2011. szeptember 26., hétfő

Fügés-kéksajtos tartelette



Nemrizs, nemkrumpli, nemzöldség, de legyen már valami extrább köret, ha egyszer a csirkét csak betolni volt időm a sütőbe. A tészta az ír kéksajtos süteményé, ami egy tepsinyi kisült  adagon felül a hűtőben várt jó sorsára, de ha el kell frissen készíteni, akkor sem több 15 percnél. Ha több készül belőle, akkor igazán nem mindennapi vacsora borkorcsolya, partifalat, előétel, kinek mi tetszik. Ha  kisült egy pici méz kerekíti, így lesz picit kesernyés a sajttól, édeskés a fügétől és a méztől, ropogós őszi ízű a diótól. 

Hozzávalók:

a tésztához (kb.20 db)


15-17 dkg roquefort vagy más kékpenészes sajt
17 dkg liszt
10 dkg vaj
pici só
1 tojás sárgája

8-10 füge
5 dkg dió
kevés méz


Az elmorzsolt sajtot, a hideg vajat és a tojássárgát megpörgettem az aprítógépben, hozzákevertem  a lisztet és kevés sót, kézzel gyorsan teljesen homogénné gyúrtam, és folpackba csomagolva betettem pihenni a tésztát a hűtőbe egy órára.

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A tésztát  3-4 mm  vastagra nyújtottam, 7 cm átmérőjű köröket szaggattam, és a körök közepére egy 5 cm átmérőjű pohártalpat nyomtam, hogy kis peremet kapjak körben. A fügéket fél centi vastag szeletekre vágtam, kiraktam velük a tésztakörök közepét, durvára vágott dióval megszórtam és 10 perc alatt megsütöttem. Ezután csorgattam rá a mézet.

A füge miatt frissen, langyosan a legjobb.

A fügét egész augusztusban hüledezve csodáltam (messziről) a hárombetűs magyar abc-ben, darabját 400-ért, most a négybetűs német abc-ben ennyiért több mint fél kilót lehetett kapni. Magyarázat biztos van....




2011. szeptember 22., csütörtök

Malakoff-torta




Nagyon-nagyon régóta ki akartam próbálni ezt a receptet, mert kíváncsi voltam a töltelék ízére, ami a látszat ellenére nem sima tojásos vaníliakrém ( és főleg nem pudingporos), hanem rumos-fehérboros-narancsos. Jól hangzik, igaz? És tényleg igen különleges ízű torta lett, volt is rá ünnepi alkalom, iker-keresztelő a családban. A külseje nem trendi, tény és való, viszont nagyon jól illett az alkalomhoz. Nem mondom, hogy nem munkás az elkészítése, de egy keresztanya tegyen ki magáért...

A Malakoff torta egy változata a híres francia cukrász, Careme  charlotte russe tortájának, ami körben sorakozó babapiskótából és bajor krémből készült eredetileg. Ennél  a változatnál a babapiskóta belülre kerül, rétegezve a krémmel és a klasszikus piskótalapokkal, kívül pedig csak tejszínhab borítja.

Hozzávalók (12-16 szelethez):

- a piskótalaphoz:
3 tojás
5 dkg cukor
7,5 dkg liszt
1 citrom reszelt héja

- a krémhez

25 dkg vaj
12,5 dkg porcukor
5 tojás sárgája
10 dkg darált mandula
1,2 dl fehérbor
1,2 dl narancslé
4 ek. rum

15-17  db babapiskóta

4 dl tejszín
1 csapott ek. porcukor
4 zselatinlap vagy 1,5 tk. zselatinpor

A piskótalaphoz az egész tojásokat a cukorral mixerrel 10 perc alatt könnyűre és nagyon habosra kevertem, beleszitáltam a lisztet és a kemény habbá vert fehérjét 2 részletben, óvatosan hozzáforgattam.
22 cm-es,alul  sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformában a 175 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig - kb.15 perc alatt- megsütöttem.


