Ajándék a szülinapra

Az elsőt kihagytam, mert ugyan kit érdekelhet ez. A másodikat is, mert mi van, ha jön összesen három komment, micsoda csalódás, és én ilyen szociálisan érzékeny, introvertált figura vagyok, nehezen tenném túl magam az ilyesmin.

De most!

Most kitaláltam:)! Sok - inkább ki nem mondott - érzelmes szó helyett egyszerű és nyilvánvaló megvesztegetéssel szeretném megköszönni mindenkinek - állandó olvasóimnak és az ide kommentelőknek - az ideirányuló figyelmét, mert sokkal, sokkal többet kaptam ettől a helytől és az itt és ezen keresztül megismert emberektől, mint amit bármikor el tudtam volna képzelni. És ezenkívül kaptam még egy - újabb - lehetőséget az eddigiek mellé, ahol lehetek kíváncsi, változhatok, tanulhatok, fejlődhetek - remélem - mindezt úgy, hogy szeretem is csinálni.

Először is az állandó olvasóimnak szeretném viszonozni azt, hogy annak ellenére, hogy én hivatalosan, a Google rendszerén belül kettő (azaz 2 db) blog rendszeres olvasójaként vagyok regisztrálva - bár valójában ennél sokkal-de-sokkal többet olvasok, főleg a gasztro.blog.hu-nak köszönhetően - ők mégis megtiszteltek állandó figyelmükkel.
Május 30-ig regisztrált állandó olvasóim között a harmadik blogszülinap alkalmából 3 macaron-csomagot sorsol ki a véletlenszám-generátort helyettesítő kicsi kéz.

Nekik semmit nem kell tenni, csak idefigyelni - ahogy mindig teszik - június harmadikán, hogy ha a szerencsések között vannak, e-mailben megbeszélhessük, hogyan jusson el hozzájuk az ajándék.

Természetesen azok sem maradnak ki a jóból, akik "csak" egyszerű (bár igen jó ízlésű :)) olvasók, akik nincsenek a Google-rendszerben, vagy bár bloggerek, de ugyanolyan hanyagok ezzel a kényelmes modullal kapcsolatban mint én, vagy utálják az ilyesfajta lajstromokat meg egyáltalán. Az ő kommentjeik június 3-án éjfélig érkezzenek be ehhez a bejegyzéshez. Kérem, hogy a "Névtelen" kommentekhez a vezetéknevetek kezdőbetűjét és egy keresztnevet biggyesszetek, a sorsolás és a beazonosítás egyszerűbbé tétele miatt.
Ha lehet, egy étel nevét várom, amit szerettetek a blogról, vagy szeretnétek látni itt - ez a játék nem az én ünneplésemről szól, hanem az olvasóiméról, akik nélkül nem lenne sok értelme csinálni az egészet.

A nyeremény szintén 3 macaron-válogatás, a sorsolás mint fentebb, és lelevelezzük az átadást- eljuttatást.

Boldog blogszülinapomat Nektek!!!!!!

Meleg csokoládétorta karamellizált eperrel

k

Hát ez már majdnem tökéletes :). Csináltam már az eredeti recept szerint karamellizált banánnal is, azóta fejlődött a krém benne, de még mindig nem olyan, mint amilyennek Monsieur Hermé leírta. Ennek a sütinek a titka a töltelék, a csokikrém, amit épp csak meg kell sütni, nem szabad hűtőbe tenni, hanem kihűlés után szobahőmérsékleten, a még-épp-nem-olvadós-fényes-selymes fázisban kell tálalni. Valószínűleg egy kevésbé szabados korban elfogyasztása után egyből vezekelni kellett volna, mekkora mázli, hogy manapság csak a bevitt kalóriák miatt érezhet lelkifurdalást az, aki hajlamos ilyesféle önmarcangolásra. A mi családunkban nem ismerek ilyeneket, sőt a maradékot még reggelire is képesek elfogyasztani,"nehogy megromoljon" felkiáltással.

