2010. április 13., kedd

Csirkemáj fokhagymás-chilis-petrezselymes burokban






Máááááááj. Nagyon szeretem. Ez a harmadik májas bejegyzés a blogon közel három év alatt. Na vajon miért??

Ja igen, a májgombócot is megeszik, esetleg még az Ember rántott májként, plusz sok sültkrumpli, majonéz/tartár.

Hogy ne legyen olyan unalmas, ezt csak gyengén felvert, fokhagymás-chilis tojásfehérjével paníroztam, nagyon ropogós és könnyű burok - azaz inkább tavaszi kabát - lett belőle, letaszította a trónjáról a klasszik rántottmájat, csak ne szenvednék folyamatos fehérjehiányban a macaronok miatt...


Hozzávalók: (2 személyre)

6-8 csirkemáj

3 tojásfehérje

6 gerezd fokhagyma

kis csokor petrezselyem

2 kicsi thai chili

kevés liszt

panírmorzsa

a sütéshez étolaj

A tojásfehérjéket lágy habbá vertem, belereszeltem a fokhagymákat, hozzákevertem a nagyon apróra vágott, kimagozott chiliket és a felaprított petrezselymet.

A megtisztított, lehártyázott, megtörölgetett májat lisztbe, majd a tojásfehérjébe mártottam. Innen óvatosan, fűszeres fehérjeburkostól kiemeltem és a morzsába tettem, a tetejét is megszórtam vele.

Felforrósított ujjnyi olajban a lángot közepesre véve oldalanként kb. 5-5 percig sütöttem; míg a külseje szép aranybarna lett, a belseje is átsült.


2010. április 11., vasárnap

Lazacos-mascarponés rizottó - VKF! XXXIII.






Ó, tudom hogy le kellett volna csapni a magas labdát, és kipróbálni valami sosepróbáltat, quiona-t (bár az igazából rendszertanilag nem is gabona), amarantot (szintén - ráadásul rokonok, de vannak olyan amaranth fajok, amit a leveléért termesztenek és zöldségként esznek) vagy hajdinát, de a húsvéti konyházás után ezzel megnyertem volna egy újabb ebédet, ahol minimum háromfélét főzök a Válogatós Bandának.

Ezért inkább egy luxus rizottó mellett döntöttem (mint egyszerű kis gabonaétel...), és az eddigi legjobb kerekedett belőle, igazi kényeztető, " mert megérdemlem "-érzéssel.

Jó alapanyagokból is lehet borzasztó fúziós cuccot pocsékolni, de ez a rizottó tényleg első osztályú.


Hozzávalók (4 személyre) :

17 dkg arborio vagy carnaroli rizs

1 kis fej vöröshagyma

2 ek. olívaolaj

1 dl száraz fehérbor (a többit megisszuk főzés közben és mellé)

1,5-2 l húsleves

17 dkg füstölt lazacfilé

8 dkg mascarpone

fél citrom reszelt héja

2 kk. citromlé

1 evőkanál aprított petrezselyem

kevés frissen őrölt bors


A hűtőből kivettem a lazacot és a mascarponét, hogy ne hűtse le majd a végén a rizottót.

A klasszikus alapból indultam ki : Az olívaolajon megfuttattam a hagymát, hozzáöntöttem a rizst, átkevergettem, hogy az olaj mindenütt bevonja a rizsszemeket és hozzáöntöttem a fehér bort.

A felforrósított levest ezután merőkanalanként adtam a kis lángon kevergetett rizshez, mindig megvárva, míg felszívja az előző adagot. Sajnos a folyamatos kevergetést nem lehet megúszni, különben nem lesz krémes a rizottó, mert válik le a keményítő a szemekről. Nekem kicsit több levest vett fel, mint az eredeti recept, de nálunk az al dente nem menő...

Amikor éppen kész lett, hozzákevertem a mascarponét, a petrezselymet és a kisebb darabokra vágott lazacszeleteket. Egy kis citrom felének reszelt héja és egy kevés leve pont elég volt, hogy inkább kiemelje, mint elnyomja a hal ízét, pici borsot meg már csak az asztalon kapott.