Amíg a torta sült, habosra kevertem a vajat a cukor felével. A cukor másik felét a tojások sárgájával és 2 ek. narancslével  vízgőz fölött 10 perc alatt kevergetve  sűrítettem be - a recept ellenére nem mertem nyersen tenni a tojássárgáját a vajas krémbe. Amikor kihűlt, kanalanként a vajas masszához kevertem a darált mandulával együtt. A többi narancslét, rumot és fehérbort felforraltam.

A piskótalapot - a formában hagyva - vékonyan megkentem a krémmel. A babapiskótákat a narancsos-rumos öntetbe mártogattam, ebből lett a következő réteg, ezután újabb krémréteg ( jut a babapiskóták közé is, mert nem lehet teljesen hézagmentesen rakni) megint a megmártogatott babapiskóta és a tetejére a maradék krém. Ezután a tortát behűtöttem egy órára.

A zselatint megáztattam kevés vízben, és ezután  addig melegítettem kevergetve, míg felolvadt. A tejszínt habbá vertem és belecsorgattam a végén a langyos zselatint is.  

A tejszínnel ízlés és vérmérséklet szerint lehet bevonni a tortát, itt kapott kevés pirított mandulaforgácsot is még.

Ui.: Csak sósak jönnek ezután...

Az Édességek c. Nova Szakácskönyvek sorozatból

2011. szeptember 17., szombat

Segítsüti 2011 ősz - Macaron magyarul: Rákóczi túrós, zserbó, Rigó Jancsi


 

Nem lesz egyszerű a tavaly őszi Segítsüti sikerét túlszárnyalni, de mi mindent megteszünk! Most már a tavalyi rutinnal felvértezve zajlott a készülődés, és ismét 27 gasztroblogger sütijeire lehet licitálni, hogy civil összefogással közösen segíthessünk a Szemem Fénye Alapítványnak.

Az alapítvány specilis gyeremkbeteg-szállítást és gyermekhospice szolgáltatást nyújt térítésmentesen Baranya megye illetve az ország területén.A Segítsüti őszi akciója keretében befolyó összegből a két gyermekhospice ház számára tervezünk a gyermekek ottlétét, ápolását megkönnyítő orvosi műszereket, eszközöket és egyéb szükséges cikkeket beszerezni.
 
Minden tepsi sütemény kikiáltási ára továbbra is 1.000 forint lesz. A liciteket a Segítsüti  oldalán keresztül  lehet megtenni, ehhez pedig egy egyszerű regisztráció (név, e-mail cím) szükséges. Aki már korábban regisztrált az oldalra, ezt már nem kell ismét megtennie, ha netán a jelszavát elfelejtette, ez orvosolható a belépési oldalon. A nyertes az lesz, aki a legmagasabb összeget ajánlja adott süteményért szeptember 20-án 16:00-ig. A nyertesek/vigaszágasok egy-egy tiszteletpéldányt kapnak ajándékba a sütireceptek gyűjteményéből, a Segítfüzetből is.

Cégek támogatására is számítunk, és hogy minden dolgozónak jusson a sütiből, háromféle sütit tartalmazó, nagyobb  csomagokat állítottunk össze - és ezek tartalmazzák a fenti macaronokat is!! Egészen pontosan 90 darabot - szerintem jut majd mindenkinek :)).



És akkor pár szót a macaronokról: a Rákóczi túrós ihlette klasszikus mandulás-vaníliapasztás darab, közte citromos  túrókrém és egy csepp házi barackdzsem - szerintem egyszerűen a Rákóczi túrós maga, egy falatba sűrítve. A zserbó macaront először csináltam, héjával darált mandulából van, ezért klassz, rusztikus a színe, és kapott kevés étcsokibevonatot is. Belül is  a zserbó ízvilága:  darált dió és barackdzsem sűrű krémje- a fotózás után ez fogyott el legelőször, kb. egy perc alatt...Nekem a legnagyobb meglepetést a Rigó Jancsi macaronok okozták: kicsit féltem, hogy egyízű lesz majd: minden csokis benne. A tésztában  sok a kakaó, épp a határán van annak, amit a kényes sütimassza elvisel  - máshogy is kellett sütni, mint a sima macaront - , cserébe intenzív  ízű, sűrű, lágy, de nem ragadós belsővel. Az étcsokis, aligédes könnyű tejszínhabtöltelék pedig éppcsak el nem repül....hmmmm...szóval nagyon finom!!!!