Hozzávalók: (26 cm-es formához)

- a tésztához:

20 dkg liszt

13 dkg vaj

6,5 dkg porcukor

1 nagyobb tojás sárgája

1 kk. vaníliakivonat

fél citrom reszelt héja

csipet só

-a töltelékhez:

14 dkg jó minőségű étcsokoládé (legalább 60% kakaótartalommal)

11 dkg vaj

3 tojás sárgája

1 egész tojás

2 ek. cukor

- a karamellizált eperhez

30 dkg eper(ne legyen túlérett)

8 dkg cukor

3 dkg vaj

2 ek. rum


A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A hideg, felkockázott vajat, porcukrot és lisztet összeaprítógépeztem és gyorsan egynemű tésztává gyúrtam a többi hozzávalóval. 30 cm átmérőjű körré nyújtottam a lisztezett munkalapon, így épp 2 centis pereme lett körben. Jól megszurkáltam - nem is kellett vaksütni - és 15 perc alatt majdnem készre sütöttem.

Ez is a klasszikus omlós tészta, és szerintem sokkal könnyebb vele dolgozni, mint az eredeti recept szerinti paté sucréé-vel, úgyhogy az első tapasztalatok után itt egyszerűen lecseréltem, bocsánat Monsieur, a lényeg úgyis az a mi belül van, nem?

Amíg a tészta sült, karamellizáltam az epreket, amiket jó félcentis szeletekre vágtam. A vajat felforrósítottam egy teflonserpenyőben, megszórtam a cukorral, és amint kezdett pirulni, hozzáadtam az epreket, nagy lángon tartottam és 2 perc után a másik oldalukra fordítottam. Újabb 2 perc után levettem a tűzről és meglocsoltam kevés rummal. A legszebb darabokat félretettem díszítésnek, a többivel kiraktam a torta alját.

A visszamaradt epres-rumos karamellszósz - a szakács jutalma :).



A krémhez a tojássárgákat és az egész tojás elkevertem, de óvatosan, mert nem szabad, hogy a tojásfehérje kicsit is felverődjön, mert nem lesz sima a krém. Ez a gyakorlatban szerintem majdnem lehetetlen, valamennyi levegő fog belekerülni, de legyen minél kevesebb.

A vajat is és a felaprított csokit külön, vízfürdőben felolvasztottam. Itt jön a szokásos Hermé-féle konyhai kémia.
Mindkét cuccot visszahűtöttem 40 fokra. Sajnos a hússütés közben egy percre bennhagytam a húshőmérőmet a sütőben délelőtt, ezt egy kicsit zokon vette, így úgy kellett találgatni a mutatott értéket, mint a negyedikesek logikai feladataiban a "mi lehet a meccs eredménye ha ez látszik a digitális eredményjelző táblán: " - és akkor oda van rajzolva pár vízszintes meg függőleges vonal...
Szóval 40 fok. Akinek nincs ilyen kis kínai szerkezete mint nekem - ami azóta dicséretesen meggyógyult, bár a kijelző borítása kissé hullámos maradt - az se aggódjon, mert én is csak nagyjából becsültem inkább ezt a 40 fokot - épp melegebb a kézmelegnél. Szóval a két negyvenfokos anyagot, először a vajat, majd a csokit kell belekeverni az összekevert 3 tojássárgába és egész tojásba. Nagyon lassan. A krém titka ugyanis a hőmérséklet és az, hogy semmiképp nem keverjünk levegőt bele. Ezt a banános változatnál elrontottam, a krém teteje tele volt kis köröcskékkel, amik a levegőbuborékok miatt születtek. Most már jobb volt, és belül tökéletes, de még mindig nem volt meg az a gyönyörű fényes, sima felszín.
Ezután jött bele a két evőkanál cukor még, majd az eprekkel kirakott tortaaljzatba öntöttem a kész krémet, és 190 fokon pontosan 11 percig sütöttem. Miért addig? Mert a Mester ezt írja. Ha 11, akkor 11, de legközelebb kicsit lejjebb veszem a sütőt, talán 180-ra, mert valószínű, picit túlsütött lett a krém.

Kihűlve tálaljuk, de hűtőbe tenni nem kell, sőt nem szabad.

