket elraktam levesnek. Kevés vizet forraltam és 2 percre a lobogó vízbe dobtam a spárgát, majd leszűrtem, hideg vízzel leöblítettem.

A tésztát a tepsi méretére nyújtottam, hogy legyen jó centi pereme is, az alját megszurkáltam és 10 percig 180 fokon elősütöttem.

Addig a tejszínt, a krémsajtot és a tojásokat elkevertem, sóztam és borsoztam. A fokhagymát lereszeltem, elkevertem egy ek. citromlével és állni hagytam. A lazacot csíkokra vágtam, egy ek. citromlével meglocsoltam.

A lazacot és a spárgaszálakat elrendeztem az elősütött tésztán, az öntethez kevertem a citromos-fokhagymás keveréket, (Így, a citromlé miatt csak nagyon enyhén érződik majd a fokhagyma, nem lesz nyers és csípős íze.) a tésztára öntöttem és kb. 20 percre visszaraktam a sütőbe.

Kókuszos-epres csiga

A kókuszos buci csak szimplán is nagyon bejött mindenkinek, a csokis-kókuszos verzió, mondanom sem kell, szintén aratott, de ennél az epres változatnál csodálatos módon mindenki egyetértett: ez az eddigi legjobb. 

A kész, pihepuha, foszlós  csigák alja úszik a sűrű, langyos, kókuszos szaftban, belül meg ott az üde eper, tetején a ropogós kókusz és mandula - nagy fantázia nem kell hozzá, hogy elképzeljük, mégis mi indíthatta meg így a Milka Csoki Frakció megátalkodott tagjait.

Hozzávalók:

40 dkg liszt
1/2 dl langyos víz
4 dkg cukor
2.5 dkg friss élesztő
1 db 400 ml-es  kókusztejkonzerv elfelezve (ez most az Auchanból jött, és nagyon sűrű, jó minőségű cuccnak bizonyult) 
3 dkg vaj
másik 4 dkg cukor
1 csapott ek. étkezési keményítő

a töltelékhez:
6 ek. cukor
2 tk. vaníliaőrlemény
10 dkg aprószemű kókuszreszelék
40 dkg eper

A langyos liszt közepébe mélyedést készítettem, belemorzsoltam az élesztőt, megszórtam  egy teáskanálnyi cukorral, ráöntöttem a langyos vizet, elkevertem és letakarva 10 perc alatt megfuttattam.

A vajat és a kókusztej felét is meglangyosítottam és összekevertem őket a 4 dkg cukorral.

A lisztet elkevertem a felfuttatott élesztővel, hozzáadtam a vajas-kókuszos-cukros keveréket és 5 perc alatt fényes, sima tésztává dagasztottam a robotgéppel. A tálat szorosan lefolpackoztam és a tésztát  langyos konyhában 1 órát kelesztettem.

A cipót kétfele osztottam és külön-külön kb. 40x20 cm-es téglalappá nyújtottam. Megszórtam a vaníliaőrleménnyel elkevert cukor és a kókuszreszelék felével,  az apró kockára vágott eper felével, a a rövidebbik oldal felől szorosan feltekertem, és kb. 1,5 cm-es szélességű csigákra vágtam egy igazán éles késsel és egy nagy, 28 cm-es formába raktam. (Szellősnek néz ki  ekkor még, de nagyon szépen megkel még ezután, majd a sülés közben, tehát nem kell szorongatni.)

A másik felét is ugyanígy készítettem el, azt egy kicsit kisebb kerámiaformába raktam, így vastagabbra vágtam a szeleteket, kevesebb csigám legyen, hogy elférjenek.

Újabb 45-50 perces kelesztés alatt a csigák teljesen betöltötték a formákat.

A sütőt közben 190 fokra előmelegítettem, a másik 4 dkg cukrot és a keményítőt elkevertem, hozzáadtam a kókusztej maradékához és mielőtt a bucikat a sütőbe raktam volna, meglocsoltam őket a kókusztejes keverékkel. A tetejét megszórtam kókuszreszelékkel, kevés lapkamandulával és 20 perc alatt sütöttem készre.

Cheddaros csavart csiga

Pár hete rendszeresen készül ez a csiga nálunk, és emelni is kellett már az alapanyagok mennyiségét, mivel pillanatok alatt bevacsorálják a Népek, és követelik a másnapi tízórai-adagot is belőle.

Az egészen tempós elkészítést egyrészt a porélesztő biztosítja, másrészt pedig ez az elég hihetetlen technika, a 10 másodperces dagasztás, amit évekkel ezelőtt próbáltam már  -  például ennél a lilahagymás-olívabogyós kenyérnél  - és nagyon meggyőző volt, ideje volt leporolni a receptet. Igaz, a hétköznapokban a 4x10 másodpercet lerövídítettem, meg nem is főzök vizes-lisztes alapot sem, de így is szuperkönnyű, foszlós, pihe-puha péksüti lesz belőle.

Hozzávalók:
(kb. 10 db csigához)

40 dkg liszt
7 gr szárazélesztő
2,5 dl tej
1 kk. cukor
5  dkg vaj
1 tk só
15 dkg vörös cheddar

A lisztet elkevertem a sóval,  meglangyosítottam a mikróban, a közepébe mélyedést csináltam, beleszórtam a cukrot és a szárazélesztőt, a langyos tej felét hozzáöntöttem, és hagytam felfutni. Hozzáadtam a többi tejet, és a megolvasztott vaj nagyobbik felét.

Csak annyit dagasztottam a kézi mixer dagasztókarjával, amíg összeállt a tészta, majd kézzel gyorsan simára gyúrtam. 10 percet letakarva pihentettem a munkalapon és közben 10 másodpercet (igen, másodpercet) gyúrtam, újabb 10 perc, újabb 10 mp dagasztás és kész, lehetett nyújtani: 40 x 20-25 cm-es méretűre.

Ezután megkentem a maradék olvasztott vajjal, ráreszeltem a sajtot, kicsit megnyomkodtam, majd kb. 2 cm széles csíkokra vágtam. A csíkokat ferdén megsodortam (könnyebb, ha mindkét végéről sodorjuk) , azután csigába tekertem, a külső végét középre kanyarítottam és hozzányomtam a közepéhez. 20 perc sütés után kész a légies, vajas-sajtos csiga.