Akkor induljon a licit!








2011. szeptember 8., csütörtök

Százszorszépek




Ez nem recept tulajdonképpen, hanem egy formázási technika, amit kedvenc ázsiai kelttésztás-blogomon láttam. Hasonlít kicsit a napraforgóhoz, csak itt nem kell annyira megcsavarni a tésztát és részben a töltelék adja a mintát. Az eredeti recept szerint adzukibab-paszta szerepelt benne, ami sűrű, így a fomázási módszer ellenére sem folyik ki a sütiből. Nálunk igen elégedetlenek lennének a Népek, ha adzukibab-pasztával töltött leveles tészta lenne vacsorára, ezért az helyettesítettem mandulás-baracklekváros töltelékkel. Mivel továbbra sem próbálkoztam még házi leveles vajas tészta készítésével, nyugodtan leírhatom, hogy ez gyors vacsora a készen vettből, kicsit lehet ügyeskedni a százszorszépek szirmaival, de csak gyakorlat kérdése, és úgy láttam az esztétika (vagy inkább némi ételgiccs??) nálunk senkit nem hatott meg, mert nem gyönyörködtek benne sokat, megették azonnal.

Hozzávalók: (8 darabhoz)
kész leveles tészta ( nem a mélyhűtött, hanem a feltekerten vásárolható)
8 dkg darált mandula (vagy más csonthéjas)
4+2  nagy teáskanál barackdzsem

A darált mandulát a barackdzsemmel elkevertem. A tésztát kitekergettem és 10x10-es lapokra vágtam. A lapok közepére tettem egy gombócnyit a töltelékből, körben felhajtottam és összecsippentettem  a széleket és sarkakat, ( oké megspóroltam a kör alakra nyújtogatást, de nem okozott később problémát) ezt a részt alulra fordítottam és a sütit a tenyeremmel laposabb, kb 7-8 cm átmérőjű koronggá lapogattam. A lényeg, hogy a tészta hűvös legyen még, de már jól kezelhető, így a töltelék egyenletesen fog eloszlani a korongon belül. Alul óhatatlanul vastagabb kicsit a tészta, de felül sem szakadt el. A virágok közepét megjelöltem egy kis pohárral,megkentem dzsemmel, megszórtam kis tört mandulával,  azután a jelig nagyon éles késsel 12 helyen bevágtam a korongokat, és az így kapott "szirmokat" 90 fokban elfordítottam.
200 fokos sütőben j húsz percig sültek, a töltelék tetejét kicsit megkapta a sütő, de ezen a napon ekkorra már  majdnem odaégettem a bablevest (igen, levest), odaégettem 3 kg aszalódó san marzano paradicsomot, úgyhogy ezen nem is csodálkoztam.
A végén a dzsem kevésbé sűrű részével kell megkenni a tésztát, vagy porcukrozni, mert nem túl édes egyébként, én szaladtam fotózni, mert késő volt és mindenki éhesen tátogott.
Bár az eredeti recept leveles tésztához íródott, jövő héten  kelt tészta készül így, túrós töltelékkel.

Itt majd itt fázisfotók is vannak a formázásról.





2011. szeptember 5., hétfő

Zellertartár VKF! XLIV.