Epres-joghurtos tartelette

A tökéletes maradékhasznosítás eredménye látható a képen: egy pie alakba átlényegült Rákóczi túrósból maradt felesleges tészta és az egyébként is túlméretezett tojáshab keresett formát magának, így lett ez, kicsit a Sült Alaszkára hasonlító semmiség belőle. A fagyival töltés nem is jutott eszembe a hideg viharok miatt, a tojáshab némi görög joghurtos és epres tölteléket rejteget. Az omlós tésztakosarak nagy előnye, hogy megsütve kiválóan elvannak a hűtőben vagy akár csak egy jól záródó fémdobozban jópár napig; ha ránkjön a sütiehetnék, váratlanvendég-csordák törnek ránk, vagy nem váratlanok, de minimalizálni akarjuk a konyhában eltöltött órák számát, de legyen azért valami édesség is is, akkor amíg melegszik a grill, felverjük a habot és 10 perc alatt kész a desszert.


Hozzávalók:(4 személyre)



-az omlós tésztához:

10 dkg liszt

6,5 dkg vaj

3 dkg porcukor

1 kicsi tojás sárgája

fél tk. vaníliakivonat

csipet só

-töltelék:

1 ek. eperdzsem

20 dkg eper

2 natúr joghurt - szűrőben legalább fél napig lecsöpögtetve, vagy 1 készen vett

1 tk. porcukor

-a tetejére:

1 tojásfehérje

5 dkg cukor



A tojás kivételével a tészta összes hozzávalóját hidegen aprítógépbe raktam és morzsássá kevertem. Kézzel gyorsan belegyúrtam a tojássárgáját is, és pihentettem fél órát a hűtőben. (Ez a klasszikus arányú omlóstészta receptje, ezt használom a Rákóczi túrós alapjának, de bármilyen édes pite vagy pie alapjának is tökéletes.)

A sütőt 190 fokra előmelegítettem.





A fél centinél kicsit vékonyabbra nyújtott tésztával kibéleltem a formákat, alufóliát tettem rá, kiöntöttem a sütőlencsémmel, 10 percig így, majd további 5 percig a lencsétől és az alufóliától megszabadítva sütöttem. A kész sütik alját eperdzsemmel kentem meg.

A felkockázott epret a cukorral elkevert joghurthoz adtam és igazságosan elosztottam a tortácskákban.

A fehérjét félig felvertem, majd a lassanként hozzáadagolt cukorral kemény habbá vertem.
A tojáshabbal megkentem a sütik tetejét, kicsit meghúzogattam a villa végével a külcsín kedvéért.



A sütő grilljét 200 fokra állítottam, betoltam alá a sütiket, 2 perc kellett hogy színt kapjanak, ezután a kikapcsolt, nyitott ajtajú sütő alsó részében száradt a hab még vagy 10 percig - ha nincs grill funkciónk a sütőben, akkor a legnagyobbra kell venni a hőfokot, és kicsit tovább benntartani magas hőfokon, majd ugyanígy szárítani.

Ha fagyival töltjük, akkor a kész tésztát mindenképp hűtsük ki, sőt jól be, sőt akár fagyasztani is lehet a töltés előtt vagy negyedórát - utána pedig így járjunk el.

Fehérboros-zöldfűszeres újkrumpli

Szokás szerint, most is biztonsági játékot játszottam. A kiskorúaknak petrezselymes újkrumpli (...de BIZTOS megeszitek a petrezselymet?? - mert a levesben nem...) , nekünk meg valami más.
Már az elnevezése ígéretes - amihez kell másfél deci száraz fehérbor, az már nehezen rontható el. (márha a bor jó... rosszal főzni se érdemes) Így is lett, még a héten ismételünk. Ráadásul a petrezselymes újkrumpli csak szomorkodott az asztalon, meg félretolva a tányérokon, mert a Válogatós Banda megint rájött arra, hogy a krumplipürén meg a sültkrumplin - na és a petrezselymesen - túl is van élet; a háttérben bujkáló sertésszűzről nem beszélve, abból már alig elég két megtermett példány, de ennek örülünk, hátha egyszer tényleg jó ízlésük lesz a gyerkőcöknek.
Csak annyit még, hogy ha jól emlékszem, az ekkora kis fikarcnyi krumplik a nagymamámnál egyenesen mentek a disznóknak, dehát változnak az idők, most parázskrumplinak hívják, és ilyen köretnek tökéletes, teljesen átjárta a bor és a fűszerek aromája.