A receptet egyik kedvenc amerikai blogomon találtam. (ő meg a GoodFood-on)







2010. április 9., péntek

Crème fraiche házilag






Rejtély, hogy ezt itthon miért nem lehet kapni....Vagy lehet?
Vagy ott van nekünk az a majdnem hungarikum jó kis tejfölünk és elégedjenek meg azzal a népek...? Minek igénylenek ilyen értelmetlenül flancos dolgokat?

Én még emlékszem - és ez nem is olyan rég volt - hogy a mascarpone helyett ajánlgattak helyettesítésre a különféle olaszos receptek tejszínes krémsajtot meg Sport sajtot, meg hasonlókat, holott közük körülbelül annyi van a mascarpone-hoz, hogy mindegyiket tejből indítják - már jó esetben - és itt vége is a hasonlóságnak. Ehhez képest ma teljesen természetesnek vesszük, hogy a legtöbb lánc legkisebb boltjában is leemelhetjük a polcról - csak zizzentek kevergetik otthon ;).

Mivel boldog kölcsönzője lettem pár hétre lettem 3, kilencvenes évekbeli francia szakácskönyvnek, muszáj volt házilagos megoldást keresnem a crème fraiche problémára. Hamar megtaláltam Mézesmadzag Zsuzsa oldalán. Bár néha az író beszerzése sem egyszerű, néha feltűnik, majd eltűnik itt a környékünkön a polcokról, most betáraztam egy kicsit, és bár természetesen pasztőrözött, gyönyörűen beoltotta az UHT tejszínt - nem is tudom, a házi tejről leszedett tejszínen kívül van-e még talán széles körben elérhető, nem UHT-s, karragén nélküli tejszín itthon.

Nem is írok hozzávalókat, annyira egyszerű: egy kis doboz (200 gr-os) tejszínhez hozzákevertem 2 evőkanál írót és a langyos, déli fekvésű konyhámban folpack-kal lefedve egy nap sem kellett, hogy sűrű, tejfölszerű, mégis lágyabb, szószok besűrítésére, könnyű sós vagy édes töltelékekhez használt selymes krémet kapjak.

Mondjuk mindezek helyett én egy dekadens Toblerone-fondüt csináltam először vele, és úgy látom, megint az lesz az újabb adag sorsa is....

2010. április 7., szerda

Somlói galuska torta






Nem egyszerű. Nem gyors. És még csak nem is diétás...

De ki mondta, hogy soha semmire nem kell időt áldozni a konyhában? És hogy minden percben a kalóriákat kell számolgatni?

Vannak ételek, amire muszáj időt szánni, vannak ételek, amelyek 10 dekája megoldást jelent egy napi kalóriaigényünkre, és milyen jó hogy egy évben egyszer-kétszer van olyan alkalom, hogy külön magyarázkodás nélkül megsüthetjük és minden lelkifurdalás nélkül megehetjük, és belapátolhatjuk érte az asztal körül ülők elismerését is.

Ráadásul annak, amit sok cukrászdában somlói galuska néven, valójában pedig megcsúfolásaként árulnak - az áruházi műanyagdobozos rémségekről nem is szólva - nem sok köze van az eredetihez.

Mint minden jó süteményhez, ehhez is kell néhány jó alapanyag, amit ha elhagyunk, akárhogy igyekszünk, nem kapjuk ugyanazt a minőséget. Így például mindjárt 2 dl jó minőségű rum, de erről a szükséges mennyiségről mélyen hallgassunk, amikor elővesszük a szekrény mélyéről az üveget. A csokiöntethez tisztességes étcsokoládé és nem cukrozott kakaópor, és sajnos, klasszikusan háromféle piskótát is kell sütnünk, de hát valamit valamiért. A 8 dl tejszín meg csak hab a tortán...