Én találtam ki ezt a nevet neki, mert az ízesítése nagyon hasonlít a tartármártáséhoz. És szerintem még jobb is mint a tartármártás, és azért jobb, mert van benne zeller. Zellerrajongó vagyok, és nemcsak úgy lájtosan, tegyünk-egy-kis-darabot-a-húslevesbe módon, hanem brutál zellerkrémlevesek, szárzellerrágcsálás, zellergumó észrevétlen nyers felfalása stílusban. Nem, nem az amire mindenki gondol, ez évek óta tart.
És bár ez abszolút kenyérre - pirítóskenyérre - van kitalálva, nem kence, mert arról nekem  a sűrű gyógyszertári kenőcsök jutnak eszembe. És azokat kenni  lehet jó, de enni...Ezt viszont nem lehet abbahagyni.
Mindjárt csinálok is egy kis pirítóst, az a kis meleg már nem számít!

Hozzávalók:
25 dkg zellergumó
1 tk. olívaolaj
2 ek.tejszín
1 tk+ 1 kk.citromlé
1 kk.mustár 
nagy csipet só
kevés frissen őrölt bors bors

A zellert megtisztítottam és egyenletes, nagyon vékony szeletekre vágtam, hogy minél gyorsabban megpárolódjon.. Ez ilyenkor nem nagy mutatvány, de tél végén a párolás nem tart ennyire rövid ideig, de akkor is megéri... A víz éppen csak ellepte, és adtam hozzá egy teáskanál citromlevet is, hogy megőrizze a szép sápadt színét.
A puha  zellert  villával összetörtem, turmixba raktam, hozzáadtam minden mást, és simára turmixoltam. Cukrot nem szoktam beletenni, a gyökérzöldségekben meglévő természetes édes íz pont elég. Most pontosan méricskéltem a hozzávalókat, a lényeg, hogy egyik se ugorjon ki a másik rovására, és ne nyomja el a zeller ízét sem, legjobb kicsit kóstolgatni
Legeslegjobb csak magában,  forró pirítósra kenve, vacsorára, de jó partifalatnak, vagy valami klassz puhára főtt marhahús mellé a levesből, vagy egy jóféle szárított sonka alá.

A hűtőben folpackkal takarva eláll másnapig is.

Réges-régi recept anyukám barátnőjétől.

2011. augusztus 30., kedd

Csokitorta 4.0.




Végül csak besikerült egy igazi csokitorta; kellett is a kalória, mivel az ünnepelt és a haverok 4 órán keresztül bozótharcoltak egy fedezékekkel és  torlaszokkal telepakolt ex-libaneveldében és a környező métermagas gazban, így ezután  nagyjából tizenöt perc volt szükséges a 20 centis formában sütött, súlyos, baracklekvárral nehezített, tejszínes-csokikrémes torta eltüntetéséhez. Milyen jó is volt látni :) ...

Hozzávalók: (20-22 cm-es forma, 12-16 szelet)
12 dkg vaj
10 dkg étcsoki
30 dkg barackdzsem
12 dkg cukor
2 nagyobb tojás
15 dkg liszt és belekevert 1 púpozott tk. sütőpor


-a krémhez:

20 dkg étcsokoládé
3,5 dl tejszín
1 habfix
1 ek porcukor

A világ legegyszerűbben elkészíthető csokitorta lapja úgy néz ki, hogy a vajat összeolvasztjuk egy lábasban a csokival, és azután sorban belekeverjük az összes többi hozzávalót. A lisztet nem árt átszitálni a sütőporral, és a tojást is szeretem inkább kettéválasztani, és a habbá vert fehérjét  a legvégén óvatosan hozzáadni, mert így picit levegősebb szerintem, de ehhez a variációhoz nem kell ragaszkodni, működik teljesen a "keverjünk sorban össze mindent" figurával is.
Ezután 20 cm-es (22-es vagy 18-as is jó) sütőpapírral bélelt formában 180 fokra előmelegített sütőben 45-50 perc a sütési idő, a tűpróbával jó biztosra menni, és az utolsó 10 percben lehet takarni is kicsit a tésztát.
Ezután rácson hűtjük 20 percet a formában, és azután a formából kivéve a teljes kihűlést is meg kell várni a töltéshez.