Hozzávalók: (köretnek 4 főre, önálló vacsorának 2 főre)

80 dkg aprószemű újkrumpli

2 ek olívaolaj

4 dkg vaj

3 dl száraz fehérbor

2 gerezd fokhagyma

2 babérlevél

4 levél zsálya

2 ág rozmaring

só

A jól megmosott krumplikat akkora ( jó nagy) serpenyőbe raktam, hogy egy rétegben elférjenek, és a felforrósított olívaolaj és vaj keverékén egyszer teljesen megfordítva és közben rázogatva is átsütöttem őket - kb 10-15 percig, ekkor már szépen barnult a héjuk. Ezután rájuk öntöttem a fehér bort, hozzájuk raktam az összes fűszert, és egy jól záró fedővel lefedve puhulásig pároltam, ez kb. 20 percig tartott. A végén a bort elpárologtattam majdnem teljesen, a szuper fűszeres szafttal meglocsolva kísérték krumplik a majdnem szimplán sütött húst.
Ez most nálunk a top köret, de egytálételnek is tökéletes.

A recept minimális átalakításokkal innen jött.

Spárgás/újhagymás sörkorcsolya

Mikor is készült ez? Úgy két hete...
Mielőtt Yolanda ittragadt a Kárpát-medence felett (adományvonal: 1749), ezer más baj mellett mondjuk azt is eredményezve, hogy tonnaszám kell majd szórni annak, aki ebből remél megélni, - és nem tette tönkre már most a terményét az időjárás - a gombaölőt az összes létező fóliás és szabadföldi növényre...

Egyébként pedig ez egy aligrecept, csak ötlet inkább, hogy végre elfogyjon a spárga a hűtőből, újhagyma pedig már van a kertben, és szerintem azzal kicsit ütősebb, nem olyan kifinomult enyhe íz, mint a spárgával sütött, de a sörhöz jól csúszik mind a kettő.


Hozzávalók:

mélyhűtött leveles tészta (szögletes)

spárga és újhagymaszálak

1 tojás sárgája

só

bors

reszelhető kemény sajt (én grana padanot használtam)


A leveles tésztát ki se nyújtottam: csak megkentem a felvert tojással, egy lapra fektettem 3 szál spárgát/újhagymát, jól megsóztam-borsoztam, reszeltem rá kevés sajtot és a másik lapot a tetejére fektetve a zöldségszálak közötti részt jól lenyomkodtam. Éles késsel keresztben 3 mm vékony szeletekre vágtam és 200 fokos sütőben 20 perc alatt aranysárgára sütöttem.

Olajbogyós változatban itt.

Lazac, spárga, tagliatelle

Mégis van még egy kis spárga. Maradék lazac, mert a rizottóhoz nem kellett mind - elnézést, lefagyasztottam...Maradék mascarpone a brownie miatt. És szerintünk a legfinomabb olasz tészta, a tagliatelle, bár fogalmam sincs, hogy pusztán azért, mert más az alakja, és csigákba van tekerve, lehet-e tényleg más íze, vagy ezt csak elképzeljük. Jó, a spenót miatt ennek biztos, de épp ilyen volt otthon.
Szóval csupa maradékból így lesz hétköznapi luxus tésztaebéd, jár hozzá jobbféle sajt, vagy egyszerűen csak felejtsük le róla, az se nagy tragédia.
Sajnos itt nem részletezendő okok miatt nem tudtam magam beleélni tökéletesen a luxusba, de annyira jó volt, hogy máskor is szervezünk egy ebédet Tiffanynál.


Hozzávalók: (2 személyre)


25 dkg tagliatelle tészta

8 dkg füstölt lazac

8 dkg mascarpone

15 dkg spárga

1 ek vaj

só

bors


A tésztát lobogó vízben kifőztem. Amíg főtt, egy serpenyőben a vajon megpároltam a spárgát, hozzákevertem a mascarponét, sóztam, borsoztam, összeforraltam és hozzáadtam a csíkokra vágott lazacot.