Ha somlóit csinálok, mindig Lajos Mari receptjét veszem elő, és most az ünnepi vacsorára tekintettel kicsit elegánsabb külsőt szántam neki, így lett belőle torta, és semmivel sem bizonyult gyengébbnek a galuska verziónál.
Csak egy-két helyen csalok le a cukormennyiségből, ami sajnos, így is csak az illúzióját kelti annak, hogy valamivel kevésbé könnyebb a süti, viszont nem is szeretjük nagyon édesen.

Hozzávalók:

- 26 cm-es kapcsos formához, kb. 10 cm magas, 16 szeletes tortához. Ha kicsit karcsúbbat akarunk, 3 tojásból készítsük a piskótalapokat:

3 különböző piskótalap: sima, kakaós, diós

sima:

4 egész tojás

4 ek. kristálycukor

4 ek. liszt

1 fél kk. sütőpor

A sütőt 180 fokra melegítettem elő.

A szétválasztott tojások sárgáját fehéredésig habosra kevertem a cukorral. (Ez azt jelenti, hogy az apró kristálycukorszemcsék nem is látszanak, a massza krémes, sűrűn folyós, eredeti térfogatának közel háromszorosa.) A sütőporral átszitált lisztet átforgató mozdulatokkal a krémhez kevertem, a keményre felvert tojáshab ezután jön: két részletben szoktam a tésztába keverni: az első részével kicsit fellazítom a masszát, a második részét lapáttal, óvatosan keverem hozzá, hogy ne törjem össze egyáltalán a habot, de mégis egynemű legyen a piskótatészta.

A tortaformába simítottam, aminek az alját sütőpapírral béleltem (vagy vékonyan vajazni és lisztezni is lehet), és tűpróbáig sütöttem. ( Ez kb. 12-15 percet jelent)

-A kakaós réteg ugyanígy készül, kivéve:

4 ek. lisztből 1 evőkanálnyit kakaóporra cserélek.

-A diós réteg:

3 ek. liszt és 2 ek. darált dió


A háromféle lap sütését úgy egyszerűsítettem, hogy a tojások sárgáját egyszerre kevertem ki, háromfele osztottam (szigorúan mérleggel), és külön-külön kevertem bele a liszt/kakaó/dió keverékeket. Viszont a sütőbe nekem csak 2 26 cm-es forma fér, így habot első körben csak nyolc tojásfehérjéből verek, mert az előre elkészített harmadik tészta összeesne.

Amíg az első két lap sül gyorsan elkészítettem a vaníliakrémet: (és felvertem a harmadik laphoz a tojásfehérjéket)

fél liter tej

4 tojás sárgája

2 ek. cukor

negyed vaníliarúd/2 tk. vaníliaeszencia

4 dkg étkezési keményítő


4 dl tejet a vaníliával kis lángon melegíteni kezdtem, közben a cukorral összekevert keményítőt simára és kicsit habosra keverem a tojássárgákkal, hozzáöntöttem a maradék 1 dl tejet és belekevertem a melegedő tejbe. Kevergetve forrásig főzöm.

Felvertem a harmadik adag tojásfehérjét, kivettem a sütőből a kész két lapot, és betettem a kakaósat.

A harmadik lap sütési ideje alatt szirupot főztem:

1,5 dl rum (...)

2,5 dl víz

15 dkg cukor

1 narancs reszelt héja

1 citrom reszelt héja

negyed vaníliarúd (vagy 2 tk vaníliaeszencia)

Mindent összeöntöttem/reszeltem és közepes lángon forralgattam, amíg a szirup kezdett egy kicsit sűrűsödni. Ettől egyébként a rum is elveszíti alkoholtartalmát, így gyerek is ehet a tortából - vagy az enyémeim jól bírják az alkoholt.....

Ekkor összeállítottam a lapokat:

- hozzávalók még:

15 dkg durvára vágott dió

15 dkg mazsola

Piskóta- szirup-vaníliakrém- 5dkg durvára vágott dió-5 dkg mazsola-piskóta-szirup-stb. A legfelső lap tetejére is hagytam még, tehát harmadoltam a hozzávalókat.