A krémje a ganache-hoz hasonlít, de hogy ne legyen nagyon sűrű, mert a torta tésztája eléggé komoly cucc,  kicsit változtattam az arányokon, és a tejszínt részben felvertem.
1,5 dl tejszínt felforrósítottam ( ne forrjon, mert különben összerántja a csokit, de legyen egész forró: a tűzről levéve várjunk 1-2 percet ) és az apróra tört étcsokira öntöttem, hagytam öt percig állni. Addig a maradék 2 dl tejszínt habbá vertem a porcukorral és a habfix-szel. Az étcsokis tejszínt simára kevertem, és a kézimixer legkisebb fokozatán egyenletesen belekevertem a tejszínhabba. Félórára a hűtőbe raktam a krémet. Ezután a
tésztát 3 lapba vágtam, a legfelső  lapot a forma aljára raktam ( így a legsimább felületű, eredetileg legalsó rész kerül felülre, így könnyebb bevonni), rájött a krém fele,  majd a középső lap óvatosan megnyomkodva, a krém másik fele - 3 evőkanálnyi krém kivételével -  és a felső lap is. Hogy majd a tetejét bevonó réteg egyenletesen terüljön, és ne folyjon le a forma és a torta közötti kis réseken, kevés krémmel teljesen a forma széléig kisimítottam a torta felső szélét - a piskótára nem kell kenni, csak épp annyit, hogy ne legyen hézag a tészta és a kapcsos forma széle között.

Bevonó:

0,5 víz
0,4 dl tejszín
7 dkg porcukor
2 dkg kakaópor
1,5  lap zselatin

A  zselatinlapokat  2 kanálnyi vízben megpuhítottam. A többi vizet és az összes többi hozzávalót simára kevertem és felmelegítettem - forrnia nem kell, és nem is kell nagyon keverni, ne legyen buborékos, mert akkor nem lesz sima, tükörszerű a felület. A puha zselatinlapokat hozzáadtam, hagytam félórát hűlni, majd  a torta tetejére öntöttem. Most majdnem tökéletes lett a máz, ahogy a csokis-ribizlihabos tortánál már elregéltem :), ez a mennyiség pedig pont elég volt a 20 cm-es formához.

A viszonylag hosszabb sütési-hűlési időtől eltekintve az összes művelet nincs fél óra, viszont a krémmel 3-4 órányi hűtés kell ahhoz hogy jól vágható legyen a torta.

A torta tésztájának receptje módosítgatott Nigella - itt csináltam először csokitorta címszó alatt - , a máz pedig a korábbi.

2011. augusztus 18., csütörtök

Csokis-ribizlihabos torta




Idén az ünnepelt passzolta a totális csokis verziót, a tavalyi fullos csokitorta, úgy látszik sok volt a jóból. Először "valami joghurtos, de ribizlivel" volt a feladat, de idén ettünk már pár hasonló ribizlis süteményt, így a krém maradt csak joghurtos, és mellé kellett valami ütősebb tészta. Sikerült találni...
Kicsit megrettentem a közel fél kiló cukortól, ami a recept szerint belekerülne, és csaltam is le belőle kicsit, de  úgy gondolkodtam, ha 16 szeletet veszünk - és mivel 26-os formában sült, simán kijött belőle ennyi - akkor az végülis fejenként annyi cukor sincs, mint egy nagy  limonádéban... És azért valljuk be, egy ilyen brutál tészta ízben igenis veri a sima piskótát. Emellett  pofonegyszerű, a muffinsütés mintájára úgy készül, hogy a száraz hozzávalókat összekeverjük a nedves hozzávalókkal.
A méret miatt viszont két 26 cm-es formát használtam, az egyikbe a kész tészta 2/3át, a másikba a maradék egyharmadot öntöttem, és így sütöttem ki, mert féltem, hogy a sűrű tészta nem fog rendesen megemelkedni egy formában készítve. ( Az eredeti receptben két  20 cm-es formában sütve négylapos a torta.)
A bevonómázba pedig egyszerűen beleszerettem, ilyet fogok most használni minden sütire, ahol csokimáz az előírás. Ez a torta most olyan magas lett, hogy a krémmel együtt már kiemelkedett a formából, így nem lett teljesen tükörszerű a bevonat, és kicsit korán öntöttem rá a mázat, emiatt  spontán lefolyogatott körben, de nem panaszkodott senki.