Rászedtem a kifőtt tésztát, összekevertem, kevés grana padano, biztos lesz ismétlés, még ha spárga már nem is.

VKF!-XXIV. Fahéjas-fehércsokis blondie

Drága Aphrodité!

Először is... az a kínos kezdet, ugye. Hogy kikelni egy hm... kasztrátum által kiváltott habokból. Nem csodálkozom, hogy az Erinniszek ugyanekkor a vércseppekből születtek. Vagy esetleg mégis a másik sztori igaz, hogy Zeusz számtalan szerelmi kalandja közül egyiknek a szülötte vagy? Ismerjük őt, végül is nem lehetetlen.

A partraszállásról csak annyit, az ízlésed jó, mert ha már a konyhánál tartunk, a Szent Jakab - kagylónál finomabbat tengerből nem nagyon tudok elképzelni. Azt viszont kissé hatásvadász - már a külsődön túl - hogy a lábad nyomán mindenféle csodás növény bújt elő a földből - az afrodiziákumok. Na és emellé a galambok, delfinek meg a hattyúk - igazi giccsparádé, még a verebek és a nyulak sem segítenek rajta.

Héphaisztoszt, ugye, hagyjuk szegényt. Zeusz hozta össze ezt a szerencsétlen frigyet, de csak ártott vele mindenkinek.Hiába kovácsolt neked a férjed ékszereket, sőt egy csodás övet is, csak azt érte el vele, hogy még kívánatosabbá tett a népek előtt. Aresz, Adonisz, Dionüszosz, soroljam...?

Igen, tudom, hogy a viszály almáját Erisz gurította, na de ki ígérte Helénát Párisznak???

Mégis... a világ kétségtelenül végtelen unalmas, szürke, egyhangú és örömtelen lenne nélküled.

U.i.:Aktuálisan csak annyit kérnék, hogy intézz el valahogy pár napos délutánt, hogy lehessen érezni a virágzó akác illatát.


Hozzávalók:


22 dkg vaj

12 dkg fehércsoki

20 dkg cukor

fél kk. fahéj

2 kk. vaníliakivonat

12 dkg mascarpone

3 nagy tojás

csipet só

10 dkg liszt

-a tetejére:

17 dkg fehércsoki

6 ek. tejszín

3 dkg vaj


A sütőt 160 fokra előmelegítettem.

A vajat felolvasztottam, fel is melegítettem, és beletördeltem a csokoládét, vártam egy kicsit, míg az is megolvadt és simára kevertem. Hozzáadtam a cukorral elkevert fahéjat.

A kézi robotgéppel összekevertem felvert egész tojásokat a mascarponéval, belemixeltem a csokis keverékbe (nem kell agyonkeverni, épp csak legyen egynemű), hozzáadtam a csipetnyi sót és a vaníliakivonatot, majd belekevertem az átszitált lisztet is.

A 20x20-as formám kibéleltem sütőpapírral és elegyengettem benne a sűrű masszát.

45 perc sütés után a süti felülete(és az oldala is, ahogy a képen látszik) száraznak tűnt, de épp ekkor tökéletes: a hajszálvékony felület alatt egyenletesen krémes belső rejtőzik.

A formából kiborítottam, és a tulajdonképpeni alsó részét vontam be a mázzal:

A tejszínt felforrósítottam, belekevertem az apróra tördelt csokit, simára kevertem, és a végnén hozzáadtam a puha vajat is.

A recept a mascarponés brownie alapján készült, kevés módosítással. Ugyanígy érvényes rá a szabály, hogy szobahőmérsékleten tálaljuk, és a díszítésnek szánt eper jólesik a sűrűn édes fehércsoki mellé.
Nyugodtan lehet felezni is a receptet, és mondjuk egy dobozformában kisütni; nálunk ennyi is elég volt vasárnapi desszertnek, és 6-8 adag így is kijön belőle.

Ja és a fahéj, mint afrodiziákum: melegít :). Ezért is jó ebben a pocsék időben.