A formába visszasorakoztatott torta pihent lefóliázva egy napot a hűtőben - és ez jót tett neki, sőt, igazán a második nap utánra értek össze teljesen az ízek.

A tálaláshoz:

8 dl tejszín, jól behűtve

Habbá vertem és klasszik felcirádáztam vele a tortát- az oldalán csak annyira, amennyi ahhoz kell, hogy sima külsőt kapjak, a többi ment a tetejére. A mennyiség azért szükséges, mert külön tejszínhabot már nem adtam fel hozzá.

A tortaszeleteket mindenki egyénileg locsolgatta a csokiszósszal:

1,5 dl víz

1 dl rum

8 dkg cukor

15 dkg étcsokoládé

1 ek. holland kakaópor


Az összes hozzávalót kevergetve összeforraltam.

A rum helyettesíthető persze aromával is, ekkor viszont emeljük a víz mennyiségét a hiányzó folyadékmennyiséggel.

A csokiszósz nem látszik mennyiségre soknak ekkora adaghoz, de nagyon tömény, pont elég volt kb. két evőkanálnyival locsolni a levágott szeleteket.

Hosszú volt...

De kitartott az ünnepekre, pedig többen voltunk, nem volt más édes süti és senki nem reklamált...











2010. április 6., kedd

Logisztika

( A Grassalkovich-kastélyba szervezett óvodai kirándulás után)

Kisebb: És kééépzeld, anya, volt egy királynő, akinek tizenhat gyereke volt! Tizenhat!!

Én: Igen, Mária Teréziának hívták.

Kisebb: Húú, anya, gondold el... azegyik éhes... amásik szomjas...

2010. április 3., szombat

Sütinyalóka




Az évek során lassan gyarapodott a kiszúróforma-készletem ( és megint elfelejtettem visszavinni egy kölcsönkértet) ráadásul vannak köztük padláson talált darabok is úgy a II. világháború előttről. Némelyikről azt sem tudom, mi lehet, van amit pl. manósapkának tippelek, de lehet hogy csak az évtizedek hagytak nyomot rajta. A különféle kiszúróformákhoz vonzódás igazi giccses dolog, a pasztellrózsaszín meg halványsárga cukormáz még rátesz egy lapáttal, de nyugodtan mondhatom a nyalókaforma miatt, hogy kizárólag a gyerekek kedvéért csináltam, pedig ez azért nem teljesen igaz.





Hozzávalók:

25 dkg liszt

10 dkg mandula

10 dkg porcukor

20 dkg vaj


A lisztet és a hideg vajat aprítógépben morzsássá dolgoztam, a munkapultra kiöntve gyorsan összegyúrtam a cukorral, kb kisujjnyi vastagra nyújtottam, kiszaggattam és 15 cm-es hurkapáclikákat tűztem a figurák aljára, óvatosan a tésztaréteg közepén haladva.

180 fokra melegített sütőben, sütőpapíron 15-húsz perc kellett a figurák megsüléséhez, de csak kissé kihűlve lehet kivenni, mert a tészta könyen törik melegen - cserébe napokig omlós a magas vaj- és mandulaolaj tartalma miatt.

A cukormáz porcukor és kevés citromlé/málnalé és pár természetes színező - kakaópor, pici kurkuma - sűrű keveréke, csak a türelmünk és a fantáziánk szab határt a díszítésnek.

Boldog Húsvétot!

A tészta Horváth Ilona, de nem kiszúrós, hanem eredetileg vaníliás kifli, amit én gyerekkoromból a lakodalmakból ismerek.

Egy profi cake pops gyártó: Bakerella.


2010. április 1., csütörtök

Egy csipet konyhasó


Tavaly óta Alice Munro a kedvencem.
Közös blogunkban amatőr lelkesedésem róla és könyveiről.
Related Posts with Thumbnails