Hozzávalók: ( 3 26 cm-es lap jön ki belőle)
 22 dkg liszt
35 dkg cukor
9 dkg holland kakaó
2 tk. sütőpor
1 tk. sütőpor
1 tk só
20 dkg  natúr joghurt
1,2 dl olaj
2 nagy tojás
1 tk. vaníliakivonat
1csésze kávé

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formákat alul sütőpapírral béleltem.
Az első öt hozzávalót összekevertem. A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját simára kevertem a többi 4 hozzávalóval, a fehérjéket habnak felvertem.(mAzmeredetei recept szerint ezt nem kellett volna, viszont este kilenckor kiderült, hogy nincs itthon szódabikarbóna. ) A száraz hozzávalókat rászitáltam a nedves hozzávalókra, f simára kevertem, majd két részletben, alulról felfele forgatva hozzákevertem a tojáshabot is. A nagyobb adag tészta 35 percig, a kisebb csak 20 percig sült, tűpróbával érdemes ellenőrizni az állagot.

Krém:

800 gr natúr joghurt, 12 órán át szűrőben lecsöpögtetve
25 dkg ribizlidzsem/zselé
4 dl tejszín
2. ek porcukor
1 csomag lapzselatin
 5 ek víz

A lapzselatint a vízben megáztattam, majd óvatosan felmelegítettem, míg a zselatin teljesen fel nem olvadt.
A tejszínt kézi mixerrel a porcukorral habbá vertem, hozzáadtam a ribizlidzsemet, a sűrű joghurtot, majd a már langyos zselatint is a mixer legkisebb fokozatán. Volt még kevés ribizlim is itthon, az első rétegre elfelejtettem szórni, így viszont jutott belőle a torta tetejére is.

A vastagabbik lapot kettévágtam, de a kapcsos forma segítségével állítottam össze a tortát, mivel a három lap közé töltött  krémnek szilárdulnia kell. A torta tetejét nem vontam be a krémmel, csak pár kanálnyit tettem félre az oldala vékony bevonásához. Ez a zselatin mennyiség könnyű, habos krémet eredményez, szilárdul ugyan a hűtés során, de kenhető is, ha szükséges.

Máz: (az eredeti recepthez képest feleztem a mennyiségeket és bőven elég volt)

0,8 dl víz
0,7 dl tejszín
10 dkg porcukor
3 dkg kakaópor
2 lap zselatin

A  zselatinlapokat  2 kanálnyi vízben megpuhítottam. A többi vizet és az összes többi hozzávalót simára kevertem és felmelegítettem - forrnia nem kell, és nem is kell nagyon keverni, ne legyen buborékos, mert akkor nem lesz sima, tükörszerű a felület. A puha zselatinlapokat hozzáadtam, hagytam félórát hűlni, majd  bevontam vele a tortát. Azóta használtam mégegyszer ezt a bevonatot, kevésbé magas tortára, kapcsos formában, tökéletes lett. Érdemes addig várni  bevonással, amíg a máz sűrűsödik picit a zselatintól.Vízszintes, hideg  felületen ekkor még szépen terül, nem kell semmivel sem kenegetni, húzkodni sem. Hűtés után sem képez gumiszerű bevonatot a torta tetején, és gyönyörűen lehet vágni minden forróvizes-késes hókuszpók nélkül is. Majd a következő tortán megmutatom.

A torta tésztájának receptje kis átalakításokkal innen jött, a máz pedig erről az oldalról.



Related Posts with Thumbnails